Meghalunk vagy nem halunk meg?
Bibliai nézőpont az ember haláláról
---
Régóta
vita tárgya, ha az ember teljesen halandó-e vagy sem. A legtöbb ember
szerint, az ember amolyan kétéletterűs (dimenziós) lény és ezért csakis a
hústeste halhat meg, de a lelke nem. Azt mondják, a lélek tovább él,
egy másik élettérben (dimenzióban). Ezek szerint, a hústest csupán egy
tömlöc, amelyben a lélek fogva van, a halál pedig egy kapú egy másik
élettér felé. Ezért, ezek azt vélik, hogy az ember, mint tudatos lény
valójában nem hal meg, hanem tovább él ebben a másik élettérben.
Sok éve, figyelmesen olvasom a Bibliát és tanulmányozom e kérdést, összevetve a Biblia mondanivalójával e témában.
Valójában,
a Biblia nézőpontja homlokegyenest más vélemény. És mivel a szent könyv
mondanivalója tulajdonképpen Isten mondanivalója is egyben, a tét igen
nagy horderejű. Figyelemre méltó az is, hogy e két ellentétes vélemény
már az Édenkertben alakult ki. Isten becsületes figyelmeztetése
ellenére, a becstelen Sátán azt próbálta elhitetni az első emberpárral,
hogy bizony nem halnak meg. Mekkora hazugság volt ez! És milyen
veszélyes!
Nos, hogyan viszonyuljunk mi e kérdéshez? Szavahihetőnek fogadjuk el Isten közleményét vagy fenntartásokkal?
"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." János 17:3
I. A testről
A
hústestről mindenki tudja és állítja, hogy meghal. Ezért a róla szoló
anyag rövid lesz, de fontos. Minden keresztyén felekezet elfogadja hogy
van feltámadás. Viszont, Pál apostol idejében voltak olyanok a
keresztyének között akik ezt ostobaságnak nézték:
1Korinthus 15:12.
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
Vajon
honnan vették ezek a balgatag keresztyének ezt a nézetet? A pogány
világból. És ki ihlette a pogányságot erre a Sátáni hazugságra, ha nem
maga az Ördög, aki ellenszegűl minden igazságnak?
A
pogány világ egyik alapvető ellenvetése a feltámadás ellen az volt,
hogy ha a test meghal, és elpusztul - például tűz által, nincs mi
feltámadjon. Ezért egy keresztyén tüzetesen meg kell vizsgálja, ha ez az
ellenvetés eképpen van-e vagy sem. Nos, akkor vegyük alapos szemlére
azt, hogy mi is egy test.
A
testről általában mint az emberi vagy állati hústestről szoktunk
beszélni, azonban a Biblia szerint vannak szellemi testek is (1Korintus
15:40,44,49). Azaz a szellemi lényeknek szellemi testük van, beleértve
azok testét is akik az elragadtatás utáni átváltozáskor az égbe kerülnek
(1Korintus 15:50-54).
Érdekes módon, az emberi hústest jelentős része vízből (H2O) áll.
A
Wikipédia Enciklópédia szerint, egy 60 kg emberi hústest legnagyobb
részét négy kémiai elem alkotja, de természetesen kissebb mennyiségben
más elemek is vannak:
Oxigén ... 38.8 kg ... 25.5 atomszázaléka
Szén ... 10.9 kg ... 9.5 atomszázaléka
Hidrogén ... 6.0 kg ... 63.0 atomszázaléka
Nitrogén ... 1.9 kg ... 1.4 atomszázaléka
Összesen 57.6 kg ... 94.4 atomszázalék ...
Milyen egyenlőtlen eltolódás!
Ezek
szerint az ember jelentős része színtelen gázokból áll (Oxigén,
Hidrogén, Nitrogén), 89,9 atomszázalék és mégis színes és szilárd anyag.
Hogyan váltak színessé és szilárdá az embert alkotó gázok? Bonyolult
kémiai úton, Isten bölcs és csodás ereje által.
"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő." Zsidókhoz 11:3
Ebből
a bibliaversből - de persze másokból is - megérthető, hogy a Föld, mind
bolygó, nem létezett öröktől, hanem a láthatatlanból - az emberi
szemmel láthatatlan dimenzió anyagából (Isten honának energiájából) -
jött létre. Az a tény hogy az ember felépítése javarészt gázokból áll,
nem mond ellent annak a Biblia kijelentésének, hogy az ember a földből
lett megalkotva (1Mózes 2:7). Gondoljunk arra, hogy a földben ott van a
víz, a vízben pedig ott vannak a gázok.
A
hústestet alkotó gázokban és más anyagokban, ott van az az
információsbázis (szellem), ami bennük található és ami szinessé,
szilárdá és "élővé" teszi őket. Egy test rengeteg információt tartalmaz.
Hatalmas tárolóhelyek vannak benne már a születéstől fogva, minden
sejtben.
Az „információ” az, ami mindent megköt ebben a térfogat-kötetben.
Jó,
mondják egyesek, de mi történik az információval az ember testében, a
tudatával és az emlékeivel, vajon megőrizhetők-e azok, ha egyszer a
testét megette néhány állat, amelyeket viszont megették más állatok?
A logika és
a jelenlegi csúcstechnológia azt mondják: „Igen!”. Az információ
tárolható és megőrizhető. Ha telefonbeszélgetéseinket, életünk
megfilmesített eseményeit az emberek meg tudják őrizni, akkor az
embernél intelligenciában és erejében magasabb rendű Teremtő képes
eltárolni és megőrizni tudatunkat és emlékezetünket. Különben nem
jutalmazhatná meg a hívőket, és nem ítélhetné el a hitetleneket; de ha
valahol minden fel van jegyezve és megőrizve, akkor ezek a szavak
valóban vigasztalásként, mások számára figyelmeztetésként hangzanak:
"Mondom
neked, hogy az ítélet napján az emberek számot adnak minden haszontalan
szavukról, amelyeket kimondtak. Mert szavaidból leszel megigazulva, és
szavaid által leszel kárhoztatva." Máté 12:36,37
Hogy lehet ez?
A
fekete doboz minden fontos adatot rögzít a repülőgép repülése során. A
repülési adatrögzítőből és a pilótafülke hangrögzítőjéből áll. A doboz a
legkeményebb körülményeknek is ellenáll, mert a benne lévő készüléket
titán vagy rozsdamentes acél páncélba csomagolják, és speciális
teszteknek vetik alá, például egy órán át 1000 Celsius fok feletti
hőmérsékleten tartják. Bővítésképpen más információs tartományokra is alkalmazható.
Hát ha van ilyen "doboz" a sejtjeinkben, akkor minden adat rólunk készen
áll a mi feltámadásunkra.
Így van ez a feltámadási téren is, az információ az ami igazán fontos, nem pedig a testünk:
"A
szellem (pneuma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a
beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem (pneuma) és élet." János 6:63
Megeheti-e egy állat (az elpusztítás értelmében) egy térfogat (test) információit?
Hogy
megértsem: ha egy oroszlán csak az egyik kezemet eszi meg,
elpusztíthatja-e a testemben lévő információkat, arról a kezemről? Vagy a
testben maradt DNS továbbra is tartalmazná a kézről szóló információt
és annak lehetőségét, hogy a kéz bizonyos törvények szerint
helyreállítsa magát ezen információk alapján. Gondolok itt a fáról
levágott ágas változatra, ami visszanő, vagy a gyíkok farkára, ami ha
teljesen letörik, 60 nap múlva visszanőhet a helyére. Vannak más állatok
is, mint például a szalamandra, az ebihalak és a halak, amelyek képesek
regenerálni a farkukat, sőt néha egész végtagjaikat is, ami miatt a
tudósok elgondolkodtak azon, vajon az embernek is van-e ez az esélye?
Nyilvánvaló, hogy a hajunk, a körmünk és a bőrünk visszanő, ami teret
enged annak az értelmezésnek, hogy lehetnek más, regenerálható részeink
is. Ha az ember is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, akkor ez a
terület kiterjedhet az egyes szervek, testrészek vagy a testről
leválasztott testrészek helyreállításának lehetőségére. Tehát, ha
bizonyos testrészek „feltámasztása” lehetséges bizonyos állatokban,
miért ne támaszthatna fel egy olyan nagy tudós, mint Isten egy halott
emberi testet?
Egyesek kifogásolhatják, hogy ez csak olyan élőlények
esetében lehetséges, akiknek testinformációi sértetlenek, de ha egy
embert több állat is megevett, akkor az a testregenerációs információ
megsemmisüléséhez vezetne ebben a feldarabolási láncban. Mit
válaszolhatunk nekik? Ez az ellenvetés csak akkor lenne helyes, ha
minden sejt más más információt tartalmaz a testről. De ha minden
sejtben ott van minden információ, akkor nem fontos hány farkas szaggat
szét, mert minden húsdarabban ott vagyok, szoval minden porcikám
tartalmazná a test információit. Szóval mi van akkor ha minden sejt egy
"feketedoboz"?
Minden testnek (térfogatnak) van egy tömege, és ez a
tömeg különböző kémiai vegyületekből áll, amelyek ugyanazokat az
információkat hordozzák. Ezt az információt a tudósok olvashatják. A
táblázat szegmentálható, de a szegmensben lévő információk ugyanazok
lesznek. Szóval nem számít az, hogy hány farkas harapta szét a testem,
ha minden testrészemben ugyanaz az információ volt tárolva. A víz minden
csepjében mindig a H2O információját fogják találni. Lényegtelen hányan
isszák azt, mindig H2O marad.
Nos,
ezért kell a test a feltámadáshoz, mert a testben van az a
"feketedoboz". Ha nincs doboz, nincs információ. A test egy tárolóhely.
És ha minden sejtünkben egy feketedoboz van, megmarad a test, ha leégünk
vagy megesznek a farkasok. A fizikában nincs olyan hogy "semmi". Ha
leégünk ott van a porunk. És a porban van a testünk feketedoboza. Tehát
van miből feltámadnunk.
II. A szellemről
"A
szellem (pneuma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a
beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem (pneuma) és élet." János 6:63
Ha az élet a szellemben van, fontos megismerni mi is valójában a szellem? Egyesek szerint, a szellem és a lélek szavak szinonimák és ugyanazt jelentik. Mások szerint meg nem. Íme egy ilyen nézőpont.
"A lélek vagy szellem kérdés lélektani megközelítése
Süle Ferenc dr.
A
magyar bibliafordítás olyan lényeges alapfogalmakat illetően, mint a
lélek és a szellem kifejezés sajnos pontatlan, és ez jelentős
értelmezési zavarokat is okoz. Az emberi specifikumra, a lelkének,
lelkiségének, szellemi voltának fogalmára azonban a legtöbb nyelv két
kifejezést használ (a görög: psyche és pneuma, angol: soul és spirit, a
német: Seele és Geist, a latin: anima és spiritus, francia: ame és
espirit, héber: nefes és ruah, arab: waham és ruah, szanszkrit: manasz
és atman, buddhi, stb.).
A
Krisztust követésre törekvő, a Biblia szelleméből táplálkozó orvoslás,
egyben mindig lélekgyógyítás is. Érdemes, és talán szükséges is lenne,
ezért a problémával a Magyar Keresztény Orvosok Társaságának is
foglakoznia, az igei tisztánlátás érdekében.
Gyönyörű
magyar nyelvünknek a szép lélek és szellem kifejezése többek szerint
megfelelő a görög psyché és pneuma fordításának. Ezzel azonban
Magyarországon többen, elsősorban a teológusok közül, nem értenek egyet,
és a bibliafordításokban csak a lélek szót alkalmazzák. Így a Biblia
magyar fordítása éppen ebben a rendkívül fontos kérdésben zavarossá
válik. Félnek a fogalomzavartól, pedig ezzel még fokozzák is azt. A
konfúzió hatásait viszont, tudomásom szerint nem vizsgálták. Kivételt
képez a Csia Lajos általi Újszövetség fordítás, ami meri a pneumát
következetesen szellemnek fordítani [Csia 1978]. Azóta néhány új
fordítási próbálkozás is megjelent, és a vallásos irodalomban is egyre
gyakrabban fordítják a pneumát szellemnek.
Avval
érvel több teológus – amiben sok igazság is van – hogy a lélek és
szellem fogalom köznapi magyar értelmezésében olyan sok tisztázatlanság,
zavaros implikáció van, hogy érdemesebb ezt inkább elkerülni. Ezzel
viszont nem tudok egyet érteni. A két fogalom teológiai és lélektani,
különösen valláslélektani jelentősége olyan nagy, hogy nem tartom
kikerülhetőnek az egyértelmű fogalomhasználatot, mivel maga a kikerülés
még tovább növeli a fogalmi konfúziót. Ennél még az is jobb lenne talán,
ha a görög eredetit használnánk. Akik azonban a lélek, szellem
fordítást ellenzik, nem javasolnak más jobb, egyértelműbb
megkülönböztető elnevezést, ezzel viszont a fogalomzavar fenntartása
mellett törnek lándzsát, pedig a Bibliafordítások hitelessége
megköveteli ezt. Nem is annyira a lélek szóval van a gond, ami
egyértelműen emberi jelenségre utal, hanem a szellem kifejezést nem
tudjuk megfelelően meghatározni. Ez utal egyben a szellemi dimenzióval
szembeni homályos látásunkra, vagy egyenesen vakságunkra. Például: „Az
Isten Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség,
hogy lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban
imádják." (Ján:4,24.) megfogalmazás a spirituálist lélektani síkra
redukálja, és elvész a hierarchikus rend.
A
két fogalom megkülönböztetését és egymással való kapcsolatát egyébként
minden nyelv meglehetősen homályosan, sokszor zavarosan kezeli. Jól
látható ez például a saját nyelvű értelmező szótárak erre vonatkozó
fogalom meghatározásaiban. A magyar jelenségnek, de a többi nyelvben is,
bár kisebb mértékben meglévő konfúziónak, a végső gyökere az, hogy a
lélektan tudomány sem nem tudta még kellően tisztázni e fogalmakat, mert
a valóság oly mélységeivel kapcsolatosak, melyeket a tudományos
megismerés még nem ért teljesen el.
A
két fogalom megkülönböztetése tulajdonképpen elsősorban a lélektani,
antropológiai probléma, amelynek azonban igen súlyos teológiai
vonatkozásai is vannak. A mélylélektan azonban az eddigi eredményeivel
segítheti az elnevezések értelmezésével e fogalmak tisztázását. A lélek
szó etimológiailag a lélegzéssel – régebben lélekzésként is írható volt –
tehát egy személyes, egyedi működéssel kapcsolatos. A szellem szó
eredete a szél, szellő fogalmával van összefüggésben, ami egy emberen
kívüli, tőle független, de általa, és mások által is érzékelhető
erőáramlatot jelent (Ján: 3, 8.). A szellem szó nyelvújításbeli
kifejezés, elődje a szellet szó volt. Kazinczy – talán tudatos szándékán
túl is – a szélből alkotta meg a kifejezést.
A
magyar nyelv e két kifejezése tökéletes hitelességgel adja vissza a
jelenség mélylélektani lényegét. A lélek tehát az ember személyes,
egyedi működésével kapcsolatos, ami lehet akaratlagos és spontán,
automatikus is, lehet tudatos és tudattalan is, de nem lélegezhetünk más
helyett. A szellem a személyesen túlival kapcsolatos, az
„emberfelettivel” vagy „alattival”, ami azonban a többi ember által is
észlelhető, mint a szél, így mindannyiunk számára érvényes, kollektív,
egymással összekapcsoló, egyetemes valóság is.
A
„jó szellemű” a „szellemóriás”, a „szellem diadala”, „szellemtörténet”
stb. kifejezéseink jól kifejezik az ember spirituális irányultságát. Ha
„szellemi életről” beszélünk, akkor a tudományok, a művészetek, vagy a
vallás területére vonatkozó kiemelkedő tevékenységre gondolunk, hiszen
ezen a három területen közelíthetjük meg a spiritualitást leginkább. A
„szellemes ember” kifejezés utal az illető átlagból kiemelkedő
ötletességére, kreativitására, arra, hogy van benne „spiritusz” – ahogy
mondani szokás. A kreativitás pedig a teremtő Isten képére való
teremtettségünk, tehát a belső spirituális forrásunkkal való kapcsolatra
utal. Amikor pedig a „gyűlölet, a gonoszság szelleméről”, vagy a rossz
szellemű emberről beszélünk, világosan érezzük, hogy a spiritualitásnak
az emberi viszonyulásban van destruktív, sátáni oldala is. A „szellemek
megidézése”, „szellemjárás” stb. kifejezések mind egyértelműen – ha
naivan is – utalnak az ember önmagától függetlenül létező, önmagán
túlinak észlelt, elgondolt valóságokra. A „rossz szellem”, „az ördög
által megszállott” kifejezések pszichopatológiai vonatkozásai pedig
egyértelműen utalnak az illető személyességén túli, a kollektív
tudattalan sötét erőinek jelenlétéről.
E
fogalmakat, kifejezéseket tehát szerintem érdemes lenne ebben az
értelemben használnunk, tudva azt, hogy ellenérvek is szólnak ellene, de
a kérdés olyan nagy horderejű, hogy egyértelmű terminológiát követel.
Az ember egysége így hármas tagolódással íródik le legtöbb spirituális
rendszerben: mint test, lélek és szellem. Ez a hármasság azonban mégis
egy egységben, az egyedi emberben rendeződik össze, mint ahogy a fa
lombja, törzse és gyökere más, mégis az adott fa részei.
A
művészetek is számos alkalommal kifejezik e hármasság egyes
megnyilvánulásait, a részek egymáshoz való viszonyát. Shakespeare
drámáiban például mindig van utalás arra, hogy az ember
önérdek-vezéreltsége felett ott van a spirituális dimenzió, amely végül
az eseményeket meghatározza, és ez, akár még az őrületen keresztül is
vezeti a résztvevőket.
Egyszer
tartalomelemzéssel vizsgáltuk betegeink szóhasználatát, és azt
találtuk, hogy a lélek kifejezést kifejezetten sajátjuknak, részüknek
érzett valaminek gondolták el, még ha ez tudattalan, ismeretlen
megnyilvánulásukra vonatkozott is, így betegségükhöz, érzelmi-, indulati
életükhöz, élettörténeti múltjukhoz, vágyaikhoz, lelkiismeretükhöz
kapcsolódó volt. Ezzel szemben, a szellem kifejezés az esetek jelentős
többségében, úgy jelent meg, mint ami tőlük idegen, náluk erősebb, sőt
vele szemben szinte tehetetlenek érezték magukat: „rám jön”, „elkap”,
„eláraszt”, „hatása alá von”, „parancsol nekem” – mondták. A vallásos,
vagy ezoterikus szemléletűek a szellemekről, mint tőlük idegen, másfajta
lényekről, ufonautákról, gonosz szellemi erőkről, angyalokról, stb.
beszéltek (Daniel 1992, Jung 1993c, 2003, Malász 1976, Walsch 1998, Süle
2001/c.).
A
lelki és szellemi közötti megkülönböztetés fő gyakorlati szempontja
számomra az ember lelki, szellemi fejlődéséből következő szeretet két
iránya: az önérdek központúság, illetve a másra irányultság. A másra
irányultság lehet külső világunk más tagja, része javának az akarása, és
lehet mindannyiunk teremtőjére és éltetőjére vonatkozó. Lelkinek, a
jelenségek lelki szintjének nevezhetjük tehát az önszeretet, az én
érdekeltsége által vezérelt gondolati, érzelmi és akarati, tudatos vagy
tudattalan működést. Szelleminek pedig a legtágabb szinten azt
nevezhetjük, amikor egónkon túllépve, mással azonosulva, annak
lényegéből, érdekéből kiindultan, az egónk érdekeit transzcendálva, fölé
emelkedetten, s így, egy tágabb, magasabb tudatállapotban működünk.
Ilyenkor
egócentrikusságunktól eltávolodva, decentráltan, mást is befogadtunk
magunkba, azonosultunk a másik emberrel, ismert vagy elképzelt, sejtett
lénnyel, s az ő szempontjából éljük át a világot, és akár a másik
lényegéből következő gondolati, érzelmi és akarati működését is
megéljük, folytatjuk. Ez a valóság, az igazság befogadását,
megismerésének gondolati és érzelmi munkáját, a szépség, a harmónia
esztétikai érzékelését, valamint a jóság, a szeretet morális
érzékelését, átélését is jelenti. A szellemi megközelítésének van tehát
egy belső, és van egy külső világunkban vezető útja. A külső világunkban
a szellemit a külvilághoz, elsősorban a többi emberhez való
viszonyulásban találhatjuk meg. A belső utat a legfőbb értékeink,
vezérlőnk, istenünk felé való viszonyulásunk jelenti. Így a
spiritualitás mind horizontális, mind vertikális dimenzióban, a közös
teremtettség és éltetettség metaszintjén az Isten és emberszeretet
kereszt szimbólumában teljesedik ki.
Az
ember nem Robinzonként él. Önmagában lélektanilag nem, csak
társaskapcsolataival, annak milyenségével együtt értelmezhető, tehát
nemcsak lelki, hanem szellemi voltával együtt. Aki például az ember
szabadságát csak intrapszichésen, csak egyedi voltában értelmezi, az
meghamisítja az emberi szabadság fogalmát, mert megtagadja az ember
közösségi, interperszonális voltát. A szabadság és felelősség nem
elválasztható.
Érdekes,
hogy minden komoly vallás és szellemi rendszer a tudatnak az énhez
kötöttségét, mint csökkentendő, legyőzendő akadályt értelmezi a szellemi
élet szempontjából, ami mutatja a fejlődés e folyamatának archetipikus,
egyetemes emberi jellegét. M. Buber így fejezi ki e kérdéssel
kapcsolatos álláspontját: „A szellem nem az Én-ben van, hanem az Én és a
Te között. Nem olyan, mint a vér, mely benned kering, hanem mint a
levegő, melyben lélegzel. Az ember a szellemben él, ha képes válaszolni a
neki rendelt Te-nek. Képes rá, ha egész lényével belép a viszonyba.
Csak a viszony teremtő ereje által képes az ember a szellemben élni.”
(Buber 1994).
Isten
Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy
lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban imádják."
(Ján:4,24.).
A
viszonyulásnak, a szellemiségnek azonban két iránya van, lehet pozitív
vagy negatív. A valóság dimenziójában: mint igazság vagy hazugság,
valótlanság; a harmónia dimenziójában, mint szépség, rendezettség, vagy
diszharmónia, rendezetlenség; a jóság dimenziójában, mint szeretet,
szabadság és felelősség, vagy gyűlölet, gonoszság jelenik meg. Az ember
testi, lelki élete azáltal kerül a szellemi dimenzióba, hogy mire
használja magát, hogyan viszonyul a rajta kívüli külső és belső
világához, mint a kés is az által áldás vagy átok, amire használjuk. A
lélek kifejezés tehát megfeleltethető az ember személyes (tudatos és
tudattalan) voltának, a szellem pedig személyesen túli, a jungi lélektan
által kollektív tudattalannak nevezett világ érzékelésének, az e felé
való irányultságának.
Általánosságban
mondható lélektanilag, hogy amennyiben az egó a belsőleg, a lelke
mélyéről szellemileg irányított fejlődésnek megfelelően szervezi, és éli
az életét, az adott körülmények lehetőségei között, úgy azt
értelmesnek, tartalmasnak fogja érezni, és boldog lesz benne. A
mindennapi gyakorlatban ez a valóság, az igazság megismerésének
gondolati kreativitását, a szépség, a harmónia, az esztétikai érzékelést
és kifejezését, valamint a jóság, a szeretet átélését, megvalósítását
jelenti."
Mi lehet tehát a szellem és mi a lélek? Ha Dr. Süle Ferenc írását elemezzük, akkor a szellem és a lélek két különböző témakör.
Honnan
és hogyan tudnánk tehát minél jobban megérteni minél jobban mi is a
szellem és mi is a lélek? Érdekes módon a biónika egy olyan mérnőki
tudománykör, amely az embert és körülöttünk élő más életfajokat
tudományozza és mesterséges módon kopirozza le. Hogyan tudná ez a
mérnöki tudomány megmagyarázni és visszaadni a szellem és a lélek
mivoltát?
A
Biblia héber és görög nyelvén visszadaott könyvei alapján világosan
kimutatható, hogy van különbség a szellem és a lélek között, sőt mint a
Zsidókhoz 4:12 mutatja, ezek szétválaszthatók:
"léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig"
Itt
le lehet ellenőrizni a magyar Károli Gáspár féle szöveg hiányosságait:
12 Ζῶν γὰρ ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ καὶ ἐνεργὴς καὶ τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν
μάχαιραν δίστομον καὶ διϊκνούμενος ἄχρι μερισμοῦ ψυχῆς καὶ πνεύματος,
ἁρμῶν τε καὶ μυελῶν, καὶ κριτικὸς ἐνθυμήσεων καὶ ἐννοιῶν καρδίας·
12
Zōn gar ho logos tou Theou kai energēs kai tomōteros hyper pasan
machairan distomon kai diiknoumenos achri merismou psychēs kai
pneumatos, harmōn te kai myelōn, kai kritikos enthymēseōn kai ennoiōn
kardias;
Miért nincsen "szellem" szó a Károli Gáspár féle Bibliában?
A magyar nyelvben már régtől létezik a különbség a szellem és a lélek szavak között. A legrégibb magyar nyelvre fodított Biblia a Tatrosi Biblia vagy más néven a Huszita Biblia. Ezt a Bibliát Jan Hus magyar követői készítették.
"A Huszita Biblia nyelvezete igen régies, kifejezései ma már szokatlanok. (Például a Szentlélek fordítása "Szent Szellet" stb."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Huszita_BibliaHusz
János (csehül Jan Hus), (1369 – 1415) cseh pap, egyetemi tanár,
reformátor és vértanú volt. A követőit - mint szokás volt régen, nevéről
huszitáknak nevezték el. A huszita mozgalomnak magyar követői is
voltak, elég szép számban, akik a magyar katolikus inkvizició elől
Havasalföldre, és innen Moldvába menekültek. Itt a Tatros völgyében
telepedtek le és itt adták ki az első, magyar nyelvre lefordított
Bibliát; innen pedig Erdélybe küldték téritőiket, akik a lefordított
Bibliát és huszita tanokat terjesztettek a magyar nép körbe. Kinizsi Pál
(1431? – 1494) bánsági főkapitány (kormányzó) jelentést tett felőlük
Mátyás királynál és mint a "moldvai rühes juhok" agitátorait említette
őket. E mozgalom hatására tört ki a két magyar parasztháború. Az első
erdélyi parasztfelkelés, Budai Nagy Antal vezetésével, korábbi formában
erdélyi parasztháború, a románoknál Răscoala de la Bobâlna (Bábolnai
felkelés) 1437-ben tört ki. A harcok egészen az év végéig tartottak, de
ténylegesen az ellenállásnak csak 1438 elején sikerült véget vetni
Kolozsvár visszafoglalásával. A második erdélyi parasztfelkelés vagy
Dózsa György-féle parasztháború 1514 áprilisa – júliusa között zajlott. A
felkelés vezére Dózsa György székely katona volt. Mindkét esetben a
harcokban jó számban vettek részt a mezővárosi árutermelő-kereskedő
réteg képviselői és kisnemesek és papok, szerzetesek is.
Nem csoda,
hogy ennek hatására a huszita Biblia megbéjegző jelleget kaptt, mint
eretnek, rosszul fordított mű. Különösen a szellet szóba kötöttek bele
és ezt fingak csufolták ki, cassus belli-t csinálva belőle. Évszázadok
után, végül is Kazincynak sikerült tisztázni a dolgot, hogy dehogy is
fingról lenne szó. Okos trükkön keresztülvitte azt, hogy ismét a magyar
nyelv szolgálatába álljon ez az ősi, de alaptalanul kigúnyolt szó, a
szellem alakban.
"Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. –
Széphalom, 1831. augusztus 23.) magyar író, költő, a nyelvújítás
vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes
testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a
reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás
ügyét szolgálta. Kazinczy Lajos szabadságharcos vértanú apja." Wikipedia
Miért nem lehet a pneuma görög szót léleknek nevezni?
Mivel a lélek (görögben "psyché") és a szellem (görögben "pneuma") nem egy és ugyanaz a fogalom.
A görögben ez két szó psyche = lélek és pneuma = szellem két különböző fogalmat jelent.
E
két görög szó közül egyik sem jelent életet,
mert ezt a fogalmat a görögök zoé-nak nevezték. A görögök mind e három
fogalmat külön külön értelmezték. Az élet tudatot "zoé"-nak, az érzéki
tudatot "psyché"-nek, valamint az értelmi tudatot "pneumá"-nak nevezték
el.
Tehát
a "Szent Lélek" kifejezés nem egy megfelelő fordítása a görög
"pneumatos estin agiou" -nak (lásd a Máté 1:20-ban található görög
szavakat). A Szent Szellem kifejezés a megfelelő.
http://interlinearbible.org/matthew/1.htm
Sem a héber, sem a görög szöveg nem azonosítja az ember szellemét az ember lelkével. Ez két külön fogalom mindkét nyelvben.
1Tesszalónika 5.23: "Maga
pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész
valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg
Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére (megérkezésére)."
Ez görög - magyar párhuzamban a következő visszaadás: "umon to (a ti) pneuma (szellemetek) kai e (és a) psuche (lelketek) kai to (és a) soma (testetek)"
Héberekhez 4.12: "Mert
az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat
a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig,
megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait." Csia Lajos református lelkipásztor visszaadása
Ez görög - magyar párhuzamban a következő visszaadás: "merismou psuches (léleknek) kai (és) pneumatos (szellemnek)"
http://interlinearbible.org/hebrews/4.htm
"Az
1975-ben megjelent ún. ökumenikus Biblia kiadása előtti utolsó
mátraházai megbeszélésen "hosszas vita után" született egy
kompromisszumos megoldás: az elkészült szövegen már nem változtatnak, de
a margón mindenütt jelölni fogják, ahol a szellem előfordul. Mindez
azonban csak ígéret maradt."
http://magyartheologia.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=413248
Jó
lett volna egy ilyen Biblia. De a nem akarás égisze alatt történő
"Tudjuk, de nem mondjuk." nem más mint Istennek nem tetsző
valláspolitika. Kitől jönnek a félelmek és a tabuk, nem-de a Sátán áll
mögöttük? Van értelmük (Lukács 8:17)? Nincs, mert minden kitudódik. Na és akkor minek titkolodzunk?
Lélek (psyché) és a szellem (pneuma)
A Biblia egyértelműen különbséget tesz a lélek (psyché) és a szellem (pneuma) között:
Lukács 1:46 "Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (psyché) az Urat,"
Lukács 1:47 "És örvendez az én szellemem (pneuma) az én megtartó Istenemben."
Lukács 12:19 "És
[ezt] mondom az én lelkemnek (psyché): Én lelkem (psyché), sok javaid
vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál,
gyönyörködjél!"
János 12:27 "Most az én lelkem (psyché) háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára."
Lukács 23:46 "És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én szellememet (pneuma). És ezeket mondván, meghala."
Cselekedetek 2:27 "Mert nem hagyod az én lelkemet (psyché) a sírban (hades), és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."
Zsidókhoz 10:38 "Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (psyché)."
1Mózes 2:7 "És
formálta vala az ÚR (YHWH) Isten az embert a földnek porából, és
lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő
lélekké (héberül nefes, görögül psyché)"
Prédikátor 12:9 "És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem ("ha ruach") pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt."
Összegzés
Világos,
hogy a görögben a "psyché" és a "pneuma" nem egy és ugyanaz a fogalom. A
görögben ez a két szó két különböző fogalmat jelent. E két görög szó
közül egyik sem jelent életet, mert ezt a fogalmat a görögök zoé-nak
nevezték. A görögök mind e három fogalmat külön külön értelmezték. Az
élet tudatot "zoé"-nak, az érzéki tudatot "psyché"-nek, valamint az
értelmi tudatot "pneumá"-nak nevezték el. A zoé értelme a János 3:16-ban
világos. A Lukács 1:46-ban a psyché értelme világos: Mária hangot ad
érzésének, tehát a psyché az érzelemvilághoz van kötve, és ennek a
kifejezéshez. De a következő verseben ott találjuk a pneuma szót is,
mely Mária ki nem mondható örömét fejezi ki. Ez is világos: Mária azért
örvend mert megértette mi történt vele. Tehát a pneuma az emberi
értelmvilághoz van kötve és ennek a kifejezéshez. A Lukács 12:19-ben
világos az emberi érzékvilág: másképpen mondva "érezd jól magad",
viszont a János 12:27-ben világos, hogy ha az ember nem érzi jól magát,
akkor lelke háborog. A Lukács 23:46-ban Jézus Urunk összegezi: az égi
Atyja kezeibe teszi le a tudatát, azaz az értelemvilágát (a
feltámadásig).
A "szellem" szó értelmi tartalma, a bibliai szóhasználatban
1Mózes
2:7. És formálta vala az ÚR (YHWH) Isten az embert a földnek porából,
és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő
lélekké. - Ezek szerint világos, hogy az ember egy alkotás, azaz
"termék": Isten alkotása és terméke. Ez a termék az emberi "lélek" amely
két fő "anyagból" áll: föld és Isten szelleme.
Nyers szemléltetésképpen:
H2 (föld) + O (Isten szelleme) = Víz (élő lélek)
A Bibliában két fő jellegzetességet találunk a szellem szóval kapcsolatban: információt és tevékenységet.
A) Információ
"1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az ÚRnak (YHWH) szelleme (ruach) megnyugoszik: bölcseségnek és
értelemnek szelleme (ruach), tanácsnak és hatalomnak szelleme (ruach),
az ÚR (YHWH) ismeretének és félelmének szelleme (ruach)."
Tehát a szellem, belső valami, ami az Istentől jön, hiszen:
1. bölcseség és értelem
2. tanács és hatalom
3. istenismeret és istenfélelem
Mi ez az Istentől jövő belső valami, más, modern szóhasználatban?
Nem más mint "információ". A "szellem" tehát "információ".
Hogy a "szellem" szónak a mai egyik átvitt értelme "információ" alátámaszja az Új Testamentum is:
János 6:63 "A szellem (pneuma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem ("pneuma" azaz "információ"), és élet."
beszédek = szellem = információ
B) Tevékenység
Zsoltárok 104:
"29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a szellemüket (ruham), kimulnak és porrá lesznek újra.
30. Kibocsátod a te szellemedet (ruhaka), megújulnak, és újjá teszed a földnek színét."
Lukács 6:19 "És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta."
A "szellem" mai átvitt értelme tehát: információ és tevékenység, azaz "tevékeny információ".
Mi akkor a szellem szerepe "az emberi lélekben"?
A
szellem nem más mint az emberi lélekben belülről kifelé megnyílvánuló
belső tudatvilág - tevékeny és alkotni tudó "információcsomaga".
Lukács 1:
"46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (psyché) az Urat,
47. És örvendez az én szellemem (pneuma) az én megtartó Istenemben."
Következtetés:
Mária
örvendez, azaz az értelmileg tevékeny belső tudat és értelemvilágát
(szellemét) jeleníti meg emberi lelkének külső megnyilvánulásával
(lelkes beszéd, örömöt mutató és kifejező arcmodor, stb.).
Vagy:
Lukács 12:
"18.
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat
építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19.
És ezt mondom az én lelkemnek (psyché): Én lelkem (psyché), sok javaid
vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál,
gyönyörködjél!"
Tehát a "szellem" (információ) lehet jó vagy rosz értékű, attól függ kivel áll kapcsolatban, Istennel vagy a gonosszal.
A
gazdag esetében a szellem belső megnyilvánulása volt a gondolat, a terv
és ennek a szellemi értéknek a külső megnyilvánulása, azaz az élő
lélekként való külső megnyilvánulása lett volna a csűrök lerontása, újak
építése, a gabona és más javak betakarítása, ezek után pedig a féktelen
érzelem - azaz, az evés, ivás és gyönyörködés kielégítése.
Hol van a szellem az emberben?
Az ember "szellemét" úgy határoznám meg, mint "programot", amelyen keresztül az ember képes
arra hogy igazgassa magát. Ez a program az agyunkban van. Kéz és láb nélkül az ember tovább élhet, ha azokat elveszti, azonban fej nélkül az ember nem élhet. Mondhatjuk azt, hogy ha valakinek levágják a kezét, akkor a "szellemtestből" is levágattatik? Nem, mivel ilyen belső teste nincs az embernek. Az embernek csakis hústeste van. A többi spekuláció: nem létezik emberi "szellemtest".
Azok, akiknek
van számítógépük, nagyon jól tudják, mi az a program.
"Programok
A
számítógépes programok a számítógép által végrehajtandó utasítások
listái. Ezek a néhány egyszerű feladatot végrehajtó utasítástól a
programonkénti utasítások millióiig terjedhetnek (néhányat többször is
végrehajtanak), valamint adattáblázatokat. Egy jelenlegi, 2008-as
személyi számítógép az 1000 euró alatti kategóriában másodpercenként
több mint 4 milliárd utasítás végrehajtására képes. A programok
összeállítását vagy írását professzionális programozók végzik." Wikipedia
Isten
a legnagyobb "programozó", és Ő alkotta meg emberi szellemünk minden
programját: a programot a beszédre, a hallásra és a válaszadásra, a
keresésre és a megtalálásra, az emlékezetünkre és az elmélkedésre,
evésre, ivásra, alvásra, a jó vagy a rossz tudás megismerésére és
asszimilálására, stb.. Isten ezekben a programokban el tud járni a
"beállításokhoz", és bizonyos esetekben, amikor akar, beavatkozhat ebbe a
"programba", különleges tulajdonságokat adva neki a többi hétköznapi
"programhoz" képest. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos emberek, akik
közvetlenül érintkeztek Vele, különleges tulajdonságokkal rendelkeztek a
hétköznapi emberekhez képest, mivel Isten növelheti az ember testi
erejét és szellemi tulajdonságait.
Nos, mi történik ezzel a "tevékeny információscsomaggal", azaz a "szellemmel" amikor meghalunk?
Két, ellentétes nézőpont van.
Ősi idők óta, a világban két egymással ütköző nézőpont volt "az emberről": az Isten nézőpontja és a Sátán nézőpontja
1.Isten nézete az emberről:
hussá
átalakított földnek pora + szellem (tevékeny, alkotó, belső információs
erő) = élő lélek (az ember, mint érző és cselekvő alany)
Ami fordítva is igaz:
élő lélek - szellem = porrá átalakult (lebomlott) hústest
Az Isten nézete szerint az ember halandó, meghalhat, újból porrá alakulhat:
"És
parancsola az ÚR (YHWH) Isten az embernek, mondván: A kert minden
fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne
egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz (mint emberi lény,
lélek)." 1Mózes 2:16,17
Ha
a hústest meghal, mi tarthatná működő életben a szellemet? Vagy mi is
lenne a célja? Ha összetöröd a hegedüt, minek használod a hegedű
vonóját? Igen, még az Istentől kapott Krisztus általi vezérlő szellem is
kialudhat, hát akkor az amit szüleink által kapunk: János 14:26, 1Thes.
5:19?
2.Sátán nézete az emberről:
"Bizony
nem haltok meg: Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon esztek abból,
megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak
és gonosznak tudói." 1Mózes 3:4,5
Sátán
nem tartotta meg saját magának a véleményét, hanem bevetette a világba -
és a Biblia-i prófécia szerint ő képes arra, hogy elhitesse hazugságait
a világgal (Jelenések 12:9), hogy az ember valósággal beleszületik a
halhatatlanságba és ezáltal az emberek haláluk után is tudatosan élnek,
mivel minden emberben halhatatlan lélek vagy szellem van.
Mint
látható, Isten nézete teljességgel távol áll a Sátán és a Sátántól
félrevezetettek nézetétől. A Sátántól való téves eszmék szerint az ember
tulajdonképpen kétlétű vagy kétéltű (dimenziós) ember vagy akár
többéltű is a lélekvándorlásban hivők szerint, egyik a másikban, mint az
orosz baba, az orosz babában: miután a test meghal, a lélek (vagy a
szellem) tovább él.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Matrjoska
A Sátáni Matrjoska képlet ellentéte az igazi bibliai képlet, amely Istentől jön:Mózes I. könyve 2. rész
7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett
vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Prédikátor könyve 12. rész
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (ruach) pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Dániel próféta könyve 12. rész
2.
És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek,
némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló
útálatosságra.
János Evangyélioma 5. rész
28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29. És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
Nos, hol van ezek szerint az ember?
Helyes-e
ez a képlet: hussá átalakított földnek pora + szellem (tevékeny,
alkotó, belső információs erő) = élő lélek (az emberi lélek, mint
cselekvő alany)? Lehet-e fordítva is igaz: élő lélek - szellem = porrá
átalakult hústest?
Ezért tehát azt
a Matrjoska képletet, amelyet annyira dédelgetnek és védnek, erőltetnek és prédikálnak a valláspolitikában mindenáron - a mai modern papság, a teológusok és a
mai modern "írástudók" sokasága által, igen is nagyító alá kell venni, annak
ellenére, hogy nem a halál, hanem a feltámadás az a kapu amely az örök
életre viszi azokat akik méltók lesznek rá.
Mózes II. könyve 23. rész
1. Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú ne légy.
2. Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására.
Jób könyve 13. rész
7. Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8. Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Tudomány versus téves ideológia (téves teológia)
Kell valami, hogy kimagyarázzák: a lélek tovább él a halál beálltakor
is. Pedig nem. De ezt mindazért teszik, hogy fenntartsák a lélek
halhatatlanságába vetett hagyományos, pogány hitet. Ez az a cukorka
amivel csalogatják az embereket a vallás felé. Ha elismernék, hogy
évezredek óta egy hatalmas tévedésben van a világ, félnek, hogy
elvesztenék hitelességüket az emberek előtt és csődöt mondana a vallásuk
is. Az igazi teológus és vallás a feltámadást hirdeti, nem azt, hogy az
ember tovább él a halál beálltakor. A feltámadást és a lélek
hallhatatlanságát pedig nem lehet egyeztetni, sem összevonni bibliai
téren - lásd a lutheránus teológus Oscar Cullmann könyvét: A lélek
halhatatlansága vagy a holtak feltámadása?
Amig a teológusok többsége (a régi írástudók mai megfelelői) a Bibliával
a kézükben a régi, tudatlan pogány sztereotipiát adják elő nagy
készséggel, addig a tudósok, Biblia nélkül fejtik meg az ember milétét,
ami tulajdonképpen szintén a Bibliát támasztja alá, hiszen:
Róma 1:20 "Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké
való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból
megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek."
A tudósok az ő alkotásait utánozzák. Ez a tudományágazat a biónika. Mi a
leghőbb vágya a biónikának? Nem más mint egy mesterséges embert
előállítani, a biónikus embert és elmét (AI), mesterséges okossággal
(inteligenciával), emberi gondolkodó-érző-szoló bölcsességgel ellátva.
De ez már nem lesz "Isten képe és hasonlatossága" 1Mózes 1:26, hanem egy
képletes vadállat (mögötti Sátán) képe és hasonlatossága: Jelenések
13:14,15.
Vegyünk
például egy emberszabású robotot. Tudjuk, hogy minden robotban van egy
működtető áram és az ezt felhasználó program. Nos ezt a programot, a
robot mesterséges inteligenciája kormányozza.
"Mesterséges
intelligenciának (MI vagy AI – az angol artificial intelligence-ből)
egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által
megnyilvánuló intelligenciát nevezzük. A fogalmat legtöbbször a
számítógépekkel társítjuk." - olvassuk a Wikipédián.
Ha
egy hasonlatot
kellene tennünk, hogyan lehetne a zoé, psyché és pneuma - e három görög
szó értelmét átültetni az emberszabású robotika területébe?
Lehet-e a zoé (élet) az áram hasonlatossága?
Lehet-e a pneuma az a program, amely ezt az áramot élteti?
Lehet-e a psyché az a érzekelő vagy szenzor amely irányvonalazza ezt a programot?
"Az
érzékelő vagy szenzor olyan elem, amely egy mérendő tulajdonságtól
függő jelet szolgáltat. A mérendő tulajdonság és a jel egyaránt lehet
fizikai, kémiai, biológiai stb. jellegű. Fontos, hogy a mérendő
tulajdonság, és az érzékelő által szolgáltatott jel egymásnak
kölcsönösen egyértelmű függvényei legyenek.
Az érzékelő és a szenzor
megnevezés egyaránt használatos a magyar nyelvű szakirodalomban, ezen
cikkben is azonos értelemben fordul elő a két változat." Wikipedia
Mint láthatjuk, elég formahű az ember és az emberszabású robotok belső életterének hasonlítása.
Minden emberben van egy ilyen áram, program és szenzor, amely visszaállítható
a halál utáni feltámadáskor és
Isten mesterien tudja ezt a tudományágat. Ez a program, addig amíg
életben van, azaz amíg működik,
tovább programozható, jó vagy rossz dolgokkal, attól függ kire hallgat
az egyén, Istenre vagy az Ördögre. Erre mondja az ige, hogy az embernek
van szelleme - erre a programra, mivel ez a program az amely működteti
az embert, az emberi lényt, a lelket. A lélek pedig az amely irányozza
és kormányozza ezt a szellemet. Tehát a lélek és a szellem nem egy és
ugyanaz, hiszen más más feladatkörük van. És persze, mindkettő kialszik,
meghal. Egy
hasonlattal szemléltetném mire gondolok:
1. Az emberszabású robot anyagát - mindazt ami anyag benne - hasonlítanám az emberi hústestre
2. Az emberszabású robotban levő programot, azaz minden ami nem anyag, hanem virtuális benne - Windows - hasonlítanám az emberi szellemre
3.
Az emberszabású robot érzékelő rendszerét azaz szenzorvilágát - hasonlítanám az emberi lélekhez
4.
Az áram, vagyis az élet adását hasonlítanám arra amikor bekapcsol az emberszabású robot.
5. A halált hasonlítanám arra amikor teljesen kikapcsol az áram vagy teljesen elromlik az emberszabású robot annyira, hogy az áram nem hatolhat bele. Így mindhárom esetben - test (robotgép), szellem (program) és lélek (a robot érzékelő rendszere = szenzor rendszere) - teljes halál áll be.
6. Az emberszabású robotvilágban
világos, hogy a program tárolható, akkor is ha egy robot gépezete
teljesen haszontalanná válik. Ha kicserélik az elromlott részeket akkor a
programot is újra lehet tölteni. Nos ha egy emberi hústest teljesen
elégne, a benne levő programot
(szellemet azaz információt) tűz vagy ember nem pusztíthatja el, mivel
virtuális, ez megmarad egy virtuális tárolóhelyen, abban a hamuban,
amely az égés után megmarad és ezt Isten, a
Teremtő, fel tudja támasztani.
7.
A feltámadáskor az Isten feltámasztja az elhalt embert az általa tárolt
és megtartott szellemben levő összes információbázis által.
A lélek kialakulása
Az ember teremtés történetéből kiindulva jól megfigyelhető, hogyan jött létre a lélek. Ezt a folyamatot a Prédikátor könyve is alátámasztja.
Mózes I. könyve 2. rész
7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett
vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Prédikátor könyve 12. rész
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (ruach) pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Ebből a két bibliaversből nem az derül
ki, hogy az emberi test kapott egy lelket amely aztán visszatér
Istenhez, hanem az, hogy az emberi test szellemet kapott, amely erőt és
értelmet adott a testnek és e tulajdonságok által a hústest élő
lélegzővé vált, azaz saját magát fenntartani tudó, tudatos érző lénnyé
alakult.
Egy
durva hasonlattal szeretném jobban megértetni mire gondolok a test,
szellem és lélek levezetéséhez és kapcsolatához a testben.
Hogyan
lehetne ezt a gép és program, azaz a test és szellem kapcsolatát
megfogalmazni? E képlet megértéséhez valamennyire találó lenne a víz
(H2O) egyenlete.
1. A Hidrogén 2-t hasonlítanám az emberi hústesthez
2. Az Oxigént hasonlítanám az emberi szellemhez
3. A Hidrogén 2 és az Oxigén egyesüléséből kialakult vizet hasonlítanám az emberi lélekhez
4.
A Hidrogén 2 magától nem víz, az Oxigén magától nem víz, csak közösen,
így van az emberi lélekkel is: nem beszélhetünk emberi lélekről hústest nélkül
és nem beszélhetünk emberi lélekről szellem nélkül
5. Ha történetesen egy kémiai kísérletben a vízből kivonjuk az Oxigént, beáll a víz "halála" (H2O - O = Víz halála)
6. Ha történetesen egy kémiai kísérletben a vízből kivonjuk a Hidrogént, beáll a víz "halála" (H2O - H2 = Víz halála)
7. És ha történetesen egy kémiai kísérletben a kivont két gázot újra egyesítjük újból vizet kapunk (H2 + O = Víz feltámadása)
Képletesen
szólva, ha a robot "teste" - azaz a gép kikapcsol, pl. nincs több
árama, akkor a test programja is kikapcsol, azaz kikapcsol a robot
"szelleme" is. És ha a robotnak nincs szelleme, akkkor a szenzorok sem
működnek, tehát a robotnak nem lesz élőképes "lelke" sem. Ezek szerint, az emberi lélek - azaz érzésvilág, egy olyan "termék", amelynek két fő alapanyaga van: hústest és szellem
Szemléltetésképpen:
H2 (hústest) + O (szellem) = Víz (élő lélek, azaz érzékelni tudó test)
A teológiában az ember alkotását két féle képpen adják vissza: a dihotomia és a trihotomia elméletek szerint.
Az emberi
dihotomia elmélet jól látja, hogy az ember csupán két részből áll, feltéve ha a lelket és a szellemet nem tekinti ugyannan a
dolognak:
Az emberi dihotomia helyes egyenlete: test + szellem = emberi lélek. Hogy a lélek tovább tudjon élni, nélkülözhetetlen mindkét alkotó elem.
A
trihotomia elmélet jól látja, hogy az ember tekintetében három dologról
beszél a Szentírás, de ott téved, hogy az embert három részből látja:
A trihotómia téves egyenlete: test + szellem + lélek = emberi élő lélek
Bibliai szempontól az alábbi egyenlet helyes: test + szellem = emberi élő lélek
Nos,
mindebből megfigyelhető, hogy a szellem nem "egy valaki", "aki" a halál
után tovább tudna élni, a test nélkül is, hanem egy valami, amely a
test nélkül kialszik, azaz visszaszáll Ahhoz aki azt adta.
Ezért nagyon találó az amit az Úr és Megváltó Jézus Krisztus mond halála pillanata előtt:
Jézus
hangosan felkiáltott: "Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te
kezeidbe teszem le (bízom) szellemem!" És amikor ezeket a szavakat
mondta, meghala (kiadta a szellemét). (Lukács 23:46) És amikor ezeket a
szavakat mondta, meghala (kiadta a szellemét). (Lukács 23:46)
Megfigyelhető
az, hogy Jézus Urunk nem azt mondja: "Atyám most fogadj, mert hozzád
jövök!" - és erre világos adatunk van a Bibliában, amikor ezt mondja:
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én
Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én
Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
(János 20:17)
Ebből
a bibliai fejtegetésből világos, hogy az ember nem él tovább a halál
beálltakor, amikor az emberi szellem Isten kezeibe tér vissza. Az emberi
szellemnek is szüksége van a testre, ahhoz, hogy ott működni tudjon.
Ameddig a test nem él, addig a szellem sem él, hanem a halálban van,
azaz tudat nélkül alszik Isten kezeiben, várva a feltámadást.
III. A lélekről
A
mai idők egyházaiban, pár kivétellel, majdnem általános az a nézet,
hogy az ember egy bidimenziós, "kétéltű" lény, a testével élhet a földön
és a lelkével az égben, mivel halhatatlan lelke van. Viszont a korai
egyházban nem ezt hitték.
A
korai keresztyén egyház egyik közismert és nagyra értékelt
személyisége, Polikárp szmirnai püspök és vértanú, abban hitt hogy a
lélek is feltámad, ha pedig feltámad, akkor a lélek is halandó, mint a
test, vértanúsága elötti imájából ez jól kivehető: "a test és a lélek örök életre szóló föltámadására a szent szellem halhatatlanságában"
"Mindenhato
Uristen, Atyja szeretett és áldott szolgádnak, Jézus Krisztusnak, aki
által mi a te ismeretedre jútottunk, Istene az angyaloknak,
hatalmasságoknak, az egész teremtésnek és az összes igazak
nemzetségének, akik a te színed előtt élnek! Áldalak téged, amiért
méltónak találtál erre a napra és erre az órára, hogy a vértanúk
seregében részem legyen Krisztusod kelyhében a test és a lélek örök
életre szóló föltámadására a szent szellem halhatatlanságában. Fogadj el
ma engem köztük mint igaz és megfeleő áldozatot, amint te, hűséges és
igaz Isten előkészítetted, megjövendölted és most teljesíted. Ezért
dícsőitlek, és én mindenért áldalak, én magasztallak örök mennyei
főpapod, Jézus Krisztus, a te szeretett Fiad által. Általa és vele a
szent szellemben tiéd a dicsőség világossága most és az eljövendő
időkben. Ámen."
Cézáreai Euszebiosz egyháztörténész “Historia Ecclesia” szerint
Ha tehát a lélek meghalhat és feltámadhat, mi is akkor a lélek?
"És
formálta vala az ÚR (YHWH) Isten az embert a földnek porából, és
lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő
lélekké (nefes)." 1Mózes 2:7
A
Biblia szerint az első ember egy élő lélek lett. Nem kapott lelket,
hanem szellemet és a kapott szellem által egy élő lélek lett. A héberben
a lélek szó nefes, a görögben psyché. Mit értsünk a "lőn" azaz "lett"
ige alatt? Példázatban ez a "lett" ahhoz hasonlatos, mintha egy gyertyán
meggyújtjuk a lángot. Ezt tette az Isten is. Lángot adott az embernek,
az élet lángját. Hasonlatban, a gyertyaszál lenne a hústest, amely
tartja a lángot, vagyis az emberi életet. Mihez hasonlatos akkor az
ember szelleme? Ha példázatban az ember lelkét a gyertya lángjához
tudjuk hasonlítani, akkor az ember szelleme hasonlatos ahoz az oxigénhez
amely hozzájárul az égéshez. Ha nincs oxigén a gyertya sem ég, az ember
sem él. Az élő ember egy lángoló gyertyához hasonlatos, a halott ember
egy kialudt gyertyához.
Nézzük
most, mit mond a Biblia az emberi lélek (héber "nefes", görög "psyché")
tulajdonságairól. Ez nem az emberi szellem (héber "ruah", görög
"pneuma") tulajdonsága, hanem a léleké.
I. A Biblia szerint a lélek (nefes) tudna enni vért és húst:
3Mózes 7:18 Mert
ha az ő hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz
az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt
útálatos lesz; és ha egy lélek (nefes) eszik abból, hordozza az ő
vétségének terhét.
3Mózes 7:20 De
az a lélek (nefes), a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely a
Yhwhé, noha az ő tisztátalansága rajta van, az ilyen lélek (nefes)
gyomláltassék ki az ő népe közül.
3Mózes 7:27 Ha egy lélek (nefes) megeszik valami féle vért, az a lélek (nefes) gyomláltassék ki az ő népe közül.
3Mózes 17:12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek (nefes) se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.
3Mózes 17:15 Ha
pedig valamely lélek (nefes) elhullott, vagy vadtól megszaggatott
állatot eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és
mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta.
II. A Biblia szerint a lélek (nefes) elepedhet (tikkadhat)
4Mózes 11:6 Most pedig a mi lelkünk (nefes) eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna.
III. A Biblia szerint a lélek (nefes) tisztátalan dolgokat tudna érinteni
4Mózes 19:11 A ki illeti akármely léleknek (nefes) a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:
12.
Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon,
és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és
hetednapon, akkor nem lesz tiszta.
13.
Valaki holtat illet, bármely lelket (nefes) a ki megholt, és meg nem
tisztítja magát, az megfertézteti Yhwhnak hajlékát; és irtassék ki az a
lélek (nefes) Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá,
tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága.
14.
Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy
a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét
napig.
15. Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
16.
És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat,
vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.
17. És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe.
18.
Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és
hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott
lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat,
vagy a koporsót illette.
19.
Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és
tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le
magát is vízzel, és tiszta lesz estve.
20.
Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a
lélek (nefes) irtassék ki a község közűl; mivelhogy az Yhwhnak
szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá,
tisztátalan az.
21.
Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a tisztulásnak
vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét,
tisztátalan legyen estvéig.
22.
És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek
(nefes) is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.
IV. A Biblia szerint a lélek (nefes) széttéphető egy oroszlán által
Zsoltárok 7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet (nefes), szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
V. A Biblia szerint a lélek (nefes) a verembe (romlásba - Károli) és a sírba mehet
Jób 33:18 Visszatartja lelkét (nefes) a veremtől, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19. Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22. És lelke (nefes) közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24. És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25. Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26. Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28. Megváltotta lelkemet (nefes) a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29. Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30. Hogy megmentse lelkét (nefes) a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Zsoltárok 30:3 Yhwh, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4. Yhwh, felhoztad a Seolból az én lelkemet (nefes), fölélesztettél a sírbaszállók közül.
VI. A Biblia szerint a lélek (nefes) megláncolható
Zsoltárok 105:18,18 A lábait békóba szorították, lelke (nefes) vasban járt vala,
VII. A Biblia szerint a lélek (nefes) megutálhat minden eledelt
Zsoltárok 107:18 Minden étket útála az ő lelkök (nefes), és a halál kapujához közelgetének.
VIII. A Biblia szerint a lélek (nefes) lehet jóllakott és lehet éhes
Példabeszédek 27:7 A jóllakott lélek (nefes) még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes lélek (nefes) minden keserű édes.
IX. A Biblia szerint a lélek (nefes) kiszabadulhat a börtönből
Zsoltárok 142:8 Vezesd
ki lelkemet (nefes) a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az
igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
X. A Biblia szerint a lélek (nefes) éhezhet
Példabeszédek 19:15 A restség álomba merít, és a lomha lélek (nefes) megéhezik.
XI. A Biblia szerint a lélek (nefes) elfáradhat
Példabeszédek 25:25 Mint a hideg víz a megfáradt léleknek (nefes), olyan a messze földről való jó hírhallás.
XII. A Biblia szerint a léleknek (nefes) van vére
Jeremiás 2:34 Még
ruháid szélén is található szegény, ártatlan lelkek (nefes) vére, nem
azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
XIII. A Biblia szerint a lélek (nefes) sírhat és zokoghat
Jeremiás 13:17 Ha
pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem (nefes) a
rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig
könyeket hullat, mert Yhwh népe fogságba vitetik.
XIV. A Biblia szerint a lélek (nefes) megéledhet (felüdülhet)
Jeremiás Siralmai 1:11
Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az
ételért, hogy lelkük (nefes) megéledjen. Lásd meg Yhwh és tekintsd meg,
mily útálatossá lettem!
Jeremiás Siralmai 1:19 Kiáltottam
azoknak, a kik szerettek engem de ők megcsaltak engem; papjaim és
véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy lelkük
(nefes) megéledjen.
XV. A Biblia szerint a lelket (nefes) lehet szolgálni kenyérrel
Hóseás 9:4. Nem
áldoznak Yhwhnak borral; és nem lesznek kedvesek előtte. Áldozataik
olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból
esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak lelküknek (nefes) szolgál;
nem jut be Yhwh házába.
XVI. A Biblia szerint a lélek (psyché) engedelmes lehet más emberek előtt
Róma 13:1 Minden
lélek (psyché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen
hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az
Istentől rendeltettek.
XVII. A Biblia szerint a lélek (nefes) vétkezhet
Ezékiel 18:4 Ímé,
minden lélek (nefes) enyém, úgy az atyának lelke (nefes), mint a fiúnak
lelke (nefes) enyém; a mely lélek (nefes) vétkezik, annak kell
meghalni!
Ezékiel 18:20 A
mely lélek (nefes) vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az
apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő
igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
XVIII. A Biblia szerint a lélek (psyché) gyönyörködhet
Lukács 12:19 És
ezt mondom az én lelkemnek (psyché): Én lelkem (psyché), sok javaid
vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál,
gyönyörködjél!
XIX. A Biblia szerint a lélek (psyché) elveszhet (elpusztulhat), beleértve az igazak lelkét is
Máté 10:39. A ki megtalálja az ő lelkét (psyché), elveszti azt; és a ki elveszti az ő lekét (psyché) én érettem, megtalálja azt.
XX. A Biblia szerint a lélek (psyché) megmenthető a haláltól
Jakab 5:20. Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.
Mi
is a lélek (héberül "nefes", görögül "psyché") a felsorolt bibliaversek
alapján? Mint látható a felsorolt bibliaversekből, e szó az ember
érzelmeivel és az eber érzéki állapotával áll kapcsolatban.
Mindezek
a bibliaversek, arra mutatnak, hogy a Biblia szóhasználata szerint a
lélek az érző alanya az embernek és ez által az ember egy élő, alkotó,
szenvedő, örvendező és meghaló egyén, úgy ahogy a Biblia is leírja:
hússá átalakított pór + szellem = lélek
Ami fordítva is igaz:
lélek - szellem = pórrá átalakított hús
1Mózes 2:7 És
formálta vala Yhwh Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala
az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (nefes).
Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruach); visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
Meghalhat-e a lélek a halál beálltakor, vagy tovább él a test halála után?
Rengeteg
jel arra mutat, hogy a Biblia általános szóhasználatában a lélek, az a
halandó ember érzéki alanya, maga az érezni tudó lény és nem pedig egy
halhatatlan része az embernek. A halál beálltakor ez az érzék kialszik, a
halál beálltakor az érzéki tudat is meghal.
Bibliaversek melyek szerint a lélek halandó:
„az a lélek írtassék ki Izráelből" ... "az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből” 2Mózes 12:15,19
„mind kiirtatik az így cselekvő lélek" ... "irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül” 3Mózes 18:29; 19:8
„irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül"… "és megmentitek a mi lelkünket a haláltól" 4Mózes 9:13; Józsúé 2:13
„…Én vagyok az oka az atyád házában levő minden lélkek halálában!” 1Sámuel 22:19-22
„…hogy
kimentse lelkünket a halálból" ... "akik lelkemre törnek, hogy
elragadják azt" ... "mert megszabadítottad lelkemet a haláltól” Zsoltárok 33:19; 40:15; 56:14
"...
És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és
falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kell meghalniok,
és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök,
hazudozván népemnek, a mely a hazugságra halgat ..." Ezékiel 13:18-20
"... olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek ... lelkeket elveszteni ..." Ezékiel 22:25,27
"... és tornyot építenek sok lélel kiirtására." Ezékiel 17:17
"... amely lélek vétkezik annak kell meghalni ... mely lélek vétkezik annak kell meghalni" Ezékiel 18:4,20
És
mivel egyetlen lélek sincs amely ne vétkezne (Róma 3:23, 1Timotheus
6:16), egyetlen lélek sem lehet halhatatlan (Prédikátor 9:3-12), tehát
az Új Testamentum sem tanít lényegesen mást, az egyetlen kívétel lenne
Máté 10:28, de ha ezt a verset összevessük Lukács 12:5 versével,
látható, hogy dogmatikai ókokból, valamikor nagyon régen átírták -
sajnos még vannak ilyen átírások a Bibliában a korai időkből való
okoskodó fordítók miatt. A második századi keresztyén írók ezt a bibliaverset másképpen adják vissza: Jusztin Vértanú, Alexandriai Kelemen, Tertulliánusz. Erre az adatközlésre majd visszatérek.
Íme pár vers amely szintén a lélek halandóságáról beszél az Új Szövetségben:
"eredj
az Izráel földjére, mert meghaltak akik a gyermek lekét (psuche)
halálra keresik vala" ... "és adja az ő lelkét (psuche) váltságul
sokakért" Máté 2:20; 20:28
"... Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket (psuche) menteni, vagy kioltani?" Márk 3:4; Lukács 6:9
"... a lelkem (psusche) is halálra keresik ..." Róma 11:3
"Lészen pedig hogy minden lélek (psuche) amely nem halgat arra a prófétára, ki fog irtani a nép közül" Cselekedetek 3:23
A lélek egy olyan fogalom, amit az állatokra is alkalmaznak:
" ... mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek (nefes) van ..." 1Mózes 1:30
"Ha pedig egy (barom) lelket üt agyon, fizesse meg azt: lelket (nefes) lélekért (nefes)" 3Mózes 24:18
"És meghala a tengerben levő állatok harmadrésze, amelyekben lélek (psyché) vala..." Jelenések 8:9
"... és minden élő lélek (psyché) meghala a tengerben" Jelenések 16:3
"És minden lélek (nefes) a mely nyüzsög ..." Ezékiel 47:9
A
lélek tehát nem lehet más mint az élet és az inteligencia formáinak a
külső megnyilvánulása a teremtményekben, azaz az érzelem. Nyers,
párhuzamos szemléltetésben a lélek olyan mint a számítógép képe,
kikapcsolható és újra bekapcsolható Isten szent szelleme által. Az ember
szelleme működteti az emberi testet, nem a lelke. Isten bármikor
kikapcsolhatja ezt a szellemet. A kikapcsolás a halál, az újra
bekapcsolás a feltámadás (Ezékiel 37).
Persze
azt is lehet mondani, hogy az embernek van lelke, de azt is hogy van
szelleme, mégsem egy és ugyanaz a dolog, hiszen képletesen szólva, a
lélek olyan mint a számítógép képe, a szellem pedig olyan mint a program
a mely működteti a számítógép képét.
A világon van egy közmondás: "A kivétel megerősíti az általánost."
Tehát,
ha a Biblia azt mondja, hogy a lélek halandó, beleértve az igazak
lelkét is egy korlátozott időre a feltámadásig, akkor ennek a
kijelentésnek látszólagos ellentmondó verseket nem szószerint kell
érteni, hanem tágabb, képletes értelemben (Ésaiás 14).
A lélek halhatatlanságát vallók fel szokták hozni ezt az érvet: "Az Isten halhatatlan. Az ember Isten képe és hasonlatossága, tehát az embernek is halhatatlannak kell lennie."
Nos,
ha ez igy van, akkor az ember is mindenható, mivel Isten képe és
hasonlatossága. Viszont mégsem az. Tehát ennyire párhuzamos érveléssel
nem lehet messzire menni, hiszen az ember, csupán "hasonlatossága"
az Istennek, nem pedig a tőkéletes szószerinti másolata. Ha ez lenne,
maga az ember is egy halhatatlan Isten lenne, mint a Sátán is mondta a
hazugságában:
1Mózes 3:4,5 "És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
Hanem
tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti
szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói."
A lélek szó összes használata a Bibliában:
Íme
egy lista hányszor jelenik meg a lélek azaz a héber "nefes" és a görög
"psyché" szó a Bibliában (egyes számban és többes számban egyaránt). Ha
átolvassuk figyelemmel látható, hogy csupán kevés szövegben lehet
spiritualizálni, az úgynevezett túlvilágra (pl. Lukács 16:19-31 - de ez a
szövegrész második századi betoldás), ahol mégis így
van (pl. Jelenések 6:9-11) ott szimbolikus, azaz képletes az értelme. A
számbeli, túlnyomó, legtöbb eset a mai világra és életre vonatkozik. A
Biblia sehól és soha nem mondja ki nyíltan, hogy a lélek halhatatlan, viszont azt nyíltan kimondja, hogy halandó.
1Mózes:
1:21,30; 2:7,19; 9:4,5,10,12,15,16; 12:13; 17:14; 19:17,19,20;
27:4,19,25,31; 32:30; 34:3,8; 35:18; 37:21; 42:21; 44:30; 49:6; 2Mózes:
4:19; 12:15,16,19; 15:9; 21:23,30; 23:9; 30:12; 31:14; 3Mózes 2:8;
4:2,27; 5:1,2,4,15,17; 6:2; 7:18,20,21,25,27; 11:10,46; 17:10;
17:11,12,14,15; 19:8,28; 20:6; 21:1,11; 22:3,4,6,11; 23:29,30; 24:17,18;
26:11,16,30; 4Mózes 5:2,6; 6:6,11; 9:6,7,10,13;11:6;15:27,28,30,31;
19:11,13,20,22; 21:4,5; 23:10; 30:2,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13; 31:19,28;
35:11,15,30,31; 5Mózes 4:9,29; 6:5; 10;12; 11:13,18; 12:15,20,21,23;
13:3,6; 14:26; 18:6; 19:6,11,21; 21:14; 22:26; 23:24; 24:6,7,15; 26:16;
27:25; 28:65; 30:2,6,10; Józsúé 10:28,30,32,25,37,39; 11:11; 20:3,9;
22:5; Bírák 5:21; 9:17; 10:16; 12:3; 16:16,30; 18:25; Rúth 4:15; 1Sámuel
1:10,15,26; 2:16,33,35; 17:55; 18:1,3; 19:5,11; 20:1,3,4,17;
22:2,22,23; 23:20; 24:11; 25:26,29; 26:21,24; 28:9,21; 30:6; 2Sámuel
1:9; 3:21; 4:8,9; 5:8; 11:11; 13:39; 14:7,14,19; 16:11; 17:8; 18:13;
19:5; 1Királyok 1:12,29; 2:4,23; 3:11; 8:48; 11:37; 17:21,22;
19:2,3,4,10,14; 20:31,32,39,42; 2Királyok 1:13,14; 2:2,4,6; 4:27,30;
7:7; 9:15; 10:24; 23:3,25; 1Krónika 22:19; 28:9; 2Krónika 1:11, 6:38;
15:12; 34:31; Eszter 4:13; 7:3,7; 9:31; Jób 2:4,6; 3:20; 6:7,11;
7:11,15; 9:21; 10:1; 11:20; 12:10; 13:14; 14:22; 16:4; 18:4; 19:2;
21:25; 23:12; 24:12; 27:2; 27:8; 30:16,25; 31:30,39; 32:2; 33:18,
20,22,28,30; 36:14; 41:21; Zsoltárok 3:2; 6:3,4; 7:2,5; 10:3; 11:1,5;
13:2; 16:10; 17:9,13; 19:7; 20:20,29; 23:3; 24:4; 25:1,13,20; 26:9;
27:12; 30:3; 31:7,9,13; 33:19,20; 34:2,22; 35:3,4,7,9,12,13,17,25;
38:12; 40:14; 41:2,4; 42:1,2,4,5,6,11; 43:5; 44;25; 49:8,15,18,19;
54:3,4; 55:18; 56:6,13; 54:3,4; 55:18; 56:6,13; 57:1,4,6; 59:3; 62:1,5;
63:1,5,8,9; 66:9,16; 69:1,10,18; 70:2; 71:10,13,23; 72:14; 74:19; 77:2;
78:18,50; 84:2; 86:2,4,13,14; 88:3,14; 89:48; 94:17,19,21; 103:1,2,22;
104:1,35; 105:18,22; 106:15; 107:5,9,18,26; 109:20,31; 116:4,7,8;
119:20,25,28, 81,109,129,167,175; 120:2,6; 121:7; 123:4; 124:4,5,7;
130:5,6; 131:2; 138:3; 139:14; 141:8; 142:4,7; 143:3,6,8,11,12; 146:1;
Példabeszédek 1:19; 2:10; 3:22; 6:16,26,30,32; 7:23; 8:36; 10:3;
11:17,25; 12:10; 13:2,3,4,8,19,25; 14:10; 15:32; 16:17,24,26; 18:7;
19:2,8,15,16; 20:2; 21:10,23; 22:5,23,25; 23:7,14; 24:12,14; 25:13,25;
27:7,9; 28:17,25; 29:10,17,24; 31:6; Prédikátor 2:24; 4:8; 6:2,3,7,9;
7:28; Énekek Éneke 1:7; 3:1,2,3,4; 5:6; 12; Ésaiás 1:14; 3:9; 3:20;
5:14, 10:18; 15:4; 19:10; 26:8;9; 29:8; 32:6; 38:15,17; 42:1; 43:4;
44:20; 46:2; 47:14; 49:7; 51:23; 53:10,11,12; 55:2,3; 58:3,5,10,11;
61:10; 66:3, Jeremiás: 2:24; 3:11; 4:10,19,30,31; 5:9,29; 6:8; 9:9;
11:21; 12:7; 13:17; 14:19; 15:1,9; 18:20; 19:7,9; 20:13; 21:7,9;
22:25,27; 31:12,14,25; 32:41; 34:16,20,21; 38:2,16,17,20; 39:18;
40:14,15; 43:6; 44:30; 45:5; 46:26; 49:37; 50:19; 51:6,14; 51:45;
Jeremiás Siralmai 1:11,16,19; 2:12,19; 3:17,20,24,25,51,58; 5:9; Ezékiel
3:19,21; 4:14; 14:14,20; 16:5; 18:4,20,27; 25:25; 23:17,18,22,28;
24:25; 25:6,15; 27:31; 32:10; 33:5,6,9; 36:5; 47:9; Hoseas 4:8; 9:4,
Ámos 2:14,15; 6:8, Jónás 1:14; 2:5,7; 4:3,8; Mikeás 6:7; 7:3; Habakuk
2:4,5,10; Zakariás 11:8; Máté 2:20; 6:25; 10:28,39; 12:18; 16:25,26;
20:28; 22:37; 26:38; Márk 3:4; 8:35,36,37; 10:45; 12:30; 14:34; Lukács
1:46; 2:35; 6:9; 9:24; 10:27; 12:19,20,23; 14:26; 17:33; János
10:11,15,17; 12:25,27; 13:37,38; 15:13; Cselekedetek 2:27,43; 3:23;
4:32; 20:10,24; 27:22; Róma 2:9; 11:3; 13:1; 16:4; 1Korinthus 15:45;
2Korinthus 1:23; Filippi 1:27; 2:2,19,30; 1Thessalónika 5:23; Zsidókhoz
4:12; 6:19; 10:38,39; Jakab 5:20; 1Péter 2:11; 2Péter 2:8; 1János 3:16;
3János 2; Jelenések 16:3; 18:14.
Továbbá:
„lelked”: Példabeszédek 19:18; 23:2; "lekű" Ésaiás 56:11; "lelked"
Ésaiás 58:10; "lelkük" Jeremiás 44:14; "lelke" Ezékiel 16:27,
„lelketek”: Ezékiel 24:21.
Bibliaversek
ahol a "lélek" többes számban jelenik meg "lelkek": 1Mózes 1:20,24;
9:5, 12:5; 14:21; 23:8; 36:6; 46:15,18,22,25,26,27; 2Mózes 1:5; 12:4;
16:16; 30:15,16; 3Mózes 11:43,44; 16:29,31; 17:11; 18:29; 20:25;
23:27,32; 26:15,43; 27:2, 4Mózes 16:38; 19:18; 29:7; 31:35,40,46,50;
5Mózes 4:15; 10:22; Józsúé 2:13,14; 9:24; 23:11,14; Bírák 5:18; 2Sámuel
23:17; 2Királyok 12:4; 1Krónika 5:21; 11:19; Eszter 8:11; 9:16; Jób
16:4; Zsoltárok 72:13; 97:10; Példabeszédek 1:18; 11:30; 14:25; Jeremiás
2:34; 6:16; 17:21; 26:19; 37:9; 42:20; 44:7; 48:6; 52:29,30; Ezékiel
7:19; 13:18,19,20; 17:17; 18:4; 22:27; 27:13; Máté 6:25; 11:29; Lukács
12:22; 21:19; János 10:24; Cselekedetek 2:41; 7:14, 14:2,22; 15:24,26;
27:10,37; 2Korintus 12:15; 1Thessalónika 2:8; 5:14; Zsidókhoz 12:3,
13:17; Jakab 1:21; 1Péter 1:9,22,25; 3:20; 4:19; 2Péter 2:14; 1János
3:16; Jelenések 6:9; 8:9; 12:11; 18:13; 20:4.
Bibliaversek ahol a "sheol" és "hádesz" (sír, halottak lakóhelye) szó előfordul:
1Mózes
37:35; 42:38; 44:29,31; 4Mózes 16:30,33; 5Mózes 32:22; 1Sámuel 2:6;
2Sámuel 22:6; 1Királyok 2:6,9; Jób 7:9; 11:8; 14:13; 17:13,16; 21:13;
24:19; 26:6; Zsoltárok 6:5; 9:17; 16:10; 18:5, 30:3; 31:17, 49:14,15;
55:15; 86:13; 88:3; 89:48; 116:3; 139:8; 141:7; Példabeszédek 1:12; 5:5;
7:27; 9:18; 15:11,24; 23:14; 27:20; 30:16; Prédikátor 9:10; Énekek
Éneke 8:6; Ésaiás 5:14; 7: 11; 14:9,11,15; 28:15,18; 38:10,18; 57:9;
Ezékiel 31:15,16,17; 32:21,27; Hóseás 13:14,15; Ámos 9:2; Jónás 2:2;
Habakuk 2:5, Máté 11:23; 16:18; Lukács 10:15, 16:23 (korai betoldás);
Cselekedetek 2:27,31; Jelenések 1:18; 6:8; 20:13,14.
Milyen állapotban vannak a halottak a Sheolban (Hádeszben), azaz a Halottak hazájában?
A
Biblia szerint a halottak állapota: az alváshoz hasonló tudat nélküli
jelenség, ezt megerősíti úgy az Ó Szövetség mint az Új Szövetség (Dániel
12:2, János 3:13, János 11:11-14). Amikor a működő hústest a benne lévő
élő lélekkel meghal (kialszik), az éltető szellem visszatér Istenhez
(beleértve a gonosz emberek szellemét is, tehát a szellem nem az
ugynevezett "pokolba" megy), hogy bíztosítva legyen minden meghalt ember
feltámadásának a lehetősége:
Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruach); visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
Prédikátor 12:9 És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (ruach) pedig megtérne Istenhez (és nem a pokolba), a ki adta volt azt.
A
Biblia szerint a halottak a Sheolban, a Halottak hazájában vannak. Ez
egy fizikai és nem szellemi állapot. Létezhet-e egy tudat nélküli
Halottak hazája? Létezhet! Miért ne? Nézzük az emberszabású robotokat.
Ha bekapcsoljuk őket "élnek", ha kikapcsoljuk őket "meghalnak". Mindkét
formában léteznek.
http://mediq.blog.hu/tags/robot
Isten
megígérte a feltámadást. Hogy fel tudj támadni, létezned kell valahól,
ha nem is élsz tudatosan. Ezek szerint, a testünkben kell legyen
információs tárolóhely, ahol minden információnk tárolva van és amely
megmarad miután az agyunk kikapcsol és a testünk felbomlik. Tehát,
lényegében nem veszünk el teljesen, hanem csak a tudatunk és érzésűnk
kapcsol ki.
"És ha teljesen elégünk, nem semmisül meg az információ?" A
fizikában nincs olyan hogy "semmisül" és "semmi". Az anyag
tulajdonképpen nem semmisül meg az elégésnél, csupán átváltozik, hamuvá.
Ha az információ tárolva lehet szilárd anyagban, miért ne lehetne a
hamú anyagban is tárolni? Ha teljesen is megégnénk, az információ
megmaradhatna abban a fizikai állapotban, amelyben felbomlott a testünk
az égésnél. Pl. a mobiltelefonban írott vagy kimondott szavakat egy
bizonyos ideig ott lehet tartani és azután ki lehet törölni. Tehát a
feltámadás létezhet azoknál is akik porrá égtek. Bonyolult folyamat
emberi szemmel nézve, de azt hiszem a Teremtőnél gyerekjáték.
A
Biblia nem támogatja azt, hogy a halottak a tudatuknál lennének,
viszont a második halálig nem beszélhetünk máris a halottak teljes
megsemmisüléséről. Inkább azt, hogy a halottak egy bizonyos fizikai
állapotban léteznek, persze öntudatlanok. Jegyezzük meg jól, hogy a
fizikában nincs "semmi". Az, hogy az Isten az ex nihilo- ból teremt - a
semmiből - nincs is a Bibliában, hanem az apokrifoknak nevezett
könyvekben (v.ö. Zsidókhoz 11:3). Ha a halálunk után a megsemmisülés
teljes lenne, nem létezhetne feltámadás sem. Hogy fel tudjunk támadni,
léteznünk kell valahól, valamilyen formában, persze öntudatlanul a
halálalvásban.
Mózes:3:19 "Orcád
verítékével egyed a te kenyeredet, míg len visszatérsz a földbe, mert
abból vétettél: mert por vagy te és ismét porrá leszel."
Tehát,
a "Sheol"-nak léteznie kell, a porban, mint fizikai állapot. Jegyezzük
meg jól, hogy ez egy fizikai állapot. Nem kell lefúrni a mélybe utána.
A
Biblia világos üzenete ez: A halottak öntudatlan állapotban vannak
alkotó elemekre lebomolva a föld porában és várnak a feltámadásra. Ez az
amit a Biblia üzenete világosan közöl a halottakról.
