Az Úr Jézus lenne a Mindenható? Tíz válasz miért nem bölcs a Jelenések 1:8 versét az Úr Jézus Krisztusra alkalmazni?
1. A Biblia szerint, csak egy Isten volt, van és lesz, YHWH Elohim:
YHWH ELOHIM, magyarosan Jehova Isten, sosem volt több az ókorban. A Mindenható "Jehova" nevének jelentése költőies (2Mózes 3:13-15), a héber "lenni" ige cselekvést mutató idejében jelenik meg, héberül YHWH (Yod He Waw He), ami arra mutat, hogy a mindörökké dicső, mennyei Felséges Isten nem csak volt és van, hanem egyben lesz is, tehát cselekszik, azaz jön hogy valakivé váljon. Ezt mutatja a Jelenések könyve is: "Én vagyok az alfa és az omega - mondja az Úr Isten, aki van, és aki volt és aki eljő, a Mindenható." Jelenések 1:8 www.codexsinaiticus.org
5Mózes 6:4. Halld Izráel: Jehova, a mi Istenünk, az egyetlen Jehova! Vesd össze a Károli fordítást az American Standard Version-nal: http://www.asvbible.com/
Ésaiás 45:5. Én vagyok Jehova és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél.
6. Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok Jehova és több nincsen!
Ésaiás 46:9. Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
-- ---- --
2. Az Isten, Jehova, Atya volt az Ó Testamentumban is:
Malakiás 1:6. A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én Atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Jehovája néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?
-- ---- --
3. Az Ó Testamentum Istene, Jehova, az Atya, Mindenhatónak volt nevezve:
Ésaiás 13:6. Jajgassatok, mert közel van Jehovának napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól.
-- ---- --
4. A Mindenható Isten kilátásba helyezte a föld lakosságának a megítélését az Ő napján, egy kinevezett uralkodó által:
Zsoltárok 110:5. Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
6. Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden (megjegyzés: vele szemben ellenséges) főt.
-- ---- --
5. Jehova Isten nem azonos ezzel az uralkodóval, akit isteni ihletés alatt Dávid király a 110 Zsoltárban "én uramnak" nevez és akit az Új Testamentum a Fölkentel (Krisztussal) azonosít:
A "Messiás", egy héber szó amelynek szószerinti jelentése "Fölkent", ugyanezt jelenti a görög "Khristos" (magyarosan Krisztus) szó is.
1. Dávidé; zsoltár. Monda Jehova az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2. A te hatalmad pálczáját kinyújtja Jehova Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3. A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4. Megesküdt Jehova és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
-- ---- --
6. Jehova Isten mint "öregkorú", az Ő uralkodója, mint "Fölkent" "emberfia" van bemutatva a próféciai látomásokban:
Dániel 7:13. Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.
14. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.
Dániel 9:25. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Fölkent-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
26. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Fölkent és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
-- ---- --
7. A Dániel könyvében szereplő "öregkorú", akihez egy "emberfia" mint "bűnengesztelő áldozati bárányként" megy, a Biblia mindenkori Mindenható Istene:
Jelenések 4:8. És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő,
Jelenések 5:6. És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
7. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
-- ---- --
8. A "Bárány" vagyis a Fölkent (Krisztus) is Mindenhatónak nevezi az Atyát, az Őt dicsőítő himnuszában:
Jelenések 15:3. És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, Mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!
4. Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
-- ---- --
9. A Mindenható Isten is jönni fog a népek megítélésére, és támogatja az Ő kinevezett uralkodóját, a Fölkentet, úgy ahogy a 110 Zsoltár is előre bejelentette és a Jelenések könyve megerősítette és elpecsételte:
Zsoltárok 110:1. Dávidé; zsoltár. Monda Jehova az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2. A te hatalmad pálczáját kinyújtja Jehova Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3. A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4. Megesküdt Jehova és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
5. Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
6. Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Jelenések 4:8. És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő,
-- ---- --
10. A bemutatott ígék fényében, nem bölcs a Jelenések 1:8 versét a Fölkentre alkalmazni. A Biblia szövegösszefüggése világos e téren:
Jelenések 19:
1. És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek Jáhot! Az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
2. Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.
3. És másodszor is mondának: Dícsérjétek Jáhot! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.
4. És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Dícsérjétek Jáhot!
5. És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
6. És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Dícsérjétek Jáhot! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható.
7. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
8. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
9. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
10. És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
Függelék: Az apostoli hitvallás (népi nyelven "A hiszekegy")
A korai egyház legkorábbi hitvallása is csupán az Atyára mondja ki, hogy "Mindenható". És ezt jó okkal tették, hiszen az Atya nem vetette alá magát a Fia uralmának, viszont a Fiútól elvárja, hogy küldetése és felhatalmazása lejártakor, adja át az Atyának bizonyos néki adományozott hatalmi kiváltságot. Ezt az Úr Jézus is elismerte, hiszen Ő tanította, hogy az Isten megtartotta a jogot arra, hogy bizonyos kérdésekben saját maga döntsön:
1Korintus 15:27,28: Mert mindent az ő (azaz Jézus Krisztus) lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Márk 13:32: Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Apostolok Cselekedetei 1:7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
Máté 20:23: És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
Jelenések 1:1. Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
"Egy ősi keresztelési hitvallásból Kr. u. 125-135 körül alakult ki az ún. régi Római hitvallás. Ennek eredeti nyelve görög volt, és a későbbi Apostoli hitvallásnál néhány tagmondattal kevesebbet tartalmazott."
A hiszekegy
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és födnek Teremtőjében.
Hiszek Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött Fiában,
a mi Urunkban,
aki fogantatik Szentlélektől,
született Szűz Máriától,
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszíteték, meghala és eltemetteték.
Szála alá poklokra,
harmadnapan halottaiból feltámada,
felméne mennyekbe,
ott ül az Atya Isten jobbján,
onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és hóltakat.
Hiszek Szentszellemben.
Hiszek egy közönséges keresztény anyaszentegyházban,
szenteknek egyességét,
bűneimnek bocsánatát,
testemnek feltámadását
és az örök életet. Ámen.
---
A Bibliát figyelembe véve, a válasz: "Nem!" és "Igen!"
"Nem!", ha mint Istent akarná valaki imádni, hiszen az Úr Jézus nem maga az Isten, ezért Istennek járó imádatban sem részesülhet:
Máté 4:10: Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd (proskunēseis), és csak néki szolgálj.
Nyilvánvaló, hogy az Úr Jézus az Ó Szövetségre célzott:
5Mózes 6:13: Féljed az Urat (Jehovát), a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
5Mózes 10:20: Az Urat (Jehovát), a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.
"Igen!", ha mint Isten Fiát, Megmentőt, Főpapot, Messiást, Királyt, stb. imádjuk (leboruljunk). Sőt, a Jelenések könyve szerint, voltak olyan zsidók, akik leborultak egy keresztyén elöljáró elött, persze, ezt sem könyvelték el Istenimádatnak.
Jelenések 3:9: Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak (proskunēsousin) a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
A fenti versből látható, hogy a "leboruljanak" szó helyén, a görögben a "proskunēsousin" szó áll, kis változattal ugyanaz a szó mint a Máté 4:10-ben: "Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd (proskunēseis), és csak néki szolgálj (latreuseis).
Tehát, a Máté 4:10-ben a szónak Isten imádatára vonatkozó értelme van, viszont a Jelenések 3:9-ben a szó értelme nem más mint bizonyos emberi méltoságot is megérdemlő tiszteletadó kifejezés, egyszóval "hódolat".
Hasonló a helyzet az Ó Szövetségben is:
IMózes 23:7,12: "És felkele Ábrahám, és meghajtá (wayyistahu) magát a földnek népe előtt, a Khéth fiai előtt. (...) És meghajtá (wayyistahu) magát Ábrahám a földnek népe előtt."
2Sámuel 12:20: "Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék (wayyistahu). Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék."
1Királyok 2:19: "És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá (wayyistahu) magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől."
1Krónika 29:20: "És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat (YHWHt), a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat (YHWHt), az ő atyáik Istenét; s leborulván (wayyistawu), tisztelék az Urat (YHWHt) és a királyt."
Mi a hódolat?
"Mások erkölcsi vagy egyéb értékének szeretettel teljes elismerése. Mennél nagyobb az elismerendőnek az értéke, mennél készségesebbek vagyunk, saját kicsinységünket érezvén s a tökéletességet szeretvén, ez érdem előtt szeretettel, csodálattal meghajolni, annál mélyebb, tisztább s igazabb a hódolat. Legfelső foka Istennel szemben nyilvánul, aki a legfőbb való s akivel szemben az ember legkisebbnek érzi magát." Forrás: Pallas Nagylexikon
Most a kérdés az, ha bizonyos embereket megillet a hódolat, vajon az Isten Fiát nem illeti meg?
Bizony megilleti. Íme több példa erre:
Máté 8:2: "És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula (proskunei) előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem."
Máté 9:18: "Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula (proskunei) előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik."
Máté 15:25: "Az asszony pedig odaérvén, leborula (proskunei) előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!"
Máté 18:26: "Leborulván (proskunei) azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked."
Máté 20:20: "Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván (proskunousa) és kérvén ő tőle valamit."
János 9:38: "Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá (prosekunesen) Őt."
Nagyon fontos az amit az angyal mond János apostolnak:
"Az Istent imádd (proskunēson)!" Jelenések 22:9. Ne tévesszük össze a dolgokat, mindig adjuk meg Istennek a neki járó imádatunkat. János apostol ott tévedett, hogy hódolatkifejezésében nem Istennek köszönte meg a prófétai kinyilatkoztatásokat, hanem az angyalnak. Az angyal csupán egy eszköz volt a Mindenható kezében, tehát a Jelenések könyvéért nem az angyalnak kellett volna bemutatni a köszönetet.
---
Pár fontos kérdés mely felfedi az Úr Jézus istenségének mivoltát
Kérdés: Mit jelentett az ó-héber embernek az a szó hogy Isten?
Válasz: Az Isten szónak megfelelő ó héber szó az "El", "Eloah" és "Elohim". Mint látható, a szó gyökere az "El" szó, az "Eloah és Elohim" pedig az "El" szótő változatai. Az "El" ó-héber szó szó szerinti jelentése "hatalmas, erős".
"Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, Jehova (Yhvh), a te Istened (Elohim), féltőn szerető Isten (El) vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;" 5Mózes 5:9
"És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent (Eloah), teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját. ...
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek (Eloah); isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok." 5Mózes 32:15,17
Amikor az egyedüli Istenre van utalás az "Eloh-im" szó által a bibliai, ó héber nyelvben, ez többes számban szerepel és jelen esetben a többes szám nem szó szerint "Istenek"-et (Hatalmasokat, Erőseket) jelent, hanem elvont fogalma van és az elvont főnevek kifejezésére szolgál. Például, a zekun-im szó is többes számban van, de nem öregségeket, öregkorokat jelent, hanem öregséget, öregkort, a neur-im szó többes számban van, de nem fiatalságokat, nem ifjúkorokat jelent, hanem fiatalságot, ifjúkort. Ugyancsak többesszám az "adama-tu" amely sötétséget, nem pedig sötétségeket jelent. Ezért az egyes számú alak (Eloah) Istent (Hatalmast, Erőst) jelent, míg a többes számú Elohim fordítása inkább Hatalmasság, Erősség lenne.
Az ó-héber nyelv sémi nyelvcsaládú nyelvtana, eltér az indó-európai és a finnugor nyelvek nyelvtanától, ezért figyelembe kell venni az eltéréseket. Még az indó európai és finnugor nyelveknél is fontos eltérések vannak: pl. a román (indó-európai) és magyar (finnugor) között: a román először a lovat látja azután a ló színét, míg a magyar először a ló színét látja, azután a lovat: "Am vazut (Láttam) un (egy) cal (lovat) alb (fehér)", vagy a románban "Multi oameni sunt pe camp" vagyis "Sok ember van a mezőn", az "ember" szó többes számban van (oa-meni), míg a magyarban egyes számban. Nos, gondolhatja-e a román fordító, hogy a magyar tulajdonképpen csak egy embert látott a mezőn, mert az ember szó egyes számban van?
Az a teológiai elgondolás, hogy az ó-héber "Elohim" szót Istenre (A Hatalmasra, Erősre) alkalmazva, több személyre utal az Istenségen belül, és ezek szerint a triádot vagyis egy háromságot mint "egy Isten" fogalmat támasztja alá, puszta filozófiai elgondolásból ered és téves úton jár, mert nem következetes. Valójában ez egy többes számú alak amikor több istenre értendő, de amikor egyedi személyekre mutat és egyedi istenségekre, akkor az értelme elvonttá válik:
1 Példa: 2Mózes 7:1. Az Úr (Jehova) pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé (Elohim) teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
Nos, mivel Mózes a többes számú Elohim-nak volt nevezve, három tagú triád-lény lenne? A szöveget le lehet ellenőrizni, hogy nem utal arra "mint Elohim", hanem szó szerint "Elohim" - Károli jól forditja, nem található a szövegben a "mint" szó.
2 Példa: 2Királyok 19:37. "És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének ("Elohim" többesszám) templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette." Nos, a pogány Nisrók isten is egy triád (háromság) volt és három személyből állt?
Következtetés: A magyar nyelvben az "Isten" szavunk értelme elmosódott, ősi jelentését a mai magyar ember nem érti. Kevés szavunk van melynek ősi jelentését is értjük: pl. farkas (a hosszú farkáról lett elnevezve: fark és as), persze a fark jelentését már nem értjük. Ami az Isten szavunk jelentését illeti, komoly viták vannak efelől a finnugor és a türk népcsoportokhoz tartozást valló tudósaink között. Lehetséges, hogy egy más néptől átvett szavunk (közel áll a kínai Tien vagyis Ég szóhoz) és valamikor magyar szóelemmel szinkretizálták (elegyítették), magyarosították. Hasonló lehet a dolog az új-héber (németesített) jiddisben is, van akinek semmit sem mond az Elohim, vagy a Hallelu Jah. De az ó-hébereknél ez nem így volt, nem csak beszélték, hanem értették is a nyelvüket, az ó héber ember számára minden bizonnyal az Isten szó, nem volt egy puszta szó, hanem telve volt értelemmel és "A Hatalmast, Erőst" jelentett, illetve ha az elvont értelemben használta akkor "A Hatalmasságot, Erősséget" jelentett:
"Kezdetben teremté A Hatalmasság az eget és a földet (B’reishit bara’ Elohim)." 1Mózes 1:1
"Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:" Zsoltárok 82:6
Kérdés: Ha csupán egyetlen egy Isten (Elohim - Hatalmasság) van a szó szoros értelmében, miért nem tiltotta be ez az egyetlen egy Hatalmasság az Elohim szó használatát más személyekre?
Példák:
Zsoltárok könyve 82. rész
Aszáf zsoltára. "Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek (elohim) között.
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek."
2Mózes 7:1. Az Úr (Jehova) pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé (Elohim) teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen."
2Királyok 19:37. "És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének ("Elohim" többesszám) templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette."
János 1:1-2. "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
2. Ez kezdetben az Istennél vala."
2Korinthus 4:4 "A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe."
Válasz: "Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" János 10:34-36
Az egyetlen egy égi Hatalmasság bizonyára az ó-héber ember bizonyos relativista mentalitása miatt engedélyezte ennek a szónak az elvont értelmében történő használatát.
Következtetés: Jézus Krisztus Urunk ebben az ó héber szellemi mentalitásban (gondolkodásmódban) jártasan, joggal nevezhette volna magát "Hatalmasságnak" (Elohim-nak), de nem annak az egyes egyedüli Hatalmasságnak, akit ő is, a tanítványai is, a héber nép is és az izráelita prozeliták is imádtak. Ő azt vallotta magáról, hogy az égből jött és az egyetlen egy égi Hatalmasság Fia és ezt az egyetlen egy égi Hatalmasságot "Édesapjának" vallotta. Ez a kijelentés nagyon felbőszíthette a sadduceus irányzatú zsidó papokat, akiknek a kezében volt a vallásos hatalom. Már csak azért is mivel aláásta azt a tanításukat mely szerint az egyetlen egy égi Hatalmasság egyes egyedül van az égben.
A sadduceus tanítás szerint nincs angyal és nincs szellem, tehát végérvényesen a Hatalmasság egyes egyedül van az égben. Valószínűleg azon igyekezetből állították fel ezt a szélsőséges emberi tanítást, hogy a bálványimádást korlátozzák.
"Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek (szellem); a farizeusok pedig mind a kettőt vallják." Apostolok Cselekedetei 23:8
Hogyan vélekedtek az apostolok?
"En arché hén hó logosz, khai hó logosz hén prosz ton theon, khai theosz hén hó logosz. Outos hén en arché prosz ton theon." János 1:1,2
Vajon a héber kultúrában nevelt és az Úr Jézushoz hasonlóan az ó-héber kultúrában gondolkodó János apostol mit érthetett a szavak puszta csengésén túl? Vajon ezt?
"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala a Hatalmasságnál, és Hatalmasság vala az Ige.
Ez kezdetben a Hatalmasságnál vala."?
Az "Istenség", vagyis, hogy: "Ki Isten?" és "Hány Isten van?" kérdése mindig is nagy tét volt az idők folyamán. A Szent Írás élet és halál kérdésének mutatja be, azt tanítván, hogy csupán egyetlen igaz Isten van, az Atya, a többi istenimádat hamis, beleértve az Úr Jézus "istenimádatát" is:
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Jelenések 22:
1. És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
2. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
3. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
4. És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
5. Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
Jelenések 18:
A szó szoros értelmében, nincs más Isten az Atyán kívül (János 17:1-3), az Úr Jézus pedig nem olyan Isten (a szó szoros értelmében) mint az Atya. Mikor a Logos (Ige) istenként van bemutatva a János 1:1-ben, ennek elvont fogalma van, mint a fentebb bemutatott példák esetében.
---
Megváltozott-e a törvény az Úr Jézus főpapsága alatt?
Egyáltalán, megváltozhat-e a törvény?
Egyesek szerint nem és ezért nagyon ragaszkodnak a Mózes törvényéhez, a tízparancsolathoz, a kóser ételhez, stb.. De mint mond a Biblia? Érdemes ezen nagyon elgondolkodni, nehogy valami valótlanságot mondjunk arról, mit kíván ma tőlünk Isten. Istennek szent, igaz és örök elvei vannak, melyekben nem akar és nem tud eltérni. Ezért mondja az ige, hogy Isten nem változik. Vegyünk például Saul király esetét. Isten terve az volt, hogy egy jó királyt adjon Izraelnek és én merem állítani, hogy jó királyt választott nekik, a probléma csupán az, hogy ez a jó király, egy idő után megváltozott és rossz király lett. Ki tehetett róla? Megváltozott-e Isten elve, mert megromlott egy király? Nem, hiszem Isten máris egy másik jó királyjelöltet adott, a gyermek Dávid személyében. Tehát Isten nem változott. És minden téren így lehet nézni a dolgokat. Isten elveiben nem változik, soha. Viszont az elv és a törvény között van különbség, mivel az elv szüli a törvényt. A törvény változhat, mivel a helyzetek változnak, de az elv az soha. Példa erre egy szülő, aki komoly elvből kiindulva, nem engedi a kisgyerekeinek, hogy tüzet gyújtsanak. Ezt elvből áthághatatlan törvénnyé emeli egy bizonyos ideig. Viszont amikor ez az idő lejár, szintén elvi belátás miatt, a tűzgyújtás tilos törvénye is megváltozik. Nos, rossz volt-e ez a szülő törvénye, mivel később megváltozott? Nem. Változott-e elveiben a szülő, mivel törvényt változtatott? Nem. Mindkét esetben elvszerűen járt el és az elvei továbbra is megmaradtak.A Biblia is ugyanezt mondja, Pál apostol szavaival:
Zsidókhoz 7:12. Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.
Lássuk ezt lépésről lépésre, hogy miért változott a törvény, a papság megváltozásával.
1. Mit jelent az, hogy "pap" a Biblia szerint?
Malakiás 2:7 "Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő."
Tehát a pap egy követ, az Isten követe, szószolója.
2. Voltak-e vagy sem Izraelnek papjai a mózesi törvény kiadása előtt?
5Mózes 19:24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
A szövegben levő papok, a mózesi törvény adása előtt éltek, tehát nem voltak az Isten által kinevezett Áron rendjéből. Amolyan törzsi áldozópapok lehettek. És Isten őket kitette a papságból. Valószínűleg erre az eseményre célzott Pál apostol a Zsidókhoz 7:12 versében:
Zsidókhoz 7:12. Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.
3. Mi értendő azalatt, hogy "törvény"?
A törvény egy bizonyos elvi alapon álló szabály felállítása, például "Ne ölj!" vagy éppenséggel ennek más szóalakban történő felállítása "Szeresd felebarátodat mint temagadat".
A törvény tehát szabály, amelynek két fő jellegzetessége van:
Róma 7:7,8. "Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn."
1. Megmutassa mi a szabálytalanság
2. Megtiltja a szabálytalanságot
A "szabály" áthágása "törvénytelenség", a törvénytelenség pedig bűn, a bűn zsoldja pedig a halál.
Róma 6:23. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.
1János 3:4. "Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség."
Törvénytelenség (Szabálysértés) = Bűn = Halál
Ugyanakkor: Törvényesség (Szabályosság) = Igazságos életvitel = Élet
János 5:28,29. "Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására."
4. Miért változhat a törvény egyáltalán?
Például a perzsák és a médek törvénye egyáltalán nem változhatott (Dániel 6:12,15). Miért nem marad a törvény mindig ugyanaz? Lássuk például, hogy az Úr Jézus sok fontos ÓT-mi törvénycikket megváltoztatott.
Máté 6:31,32. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
A törvény egy szabály, amely az emberek dolgait igyekszik rendezni, a harmonikus emberi társadalom érdekében, vallásos tekintetben pedig, az ember kötelességét rendezi Isten iránt. Minden törvény egy vagy több alapelven alapszik. Bibliai értelemben, az alapelvek sohasem változhatnak, viszont a törvény igen, ha egy jobb célt szolgál a változás. Példa erre egy szülő, aki jó alapelvből kiindulva a kisgyerekeinek nem engedi meg a tűz meggyújtását, vagy bizonyos dolgok használatát, viszont ha jobban megnőnek akkor megengedi. Lássuk, hogy a szülő nem az alapelveit változtatta meg, hiszen ugyan úgy szereti őket, hanem a gyerekeket érintő törvényt változtatta meg, éspedig ezek javára.
Hasonló az eset az Ó Testamentumi törvényekkel is. Szellemi értelemben, az Ó Testamentumi ember kiskorú és szüksége van egy vezetőre, egy vezérlő mesterre, a felnőttkor eléréséig, ez a vezető pedig a Mózesi törvény volt:
Galata 3:24.
"Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg."
Galata 3:25.
"De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt."
Róma 10:4.
"Mert a (Mózesi) törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára."
A Mózesi törvény megváltozásával, Isten jelleme nem változott meg, személyisége és alapelvei ugyanazok maradtak, a változások pedig a mi javunkat szolgálják:
Jakab 1:17
"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka."
Isten nem lett jobb mint az ÓT idejében, ugyanaz a jó Isten volt mindig.
Isten nem lett igazságosabb, ugyanaz az igazságos Isten volt mindig.
Isten nem lett bölcsebb, ugyanaz a bölcs Isten volt mindig.
Isten nem lett szeretőbb, ugyanaz a szerető Isten volt mindig.
Isten nem lett könyörületesebb, ugyanaz a könyörülő Isten volt mindig.
Tehát, világos különbséget kell tenni, a törvény és az alapelv között.
5. Miért változik a törvény a papság megváltozásával éspedig "szükségképpen". Például miért nem változhat a törvény papság nélkül?
Az Ároni papság szerepe a törvény tanítása volt, valamint a törvényben előírt és követelt bűnengesztelő és hálaadó áldozatok bemutatása Isten előtt:
Malakiás 2:7 "Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő."
Ezsdrás 3:2. "És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az ő atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében."
Az emberi tőkéletlenségből fakadó bűnök miatt, bűnengesztelő áldozatokra volt szükség, a gond csupán az volt, hogy az áldozatok értéke nem volt megfelelő, ezért minden évben meg kellett ismételni őket:
Zsidókhoz 10:1. Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; 2. Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. 3. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. 4. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
Szükség volt egy jobb főpapra és egy tökéletes áldozatra:
Zsidókhoz 10:5. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, 6. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. 7. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. 8. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, 9. Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, 10. A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. 11. És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. 12. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, 13. Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. 14. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. 15. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: 16. Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, 17. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. 18. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. 19. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, 20. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, 21. És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
Áron főpapságának a hagyatéka, törölve lett és helyébe egy jobb főpap foglalt állást.
Mi a főpap szerepe, amikor bemutatja az áldozatot Isten előtt?
Zsidókhoz 7:25. "Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök."
Mit jelent az, hogy "esedezik"?
1Timótheus 2,5. "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" V.ö I Mózes 18 fejezetével.
Ábrahámhoz és Jézus Krisztushoz hasonlóan, Mózes is közbenjáró volt:
Galata 3:19. Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
20. A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.
Módosíthatja a közbenjáró az Isten törvényét?
Ha alapos okai vannak, igen, de csak egy bizonyos ideig. Nem hiába volt Mózes 40 napig Istennel és az angyalokkal a hegyen. Közbenjárása által bizonyos engedményeket ért el, mint például a válólevél. Ennek praktikus okai voltak, mivel ha egy menyasszony eltitkolt volna valami rút dolgot magáról, a leendő férje elbocsájthatta volna, egy levél által, miután ezt a rút dolgot megtudta és el nem viselhette.
Lássuk, hogy a törvény a legapróbb dolgokig ment a bűn kimutatásában és engedményeket tett ott ahol a helyzet megengedte. Viszont, még így is, a gyarló és bukott ember számára a tökéletes Isten törvénye egy el nem hordozható "iga" lett. Ezért bűnengesztelő áldozatok voltak bemutatva, amikor személy szerint a helyzet megkívánta és évenként az egész népért.
Cselekedetek 15:10. "Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?"
Máté 19:3. És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?
4. Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,
5. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
6. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
7. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?
8. Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
9. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.
Módosíthatta Isten a mózesi törvényt, Jézus Krisztus Urunk közbenjárása által? Ha Mózesnek eleget tett, az Ő Fiának miért nem?
Kötelező ma a szombat megtartása, a tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetése úgy ahogy a törvény előírta? Nem kötelező.
Róma 14:1. A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit. 2. Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik. 3. A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt. 4. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. 5. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. 6. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.
Miért változhat tehát a törvény, a papság megváltoztatásával éspedig szükségképpen? Mivel a törvény erős és a papság erőtelen volt. Egy erős főpap és egy tökéletes áldozat szükségképpen kiegyenlítette a számlát, ami megfelel Istennek és embereknek egyaránt.
Miért nem változhat a törvény csak papság által? Mivel a főpapok voltak a közbenjárók. Pozitív irányba, a törvény csak egy jobb főpapi közbenjáró által változhatott.
6. Lesz még papságváltozás a jövőben?
Jézus Krisztus Urunk, örökkévaló főpap, főpapváltás nem lesz:
Zsidókhoz 5:6 "Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint."
Az ezer éves királyságban, az Úr Jézus keze alatt fog szolgálni az "Egyház" is, mint papok:
Jelenések 20:6 "Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig."
7. Lesz még törvényváltozás a jövőben?
Igen. Az "Egyház" meg fogja kapni a jogot az ítélettételre és a büntetésre:
1Korinthus 6:
1. Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt?
2. Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre?
3. Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?
Jelenések 2:
26. És a ki győz, és a ki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon;
27. És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; a miképen én is vettem az én Atyámtól:
28. És adom annak a hajnalcsillagot.
29. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
8. Miért leszünk papok és királyok csupán ezer évig? Persze, ha valóban keresztyének vagyunk és nem csupán névlegesen.
1Korintus 15:
24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Papok csak akkor vannak, ha van bűn is. Mivel a bűn fel lesz számolva, a papság intézménye is megszűnik.
---
Milyen szabadságra szabadított és hívott el az Üdvözítő Úr Jézus?
"A szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg"
\" 1. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. 2. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. 3. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. 4. Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelembol kiestetek. 5. Mert mi a Lélek által, hitbol várjuk az igazság reménységét. 6. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. 7. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? 8. Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket hív. 9. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti. 10. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de a ki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen. 11. Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya. 12. Bárcsak ki is metszetnék magukat, a kik titeket bujtogatnak. 13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sot szeretettel szolgáljatok egymásnak. 14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek. 16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. 17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. 18. Ha azonban a Lélektol vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.\" (Galata 5:1-18)
Némelyek, a fentiekről ezt valják: "Itt szerintem nem arról van szó, hogy ne tartsuk be tovább a parancsolatokat! Hisz a többi kilencet akkor mért tartjuk be."
Tudjuk jól, hogy az Izráelitáknak, kb. 600 törvénycikkelyük volt és ezeket mind Isten adta, Mózesen keresztül. Nem jó az aféle célzás miszerint Isten adott tíz törvénycikkelyt (a tízparancsolatot) és a többire felkérte Mózest hogy valamilyen módon legyen olyan "társszerző".
Lássuk mit mond Mózesről Nehémiás Könyvénél az Ige, társszerző volt-e Mózes, vagy csupán egy egyszerű szolga, aki az Isten szavát továbbadta?
"És a sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égből, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által." Nehémiás 9: 13,14
Látjuk tehát, hogy az a kb. 600 törvénycikkely mind "helyes végzések, igaz törvények és jó rendelések" vannak "parancsolva" nem mintha Mózestől lettek volna adva, hanem Mózes által lettek adva, személyesen Istentől. Az Úr Jézus szerint, a törvényben voltak olyan engedmények, amelyeket Mózes eszközölt ki (a válólevél) és ez bizonyos szemszögből helyes volt, pl. ha a nő vagy a szülei eltitkolatk valamit felőle és az azután tudodott ki. Nos, most felteszük mi is a kérdést, miért csak tizet, vagy akár huszat, vagy akár harmincat, stb. kell betartani a többi "megparancsolt" "helyes végzésből, igaz törvényből és jó rendelésből"? Mert látjuk, hogy a többiek is "helyes végzések, igaz törvények és jó rendelések" voltak, és ha az összes kb. 600 "helyes végzések, igaz törvények és jó rendelések" voltak miért nem kell őket mind betartani? Ki mondja meg nekünk, hogy hányat kell és hányat nem kell megtartani a kb. 600-ból és miért? Továbbá, attól eltekintve, hogy a kb. 600 Istentől parancsolt törvénycikkely "helyes végzésből, igaz törvényből és jó rendelésből" ált, mégis "ellenünk szóló kézirásként" (Kolossé 2:14) és a tizparancsolat "a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata" (2Korintus 3:7) volt nevezve.
És mindez azért mert egyetlen ember sem volt képes tőkéletesen és bűn nélkül élni, ezért a törvény sem menthetett meg senki. Ettől eltekintve a törvény átkot szort mindenkire, azt mondván, hogy átkozott mindenki aki be nem tartsa (5Mózes 27:26). Tehát, mivel minden ember átkozott volt emiatt, szükség volt egy megmentőre aki átvegye az átkot és szabadságot adjon a törvény alól. Krisztus átvette az átkot a Golgotán, és ezért csakis Krisztus által lehetséges az Istenben hívő emberek felszabadulása a bűn és a halál alól.
Éppen ezért aki nem Krisztuson keresztül akar idvezülni vagy Krisztus mellett más megmentési eszközöket, módokat is keres, az tulajdonképpen tudatlanul eltörli Isten kegyelmét:
"Nem törlöm el Isten kegyelmét, mert ha törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg." Galácia 2:21.
Itt arról van szó, hogy ha az ember megmentése érdekében az "ellenünk szóló kézirás" (Kolossé 2:14) és a tizparancsolat "a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata" (2Korintus 3:7) nélkülözhetetlen lenne, akkor tulajdonképpen Krisztus halála hiába és ok nélkül lenne, mert az "ellenünk szóló kézirás" (Kolossé 2:14) és az a tizparancsolat amely "a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata"ként volt nevezve (2Korintus 3:7), elég erős lenne ahhoz, hogy az embereket felszabadítsa a bűn és a halál alól.
Ezért Krisztus váltságáldozati halála tőkéletesen kielégítő és megfelelő a hívő emberek megmentése érdekében és nem kell "kisegíteni" cselekedetekkel (körülmetélkedés, szombat, ünnepek, áldozatok, stb.). Érthető tehát miért nem akartak az apostolok fölöslegesnek és mellözhetőnek nézhető igát (Cselekedetek 15:10) és terheket (Cselekedetek 15:28) rakni a tanítványokra. Mert úgye érthető, hogy miért lehet egy pihenőnap tartása jó és szent ott ahól mindenki ugyanazt a napot tartja, de ugyanakkor miért lehet egy eltérő pihenőnap iga és teher ott ahól mindenki más napot tart pihenőnapként. Sok őszinte adventista és szombatista hívőről, de a vasárnaposokról is hallunk, hogy valósággal gyötrödnek és kínlódnak mivel nem tudják kellőképpen betartani a szombatot/vasárnapot és más nekik előírt dolgokat és bizony alkalmatlannak és törvénytaposónak nézik magukat Isten kegyelméhez.
De Isten hatalmas kegyelemben és szeretetben. Istent nem nézhetjük úgy, mint egykor Jónás nézte (Jónás 4:1-11), vagy mint a boldognak mondott Ágoston, vagy Kálvin János, genfi reformátor nézte. Nem kívánhatjuk meg Istentől azt, hogy ha Isten kiadott egy törvényt, akkor azt ne másítsa meg, bármi is legyen. Ahelyett, hogy valósággal egy szellemi értelemben vett bálványt (aranyborjút) csináljunk Isten egyik törvényéből, és azt imádjuk, szolgáljuk félelemmel, inkább ismerjük el Isten jogos teljhatalmát, úgy az emberek mint az emberek szolgálatában álló törvények felett. Vagy mi kezdünk el okoskodni, parancsolgatni Istennek?
Továbbá kifogásolják:
"Vagy, te nem tartod be? Parázna vagy? Gyilkos vagy? stb. Biztos vagyok benne, hogy nem. Legalábbis szándékosan, biztos hogy nem. Nem értem, akkor mért pont csak a 4-ik parancsolatra vonatkoztatod a fenti bibliai gondolatmenetet?"
