A NISZÁN 14 NAPJÁRÓL, AZ EXODUSBÓL (A HÉBEREK KIVONULÁSA, EXODUSA, EGYIPTOMBÓL)

 

A NISZÁN 14 NAPJÁRÓL, AZ EXODUSBÓL (A HÉBEREK KIVONULÁSA, EXODUSA, EGYIPTOMBÓL)

 

Mikor kezdődik a nap a hébereknél? Mikor kezdődött Niszán 14. az Egyiptomból való kivonuláskor, és mikor ért véget?

 

Románia egykori főrabbija, Sorin Rosen (Shlomo Sorin Rosen, főrabbi 2007-2011 között) így jellemezte a héberek napjának kezdetét: „A héber naptárban egy nap a csillagok megjelenésével kezdődik az égen (héberül: צאת הבצו a végét este Ez a határvonal összhangban van a Tórával, amely kimondja az 1Móz 1:5-ben: "És llett este és lett reggel – egy nap." A napnyugta (héberül: שעיקת החמה – şekiat ha'hama) és a csillagok megjelenése közötti időszak kérdéses, hogy ez valóban a "nappal" vagy az "éjszaka" része-e. (forrás: dvartora honlapja, az övé)

 

A Sorin Rosen rabbi által bemutatott „kétségben lévő” (bizonytalan) időszakot Isten Igéje „haarbayim”-nak (kettős többes szám) nevezi, ez a „két este” közötti időszak (napnyugta és sötétség között), más néven „szürkület”. A szürkületi időszak első szakaszában a nap még látható az égen, a horizonton a szürkület második szakaszában a nap a látóhorizont alatt van, már nem látható, mégis van napfény a sötétedésig. Ezért a nappal estéje a napnyugtától a nap lenyugvásáig tart (addig a 14. niszán napja), az éjszaka estéje pedig a nap látóhatáron való lenyugvásától a teljes sötétedésig tart (itt már Niszán 15. éjszakája van).

Leviticus 23:5 VDC

Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján, a két este között van az Úr húsvétja.

Leviticus 23:5 NTR

Az első hónap tizennegyedik napján, szürkület és sötétség között van az ÚR húsvétja.

 

Ebből láthatjuk, hogy a 14. Niszán sötét része (azaz éjszaka) az első csillagok megjelenésével kezdődött, majd a 14. niszán (azaz nappal) fényes része következett, amely napnyugtával ért véget a vizuális horizont alatt, amikor elkezdődött a következő nap éjszakai „estje”, azaz Niszán 15. estéje.

 

Mi történt ebben az időszakban Isten Igéje szerint?

 

Alkonyat elejétől a nap elvonulásáig a látóhorizont alatt fel kellett áldozni egy hibátlan, egyéves bárányt vagy gidót, vérével az ajtófélfákat és a felső küszöböt megkenni, majd megsütni, idáig a „előkészülés napja” volt:

„Vegyenek a véréből, és verjék meg az ajtófélfákat és azoknak a házaknak a szemöldökét, ahol megeszik.” 2Móz 12:7.

A nap lenyugvásától a vizuális horizont alatt egészen a teljes sötétségig Niszán 15-én este volt, ez tulajdonképpen magában foglalta a feláldozott állat megevését:

Exodus 12:8 Megeszik a bárányt azon az éjszakán (héb. ballaylah); Tűz fölött sülve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűszernövényekkel egyék meg.

Közvetlenül azután fogyaszthatták el, hogy a nap lenyugodott a horizont alatt, mert az esti étkezés a niszán 15-e éjszakájának része volt.

Ezért az „ÚR Pészahának” nevezett időszak magában foglalta a niszán 14. és 15. közötti teljes alkonyatot, amely két részre oszlott: az első részben (amely Niszán 14-hez tartozott) volt az állat feláldozása, a ház ajtajának oldalsó és felső oszlopainak megkenése, az állat megsütése a tűz fölött, a második részben pedin ezt meg kellett enni (amely Niszán 15-höz tartozott).

 

Ez az oka annak, hogy szinkronizálás hiány van: mivel nem ismert, hogy a teljes nap felosztása az éjszaka-nap ciklusban történt a héberek között (és nem fordítva, mint az európaiaknál), sokan az európai mentalitással gondolják a Héber Szentírást olvasva, másfelől, hogy nem értik helyesen a niszán 14 és 15 közötti alkonyati időszakot és a két nap eseményeinek kereteit. Ezért Niszán 14-e a húsvéti ünnepre való felkészülés napja; más szóval, Niszán 14. a húsvét előestéje. A húsvét ünnepe pedig Niszán 15-én van, ez az az éjszaka, amikor a hébereket kiszabadították az egyiptomi rabszolgaságból.