Előszó
Semmi sem új az ég alatt az egyháztörténelemben sem. A globalizáció vallásos téren is mutatja gyümölcsét és sokan egy egységes vallásról álmodoznak. De ez nem egy új elképzelés. Érdekes módon egy újhellenisztikus gondolkodási hullám söpör végig a vilagon. A nagy makedón-görög hódító, Nagy Sándor tanácsadói, úgy akarták összetartani a hódított vilagot, hogy egybeolvasszák az akkori vallásos kulturákat. A görög főistent Zeuszt, egyszerűen az egyiptomi Amon Ra főistennek vagy a perzsa Ahúra Mazda főistennek mutattak be. Ezt akarták elfogadtatni a zsidókkal is és sokakkal sikerult, majd később a hitehagyott Jászon es Menelaosz zsidó főpapok unszolására Antiokusz IV Theosz Epiphanesz kis lépésekkel lépésről lépésre, majd döntő nagy léptekkel be is vezette ezt a görög szemléletet Júdeába. Mindez az utálatos szellemiseg 2300 esteig és reggelig virágzott Jeruzsálemben.
Ezt a fenti taktikát vetették be a gnosztikusok is, megfertőzve a keresztyénséget azáltal, hogy pogány tanokat öltöztettek fel keresztyén szóhasználattal.
Az Ótestamentumi és Újtestamentumi idők tanúbizonysága világosan rámutat ennek az "újitó" szellemnek a kerülésére: Dániel 11:31-35, Dániel 12:1-4, János 8:31-47, 1Korintus 6:14-18, Jelenések 18:1-8.
Ennek ellenére, a mai világban ugyanez a vallásos taktika lép előtérbe, az összes vallások egyesítese érdekében. Afrikában például megjelent egy új vallásos csoport amely a keresztyénséget egy másik vallással ötvözte, egyesítette.
Lehetséges lenne ez a Biblia tanítása szerint? Nem. Hogy ezt kellőképen megértsük szükséges, hogy nagyon jól megismerjük a Bibliát, annak tanításait és kellő ismertünk legyen az egyház és vallástörténelemben.
Felebaráti felelősségtudattal és szeretettel.
A szentháromság-dogmafejlődés tömör bemutatása
Az a tanítás, mely szerint Jézus a szó szoros értelmében vett "egyetlen és legfelsőbb igaz Isten" i.sz. az első században ütötte fel a fejét, elöször a "gnosztikusoknak" nevezett tanítók által és a második századtól kezdett mind jobban és jobban meghonosodni a keresztyénségben, két fő képviselője által névszerint: Cerdon, Markion, majd Práxéász és Szábelliusz. A tanítás megnevezése "patripaszizmus" nyugaton és "szabbellizmus" keleten. A mai megnevezése "modalizmus". Mint eretnekség volt megbélyegezve úgy az első mint a második században az akkori keresztyénség hitvédőitől, ettől eltekintve sok követőre talált és előkésztítette az utat a háromságtanhoz, mindig újabb és újabb elemekkel ötvözve. A nikeai zsinaton a "mérsékeltnek" nevezett irányzat, Athanász nézetét szabbellizmusnak nézte és Konsztantin császár fenyegetőzésére dölt be.
Lássuk az első IV század helyzetét:
1. Az első században megjelennek a gnosztikusok: Jézust a legfelsőbb Istennek, a Logosznak vagy a Logosz anyagtalan, szellemi "epifániájának" (megjelenésének) nézik, tanítóik egyike Cerdon, őt követi Markion a második században Rómában (ők a modalisták útegyengetői) de tanításukat elítélik a hitvédők
2. A második században megjelennek a modalisták, Prákszéász, Szábelliusz, a modalizmus nem más mint az első században elindult eretnek gnosztikus tanítás egyik modosult alakja. Tanításuk szerint Jézus az a szellemi Isten, aki az égben volt, aki lejött, meghalt a kereszten és feltámadott, majd visszatért az égbe. Ők még Isten "cselekvési módjairól" beszéltek. Szerintük Jézusban az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy és ugyanaz. Szemléltetésképpen: úgy látták a dolgot mind ha egy ember az USA-ban élne János név alatt, aki egy szakmában dolgozik, eljön Erdélybe és felveszi a Péter nevet, meg egy új szakmát, majd visszatér az USA-ba és felveszi az András nevet, és egy új szakmát, tehát ugyanaz az ember három név és három szakma alatt (módozat alatt). A tanítást nagyszámú tömegek követik, de eretneknek van nézve a hitvédőktől
3. A harmadik, negyedik században a modalista tan kifejlődött és tanításában új szóhasználat jelenik meg, már megkülömböztetik az Atyát a Fiútól és a Szentlélektől, és Jézust az Isten egyik örök "ousziá"-jának vagy "hüposztásziszának" (elemének, anyagának, lényének) nevezik. Csuppán a második században használják a "háromság" szófogalmat (a széthián Trimorphic Protennoia, Antiókhiai Theophilusz, Tertulliánusz irásaiban), ebből is látszik, hogy a fogalom egy újitás, mert senki sem használta elözőleg, de a korai háromsághívők alárendeltséget látnak az Atya és a Fiú között. Az új fogalom tetszik az újitók között és tért hódit a keresztyénségben, de később abszolút egenlőséget hírdetve a "háromságban". Ettől az "egyenlőségtől" eltérően, sok második századi keresztyén mártir, író vagy hitvédő "alárendeltséget" lát az Atya és a Fiú között és az Atya abszolút, senki által (a Fiú által sem) el nem érhető dicsőségét hírdeti. A hitvédők közül is használják Jézusal kapcsolatban az "isten" szót és a jövőbeli megdicsőült egyház tagjaival (Lyoni Ireneusz), de egy tágabb szóhasználatban, úgy ahogy, mint be lett mutatva a Szent Írás is használja.
4. A negyedik és ötödik századtól az "ouszia" és "hüposztászisz" fogalmakat mellőzik a radikálisan új modalisták, már az egy Istenben való három "személy" változatát látták a legjobbnak és ez kerekedett felül és vált általánosan rákényszerítve, bebeszéltetve a néptömegeknek. A Római Katolikus egyház mindenkit elüldözött és tűzzel, vassal és vizzel kivégeztetett aki nem fogadta el e hivatalos álláspontját.
---
Egyháztörténelmi személyiségek - Markion
Miért van szükségünk az Egyháztörténelem titkainak a feltárására? Hogy megismerjük és jobban megértsük bizonyos mai keresztyén irányzatok tanításbeli gyökereit.
Szinópei Markion (Marcion of Sinope) kb. 85-ben született, az akkori Római Birodalomban, Pontus tartomány Szinópe nevezetű városban. Kb. 160-ban halt meg. Markion apja keresztyén püspök volt a városban és fiát is annak nevelte. Bizonyos idő elteltével, apja kénytelen volt kiközősíteni őt. Egyesek szerint azért mivel megerőszakolt egy szűzet, mások szerint ez alatt azt kell érteni, hogy téves tanításaival megerőszakolta az akkori idők egyházát (tehát a "szűz" szó alatt az "egyházat" értették jelképes értelemben). Kiközösítése után szégyenében éjjel távozott a városból és hajórakomány kereskedelemmel foglakozott. Tehetős anyagi javakra tett szert. Markión szellemi apjának egy bizonyos szír, Cerdó vagy Cerdón nevezetű (eretnek) tanítót tartanak, akinek tanításait tovább képviselte. Egy második századi szerző szerint Cerdó mozgalma 115-ben vált ki az akkori egyházból és Markion missziója alatt jelentős emberbázist toborzott.
Mint sikeres hajókereskedő, Markion Rómába utazik kb. 142-ben és egy jelentős összeget adományozott a hivatalos egyháznak, valószínüleg azzal a szándékkal hogy mozgalmát elfogadottá nyilvánítsák, viszont tanait elutasítják és az adományt visszadaják. Markion a szmirnai Polikárp püspöknél is próbálkozik, hiába. Utolsó évei alatt a mozgalma több részre szakad, bizonyos tanait volt követői elutasítják.
Markión téves tanai
Teológiája keresztyén elemekkel "görögösített" perzsa dualizmus, azaz két istenben való hit: a perzsáknál Ahura Mazda és Ahrimán, a görögösített formában Logosz és Demiurgosz.
Krisztológiája (azaz Krisztusról vallott értelme) modalizmus. Modalizmus: Az Apa a Fiúvá lett.
Kánona: Lukács evangéliuma és Pál levelei - "ollozva" azaz átdolgozva. Erős antiszemitizmus, az Ó Szövetség valóságos kigúnyolása, nevetségessé tétele. Az "Antitézisek" nevű munkájában szembeállítsa az Ó Szövetség Istenét az Új Szövetség Istenével, annak a téves véleménynek adva hangot, hogy tulajdonképpen két különböző Istenről van szó.
Cerdó és Markion bizonyos tanításbeli elemei tovább éltek beolvadva úgy a hivatalosnak nyilványtott egyházba, mint az eretneknek nyivánított mozgalmakban. Pl. Cerdó és Markion modalista nézete bizonyos utakon bekerült a Bulgáriai Bogumilor és a Franciaországi Katharok mozgalmába.
http://en.wikipedia.org/wiki/Marcion_of_Sinope
http://ro.wikipedia.org/wiki/Marcion
Az alábbi könyv neve kihívó és a könyv mondanivalója is olyan mintegy szétzúzó kalapácsütés Markión felszínesen könnyelmű teológiájára: Marcion - The Heretic The Church Follows (Markion, Az Eretnek Akit Az Egyház Követ), szerző CHAD A. KOTTKE
http://www.biblicallifeassembly.org/library/pdf/Marcion.pdf
---
Egyháztörténelmi személyiségek - Noétusz
Talán Efézusban született, de mint "Szmirnai" Noétusz ismert, későbbi tartozkodási helyéről.
Szmirnai Noétuszról azt tartják egyesek - tévesen - hogy ő volt a modalizmus elindítója 190 körül ("the old heresy of Noetus of Smyrna"). Ez azért téves, mert feljegyzett adat van Jusztin Vértanú (meghalt kb. 165-ben) egyik könyvében, hogy már az ő korában voltak olyanok akik azt vallották, hogy az Apa egyben a Fiú is (First Apology (63, in Richardson, 1970: 284-85)). Ez részben igazolhatja azt a második századi állítást, hogy a modalizmus, mint eretnek irányzat, megjelenhetett 115 körül, Cerdó vezetése alatt.
Persze, ez a modalizmus már "letisztult" Cerdó és Markion antiszemitizmusától, mivel a Markión halála előtti években volt hívei fellázadtak bizonyos tanításai ellen és átdolgozták, finomították őket. Az a hír járja, hogy még maga Markión is visszahökőlt halála előtt és bocsánatért esedezett az egyháznál, de hiába, az egyház elutasította kérelmét. Ezt talán azért mert abban az időben azokat akiket átokkal súlytották, örökre kizárták az egyházból.
Noetusz tanai
Krisztus nem más mint az egyedüli Istennek - aki előbb Apaként nyilatkozott ki - emberi Fiú alakban való kinyilatkoztatása, tehát ugyanarról a személyről van szó, de aki más más megnyilvánulási módozatban (innen a "modalizmus" elnevezés) nyilatkozott meg. Ezért Noétusz szerint azt is lehet mondani, hogy a Fiúban maga az Apa szenvedett a kereszten, hiszen ugyanaz a személy volt, de egy másik megnevezés alatt (innen jő a "Patripasszianizmus" azaz "Apaszenvedőizmus").
"Noétusz ellen" című könyvében Hippolitusz (kb. 203-ban) írt Noétusz tanai ellen.
