„Vágjátok le a kígyó fejét, és meghal!”
A Bibliában szerepő egyik király halála
Nagy Kürosz (Círus), Perzsia királya, szerepel a Bibliában, nagybátyjával, Dareiosz-szal, Média utolsó királyával (Kürosz anyjának testvérével) együtt. Mandane, Círus anyja, méd nő volt, de a perzsa királyhoz ment (adták) feleségül.
Kürosz hatalmas birodalmat hozott létre, jó stratéga és ravasz volt, háromszor bölcsebb, mint korának emberei. Személyes gárdáját 10 000 fős legbátrabb kazár katona alkotta.
Hatalmas serege élén végül betört Tomiris királynő vezette Massagetiába.
A döntő csata előtt megkérdezték a királynőt: Hogyan győzhetünk le egy ekkora sereget? És ő így válaszolt: „Vágjátok le a kígyó fejét, és meghal.”
A stratégiája az volt, hogy a legjobb katonák rést ütnek az ellenséges seregben, és megölik a királyt. Ami sikerült is, de nagyon súlyos veszteségekkel. Fia egy másik sereggel tért vissza, és visszaszerezte Kürosz király holttestét.
Círus a Bibliában
Círus Perzsia királya, az achamenida dinasztia megalapítója
Círus Perzsa király, az achamenida dinasztia megalapítója. Kr. e. 559-529 között uralkodott. Pasargadaei sírján is ez a felirat olvasható: »Én vagyok Círus, a király, egy Achamenida«. A héber Biblia Kores néven említi, perzsa neve Kuru volt és a görögk nevezték Kürosznak.
Forrás: Círus, Keresztyén bibliai lexikon, Kézikönyvtár - Arcanum
Médiai Mandane - Wikipédia
"Mandane (görögül: Μανδάνη, Mandánē) méd hercegnő volt, később I. Kambüszész perzsa király királynője és Nagy Kürosznak, az Akhaimenida Birodalom alapítójának anyja. A név valószínűleg az óiráni *Mandanā- szóból ered, ami „elbűvölő, vidám” jelentésű.
Mandane Asztüagész lánya volt, de anyja nevét nem említik. Állítólag Asztüagész Kr. e. 585-ben feleségül vette Arüeniszt, de nem valószínű, hogy Arüenisz volt Mandane anyja. Valószínűleg Asztüagész egyik korábbi feleségének a lánya volt. Hérodotosz görög történetíró szerint Asztüagésznek volt egy álma, amelyben a lánya állt előtte, és hirtelen egy inda kezdett nőni a hátából, és indái egész Ázsiát beborították. Felszólította a bölcseket és a papokat, hogy fejtsék meg az álmot, akik elmagyarázták neki, hogy a szőlő az unokáját, Mandane fiát jelképezi, aki elfoglalja a helyét a trónon és uralkodni fog egész Ázsiában. Kr. e. 577-ben, amikor Mandane elérte a házasságkötésre alkalmas kort, Asztüagész feleségül adta I. Kambüszészhez, egy nemesi származású perzsához, aki szelíd modorú volt és alacsonyabb rangú, mint a médek. Ezért nem hitte, hogy I. Kambüszész veszélyt jelentene a királyságára. Mandane Kambüszészhez fűződő házasságát Asztüagész bátorította, hogy megerősítse a médek és a perzsák közötti kötelékeket.
Mandane egy Kürosz nevű fiút szült, akit Asztüagész Harpagosznak adott a kivégzésre. Harpagosz azonban átadta a gyermeket egy pásztornak, és hazudott Asztüagésznek, azt mondva, hogy Küroszt megölték. Amikor Kürosz felnőtt, nagyapja, Asztüagész felfedezte, hogy él, és megengedte neki, hogy visszatérjen szüleihez Perzsiába. Xenophón szintén megemlíti Mandane-t Cyropaedia című művében. Elbeszélése szerint Mandane és fia Asztüagész udvarába utazott, ahol a serdülő Kürosz meglepte nagyapját, aki úgy döntött, hogy megtartja őt az udvarban. Mandane azonban visszatért férjéhez, I. Kambüszészhez Perzsiába. Néhány év múlva Kürosz kérte Asztüagészt, hogy engedje visszatérni Perzsiába, de nem sokkal Ekbatanából való távozása után kitört a perzsa felkelés. Asztüagész álmai és azok értelmezése valósággá vált, amikor Kürosz vezette a lázadást, amely Asztüagész trónról való megdöntéséhez, a méd királyság bukásához és az Akhaimenida Birodalom felemelkedéséhez vezetett."
----
Ezt a verziót Hérodotosz a babiloniaktól vette át, de Xenophón megkérdőjelezi, azt mondva, hogy a babiloni király ocsmányságokat terjesztett követei által, Círus eredetéről, akivel szemben állt és mindent megmozgatott ellene.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem támogatta Círust Jehova Isten, hizsen a Biblia ezt a királyt Jehova felkentjének nevezi?
Jehova Isten személyesen az »én felkentem«-nek nevezi ezt a perzsa királyt (Ézsaiás 45:1). Mivel Círus perzsa király Jehova felkentje, a megkenés aktusa ilyen módon a királyt Istennel különleges viszonyba helyezi, mintegy isteni autoritást kölcsönöz neki. De nem óvja meg attól, ha ez a király letér arról a célról, amely ki lett jelőlve számára és egy másik cél után futkos, azaz Isten céljával ellentétes irányba megy. Csak sejtjük, hogy mi történt, vagyis az, hogy ő egy olyan népet támadott meg, amely bizonyos szempontból félte Jehovát vagy Jehova bizonyos célját képviselte. Elöször Isten kellett volna kikérdeznie, a Jeruzsálemi templomban.
Hasonló módon történt Jósiás király idejénben is, mit olvassuk: ''Az ő idejében vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen az Eufrátesz folyóhoz. Jósiás király kiment elé, de a fáraó megölte őt Megiddóban, amint meglátta.'' (2Királyok 23:29)
Jósiás király sem kérte ki Jehova Isten tanácsát a Jeruzsálemi templomban. És mivel Jehova terve az volt, hogy Asszíriát és ennek vazallus királyságait a babiloniaknak adja, megengedte még azt is hogy az ő imádója meghaljon.
Ez jó példa számunkra, hogy ne menjünk olyan cél fele, amely Isten céljával ellentétes, mert Jehova nem fog megkimélni, még akkor sem, ha az ő imádüi vagyunk. Persze ez, nem jelenti azt, hogy nem fogunk örök életet kapni, csupán azt, hogy idő előtt meghalunk.
Olvass tovább a blog cikkeiről:
Bibliai Témák Igazságkeresőknek blog cikkei (2012 - 2025)
Társblog:
A Régi Kereszténység blog cikkei (2022 - 2025)
Román:
Az Igaz Biblia (Ókori Biblia)
Bibliai lexikon.
Nincs harmónia a Bibliában, kivéve, ha az egész Bibliát használjuk, ezért: "A TELJES Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a helyreigazításra, az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen, minden jó cselekedetre felkészített." 2Tim 3:16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése