Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma (Az Újjászületésért)
Ez a blog a Jehova Tanúi Reformációs Mozgalmát (Az Újjászületésért) képviseli.
Mi Jehova Isten igazhitű imádói és Jézus Krisztus újjászületett követői vagyunk és azok akarunk maradni mindvégig, egy örökkévalóságon át.
---
Mișcarea de Reformă a Martorilor lui Iehova (Pentru Renaștere)
Acest blog reprezintă Mișcarea de Reformă a Martorilor lui Iehova (Pentru Renaștere).
Suntem închinători de credință adevărată ai lui Iehova Dumnezeu și urmași născuți din nou ai lui Isus Christos și dorim să rămânem așa până la sfârșit, pentru totdeauna.
---
Jehovah's Witnesses Reformation (Revival)
Movement
This blog represents the Jehovah's Witness Reformation (Revival) Movement.
We are true-faith worshippers of Jehovah God and born-again followers of Jesus Christ, and we want to remain so to the end, throughout eternity.
Visszatekintés Jehova Tanúinak odüsszeiájára
Miután elolvastam Lothar Grassman 'Jehova Tanúi' könyvét és Szalai András 'Jehova és a Szervezet' könvét, Teodor Ardelean 'Jehova farizeusai' könyvét, és Carl Olof Jonsson 'A Pogányok ideje vajon véget ért?' könyvet, valamint Kovács Zsolt: 1914 – Beteljesedett prófécia?, Raymond Franz 'Lelkiismereti Válság' könyvét, és más ezekhez hasonló könyvet, hasonlóképpen sok Wikipedia cikket és az Őrtorony Társulat kiadványaiból nagyon sokat, megfogalmazott bennem az alábbi történelmi kép, a Jehova Tanúi Mozgalmáról:
Az adventizmus felemelkedése, bukása és átnevezései
A felemelkedés
Az 1820-as években egy új megtért, William Miller, egykori hadseregkapitány, az úgynevezett primitív baptisták között felemelkedett, és egy kis hívőtársi körnek egy számítást mutatott be: "Nézzétek meg 1843-at! Úgy tűnik, az Úr ebben az évben eljön!"
William Miller kiemelkedő alakja volt az adventista mozgalomnak, más néven a millerita mozgalomnak, aki a Dániel 8:14-et úgy értelmezte, hogy az a szentély megtisztítását jövendöli meg, amelyről úgy hitte, hogy 2300 napos időszak végén fog bekövetkezni. Úgy vélte, hogy ez a megtisztítás Krisztus második eljövetelének előkészítése, amelyről úgy hitte, hogy 1844. október 22-én fog bekövetkezni. Amikor azonban Krisztus nem a várt módon jelent meg, Miller és követői elszenvedték a nagy csalódást, ami a második adventista mozgalom, a hetednapi adventista egyház és más csoportok megalakulásához vezetett, amelyek másképp értelmezik a próféciát, vagy Jézus mennyei szentélyben végzett utolsó munkájának kezdetének, vagy valami egészen másnak tekintve.
És azt mondta nekem: „Kétezer-háromszáz estig és reggelig, akkor megtisztul a szentély!” (Dániel 8:14)
Mindez Dániel próféta könyvében szereplő vers egy értelmezésén alapult, amelyet teljesen kiragadtak szöveges és történelmi kontextusából, de jól kidolgoztak egy kitalált elméletként. Hívőtársai meggyőződtek, és úgy döntöttek, hogy „elmondják a világnak”, ezért kimentek a hírrel. Több ezer lelket kereszteltek meg és várakoztattak. És eljött 1843. És akkor… nehéz csend. Semmi. A vezetők újraszámolták az értelmezést, és megkönnyebbülten felsóhajtottak, mondván: Egy évvel tévedtünk! További keresztelések következtek, és egyre elszántabb várakozás, mondván: Ezúttal biztosak vagyunk!
A bukás
Újra és határozottabban mondták a világnak: "Azt mondjuk a világnak: Tekintsetek 1844-re! Az Úr eljön idén!" Semmi. A mozgalom összeomlott. A körülbelül 50 000 tagról a mozgalom körülbelül 6000-re fogyott, sokan elmentek, a gyűlések megritkultak, és a források is, azaz a munkára szánt pénz is megritkult. A vezetők pedig nagy buzgalommal és idegességgel kezdtek vitatkozni egymás között különféle témákban. William Miller is megváltozott különböző nézőpontokban, új véleményeket fogadott el... Megpróbálta bátorítani őket, és azt mondta, hogy álmában Isten megmutatta neki egy új vezető eljövetelét, aki újra egyesíti őket. Ő is elcsüggedt volt. Feladta vezetői pozícióját. Gyakran látogatta a temetőt, szülei sírját, ahol keservesen sírt. Azt mondta, azért, mert hiányoznak neki. Az úgynevezett második adventista gyülekezetekben a legfanatikusabb vezetők maradtak, akik a leghűségesebbnek hitték magukat. Vezetőik keresgélni kezdtek, kérdezve: Hol hibáztunk? Az új, ezúttal helyes dátum keresésének és ellenőrzésének parazsa még mindig égett. Megkérdezték William Millert is. És ő beismerte. Tévedtünk: az Úr nem jön el, amíg a nemzetek kijelölt ideje be nem teljesedik 1914-ben. A vezetők elcsüggedtek. Az idő messze volt. Különböző vélemények merültek fel. Néhányan nem mertek új dátumot javasolni, és azt állították, hogy az 1844-es dátum a helyes, de nem értették, mire utal, és visszaléptek, és mint hetednapi adventistákként, a szombatra és Mózes törvényének bizonyos gyakorlataira összpontosítottak. Mások egy másik dátumot javasoltak, majd még egyet és még egyet. Mindegyik kudarcot vallott. Az utolsó 1878-ban.
Az adventizmus átnevezése
Szégyenükben ezek a második adventista gyülekezetek mind megváltoztatták a nevüket, mert már nem merték adventistának nevezni magukat. Néhányan mindent feladtak, és 'Stranger church' néven nevezték magukat, megszakítva minden kapcsolatot az adventizmussal. De néhány kétségbeesett vezetőjük helyeslően mondta: William Millernek igaza volt. Nézzünk 1914-re, ahogy ő megmutatta nekünk. És több száz vándorprédikátor, akiket kolportőröknek neveztek, elkezdte bejárni a világot az üzenettel: Nézzetek 1914-re! Jön az Úr! Amikor az emberek megkérdezték tőlük, hogy kik ők, így válaszoltak: Az ezerév hajnalának hírnökei vagyunk. Aztán az egyik vezető, egy Charles Taze Russell nevű fiatal lelkész, új nevet javasolt: „Mi a Biblia komoly kutatói vagyunk. Nevezzük magunkat Bibliakutatóknak!”
Komoly Bibliakutatók voltak? Vagy tévedtek, pontosan azért, mert nem voltak a Biblia komoly kutatói? Helyes-e Miller által javasolt 1914-es dátum?
Nem. 1914 után a tipikus elkedvetlenedés, a csoporttól való eltávolodás és az ellentmondásos viták időszaka következett. 1931-re a mozgalom számos csoportra bomlott, amelyek gyűlölték egymást, bár Bibliakutatóknak nevezték magukat. Különböző új neveket javasoltak: A Népek Barátai, Jehova Angyala, Jah Szolgái, Jehova Tanúi stb.
Alapvetően a Bibliakutató és a Jehova Tanúi mozgalmak a tipikus és klasszikus adventizmus átnevezései, és bár már nem viselik az adventista nevet, hagyományosan neoadventista (adventista gyakorlatú) mozgalmak, valójában a korai adventisták gyakorlatát folytatják. Példaként említhető, hogy a korai adventisták a szellemi dédszülei (1820-1844), a másod adventisták a szellemi nagyszülei (1844-1878), a Bibliakutatók a szellemi fiai (1879-1931), a Jehova Tanúi pedig a szellemi unokái (1931-től napjainkig) az adventista mozgalomnak.
Hogyan jöttek létre Jehova Tanúi és miért?
A Sátán egyik régi célja az, hogy megváltoztassa az 1260 nap jelentését a Jelenések könyve 12. fejezetében, azaz félremagyarázza azt.
„A hamis tanú nem marad büntetlen, és aki hazugságot beszél, nem menekülhet meg.” (Példabeszédek 19:5)
Jelenések 12:6. Az asszony pedig a pusztába menekült, Istentől elkészített helyre, hogy ott ezerkétszázhatvan napig tápláltassák. 14. Az asszonynak adatott egy nagy sas két szárnya, hogy elrepüljön a pusztába, az ő helyére, ahol egy ideig, időkig és fél időig tápláltassák a kígyó elől.
Látva, hogy semmi sem történik abból, amit megjövendöltek, röviddel 1914 előtt Russell lelkész megpróbált azzal érvelni, hogy egyes próféciák értelmezése csupán javaslat egy jobb megértés idejéig.
Eközben a kulisszák mögött folytatódott a küzdelem a bizonyos nézőpontok kikristályosodásáért, ami számos szakadáshoz vezetett, amelyek közül a legnagyobb Russell lelkész időnként ingadozó véleménye miatt alakult ki az új szövetségről, ha érvényes-e vagy sem:
"... Az új szövetség a jövő dolga." (WatchTower 1880. 6., 110. o.)
"Az új szövetség már most érvényben van, Krisztus vére és halála pecsételte meg." (WatchTower 1887. 9., 974. o.) …
"... Krisztus új szövetséget létrehozó munkája nem kezdődhetett meg, amíg saját teste, az Egyház, tökéletessé nem vált... és mivel vérét még nem ontották ki teljesen." (WatchTower 1909. 4., 1., 4367. o.)
Az első világháború 1914. július 28-i kezdete után azonban ismét bátorságot vett, látva, hogy van víz a rendelkezésére, és azt mondta, hogy pontosan az történik, amit megjósoltak. A szkepticizmus helyét a nagy eseményekre való várakozás izgalma töltötte be: az egyház elragadtatására, a királyság megalapítására egy nagy anarchia után, valamint a régi próféták és szentek feltámadására, akik majd a földön kormányozzák a világot... Ezért vette a bátorságot Russell, hogy 1914 októberében fellengzősen kijelentse, hogy "a világnak vége bekövetkezett", és hogy az emberi vezetők uralkodási joga megszűnt. Ettől kezdve az elragadtatásra számítottak - némelyek még abban az évben (1914) azonnal, mások, mint maga Russell, körültekintőbbek, más számításokat és terveket készítettek. Így Russell ismét iránymutatásokat adott az események értelmezéséhez 1925-ig, közvetlenül 1916-ban bekövetkezett halála előtt, egyfajta végrendeletet hagyva a jóslatok helyesbítéséről és kiegészítéséről, hogy egy posztumusz kötetet írhassanak az emlékére, "A beteljesült titok" címmel. Az egyik elképzelése az volt, hogy az elragadtatás csak 1918-ban fog bekövetkezni, és hogy ez idő alatt egy nagyszabású prédikációs-hirdető munkát kell végezni, amelyben a világot és vezetőit értesíteni kell a történésekről: hogy a világ 1914-ben véget ért, és hogy az 1914-es évet látott emberek milliói soha nem fognak meghalni, a világ pedig egy áttelepülési folyamatba lép, amely 1925-ig tart, amikor a régi próféták és szentek feltámadnak, akiket a világkormány élére helyeznek. Így Russell és társai úgy hitték, hogy ők lesznek az a trombitás angyal, aki a Jelenések könyvében megszólal, az utolsó trombita valahol 1918-ban lesz, amikor az Úr Jézus eljön, hogy elvigye őket a mennybe.
Azonban a szifilisz és a mozgalomban tapasztalható engedetlenségi problémák emésztik fel, Russell megpróbál utolsó erőfeszítést tenni, és kampány-reklám körútra indul, útközben meghal egy vonaton, mielőtt utasítja a titkárt, hogy készítsen neki egy római tógát. Nem kizárt, hogy ez az eljárás azt mutatja, hogy Russell egyfajta keresztény-szabadkőművességhez tartozott, vagy annak hitte magát, mivel kiadójának kiadványain számos szabadkőműves jel található.
Nyilvánvaló, hogy egyes próféciák értelmezését, és mindazt, amit Russell végső testamentumként hagyott hátra velük kapcsolatban, vakon követte a mozgalom új elnöke, J. F. Rutherford, és az egész kampány azzal a bejelentéssel zajlott, hogy "A világ véget ért, és emberek milliói, akik látták az 1914-es évet, soha nem halnak meg", a végpont pedig 1925 volt, amikor a világvezetés lecserélődik. Miután látta, hogy 1918-ig semmi sem történt velük, és az 1914-19125 között várt teljes prófétai térkép szétesett, Rutherford bevallotta, hogy bolondot csinált magából, és revízióba kezdett Russell nézeteiben, ami sorozatos szakadásokhoz vezetett, és a mozgalom szakadozott vagy azok miatt akik megmaradtak a régi értelmezések mellett, akik nem fogadtak el semmilyen változást, vagy azok miatt, akiknek más magyarázatuk volt.
Ami történt, valójában annak ismétlése volt, amit Russell tett, miután elszakadt az adventistáktól. Egy új mozgalom jött lére: Jehova Tanúi. És JF Rutherford elnöknek el kellett döntse ki mellett áll ki: a mozgalom hagyományát védők mellett vagy az igazságot keresők mellett?
Jehova Isten modernkori imádói a tisztulás útján
A Biblia, amelyben Isten szava van, hűen bemutattta Jehova Isten ókori népének a hibáit, bűneit, úgy az Ószövetségben mint az Újszövetségben. Akkor mi miért titkolnánk el Jehova Isten modernkori imádóinak a hibáit és bűneit? És miért mutatnánk be azt ami csak szép volt és jó? Miért ne olvassunk Jehova Tanúit kritizáló könyveket és volt tagok könyveit a mozgalomról? Mert akkor a Bibliából is mint ki kellene szedni azt ami szégyenfolt volt Izrael népén. Ha nem látjuk gyengeségeinket, hibáinkat, bűneinket és tényleges hitállapotunkat, akkor hogyan tisztulunk meg? A történelem olyan mint egy prófécia, csakhogy nem előre mutat, hanem hátra és aki őszintén kutatja, az olyan mint egy próféta, csak nem előre lát, hanem hátra. És azt fogod látni, hogy amilyen voltál, olyan vagy. Ezt csak akkor láthatod, ha valójában ismered a történelmedet. Ameddig nem ismered meg ki is voltál valójában, addig nem tudod azt, hogy ki is vagy valójában és ameddig ezt nem tudod, addig meg sem változhatsz. Egy bölcs közmondás szerint: Aki nem ismeri hibáit, megismétli azokat. És tulajdonképpen ez történt azzal a sok jóslattal, 1843 után sok évtizeden át. Miért volt ez a sok hiba? Mert a Biblia-értelmezés alapja nagyon tévesen volt bemutatva. Bizonyos régi keresztények, mint a Gnosztikusok és Origenisták, majd Anabaptisták, Másod-Adventisták, Bibliakutatók és sok évig Jehova Tanúi is azt hitték (és még itt ott az hiszik), hogy a Biblia egy amolyan kódolt üzenetű könyv, aminek rejtett üzenetét meg kell fejteni. Ebből a meglátásból aztán sok okoskodás született.
