Népszerű bejegyzések

2012. december 23., vasárnap

Miért mennek vissza Jehova Tanúihoz a volt Jehova Tanúi?




XZ a mi csoportunkhoz társult, pár évvel ezelőtt. Aztán, meglepetésünkre, visszament Jehova Tanúihoz. Mert néhányan visszamennek. És ez velem is megtörtént, pár visszamenéssel. Az az igazság, hogy nem éreztem jól magam volt Jehova Tanúi között. Vannak jó oldalaik is, nagyszerű emberekkel, de a hitnézeteim nem találtak.

Szóval, én megértem azokat akik visszamennek, mivel nálam is voltak ilyen folyamatok.
Íme pár dolog, miért vágyódtam, és mások is vágyodnak vissza:
Első sorban is sokat függ a gyülekezettől, ahova bekerült. Mert különbség van JT és JT gyűlik között. Vannak gyűlik ahol még meg is tűrik a más véleményét, ha nem “prédikálod” másoknak. Nekem is ezt ajánlták, legfelsőbb gyülivezető szintem – azaz az elnöklőfelvigyázó. Az én gyülimben – nagyon rendesek voltak a testvérek, első osztályú emberek.
Másfelől, aki ki akar jönni, azt gondolja, hogy más felekezetekben is egyből hasonló rendes embereket talál, de végül is nem talál – ez alatt nem mondom, hogy nincsenek – de ő nem talál.
Harmadik – és ez a legfájóbb volt számomra, amiért is vissza akartam térni – és amiért egyesek vissza akarnak térni, az hogy teológiai tekintetben nagyon lenézik az embert ha a JTE-ből jön. Másképpen vagy nézve “teológiai” szempontból, azaz egy semmit tudó nulla vagy. Csak az a rossz, hogy ezt nem érzékeltetik veled az első perctől, hanem behálóznak és miután megfogtak és benne vagy a játékban, ugyanaz történik mint a JTE-ben, vagy megszoksz a másodrangú státusszal, és nyeled nyeled a dolgokat, vagy megszöksz.
S akkor a JT felébred, hogy álljunk csak meg (!), miért menjek be egy másik csoportba, ahol szintén problémák vannak, persze nem olyanok mint a JTE-ben, de minek cseréljek fel bizonyos problémákat, amiket úgyis megszoktam, más problémákkal, amelyeket még nem szoktam meg és nem is kívánom, azaz miért menjek egy problémás egyházból egy másik problémás egyházba, ahol nem ismerek senkit és még azt a melegséget sem látom mint a JTE-ben? És érdekes módon ezt más felekezetbeli diszidensek is így látják.
Egy híres pünkösdista prédikátor, a kedves Zakariás testvér, mondotta nekem személyesen, kb. így: “Jó, jó, tudom, hogy itt nincs minden rendben és én is el akartam menni, de aztán rájöttem, hogy hova is menjek, mert MINDENHÓL problémákat látok TEOLÓGIAI szinten. Bárhova is megyek, problémáim lesznek, legalább itt ismernek és ameddig engedik hogy szolgáljak, addig maradok.” Nos, így tettem fel én is a problémát és azért akartam visszatérni.
De egyáltalán akkor nem volt és nincs kiút a helyzetből? Volt és van, de ez első lépésre nem tűnt kecsegtetőnek, nem azért mert nem lett volna jobb, mint a másik két út (maradni vagy más felekezethez menni), hanem azért mert én akkor nem láttam jónak. Ez nálam úgy volt mint egy bizonyos étellel, utáltam a színe miatt, addig amíg meg nem kóstoltam :)
Jelképesen szólva, Raymond Franz testvér is ezt a mások által utált ételt választotta, nem nézve a csúnya színét, mert megkóstolta és inkább választotta azt, hogy vasárnaponként, házanként felváltva, 14 testvérrel maradjon Atlantában.
Ha akarjátok, hogy megnyerjétek az Istennek és az Úr Jézusnak a kilépni készülő vagy már kilépett JTE-seket, első dolog az önvizsgálat. Vajon te valóban az Istené és az Úr Jézusé vagy, vagy csak felekezetet váltottál, de belülről nem születtél újra, hanem még mindig az önző és bukott test hajlamainak és vágyainak élsz, bebeszélve és elhitetve magaddal, hogy újonnan született vagy? Nyerd meg először magad. Mert fennáll az a veszély, hogy magad sem vagy az Istené, sem az Úré és a jövendőbeli JTE-s tanítványodból sem lesz az, sőt akár hétszerte rosszabbá teheted mint volt a JTE-ben, mint az Úr Jézus is figyelmeztet. 

Egy jó tanács azoknak akik ki akarnak lépni a JTE-ből.
Nem mondom, hogy ne lépjenek ki, sőt üdvözlöm a döntést, DE, nézzék meg jól mi lesz a következő lépés. Nézzék meg jól, hova mennek és tegyenek egy próbát ott ahova mennek. ne legyen egy rosszabb hely.

Egy "visszakérezkedő" levél. 


Tisztelt testvérek,


Testvéreknek nevezlek, habár már nem vagyok tagja a Jehova Tanúi közösségnek.
Ennek több oka is van. Első lennék én. Ugyanis nem kellett volna belépnem a közösségbe, ha nem voltam teljesen meggyőződve bizonyos dolgokban. Ezt őszintén beismerem mint tévedésnek, sőt, bűnnek és bocsánatot kérek.
Mégis mi indított arra, hogy teljes meggyőződés hiányában társuljak Jehova Tanúihoz? Engedelmet kérek, hogy ide leírjam. Több pozitív ok is van, de csupán kettőt említenék.
1. Nagyon közel állok abban amit hiszek Jehova Tanúihoz
2. Abban az időben írtam pár levelet Jehova Tanúi előljáróihoz, amelyekben bizonyos addig tanított dolgok felülvizsgálatát és kijavítását szorgalmaztam. Elképedésemre és örömömre, ezek nagyon hamar megtörténetk és a tanúlmányozási folyóiratokban közölve lettek. Egyetlen dolgot kifogásonlék, azt, hogy nem kértek bocsánatot a nagyközönségtől, az addig tanított téves irányzatok miatt.
Voltak más dolgok is amiben nem értettem egyet és megírtam, de válasz nem érkezett. Gondoltam, még nem ért meg az idő, hogy ezt belássák, bizonyos bizonyítékok hiányában és ezért megelőlegeztem a testvéreket bizalmammal, hogy majd azok is ki fognak javulni, amikor több és jobb bizonyíték lát napvilágot. Belátom, ezt nem kellett volna tennem. Várnom kellett volna.
A helyzet úgy alakult, hogy leliismerti kérdések miatt fel kellett mondanom a tagságomat. Találtam más közösségeket, ahova beilleszkedtem, de ott is akadtak problémák. Rá kellett jöjjek arra, hogy csak problémákat cseréltem más problémákkal, ezért elhagytam őket, mindig jobbat keresve. Jelenleg bent vagyok egy közösségbe, de látom, hogy ott sem tudok mindennel kijönni. És ugyancsak teljes meggyőződés hiányában döntöttem, tehát megismételtem elöző tővedésemet.
Kételyek között vagyok, ha helyesen cselekszem ottmaradásommal és ugyanakkor hallgassak az ott tapasztalt nem biblikus dolgokkal kapcsolatban. Felmerűl bennem mi lesz ha szólni fogok és mégsem hallgatnak meg? Hova még menjek hiszen mindenhól vannak problémák?
Gondoltam arra, hogy nem volt helyes, amikor bejöttem Jehova Tanúihoz, de ugyanakkor felmerűl bennem a gondolat, ha helyesen tettem meg a kilépő utat és ha nem lett volna egy másik, jobb lehetőség is a dolgok feloldására? 
Hallottam, hogy újbeli változás lesz egy bizonyos tanítást illetően. Hogy kicsoda a hű és értelmes rabszolga? Nyilvánvaló a bibliaversekben, hogy képletes megközelítésben a tanítványoknak szól. És kik a tanítványok? Mindenki aki helyes szívállapottal felszentelte magát arra, hogy Istennek szolgáljon, az Úr Jézus tanítása szerint. Ez egy felhívás az éberségre és a szolgálatra és nem egy tantétel arra, hogy ki legyen a vezető, tehát annak (felhívásnak) is kellene maradni. Aki vezető fej akar lenni, az máris téved. Isten népében csak haszontalan szolgák vannak Lukács 17:10. Aki nagy akar lenni az meg kell alázza magát mint egy kisgyerek - ez az Úr Jézus tanítása. Az íge mérlegére téve a problémát, már Russell idejétől kezdve a testvérek nem kezelték megfelelően a dolgot és ez oda vezetett, hogy egy aranyborjút csinálnak egy tévesen értelmezett tanításból, olyan hatamat téve bizonyos emberek kezébe mint amilyen a katolikusok Pápájának a kezében van. A kérdést arra fel, hogy kicsoda a hű és értelmes rabszolga, nyilva kell hagyni. Nem a mi feladatunk ezt megválaszolni, hanem az Úr Jézusé. Russell nem volt olyan hű sem olyan bölcs, könyveit sem merjük kinyomtatni, hasonlóképpen az utána következők, sokszor gyerekes modón tévedtek és egymásnak vagy saját korábbi meglátasuknak mondtak ellent. Az internet rajtuk röhög. Ha a tanítványok ugyanezt tették volna, ma nem létezne keresztyénség.
Megírtam, habár nem hiszem, hogy pozitívan fogják értékelni. Ha mégis ezt tennék, számomra egy isteni jel lenne, hogy van értelme újból felvenni a kapcsolatot Jehova Tanúinak közösségével. Persze, nem mindenre bológató Pistukaként, hanem abban az értelemben, ahogyan az Úr Jézus szeretné, hogy legyek.
Köszönöm, hogy időt szakítottak és hogy továbbítják majd a levelem. Isten áldását kívánom, szeretettel,
XY




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése