Népszerű bejegyzések

2013. október 9., szerda

Mi a véleményem az UVF-ról?

Lényegében ennyi: Tökéletlen, de vannak jó pontjai is... Elcsodálkoztam, amikor egy pünkösdista gyülekezetben láttam valakinek a hóna alatt. Hiszen bizonyos körökben a megvetés tárgya. Én egyetlen bibliafordítást sem vetek meg. Ezért is reagáltam az Infa blogon a magam módján: 
Kedves Karcsi,
Reagálnék pár dologra. Nem jó ez a papi-laikus megközelítése a dolognak.
“Aki csak teheti, tartózkodjon tőle.” Te mégis fordítva teszed, hasonló módon csinálnak a JTi elitjei is: “Nekünk szabad bekukkintanunk bárhova, ti jobban tennétek ha nem néztek be sehova”. Hadd olvassa a laikus is és ő döntse el ahogyan jónak látja. A Károliban is rengeteg hiba van, pl. a pneuma szót léleknek fordítja. Ha bármely más nyelvterületen a szent szellemnek “szent lélek” mondanák, pl. románul “sufletul sfant” vagy angolul “holy soul” biztosan nagyokat néznének.
Amikor Raymond Franz testvér Kolozsváron konferált, valaki megkérdezte ha olvashatjuk-e az UVFt? A válasza igen volt. Ő azon a jó véleményen volt, hogy minden bibliafordítás olvasható, összevetve egyiket a másikkal, mert ez a kulcsa annak, hogy a nehezen érthető versek vagy szavak a megfelelő értelmezési helyre kerüljenek.
“A kritikus igehelyek fordításánál (pl. Jézus személye tekintetében) továbbra is megőrizték a hagyományos fordítási megoldásaikat, melyek a bibliahamisítás határait súrolják.”
Ez hasonló a háromságpárti revideált Károliban is. Csak egy példa a 2Péter 1:1. nem JTi kezdték el a szöveghamisításokat.
http://www.aupv.blogspot.ro/2013/09/nos-ezzel-mi-gond-2peter-11_15.html
Ami az Isten nevét illeti, JTi sem adnak megfelelő választ a név eltűnéséről. A történelmi jelek arra mutatnak, hogy ez nem egyszerre tűnt el a közéletből, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. Mert nem tűnt el.
Először – egyelőre ismeretlen okokból, de valószínűleg külső pogány hitvilági normák templom-hatására – korlátozták a név használatát a Jeruzsálemi templomra, ezáltal is növelve a papság és a templom tekintélyét (ókori egyházpolitika). Valószínűleg ez a korlátozás nem ment ellenállás nélkül. A Gemara megemlíti, hogy a templomon kívül halkan használták Isten nevét. A köznép-kompromisszum szokása, hogy a kiskaput választja: “ha nem engeditek meg, hogy hangos szóvak ejtsük ki, hát akkor kiejtsük halkan”. Habár a JTi tudatlansága a név nemhasználatát a babonára alapozza, valójában a kegyelemdöfést a Bar-Kochba lázadás utáni kegyetlen zsidóellenes római törvények adták. A zsidó vallás minden porcikáját betiltották, így még az Isten nevének használatát is. ... Terádion fia, a legendás Hananiás rabbi, dacolt ezzel a törvénnyel és a nyilvánosság előtt felolvasta a törvényt, sőt Isten nevét is segítségül hívta. Az eredmény az lett, hogy élve elégették, a Tóratekercsbe tekerve. Valószínűleg ezután jöhetett a babonás félelem amit JTi emlegetnek, de most már inkább a rómaiak miatt alakult ki ez a motiváció. A rómaiaktól való félelem miatt még Isten nevét sem merték leírni, hanem körülírták “hashem” (a név).
Pont a végére: Isten nevének dicső és őrök jövője van, sohasem vész el. Megőrzi Isten ami az övé (Jel 3:12).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése