A hádesz (sheol) nem a tűznek tava

“És a halált és a halottak honát a tűznek tavába vetették. Ez a második halál, a tűznek tava.” Jel 20:14

A görög szöveg világos künönbséget tesz a kettő között (Jelenések 20:14).
“a halált és az alvilágot (“hádeszt” a görög szövegben) a tüzes tóba vetették” Gál – Kosztolányi (katolikusok) fordítása.

A görög szöveg:
kai to thanatos (És a halált) kai ho hades (és a halottak honát) eblethesan eis ten limnen tou pyros (a tűznek tavába vetették)

A Jusztin Mártír féle Máté 10:28

Ahogyan Jusztin Mártír idézte:

Fear not them that kill you, and after that can do no more; but fear Him who after death is able to cast both soul and body into Gehenna
Ne féljetek azoktól akik megölnek, és azután nem tehetnek többet, hanem attól féljetek, aki a halál után képes bedobni mind a lelket és a testet a Gyehennába

És most vessük össze! 

Lukács 12:4,5 Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitõl féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen.

Kész csoda! Így mindkét vers hasonlít! És mi több, nem mond ellent az Ószövetség kijelentéseinek a lélek halandóságát illetően.

Mit mond a Biblia a lélek tulajdonságairól:

I. A Biblia szerint a lélek (nephes) tudna enni vért és húst:

3Mózes 7:18 Mert ha az ő hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt útálatos lesz; és ha egy lélek (nephesh) eszik abból, hordozza az ő vétségének terhét. 
3Mózes 7:20 De az a lélek (nephesh), a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely a Yhwhé, noha az ő tisztátalansága rajta van, az ilyen lélek (nephesh) gyomláltassék ki az ő népe közül. 
3Mózes 7:27 Ha egy lélek (nephesh) megeszik valami féle vért, az a lélek (nephesh) gyomláltassék ki az ő népe közül. 
3Mózes 17:12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek (nephesh) se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. 
3Mózes 17:15 Ha pedig valamely lélek (nephesh) elhullott, vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta. 

II. A Biblia szerint a lélek (nephes) elepedhet (tikkadhat)

4Mózes 11:6 Most pedig a mi lelkünk (nephesh) eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna.

III. A Biblia szerint a lélek (nephes) tisztátalan dolgokat tudna érinteni

4Mózes 19:11 A ki illeti akármely léleknek (nephesh) a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig: 
12. Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta. 
13. Valaki holtat illet, bármely lelket (nephesh) a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti Yhwhnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek (nephesh) Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága. 
14. Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig. 
15. Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan. 
16. És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig. 
17. És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe. 
18. Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette. 
19. Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve. 
20. Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek (nephesh) irtassék ki a község közűl; mivelhogy az Yhwhnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az. 
21. Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig. 
22. És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek (nephesh) is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig. 

IV. A Biblia szerint a lélek (nephes) széttéphető egy oroszlán által

Zsoltárok 7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet (nephesh), szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

V. A Biblia szerint a lélek (nephesh) a verembe (romlásba - Károli) és a sírba mehet

Jób 33:18 Visszatartja lelkét (nephesh) a veremtől, és életét hogy azt fegyver ne járja át. 
19. Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. 
20. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. 
21. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. 
22. És lelke (nephesh) közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. 
23. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; 
24. És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! 
25. Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. 
26. Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. 
27. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28. Megváltotta lelkemet (nephesh) a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. 
29. Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, 
30. Hogy megmentse lelkét (nephesh) a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. 
Zsoltárok 30:3 Yhwh, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 
4. Yhwh, felhoztad a Seolból az én lelkemet (nephesh), fölélesztettél a sírbaszállók közül. 

VI. A Biblia szerint a lélek (nephesh) megláncolható

Zsoltárok 105:18,18 A lábait békóba szorították, lelke (nephesh) vasban járt vala, 

VII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) megutálhat minden eledelt

Zsoltárok 107:18 Minden étket útála az ő lelkök (nephesh), és a halál kapujához közelgetének. 

VIII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) lehet jóllakott és lehet éhes

Példabeszédek 27:7 A jóllakott lélek (nephesh) még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes lélek (nephesh) minden keserű édes. 

IX. A Biblia szerint a lélek (nephesh) kiszabadulhat a börtönből

Zsoltárok 142:8 Vezesd ki lelkemet (nephesh) a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. 

X. A Biblia szerint a lélek (nephesh) éhezhet

Példabeszédek 19:15 A restség álomba merít, és a lomha lélek (nephesh) megéhezik.

XI. A Biblia szerint a lélek (nephesh) elfáradhat

Példabeszédek 25:25 Mint a hideg víz a megfáradt léleknek (nephesh), olyan a messze földről való jó hírhallás.

XII. A Biblia szerint a léleknek (nephesh) van vére

Jeremiás 2:34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan lelkek (nephesh) vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! 

XIII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) sírhat és zokoghat

Jeremiás 13:17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem (nephesh) a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert Yhwh népe fogságba vitetik.

XIV. A Biblia szerint a lélek (nephesh) megéledhet (felüdülhet)

Jeremiás Siralmai 1:11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy lelkük (nephesh) megéledjen. Lásd meg Yhwh és tekintsd meg, mily útálatossá lettem! 
Jeremiás Siralmai 1:19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de ők megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy lelkük (nephesh) megéledjen. 

XV. A Biblia szerint a lelket (nephesh) lehet szolgálni kenyérrel

Hóseás 9:4. Nem áldoznak Yhwhnak borral; és nem lesznek kedvesek előtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak lelküknek (nephesh) szolgál; nem jut be Yhwh házába. 

XVI. A Biblia szerint a lélek (psuche) engedelmes lehet más emberek előtt

Róma 13:1 Minden lélek (psuche) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. 

XVII. A Biblia szerint a lélek (nephesh) vétkezhet

Ezékiel 18:4 Ímé, minden lélek (nephesh) enyém, úgy az atyának lelke (nephesh), mint a fiúnak lelke (nephesh) enyém; a mely lélek (nephesh) vétkezik, annak kell meghalni! 
Ezékiel 18:20 A mely lélek (nephesh) vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága. 

XVIII. A Biblia szerint a lélek (psuche) gyönyörködhet

Lukács 12:19 És ezt mondom az én lelkemnek (psuche): Én lelkem (psuche), sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! 

XIX. A Biblia szerint a lélek (psuche) elveszhet (elpusztulhat), beleértve az igazak lelkét is

Máté 10:39. A ki megtalálja az ő lelkét (psuche), elveszti azt; és a ki elveszti az ő lekét (psuche) én érettem, megtalálja azt. 


Mi is a lélek (nephesh, psuche) a felsorolt bibliaversek alapján?

Mindezek a bibliaversek, arra mutatnak, hogy a Biblia szóhasználata szerint a lélek maga az élő, alkotó, szenvedő, örvendező és meghaló egyén, azaz a harmadik elem, úgy ahogy a Biblia is leírja:

hússá átalakított pór + szellem = lélek

Ami fordítva is igaz: 

lélek - szellem = pórrá átalakított hús

1Mózes 2:7 És formálta vala az Jehova (Yhwh) Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (nephesh). 
Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruach); visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Rengeteg jel arra mutat, hogy a Biblia általános szóhasználatában a lélek, az a halandó ember maga és nem pedig egy halhatatlan része az embernek.

Bibliaversek melyek szerint a lélek halandó:

„az a lélek írtassék ki Izráelből" ... "az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből” 2Mózes 12:15,19 

„mind kiirtatik az így cselekvő lélek" ... "irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül” 3Mózes 18:29; 19:8 

„irtassék ki az ilyen lélek az ő népe közül"… "és megmentitek a mi lelkünket a haláltól" 4Mózes 9:13; Józsúé 2:13 

„…Én vagyok az oka az atyád házában levő minden lélkek halálában!”1Sámuel 22:19-22

„…hogy kimentse lelkünket a halálból" ... "akik lelkemre törnek, hogy elragadják azt" ... "mert megszabadítottad lelkemet a haláltól”Zsoltárok 33:19; 40:15; 56:14

"... És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kell meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely a hazugságra halgat ..."Ezékiel 13:18-20

"... olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek ... lelkeket elveszteni ..." Ezékiel 22:25,27

"... és tornyot építenek sok lélel kiirtására." Ezékiel 17:17

"... amely lélek vétkezik annak kell meghalni ... mely lélek vétkezik annak kell meghalni" Ezékiel 18:4,20

És mivel egyetlen lélek sincs amely ne vétkezne (Róma 3:23), egyetlen lélek sem lehet halhatatlan (Prédikátor 9:3-12), tehát az Új Testamentum sem tanít lényegesen mást, az egyetlen kívétel lenne Máté 10:28, de ha ezt a verset összevessük Lukács 12:5 versével, látható, hogy dogmatikai ókokból, valamikor nagyon régen átírták - sajnos még vannak ilyen átírások a Bibliában a korai időkből való okoskodó fordítók miatt.

Íme pár vers amely szintén a lélek halandóságáról beszél az Új Szövetségben:
"eredj az Izráel földjére, mert meghaltak akik a gyermek lekét (psuche) halálra keresik vala" ... "és adja az ő lelkét (psuche) váltságul sokakért" Máté 2:20; 20:28

"... Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket (psuche) menteni, vagy kioltani?" Márk 3:4; Lukács 6:9

"... a lelkem (psusche) is halálra keresik ..." Róma 11:3

"Lészen pedig hogy minden lélek (psuche) amely nem halgat arra a prófétára, ki fog irtani a nép közül" Cselekedetek 3:23 

A lélek egy olyan fogalom, amit az állatokra is alkalmaznak:

" ... mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek (nephes) van ..."1Mózes 1:30

"Ha pedig egy (barom)lelket üt agyon, fizesse meg azt: lelket (nephesh) lélekért (nephesh)" 3Mózes 24:18

"És meghala a tengerben levő állatok harmadrésze, amelyekben lélek (psuche) vala..." Jelenések 8:9 

"... és minden élő lélek (psuche) meghala a tengerben" Jelenések 16:3

"És minden lélek (nephesh) a mely nyüzsög ..." Ezékiel 47:9

A lélek tehát nem lehet más mint az élet és az inteligencia formáinak a külső megnyilvánulása a teremtményekben. Nyers, párhuzamos szemléltetésben a lélek olyan mint a számítógép képe, kikapcsolható és újra bekapcsolható Isten szent szelleme által. Az ember szelleme működteti az emberi testet. Isten bármikor kikapcsolhatja ezt a szellemet. A kikapcsolás a halál, az újra bekapcsolás a feltámadás (Ezékiel 37).
Persze azt is lehet mondani, hogy az embernek van lelke, de azt is hogy van szelleme, mégsem egy és ugyanaz a dolog, hiszen képletesen szólva, a lélek olyan mint a számítógép képe, a szellem pedig olyan mint a program a mely működteti a számítógép képét.

A románoknál van egy közmondás: "Exceptia confirma regula." azaz: "A kivétel megerősíti az általánost."

Tehát, ha a Biblia azt mondja, hogy a lélek halandó, beleértve az igazak lelkét is egy korlátozott időre a feltámadásig, akkor ennek a kijelentésnek látszólagos ellentmondó verseket nem szószerint kell érteni, hanem tágabb, képletes értelemben (Ésaiás 14).

A lélek halhatatlanságát vallók fel szokták hozni ezt az érvet: "Az Isten halhatatlan. Az ember Isten képe és hasonlatossága, tehát az embernek is halhatatlannak kell lennie." 

Nos, ha ez igy van, akkor az ember is mindenható, mivel Isten képe és hasonlatossága. Viszont mégsem az. Tehát ennyire párhuzamos érveléssel nem lehet messzire menni, hiszen az ember, csupán"hasonlatossága" az Istennek, nem pedig a tőkéletes szószerinti másolata. Ha ez lenne, maga az ember is egy halhatatlan Isten lenne, mint a Sátán is mondta a hazugságában:

1Mózes 3:4,5 "És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; 
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói."

A korai keresztyén egyház egyik közismert és nagyra értékelt személyisége, Polikárp szmirnai püspök és vértanú, abban hitt hogy a lélek is feltámad, ha pedig feltámad, akkor a lélek is halandó, mint a test, vértanúsága elötti imájából ez jól kivehető: "a test és a lélek örök életre szóló föltámadására a szent szellem halhatatlanságában"

"Mindenható Úristen, Atyja szeretett és áldott szolgádnak, Jézus Krisztusnak, aki által mi a te ismeretedre jútottunk, Istene az angyaloknak, hatalmasságoknak, az egész teremtésnek és az összes igazak nemzetségének, akik a te színed előtt élnek! Áldalak téged, amiért méltónak találtál erre a napra és erre az órára, hogy a vértanúk seregében részem legyen Krisztusod kelyhében a test és a lélek örök életre szóló föltámadására a szent szellem halhatatlanságában. Fogadj el ma engem köztük mint igaz és megfeleő áldozatot, amint te, hűséges és igaz Isten előkészítetted, megjövendölted és most teljesíted. Ezért dícsőitlek, és én mindenért áldalak, én magasztallak örök mennyei főpapod, Jézus Krisztus, a te szeretett Fiad által. Általa és vele a szent szellemben tiéd a dicsőség világossága most és az eljövendő időkben. Ámen." 
Cézáreai Euszebiosz egyháztörténész “Historia Ecclesia” szerint

Polikárp püspök imája szerint a lélek is feltámad

Polikárp püspök imája szerint... ...a lélek is feltámad, tehát, logikus, hogy elöször meghal.

Euszebiosz Egyháztörténelméből:
"Atyja a te szeretett és áldott szolgádnak, (παιδός "szolgádnak" és nem pedig υiοs "fiadnak" van a görög szövegben) Jézus Krisztusnak, aki által megkaptuk, hogy a te ismeretedre jussunk, az angalok Istene és a hatalmasságoké és az egész teremtésnek és az összes igazak nemzetségének Istene, akik színed előtt élnek: áldalak téged, hogy eme napra és órára méltónak találtál, hogy részem lehessen a vértanúk számában, Krisztusod kelyhében, az örök életre való feltámadásra, mind a léleknek és a testnek, a szent szellem általi romolhatatlanságban. Ezek között, hadd fogadtassak el előtted ezen a napon gazdag és megfelelő áldozatul, ahogyan te, hűséges és igaz Isten, előre elrendelted és megjelentetted és betöltötted. Ezért téged dicsőítelek mindenért, téged áldalak, téged magasztallak, az örökkévaló főpap által, Jézus Krisztussal, a te kedves fiaddal, aki által és akivel a szent szellemben neked legyen dicsőség mind most és az eljövendő időkben, Ámen."

Máté 10:28 valódi szövegének feltárása

Újdonság, "nemhivatalos" szövegkritika. Ezt meg hogyan fogják a szőnyeg alá seperni?
Bizonyiték, hogy a Máté 10:28 hamisítva van, ezt onnan lehet látni, hogyan idézte Jusztin vértanú, aki kb 160 előtt halt meg.
Matt. 10:28 - NIV, NAB - in First Apology of Justin
"Fear not them that kill you, and after that can do no more; but fear Him who after death is able to cast both soul and body into hell."[43]
Fordításban:
"Ne féljetek azoktól akik megölnek titeket és ezután semmi többet nem tehetnek, hanem attól féljetek aki a halál után képes mind a lelket mind a testet bedobni a pokolba."
"Nu va temeti de cei care va ucid si dupa aceea nu mai pot face nimic, ci de acela sa va temeti care dupa moarte are putere sa arunce atat sufletul cat si trupul in iad."

Isten ostora: Az Új Ateizmus

“meggyűlölik a paráznát … mert Isten tette szívükbe” Jel.17:16,17

“New Atheism is the name given to the ideas promoted by a collection of modern atheist writers who have advocated the view that “religion should not simply be tolerated but should be countered, criticized, and exposed by rational argument wherever its influence arises.”[1]
http://en.wikipedia.org/wiki/New_Atheism
http://en.wikipedia.org/wiki/Antireligion

http://en.wikipedia.org/wiki/State_atheism

A teljesen ateista világ, amikor a vezető politikusok teljesen átadják a Sátánnak a hatalmat, csupán idő kérdése.

Mi semmit sem tehetünk ez ellen, ez Isten terve, ezért politikailag teljesen függetlenek kell maradnunk.

http://en.wikipedia.org/wiki/State_atheism

Hihetetlen milyen gyorsan tudnak fejlődni a dolgok. Ki hitte volna, hogy a kommunizmus hónapokon belül összeomlik? Ki hinné ma, hogy a büszke ortodox, katolikus, protestáns és újprotestáns egyházak egyetlen nap alatt felszámoltatnak? Ki hinné ma, hogy mindenféle vallás felszámoltatik? Hiába fog össze minden vallás, hiába… A militáns Új Ateista Mozgalom mint Isten ostora fog lecsapni minden vallásoskodóra. Az ateista messiás győzni fog minden vallás felett. Még Isten népét is legyőzi. Hihetetlen! Azon a napon csak Isten népe nem fog csodálkozni.

Korai kereszténység álláspontja a halál utáni mennybemenetel kapcsán

“Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban.Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe. Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből, semmit nem tudnak a feltámadást érintő (megváltó) tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva. De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az alvilág [sír] mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre? Mert amiképpen az Úr ‘a halál árnyékába került’ (Zsolt. 86:23), ahol a holtak szellemei voltak, és azután feltámadott testében, majd a feltámadás után a mennybe vitetett, világos tehát, hogy a tanítványainak szellemei szintén a láthatatlan helyre kerülnek [Hádesz, halál, sírgödör] … és ott maradnak a feltámadásig, várva azt az eseményt. Akkor visszakapják testüket, és teljes testükben kelnek fel, ahogyan az Úr felkelt, ők is az Isten jelenlétébe fognak kerülni. Ahogyan Mesterünk sem azonnal mennybe szállt, hanem megvárta a feltámadásának idejét, úgy [halálunkban] mi is várjuk a feltámadásunk idejét.

Amennyiben tehát egy bizonyos ortodox egyénnek a véleményei eretnek eszmefuttatásból fakadnak, mindkét fél [a hirdető és a hallgató is] tudatlan marad az isteni leosztást (diszpenzációt), valamint az igazak feltámadásának titkát illetően, és a földi királyságot illetően is, ami pedig a romolhatatlanság kezdete; e királyság által, mindazok, akik érdemesek lesznek, fokozatosan rávezettetnek az isteni természet felvételére.”

http://www.church-bg.eu/blog/2012/08/31/korai-kereszenyseg-allaspontja-a-halal-utani-mennybemenetel-kapcsan/

Cikkajánló: AZ EGYLÉNYEGŰSÉG ÖNKÉNYESSÉGE

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=103520790&t=9121078

AZ EGYLÉNYEGŰSÉG ÖNKÉNYESSÉGE

- A Szentháromság cáfolata az egylényegűség definíciója alapján -

Van ugye villanykörte, meg van vilmoskörte. 
Azt mondja a filozófus, na mivel körte ez is meg az is, ezek egylényegűek. Hogy milyen szempont alapján határozzuk meg az egylényegűséget? Nyilván ahogyan nekünk tetszik. Elvégre sehol nincsen lefektetve az egylényegűség definíciója (a Bibliában különösen nem, hiszen ott nem szerepel, de ugyanígy nem található a "más lényegű" kifejezés sem, meg a „soklényegű” sem, meg a „kevés lényegű” sem, meg a „nem egylényegű” kifejezés sem, és hogy mindezek nem szerepelnek csak azért fontos kihangsúlyozni, hogy elbagatellizáljuk (elbagatellizálhassuk) annak tényét, hogy amivel érvelünk a körték egylényegűségével kapcsolatban, az egyáltalán nincs definiálva sehol, ennélfogva azt lehet érteni az egylényegűség alatt, ami nekünk tetszik, tehát azt is értjük alatta, ami nekünk tetszik. 

Ebből kifolyólag a villanykörte meg a vilmoskörte az bizony egylényegű, lényegére nézve ugyanaz, körte, mert mindkettő körte alakú (!); 
mert mindkettőnek egyik vége vastagabb, mint a másik (!); 
mert mindkettőt lehet kapni boltban (!); 
mert mindkettőt lehet spárgára kötve lógatni lefelé (!); 
mert mindkettőt bele lehet dobni a patakba (!); 
mert mindkettőt lehet szállítani a villamoson (!); 
mert mindkettő leesik ha földobják (!); 
mert mindkettőt el lehet dugni a sufniban (!); stb...
Ennélfogva tehát bizonyított az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg vehető, ami természetesen ugyanazt jelenti. (?)

Ami viszont cáfolja az egylényegűséget, azt egyszerűen nem vesszük figyelembe: hogy az egyik fán termett, a másikat meg gyárban készítették (!); 
hogy az egyiknek héja van, a másiknak nincs (!); 
hogy az egyikkel világítani lehet, a másikkal meg nem (!); 
hogy az egyik foglalatba csavarható a csavaros a végével, a másik meg nem (!); 
hogy az egyikbe bele lehet harapni, a másikba meg nem nagyon, kiváltképpen amikor világít (!); stb... 
Ennélfogva tehát megcáfolt az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg vehető, ami természetesen nem ugyanazt jelenti. (!)

Ugyanezt ha az Istennel kapcsolatban vizsgáljuk, az egylényegűség nézőpontja szerint (amit természetesen az egylényegűség kitalálói alkottak a saját önkényes nézőpontjuk alapján, és természetesen a Bibliától függetlenül, mivel abban ez nincs meghatározva, ezért abból csak az van kiszedegetve, amit bele lehet illeszteni az egylényegűség önkényes nézőpontjába) – és bár teremtmény nem láthat bele az Istenség legbelső mélységeibe, ezért az egylényegűség tana az emberi értelmet meghaladó, de természetesen abban is csak olyan mértékben, amely még megengedi az egylényegűség önkényes magyarázatát. Abban ugyanis meghaladja az emberi értelmet, amit nem tudnak bizonyítékokkal alátámasztani, de abban nem haladja meg az emberi értelmet, amiben kiokoskodják az egylényegűség önkényes definícióját a saját nézőpontuk szerint, hiszen a szentháromság személyek közti viszonyait (Jézusnak az Atyával való egylényegű istenségét) ők határozzák meg, vagyis ők magyarázzák meg, ahogy nekik tetszik, hogy az miből áll. És akkor azt találják, hogy:

Isten az Atya is meg a Fiú is, tehát isteni lényegére nézve ugyanaz, mert mindkettő Istennek van nevezve (!); 
mert bár mindkettő különálló létállapotú személy, mégis ugyanaz az egy Isten (!); mert mindkettő Úr is, hisz mindkettő Úrnak van nevezve (!); 
mert mindkettőnek élete van önmagában (!); 
mert mindkettőnek méltósága, dicsősége és tisztelete egy (!); 
mert mindkettő egységben van (egy) a másikkal (!); 
mert mindkettőt imádták a Biblia szövege szerint (!); 
mert mindkettőben az „istenség” teljessége lakik (!); 
mert mindkettő isteni természetű (!); 
mert isteni létformájukban egyenlőek (!); 
mert vele született minőségben Isten a Fiú, hiszen őt az Atya „nemzette” (szülte), így minőségben/minőségileg Isten mindkettő (!); 

Ami viszont cáfolja az (önkényesen meghatározott) egylényegűséget, azt egyszerűen nem veszik figyelembe (adott esetben kiforgatják): 

1. Mégpedig hogy az Atya ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, az Atyának meg senki nem adta meg, hogy élete legyen önmagában, ennélfogva amíg az Atya nem ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, addig a Fiúnak nem volt élete önmagában (nem is létezett), miközben az Isten öröktől fogva mindörökké létezik, a Fiú pedig csupán kezdettől fogva (vö. Zsolt 90:2; Ján 5:26; 1Ján 1:1; 2:13-14), ami nem ugyanazt jelenti, mert akkor ugyanúgy is fejezné ki a Biblia, de nem így van.

2. Hogy a Fiút az Atya szülte, miközben az Atyát senki nem szülte (!), ennélfogva
a Fiú soha nem állította magáról, hogy Ő lenne az Isten, hanem Istennek a Fia.

3. Hogy az összes keresztény író Istennek nevezi a Fiút már az 1-3. században is (körte-körte alapon), de teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a bibliai részeket, amelyekben kettejük közül csak az egyik van Istennek nevezve (pl. Jel 1:1; 22:3), tehát hiába egyszülött Isten a Fiú, de Istensége, Istentől születettsége nem azonosítja őt azzal az Istennel, Aki őt szülte, vagyis az Atyával, Jehovával, a mindenható Istennel.

4. Hogy különböző létállapotú személyiségük egyben annak cáfolata is, hogy ugyanazon egy Istenek is lehessenek - mint ahogy a „Vilmos” és „villany” egyben annak cáfolata is, hogy ugyanazon egy körték is lehessenek, (ide beteszik az egylényegűség önkényes szempont szerinti meghatározásaikat), de ami a különbségeket jelenti, azokat egyszerűen levegőnek nézik – lásd a körték példáját (!)

5. Hogy Isten akaratából van minden, mert Ő a Teremtő, Aki Jézus által teremtett, és nem a Fiú akaratából is (vö. Jel 4:11; 1Kor 8:6); 

6. Hogy a Fiú (szerintük) lényegére nézve ugyanaz mint az Atya, de személyére nézve nem ugyanaz, vagyis (szerintük) az Isten személye nem tartozik a lényegéhez, vagyis önkényesen kiveszik a lényegéből a személyét, mintha külön létezne a lényege (amiben azonosak), és külön létezne a személyisége (amiben nem azonosak), tehát az egylényegűséget ilyen önkényes szempont szerint határozzák meg a saját szája ízük szerint.

7. Hogy a Fiú üresítette meg magát (vállalta szolgai formában az emberi halandóságot, megízlelve a halált) abból az állapotából, melyben Istennel egyenlő volt, és nem az Atya, mivelhogy az Atya teljességgel és abszolút (felfüggeszthetetlenül) halhatatlan és örökké élő (vö. 5Móz 32:40; 1Tim 1:17), a Fiú pedig halála után kapott halhatatlanságot (vö. Jel 1:18; Róm 6:9) ennélfogva, hogy Jézus csak emberként volt halandó, Istenként nem, ezt sem az Atya halhatatlanságával indokolják, hanem azzal, hogy a Fiú emberként meg tudott halni, tehát az Isten halhatatlanságát elbagatellizálják azzal, hogy szétszedik a Fiú természetét istenire meg emberire, amivel viszont teljesen önkényessé teszik az Istennel való egylényegűség meghatározását, hiszen bár egylényegű az Atyával, de az Atyának nincsen emberi természete. Viszont ha a Fiú teljesen Isten és teljesen ember, akkor az Atyának is teljesen Istennek és teljesen embernek kell(ene) lennie, ha „lényegére” nézve ugyanaz. Mármint az Atya és a Fiú. Erre jön az az önkényes magyarázat, hogy a Fiú nem „mindenféle” lényegére nézve ugyanaz, hanem csak isteni lényegére nézve az, tehát mondhatni 'fél-lényegében', de ezt ők úgy mondják hogy „egyik természetében”. Vagyis oda jutottunk, hogy csak egyik természetében egylényegű a Fiú az Atyával (az „istenség” teljessége lakik benne testileg, - Kol 2:9), a másik természetét egyszerűen kihagyják az egylényegűségből (az isteni teljességből), mert nem illik bele az általuk önkényesen meghatározott egylényegűségbe. Tehát az Atya természete szerint halhatatlan, a Fiú meg emberi természete szerint halandó, de isteni természete szerint meg nem, vagyis egy manipulált egylényegűséggel állunk szemben (amit arra vonatkoztatnak amire akarnak), hiszen ha a Fiú ugyanaz az Isten lenne, mint az Atya, akkor neki is természete szerint halhatatlannak kellene lennie, de hogy nem az, bizonyítja, hogy alapjaiban különbség van az Atya mint születetlen Isten és a Fiú mint Atya által szült Isten között, hiszen Isten feje a Krisztusnak (vö. 1Kor 11:3), és teljesen egyazon természet és teljes egylényegűség alapján ez nem is állhatna fenn!

8. Hogy mivel a Fiúnak Istene az Atya(!), akkor egyugyanazon Istenségük alapján annak is igaznak kellene lennie, hogy az Atya Istene a Fiú, amire az lenne az önkényes válasz, hogy ez nem következik logikusan a premisszából, hiszen a Fiúnak az Atya nem az istenség tekintetében az Istene, hanem az emberség szerint (a Ján 20:17 önkényes beállítása), vagyis, hogy a feltámadt, mennybe ment Fiú nem kevésbé ember, mint mikor a földön járt. Ami viszont teljes sületlenség, hiszen ha felmagasztalása után ugyanazt az isteni dicsőséget kapta vissza(!), amivel isteni létformájában egyenlő volt az Istennel (vö. Ján 17:5; Fil 2:6), sőt, még annál is nagyobbat k a p o t t a minden név fölött való Úr hatalmának tekintetében (vö. Fil 2:9-11), akkor visszatérve a mennybe nem emberség szerinti dicsőséggel rendelkezett, hanem isteni dicsőséggel, és EKKOR IS AZ ISTENE VOLT AZ ATYA (vö. Zsolt 45:8; Ef 1:17; Jel 1:6; 3:12), tehát ez az „embersége szerint volt Istene az Atya” teljes zagyvaság és önkényes definíció, amely minden bibliai alapot nélkülöz! 

És hogy egyik kap a másiktól (de ez fordítva nem működik), ez is az Isten és Isten(i) különbségét mutatja egyugyanazon isteni természetük ellenére, amely megint nem jelent egyugyanazonosságot, hiszen isteni természetet az Istentől szent szellem által újjászült égi/uralkodói reménységű elhívott felkentek is kapnak, holott az Istennel való egyugyanazonosságuk egyáltalán nem áll fent. (vö. 1Pét 1:3; 2Pét 1:4; Zsid 3:1; Jel 20:4-6) 

9. Hogy nem véletlenül nem nevezik sehol Mindenható Istennek a Fiút, hanem csak az Atyát (vö. 1Móz 17:1; 28:3; 49:25; 2Móz. 6:3; Zsolt 91:1; Ésa. 13:6; Jóel 1:15; 2Kor 6:18; Jel 1:8; 4:8; 11:17; 15:3; 16:7,14; 19:6; 21:22a.

Egyedül Jehova mindenható, ez a cím pedig azt jelzi, hogy mérhetetlen hatalma van. Nincs semmi, ami megakadályozhatná abban, hogy véghezvigye, amit megígér (2Mózes 15:11; Ézsaiás 40:25-26). 

Mind a héber Sad·daj´, mind a görög Pan·to·kra´tór szót úgy fordítják le, hogy „Mindenható”. Az eredeti nyelveken mindkét kifejezést következetesen Jehovára, az Atyára használják. Egyik kifejezés sem jelenik meg a Fiúval vagy a szent szellemmel kapcsolatban.
Bár Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’ (theosz), sőt ’Erős Istennek’ (Ján 1:1; Ézs 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova. Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Zsid 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atyja pozíciójára. Ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Luk 4:8). 
A háromság hívők szerint a mindenható azt jelenti, hogy ’minden hatalommal rendelkező', és Jézus azt mondta, hogy minden hatalmat megkapott mennyen és földön. (vö. Mát 28:18) Csakhogy az Atya senkitől nem kapta a hatalmát, ugyanakkor bizonyos időket és időszakokat a saját hatalmába helyezett, - amihez Jézusnak sincs hozzáférhetősége, ahogy ezt ő maga mondja a Csel 1:7-ben, úgy hogy Jézusnak a minden hatalommal való rendelkezése nem teszi őt azonossá azzal az Istennel, Aki neki adott minden hatalmat (vö. Ján 3:35), mialatt Ő mindig is rendelkezett minden hatalommal!
A dogma ezzel teljesen szembe megy, amikor azt állítja, hogy a teljes Szentírás tanúbizonysága szerint az Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek egyek, és mind-hárman egyugyanazon Isten (Szentháromság). A Bárány, aki a Fiú, és az Atya, mivel egylényegűek, ennél az oknál fogva, (egylényegűségüknél fogva), egyértelműen, a Mindenható Istent takarják. De hogy az egylényegűség mennyi mindenben nem áll fent, és mennyi mindenre nem vonatkozik, azt már figyelmen kívül hagyják.
10. Hogy a Biblia szerint nem Jézus a mi Istenünk, ez is egyértelműen cáfolja, hogy a Fiú és az Atya istensége alatt ugyanazt az Istent kellene értenünk, akik csak személyük létállapotában lennének különbözőek, de mint Isten, ugyanazt az egyet jelentenék. (Tamás Jézussal kapcsolatos kijelentése: „én Istenem” (vö. Ján 20:28) teljesen ellentétes az összes erre vonatkozó többi ihletett kijelentéssel. (vö. 5Móz 6:4; Jer 3:21-25; Zak 8:8; Márk 12:29; Csel 2:39; 3:13, 22; 1Kor 8:6; 2Kor 6:16; Zsid 8:10; Jel 7:10,12; 12:10; 19:1,5-6; 21:7)
Amikor Tamás testileg tapasztalta Jézus sebét a kezeivel, akkor mondta: „Én Uram és én Istenem”. De ezt a kijelentését a szent szellem által nem tehette, hiszen Péter Krisztust azonosító kijelentésével nem egyezik meg. (vö. Máté 16:16: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”) Kettő élő Isten pedig nincsen, hanem csak egy! Ahogy Júdás 25. verse mondja:
„Az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és teljhatalom minden világkorszak előtt és most és minden világkorszakba (aionba). Ámen.” (Vida Sándor fordítása)

11. Hogy Jézus szó szerint azt mondta: „TŐLE vagyok” - úú ií - (Ján 7:29), de akármennyire egylényegűnek mondják az Atyát a Fiúval, ez visszafelé nem működik, hogy az Atya mondaná: „Tőle vagyok”- ebből is látszik, hogy ez az egylényegűség egy utólag önkényesen kreált egybemosása az Istennek az Atyának, az egyszülött Istennel, a Fiúval – teljesen egyénien beállított nézőpontok szerint.

12. Hogy Jézus eleve nem lehet ugyanaz az Isten, mit az Atya, mert akkor számtalan bibliai idézet értelmét vesztené, amely Jézussal ellentétben nevezi meg Istennek az Atyát, pl. „Dicsőség a magasságban Istennek” - mondja Lukács 2:14. De hogy lehetett dicsőség az Istennek a magasságban, amikor Jézus nem volt a magasságban, hanem itt volt a Földön, ennélfogva az Isten alatt nyilvánvalóan nem Jézust érti a szöveg?! De ugyanígy, Jézus mondja, hogy őt Isten küldte (vö. Ján 3:34; 6:29; 8:42), márpedig akármennyire a „küldés” is ott van a szentháromsági relációk között, amik különböző szentháromsági személyeket kötnek össze, mégsem küldhette Isten azt az Istent, akivel Ő azonos (mint Isten), éppen ezért Jézus soha nem is mondott olyat, hogy Őt (mint Istent) az Isten küldte, hanem csak a dogmájukhoz igazítva állítják, hogy ugyanaz az Isten küldte (az egylényegűségük alapján), amelyet persze ők határoznak meg, hogy mit jelent valójában, és ők magyarázgatnak, mivelhogy ezt a szót – nyilván nem véletlenül – a Biblia nem is használja, úgy hogy nyugodtan lehet ördöginek is nevezni, mivelhogy oda lyukadnak ki vele, ahová a Biblia nem, hogy Istent „három-egy Isten”-nek merjék nevezni, miközben az Isten SOHA SEHOL NEM NEVEZTE MAGÁT HÁROMSÁGNAK!!!

Továbbá azt sem mondja sehol, hogy Isten támasztotta fel az Istent, hogy Isten jobbjára ült az Isten, meg hogy Isten adta a kinyilatkoztatást az Istennek (vö. Jel 1:1). Mert akkor a „te Istened”-nek (Zsid 1:9) fordítva is működnie kellene, hiszen ha (egylényegű) Isten mindkettő (személy), akkor egymás isteneinek is kell lenniük, az isteni teljesség közös birtoklása alapján. De hogy nem egymásnak istenei, hanem csak az Atya Istene a Fiúnak, ezért nem is ülhetett az Isten mellé ugyanaz az Isten a Fiú képében (csak más személyben). Nem beszélve róla, hogy ha Isten eleve három személyű, akkor amikor melléje ült Krisztus, éppen hány személyű volt? (Három biztosan nem lehetett, mert esetleg a kétszemélyű Isten mellé ült a harmadik személy (a Fiú). Ezek szerint Isten nem is mindig háromszemélyű, hanem csak akkor, amikor ez fekszik a dogmának, de amikor azzal nem lehet összhangba hozni, akkor nem háromszemélyű. Mint pl. akkor sem, amikor a 2. személyt (Krisztust) Isten feltámasztotta. Nyilván a kétszemélyű Isten támasztotta fel, mert egy önmagában háromszemélyű Isten nem támaszthat fel még egy olyan különálló személyiséggel bíró Istent, aki éppen halotti állapotban van. Ugyanígy, ha „az egyedül igaz Isten” önmagában háromszemélyű, Akit meg kell ismerni, hát még ezen felül ott van Jézus is, aki el lett küldve (vö. Ján 17:3), így vagy négy személyt kell megismerni, vagy az egyedül igaz Isten nem háromszemélyű Isten önmagában, (mint ahogy ez igaz is), és ezzel összhangban nem is mondja Istennek azt, akit az egyedül igaz Isten elküldött, hanem Jézus Krisztusnak, aki nyilván nem az egyedül Igaz Isten, amiből csak egy van, és Aki soha nem is született – a Fiúval ellentétben. Így a Fiúnak, mint Istennek az Atyával való egylényegűsége (mesterséges azonosítása) nem is támaszthatja alá az „egy Istenben három személy” -féle buggyant elméjű teóriát. Ezzel összhangban nem is nevezi sehol magasságos Istennek a Fiút, mivelhogy a magasságos Isten egyedül az Atya! (vö. 1Móz 14:18-22; Mik 6:6; Márk 5:7; Luk 1:32; 6:35; Csel 7:48; 16:17)

13. Hogy az Ige lett testté (vö. Ján 1:14; Zsid 10:10), és nem az Isten halt meg értünk, hanem Istennek az egyszülött Fia, az Atya által létbe bocsátott különálló személy, aki Vagyokként lépett fel, de akit a Vagyok k ü l d ö t t (vö. 2Móz 3:14), mivelhogy aki a Vagyok képviseletében lépett fel, az Isten orcájának angyala volt, vagyis Krisztus maga, aki által a zsidóság a törvényt kapta a Sínai hegyen, és aki előttük ment a pusztában. (vö. Csel 7:30,38; Gal 3:19, 2Móz 23:20-21; Ézsa 63:9; 1Kor 10:4; 2Móz 17:6; 4Móz 20:8)

14. Hogy Isten nem ember és nem is embernek fia, mint Krisztus (vö. 4Móz 23:19), hanem a Fiú közbenjáró Isten és emberek között (vö. 1Tim 2:5), de ha ugyanaz az Isten lenne, akkor hogy lehetne közbenjáró, és hogyan lehetne általa Istenhez, vagyis az Atyához járulni? Sehogy! (vö. Ján 14:6; Zsid 7:25; 1Pét 3:18) Ha pedig általa Istenhez jutunk, akkor nem úgy jutunk Istenhez, hogy őhozzá (az egylényegű szentháromság Istenhez) jutunk(?), és nem is őt (Jézust) imádva imádjuk (az egylényegű szentháromság Istent), hanem az ő példája és tanítása szerint imádjuk szellemben és igazságban Istent, az Atyát. (vö. Ján 4:21-24)

15. Döntő momentum, hogy a proszküneó szó kettős értelmű, hódolatot is jelent (vö. Jel 3:9), és imádatot is (vö. Mát 4:10; Jel 19:10; 22:9), és mivel a proszkünétész (imádók) kifejezést egyértelműen Jézus az Atyához kapcsolta (vö. Ján 4:23), hogy az igazi imádók imádatának a célszemélye az Atya, Aki szellem, és senkitől nem született, és abszolút halhatatlan és egyedül Mindenható, Akinek az akaratából lett minden (vö. Jel 4:11), ennélfogva (mivel Krisztus egyáltalán nem azonos Ővele, hanem csupán bizonyos tulajdonságokban és dolgokban egyenlő/egy, de abszolút mértékben nem egy, vagyis nem ugyanaz az Isten) a Krisztussal kapcsolatban a proszküneó nem is fordítható imádatnak, csupán hódolatnak (vö. Luk 24:52; Ján 9:38; Zsid 1:6). Hogy mégis annak fordítják, ez annak köszönhető, hogy a fordítókat a szentháromság dogmája szerinti istenhit vezette, vagyis eleve Istennek tartják a Fiút, az Atya Istenségével azonosítják, mivel bedőltek annak az emberi (hitehagyott) nézetnek, amely egyoldalú kritériumok alapján nevezi egylényegűnek a Fiút, amin természetesen azt értenek, amit ők akarnak, és úgy állítják be, ahogyan ők akarják.

Pál apostol azt mondta, hogy hálát ad az ő Istenének a Jézus Krisztus által, és nem azt, hogy hálát ad az ő Istenének, a Jézus Krisztusnak! (vö. Róm 1:8) Imádnunk is azt kell, Akitől ered a teremtés, és nem aki által! (vö. Jel 14:7; 1Kor 8:6)

Az egész Jelenések könyvében végigkísérhető, hogy az imádatot az Istennek az Atyának adják, és soha nem a Fiúnak, vagy a Fiúnak is! (vö. Jel. 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) Kizárólagos imádata követelmény. (2Móz 20:3); Rajta kívül senkit sem lehet imádni, mert az imádatban nem osztozik senkivel. (2Móz 34:14; Luk 4:8)

Mivel Isten imádata az Atyára vonatkozik, hiszen a ho theosz imádatára vagyunk buzdítva (vö. Jel. 19:10; 22:9; lásd m. 14:7), ezért a Fiú imádata eltérés az isteni akarattól, vagyis engedetlenség (céltévesztés), imádat tekintetében pedig bálványimádás (hiszen minden imádat az, aminek nem Jehova Isten a célpontja)! A Fiúnak hódolat jár, és tisztelet, (stb.), de nem imádat. (vö. Jel 5:13)

Az imádathoz kapcsolódik az ima és az áldozatbemutatás, ebben is a Krisztus követés szerint az Atyát kell megcéloznunk (vö. Máté 6:9; Róm 12:1; Ef 5:2; Zsid 7:27; 9:14; 13:15-16; 1Pét 2:5; Jel 5:8; 8:4), és nem Krisztushoz imádkozunk, nem Krisztust imádjuk, és nem neki ajánljuk fel szent áldozatainkat!

A zsidók ugyan az Atyát imádták, de elfogadhatatlan módon tették ezt! (vö. Mát 15:9)

Az igazi imádat tehát a Szentírás tanítása szerint a Jézus Krisztus általi Isten imádat, az Atyának, a Jehova Istennek az imádata, és nem egy önkényes egylényegűség szerint meghatározott, értelemmel nem megragadható, misztikus „szentháromság-egy Isten”-nek az imádata, amelyben a nem öröktől fogva lévő Fiúnak is imádatot adnak, ami egyértelműen az egyedül igaz Istennek kijáró imádat megosztása, tehát bálványimádás!!! Egyedül az Atya keresi az imádóit, és nem a Fiú! (vö. Ján 4:23)

„Ezért, szeretteim, kerüljétek a BÁLVÁNYIMÁDÁST!” (1Kor 10:14)

„Gyermekeim, őrizkedjetek a BÁLVÁNYOKTÓL!” (1Ján 5:21)

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem BÁLVÁNYIMÁDÓK, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1Kor 6:9-10)

„Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a BÁLVÁNYIMÁDÓK, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!” (Jel 22:15)

Végezetül, ha a Fiú valóban és szó szerint egyenlő és azonos lenne Istennel, ugyanakkor pedig a hűséges kitartásának, áldozati halálának és megdicsőítésének jutalmaként a végső pozíciója az Istennek való alávetettség lenne, tehát hogy jutalmul alávettetik annak (vö. 1Kor 15:28), Akivel valamikor alávetetlen viszonyban volt – nos ez teljesen nonszensz. Akik ezt állítják (a háromsághívők) minden csűrés-csavarásra képesek, csakhogy utólagosan igazolást keressenek elméletükre, amely egyébként sehol nem szerepel a Szentírásban. No de az sem, hogy az ilyen báránybőrbe bújt hamis tanítók jutalma az üdvösség és az örök élet lenne. Hanem éppen ellenkezőleg!

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=103520790&t=9121078

 THE ARBITRARITY OF UNIFORMITY
- The refutation of the Trinity on the basis of the definition of oneness -