Az eretnek Patripasszista mozgalom káros hatása a kereszténységben
Sokan azzal érvelnek, hogy a „Jézus Jehova” gondolat logikus, mert a János 1:1 szövegében található:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (BDC)
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. (BÓR)
Valóban, ha egyszerűen lecseréljük az „Igét” a „Jézus” névre, ez az, ami kiderül:
Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Jézus volt az Isten. (BDC)
Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus. (BÓR)
Vagy:
Kezdetben volt Jézus, és Jézus Jehovánál volt, és Jézus volt Jehova. (BDC)
Kezdetben volt Jézus, és Jézus Jehovánál volt, és Jehova volt Jézus. (BÓR)
Azonban „Az Ige Istennél volt” (és Jézus az Istennél volt, és Jézus Jehovánál volt) kifejezés, majd Jézus, mint Isten, gyanút kelt. Cseréljük le a fenti mondatban két eredeti szót idegen szóra, hogy megtudjuk, miről van szó:
Kezdetben volt Káin, és Káin Ádámnál volt, és Káin volt Ádám.
Kezdetben volt Káin, és Káin Ádámnál volt, és Ádám volt Káin.
– TOTÁL logikátlan!
Vagy:
Kezdetben volt a Fiú, és a Fiú az Atyánál volt, és a Fiú volt az Atya.
Kezdetben volt a Fiú, és a Fiú az Atyával volt, és az Atya volt a Fiú.
– TOTÁL logikátlan!
Nem számít, milyen szóhelyettesítést végzünk, egyértelmű, hogy ez a szöveg NYELVTANILAG HAMIS:
Kezdetben volt az Angyal, és az Angyal Istennel (Istennél) volt, és Isten volt az Angyal. – TOTÁL logikátlan!
És most cseréljünk le két szót:
Kezdetben volt Éva és Éva Ádámmal (Ádámnál) volt, és Ádám volt Éva. – – TOTÁL logikátlan!
A 2. században az üldözés miatt a keresztények kóddal írtak, nehogy lelepleződjenek. Használták a "nomina sacra" nevű írásformát, amelyben a neveket és bizonyos szavakat lerövidítették, hogy ne adjanak okot az üldözőknek az írások elkobzására. Így a theos (isten) és a huios (fiú) szó két betűre redukálódott, felül egy vonallal (kötőjellel) jelölve. Miután a Patripasszista gnosztikusok megváltoztatták az első betűt, így a huios (Fiú) theos (Isten) lett, a hiteles szöveg súlyosan megváltozott, és így a vers helyes értelmezése homályossá vált. De a Fiú szó helyettesítésével a vers újra logikussá válik, világos üzenettel a szövegkörnyezetben és összhangban van mindennel, amit az evangélium mond.
A Szent evangélium János 1 szerint:
1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.
Az i.sz. 4. században a nomina sacra használata megszűnt, mert a Római Birodalom másfajta politikát fogadott el a kereszténységgel szemben, és a szentnek tekintett keresztény iratok birtoklása már nem minősült államellenes bűncselekménynek.
Léteznek képek a régi szöveggel az interneten, amely tartalmazza a nomina sacra formát, János evangéliumának 1. fejezetéből (persze itt a Jn 1:1 már cserélve van).
Nézzük a János 1:1-et nomina sacra formában.
Régóta ismert, hogy bizonyos szavakat a korai keresztények kombináltak, ezeket a szavakat a szakértők Nomina Sacra-nak nevezték. A Nomina Sacra alakban írt rövidített szó egy betűjének megváltoztatásával (tévedésből vagy szándékból) a kifejezés teljesen más jelentést kap.
Például a 4. századi Codex Sinaiticus szövegben a 2Péter 1:1-ben a „kyrios” szó Nomina Sacra alakban szerepel:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik olyan értékes hitet nyertek, mint mi, Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus igazságában:
Az 5. századi Codex Alexandrinus szövegben azonban már jelen van a theos (isten) szó, és ez a változat eredményezte:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik a miénkhez hasonló értékes hitet nyertek Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságában:
Tehát nagyon lehetséges, hogy valójában ez történt a János 1:1-ben is.
Az ókori bibliai szövegekben a Υἱός (Huios – jelentése: Fiú) szó rövidítése ΥΣ, ez a „Nomina Sacra” formája. Hasonlóképpen, a Θεός (Theos – jelentése "Isten") szót ΘΣ-ként rövidítik a Nomina Sacra formában. Vegyük figyelembe, hogy mindkét szó Σ betűvel végződik, és csak az első betűt kell megváltoztatni.
Ha a János 1:1-ben egykor szerepelt a ΥΣ (Fiú) szó, akkor az eredeti szöveg így szól:
János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.
Egyháztörténeti Évkönyvek – A „patripasszianizmusnak” nevezett eretnekség
Jusztin Mártír (165 körül lefejezték) egyik könyvében van egy feljegyzés, hogy az ő idejében voltak, akik azt vallották, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, és tévesen azt hitték, hogy az Atya valójában csak egy másik megnevezése a Fiúnak (First Apology (63, in Richardson, 1970: 284-85).
Az egyháztörténeti évkönyvekből megtudjuk, hogy egy bizonyos "Szmirnai Noétusz" ekkor indított iskolát ezzel az eretnek teológiával Rómában (190 körül).
Noétusz tanításai
Noétusz szerint Krisztus az az egy Isten – aki először nyilatkoztatta ki magát Atyaként – majd kinyilatkoztatása lett az emberi Fiú alakjában, tehát ugyanaz a személy, aki azonban más megnyilvánulási módban nyilatkoztatta ki magát (innen ered a modalizmus elnevezés). Ezért Noétusz szerint az is elmondható, hogy a Fiúban maga az Atya szenvedett a kereszten, hiszen ugyanaz a személy volt, csak más megnevezésen (innen ered a „patripassianizmus”, azaz „az Atya szenvedett” kifejezés).
Miután Rómában telepedett le, az egyház keresztény vezetői megvizsgálták tanításait, és kiközösítették. Noétusz zavartan védekezett: "Mi rosszat teszek azzal, hogy Krisztust dicsérem?... Ha tehát elismerem, hogy Krisztus Isten, akkor ő maga az Atya, ha valóban Isten, és Krisztus szenvedett, mivel maga Isten volt, következésképpen az Atya is szenvedett, mert ő maga volt az Atya."
Noétusz tanítványai, Epigonus és Kleomenész folytatták mesterük tanításait, „megvilágosítva” őket: Isten egyszerre láthatatlan és látható forma; mint láthatatlan forma az Atya, mint látható forma, ez a Fiú. A patripasszista doktrína további híres követői ugyanebből az időszakból Praxeas (Kis-Ázsiában, Karthágóban és Cirénéban) és valamivel később Szabelliusz (Pentapoliszban), aki javasolta a híressé vált „homo-ousios” (ugyanaz a lény) kifejezést, ami azt jelenti, hogy „Krisztus ugyanaz a lény, mint az Atya”.
Noétusz eleinte tagadta, hogy „Krisztus volt az Atya, és hogy az Atya született, szenvedett és meghalt”, mert tudta, hogy ha elismeri, örökre mennie kell az egyházból (akkor az eretnek véleményért örök kiközösítés járt), de hívei egyre szaporodtak és unszolták, hogy nyilvánosan is tegye meg, ugyanazon zsinat előtt, amikor másodszor is összehívták, és végül elismerte, hogy feladta a neki tulajdonított véleményeket. Úgy tűnik, hogy ő és követői eleinte csak János evangéliumát fogadták el. És arra következtethetünk, hogy ez a mozgalom népszerűsítette ezt a könyvet a János 1:1 módosított formájában, mert a római Hippolytus azt írja, hogy korának keresztényei közül ők voltak a legtöbben, még a római pápa is közéjük tartozott.
Miután a patripassziánusok maguk mellé állították a római pápát, a „homo-ousios” gondolata és írásaik villámcsapásként járták be a keresztény világot, és ártalmas téziseiket bevitték más keresztyén könyvekbe is, rákényszerítve azokra, akik nem ismerték az eredetit. Ezt a felekezetet különböző akkori keresztény szerzők említik, mint Hippolytus, Epiphanius, Cyprianus, Tertullianus, Rufinus, a történész Szozomenosz (400-450) stb..
Ellenük 267-ben hozták létre az Antiókia-i Zsinatot, amely 50 püspökből állt, akik tagadták és elítélték a „homo-ousios” kifejezést és az arra épülő teológiai felfogást, 267-ben, Makariusz edesszai püspök elnökletével. Tekintettel arra, hogy a kereszténységben legnépesebb párt akkoriban meghamisította a Szentírást, hogy állításait alátámassza, ez a 267-es Antiokia-i Zsinat, amely hű maradt az Apostoli Hitvalláshoz, egy keresztény tudóst, Lukiánt bízta meg - a Makariosz püspök iskolájából, hogy visszadolgozza az eredetit. A tanács azért választotta Lukiánt, mert ő egykori patripassziánus volt, és ismerte e szövegek csínját-bínját. Ennek a változatnak a tisztázása és az ókori szöveg bemutatása közben elárulta egy úgynevezett patripasszius pap, aki feljelentette a pogány hatóságok előtt, hamis dolgokkal vádolva.
Az Antiókia-i Zsinat tagjai meghatározták, hogy Jézus nem „homo-ousios” (ugyanaz a lény) az Atyával, hanem „homoi-ousios”, azaz „hasonló az Atyához”, tehát Jézus nem maga az Atya. Sajnos ma a legtöbb keresztény semmit sem tud erről a fontos, 3. századi antiókhiai zsinatról. Azt sem, hogy később, pontosan ezt az Atya és Fiú azonos lényének eretnekségét, amelyet a hűséges apostoli egyház leleplezett és hivatalosan leküzdött, a Nikeai Zsinat (325) a kereszténység hivatalos hitvallásaként fogadta el. Nagy Konstantin császárt, aki még pogány volt és támogatta a pogány jósokat, a patripassziánizmust támogató püspökök többsége meggyőzte – eretnek Bibliájuk alapján – és ő a tanács minden tagját arra kényszerítette, hogy fogadja el a „homo-ousios” (ugyanaz a lény) kifejezést az Atyára és a Fiúra vonatkozóan. Gyakorlatilag 325-ben Konstantin pogány császár megsemmisített mindent, amit a hűséges apostoli egyház a 3. században elhatározott Antiókiában, és rákényszerítette az egész kereszténységre az eretnek Bibliát, a Patripasszista Bibliát, amely ma is hivatalos. Később a császár észbekapott és Áriusz pártjára állt. Reakcióként, az ellenzék beadta Áriusznak a legkeményebb mérget.
Kérdezd meg magadtól és légy őszinte: Mennyire helyes lenne egy bibliafordítás ha Sátán földi ügynökeinek a kezéből jönne? Miert üldözte Sátán a Krisztuskövető Jehova imádóit, ha ez az ő téves hite lenne?
Ismerd meg helyesen a Bibliát. Fogadd el az intő üzenetét.
János 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.
Élete
Felváltva Budán, a Krakkói és a Wittenbergi Egyetemen tanult. 1530-ban kezdte el reformátori tevékenységét. Budán írta 52 tételét, melyekben a reformáció rendszerét, célját foglalta pontokba. Kassán bevezette az úrvacsora két szín alatti vételét és a nemzeti nyelvű istentiszteletet. Hite miatt elfogták és börtönbe zárták. 1535-ben kiszabadult és 1536-ban külföldre ment. Wittenbergben meglátogatta egykori tanítóit, Luthert és Melanchthont, hogy nekik eddigi reformátori működéséről jelentést tegyen.
Azon véleményen volt, hogy mindenkinek el kell sajátítania az írás-olvasást, hogy „a község es olvashassa az szentírást" és „hogy egymásnak mindenikönk írhasson".
Dévai írásban rendkívül higgadt előadó, modora nem bántó. Önérzetesség és mértéktartás jellemzi.
- Disputatio De Statu in quo sint Beatorum Animae post hanc vitam, ante ultimi iudicij diem. Item de praecipuis Articvlis Christianae Doctrinae… His addita est Expositio Examinis quomodo a Fabro in Carcere sit examinatus (Bazel, 1537)
- A szentek aluvásáról