Kiközősítése
Miután a Szmirnai keresztyén előljárók kivizsgálták tanait, kiközösítették. Noéthusz értetlenül védekezett: "Mi rosszat teszek, hogy magasztalom Krisztust?... Ha tehát tudomásul veszem hogy Krisztus Isten, akkor Ő az Apa maga, ha Ő valóban Isten, és Krisztus szenvedett, lévén maga Isten, és következtetésképpen így az Apa szenvedett, mert Ő volt az Apa maga "
Noétusz tanítványa, Kleoménész tovább vitte mestere tanait: Isten úgy láthatataln alak mint látható alak, mint láthatatlan alak ő az Apa, mint látható alak ő a Fiú. Más híres követője a modalista tannak, ugyanabból az időből Karthágói Praxéász, valamivel később pedig Pentapoliszi Szabelliusz.
http://en.wikipedia.org/wiki/Noetus
Unitárius egyháztörténelmi kérdéseim
Lenne pár kérdésem a képesített és nemképesített egyháztörténelem kutatókhoz
Elöször is hadd jegyezzem meg, már jó pár éve annak, hogy "nemképesített" (nemhivatalos) egyháztörténelem és egyházanyag kutatóként szerettem volna betekintést nyerni Dávid Ferenc hitébe. Megkértem akkori levelezőtársaim küldjenek amit tudnak a témában. Majd személyesen felkerestem egy Unitárius lelkészt. Közben az Unitárius hivatalnál érdeklődtem Dávid Ferenc írásai felől, hogy hogyan tudnám őket megvizgálni? Azt a választ kaptam az illetékes személytől, hogy nem vagyok képesített erre. Vagyis? "Nincs diplomája!" Ja. Most már értem. Köszönöm szépen! Érthető."Nem vagy képesített!" egyenlő "Nincs diplomád!"
Ha már nekem nem volt "képesítésem" erre, ezért megragadom ezt az alkalmat és megkérdem mindazokat akik erre "képesítettek" vagy ilyen "képesített" személyekkel állnak kapcsolatban, hogy miért ítélte el a gyulafehérvári unitárius zsinat (a nagybányai unitárius lelkész kivételével) Dávid Ferencet "újitás" vádja alatt, (aki éppen az unitárius egyház legfőbb elöljárója, vagyis püspöke volt, ha jól tudom, én, mint nem kellően "képesített" személy)? Nagyon hasonló a görög metropoliták esete, akik megvásárolták a stambuli Sultán kegyét, az "új Áriusz" Kirilosz Lukarisz "újitó" egyetemes pátriárkájuk ellen. Következmény: Holtan találták a vízbe fojtva.
link
Miből állt ez az "újitás" és mi lett azzal a nagybányai unitárius lelkésszel aki Dávid Ferenc pártját fogta? És mi lett az unitárius olasz orvossal, Giorgio Biandrattával (magyarúl Blandrata Györgyel) aki bevádolta Dávidot a fejedelemnél? És mit kell értenem azalatt, hogy Biandrattát "a saját testvére ölte meg" (Jókai Mór szerint: Egy az Isten)? Hittestvére ölte meg, egy unitárius, vagy a saját vér szerinti testvére (vagy rokona)? Továbbá, milyen alapja van annak a híresztelésnek, hogy Dávid Ferenc újramerítette volna magát, mint ahogy az akkor tűzzel, vassal, kiméletlen törvénnyel üldözött anabaptista hívők tették? És: miért tudnak olyan keveset David Ferenc halálának a körülményeiről?
Jó tudni, hogy az akkori kiméletlen törvények szerint - olvastam máskülömben ezt a törvényt, egy igen komoly mennonita (anabaptista) lapban (Samanta Adevarului, magyarul Az Igazság Magva), és higyétek el, hogy borzasztó törvény. Az akkori kíméletlen törvények szerint, volt egy időszak amikor az anabaptistákat akkor is halálra ítélték, ha ezek lemondtak a hitükről és áttértek katolikusnak. Itt megjegyzendő, hogy a Müntzer Tamás és alvezérei által vezetett fanatikus anabaptista csoporton kivül, köztudott, hogy az anabaptisták nem fogtak fegyvert, nem viseltek hadviselést és nem esküdtek fel az ország törvényeire és mégis rájuk is éppen olyan szigoruan alkalmazták a törvényt, mint azokra akik fegyvert fogtak a hitük és a családjuk védelmezése érdekében. Ebben az időben máskülömben a Katolikusok, Muzulmánok, Ortodoxok, Protestánsok és Reformátusok is fegyvert fogtak a hitük és családjuk megvédése érdekében. A Protestánsok és a Katolikusok között volt egy harminc évig tartó és egy száz évig tartó vallásos háború, szörnyű pusztításokkal és embertelenségekkel. Franciahonban, a Katolikus Montluk és a Református Des Ardets katonái (?!?!?!) (nem megfeleő ez a szó!) istentelen banditái (!!!!!!!!!), hány katolikus és hány református "Szent Bertalan" éjt rendeztek.
Luther Mártonnak tulajdonitják az alábbi, az evangéliummal homlokegyenest ellentmondó, kemény szavakat:
„Aprítsátok, fojtsátok, szúrjátok és vágjátok őket, nyíltan és titokban, ahol éritek, és arra kell gondolni, hogy nincs mérgezőbb, ártalmasabb és ördögibb valami, mint a lázadó ember. Agyon kell verni, mint a veszett kutyát; ha nem ütöd agyon, akkor ő ver agyon téged és az egész országot. (…) Itt nem lehet szó sem türelemről, sem irgalomról; a pallosnak és a haragnak az ideje ez, nem pedig a kegyelem ideje. (…) Üssétek, vágjátok, döfjétek, fojtsátok, ahogy csak tudjátok. Ha belévesztek is, ne bánjátok, üdvözítőbb halál nem is érhet.”
Eltérő vélemények vannak Muntzer Tamás haláláról. Egyesek szerint halála előtt visszatért a Római Katolikus hire, mások szerint meg nem. Mi az igazság, kedves kollégák az egyháztörténelem érdeklődésben?
Kálvin remekeiből:
[Servetus] rá vinne, hogy ide jöhessen, ... ha jönni fog, soha nem fogom megengedni neki, hogy elmenjen élve ."
" I shall never permit him to depart alive, provided my authority be of any avail."[1
Persze idővel az Anabaptistákra "szabott" törvények a számüzetésig enyhületek. Tudva van az is, hogy a Reformátusok is egy bizonyos ideig halállal büntették az anabaptistákat. Egy volt Református osztálytársam, padtársam és barátom, aki most Református lelkipásztor, egy levélvitánk után ezt írta nekem: "Igen…. Ha akkor éltél volna, nem sokká zavartad volna a vizet." Például a híres genfi (Svájc) "Szervét Mihály" (spanyol orvos - a vérkeringés felfedezője és antitrinitárius anabaptista reformátor) esetben, az egyik halálthozó ok, a kettő közül (a másik volt a három egy isten dogmájának a tagadása), az újramerítést gyakorló eretnekségének a "vádja" volt. De miért sütötték Szervét Mihályt a genfi Reformátusok lassú tüzön, másfél órán át? Csupán azért mert a genfi tömlöcben tapasztalt szörnyű és embertelen bánásmód miatt és Kálvin János szentírás ellenes eljárásai miatt a fogoly kikelt magából? - Például, Kálvin János törvényeinek hatására, sok "eretneket" vagyis anabaptistát és német ajkú lakost száműztek vagy ezek kénytelenek voltak száműzetni magukat Genfből, 26 vagy 27 (nem tudom pontosan) személyt halálra ítéltek, ebből egy gyerek aki megütötte szülőjét és három mágjahalál. Kálvin Jánosban való csalódásában - együtt tanultak Párizsban, érthető, hogy hozzá menekült és tőle várt segíséget, mert halálra volt ítélve a katolikus inkvizició által, és "elégetve" testi hiányban. A Katolikus inkvizició, ha nem tudta megsütni az eretneket élve, megsütötte ennek a bábúképmását vagy ha az eretnek öngyilkos lett, vagy más okokból meghalt és ha esetenként megtalálták a hulláját, akkor a hulláját égették el. Sajnos, a szegény Mihály, fájdalmában és elkeseredésében kikelve "Genf urát" "hülyének" és beszédét "ugatásnak" nevezte. De ezért ennyire meg kellett bosszúlni ezt a két szót?
Egy néhai kolozsvári unitárius lelkipásztor szerint, Dávid Ferencet Déva várában kivégezték volna - lehetséges, hogy az akkori fejedelem titkos parancsára? Bevallom, hogy ezt harmadkézből hallottam, egy igen komoly volt baptista hívőtől (most "house church"-os, amolyan házban tartott gyülekezetes), máskülömben jómodó üzletember, sokat olvasott könyvbarát, egyetemet végzett, több nyelvet beszélő, több országban volt, stb. Máskülömben, nem kérdezném.
Vajon ez csak olyan hősködő, felfujt vagy kitalált szájhagyomány, mint bizonyos, romániai Jehova Tanú csoportnál, akik azt tartják, hogy Russellt vagy Rutherfordot, most nem jút eszembe pontosan melyikre mondják azt, hogy a Katolikusok "kivégezték" volna? Persze ezt tudom, hogy alaptalan "hősködés". De térjünk vissza a néhai kolozsvári Unitárius lelkészhez. Szerinte egy elég durva eszközzel összezuzták - vagyis ezt úgy kell elképzelni, hogy pár méterről a feje felett ráengedtek valamit, talán "véletlenül"? Az öreg püspök amúgy is beteges volt. Használatos volt az ilyen fajta "véletlen" kivégzőeszköz abban az időben? Nem tudom. És ezért nem foglalhatok állást. A "képesítettek" vagyis az Unitárius, Szombatista, Református és Katolikus "diplomások" szakvéleményét várom. Köszönöm szépen!
Addig is olvastam egyet mást. Például olvastam, hogy az erélyi fejedelemség "Református fénykorában", szűkebb hazánkba (értsd Erdélybe) látogatott Hiltebrandt lelkipásztor 1656 és 1658 között, mint a Svéd királyi korona küldöttségének tagja. Ő közli az útókorral, hogy a kivégzések "hetenkénti vásárnapokon" és "nyilvánosak" voltak. Az akkor látott kivégzendők román jobbágyok voltak. Más források a "zsidozók" megbüntetéséről is beszámoltak. Ez a csoport egy magyar ajkú és nemzetiségű szombatista csoport volt, amely áttért a rabbinikus, izraelita vallásra. Valaki szerint, mert a zsidókat vagyis a rabbinikus izraelita vallást akkor nem üldözték, megtürt "religió" lévén, mint a román és más ortodox vallás a "recepta" (Katolikus, Református, Unitárius) azaz az elfogadott vallások mellett Erdélyországban. Ha nem üldözték volna őket, talán ma is keresztyének lennének. De abban a fénykorban a Refik féltek, nehogy ezek "zsidóországot" csináljanak Erdélyből. Hát ez tényleg nem sikerült és szerintem nem is kellett volna félni ettől. De a félelem az nagy hajtóok sok ember tönkretételére. A gyulafehérvári fejedelmi kastély előtti szégyenoszlopról is beszámól a svéd követ, ahová kikötözték a vádlottakat. A kivégzések akasztás, fejvágás vagy karóbahuzás által történtek, de rettenetes (nagyszámú) botütéses és megvesszőztetéses büntetés is volt. Jó pénzekért, néha meg lehetett szabadulni. Továbbá, büntető gyakorlatban volt a nyelv levágása, az élve való eltemettetés és kötözötten a vízbe való folytás. Rettenetes. Például a korobahuzásra ítéltek a saját karójukat vitték. A lelkipásztor megkérdezett két karóhalálraítéltet, hogy mit választanának, mire ők azt válaszolták, hogy inkább az akasztás általi halált. Érthető, nem? De a "Református Fénykor" megvakította a jogban való akkori képesítetteket
Ja igen, még valami, ezt a Református "képesítettektől", azaz "diplomásoktól" kérdezném. Hallottam, hogy szülőfalumban a templomkertben Unitárius papok nyugszanak, a mezőségi Búzában (Kolozs megye). Hogy kerülhettek oda? Talán ott is tartottak vallásos jelegű népszámlálást (vagyis hány Református, hány Unitárius és hány Zsidozó volt), ameddig a reformátusok kezére tudták juttatni az unitárius templomot? Vagy talán Búzában nem volt erre szükség? De hány faluban történt ez meg? És vajon demokratikus volt e ez az újraszámlálás, vagy volt ott egy kis "Na kik a zsidózók, hogy azonnal feljelentsük őket a fejedelemnél"? Az olyan hirtelen való áttérések okáról, tudnak-e a "képesített diplomások" mondani valamit? Minden bizonnyal valaki csak tudja a választ és remélem segíteni fog. Köszönöm szépen!
De Falsa (...) - Unitárius, szentháromságellenző vitairat
http://www.church-bg.eu/wap/DFEV.pdf
Az Unitáriusok, bizonyos szempontból Jehova Tanúi előfutárai voltak.
Nekik is volt jó és nagyon rosz tanításuk.
Íme egy cikk róluk:
http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=669&lap=3
Az erdélyi unitáriusokról:
http://www.logon.org/hungarian/s/p170.htm
Szombatos (aka "Zsidozó") egyháztörténelmi beszámoló: Vallomás a székely szombatosok perében
Leszámítva a Bibliát, amiből minden nap olvasok, néha más könyveket is olvasok. És nem csak az internetről. Rosler (ha jól írtam) úrtól vettem egy könyvet (antikvárium), 18 lejért. 275 lap. Címe: Vallomás a székely szombatosok perében. Írta Kovács András. Az erdélyi "Szombatosok" felekezetéről szól. Mára már kihalt felekezet, utolsó tagjai (három vagy négy személy) a Római Katolikus Egyházba tértek, inkább hálából azért mert a pap kihozta őket a zsidó gettóból.
Utolsó, személyes találkozásunkkor, Zakariás testvér beszélt arról mit olvasott a Gyulafehérvári Dávid Ferenc peréről. Mint mára már nyilvánvaló, utolsó éveiben, Dávid Ferenc unitárius püspök a "zsidózásra" (ahogyan akkor nevezték) tért át és az Unitárius Egyházat is erre akarta formálni. De ellenszegültek az Egyházból, Blandrata Györggyel az élen. Az új tanokat kivizsgáló Unitárius Zsinat Gyulafehérváron gyűlt össze. Dávidot csak a Nagybányai pap támogatta. A többi ellene volt. Az először megtűrt, majd a politika útvesztőibe besodródott felekezet, üldözött lesz, és talán ezért teljesen felhagy a keresztyénséggel, Krisztust csalónak tekintik, hamis Messiásnak. A csoport utolsó fellegvára egy kis falú: Bözödújfalú, a Székelységben.
Jókai Mór is megemlíti a csoportot "Egy az Isten" című regényében.
Ez keltette fel az érdeklődésem. A könyv érdekes volt, főleg egy amatőr egyház és dogmatörténésznek, mint én. Olvastam hűségesen még buszon is, munkaszünetben is, szüleimnél is. Végül is elolvastam. Most már értem miért volt oda annyira Blandrata György, most már értem a gyökereket. Nem erdélyiek alapították, ők csak átvették. Ez a felekezet egy import hitdarab volt, a német anabaptisták szombatot ünneplő Unitárius - de nem Áriánus - ágazatából. Sajnos, tele teológiai hibákkal, amiket azután Dávid Ferenc is átvett.
"Kovács András vallomása az erdélyi történelem egyik - ha lehet így fogalmazni - érdekességéhez kapcsolódik: az unitarizmus nyúlványának tekinthető szombatosságot vagy "zsidózás"-t kíséri nyomon. (...) Egy vallás születésének, tragédiákban bövelkedő történetének és elmulásának különös krónikása ő."
Szávai Géza (utószavából)
A Kohn Sámuel könyve a szombatosokról:
http://www.church-bg.eu/wap/aszombatosok.pdf
A dokéták és ezek ágazatai
Kik voltak a dokéták és miért nevezték őket így?
"Dokéták, ókeresztény eretnekek. Azt tanították, hogy Krisztus csak látszólagos testet vett fel, (dokema, görög szó, a. m. látszat)."
http://hu.metapedia.org/wiki/Dok%C3%A9t%C3%A1k
A dokéták tulajdonképpen a gnosztikusok voltak. Tehát a gnosztikusok egy régebbi elnevezése dokéták, jólehet más nevek alatt is ismertek voltak. Miért nevezték a gnosztikusokat gnosztikusoknak?
A Pallas nagy lexikona szerint:
"Gnózis
(gör.), a. m. ismeret, tudás; a bibliai és a keresztény nyelvgyakorlatban vallásismeret s hittudás. A bibilia igaz és áltudást különböztet meg. A keresztény gnózis nem egyéb, mint a kinyilatkoztatott hittartalomba mélyedés, tanubizonyságokon alapuló meggyőződés, az emberi értelem összes tehetségeinek törekvése a keresztény hitigazságoknak minél átfoglalóbb, mélyebb és tökéletesebb ismerésére. Ez a tökéletes és megbizható gnózis keresztény műveltség és életrend eszménye, a keresztény életbölcseség. A tökéletes keresztény eszményét alexandriai Kelemen gnosztikus-nak nevezi. Ennek ellentéte az ál-gnózis, melyet már szt. Pál megró (Tim. 6, 20) a gnvsiz, mely elhagyva a hit alapját, a hit tanításával eltávozik s a pogány bölcseletből és vallásokból veszi tételeit. A gnosztikusok gnózisukat a hittel ellentétbe helyezték, tudásukban tetszelegtek, a hitet pedig a keresztény egyház egyéb tagjainak szánták. Eleinte nem is szakadtak el a keresztény egyháztól, hanem csupán hittételeit akarták igazi eszmékre visszavezetni és a hit alapját képező ugynevezett igaz eszmék összeségét nevezték gnózisnak, felsőbb ismeretnek.
Gnoszticizmus-nak az első századok ezen álgnózisát nevezték. Főtörekvése volt az emberi elmélődés örök és kiirthatatlan tudásvágyából származó kérdésekre feleletet adni: miként gondolható a végtelen átmenete a végesbe és a teremtés kezdete? Miként lehetséges, hogy isten e tiszta szellemi lény, az anyagnak alkotója? Ha Isten tökéletes, honnan a világ tökéletlensége? Mi a rossz eredete? Honnan az emberi természet különfélesége? A keresztény vallás megfejtéseivel meg nem elégedett, a kelet bölcseletéhez fordult és a keleti népvallások és a misztikus bölcsek könyveiből válogatta össze rendszerét. A kereszténységből megtartotta a váltság és az elégtétel eszméjét, melyet különböző módon illesztett az egyes rendszerekbe. A gnoszticizmus egyébként a dualizmuson és az emanáción alapult. E kettős tanhoz ragasztották a váltság tanát Egyiptomban és Elő-Ázsiában. A gnoszticizmus fölfogása szerint Isten minden tökéletességnek önmagába zárt fölföghatatlan ősforrása; az isteni fölfoghatatlan lényeg és a véges között nem képzelhető átmenet; az isteni életnyilvánulatnak kezdet az önkorlátozás, Istennek öntudata. Valahányszor az isteni őslény ujabb oldaláról fogja föl a világot, ezen fokozatosan tudatossá váló tevékenységei személyiségekké, aionokká fejlődnek, kik együttvéve a pleromát (az isteni élet teljessége, teljes tartalma) alkotják. A fejlődés azonban lassan-lassan kimeríti az isteni életet, fokozatosan távozik az isteni élet ősforrásától és különböző fokozatokban a tökéletesség csökkenő arányában az istenséggel rokon szellemek világát alkotja. Az anyagi világ eredetének megmagyarázására a dualizmus elvéhez folyamodtak. Az örök rossz elvét kétféleképen képzelték: az alexandriaiak a neo-platonizmus tanítása szerint örökké holt, alaktalan és élettelen kaosznak, a sziriaiak a persa teologia szerint sötétség országának, mely a világosság országa ellen haragtól és ellenséges gyülölettől liheg, melynek élén a sötétség ura áll. A II. sz.-ban, mikor a szentatyák bölcseleti érvekkel harcoltak a kételvüség tana ellen, némelyek az isteni lényben valami sötét foltot vettek föl, mely az isteni lény minden kiömlésével, tehát minden teremtménnyel közli a rosszat. Hogyan jutott a jó, a szellem összeköttetésbe a rosszal, az anyaggal? Vagy ugy, hogy az isteni lény kiömlése által fokozatosan fogyott és igy végső stádiumában a rosszal érintkezhetett, vagy ugy, hogy egy fénysugár a gonosz sötét zürös anyagba tévedett és ennek éltető elemévé lett, vagy ugy, hogy az isteni élet teljéből (a pleromából) egy mag hullott, egy fénysugár érkezett a sötétség országába, ahol a sötétség hatalmai elfojták és visszatarták. Minthogy azonban ez által az isteni lényben hiány, fogyatkozás termett, az elveszett fénysugár visszavezetendő volt az isteni lényhez. Az isteni lény maga nem jöhetett közvetlen érintkezésbe a rossza anyaggal, nem alkothatta a világot, tehát vagy az isteni lényből, vagy valamely alárendelt aionból uj aion ömlött ki, ki az anyagot alkotá. Ez az uj aion a demiurgosz, a világalkotó.
Ez a demiurgosz az alexandriaiak szerint az előforduló anyagból öntudatlan fensőbb eszmék szerint alkotá a világot, a gonosz elv tiszta lényegéből a sátánt és a gonosz szellemeket, egyébként a különböző lényekben a különféle módon osztá meg a jót és rosszat. Innen az embernek háromféle osztálya, u. m.: a szellemi emberek gnosztikusok, lelki emberek katolikusok, anyagi emberek a pogányok. A demiurgosz kormányozza a világot, ő az ószövetség szerzője, a zsidók Istene. A sziriaiaknál is demiurgosz a világ-alkotó, csakhogy ellenséges, korlátolt és korlátozó lény, aki az istenség csiráit a sötétség országában lekötve törekszik tartani. A természet tehát nem tükrözi vissza az istenséget. A demiurgosz az ószövetség törvényeit és a tiz-parancsolatot végből szerezte, hogy az embereket és a felsőbb lényeket elfogultságuk tömlöcébe zárva tartsa, a bennök élő isteni szikra ismeretét akadályozza és elnyomja. A megváltást illetőleg közös tanuk vala, hogy a világfejlődés célja a kezdetben is különvált jó és rossz elveknek ujból való elkülönítése, a pleroma részeinek a látható világ tömlöcéből való megszabadítása, a váltság gondolata Istennek legfőbb vágya. Ezen megváltó aion a Swthr, majd Jézus, majd krisztus. Az alexandriaiak szerint kettős lény, az anyagból alkotott ember és aion, ki a keresztségben egyesült az emberrel és szenvedése idején elhagyta; a sziriaiak szerint a megváltó anyagtestet nem ölthetvén, csak látszólag birt testtel (dokéták) és nem is szenvedhetett. A megváltó nem támadott föl, az emberek sem fognak föltámadni, mert az anyag nem juthat az isteni élet teljébe, a pleromába. A világ célja és vége az, hogy a pleromából kivált részek visszajussanak. Amint ez megtörténik, az anyag visszahull ős élettelen állapotába, a sötétség országa önmagára hagyatva leend.
Az elméleti tanoknak megfelelő erkölcstanuk. Az alexandriaiak mérsékeltebb irányt követtek, a törvényeknek engedelmeskedtek, a házasság méltóságát megőrizték; a sziriai iskola világgyülöletet hirdetett, a nemesebb lelkek szigoru aszketikus életet folytattak, a világtól teljesen elzárkóztak, megtiltották a házasságot és a bor élvezetét, a nemtelen, érzéki emberek pedig lábbal tiporta minden erkölcsi törvényt (enkratiták, antitaktok vagy antinomisták). Kalandos, ábrándozó tanaik és képtelen erkölcstanuk igazolásául a szentirásra és a hagyományokra hivatkoztak. Az ószövetséget elvetették, az ujszövetséget pedig önkényesen használták, elválasztván azt, amit a mennyei aion mondott, attól, mit a földi ember mondott. Külön titkos kinyilatkoztatásra hivatkoztak. Istentiszteletöket titkolták, miért is alig tudunk róla valamit, legföljebb annyit, hogy nagy pompával történt. A gnoszticizmus kutforrásaiban idősebb a kereszténységnél, virágzásának tetőpontja a II. sz.-ra esik, III. sz.-ban már hanyatlásnak indult, mégis a sziriai gnoszticizmushoz hasonló manicheizmus különféle változatokban (priscillianusok, paulicianusok, bogomilek, albigensek) egészen az ujabb időkig fönmaradt. Ellene irtak: János apostol, ki evangéliumának nagy részét ezen tévelyek kiirtása céljából irta, antiochiai Ignác, szt. Irén, Lyon püspöke (Contra haereses), alexandriai Kelemen (Stromata), Tertullian és Origenes.
Gnosztikusok: A legrégiebbek Simon mágus és Menander, Cerintkus és az Apokalypsisben megemlített nikolaiták. (Zsidóskodók: Cerinthus, Basilides, Valentin, Bardesanes; a pogányság felé hajlók: nikolaiták, simonianusok, sethianusok, kainiták és ophiták, Carpocrates és fia Epiphanes; az önálló kereszténység felé hajlók: Cerdo, Marcian, Tatian, és Saturninus). A későbbiek közül megemlítendők: alexandrinusok: Basilides és Velentinus, Herakleon, Ptolemaios, Marcus, Colorbasus, Secundus, Bardasanes, Harmonius, Florinus és Bastus; sziriaiak: Saturninus, Tatian, az enkratisták feje, a severianusok, Cassianus, Lucanus, Apelles, az ofiták, setianusok és archontikusok. Az antinomikus irányt főképen Carpocrates és fia Epiphanes képviselik. V. ö. Kuncze J., De historiae gnosticismi fontibus (Lipcse 1894). L. még Filozofia."
http://www.mek.oszk.hu/00000/00060/html/041/pc004133.html#6
Monarkiánusok
Kik voltak ők, mit hittek és miért nevezték őket így:
A Pallas nagy lexikona szerint:
"Monarchiánusok
(gör.), tévtanítók, kik a Szentháromságról szóló isteni tant elferdítették, a «monarchiam tenemu» jeszóról, mellyel jelezni akarták, hogy az egyeduralomnak, a monoteizmusnak hivei. Tanításuk abban áll, hogy az egy Isten nem áll három személyből, hanem hogy Jézus és a Szentlélek csak különböző megnyilatkozásai azon isteni lénynek, mely már előbb mint atya nyilatkozott meg. E tanítás adott okot ama nem kevésbbé téves véleményre, hogy maga az Isten szenvedett a földön, midőn mint Fiuisten megnyilatkozott. E tannak követői voltak a patripassianusok."
http://lexikon.ker.eso.hu/lexikon/tarolas?lap=rBI2rSNiYsH1XRdujjx9a2oBgkY7&rekord=104533
http://en.wikipedia.org/wiki/Patripassianism
Adopcianizmus
"Adopcianizmus a gyűjtőneve a kereszténység mindazon irányzatainak, amelyek elsősorban azért, hogy a tiszta monoteizmust megőrizzék, Jézus Krisztusban csak olyan embert látnak, aki különleges módon birtokolja Isten Lelkét és akit Isten a fiává fogadott („adoptált”)."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Adopcianizmus
Hermász Pásztora
In parable 5, the author mentions a Son of God, as a virtuous man filled with a Holy "pre-existent spirit" and adopted as the Son.[4]] In the 2nd century, adoptionism (the view that Jesus Christ was only a mortal man) was one of two competing doctrines about Jesus' true nature, the other being that he pre-existed as a divine spirit (Logos); Christ's identity with the Logos (Jn 1:1) was affirmed in 325 at the First Council of Nicaea.[5]
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Shepherd_of_Hermas
^ "The Holy Pre-existent Spirit. Which created the whole creation, God made to dwell in flesh that He desired. This flesh, therefore, in which the Holy Spirit dwelt, was subject unto the Spirit, walking honorably in holiness and purity, without in any way defiling the Spirit. When then it had lived honorably in chastity, and had labored with the Spirit, and had cooperated with it in everything, behaving itself boldly and bravely, He chose it as a partner with the Holy Spirit; for the career of this flesh pleased [the Lord], seeing that, as possessing the Holy Spirit, it was not defiled upon the earth. He therefore took the son as adviser and the glorious angels also, that this flesh too, having served the Spirit unblamably, might have some place of sojourn, and might not seem to have lost the reward for its service; for all flesh, which is found undefiled and unspotted, wherein the Holy Spirit dwelt, shall receive a reward.",
Earlychristianwritings.com
"Jesus was either regarded as the man whom God hath chosen, in whom the Deity or the Spirit of God dwelt, and who, after being tested, was adopted by God and invested with dominion, (Adoptian Christology); or Jesus was regarded as a heavenly spiritual being (the highest after God) who took flesh, and again returned to heaven after the completion of his work on earth (pneumatic Christology)." Adolf von Harnack, History of Dogma, CCEL.org
Én ezt a krisztológiát vallom: "or Jesus was regarded as a heavenly spiritual being (the highest after God) who took flesh, and again returned to heaven after the completion of his work on earth (pneumatic Christology)."
"Hadrián véruralkodásáról, mely Veter bukását három évig haladta meg (138), még feljegyzésre méltó, hogy alatta
váltak el a keresztyén zsidóktól a keresztyének, miután amazok szenvedéseit tűrni nem akarák."
http://www.church-bg.eu/blog/wp-content/uploads/2013/05/Josephus-A_zsidok_tortenete.pdf
A gonoszticizmus mint a "szentháromság" fogalmának elindítója a keresztyénségben
Elsőnek általában Tertulliánuszt mutatják be mint aki használja a háromság szót. De a fogalom már jóval Tertulliánusz előtt is létezett, bizonyos keresztyénszínezetű gnosztikus körökben, persze nem a Bibliából. Ankirai Márcsellusz modalista püspök (III-IV sz) szerint, "ELSŐKÉNT Valentinusz az eretnekfej" hozta be ezt a tant "A három természetről" (On the three natures) nevű könyvében, "ellopva (elcsenve) ezt Hermésztől és Platóntól". Ezt a könyvet pedig követte egy másik könyv, ami ennek a lehetséges átdolgozása "A három formája az ősi gondolatnak" (The trimorphic protennoia). Valentinusz tanítványa Theodothusz "A Filozófus" tovább képviselte mestere nézetét. Ezek az eretnekek és dolgozataik indították el a háromság felőli érdeklődést és ennek magyarázatát, amit bizonyos változtatásokkal átvesznek mások is mint Antiókhiai Theophilusz, Tertulliánusz, Origenész és mások.
Tehát, a katolikus szentháromság-magyarazat gnosztikus és pogány alapokon áll. A gnosztikusok voltak azok akik igyekeztek a keresztyenséget pogany elemekkel ötvözni. Ez a törtenelmi alap, akár elismernek akár nem.
"Szentháromságok" már volatak a régi pogany mitologiákban is es ezt tanították a görög filozófusok is mint Pitagorász, Hermész, Platon, Arisztotelész, stb.. A gnosztikusok megjelenésével beszivarogtatták e tant a keresztyén közösségekbe. A korai feljegyzesek szerint a gnosztikus Origenesz idejében - akit bizonyos körökben az utolsó nagy gnosztikusként tartanak számon - két vitát folytattak Arábiában a háromság felől és Origenészt hívták meg birónak. Ő azt javasolta, hogy a háromság tana, egyeztethető a keresztyén hittel viszont abban egyetértett a háromságellenzőkkel, hogy az Apa és a Fiú között alárendeltség van. Ezzel más háromsághívők is egyetértettek, mint pl. Tertulliánusz.
Ki volt Origenész?
"Origene
He interpreted scripture allegorically and showed himself to be a Neo-Pythagorean, and Neo-Platonist.[5] Like Plotinus, he wrote that the soul passes through successive stages of incarnation before eventually reaching God.[5] He imagined even demons being reunited with God" (Ő allegorikusan értelmezte az írást és úgy mutatott magára mint aki új-Pytagorászista és új-Platonista. Mint Plotinusz, ő azt írta, hogy a lélek átmegy egymást követő reinkarnációs fokon mielőtt valószínüleg elérné Istent. Ő úgy gondolta, hogy még a démonok is újraegyesülnek Istennel.)
Origenész Ammoniosz Szakkasznak a tanítványa volt, nem csoda, hogy szimpatizált a pogány alapokon álló háromságtan nézetével:
„A III. században az alexandriai Ammonios Saccas, aki állítólag keresztény szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, alapított egy iskolát, mely a keresztény és pogány vallási rendszerek és filozófiák pánteista egésszé ötvözését kutatta, melyben az ősi isteneket alárendelt démonokként vagy jelképes alakokként képzelték el, Krisztust pedig reformerként. Az iskola különös vonzalma Platohoz – akinek a rendszere már divatos volt az alexandriai tudósok körében – nagyobb hatással volt a Kereszténységre, mint bármely másik riválisa. Ezt számos vallási árnyalat biztosította, és lehetővé tette egy olyan hatás fejlődését, amelyik tartósan befolyásolta a keresztény teológiát; ez lévén a csatorna melyen keresztül a szentháromság tana behatolhatott.”
Mint ez a két vita is mutatja, amelyben Origenész elnökölt, a háromság ellenzését nem Áriusz inditotta el (de még mestere sem), ugyanis ő Antiókhiai Lucián hivének mondta magat, akit mint az Áriánus tan ihletőjének neveznek, habár a háromság ellenzése már Lucián előtt létezett.
Itt egy cikk muzulmán részről. Persze én nem értek egyet a muzulmán ebionitizmussal - amely kizárja az Úr Jezus ember előtti létezését, mint az Isten egyszülött fia, de történelmileg érdekes dolgokat tár fel.
Nem Szakkasz volt az egyetlen gnosztikus tendenciájú Alexandriában, voltak ott mások is:
Pantaneus
Pantaenus was a Stoic philosopher teaching in Alexandria. He converted to the Christian faith, and sought to reconcile his new faith with Greek philosophy. His most famous student, Clement, who was his successor as head of the Catechetical School, described Pantaenus as "the Sicilian bee"[2]. Although no writings by Pantaenus are extent,[3] his legacy is known by the influence of the Catechetical School on the development of Christian theology, in particular in the early debates on the interpretation of the Bible, the Trinity, and Christology.
Kelemen
Titus Flavius Clemens (c.150 - 215), known as Clement of Alexandria (to distinguish him from Clement of Rome), was a Christian theologian and the head of the noted Catechetical School of Alexandria. Clement is best remembered as the teacher of Origen. He united Greek philosophical traditions with Christian doctrine and valued gnosis that with communion for all people could be held by common Christians specially chosen by God.[citation needed] He used the term "gnostic" for Christians who had attained the deeper teaching of the Logos.[1] He developed a Christian Platonism.[2] He presented the goal of Christian life as deification, identified both as Platonism's assimilation into God and the biblical imitation of God.[1]
---
Miért van szükségünk az Egyháztörténelem titkainak a feltárására? Hogy megismerjük és jobban megértsük bizonyos mai keresztyén irányzatok tanításbeli gyökereit.
Szinópei Markion (Marcion of Sinope) kb. 85-ben született, az akkori Római Birodalomban, Pontus tartomány Szinópe nevezetű városban. Kb. 160-ban halt meg. Markion apja keresztyén püspök volt a városban és fiát is annak nevelte. Bizonyos idő elteltével, apja kénytelen volt kiközősíteni őt. Egyesek szerint azért mivel megerőszakolt egy szűzet, mások szerint ez alatt azt kell érteni, hogy téves tanításaival megerőszakolta az akkori idők egyházát (tehát a "szűz" szó alatt az "egyházat" értették jelképes értelemben). Kiközösítése után szégyenében éjjel távozott a városból és hajórakomány kereskedelemmel foglakozott. Tehetős anyagi javakra tett szert. Markión szellemi apjának egy bizonyos szír, Cerdó vagy Cerdón nevezetű (eretnek) tanítót tartanak, akinek tanításait tovább képviselte. Egy második századi szerző szerint Cerdó mozgalma 115-ben vált ki az akkori egyházból és Markion missziója alatt jelentős emberbázist toborzott.
Mint sikeres hajókereskedő, Markion Rómába utazik kb. 142-ben és egy jelentős összeget adományozott a hivatalos egyháznak, valószínüleg azzal a szándékkal hogy mozgalmát elfogadottá nyilvánítsák, viszont tanait elutasítják és az adományt visszadaják. Markion a szmirnai Polikárp püspöknél is próbálkozik, hiába. Utolsó évei alatt a mozgalma több részre szakad, bizonyos tanait volt követői elutasítják.
Markión téves tanai
Teológiája keresztyén elemekkel "görögösített" perzsa dualizmus, azaz két istenben való hit: a perzsáknál Ahura Mazda és Ahrimán, a görögösített formában Logosz és Demiurgosz.
Krisztológiája (azaz Krisztusról vallott értelme) modalizmus. Modalizmus: Az Apa a Fiúvá lett.
Kánona: Lukács evangéliuma és Pál levelei - "ollozva" azaz átdolgozva. Erős antiszemitizmus, az Ó Szövetség valóságos kigúnyolása, nevetségessé tétele. Az "Antitézisek" nevű munkájában szembeállítsa az Ó Szövetség Istenét az Új Szövetség Istenével, annak a téves véleménynek adva hangot, hogy tulajdonképpen két különböző Istenről van szó.
Cerdó és Markion bizonyos tanításbeli elemei tovább éltek beolvadva úgy a hivatalosnak nyilványtott egyházba, mint az eretneknek nyivánított mozgalmakban. Pl. Cerdó és Markion modalista nézete bizonyos utakon bekerült a Bulgáriai Bogumilor és a Franciaországi Katharok mozgalmába.
http://en.wikipedia.org/wiki/Marcion_of_Sinope
http://ro.wikipedia.org/wiki/Marcion
Az alábbi könyv neve kihívó és a könyv mondanivalója is olyan mintegy szétzúzó kalapácsütés Markión felszínesen könnyelmű teológiájára: Marcion - The Heretic The Church Follows (Markion, Az Eretnek Akit Az Egyház Követ), szerző CHAD A. KOTTKE
http://www.biblicallifeassembly.org/library/pdf/Marcion.pdf
---
Egyháztörténelmi személyiségek - Noétusz
Talán Efézusban született, de mint "Szmirnai" Noétusz ismert, későbbi tartozkodási helyéről.
Szmirnai Noétuszról azt tartják egyesek - tévesen - hogy ő volt a modalizmus elindítója 190 körül ("the old heresy of Noetus of Smyrna"). Ez azért téves, mert feljegyzett adat van Jusztin Vértanú (meghalt kb. 165-ben) egyik könyvében, hogy már az ő korában voltak olyanok akik azt vallották, hogy az Apa egyben a Fiú is (First Apology (63, in Richardson, 1970: 284-85)). Ez részben igazolhatja azt a második századi állítást, hogy a modalizmus, mint eretnek irányzat, megjelenhetett 115 körül, Cerdó vezetése alatt.
Persze, ez a modalizmus már "letisztult" Cerdó és Markion antiszemitizmusától, mivel a Markión halála előtti években volt hívei fellázadtak bizonyos tanításai ellen és átdolgozták, finomították őket. Az a hír járja, hogy még maga Markión is visszahökőlt halála előtt és bocsánatért esedezett az egyháznál, de hiába, az egyház elutasította kérelmét. Ezt talán azért mert abban az időben azokat akiket átokkal súlytották, örökre kizárták az egyházból.
Noetusz tanai
Krisztus nem más mint az egyedüli Istennek - aki előbb Apaként nyilatkozott ki - emberi Fiú alakban való kinyilatkoztatása, tehát ugyanarról a személyről van szó, de aki más más megnyilvánulási módozatban (innen a "modalizmus" elnevezés) nyilatkozott meg. Ezért Noétusz szerint azt is lehet mondani, hogy a Fiúban maga az Apa szenvedett a kereszten, hiszen ugyanaz a személy volt, de egy másik megnevezés alatt (innen jő a "Patripasszianizmus" azaz "Apaszenvedőizmus").
"Noétusz ellen" című könyvében Hippolitusz (kb. 203-ban) írt Noétusz tanai ellen.
Kiközősítése
Miután a Szmirnai keresztyén előljárók kivizsgálták tanait, kiközösítették. Noéthusz értetlenül védekezett: "Mi rosszat teszek, hogy magasztalom Krisztust?... Ha tehát tudomásul veszem hogy Krisztus Isten, akkor Ő az Apa maga, ha Ő valóban Isten, és Krisztus szenvedett, lévén maga Isten, és következtetésképpen így az Apa szenvedett, mert Ő volt az Apa maga "
Noétusz tanítványa, Kleoménész tovább vitte mestere tanait: Isten úgy láthatataln alak mint látható alak, mint láthatatlan alak ő az Apa, mint látható alak ő a Fiú. Más híres követője a modalista tannak, ugyanabból az időből Karthágói Praxéász, valamivel később pedig Pentapoliszi Szabelliusz.
http://en.wikipedia.org/wiki/Noetus
---
Kik voltak az ebioniták?
Az ebionita szó jelentése "szegények" és ez onnan jön mert nagy becsben tartották a szegénységet. Az első század 60-as éveiben szakadtak ki, Thebulis vezetése alatt, aki szakított a korai apostoli egyházzal mivel neheztelte azt, hogy nem választották meg Jeruzsálem püspökének. Téves tanításuk eltérő két fő eleme (de más tévedéseik is vannak): az Úr Jézust nem tekintették az égből jöttnek és kötelezték a mózesi törvénykönyvben írtak betartását. Később két felé szakadtak, miután egy bizonyos Elkhászái új tanítással lépett fel közöttük. Ezek lettek az Elkhászíták.
Az ebioníta tanok távoli részekre is elhatottak így az arabok közé is. Ma már úgy a muzulmán történészek mint a nem-muzulmán történészek közül is elismerik az ebioníták és a muzulmánok közötti kapcsolatot. Nagyon sok a hasonlóság az ebioníták és a muzulmánok között, sőt a korai időkben a muzulmánok is Jeruzsálem iránya felé hajolva imádkoztak. Arab nyelven az ebionitákat hánifoknak hívták.
Ebionita zsidó-keresztyén krisztológia:
I. sz. 60-as éveiben szakadtak ki Thebulisz - meg nem választott püspökjelölt - vezetésével.
Tartották a mozesi törvényt, valósággal rajongtak Jeruzsálemért és a zsidó szokásokért.
Bizonyos Wikipédia források szerint krisztológiájuk nagyban hasonlít a cerinthiánusok és karpokraták (gnosztikus-keresztyén csoportok) krisztológiájázoz. De ez a kép nem teljes, mivel több ebionita szakadár csoport volt, pl. az elkhászíták, akiket a muzulmánok szabbeusoknak mondtak. Szoval, ezek az ebioníták, egy bizonyos forrás szerint, Angelosz Khrisztoszt vallottak, azaz szerintük egy Mihály nevű szellem (értsd angyal), leszállt az égből és megszállott egy szűztől született Jézus nevű szent embert, aki így Felkenté, zsidóul Messiássá lett (doketizmus). De voltak olyanok is közöttük akik nem vallották a szűztől születést. Ez a szellem nem halt meg, amikor a Jézus nevű szent embert kivégezték, hanem visszatért az égbe. Azt is rájuk mondják, hogy két messiást vártak. Egy vallásos messiást, mely Jézus lett és egy politikai messiást aki Jézus után fog jönni. Nézeteik elterjedtek más országokban is. Ők befolyásolták a muzulmán vallás teológiáját, a gnosztikus doketákat, sőt, Mani is közüllük vált ki, azaz az elkászita ebioniták közül, teljesen felhagyva a zsidózással.
Esszénus örökség?
Szóval, mint a tudósok mondják, az ebioníták "Angelosz Khrisztosza" (Angyal Krisztusa) befolyásolta e vita további menetét. De honnan volt nekik ez a tanúk? Vagy mi befolyásolta őket e tan felé? Egy muzulmán forrás szerint, e tan már háromszáz évvel Áriusz fellépése előtt létezett, a "barlanglakóknál". Kik voltak ezek a barlanglakók? Talán az esszénusok? Egyesek szerint igen. Bizonyos források szerint, az esszénus irodalom bizonyos könyve tartalmazna utalást arra, hogy Mihály arkangyal az eljövendő Messiás. A kutatók szerint az Angelosz Khrisztosz - Angyal Krisztus - nézete terjedni kezdett a zsidókeresztyén ebionitáktól a más nezetbeli keresztyénekre. És ez oda vezetett, hogy más más szempontból megközelítve mind másképpen és másképpen értelmezzék. Ahány tanító jelentkezett az angyalkrisztológia magyarázására annyi elképzelés született. Ezek dokétákként vagy gnosztikusokként lettek ismerve. Egy pogány meg is jegyezte a második században: "Ha én most keresztyén akarnák lenni, hova menjek, mert ti már hetven féle vagytok".
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ebionit%C3%A1k
http://en.wikipedia.org/wiki/Ebionites
http://en.wikipedia.org/wiki/Elcesaites
http://hardquestions.wordpress.com/2008/05/06/the-ebonites-true-followers-of-jesus-who-converted-to-islam/
http://www.geocities.com/mikailtariq/christ.htm
Az Áriánus tan előképviselői
Általában azt olvassuk, hogy Áriusz elindított egy eretnekséget amit aztán neve után, Áriánizmusnak neveznek. Viszont az utobbi időben, bizonyos feljegyzések arra mutatnak, hogy Áriusz csupán egy már meglévő mozgalom szónoka volt, azaz az akkori események forgataga őt emelte a mozgalom felszínére.
Íme két fontos név, akiket az Áriánusok az ő tanításuk előképviselőinek vallottak:
1. Antiokhiai Lucián
"Lucian's theological position is a matter of contention. Attempts to reconstruct his theology from the extant sources have led to contradictory results.
Because Arius in a letter addressed Eusebius of Nicomedia as "sylloukianistes" ("Fellow-Lucianist"), Lucian's theology came to be associated with the Arian controversy. Following Adolf von Harnack, many scholars have interpreted the word (which only appears in this instance) as denoting a theological school and have therefore seen not only Eusebius but also Arius and other Arian leaders (among them Maris, Theognis and Asterius) as pupils of Lucian and have transferred Arian views unto Lucian.[4] The first writer to clearly attest such a discipleship for a number of Arian sympathisers - but not for Arius and his closer associates - was the Anomoean church historian Philostorgius.[4]"
http://en.wikipedia.org/wiki/Lucian_of_Antioch
2. Alexandriai Dionisziusz
Some bishops of the Pentapolis of Upper Libya fell into Sabellianism and denied the distinctness of the Three Persons of the Blessed Trinity. Dionysius wrote some four letters to condemn their error, and sent copies to Pope Sixtus II (257-8). But he himself fell, so far as words go, into the opposite error, for he said the Son is a poíema (something made) and distinct in substance, xénos kat’ oùsian, from the Father, even as is the husbandman from the vine, or a shipbuilder from a ship. These words were seized upon by the Arians of the fourth century as plain Arianism.
http://www.newadvent.org/cathen/05011a.htm
A cikk továbbá azt írja, hogy Alexandriai Athanász szerint, Dionisziusz a Háromságot vallotta. Persze az is lehetséges, hogy közben átállt a szentháromság tanának a támogatására. Viszont figyelembe kell venni azt is amit ő mondott a más kézbe jútott levelei felől:
Church Historian Eusebius quotes the Church Father Dionysius (Hist. Eccl., Bk. 4. 23):
"When my fellow Christians invited me to write letters to them I did so. These the devil's apostles have filled with tares, taking away some things and adding others. For them the woe is reserved. Small wonder then if some have dared to tamper even with the word of the Lord Himself, when they have conspired to mutilate my own humble efforts".
Ebionita zsidó-keresztyén krisztológia:
I. sz. 60-as éveiben szakadtak ki Thebulisz - meg nem választott püspökjelölt - vezetésével.
Tartották a mozesi törvényt, valósággal rajongtak Jeruzsálemért és a zsidó szokásokért.
Bizonyos Wikipédia források szerint krisztológiájuk nagyban hasonlít a cerinthiánusok és karpokraták (gnosztikus-keresztyén csoportok) krisztológiájázoz. De ez a kép nem teljes, mivel több ebionita szakadár csoport volt, pl. az elkhászíták, akiket a muzulmánok szabbeusoknak mondtak. Szoval, ezek az ebioníták, egy bizonyos forrás szerint, Angelosz Khrisztoszt vallottak, azaz szerintük egy Mihály nevű szellem (értsd angyal), leszállt az égből és megszállott egy szűztől született Jézus nevű szent embert, aki így Felkenté, zsidóul Messiássá lett (doketizmus). De voltak olyanok is közöttük akik nem vallották a szűztől születést. Ez a szellem nem halt meg, amikor a Jézus nevű szent embert kivégezték, hanem visszatért az égbe. Azt is rájuk mondják, hogy két messiást vártak. Egy vallásos messiást, mely Jézus lett és egy politikai messiást aki Jézus után fog jönni. Nézeteik elterjedtek más országokban is. Ők befolyásolták a muzulmán vallás teológiáját, a gnosztikus doketákat, sőt, Mani is közüllük vált ki, azaz az elkászita ebioniták közül, teljesen felhagyva a zsidózással.
Esszénus örökség?
Szóval, mint a tudósok mondják, az ebioníták "Angelosz Khrisztosza" (Angyal Krisztusa) befolyásolta e vita további menetét. De honnan volt nekik ez a tanúk? Vagy mi befolyásolta őket e tan felé? Egy muzulmán forrás szerint, e tan már háromszáz évvel Áriusz fellépése előtt létezett, a "barlanglakóknál". Kik voltak ezek a barlanglakók? Talán az esszénusok? Egyesek szerint igen. Bizonyos források szerint, az esszénus irodalom bizonyos könyve tartalmazna utalást arra, hogy Mihály arkangyal az eljövendő Messiás. A kutatók szerint az Angelosz Khrisztosz - Angyal Krisztus - nézete terjedni kezdett a zsidókeresztyén ebionitáktól a más nezetbeli keresztyénekre. És ez oda vezetett, hogy más más szempontból megközelítve mind másképpen és másképpen értelmezzék. Ahány tanító jelentkezett az angyalkrisztológia magyarázására annyi elképzelés született. Ezek dokétákként vagy gnosztikusokként lettek ismerve. Egy pogány meg is jegyezte a második században: "Ha én most keresztyén akarnák lenni, hova menjek, mert ti már hetven féle vagytok".
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ebionit%C3%A1k
http://en.wikipedia.org/wiki/Ebionites
http://en.wikipedia.org/wiki/Elcesaites
http://hardquestions.wordpress.com/2008/05/06/the-ebonites-true-followers-of-jesus-who-converted-to-islam/
http://www.geocities.com/mikailtariq/christ.htm
---
Az Áriánus tan előképviselői
Általában azt olvassuk, hogy Áriusz elindított egy eretnekséget amit aztán neve után, Áriánizmusnak neveznek. Viszont az utobbi időben, bizonyos feljegyzések arra mutatnak, hogy Áriusz csupán egy már meglévő mozgalom szónoka volt, azaz az akkori események forgataga őt emelte a mozgalom felszínére.
Íme két fontos név, akiket az Áriánusok az ő tanításuk előképviselőinek vallottak:
1. Antiokhiai Lucián
"Lucian's theological position is a matter of contention. Attempts to reconstruct his theology from the extant sources have led to contradictory results.
Because Arius in a letter addressed Eusebius of Nicomedia as "sylloukianistes" ("Fellow-Lucianist"), Lucian's theology came to be associated with the Arian controversy. Following Adolf von Harnack, many scholars have interpreted the word (which only appears in this instance) as denoting a theological school and have therefore seen not only Eusebius but also Arius and other Arian leaders (among them Maris, Theognis and Asterius) as pupils of Lucian and have transferred Arian views unto Lucian.[4] The first writer to clearly attest such a discipleship for a number of Arian sympathisers - but not for Arius and his closer associates - was the Anomoean church historian Philostorgius.[4]"
http://en.wikipedia.org/wiki/Lucian_of_Antioch
2. Alexandriai Dionisziusz
Some bishops of the Pentapolis of Upper Libya fell into Sabellianism and denied the distinctness of the Three Persons of the Blessed Trinity. Dionysius wrote some four letters to condemn their error, and sent copies to Pope Sixtus II (257-8). But he himself fell, so far as words go, into the opposite error, for he said the Son is a poíema (something made) and distinct in substance, xénos kat’ oùsian, from the Father, even as is the husbandman from the vine, or a shipbuilder from a ship. These words were seized upon by the Arians of the fourth century as plain Arianism.
http://www.newadvent.org/cathen/05011a.htm
A cikk továbbá azt írja, hogy Alexandriai Athanász szerint, Dionisziusz a Háromságot vallotta. Persze az is lehetséges, hogy közben átállt a szentháromság tanának a támogatására. Viszont figyelembe kell venni azt is amit ő mondott a más kézbe jútott levelei felől:
Church Historian Eusebius quotes the Church Father Dionysius (Hist. Eccl., Bk. 4. 23):
"When my fellow Christians invited me to write letters to them I did so. These the devil's apostles have filled with tares, taking away some things and adding others. For them the woe is reserved. Small wonder then if some have dared to tamper even with the word of the Lord Himself, when they have conspired to mutilate my own humble efforts".
---
Unitárius egyháztörténelmi kérdéseim
Lenne pár kérdésem a képesített és nemképesített egyháztörténelem kutatókhoz
Elöször is hadd jegyezzem meg, már jó pár éve annak, hogy "nemképesített" (nemhivatalos) egyháztörténelem és egyházanyag kutatóként szerettem volna betekintést nyerni Dávid Ferenc hitébe. Megkértem akkori levelezőtársaim küldjenek amit tudnak a témában. Majd személyesen felkerestem egy Unitárius lelkészt. Közben az Unitárius hivatalnál érdeklődtem Dávid Ferenc írásai felől, hogy hogyan tudnám őket megvizgálni? Azt a választ kaptam az illetékes személytől, hogy nem vagyok képesített erre. Vagyis? "Nincs diplomája!" Ja. Most már értem. Köszönöm szépen! Érthető."Nem vagy képesített!" egyenlő "Nincs diplomád!"
Ha már nekem nem volt "képesítésem" erre, ezért megragadom ezt az alkalmat és megkérdem mindazokat akik erre "képesítettek" vagy ilyen "képesített" személyekkel állnak kapcsolatban, hogy miért ítélte el a gyulafehérvári unitárius zsinat (a nagybányai unitárius lelkész kivételével) Dávid Ferencet "újitás" vádja alatt, (aki éppen az unitárius egyház legfőbb elöljárója, vagyis püspöke volt, ha jól tudom, én, mint nem kellően "képesített" személy)? Nagyon hasonló a görög metropoliták esete, akik megvásárolták a stambuli Sultán kegyét, az "új Áriusz" Kirilosz Lukarisz "újitó" egyetemes pátriárkájuk ellen. Következmény: Holtan találták a vízbe fojtva.
link
Miből állt ez az "újitás" és mi lett azzal a nagybányai unitárius lelkésszel aki Dávid Ferenc pártját fogta? És mi lett az unitárius olasz orvossal, Giorgio Biandrattával (magyarúl Blandrata Györgyel) aki bevádolta Dávidot a fejedelemnél? És mit kell értenem azalatt, hogy Biandrattát "a saját testvére ölte meg" (Jókai Mór szerint: Egy az Isten)? Hittestvére ölte meg, egy unitárius, vagy a saját vér szerinti testvére (vagy rokona)? Továbbá, milyen alapja van annak a híresztelésnek, hogy Dávid Ferenc újramerítette volna magát, mint ahogy az akkor tűzzel, vassal, kiméletlen törvénnyel üldözött anabaptista hívők tették? És: miért tudnak olyan keveset David Ferenc halálának a körülményeiről?
Jó tudni, hogy az akkori kiméletlen törvények szerint - olvastam máskülömben ezt a törvényt, egy igen komoly mennonita (anabaptista) lapban (Samanta Adevarului, magyarul Az Igazság Magva), és higyétek el, hogy borzasztó törvény. Az akkori kíméletlen törvények szerint, volt egy időszak amikor az anabaptistákat akkor is halálra ítélték, ha ezek lemondtak a hitükről és áttértek katolikusnak. Itt megjegyzendő, hogy a Müntzer Tamás és alvezérei által vezetett fanatikus anabaptista csoporton kivül, köztudott, hogy az anabaptisták nem fogtak fegyvert, nem viseltek hadviselést és nem esküdtek fel az ország törvényeire és mégis rájuk is éppen olyan szigoruan alkalmazták a törvényt, mint azokra akik fegyvert fogtak a hitük és a családjuk védelmezése érdekében. Ebben az időben máskülömben a Katolikusok, Muzulmánok, Ortodoxok, Protestánsok és Reformátusok is fegyvert fogtak a hitük és családjuk megvédése érdekében. A Protestánsok és a Katolikusok között volt egy harminc évig tartó és egy száz évig tartó vallásos háború, szörnyű pusztításokkal és embertelenségekkel. Franciahonban, a Katolikus Montluk és a Református Des Ardets katonái (?!?!?!) (nem megfeleő ez a szó!) istentelen banditái (!!!!!!!!!), hány katolikus és hány református "Szent Bertalan" éjt rendeztek.
Luther Mártonnak tulajdonitják az alábbi, az evangéliummal homlokegyenest ellentmondó, kemény szavakat:
„Aprítsátok, fojtsátok, szúrjátok és vágjátok őket, nyíltan és titokban, ahol éritek, és arra kell gondolni, hogy nincs mérgezőbb, ártalmasabb és ördögibb valami, mint a lázadó ember. Agyon kell verni, mint a veszett kutyát; ha nem ütöd agyon, akkor ő ver agyon téged és az egész országot. (…) Itt nem lehet szó sem türelemről, sem irgalomról; a pallosnak és a haragnak az ideje ez, nem pedig a kegyelem ideje. (…) Üssétek, vágjátok, döfjétek, fojtsátok, ahogy csak tudjátok. Ha belévesztek is, ne bánjátok, üdvözítőbb halál nem is érhet.”
Eltérő vélemények vannak Muntzer Tamás haláláról. Egyesek szerint halála előtt visszatért a Római Katolikus hire, mások szerint meg nem. Mi az igazság, kedves kollégák az egyháztörténelem érdeklődésben?
Kálvin remekeiből:
[Servetus] rá vinne, hogy ide jöhessen, ... ha jönni fog, soha nem fogom megengedni neki, hogy elmenjen élve ."
" I shall never permit him to depart alive, provided my authority be of any avail."[1
Persze idővel az Anabaptistákra "szabott" törvények a számüzetésig enyhületek. Tudva van az is, hogy a Reformátusok is egy bizonyos ideig halállal büntették az anabaptistákat. Egy volt Református osztálytársam, padtársam és barátom, aki most Református lelkipásztor, egy levélvitánk után ezt írta nekem: "Igen…. Ha akkor éltél volna, nem sokká zavartad volna a vizet." Például a híres genfi (Svájc) "Szervét Mihály" (spanyol orvos - a vérkeringés felfedezője és antitrinitárius anabaptista reformátor) esetben, az egyik halálthozó ok, a kettő közül (a másik volt a három egy isten dogmájának a tagadása), az újramerítést gyakorló eretnekségének a "vádja" volt. De miért sütötték Szervét Mihályt a genfi Reformátusok lassú tüzön, másfél órán át? Csupán azért mert a genfi tömlöcben tapasztalt szörnyű és embertelen bánásmód miatt és Kálvin János szentírás ellenes eljárásai miatt a fogoly kikelt magából? - Például, Kálvin János törvényeinek hatására, sok "eretneket" vagyis anabaptistát és német ajkú lakost száműztek vagy ezek kénytelenek voltak száműzetni magukat Genfből, 26 vagy 27 (nem tudom pontosan) személyt halálra ítéltek, ebből egy gyerek aki megütötte szülőjét és három mágjahalál. Kálvin Jánosban való csalódásában - együtt tanultak Párizsban, érthető, hogy hozzá menekült és tőle várt segíséget, mert halálra volt ítélve a katolikus inkvizició által, és "elégetve" testi hiányban. A Katolikus inkvizició, ha nem tudta megsütni az eretneket élve, megsütötte ennek a bábúképmását vagy ha az eretnek öngyilkos lett, vagy más okokból meghalt és ha esetenként megtalálták a hulláját, akkor a hulláját égették el. Sajnos, a szegény Mihály, fájdalmában és elkeseredésében kikelve "Genf urát" "hülyének" és beszédét "ugatásnak" nevezte. De ezért ennyire meg kellett bosszúlni ezt a két szót?
Egy néhai kolozsvári unitárius lelkipásztor szerint, Dávid Ferencet Déva várában kivégezték volna - lehetséges, hogy az akkori fejedelem titkos parancsára? Bevallom, hogy ezt harmadkézből hallottam, egy igen komoly volt baptista hívőtől (most "house church"-os, amolyan házban tartott gyülekezetes), máskülömben jómodó üzletember, sokat olvasott könyvbarát, egyetemet végzett, több nyelvet beszélő, több országban volt, stb. Máskülömben, nem kérdezném.
Vajon ez csak olyan hősködő, felfujt vagy kitalált szájhagyomány, mint bizonyos, romániai Jehova Tanú csoportnál, akik azt tartják, hogy Russellt vagy Rutherfordot, most nem jút eszembe pontosan melyikre mondják azt, hogy a Katolikusok "kivégezték" volna? Persze ezt tudom, hogy alaptalan "hősködés". De térjünk vissza a néhai kolozsvári Unitárius lelkészhez. Szerinte egy elég durva eszközzel összezuzták - vagyis ezt úgy kell elképzelni, hogy pár méterről a feje felett ráengedtek valamit, talán "véletlenül"? Az öreg püspök amúgy is beteges volt. Használatos volt az ilyen fajta "véletlen" kivégzőeszköz abban az időben? Nem tudom. És ezért nem foglalhatok állást. A "képesítettek" vagyis az Unitárius, Szombatista, Református és Katolikus "diplomások" szakvéleményét várom. Köszönöm szépen!
Addig is olvastam egyet mást. Például olvastam, hogy az erélyi fejedelemség "Református fénykorában", szűkebb hazánkba (értsd Erdélybe) látogatott Hiltebrandt lelkipásztor 1656 és 1658 között, mint a Svéd királyi korona küldöttségének tagja. Ő közli az útókorral, hogy a kivégzések "hetenkénti vásárnapokon" és "nyilvánosak" voltak. Az akkor látott kivégzendők román jobbágyok voltak. Más források a "zsidozók" megbüntetéséről is beszámoltak. Ez a csoport egy magyar ajkú és nemzetiségű szombatista csoport volt, amely áttért a rabbinikus, izraelita vallásra. Valaki szerint, mert a zsidókat vagyis a rabbinikus izraelita vallást akkor nem üldözték, megtürt "religió" lévén, mint a román és más ortodox vallás a "recepta" (Katolikus, Református, Unitárius) azaz az elfogadott vallások mellett Erdélyországban. Ha nem üldözték volna őket, talán ma is keresztyének lennének. De abban a fénykorban a Refik féltek, nehogy ezek "zsidóországot" csináljanak Erdélyből. Hát ez tényleg nem sikerült és szerintem nem is kellett volna félni ettől. De a félelem az nagy hajtóok sok ember tönkretételére. A gyulafehérvári fejedelmi kastély előtti szégyenoszlopról is beszámól a svéd követ, ahová kikötözték a vádlottakat. A kivégzések akasztás, fejvágás vagy karóbahuzás által történtek, de rettenetes (nagyszámú) botütéses és megvesszőztetéses büntetés is volt. Jó pénzekért, néha meg lehetett szabadulni. Továbbá, büntető gyakorlatban volt a nyelv levágása, az élve való eltemettetés és kötözötten a vízbe való folytás. Rettenetes. Például a korobahuzásra ítéltek a saját karójukat vitték. A lelkipásztor megkérdezett két karóhalálraítéltet, hogy mit választanának, mire ők azt válaszolták, hogy inkább az akasztás általi halált. Érthető, nem? De a "Református Fénykor" megvakította a jogban való akkori képesítetteket
Ja igen, még valami, ezt a Református "képesítettektől", azaz "diplomásoktól" kérdezném. Hallottam, hogy szülőfalumban a templomkertben Unitárius papok nyugszanak, a mezőségi Búzában (Kolozs megye). Hogy kerülhettek oda? Talán ott is tartottak vallásos jelegű népszámlálást (vagyis hány Református, hány Unitárius és hány Zsidozó volt), ameddig a reformátusok kezére tudták juttatni az unitárius templomot? Vagy talán Búzában nem volt erre szükség? De hány faluban történt ez meg? És vajon demokratikus volt e ez az újraszámlálás, vagy volt ott egy kis "Na kik a zsidózók, hogy azonnal feljelentsük őket a fejedelemnél"? Az olyan hirtelen való áttérések okáról, tudnak-e a "képesített diplomások" mondani valamit? Minden bizonnyal valaki csak tudja a választ és remélem segíteni fog. Köszönöm szépen!
De Falsa (...) - Unitárius, szentháromságellenző vitairat
http://www.church-bg.eu/wap/DFEV.pdf
Az Unitáriusok, bizonyos szempontból Jehova Tanúi előfutárai voltak.
Nekik is volt jó és nagyon rosz tanításuk.
Íme egy cikk róluk:
http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=669&lap=3
Az erdélyi unitáriusokról:
http://www.logon.org/hungarian/s/p170.htm
---
Szombatos (aka "Zsidozó") egyháztörténelmi beszámoló: Vallomás a székely szombatosok perében
Leszámítva a Bibliát, amiből minden nap olvasok, néha más könyveket is olvasok. És nem csak az internetről. Rosler (ha jól írtam) úrtól vettem egy könyvet (antikvárium), 18 lejért. 275 lap. Címe: Vallomás a székely szombatosok perében. Írta Kovács András. Az erdélyi "Szombatosok" felekezetéről szól. Mára már kihalt felekezet, utolsó tagjai (három vagy négy személy) a Római Katolikus Egyházba tértek, inkább hálából azért mert a pap kihozta őket a zsidó gettóból.
Utolsó, személyes találkozásunkkor, Zakariás testvér beszélt arról mit olvasott a Gyulafehérvári Dávid Ferenc peréről. Mint mára már nyilvánvaló, utolsó éveiben, Dávid Ferenc unitárius püspök a "zsidózásra" (ahogyan akkor nevezték) tért át és az Unitárius Egyházat is erre akarta formálni. De ellenszegültek az Egyházból, Blandrata Györggyel az élen. Az új tanokat kivizsgáló Unitárius Zsinat Gyulafehérváron gyűlt össze. Dávidot csak a Nagybányai pap támogatta. A többi ellene volt. Az először megtűrt, majd a politika útvesztőibe besodródott felekezet, üldözött lesz, és talán ezért teljesen felhagy a keresztyénséggel, Krisztust csalónak tekintik, hamis Messiásnak. A csoport utolsó fellegvára egy kis falú: Bözödújfalú, a Székelységben.
Jókai Mór is megemlíti a csoportot "Egy az Isten" című regényében.
Ez keltette fel az érdeklődésem. A könyv érdekes volt, főleg egy amatőr egyház és dogmatörténésznek, mint én. Olvastam hűségesen még buszon is, munkaszünetben is, szüleimnél is. Végül is elolvastam. Most már értem miért volt oda annyira Blandrata György, most már értem a gyökereket. Nem erdélyiek alapították, ők csak átvették. Ez a felekezet egy import hitdarab volt, a német anabaptisták szombatot ünneplő Unitárius - de nem Áriánus - ágazatából. Sajnos, tele teológiai hibákkal, amiket azután Dávid Ferenc is átvett.
"Kovács András vallomása az erdélyi történelem egyik - ha lehet így fogalmazni - érdekességéhez kapcsolódik: az unitarizmus nyúlványának tekinthető szombatosságot vagy "zsidózás"-t kíséri nyomon. (...) Egy vallás születésének, tragédiákban bövelkedő történetének és elmulásának különös krónikása ő."
Szávai Géza (utószavából)
A Kohn Sámuel könyve a szombatosokról:
http://www.church-bg.eu/wap/aszombatosok.pdf
---
A dokéták és ezek ágazatai
Kik voltak a dokéták és miért nevezték őket így?
"Dokéták, ókeresztény eretnekek. Azt tanították, hogy Krisztus csak látszólagos testet vett fel, (dokema, görög szó, a. m. látszat)."
http://hu.metapedia.org/wiki/Dok%C3%A9t%C3%A1k
A dokéták tulajdonképpen a gnosztikusok voltak. Tehát a gnosztikusok egy régebbi elnevezése dokéták, jólehet más nevek alatt is ismertek voltak. Miért nevezték a gnosztikusokat gnosztikusoknak?
A Pallas nagy lexikona szerint:
"Gnózis
(gör.), a. m. ismeret, tudás; a bibliai és a keresztény nyelvgyakorlatban vallásismeret s hittudás. A bibilia igaz és áltudást különböztet meg. A keresztény gnózis nem egyéb, mint a kinyilatkoztatott hittartalomba mélyedés, tanubizonyságokon alapuló meggyőződés, az emberi értelem összes tehetségeinek törekvése a keresztény hitigazságoknak minél átfoglalóbb, mélyebb és tökéletesebb ismerésére. Ez a tökéletes és megbizható gnózis keresztény műveltség és életrend eszménye, a keresztény életbölcseség. A tökéletes keresztény eszményét alexandriai Kelemen gnosztikus-nak nevezi. Ennek ellentéte az ál-gnózis, melyet már szt. Pál megró (Tim. 6, 20) a gnvsiz, mely elhagyva a hit alapját, a hit tanításával eltávozik s a pogány bölcseletből és vallásokból veszi tételeit. A gnosztikusok gnózisukat a hittel ellentétbe helyezték, tudásukban tetszelegtek, a hitet pedig a keresztény egyház egyéb tagjainak szánták. Eleinte nem is szakadtak el a keresztény egyháztól, hanem csupán hittételeit akarták igazi eszmékre visszavezetni és a hit alapját képező ugynevezett igaz eszmék összeségét nevezték gnózisnak, felsőbb ismeretnek.
Gnoszticizmus-nak az első századok ezen álgnózisát nevezték. Főtörekvése volt az emberi elmélődés örök és kiirthatatlan tudásvágyából származó kérdésekre feleletet adni: miként gondolható a végtelen átmenete a végesbe és a teremtés kezdete? Miként lehetséges, hogy isten e tiszta szellemi lény, az anyagnak alkotója? Ha Isten tökéletes, honnan a világ tökéletlensége? Mi a rossz eredete? Honnan az emberi természet különfélesége? A keresztény vallás megfejtéseivel meg nem elégedett, a kelet bölcseletéhez fordult és a keleti népvallások és a misztikus bölcsek könyveiből válogatta össze rendszerét. A kereszténységből megtartotta a váltság és az elégtétel eszméjét, melyet különböző módon illesztett az egyes rendszerekbe. A gnoszticizmus egyébként a dualizmuson és az emanáción alapult. E kettős tanhoz ragasztották a váltság tanát Egyiptomban és Elő-Ázsiában. A gnoszticizmus fölfogása szerint Isten minden tökéletességnek önmagába zárt fölföghatatlan ősforrása; az isteni fölfoghatatlan lényeg és a véges között nem képzelhető átmenet; az isteni életnyilvánulatnak kezdet az önkorlátozás, Istennek öntudata. Valahányszor az isteni őslény ujabb oldaláról fogja föl a világot, ezen fokozatosan tudatossá váló tevékenységei személyiségekké, aionokká fejlődnek, kik együttvéve a pleromát (az isteni élet teljessége, teljes tartalma) alkotják. A fejlődés azonban lassan-lassan kimeríti az isteni életet, fokozatosan távozik az isteni élet ősforrásától és különböző fokozatokban a tökéletesség csökkenő arányában az istenséggel rokon szellemek világát alkotja. Az anyagi világ eredetének megmagyarázására a dualizmus elvéhez folyamodtak. Az örök rossz elvét kétféleképen képzelték: az alexandriaiak a neo-platonizmus tanítása szerint örökké holt, alaktalan és élettelen kaosznak, a sziriaiak a persa teologia szerint sötétség országának, mely a világosság országa ellen haragtól és ellenséges gyülölettől liheg, melynek élén a sötétség ura áll. A II. sz.-ban, mikor a szentatyák bölcseleti érvekkel harcoltak a kételvüség tana ellen, némelyek az isteni lényben valami sötét foltot vettek föl, mely az isteni lény minden kiömlésével, tehát minden teremtménnyel közli a rosszat. Hogyan jutott a jó, a szellem összeköttetésbe a rosszal, az anyaggal? Vagy ugy, hogy az isteni lény kiömlése által fokozatosan fogyott és igy végső stádiumában a rosszal érintkezhetett, vagy ugy, hogy egy fénysugár a gonosz sötét zürös anyagba tévedett és ennek éltető elemévé lett, vagy ugy, hogy az isteni élet teljéből (a pleromából) egy mag hullott, egy fénysugár érkezett a sötétség országába, ahol a sötétség hatalmai elfojták és visszatarták. Minthogy azonban ez által az isteni lényben hiány, fogyatkozás termett, az elveszett fénysugár visszavezetendő volt az isteni lényhez. Az isteni lény maga nem jöhetett közvetlen érintkezésbe a rossza anyaggal, nem alkothatta a világot, tehát vagy az isteni lényből, vagy valamely alárendelt aionból uj aion ömlött ki, ki az anyagot alkotá. Ez az uj aion a demiurgosz, a világalkotó.
Ez a demiurgosz az alexandriaiak szerint az előforduló anyagból öntudatlan fensőbb eszmék szerint alkotá a világot, a gonosz elv tiszta lényegéből a sátánt és a gonosz szellemeket, egyébként a különböző lényekben a különféle módon osztá meg a jót és rosszat. Innen az embernek háromféle osztálya, u. m.: a szellemi emberek gnosztikusok, lelki emberek katolikusok, anyagi emberek a pogányok. A demiurgosz kormányozza a világot, ő az ószövetség szerzője, a zsidók Istene. A sziriaiaknál is demiurgosz a világ-alkotó, csakhogy ellenséges, korlátolt és korlátozó lény, aki az istenség csiráit a sötétség országában lekötve törekszik tartani. A természet tehát nem tükrözi vissza az istenséget. A demiurgosz az ószövetség törvényeit és a tiz-parancsolatot végből szerezte, hogy az embereket és a felsőbb lényeket elfogultságuk tömlöcébe zárva tartsa, a bennök élő isteni szikra ismeretét akadályozza és elnyomja. A megváltást illetőleg közös tanuk vala, hogy a világfejlődés célja a kezdetben is különvált jó és rossz elveknek ujból való elkülönítése, a pleroma részeinek a látható világ tömlöcéből való megszabadítása, a váltság gondolata Istennek legfőbb vágya. Ezen megváltó aion a Swthr, majd Jézus, majd krisztus. Az alexandriaiak szerint kettős lény, az anyagból alkotott ember és aion, ki a keresztségben egyesült az emberrel és szenvedése idején elhagyta; a sziriaiak szerint a megváltó anyagtestet nem ölthetvén, csak látszólag birt testtel (dokéták) és nem is szenvedhetett. A megváltó nem támadott föl, az emberek sem fognak föltámadni, mert az anyag nem juthat az isteni élet teljébe, a pleromába. A világ célja és vége az, hogy a pleromából kivált részek visszajussanak. Amint ez megtörténik, az anyag visszahull ős élettelen állapotába, a sötétség országa önmagára hagyatva leend.
Az elméleti tanoknak megfelelő erkölcstanuk. Az alexandriaiak mérsékeltebb irányt követtek, a törvényeknek engedelmeskedtek, a házasság méltóságát megőrizték; a sziriai iskola világgyülöletet hirdetett, a nemesebb lelkek szigoru aszketikus életet folytattak, a világtól teljesen elzárkóztak, megtiltották a házasságot és a bor élvezetét, a nemtelen, érzéki emberek pedig lábbal tiporta minden erkölcsi törvényt (enkratiták, antitaktok vagy antinomisták). Kalandos, ábrándozó tanaik és képtelen erkölcstanuk igazolásául a szentirásra és a hagyományokra hivatkoztak. Az ószövetséget elvetették, az ujszövetséget pedig önkényesen használták, elválasztván azt, amit a mennyei aion mondott, attól, mit a földi ember mondott. Külön titkos kinyilatkoztatásra hivatkoztak. Istentiszteletöket titkolták, miért is alig tudunk róla valamit, legföljebb annyit, hogy nagy pompával történt. A gnoszticizmus kutforrásaiban idősebb a kereszténységnél, virágzásának tetőpontja a II. sz.-ra esik, III. sz.-ban már hanyatlásnak indult, mégis a sziriai gnoszticizmushoz hasonló manicheizmus különféle változatokban (priscillianusok, paulicianusok, bogomilek, albigensek) egészen az ujabb időkig fönmaradt. Ellene irtak: János apostol, ki evangéliumának nagy részét ezen tévelyek kiirtása céljából irta, antiochiai Ignác, szt. Irén, Lyon püspöke (Contra haereses), alexandriai Kelemen (Stromata), Tertullian és Origenes.
Gnosztikusok: A legrégiebbek Simon mágus és Menander, Cerintkus és az Apokalypsisben megemlített nikolaiták. (Zsidóskodók: Cerinthus, Basilides, Valentin, Bardesanes; a pogányság felé hajlók: nikolaiták, simonianusok, sethianusok, kainiták és ophiták, Carpocrates és fia Epiphanes; az önálló kereszténység felé hajlók: Cerdo, Marcian, Tatian, és Saturninus). A későbbiek közül megemlítendők: alexandrinusok: Basilides és Velentinus, Herakleon, Ptolemaios, Marcus, Colorbasus, Secundus, Bardasanes, Harmonius, Florinus és Bastus; sziriaiak: Saturninus, Tatian, az enkratisták feje, a severianusok, Cassianus, Lucanus, Apelles, az ofiták, setianusok és archontikusok. Az antinomikus irányt főképen Carpocrates és fia Epiphanes képviselik. V. ö. Kuncze J., De historiae gnosticismi fontibus (Lipcse 1894). L. még Filozofia."
http://www.mek.oszk.hu/00000/00060/html/041/pc004133.html#6
---
Monarkiánusok
Kik voltak ők, mit hittek és miért nevezték őket így:
A Pallas nagy lexikona szerint:
"Monarchiánusok
(gör.), tévtanítók, kik a Szentháromságról szóló isteni tant elferdítették, a «monarchiam tenemu» jeszóról, mellyel jelezni akarták, hogy az egyeduralomnak, a monoteizmusnak hivei. Tanításuk abban áll, hogy az egy Isten nem áll három személyből, hanem hogy Jézus és a Szentlélek csak különböző megnyilatkozásai azon isteni lénynek, mely már előbb mint atya nyilatkozott meg. E tanítás adott okot ama nem kevésbbé téves véleményre, hogy maga az Isten szenvedett a földön, midőn mint Fiuisten megnyilatkozott. E tannak követői voltak a patripassianusok."
http://lexikon.ker.eso.hu/lexikon/tarolas?lap=rBI2rSNiYsH1XRdujjx9a2oBgkY7&rekord=104533
http://en.wikipedia.org/wiki/Patripassianism
---
Adopcianizmus
"Adopcianizmus a gyűjtőneve a kereszténység mindazon irányzatainak, amelyek elsősorban azért, hogy a tiszta monoteizmust megőrizzék, Jézus Krisztusban csak olyan embert látnak, aki különleges módon birtokolja Isten Lelkét és akit Isten a fiává fogadott („adoptált”)."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Adopcianizmus
Hermász Pásztora
In parable 5, the author mentions a Son of God, as a virtuous man filled with a Holy "pre-existent spirit" and adopted as the Son.[4]] In the 2nd century, adoptionism (the view that Jesus Christ was only a mortal man) was one of two competing doctrines about Jesus' true nature, the other being that he pre-existed as a divine spirit (Logos); Christ's identity with the Logos (Jn 1:1) was affirmed in 325 at the First Council of Nicaea.[5]
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Shepherd_of_Hermas
^ "The Holy Pre-existent Spirit. Which created the whole creation, God made to dwell in flesh that He desired. This flesh, therefore, in which the Holy Spirit dwelt, was subject unto the Spirit, walking honorably in holiness and purity, without in any way defiling the Spirit. When then it had lived honorably in chastity, and had labored with the Spirit, and had cooperated with it in everything, behaving itself boldly and bravely, He chose it as a partner with the Holy Spirit; for the career of this flesh pleased [the Lord], seeing that, as possessing the Holy Spirit, it was not defiled upon the earth. He therefore took the son as adviser and the glorious angels also, that this flesh too, having served the Spirit unblamably, might have some place of sojourn, and might not seem to have lost the reward for its service; for all flesh, which is found undefiled and unspotted, wherein the Holy Spirit dwelt, shall receive a reward.",
Earlychristianwritings.com
"Jesus was either regarded as the man whom God hath chosen, in whom the Deity or the Spirit of God dwelt, and who, after being tested, was adopted by God and invested with dominion, (Adoptian Christology); or Jesus was regarded as a heavenly spiritual being (the highest after God) who took flesh, and again returned to heaven after the completion of his work on earth (pneumatic Christology)." Adolf von Harnack, History of Dogma, CCEL.org
Én ezt a krisztológiát vallom: "or Jesus was regarded as a heavenly spiritual being (the highest after God) who took flesh, and again returned to heaven after the completion of his work on earth (pneumatic Christology)."
"Hadrián véruralkodásáról, mely Veter bukását három évig haladta meg (138), még feljegyzésre méltó, hogy alatta
váltak el a keresztyén zsidóktól a keresztyének, miután amazok szenvedéseit tűrni nem akarák."
http://www.church-bg.eu/blog/wp-content/uploads/2013/05/Josephus-A_zsidok_tortenete.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése