A János apostol szerinti szent Evangélium eképpen kezdődik:
ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος
Latin betükkel visszaadva ez: en archē ēn ho logos kai ho logos ēn pros ton theon kai theos ēn ho logos
Talán ez a legnehezebb szöveg, amin a keresztyének rágódtak két évezrede.
Károli Gáspár ezt eképpen adta vissza: Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
A fenti szövegnek tulajdonképpen három értelmezési lehetősége van, attól függve, hogy milyen mondattani és nyelvtani jelentőséggel ruházuk fel a szöveget.
A Logos helyes megértése nagyon fontos, mivel ez az örök élet egyik feltétele:
János 17
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Nos, itt van egy bökkenő:
Máté 11:27
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
Ha a Fiút csakis az Atya ismeri, hogyan ismerhető meg?
Erre a János Evangéliumában tatálunk választ:
János 14:9
Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
Tulajdonképpen ugyanezt mondja a János 1:1 is, dinamikus visszaadásban ezt valaki eképpen adta vissza:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és mint Isten volt az Ige.
Túl sokat töprengve a János 1:1 kijelentésén, de a szövegösszefüggéseken kívül, egyesek felcserélték a "kai theos ēn ho logos." valós értelmét két feltételezett értelemre:
1). kai theon ēn ho logos.
2). kai ton theon ēn ho logos.
Eképpen akár az apostol is megfogalmazhatta, de nem tette.
2). kai ton theon ēn ho logos.
Eképpen akár az apostol is megfogalmazhatta, de nem tette.
Alexandriai Origenész, második-harmadik századi neves görög nyelvű író dicséri az apostolt mert szerinte János apostol ismete „a görög nyelv szépségét" János evangéliumának kommentárja, II könyv, 2 fejezet.
Az 1János 1:1c-ben levő "isten" főnévnek minőségi (kvalitatív) jellege van, nem pedig határozatlan (egy isten) vagy határozott (az Isten). Az itt levő "ho logosz", az Ige, nem maga az Isten (ho theos, ton theon), hanem olyan "isten" mint az Isten (kai theos ēn ho logos) és itt a János 14:9 versére gondoljunk.
Az 1János 1:1c-ben levő "isten" főnévnek minőségi (kvalitatív) jellege van, nem pedig határozatlan (egy isten) vagy határozott (az Isten). Az itt levő "ho logosz", az Ige, nem maga az Isten (ho theos, ton theon), hanem olyan "isten" mint az Isten (kai theos ēn ho logos) és itt a János 14:9 versére gondoljunk.
A János 1:1 valódi értelmét nem értők, azon töprengtek az ókorban ha Úr Jézus vérizzadó csatája - a Gecsemáné kertől, egy valós történet vagy sem, mivel magát az Istent nem bátoríthatta volna egy angyal:
Lukács 22
43. És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
44. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
44. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
És továbbmenve az olvasottakon, arra a véleményre jútottak, hogy a Logos nem lehetett ember, ha már egyszer maga az Isten volt. Ez a régi idők gnosztikus világából fennmaradt kétség.
Kik voltak a gnosztikusok? Álkeresztyének, akik csak fenntartásokkal fogadták el az újszövetségi beszámolókat, ezért amikor az Újszövetséget másolták, kihagyták ezt a részt. Ők nem hitték, hogy az Isten Fia, azaz a Logos, emberré vált volna, ezért a szenvedés sem érinthette.
Dr. F. H. A. Scrivener, Bevezetés az Újszövetség Szövegkritikájához feltárja, hogyan viselkedtek ezek az elmélkedők. A szövegkritikus ebben azt írja, hogy: “A második században túl sok
esetben látunk olyan próbálkozást, hogy megváltoztassák a Szentírás
szövegét, néhányan csak meggondolatlanul, mások bizonyítottan
becstelenül”. Scrivener kimondja, hogy “ez nem kevésbé igaz valóság,
habár, mint paradox hangzik, hogy a legrosszabb hibák, amelyeknek az
Újszövetséget valaha alávetették, eredetileg 100 éven belül történtek,
azután hogy megalkották (az Új Szövetséget)” és hogy Irenaeus és az
afrikai atyák, és az egész Nyugat-, valamint egy része a szír egyháznak
alsóbbrendű kéziratokat használtak. (FHA Scrivener, Bevezetés az
Újszövetség Szövegkritikájához.
Dr. Frederick Henry Ambrose Scrivener, született 1813-ban, Londonban. A Cambridge Egyetemen végzett. A Cambridge Paragraph Bible (1873) kiadója.
http://en.wikipedia.org/wiki/Frederick_Henry_Ambrose_Scrivener
J.W. Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata könyvében szintén beszámol róluk. John William Burgon anglikán esperes (korai keresztyén szerzők idézetei után kutatott) idézi Gaiust (AD175-200), aki beszél korrupt szövegekről a korai papiruszokban: “Az isteni Szentírást ezen eretnekek merészen meghamisították. Rávetették erőszakos kezeiket, azon ürüggyel, hogy kijavítsák.”
(JW Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata, 323 o.).
http://en.wikipedia.org/wiki/John_William_Burgon
Ernest Cadman Colwell, Melyik a legjobb Új Szövetségi szöveg?, 119 o. szerint: “Az első két század tanúja egy nagyszámú (eltérő szöveg)változatnak, melyeket a tudósok ma ismernek. Az Új Szövetség kézirataiban a legtöbb (eltérő szöveg)változatokat én azt hiszem, tudatosan csinálták.”
Dr. Frederick Henry Ambrose Scrivener, született 1813-ban, Londonban. A Cambridge Egyetemen végzett. A Cambridge Paragraph Bible (1873) kiadója.
http://en.wikipedia.org/wiki/Frederick_Henry_Ambrose_Scrivener
J.W. Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata könyvében szintén beszámol róluk. John William Burgon anglikán esperes (korai keresztyén szerzők idézetei után kutatott) idézi Gaiust (AD175-200), aki beszél korrupt szövegekről a korai papiruszokban: “Az isteni Szentírást ezen eretnekek merészen meghamisították. Rávetették erőszakos kezeiket, azon ürüggyel, hogy kijavítsák.”
(JW Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata, 323 o.).
http://en.wikipedia.org/wiki/John_William_Burgon
Ernest Cadman Colwell, Melyik a legjobb Új Szövetségi szöveg?, 119 o. szerint: “Az első két század tanúja egy nagyszámú (eltérő szöveg)változatnak, melyeket a tudósok ma ismernek. Az Új Szövetség kézirataiban a legtöbb (eltérő szöveg)változatokat én azt hiszem, tudatosan csinálták.”
A Lukács 22:43-44 teljesen beillik a Zsidókhoz 5:7-ben adott képbe, a kihagyása
pedig nem, tehát itt még egy plusz pont. Miért hagyott volna ki az
alapos Lukács egy ennyire köztudott dolgot?
“Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,”
“Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,”
Itt az is bejöhet a képbe, hogy a korai keresztyénekkel vivott
hitvitákban a pogányok elöhozakodtak Szokratész és Jézus halálának
összevetésével és hogy ne adjanak teret ennek, bizonyos keresztyén
irnokok kivágták a legmegdöbbentő részét a Gecsemáné kertben
történteknek, abból a félelemből, hogy az Úr Jézust nehogy lebecsüljék.
Nicolae Steinhardt, A boldogság naplója, Szókratész és Jézus Krisztus részében ezt eképpen látja:
"Logikus lenne, ha Szókratész halála a zűrzavar, a vér, az árulás és a rontások pecsétje lenne; de nem, nem is lehetett nyugodtabb és méltóságteljesebb. Krisztus éppen ellenkezőleg, viseli a tragédia, az undor és a rémület egész pecsétjét. Szókratész halála nyugodt, körülvéve hű és figyelmes követőitől, amint szivták szavait, miközben – rendíthetetlenül és világosan – kortyolgatva a fájdalommentes mérget amit a börtönőr kínált sok közönbösségel.
Elhagyva és elárulva az övéitől, Krisztus a kereszten rángatozik, a szomjúságtól kínozva és betakarva a gúnyolódástól. Szókratész, mint egy magas rangú hal meg, Krisztus, mint egy nyomorult, két bandita között, egy parlagon. Szókratész megköszönte az isteneknek, hogy kimenekül a viszontagságos anyagi világból, Krisztus kiált: „Miért hagytál el engem?”
A különbség teljes a két halál között, és az isteni tűnik a rosszabbnak, zavarónak. Az igazság az, hogy emberesebb; ellenben a Szókratészé, minden nagyságában, úgy tűnik – ezzel szemben – irodalmi, elméleti, kitéve a szimpadiasságnak, és különösen nem reális. Szókratész – jóhiszeműen és a sikeresen nagyrészt – emelkedett, hogy egy emberi állapotból isten legyen, Krisztus leszáll akadálytalanul a szennyességektől a legalacsonyabb rétegek emberi állapotához.
– Dosztojevszkij 1882-ig még tervezte hogy megírja a Karamazov testvérek epilogusát, és majd ezután Krisztus életét.
Ámbár, Isten nem akarta hogy létezzen az ötödik evangélium."
1966. március
Részlet Nicolae Steinhardt Journal of Happiness, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1991
"Logikus lenne, ha Szókratész halála a zűrzavar, a vér, az árulás és a rontások pecsétje lenne; de nem, nem is lehetett nyugodtabb és méltóságteljesebb. Krisztus éppen ellenkezőleg, viseli a tragédia, az undor és a rémület egész pecsétjét. Szókratész halála nyugodt, körülvéve hű és figyelmes követőitől, amint szivták szavait, miközben – rendíthetetlenül és világosan – kortyolgatva a fájdalommentes mérget amit a börtönőr kínált sok közönbösségel.
Elhagyva és elárulva az övéitől, Krisztus a kereszten rángatozik, a szomjúságtól kínozva és betakarva a gúnyolódástól. Szókratész, mint egy magas rangú hal meg, Krisztus, mint egy nyomorult, két bandita között, egy parlagon. Szókratész megköszönte az isteneknek, hogy kimenekül a viszontagságos anyagi világból, Krisztus kiált: „Miért hagytál el engem?”
A különbség teljes a két halál között, és az isteni tűnik a rosszabbnak, zavarónak. Az igazság az, hogy emberesebb; ellenben a Szókratészé, minden nagyságában, úgy tűnik – ezzel szemben – irodalmi, elméleti, kitéve a szimpadiasságnak, és különösen nem reális. Szókratész – jóhiszeműen és a sikeresen nagyrészt – emelkedett, hogy egy emberi állapotból isten legyen, Krisztus leszáll akadálytalanul a szennyességektől a legalacsonyabb rétegek emberi állapotához.
– Dosztojevszkij 1882-ig még tervezte hogy megírja a Karamazov testvérek epilogusát, és majd ezután Krisztus életét.
Ámbár, Isten nem akarta hogy létezzen az ötödik evangélium."
1966. március
Részlet Nicolae Steinhardt Journal of Happiness, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1991
A Logos emberré válásának hitelességét a szent Evangélium eképpen örökítette meg:
János 1:14
És az Íge (Szó - λόγος - Logos) hússá (σἀρξ - sarx) lett, és közöttünk ütötte fel sátrát, és mi szemléltük dicsőségét, mint az Atya egyetlen nemzettjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
