A „világvégének” nevezett eseményt a Máté 24:14 és a 2Péter 3:10 írja le: „Azon a napon az egek robajló hanggal elmúlnak, az elemek hevülésüktől elolvadnak, a föld és a rajta lévő dolgok megégnek.” Ez az „Úr napjának” nevezett eseménysorozat csúcspontja, az az idő, amikor Isten ítélet céljából beavatkozik az emberiség történelmébe. Az esemény hasonló Noé pátriárka idejéhez, amikor a világvége egy vízcsapás által következett be, és most ez a vég tűzcsapás által lesz:
Ahogyan Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetelekor is. (Mt 24,37)
Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: (Lk 17,26)
akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten hosszútűrése várt Noé napjaiban, amíg a bárkát készítették, amelyben kevés lélek, nevezetesen nyolc lélek, megmenekült víz által. (1Pt 3,20)
Tehát a világ végezetére nem a Föld bolygó darabokra hullását kell értenünk, hanem a rajta lévő dolgokat:
Mert szándékosan nem tudják, hogy régen egek és föld voltak, amelyek vízből és vízben álltak Isten igéje által, és hogy általuk az akkori világ elpusztult, vízözönnel borítva el. A mostani egek és föld pedig megőriztetnek, tűznek fenntartva az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára. (2Pt 3,5-7) A világvége után elkezdődik Jézus Krisztus 1000 éves uralkodása, amelyet millenniumnak neveznek. Ez alatt az 1000 év alatt Sátánt megkötözik, Krisztus a mennyből fog uralkodni a föld felett királyként, és királysága Jeruzsálemtől a föld végéig kiterjed minden nemzetre, amely túléli a nagy tüzes kataklizmát. Békében fog uralkodni, de „vasvesszővel” (Jelenések 19:15). Az 1000 év végén Sátánt szabadon engedik, ismét legyőzik, és a tűz tavába vetik (Jelenések 20:7-10), egy olyan helyre, amely mindazok végső és visszavonhatatlan pusztulását jelképezi, akik Isten ellen lázadóként haltak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése