A NISZÁN 14 és 15 NAPJÁRÓL

Mikor kezdődik a nap a hébereknél? Mikor kezdődött Niszán 14 az Egyiptomból való kivonuláskor, és mikor ért véget?

 

Románia egykori főrabbija, Sorin Rosen (Shlomo Sorin Rosen, főrabbi 2007-2011 között) így jellemezte a héberek napjának kezdetét: „A héber naptárban egy nap a csillagok megjelenésével kezdődik az égen (héberül: צאת הבצו Ez a határvonal összhangban van a Tórával, amely kimondja az 1Móz 1:5-ben: "És lett este és lett reggel – egy nap." A napnyugta (héberül: שעיקת החמה – şekiat ha'hama) (forrás: dvartora honlapja). Tehát a hébereknél, a nap nem hajnalkor kezdődik, hanem a csillagok megjelenésével. Ekkor kezdődött a Niszán 14 napja.

 

A csillagok megjelenése előtti időszakot Isten Igéje „haarbayim”-nak (kettős többes szám) nevezi, ez egy két időpont közötti időszak (napnyugta és sötétség között), más néven „szürkület”. A szürkületi időszak első szakaszában a nap még látható az égen, a horizonton, a szürkület második szakaszában a nap a látóhorizont alatt van, már nem látható, mégis van napfény a sötétedésig. Ezért a nappal estéje a napnyugtától a nap teljes lenyugvásáig tart. Eddig van a  Niszán 14 napja. A csillagok megjelenésekor már Niszán 15 napja  van.

Ebből láthatjuk, hogy Niszán 14 sötét része (azaz éjszaka) az első csillagok megjelenésével kezdődött, majd a Niszán 14 (azaz nappal) fényes része következett, amely napnyugtával ért véget a vizuális horizont alatt, amikor elkezdődött a következő nap éjszakai „estje”, azaz Niszán 15 est-éjjele.

 

Mi történt ebben az időszakban Isten Igéje szerint?

3 Mózes 23:5 

Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napjának szürkületekor van Jehova pészahja (húsvétja). 

Niszán 14 nem volt ünnepnap, csak ünnepi előkészület napja. 

Alkonyat elejétől a nap végéig (azaz a csillagok megjelenéséig) fel kellett áldozni egy hibátlan, egyéves bárányt vagy gidót, vérével az ajtófélfákat és a felső küszöböt megkenni, majd megsütni, idáig a „előkészülés napja” volt:

„Vegyenek a véréből, és verjék meg az ajtófélfákat és azoknak a házaknak a szemöldökét, ahol megeszik.” 2Mózes 12:7.

A csillagok megjelenése után, tehát Niszán 15-én, éjjel, meg kellett enni a feláldozott állatot:

2Mózes 12:8 Megeszik a bárányt azon az éjszakán (héb. ballaylah); Tűz fölött sülve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűszernövényekkel egyék meg.

Közvetlenül azután fogyaszthatták el, hogy a nap lenyugodott a horizont alatt, mert az esti étkezés a Niszán 15-e éjszakájának része volt.

Ezért „Jehova Pészahának” nevezett időszak magában foglalta a Niszán 14. és 15. közötti teljes alkonyatot, ekkor volt az állat feláldozása, a ház ajtajának oldalsó és felső oszlopainak megkenése, az állat megsütése a tűz fölött, éjszaka pedin ezt meg kellett enni (amely Niszán 15-höz tartozott). Tehát a pászkabárányt nem Niszán 14 éjszakáján ették meg és Jézus sem ette meg az utolsó pászkavacsorát Niszán 14 éjszakáján, hanem Niszán 15 éjszakáján.

Ezért Niszán 14-e a húsvéti ünnepre való felkészülés napja; más szóval, Niszán 14. a húsvét előestéje. A húsvét ünnepe pedig Niszán 15-én éjjel van, mert ez az az éjszaka, amikor a hébereket kiszabadították az egyiptomi rabszolgaságból.

Fontos megjegyzés: 

A Jehova pészahja (Niszán 14 szürkülete, a bárány feláldozása és előkészítése) és a Pészah tényleges ünnepe - azaz a Pészah széder (Niszán 15 éjjele, a ceremónia és ünnepi szonoklatának bemutatása és a bárány megevése) nem egy és ugyanaz. A pészah szó jelentése: átvonulás valami felett, tágabb értelemben ellenőrzést vagy vizsgálatot jelentő kifejezés, és az ezt követő intézkedés amely a zsidók és egyiptomiak házainak a megkülönböztetésével volt kapcsolatos. Ezért a feláldozott bárányra is vonatkoztatták, de az ezt követő ünnepi vacsorára is.