Népszerű bejegyzések

2026. szeptember 27., vasárnap

Mikor teljesedett be a Dániel 11:40 próféciája? Milyen 'végről' van itt szó?

 Mikor teljesedett be a Dániel 11:40 próféciája? Milyen 'végről' van itt szó?

Mivel valaki alaptalanul felvetette azt, hogy a Dániel 11:40 alapján ez csak most teljesedik, az Eupai Unió és Oroszország között, nézzük mit mond erről A Genfi Biblia 1599-es kommemntárja és a szóellemző (etimológia) lexikonok. 

Biblehub analizis

6256 [e]  

ū·ḇə·‘êṯ 

7093 [e]

qêṣ,

Lexical Summary

eth: Time, season

Original Word: עֵת

Part of Speech: Noun Feminine

Transliteration: `eth

Pronunciation: ayth

Phonetic Spelling: (ayth)

KJV: + after, (al-)ways, X certain, + continually, + evening, long, (due) season, so (long) as, (even-, evening-, noon-)tide, ((meal-)), what) time, when

NASB: time, times, season, when, now, year, appointed time

Word Origin: [from H5703 (עַד - forever)]

1. time, especially (adverb with preposition) now, when, etc

Strong's Exhaustive Concordance

after, always, certain, continually, evening, long, due season, so long as,

From ad; time, especially (adverb with preposition) now, when, etc. -- + after, (al-)ways, X certain, + continually, + evening, long, (due) season, so (long) as, (even-, evening-, noon-)tide, ((meal-)), what) time, when.

see HEBREW ad

Lexical Summary

qets: End, conclusion, extremity, limit

Original Word: קֵץ

Part of Speech: Noun Masculine

Transliteration: qets

Pronunciation: kates

Phonetic Spelling: (kates)

KJV: + after, (utmost) border, end, (in-)finite, X process

NASB: end, after, farthest, limit, farthest border, goal, highest peak

Word Origin: [contracted from H7112 (קָצַץ - cut off)]

Forrás: https://biblehub.com/interlinear/daniel/11-40.htm

 Good News Translation

"When the king of Syria's final hour has almost come, the king of Egypt will attack him, and the king of Syria will fight back with all his power, using chariots, horses, and many ships. He will invade many countries, like the waters of a flood.

Douay-Rheims Bible

And at the time prefixed the king of the south shall fight against him, and the king of the north shall come against him like a tempest, with chariots, and with horsemen, and with a great navy, and he shall enter into the countries, and shall destroy, and pass through.

Catholic Public Domain Version

And, at the predetermined time, the king of the South will fight against him, and the king of the North will come against him like a tempest, with chariots, and with horsemen, and with a great fleet, and he will enter into the lands, and will crush and pass through.

Forrás: https://biblehub.com/parallel/daniel/11-40.htm


Daniel 11:1

11:1 Also I in the first year of Darius the Mede, [even] I, {a} stood to confirm and to strengthen him.

    (a) The angel assures Daniel that God has given him power to perform these things, seeing that he appointed him to assist Darius when he overcame the Chaldeans.

Daniel 11:2

11:2 And now will I shew thee the truth. Behold, there shall stand up yet {b} three kings in Persia; and the fourth shall be far richer than [they] all: and by his strength through his riches he shall stir up {c} all against the realm of Grecia.

    (b) Of which Cambyses that now reigned was the first, the second Smerdes, the third Darius the son of Hystaspis, and the fourth Xerxes, who all were enemies to the people of God, and stood against them.
    (c) For he raised up all the east countries to fight against the Grecians, and even though he had in his army 900,000 men, yet in four battles he was defeated, and fled away with shame.

Daniel 11:3

11:3 And a {d} mighty king shall stand up, that shall rule with great dominion, and do according to his will.

    (d) That is, Alexander the Great.

Daniel 11:4

11:4 And when he shall stand up, {e} his kingdom shall be broken, {f} and shall be divided toward the {g} four winds of heaven; and not to his {h} posterity, nor according to {i} his dominion which he ruled: for his kingdom shall be plucked up, even for others beside {k} those.

    (e) For when his estate was most flourishing, he overcame himself with drink, and so fell into a disease: or as some write, was poisoned by Cassander.
    (f) For his twelve chief princes first divided his kingdom among themselves.
    (g) After this his monarchy was divided into four: for Seleucus had Syria, Antigonus had Asia minor, Cassander had the kingdom of Macedonia, and Ptolemeus had Egypt.
    (h) Thus God avenged Alexander's ambition and cruelty, in causing his posterity to be murdered, partly by their father's chief friends, and partly by one another.
    (i) None of these four will be able to be compared to the power of Alexander.
    (k) That is, his posterity having no part of it.

Daniel 11:5

11:5 And the {l} king of the south shall be strong, and [one] of {m} his princes; and he shall be strong above him, and have dominion; his dominion [shall be] a great dominion.

    (l) That is, Ptolemeus king of Egypt.
    (m) That is, Antiochus the son of Seleucus, and one of Alexander's princes will be more mighty: for he would have both Asia and Syria.

Daniel 11:6

11:6 And in the end of years they shall join themselves together; for the king's {n} daughter of the south shall come to the king of the north to make an agreement: but she shall not retain the power of the {o} arm; neither shall {p} he stand, nor his {q} arm: but she shall be given up, and they that brought her, and he {r} that begat her, and he that strengthened her in [these] times.

    (n) That is, Bernice the daughter of Ptolemais Philadelphus will be given in marriage to Antiochus Theos, thinking by this affinity that Syria and Egypt would have a continual peace together.
    (o) That power and strength will not continue: for soon after her husband's death, Bernice and her young son were slain by her stepson Seleicus Calinieus the son of Laodice, the lawful wife of Antiochus, but put away for this woman's sake.
    (p) Neither Ptolemais nor Antiochus.
    (q) Some read "seed", meaning the child begotten by Bernice.
    (r) Some read, "she that begat her", and by this understand her nurse, who brought her up: so that all those who were part of this marriage were destroyed.

Daniel 11:7

11:7 But out of a branch of her {s} roots shall [one] stand up in his estate, {t} which shall come with an army, and shall enter into the fortress of the king of the north, and shall deal against them, and shall prevail:

    (s) Meaning that Ptolemais Evergetes after the death of his father Philadelphus would succeed in the kingdom, being of the same stock that Bernice was.
    (t) To revenge the sister's death against Antiochus Calinicus King of Syria.

Daniel 11:8

11:8 And shall also carry captives into Egypt their gods, with their princes, [and] with their precious vessels of silver and of gold; and he shall continue {u} [more] years than the king of the north.

    (u) For this Ptolemais reigned forty-six years.

Daniel 11:10

11:10 But his {x} sons shall be stirred up, and shall assemble a multitude of great forces: and [one] {y} shall certainly come, and overflow, and pass through: then shall he {z} return, and be stirred up, [even] to his fortress.

    (x) Meaning Seleucus and Antiochus the great, the sons of Calinicus, will make war against Ptolemais Philopater, the son of Philadelphus.
    (y) For his older brother Seleucus died, or was slain while the armies were preparing for war.
    (z) That is, Philopater, when he will see Antiochus take great dominions from him in Syria, and also ready to invade Egypt.

Daniel 11:11

11:11 And the king of the south shall be moved with choler, and shall come forth and fight with him, [even] with the king of the north: and he shall set forth a great {a} multitude; but the multitude shall be given into his hand.

    (a) For Antioch had 6,000 horsemen, and 60,000 footmen.

Daniel 11:13

11:13 For the king of the north {b} shall return, and shall set forth a multitude greater than the former, and shall certainly come after certain years with a great army and with much riches.

    (b) After the death of Ptolemais Philopater, who left Ptolemais Epiphanes as his heir.

Daniel 11:14

11:14 And in those times there shall {c} many stand up against the king of the south: also the robbers of thy {d} people shall exalt themselves to establish the vision; but they shall fall.

    (c) For not only Antaiochus came against him, but also Philip King of Macedonia, and these two brought great power with them.
    (d) For under Onies, who falsely alleged that place of Isa 19:19 , certain of the Jews retired with him into Egypt to fulfil this prophecy: also the angel shows that all these troubles which are in the Church, are by the providence and counsel of God.

Daniel 11:15

11:15 So the king of the north shall come, and cast up a mount, and take the most fenced cities: and the arms of the south shall {e} not withstand, neither his chosen people, neither [shall there be any] strength to withstand.

    (e) The Egyptians were not able to resist Stopas, Antiochus' captain.

Daniel 11:16

11:16 But he that cometh against him shall do according to his own will, and none shall stand before him: and he shall stand in the {f} glorious land, which by his hand shall be consumed.

    (f) He shows that he will not only afflict the Egyptians, but also the Jews, and will enter into their country, of which he admonished them before, that they may know that all these things came by God's providence.

Daniel 11:17

11:17 He shall also {g} set his face to enter with the strength of his whole kingdom, and upright ones with him; thus shall he do: and he shall give him the {h} daughter of women, corrupting {i} her: but {k} she shall not stand [on his side], neither be for him.

    (g) This was the second battle that Antiochus fought against Ptolemais Epiphanes.
    (h) That is, a beautiful woman who was Cleopatra, Antiochus' daughter.
    (i) For he did not regard the life of his daughter in respect of the kingdom of Egypt.
    (k) She will not agree to his wicked counsel, but will love her husband, as her duty requires, and not seek his destruction.

Daniel 11:18

11:18 After this shall he turn his face unto the {l} isles, and shall take many: but a prince for his own behalf {m} shall cause the reproach offered by him to cease; without his own reproach he shall cause [it] to turn upon {n} him.

    (l) That is, towards Asia, Greece, and those isles which are in the Mediterranean Sea: for the Jews called all countries which were divided by the sea "isles".
    (m) For whereas Antiochus was accustomed to condemn the Romans, and put their ambassadors to shame in all places, Attilius the consul, or Lucius Scipio put him to flight, and caused his shame to turn on his own head.
    (n) By his wicked life, and obedience to foolish counsel.

Daniel 11:19

11:19 Then he shall turn his face toward the fort of {o} his own land: but he shall stumble and fall, and not be {p} found.

    (o) For fear of the Romans he will flee to his strongholds.
    (p) For when as under the pretence of poverty he would have robbed the temple of Jupiter Dodomeus, the countrymen slew him.

Daniel 11:20

11:20 {q} Then shall stand up in his estate a raiser of taxes [in] the glory of the kingdom: but within few days he shall be destroyed, neither in {r} anger, nor in battle.

    (q) That is, Seleuchus will succeed his father Antiochus.
    (r) Not by foreign enemies, or battle, but by treason.

Daniel 11:21

11:21 And in his estate shall stand up a {s} vile person, to whom they shall not give the honour of the kingdom: but he shall come in peaceably, and obtain the kingdom by flatteries.

    (s) Who was Antiochus Epiphanes, who as is thought was the occasion of Seleucus his brother's death, and was of a vile, cruel, and flattering nature, and defrauded his brother's son of the kingdom, and usurped the kingdom without the consent of the people.

Daniel 11:22

11:22 And with the {t} arms of a flood shall they be overflown from before him, and shall be broken; yea, also the prince of the {u} covenant.

    (t) He shows that great foreign powers will come to help the young son of Seleucus against his uncle Antiochus, and yet will be overthrown.
    (u) Meaning Ptolemais Philopater's son, who was this child's cousin, and is here called the prince of the covenant, because he was the chief, and all others followed his conduct.

Daniel 11:23

11:23 And after {x} the league [made] with him he shall work deceitfully: for he shall come up, and shall become strong with a {y} small people.

    (x) For after the battle, Philometor and his uncle Antiochus made a league.
    (y) For he came upon him by surprise, and when he did not suspect his uncle Antiochus at all.

Daniel 11:24

11:24 He shall enter peaceably even upon the fattest places of the province; and he shall do [that] which his fathers {z} have not done, nor his fathers' fathers; he shall scatter among them the prey, and spoil, and riches: [yea], and he shall forecast his devices against the strong holds, even for a {a} time.

    (z) Meaning, in Egypt.
    (a) He will content himself with the small strongholds for a time, but will always labour by craft to attain to the chiefest.

Daniel 11:25

11:25 And he shall stir up his power and his courage against the king of the south with a great army; and the king of the south shall be stirred up to battle with a very great and mighty army; but he shall not {b} stand: for they shall forecast devices against him.

    (b) He will be overcome with treason.

Daniel 11:26

11:26 Yea, they that feed of the portion of {c} his meat shall destroy him, and his army {d} shall overflow: and many shall fall down slain.

    (c) Signifying his princes and the chief men about him.
    (d) Declaring that his soldiers will break out and venture their life to stay and to be slain for the safeguard of their prince.

Daniel 11:27

11:27 And both these kings' hearts [shall be] to do {e} mischief, and they shall speak lies at one table; but it shall not prosper: for {f} yet the end [shall be] at the time appointed.

    (e) The uncle and the nephew will make truce, and banquet together, yet in their hearts they will imagine mischief against one another.
    (f) Signifying that it depends not on the counsel of men to bring things to pass, but on the providence of God, who rules the kings by a secret bridle, so that they cannot do what they themselves wish.

Daniel 11:28

11:28 Then shall he return into his land with great {g} riches; and his heart [shall be] against the holy covenant; and he shall do [exploits], and return to his own land.

    (g) Which he will take from the Jews in spoiling Jerusalem and the temple, and this is told them before to exhort them to be patient, knowing that all things are done by God's providence.

Daniel 11:30

11:30 For the ships {h} of Chittim shall come against him: therefore he shall be grieved, and return, and have indignation against the holy covenant: so shall he do; he shall even return, {i} and have intelligence with them that forsake the holy covenant.

    (h) That is, the Roman power will come against him: for P. Popilius the ambassador appointed him to depart in the Romans' name, which he obeyed, although with grief, and to avenge his rage he came against the people of God the second time.
    (i) With the Jews who will forsake the covenant of the Lord: for first he was called against the Jews by Jason the high priest, and this second time by Menelaus.

Daniel 11:31

11:31 And arms {k} shall stand on his part, and they shall pollute the sanctuary {l} of strength, and shall take away the daily [sacrifice], and they shall place the abomination that maketh desolate.

    (k) A great faction of the wicked Jews will join with Antiochus.
    (l) So called because the power of God was not at all diminished, even though this tyrant set up in the temple the image of Jupiter Olympius, and so began to corrupt the pure service of God.

Daniel 11:32

11:32 And such as do wickedly {m} against the covenant shall he corrupt by flatteries: but the people that do know their God shall be strong, and do [exploits].

    (m) Meaning those who had the name of Jews, but indeed were not Jews at all, for they sold their souls, and betrayed their brethren for gain.

Daniel 11:33

11:33 And they that understand among the {n} people shall instruct many: {o} yet they shall fall by the sword, and by flame, by captivity, and by spoil, [many] days.

    (n) Those that remain constant among the people will teach others by their example, and edify many in the true religion.
    (o) By which he exhorts the godly to constancy, even though they should perish a thousand times, and even though their miseries endure ever so long.

Daniel 11:34

11:34 Now when they shall fall, they shall be holpen with a {p} little help: but many shall cleave to them {q} with flatteries.

    (p) As God will not leave his Church destitute, yet he will not deliver it all at once, but help in such a way that they may still seem to fight under the cross, as he did in the time of the Maccabees, of which he here prophesies.
    (q) That is, there will even be among this small number many hypocrites.

Daniel 11:35

11:35 And [some] of them {r} of understanding shall fall, to try them, and to purge, and to make [them] white, [even] to the time of the end: because [it is] yet for a time appointed.

    (r) That is, of those that fear God and will lose their life for the defence of true religion. Signifying also that the Church must continually be tried and purged, and ought to look for one persecution after another: for God has appointed the time, and therefore we must obey.

Daniel 11:36

11:36 And the {s} king shall do according to his will; and he shall exalt himself, and magnify himself above every god, and shall speak marvellous things against the God of gods, and shall prosper till the indignation {t} be accomplished: for that that is determined shall be done.

    (s) Because the angels purpose is to show the whole course of the persecutions of the Jews until the coming of Christ, he now speaks of the monarchy of the Romans, which he notes by the name of a king, who were without religion and condemned the true God.
    (t) So long the tyrants will prevail as God has appointed to punish his people: but he shows that it is but for a time.

Daniel 11:37

11:37 Neither shall he regard the {u} God of his fathers, nor the desire {x} of women, nor regard any god: for he shall magnify himself above all.

    (u) The Romans will observe no certain form of religion as other nations, but will change their gods at their pleasures, indeed, they will condemn them and prefer themselves to their gods.
    (x) Signifying that they would be without all humanity: for the love of women is taken for singular or great love, as 2Sa 1:26 .

Daniel 11:38

11:38 But in his estate shall he honour the {y} God of forces: and a god whom his fathers knew not shall he honour with {z} gold, and silver, and with precious stones, and pleasant things.

    (y) That is, the god of power and riches: they will esteem their own power above all their gods and worship it.
    (z) Under pretence of worshipping the gods, they will enrich their city with the most precious jewels of all the world, because by this all men would hold them in admiration for their power and riches.

Daniel 11:39

11:39 Thus shall he do in {a} the most strong holds with a strange god, whom he shall acknowledge [and] increase with glory: and he shall cause them to rule over many, and shall divide the land for gain.

    (a) Even though in their hearts they had no religion, yet they did acknowledge the gods, and worshipped them in their temples, lest they should have been despised as atheists. But this was to increase their fame and riches, and when they gained any country, they made others the rulers of it in such a way that the profit always came to the Romans.

Daniel 11:40

11:40 And at the time of the end shall the king of the {b} south push at him: and the king of the north shall come against him like a whirlwind, with chariots, and with horsemen, and with many ships; and he shall enter into the countries, and shall overflow and pass over.

    (b) That is, both the Egyptians and the Syrians will at length fight against the Romans, but they will be overcome.

Daniel 11:41

11:41 He shall enter also into the {c} glorious land, and many [countries] shall be overthrown: but these shall escape out of his hand, [even] Edom, and Moab, and the chief of the children of Ammon.

    (c) The angel forewarns the Jews that when they should see the Romans invade them, and that the wicked would escape their hands, that then they should think that all this was done by God's providence, seeing that he warned them of it so long before, and therefore he would still preserve them.

Daniel 11:44

11:44 But tidings out of the east and out of the north shall {d} trouble him: therefore he shall go forth {e} with great fury to destroy, and utterly to make away many.

    (d) Hearing that Crassus was slain, and Antonius defeated.
    (e) For Augustus overcame the Parthians, and recovered that which Antonius had lost.

Daniel 11:45

11:45 And he shall plant the tabernacles {f} of his palace between the seas in the glorious holy mountain; yet he shall come to his end, and none shall help him.

    (f) The Romans after this reigned quietly throughout all countries, and from sea to sea, and in Judea: but at length because of their cruelty God will destroy them.




Az Eufrátesz kiszáradása: szó szerinti vagy jelképes?

 Az Eufrátesz kiszáradása: szó szerinti vagy jelképes?


Jelenések 16,12: A hatodik angyal kiöntötte poharát a nagy Eufrátesz folyóra, és vize kiszáradt, hogy előkészítse az utat a napkeleti királyok számára.


Sokan úgy vélik, hogy a Jelenések könyvében leírt nagy Eufrátesz-folyó kiszáradása szó szerinti esemény lesz. Az Eufrátesznél állomásozó angyalok szabadon bocsátása és a folyó kiszáradása egy rettenetes háború előzménye: a hatodik harsona megszólalásakor egy kétszázmillió főt számláló sereg (Jel 9,16) gyülekezik, hogy elpusztítsa a föld lakosságának egyharmadát (Jel 9,18).


Vajon rejtőzhet-e jelképes jelentés e nagy folyó mögött? Konkrétan arra gondolva, hogy hatalmas népességű nemzetek támadhatnak meg olyan országokat, ahol a népességfogyás és a generációváltás hiánya miatt már csak relativ kevesen maradtak hozzájuk képest? Valamikor ezek a ''kiszáradt'' népességű államok, hatalmas emberállománnyal rendelkeztek, ezért nevezhetők jelképesen ''nagy Eufrátesznek'' és ebben Európa nagyon népes kontinens volt.

Most figyeljük meg, mi történik Európában? Hatalmas a népességcsökkenés! Ha ez hatalmas méretekben folytatódna, nem lenne ez egy nagy csábitás más kontinensek népei számára, akik tulzsufolt népességű országokban élnek?


„Szuper-elöregedett társadalom”


Szingapúr, Ázsia leggazdagabb nemzete mára (2026-ra) „szuper-elöregedett” társadalommá vált, ahol minden ötödik állampolgár 65 éves vagy annál idősebb. 

„Szuper-elöregedett” társadalmak vezető országonként

Adatkészletek

Helyszín Érték

Monaco 36,0

Japán 30,0

Szent Ilona 27,8

Martinique 26,3

Puerto Rico 25,3

Olaszország 25,1

Portugália 24,9

Guadeloupe 24,7

Görögország 24,4

Finnország 24,2

Németország 23,7

Hongkong KKT 23,7

Horvátország 23,6

Man-sziget 23,6

San Marino 23,2

Virgin-szigetek 23,1

Szerbia 23,1

Bosznia-Hercegovina 22,9

Bermuda 22,6

Franciaország 22,5

Bulgária 22,2

Szlovénia 22,2

Lettország 22,2

Guernsey 22,2

Észtország 21,8

Spanyolország 21,6

Liechtenstein 21,4

Csehország 21,2

Magyarország 21,2

Dánia 21,1

Ausztria 21,1

Belgium 21,0

Svédország 20,9

Hollandia 20,9

Lengyelország 20,8

Saint-Pierre és Miquelon 20,7

Litvánia 20,7

Málta 20,5

Svájc 20,4

Dél-Korea 20,3

Kanada 20,3

Románia 20,1

Tajvan 20,1

Világátlag 10,4


Adatforrások

2025-ös becslések alapján


https://population.un.org/wpp/


2026. szeptember 25., péntek

Közlemény

Mivel egy igen fontos feladat köt le – nevezetesen (ahogyan azt néhányan tudjátok) egy olyan új bibliafordítás korrektúrázása, amely tartalmazza Isten nevét –, egyelőre nem válaszolok az itt érkező hozzászólásokra. Továbbra is küldhetitek őket, de csak a munka befejezése után fognak megjelenni, ha erre lesz időm.


Hol tartok a munkával?


Ha Isten is úgy akarja, a tervek szerint jövő év márciusára vagy áprilisára fejezem be a korrektúrázást.


Miért olyan fontos Isten neve?


Ott van Isten pecsétje a homlokodon?


Milyen szót tartalmaz Isten pecsétje?


A pecsét megfejtése


Szent Biblia, János Jelenései

9:1 ​​Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esik az égből a földre, és adatik neki a mélység mélységének kulcsa.

2 Megnyitotta a mélység mélységét, és füst szállt fel a mélységből, mint egy nagy kemencének füstje, és a nap és a levegő elsötétült a mélység füstjétől.

3 Sáskák jöttek ki a föld füstjéből, és adatott nekik hatalom, mint a föld skorpióinak hatalma.

4 Megparancsolták nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, se semmi zöldnek, se semmi fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek nincs a homlokukon Isten pecsétje.


Minden pecséten van írás.


Mi van írva ezen a pecséten?


Szent Biblia, Jelenések 3:12

Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és soha többé nem megy ki onnan. Felírom rá Istenem nevét és Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

Ezért fontos Isten neve! Ezért fontos az, hogy minden Bibliában ott legyen Isten szent és nagyságos neve.





Ismered Isten szent nevét?

Ott van Isten pecsétje (jele) a homlokodon?


Szent Biblia, Máté 6:9 

Így imádkozzatok tehát: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a te neved! 

Szent Biblia, Jelenések 22:4

És látni fogják az ő arcát, és az ő neve a homlokukon lesz.





Bemutatkozás

Szervusztok, 

Keresek egy impresszáriot

Az impresszárió egyfajta ügynök, szervező és menedzser, aki felelős a művészek, előadások szerződtetéséért, a turnék és produkciók lebonyolításáért, valamint azok pénzügyi és logisztikai koordinálásáért.

Keresek egy ilyen személyt, akivel egy új Biblia verzió létrehotása terén tudnánk közreműködni. A kezdő pénzt össze lehetne adni, gyűjtés vagy szponzorok, stb. alapján, ha a projektet komolyan reklámoznánk. Ami a Biblia-projektet illeti, nem arrol van szó, hogy miként akarná valaki összerakni. Inkább arról, hogy figyelembe kell venni az új felfedezéseket, ami a régi szöveget illeti.

Pl, pünkösdista, baptista és adventista és más körökben már rég tudják mi történt a Máté 28:19 szövegével, hogy az eredeti csak Jézus nevében volt. De más fontos szövegekről is tudnak. Vagy két éve annak, hogy egy fiatal pünkösdista lelkipásztor a nyilvánosság előtt bemutatta, hogy valamikor nagyon régen beszurták a theos (isten) szót egy olyan szövegben amely nem tartalmazta.

Hála Istennek, hogy nem mi fedeztük fel ezeket, hanem mások, mert nem hinnék el.

---

Ha érdekeltek vagytok egy nagyobb Bibliaház komplexumban (Biblia múzeum, kutató és fordító iroda, nyomda, Biblia misszió-iroda, Biblia eladó raktár, logisztika)  és egy új Biblia kiadásában, Isten nevével, várom a visszajelzést. 

Röviden magamról

1991-től olvasom szorgalmasan a Bibliát.

Jehova Istenünk és Atyánk imádója és Jézus Krisztus Urunk és Megmentőnk követője vagyok (1992 óta). Csak Isten királyságát hirdetem. Egy blogkönyvtár adminisztrátora vagyok, egy végleges reformáció és egy utolsó nagy ébredés mozgalmának úttörő hírnőkeként, a Jelenések könyve 7. fejezetében leírtak alapján.

A Jehova Tanúinak Újjászületi Mozgalmából ( - 2000) való ''Felhívás a valóságra'' (1993 -) platform és blog szerzője, a Jehova Tanúi Reform Mozgalma az Újjászületésért  (1993 - 2005 - 2025 - ) egyik elindítója.

''Az apostoli idők Bibliája - A Biblia Isten nevével'' projekt szerkesztője.

A ProDeo, ProBiblia NGO kezdeményezője.

Szászfenesen lakom, Romániában.

0748073132

debuzaprojects@yahoo.com

Facebook> https://www.facebook.com/janos.takacs.16547008

Isten áldjon minden igazságszeretőt és Isten keresőt,

Takács János


-----------

Az eddig lektorált könyvek listája


Bevezető


 Egy új Biblia-fordítás: Az Apostoli Biblia Isten Nevével

december 11, 2025

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/az-apostoli-biblia-isten-nevevel.html


1 Mózes Könyve (50 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/1-mozes.html


2 Mózes Könyve (40 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/2-mozes.html


3 Mózes Könyve (27 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/3-mozes.html


4 Mózes Könyve (36 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/4-mozes.html


5 Mózes Könyve (34 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/5-mozes.html


Józsué könyve (24 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/jozsue.html


Bírák Könyve (21 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/birak.html


Ruth Könyve (4 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/ruth.html


1 Sámuel Próféta Könyve (31 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/1-samuel.html


2 Sámuel Próféta Könyve (24 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/2-samuel.html


1 Királyok Könyve (22 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/1-kiralyok.html


2 Királyok Könyve (25 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/2-kiralyok.html


1 Krónika Könyve (29 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/1-kronika.html


2 Krónika Könyve (36 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/2-kronika.html


Ezsdrás Könyve (10 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/ezsdras.html


Nehémiás Könyve (13 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/nehemias.html


Eszter Könyve (10 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/eszter.html


Jób Könyve (42 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/job.html


Zsoltárok Könyve (150 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/zsoltarok.html


Példabeszédek Könyve (31 fejezet) 

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/peldabeszedek.html


Prédikátor Könyve (12 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/predikator.html


Énekek Éneke Könyve (8 fejezet) 

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/enekek-eneke.html


Abdiás próféta könyve (1 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/abdias.html


Sofóniás próféta könyve (3 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/sofonias.html


Aggeus próféta könyve (2 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/aggeus.html


Zakariás próféta könyve (14 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/zakarias.html


Malakiás próféta könyve (4 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/malakias.html


Pál apostol második levele Timótheushoz (4 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/2-timotheushoz.html


Pál apostol levele Tituszhoz (3 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/titushoz.html


Pál apostol levele Filemonhoz (1 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/filemonhoz.html


Péter apostol első levele (5 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/1-peter.html


Péter apostol második levele (3 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/2-peter.html


János apostol első levele (5 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/1-janos.html


János apostol második levele (1 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/2-janos.html


János apostol harmadik levele (1 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/3-janos.html


Júdás levele (1 fejezet)

https://apostolibiblia2025.blogspot.com/2025/12/judas.html


Összegzésként


Ne felejtsétek el azt, amit az alábbi képen olvastatok:









2026. szeptember 24., csütörtök

''Marcion, az eretnek, akit az egyház követ'', történelmileg alátámasztott nézet

„Marcion, az eretnek, akit az egyház követ” – történelmileg alátámasztott nézet


Néhány évvel ezelőtt rábukkantam egy angol nyelvű könyvre *Marcion, the Heretic the Church Follows* (Marcion, az eretnek, akit az egyház követ) címmel. A mű egy Marcion nevű, a kereszténységtől elpártolt személyt mutat be, akinek apja Sinopé püspöke volt. A Bar Kohba-felkelés idején (132–135) – amikor a római hatóságok betiltották a zsidó vallást – ez az illető széles körben utazott, hogy összegyűjtse a keresztények körében fellelhető, zsidó szövegeket tartalmazó könyveket, és elégesse azokat. Raoul Vaneigem ateista szerző az egyház történetét tárgyaló művében úgy mutatja be Marciont, mint azt a személyt, aki a klasszikus, eredeti zsidó-kereszténységet újpogány görög-kereszténységgé alakította át (11. fejezet: „Marcion és a kereszténység hellenizálódása” – Raoul Vaneigem: *The Resistance to Christianity: The Heresies at the Origins of the 18th Century* [Ellenállás a kereszténységgel szemben: Eretnekségek a 18. század kezdetén], 1993).

Markion a gnosztikusok közé keveredett, akik a Bar Kochba lázadás alkalmával, a római hatóságok támogatásával megkaparintották az ellenőrzést sok gyülekezet felett, mert ellene voltak az Ószövetség Istenének és egy nála hatalmasabb istenben hittek, aki szerintük Jézusban jelent meg. A második századi Markion-ellenes prológusokban meg van emlegetve, hogy Markion elment bizonyos levelekkel János apostolhoz, de ő nem fogadta be. János apostol leveleiben is meg van emlegetve ez a gnosztikus irányzatú szakadás, amely mint látjuk a mai napig az Egyházban van. A gnosztikusok voltak azok akik bevitték az Egyházba a szentháromság, a lélek halhatatlanság, a pokoltűz, az utolsó urvacsora általi üdvösség, a pokolból való kisegítő üdvösség (üdvösségimák, imák a halottak megváltásáért), stb. tanait, melyek nagy tekintélynek örvendenek a mai napig.

A Szentháromság tanának bizonyított pogány eredete

"Ezeket beszélte Jézus és felemelte szemeit az égre és monda: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged (...) Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust." János 17:2,3

A Biblia egyetlen szerzője sem említi azt, hogy Jehova egy háromság lenne. Tehát nem a Biblia forrása. Akkor honnan származik ez a tanítás a kereszténység mai irányzataiban? Bizonyított tény, hogy a Szentháromság-tanának eredete az apokrif könyvekből származik, amelyeket nagyon régen a Biblia mellett olvastak. 

Idézek itt egy második századi könyvet, János apokrifonját, amely így adja vissza a Szentháromság tanát: "Abban a pillanatban, amikor rájuk gondoltam, íme, megnyílt az ég, és az ég alatt minden teremtmény megvilágosodott, és a világ nyugtalan lett. Megijedtem, és íme, láttam valakit ülni mellettem a fényben. Úgy tűnt, mintha egy öregember lenne. Aztán a megjelenése egy fiatalemberé változott. Nem mintha sok arc lett volna előttem, hanem a fényben egy arc volt sok arccal. Ezek az arcok látszottak egymás között, és az arcnak három arca volt."

Korunk minden komoly tudósa elismeri, hogy ezt a könyvet egy hamis szerző írta, aki ebben a könyvben János apostolnak adta ki magát. Honnan vette a szerző ezeket az ötleteket, és miért állította, hogy maga János apostol írta őket? Ankirai Marcellus IV-dik századi püspök (aki a 325-beli Nikeai zsinaton is részt vett) azt állította, hogy ez a háromság-tan a pogány filozófusoktól származik. Ez a püspök azt írta, hogy a három személyben és hiposztázisban létező Isten eszméje Hermésztől és Platóntól származik, Valentinus tanításain keresztül, akit az eretnekek egyik vezetőjének tartottak: „Aztán három hiposztázist tanítanak, ahogy Valentinus, a fő eretnek is, aki az elsőt egy könyvében találta ki, amelyet »A három természetről« nevezett el. Mert ő volt az első, aki három hiposztázist és három személyt talált ki, az Atyát, a Fiút és a Szentléleket, és kiderült, hogy ezt Hermésztől és Platóntól lopta.”

Forrás: A.H.B. Logan, „Marcellus of Ancyra (Pseudo-Anthimus), ‘A Szent Egyházról’”: ​​Szöveg, fordítás és kommentár. 8-9. versek." Journal of Theological Studies, Új sorozat, 51.1, 2000. április: 95.

Tehát az isteni Szentháromságról szóló elképzelést nem a Bibliából, hanem pogány szerzőktől és az apokrif könyvekből vették át. 

VIII. Orbán pápa (és később XIV. Benedek) betiltotta a Szentháromság ikonjait. 1628-ban hivatalosan elítélte a Szentháromság háromarcú ábrázolásait, eretneknek minősítve azokat. Ez a tilalom egy nagyobb erőfeszítés része volt, amelynek célja a trinitárius teológia misztériuma integritásának megőrzése és a Szentháromságos Isten természetével kapcsolatos zavar elkerülése volt. A valóságban a Biblia nem tartalmazza a Szentháromság tanát. A témáról részletesebben itt olvashat: https://academianontrinitariana.blogspot.com/
Vagy nézd meg a Facebookon, hogyan ábrázolták a Szentháromságot a betiltásig, illetve azután is:


Az Úr Jézus Krisztusnak ugyanez az Istene van, Mózes Istene és az igazi zsidók Istene. Ha valakinek Istene van, akit imád, az nem lehet Isten: hogyan imádhatná saját magát az Isten? 

 Ez az Úr Jézus szavaiból derül ki:
“Ti azt imádjátok, akit nem ismertek; mi azt imádjuk, akit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.” János 4:22
“Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: Eli, Eli! Lama sabaktani? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” Máté 27:46
“Monda néki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz: hanem menj az én testvéreimhez és mond nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” János 20:17
“Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene” Efézus 1:17
“És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökké! Ámen.” Jelenések 1:6
“A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnan ki nem jő: És felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemet, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Jelenések 3:12

A fenti bibliaversek szerint az Úr Jézus nem lehet az Isten, hanem az Isten egyszülött Fia, aki az égből jött, abból a szent célból, hogy minél jobban bemutassa nekünk az Istent, akinek a szent tulajdonságait, ő a leghívebben tűkrözte vissza: 
"Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? A ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?" János 14:9

Ha Isten egy háromság lenne, nem lenne furcsa az, hogy sem a próféták, sem az Ószövetségi szerzők, sem Jézus, sem apostolai és egyetlen tanitványa sem használja ezt a szót, egészen a főeretnek Valentinusig. Ki volt ez a főeretnek?
A Wikipedia szerint, Valentinus (kb. i. sz. 100 – kb. i. sz. 165) a legismertebb és egy ideig a legsikeresebb korai keresztény gnosztikus teológus volt. Rómában alapította iskoláját. Tertullianus szerint Valentinus püspökjelölt volt, de saját csoportot alapított, amikor egy másikat választottak. Valentinusnak nagyon sok követői voltak, a valentiniánusok. Az Adversus Valentinianos, iv. művében Tertullianus azt mondja, hogy Valentinus püspökjelölt volt, mielőtt dührohamában eretnekségbe fordult Marcionnal együtt:

''Valentinus arra számított, hogy püspök lesz, mert tehetséges ember volt mind zsenialitásban, mind ékesszólásban. Felháborodva azonban azon, hogy egy másik személy szerezte meg a méltóságot egy olyan igény miatt, amelyet a gyónás biztosított neki, szakított az igaz hit egyházával. Akárcsak azok a (nyugtalan) lelkek, amelyeket a becsvágy felkorbácsol, általában a bosszúvággyal lángolnak fel, minden erejével az igazság kiirtására törekedett; és egy bizonyos régi vélemény nyomára bukkanva, egy kígyó ravaszságával utat tört magának.''

Szalamiszi Epiphanius azt írta, hogy Valentinus gnosztikussá vált, miután hajótörést szenvedett Cipruson és megőrült. Epiphaniust valószínűleg a ciprusi valentiniánus közösségek jelenléte befolyásolhatta ebben a hitben.

Mindebből jól látható, hogy a 130-as évek Bar Kochba lázadása óta a mainstream kereszténység gnosztikus irányzatú lett. Ezért kell visszatérni a Bar Kochba lázadás előtti idők klasszikus kereszténységéhez, egy utolsó reformáció és világméretű ébredés által.

----

Könyvbemutató: Raoul Vaneigem: *Ellenállás a kereszténységgel szemben. A 18. század kezdetén jelentkező eretnekségek.* (1993).  Részlet, 11. fejezet: Markión és a kereszténység hellenizálódása

Bár két évszázad és az államvallástól való elszakadást eredményező eretnekség vádja választotta el tőle, Markión akár a katolikus egyház igazi atyjának is tekinthető – egy olyan atyáénak, akit ügyetlenül hagytak magára a világban, s akit afféle satnya gyermekként csak ellenségei segítettek felnőtté válni.

Missziós buzgalom; közösségalapítási vágy; a római elismeréssel elnyerendő isteni felhatalmazás reménye; az *ekklésziák* monarchikus szervezeti felépítése; heves antiszemitizmus; a zsidóságtól megtisztított kereszténység eszméje; görög gondolkodásmód által ihletett teológia: mindezek alkotják a későbbi katolikus egyház számos alapvető vonását.

Markión révén a kereszténység – fittyet hányva a történelmi igazságnak – hellén eredetet tulajdonított magának, amelyet Pál, a „pogányok apostola” köré szőtt mítosz terjesztett el. S ma számos történész még mindig szemrebbenés nélkül szentesíti ezt a görög gyökerekből való születést.

Markión tehetsége az üzletemberére vallott. Korának eseményei láttán felismerte: a kereszténység lemond a jövőről, ha nem szakít minden szállal a zsidósággal – márpedig a görög-római világ rossz szemmel nézett a zsidóságra a Palesztinában és a diaszpóra városaiban állandósult lázongások miatt.

115-ben a zsidók lerombolták Zeusz templomát Kürénében. Egy Luknasz vagy André (az apostoli legendák által kisajátított név) nevű lázító ragadta magához a hatalmat, és a zsidók királyává kiáltották ki. André felszólított a bálványimádás minden emlékének elpusztítására a Megváltó napjának eljövetele előtt. Elterjedt a hír, hogy a felkelők felfalják ellenségeiket, és vérükben fürdenek. A nem zsidók lemészárlása borzalommal töltötte el a tisztességes görög és római polgárokat; fennmaradt egy levél – amelyet a lázadók leverésére küldött tábornok anyja írt –, amelyben azért könyörög, hogy fiát ne „süssék meg a zsidók”. Ismeretes, hogyan táplálták az efféle erőszakos zavargások – a vallási indíttatású bűncselekmények kétezer éves története során – a katolikus, protestáns, bizánci és ateista csőcselék sérelmeit, amely aztán pogromokat indított a békés gettók ellen. Ugyanabban az évben az alexandriai zsidók felkelése átterjedt a Deltára és Thébaidára, majd Palesztinára, Szíriára, Mezopotámiára és Ciprusra is. A pogányok elleni szent háborújuk során a zsidók lerombolták Szalamiszt. 117 körül Traianus lépéseket tett a lázadások leverésére; tízezer zsidót végeztek ki.[202]

Ennek ellenére Simeon Bar-Kochba 132-ben fegyvert fogott, és harcba szállt Róma ellen. 135-ben vereséget szenvedett, és elesett bétári erődjében. A zsidó nemzetet kitaszította magából a görög-római „civilizáció”, amelyben a gondolkodás nemessége oly könnyen megfért a cirkuszi játékokkal.

Jóval az újabb felkelés előtt a zsidókeresztények – az első századi esszénusokkal ellentétben – elhatárolódtak a szent háborútól. Megtagadták az együttműködést a Messiásként fellépő Bar-Kochbával: egyik levelük elítélte a „galileaiak” magatartását. Ettől kezdve a keresztények hangsúlyozták a zsidóktól való különbözőségüket: a pacifista hitvallást, az erőszakmentességet, az áldozathozatal erényét, valamint a zsidó rituális előírások és a körülmetélés elutasítását (különösen mivel Hadrianus – a testi csonkítást tiltó római jogra hivatkozva – hivatalosan is betiltotta azt).

135 után könyörtelen üldözés sújtotta a zsidó közösségeket. Hananja rabbit élve elégették, Akiba rabbit pedig elevenen megnyúzták. Órigenész a *Contra Celsum* című művében emlékezett meg a „körülmetéltek” körében végzett nagy mészárlásokról. Bár ez a keresztény elutasította a bálványimádást és tartózkodott attól, hogy áldozatot mutasson be a császárnak, hangosan hirdette görög vagy római polgárjogát, és határozottan kinyilvánította a zsidóktól való különbözőségét.

Markión zsidóellenes reformjai fennmaradtak abban a zűrzavarban, amelyet a befolyásért folytatott küzdelmektől sújtott zsidókeresztény egyházak politikai összefonódása idézett elő. Olyan, Róma köré szerveződő egyházi politikát szorgalmaztak, amely a „zsidósággal” való szakításra épült. A ritka életrajzi adatok ezt támasztják alá.

Markión feltehetően az első század utolsó éveiben született Sinopéban, a Fekete-tenger (Pontus Euxinus) partján (Harnack szerint 95 vagy 100 körül[203]). Marcion hamarosan konfliktusba került a zsidó-keresztény közösségekkel. Apja – aki egy gyülekezet püspöke volt – üldözőbe vette, mivel olyan, a hittel ellenséges nézeteket vallott, amelyeket kétségtelenül Saul és tanítványai ihlettek. Marcion Kis-Ázsiába ment, ahol összetűzésbe került a helyi keresztény gyülekezetekkel; ezekről feltételezhető, hogy elchasaita irányultságúak voltak.

Marcion, a gazdag hajótulajdonos, az üzletemberek gyakorlatias észjárásával rendelkezett. Racionalitása – amelyet rabul ejtett a görög filozófia – idegenkedéssel viszonyult a midrásokra jellemző analógiás gondolkodásmódhoz és ahhoz a héber szójátékhoz, amelyet a görög fordítások képtelenséggé silányítottak. A bibliai szövegek véres és embertelen jellege olyan érvet szolgáltatott számára, amelyet a zsidó felkelések erőszakossága kapóra jövő módon igazolt is. Az esszénus-keresztények körében még csak csírájában létező dualizmus helyébe Marcion egyfelől Jahvét – a háború és nyomor világának teremtő Istenét –, másfelől azt a Jó Istent állította, akire Jákob, Simon-Kéfás, Tamás, Kelemen és Saul/Pál iskolái hivatkoztak.

Marcion az antijudaizmusra, a Templom népével, Jeruzsálemmel, a farizeusokkal és az Igazság Mesterének gyilkosaival szembeni ellenségességre épített. Tanait határozott érvekkel és az Egyházon belüli szép jövő ígéretével támasztotta alá, ám a döntő pillanatban megsértette a közösségek önkéntes szegénységét: 200 000 sestertiust ajánlott fel a római gyülekezeteknek, hogy – egy nemzetközi szövetség létrehozásának reményében – saját fennhatósága alá vonja őket.

Marcion ismerte fel elsőként, hogy Róma – amely az egész világ számára példaként szolgáló civilizáció központja volt – az a gravitációs tengely, amelyből a barbárságától megtisztított kereszténység „egyetemes” dicsőséget sugározhat szét (a *katholikon* szó a második század vége felé jelent meg, és az ötödik században vált széles körben ismertté; Tertullianus így vallott erről: „Marcion hermetikus hagyománya betöltötte a világegyetemet”.)

140 körül, abban a római városban, ahol a – még mindig zsidó-keresztény jellegű – gyülekezeteket hatalmi vetélkedések szaggatták szét (amint azt Hermász *Pásztor* című korabeli műve is tanúsítja), Marcion találkozott Cerdónnal, az antiochiai Szaturnilosz tanítványával. Két művet írt, amelyek azonban elvesztek, vagy amelyeket az Egyház semmisített meg.

Az *Apostolikon* nem más, mint a Saulnak – római nevén Pálnak – tulajdonított levelek gyűjteménye. Az *Evangelion* a Jó Hírt, azt az egyedülálló evangéliumot fejti ki – Pál evangéliumát –, amelyre mind a markioniták, mind az antimarkioniták hivatkoztak. Azokra a levelekre alapozva, amelyeket lemásolt és átírt – megszabadítva őket szemita vonásaiktól –, Markión így fogalmazta meg Pál evangéliumi üzenetét.

Resch véleménye szerint a Márknak tulajdonított kanonikus evangélium valójában Markión műve, amelyet később az antimarkioniták javítottak ki.[204] Megjegyzi, hogy a mű nem említi Jézus gyermekkorát, és a mondások (logiák) keretbe foglalása nem szakít azzal a felfogással, amely szerint Jézus egy bölcsességlényben – vagyis Szophia egyik emanációjában – megtestesült angyal-Krisztus (*angelos-christos*) volt.

A Markión elleni fellépés részeként antimarkionita előszavakat illesztettek a Márknak, Lukácsnak és Máténak tulajdonított evangéliumokhoz. Ezeket azzal a céllal alkották meg, hogy szembeszálljanak az angyal-Messiás eszméjével; az allegorikus anyaghoz egy történelmi római személyiség vonásait kölcsönözték. A dráma eseménydús hátteréhez hozzájárultak a Pilátusról, Pálról és Péterről szóló montanista propagandisztikus elbeszélések is (mint például Nikodémus evangéliuma, Pál és Tekla cselekedetei, Péter apokalipszise stb.).

Markión kalandos életút után, 165 körül hunyt el; életében Pál utazásai valószínűleg egyfajta, visszamenőlegesen kijelölt viszonyítási pontot jelentettek. Vajon nem arra az egyszerű állításra alapozta-e apostoli legitimitását mindenütt, ahol fellépett, hogy Pál már generációkkal korábban jelen volt?

Tanítványa, Apellész Rómában és Alexandriában folytatta mestere munkásságát. *Szillogizmusok* című (mára elveszett) művében rámutatott a bibliai szövegek abszurditására. Úgy tűnik azonban, hogy szakított a két isten markionita tanával. Ő csak egyetlen, jó istent ismert el: az angyali világ teremtőjét, amelyből egy romlott angyal – a minden dolgot a rossz felé terelő Démiurgosz – vált ki. Apellész nézetei az „Új Prófécia” kereszténységére emlékeztettek: Jézusnak nem csupán emberi külsőt, hanem valóságos testet tulajdonított, valamint azt a küldetést, hogy kijavítsa a Démiurgosz szerencsétlen alkotását. *Kinyilatkoztatások* című műve (amely elveszett, hacsak nem azonos Pál vagy Péter apokalipszisével) egy Philoména nevű prófétanő látomásait jegyezte le. Egy vitairat állítaná szembe őt Rhódónnal, Tatiánosz tanítványával.

***

Marcion megalkotta a nyugati kereszténységet – egy olyan formát, amely mentes a zsidó múlttól. Elvetette a názárenus és elkhasaita egyházak midrásait, amelyek elemei jóval később bekerültek a Máténak, Tamásnak, Jakabnak, Andrásnak és Fülöpnek tulajdonított görög evangéliumokba. Joseph Turmel szerint[205] Marcion – Saul rövid feljegyzéseit felhasználva – olyan római mestert adott egyházainak (amelyek már a katolicizmus megjelenése előtt is „katolikusok” voltak), aki Tarsus városának polgára volt; ez a város az 140-es vagy 150-es években vált rómaivá.

Aszketikus önmegtartóztatása nem mondott ellent a kereszténység erkölcsiségének egészében véve (kivéve azokat a szektákat, amelyekben a naasszénus vagy barbelita szinkretizmus dominált). Az Új Prófécia mozgalma – bár ellenségesen viszonyult a marcionizmushoz – szintén bővelkedett az ilyen gyakorlatokban, még ha azok jelentése eltérő is volt. Marcion elutasította a szexualitást, az élvezeteket, sőt még a házasságot is, mivel azokat a démiurgosz művét szolgáló tényezőknek tekintette. Az Új Prófécia ezzel szemben csupán arra ösztönzött, hogy a lélek javára szakadjunk el a testtől.

A judaizmus heves elutasításában ez a fajta dualizmus még nem öltötte azt a botrányos jelleget, amelyet később az állami katolikus monoteizmus ruházott rá. Szükség van példára? Jusztinosz apologéta – aki határozottan marcionita-ellenes volt – a *Trüphónnal folytatott párbeszéd* című művében olyan megjegyzést adott vitapartnere szájába, amely jól érzékelteti a Jó Istenbe vetett hit által kiváltott zavart:

Ismerjük a véleményedet ezekről a kérdésekről, ám úgy tűnik, amit mondasz, az egyfajta teljesen bizonyíthatatlan paradoxon; mert az az állításod, miszerint Krisztus Isten volt, aki minden évszázadot megelőzően létezett, és aki leereszkedett oda, hogy emberré váljon és megszülessen – méghozzá nem emberi apától származó emberként –, számomra nem csupán paradoxonnak, hanem képtelenségnek tűnik. Először is válaszolj arra, hogyan tudnád bizonyítani, hogy létezik egy másik Isten is azon kívül, aki mindenek Teremtője, majd mutasd meg, hogyan ereszkedett le ez az Isten is oda, hogy szűztől szülessen meg.[206] Marcion missziós tevékenysége és azon elszántsága, hogy mindenütt nem zsidó jellegű, egységes egyházakat hozzon létre, önmagában nem szolgált okul a kárhoztatásra, mivel a katolikus egyházra – és általában minden hatalomra – jellemző sajátos „trükk” révén a Marciontól elvont dicsőség Pálra, a pogányok szent apostolára vetült volna.

Marcion tevékenysége olyan hatékonynak bizonyult, hogy még 400-ban is léteztek marcionita gyülekezetek Rómában, egész Itáliában, Egyiptomban, Palesztinában, Arábiában, Szíriában, Örményországban, Cipruson, sőt még Perzsiában is, ahol a manicheizmus is kialakult. Hirdette a Pál által ihletett egyetlen Evangéliumot, valamint a katolicizmus által átvett elnevezést: az Ószövetséget, amellyel szembeállította az Újszövetséget – így fordítva le az „Új Szövetség” kifejezést, amely a qumráni kéziratok tanúsága szerint az Igazság Mesterének egyházát jelölte.

Leisegang a következőképpen foglalja össze Marcion nézeteit:[207]

Krisztus evangéliuma irgalmas szeretetre tanít, míg az Ószövetség rosszindulatú, büntető igazságosságot hirdet. Krisztus a szeretet Istenének Fia, és az ebben az Istenben való hit a kereszténység lényege. Az egész világ története – Ádámtól Krisztusig, ahogyan azt az Ószövetség leírja – erkölcstelen és visszataszító dráma, amelyet a világot teremtő Isten rendezett meg; ez az Isten a lehető legrosszabb, és következésképpen nem lehet jobb, mint saját siralmas teremtménye. Így lehetetlen, hogy Krisztus az Ószövetségben kinyilatkoztatott Teremtő Fia legyen. Ez a teremtő igazságos, ugyanakkor kegyetlen, míg Jézus maga a megtestesült szeretet és jóság. Jézus tehát – saját vallomása szerint – Isten Fia. Következésképpen csakis egy olyan Isten Fia lehet, aki teljesen különbözik az Ószövetség Istenétől. Ő a Jó Isten Fia, aki mindaddig ismeretlen maradt az ember számára, és idegen volt ettől az univerzumtól, mivel semmi közös nem volt benne azzal. Ez az Isten az az Ismeretlen Isten, akit Szent Pál Athén agoráján hirdetett meg. Krisztus az ő Fia.

Az Ószövetség elvesztette keresztény szentírási jellegét. Nem ismerte az Igaz Istent, és semmit sem tudott Jézusról. A próféták szavai és a zsoltárok – amelyeket addig Krisztusra vonatkozó jövendöléseknek tartottak – immár szó szerinti újraértelmezésre szorultak, amelynek nyomán többé nem vonatkoztak Jézusra. A Törvény és a próféták korszaka Keresztelő Jánossal zárult le. János volt az utolsó zsidó próféta; elődeihez hasonlóan ő is a kegyetlen igazságosságot gyakorló démiurgoszt hirdette, és semmit sem tudott a Jó Istenről, aki mindvégig idegen maradt a zsidók számára. Hogy Ő jó is volt, azt maga Jézus erősítette meg. Jézus – mind szavaival, mind tetteivel – szüntelenül megszegte az Ószövetség törvényét, és ellenszegült az azt elrendelő Istennek. Nyílt háborút hirdetett a Törvény, valamint az írástudók és a farizeusok ellen. Jézus akkor fogadta be a bűnösöket, amikor azok már megromlottak az ószövetségi értelemben igaznak tartott emberek körében. Jézus tudatlannak és botrányforrásnak látta az Ószövetség utolsó prófétáját, Keresztelő Jánost. Maga János mondta, hogy egyedül a Fiú ismeri az Atyát, és következésképpen mindazok, akik előtte jártak, semmit sem tudtak Róla, hanem egy másik Istent hirdettek [...]

Amikor Jézus a rossz fáról – amely csak rossz gyümölcsöt teremhet – és a jó fáról, valamint annak jó gyümölcséről beszélt, a rossz fa alatt az Ószövetség Istenét értette, aki csak rosszat teremtett és teremthetett. A jó fa ezzel szemben Krisztus Atyja, aki kizárólag jó dolgokat hozott létre. Azzal pedig, hogy elvetette az új szövetdarab régi ruhára való varrását és az új bor régi tömlőbe töltését, Jézus kifejezetten megtiltotta bármiféle kapcsolat létesítését az ő Evangéliuma és az Ószövetség vallása – illetve annak Istene – között.

Amikor pedig Marcion azt írta: „Ó, csodák csodája, mámor és ámulat tárgya: lehetetlen kimondani vagy akár csak elképzelni is, mi múlhatná felül az Evangéliumot; nincs semmi, amihez fogható lenne”, megadta az alaphangot azon történészek nemzedékei számára, akik szerint a kereszténység a görög civilizáció terméke volt, és semmi köze nem volt a zsidókhoz. Mindazonáltal Marcion már életében heves ellenérzést váltott ki. Vajon fel kell-e rónunk neki tekintélyelvűségét, szélsőséges szigorát, vagy a többi egyházi vezető irigységét, illetve a zsidókeresztények gyűlöletét – akik számára az antijudaizmus nem jelentette a Biblia elutasítását?

A válasz azokban a reakciókban és vitákban rejlik, amelyeket tézisei váltottak ki. Ellene olyan evangéliumokat és Apostolok cselekedeteit fogalmazták meg, amelyek arról számoltak be, hogy Jézus zsidó agitátor volt – akit ugyan a zsidók végeztek ki, de akit a bibliai bölcsesség teje táplált. A Lukács nevéhez fűződő evangélium részletesen tárgyalja Krisztus gyermekkorát, aki asszonytól született – még ha a magot *pneuma*, azaz „Szellem” néven is nevezték.

Pál, a marcionita apostol alakja bekerült az antimarcionita szövegekbe is, amelyek tanúságot tettek „valódi létezéséről”. Így az Apostolok cselekedetei – egy történelmi krónika látszatát keltő elbeszélés – megbékítette egymással Simon-Pétert és Pált.[208]

Más, Pálnak tulajdonított szövegek is születtek: az úgynevezett „pasztorális levelek”. Joseph Turmel kimutatta, hogy Antiochiai Ignác levelei – ugyanazok, amelyeket a hagyomány a „katolikus” szó [első] megjelenéseként tart számon – egy marcionita változat létezéséről tanúskodnak (amely legkorábban 135-ből származik); mielőtt egy másik antiochiai püspök, Theophilosz átdolgozta volna őket 190 és 210 között – aki Marcionnal szembeni ellenségessége ellenére készséggel támaszkodott a *Novum Testamentum* ihletettségére.[209] Ez a Theophilosz nem habozott Pál leveleit „szent és isteni Igének” (*Verbe*) nevezni, bár nem mulasztotta el, hogy megtisztítsa azokat a marcionita megfogalmazásoktól. Theodotosztól vette át a Szentháromság fogalmát is, és nekilátott az evangéliumok „összehangolásának”, mivel azok – Deschner megjegyzése szerint – számára korábban híján voltak az összhangnak.[210] Marcion megcáfolásában csatlakozott Theophiloszhoz Korinthoszi Dionüsziosz, Gortüniosz Fülöp, Római Hippolütosz, Alexandriai Kelemen, Lyoni Iréneusz, Jusztinosz apologéta, Edesszai Bardeszanész, Tertullianus, Rhodón és Modesztosz; jórészt olyan férfiak voltak ők, akik keresztény közösségek vezetőiként jelentős befolyással bírtak.

Ám Marcion legádázabb ellensége maga Marcion volt. Hogyan remélhette egy olyan egyházalapító – aki politikai, valamint világi és lelki ügyekben is tevékenykedett –, hogy Isten hatalmát épp azon a világon alapozza meg, amelyet ő maga ítélt el, mondván: az egy démiurgosz, egy véreskezű és ártalmas isten műve? Hogyan sikerülhetett volna egyetemes egyházat alapítania egy olyan gyűlöletes társadalomban, amelytől az egyszerű hit azonnali elfordulásra intett? S milyen tekintélyre hivatkozva igazolhatta volna tartósan azt a Jézust, aki nem osztozott azon egyszerű emberek életében, akiknek a püspöke volt?

Vajon azzal, hogy szakított a zsidó mitológiával, nem vonta-e meg támogatását attól a kereszténységtől, amely teljes egészében a bibliai írásmagyarázatokra épült? Jusztinosz pontosan értette, kik ítélték el Markiónt, és elmagyarázta Trüphónnak, hogy – mivel a zsidók elvesztették az értelmezés kulcsát – a Biblia immár a keresztényeké, akik egyedüliként képesek feltárni annak valódi értelmét.

Irenaeus, Lyon püspöke sem rokonszenvezett már „Pál felfedezőjével”, mivel az *Epideixis* a bibliai próféciák felől közelítve fejtette ki a keresztény tanítást. Tertullianus sem értett vele egyet, bármilyen közel állt is ahhoz az emberhez, aki szennynek és ocsmányságnak bélyegezte a házasságot. Bár Markión dualizmusa ellenére sem volt gnosztikus – számára a hit (*pisztisz*) felülmúlta a gnózist, és Krisztushoz való csatlakozása nem a tudáson (*gnózis*) alapult –, mégis megfosztotta Jézus mártíromságát bűnengesztelő jelentőségétől, mivel leválasztotta azt Ézsaiás és a bibliai próféták hagyományáról. Így, a kereszten meghalt ember áldozati modelljének elvesztésével az Egyház értelmét és hasznát is elveszítette.

---

Szerző: Raoul Vaneigem
(1934– 2026)
Raoul Vaneigem belga író, aki leginkább az 1967-ben megjelent *A mindennapi élet forradalma* (*The Revolution of Everyday Life*) című könyvéről ismert. Lessines-ben (Hainaut tartomány, Belgium) született, és 1952–1956 között romanisztikát tanult a Brüsszeli Szabadegyetemen (amely azóta két intézményre – Université Libre de Bruxelles és Vrije Universiteit Brussel – vált szét). 1961 és 1970 között a Szituacionista Internacionálé tagja volt. Idén Julius 28-án halt meg. (Forrás: Wikipedia.org.)

Istentiszteleti és Biblia-tanulmányozási program projektje
Jehova Tanúinak Reform Mozgalma az Újjászületésért
(Jehova Isten imádói és Jézus Krisztus követői) 

Jehova Tanúinak Újszövetségi Gyülekezete
Heti Program

Csütörtök: Istentisztelet, dicséret, Bibliai próféciák tanulmányozása a múltról, a jelenről és a jövőről.
Kiemelkedően fontos a Jelenések könyvének tanulmányozása (Jelenések 1:3).

Ez a könyv az 1-5. és a 12. fejezetek eseményeit mutatja be, amelyek az első században teljesedtek be, a 6-11., 13-18. fejezetek eseményei röviddel az Úr eljövetele előtt (de legfeljebb hét évvel) fognak beteljesedni, a 19-22. fejezetek eseményei pedig az Úr eljövetelekor, az ezer évben és azon túl fognak beteljesedni.

Szombat:
Istentisztelet, dicséret, beszédek, prédikációk stb.
Ószövetségi tanulmányozás
Vasárnap:
Istentisztelet, dicséret, beszédek, prédikációk stb.
Újszövetségi tanulmányozás
(A szombat vagy a vasárnap nem sabbat számunkra, de aki akarja, megtarthatja őket, az nem kötelező.)

Főbb események

Évente háromszor szent ünnepeket tartottak a jeruzsálemi szent templomban. A Törvény szerint az izraelitáknak évente háromszor kellett Jeruzsálembe utazniuk, hogy „megjelenjenek Jehova, a ti Istenetek elé azon a helyen, amelyet kiválaszt; a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen” (5Móz 16:16; vö. 16:2, 611, 15). Ezek emlékére nagy összejöveteleket (kongresszusokat) tartunk, amelyek szabadon választhatók, ha valaki ünnepnek tartja őket, megteheti, de nem kötelezőek azok számára, akiknek más a hitük ebben a témában.

Természetesen, ha vannak testvérek a világban, akik bár más nevet viselnek, ugyanúgy hisznek, mint mi, vagy közel állnak hozzánk, együttműködhetünk velük, ha akarják. Aki csatlakozni szeretne a 130-as évek előtti Klasszikus Kereszténység tanulmányozásához, egy Végső Ébredés, Végső Reformáció és Végső Megújulás célú projektünkhöz, a Nagy Babilonból (Jelenések könyve 18:4), a lelki paráznaság, zűrzavar, hazugságok, valótlanságok és hazugságok anyjából való teljes kilépésért, itt léphet velünk kapcsolatba:

Hasonló nézetekkel rendelkező külföldi testvérek

JWREform - Igazi JW Reform

JW Szövetségi Közösség


A megtévesztés menekül

A megtévesztés menekül a fény elől,
És megrémül a kutató szemtől;
De a szent igazságok próbára hívják,
És arra intenek, hogy keressünk és próbálkozzunk.
Ó, bárcsak megőrizhetnénk csendes és kutató elménket,
Bizony nem keresnénk hiába,
Hanem találnánk rejtett kincseket.
Áldott értelemmel,
Szabadságra teremtve,
Nem merünk emberbe vetni bizalmunkat,
Hanem csak Benned bízunk,
A mi Istenünkben.
-- -- --
ÁMEN!