A volt Másod Adventista, majd Bibliakutató Russell lelkész halála után a mozgalma több ágra szakadt, amelyek közül az egyik 1931-ben a „Jehova Tanúi” nevet vette fel. Rutherford testvér, az 1914-1925-ős jövendölésdis színjáték csúfos kudarca után átált a reformpártiak oldalára és megkezdte a tisztulási folyamatot, de sajnos nem hagyott fel az 1914-es 'bálvánnyal'. Mivel a Nemzetközi Bibliakutatók Mozgalmának voltak szabadkőműves eredetű tanításai, az új mozgalom elnöke, Joseph Franklin Rutherford, megtisztította a mozgalmat ezektől az elemektől, majd visszaállította az újszövetségről való tan helyes értelmezését. Roy D. Goodrich, Az 'Őrtorony és a démonológia' könyvéből, bepillantást nyerhetünk azokból az időkből. Roy D. Goodrich elkötelezett Bibliakutató és Jehova Tanúja volt, aki kifogásolta a Watch Tower Biblia és Traktátus Társaság hallgatólagos támogatását a „szemét tudomány” iránt, amelyek Goodrich szerint a démoni jóslás egy formáját jelentették. Érdekes és nagyon sokatmondó beszámolót ad arról, hogyan működött akkor a mozgalom.
Amikor kitört a második világháború, a Tanúk úgy hitték, hogy a náci Németország és szövetségesei megnyerik a háborút, amelyet szörnyű üldöztetés, majd Armageddon követ. Emiatt azt tanácsolták a fiataloknak, hogy Armageddon utánig ne házasodjanak, hanem minden energiájukat Jehova munkájának és a hamis vallás leleplezésének szenteljék. Ahogy a történelem mutatja, ez soha nem történt meg, ami néhány kérdést vet fel: „Hol hibáztak a próféciák értelmezésében?” Voltak akik komolyan magukba szálltak, mint Roy Goodrich testvér, aki Rutherford testvér oldalán harcolt a mozgalom tisztulásáért, és Jesse Hemery, az Őrtorony Társaság alelnöke, drasztikus változtatásokat javasoltak a próféciák értelmezésében azzal kapcsolatban, hogy mondjanak le teljesen az 1914-es tanról. Ezzel az Őrtorony Társulat új elnöke, Nathan Knorr szemben állt, és mivel a kronológiát megváltoztatta, ami most egy új dátumhoz, 1975-höz vezetett, azt javasolta, hogy fogadják el a világ végi Armaggedon dátumának. Ahogy a vezetők közötti feszültség fokozódott, Knorr radikális döntést hozott, hogy kiközösíti mindazokat, akik ellenezték őt és az 1975-ös évről alkotott új elképzeléseiket.
Miután Charles Taze Russell és társai kiváltak a korábbi adventista mozgalmukból, a Bibliakutatókként ismert mozgalom népe sok téves várakozást táplát 1925-ig, mivel nem vizsgálták kellő képpen a Bibliát, hanem a CT Russell pásztor értelmezéseiben horgonyoztak. Ebben az irodalomban olyan gyerekes elképzelések vannak, hogy nevetni is lehetne rajta, de ugyanakkor elképesztően laza és veszélyes dolgok is, a megmentés dolgaiban, amely felől akár sírhatnánk is, mivel félrevezették Isten népét. Sajnos, Jehova Tanúi nem értették meg 1931-ben és most 2026-ban sem értik a legtöbben, hogy ők még mindig William Miller tanát képviselik 1914-ről és annak a démoni befolyásnak az igéző varázslata alatt állnak. Erről történelmi feljegyzések vannak, hogy ezzel is Miller rukkolt elő, az 1844-es bukása után. Tehát nem csilapodott, nem tanult semmit a bukásából, mert a Biblia üzenetét kódoltnak vélte. Az 1914-es nemzedék letünt és nem történt semmi, amint azt sok éven át és nyilvánosan mindenhól hirdették. Ez is sokat mondó. Tehát, Jehova Isten senkit sem rendelt arra, hogy a világnak ilyen dátumot és erről szoló királyságüzenetet adjon. Mindaz amit William Miller óta 1914-ről valaha mondtak, mind Sátán titkos műve, amely által még ma is Nagy Babilon szellemvárosához láncolja azokat, akik ügyetlenül és megtévesztve ilyensmiben hisznek.
Mit kell tenni? A tisztulás befejezését!
Ezért mi, a Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma (Az Újjászületésért), néhány fontos változtatást szeretnénk végrehajtani teológiánkban, beleértve az adventista maradványok teljes elhagyását, vagyis az adventista csontváz kidobását a szekrényből, ami 1914-hez és mindenhez, ami ehhez a dátumhoz kapcsolódik. Mindezt helytelennek és károsnak (eretnekségeknek) tartjuk. Természetesen a klasszikus adventista mozgalomnak is voltak helyes hittételei, amelyeket a Bibliakutatók mozgalmában és a Jehova Tanúi mozgalmában is örököltek. Nem akarjuk ezeket megtagadni. Nem vagyunk hit nélküli ex-Tanúk, hanem Jehova Isten és az Úr Jézus Krisztus hűséges Tanúi, egyfajta Jehova és Jézus Tanúi, a bereai típusúak (ApCsel 17:10,11). Csak arra figyelmeztetünk, hogy az adventista csontváz miatt még mindig Nagy Babilon teológiájához vagyunk láncolva, és Isten üzenete a mai napokra az, hogy meneküljünk teljesen ebből a szimbolikus városból. De hogyan menekülhetünk el, ha az 1914-es tanítás lánca ilyen erősen köt minket ehhez a városhoz?
Ahhoz, hogy Jehova Isten igazhitű imádói és Jézus Krisztus újjászületett követői legyünk, akik mindvégig, örökre azok akarunk maradni, el kell vágnunk minden köteléket ezzel a nagy, szimbolikus várossal, hogy ne maradjunk fogva benne örök vesztünkre:
Menjetek ki Babilonból, meneküljetek el a káldeusoktól! Hirdessétek, ujjongjatok örömmel, hirdessétek a földkerekség végéig, mondjátok: "Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!" (Ézs 48:20)
Menjetek ki, menjetek ki, menjetek ki Babilonból! Ne érintsetek semmi tisztátalant! Jöjjetek ki belőle! Tisztuljatok meg, ti, akik az Úr edényeit hordozzátok!
De ne tolongjatok tömegesen, se ne fussatok, mert az Úr jár előttetek, és Izrael Istene a ti utóvédetek.” (Ézs 52:11,12)
Ezért: "Menjetek ki közülük, és különüljetek el, azt mondja az Úr, és ne érintsétek a tisztátalant; és én magamhoz fogadlak titeket.” (2Kor 6,17)
Azután hallottam egy másik hangot az égből, amely ezt mondta: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és ne kapjatok a csapásaiból!” (Jel 18,4)
Egy szebb jövőt
Azok számára, akiket érdekel ez a teljes kivonulás Nagy-Babilonból, idén (2026-ban) teokratikus találkozót szervezünk, ha Jehova Isten is úgy akarja. Az Úr Jézus Krisztus nevében kérlek benneteket, hogy terjesszétek a hírt mindazoknak, akik a Jelenések könyve 18:4-ben leírtak szerint „Isten népének” tartják magukat.
További információkért itt érhettek el (telefonon 17:00 és 20:00 óra között):
0748073132
ianostakacs@gmail.com