Nem azért kell betartanunk azt a kilencet amire céloznak, mert ott van a Mózesi törvényben, hanem amiért a Krisztusi új testamentum törvényében van. Sok Európai országban rendszerváltás volt és új alkotmány adatott. Tudjuk, hogy úgy a komunista mint a demokratikus alkotmányban el van ítélve a lopás, hazugság, stb.. Nem azért tartjuk be az új alkotmányban megkövetelt törvényt, mert a régiben van, hanem mert az újban van. Azt sem hozzuk fel, miért ne tartsuk be a többi általunk jónak vélt (de a demokratikus alkotmányból kimaradt) kommunista törvényt, csupán azért mert megtartunk bizonyos törvényeket a régiből. Továbbá, az igaz, hogy nem tartjuk egy szószerinti hetedik napon a negyedik parancsolatot, de viszont az is igaz, hogy szellemi értelemben tartunk pihenőnapot az Atya tiszteletére, mert úgy ahogy van szellemi körülmetélkedés, úgy van szellemi szombat/nyugalom is:
Utalás a szellemi körülmetélkedésre: "A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében." Kolossé 2:11
Utalás a szellemi szombat/nyugalom megtartására: "Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szolna azok után más napról. Annakokáért megvan a szombat/nyugalomnapja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól. Igyekezzünk tehát bemeni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék." Zsidókhoz 4:8-11
Ezzel öszhangban tartunk egy szellemi nyugalomnapot, a Krisztus által adott dicsőséges szellemi szabadság szerint, de nem ótestamentumi, hanem újtestamentumi módra (tehát akkor amikor tudunk).
Továbbá, nem tartunk egy szószerinti és ótestamentumi szombatnapot mert Pál apostol sem tanította a megtartását és a Jeruzsálemi tanács sem követelte meg. Ha az ótestamnetumi szombat megtartása olyan fontos, akkor elképzelhetetelen, hogy kihagyták volna (Cselekedetek 15:22-29). Pál apostol már hirdette nékik (a nemzeteknek) az Isten és Krisztusáról szoló örömhírét, ami még "szükséges" volt peddig az apostoli tanács, a jeruzsálemi gyülekezet és vénei jóváhagyták. A szombat nem szerepelt benne. Az első egyházatyák, hitvédők és mártirok írásai is erről tanuskodnak.
További érvük:
"Én szerintem itt arról van szó, hogy aki test szerint metéli körbe magát az a test szerinti erovel (saját erejéel) köteles megpróbálni betartani a parancsolatokat. Persze azt tudjuk, hogy az nem fog menni. :-) Tehát az valóban iga és semmi haszna, fölösleges erölködés. Viszont aki a lélek által a jelképes szívét metéli körbe, azaz újjá születik a szent szellem által (ami csak Jézus óta adatott meg) az felszabadul ezen erölködés alól, mert a Lélek által nem nehéz betartani a parancsolatokat. Az erölködés alól felszabadulnak, így nem a törvény alatt vannak, hanem azért, hogy azt betöltsék. Mint, ahogy Jézus is nem eltörölte, hanem betöltötte: \" 17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. \" (Máté 5:17-18) Ha a ti logikátok szerint értelmezük a Galata 5:1-18-at, akkor az nincs ellentmondásban a Máté 5:17-18-cal?! Már pedig a Bibliában nem lehet ellentmondás."
A fenti eszmefuttatásnak van egy jó eleme is, de valami nem stimmel. Az adventisták, szombatisták és más, hozzájuk hasonló "nap" tanítok általában kihagyják a Máté 5:17-18-ból azt ami eléggé lényeges a dolgok tiszta megértésére. Itt az Íge azt mondja: "Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybol egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. \" (Máté 5:17-18).
Krisztus nem mondja, hogy a Mózesi törvény és a próféták nem mulnak el soha, hanem épp ellenkezőleg arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor beteljesednek akkor elmulnak.
Ha az "a míg minden be nem teljesedik" nem teljesedett be Krisztus által és még mindig teljesíteni kell, az apostol sem mondhatta volna azt, hogy:
"eltörölte a parancsolatokban ellenünk lévő kézirást" Kolossé 2:14, vesd össze 5Mózes 27:26 és Jakab 2:8-12-vel
"a törvény által senki sem igazul meg Isten elött, nyilvánvaló" Galata 3:11 vagy
"a törvény vége Krisztus" Róma 10:4
vagy
"nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt" Galata 3:25
vagy
"kibocsátotta Isten az ő fiát…aki törvény alatt lett…hogy a törvény alatt levőket megváltsa" Galata 4:4,5
Tehát nem hiába mondja az Íge, hogy: "a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. \" (Máté 5:17-18).
Nagy figyelem. Nem hiába mentett fel a Mózesi törvény alól. Értékeljük ezt. Áljunk meg a kegyelemben és szeretetben. A szeretet a cél. Ha ez megvan minden megvan, ahól ez nincs semmi sincs. Szeressünk tiszta szívvel. Erre hívott el az Isten és az Ő Fia, a mi Urunk és Szabadítónk.
---
Télen, december 25-én született a Messiás???
Az igaz, hogy mindenki aki tudott róla és jóakaratú volt örvendezett a Messiás születésének hírére (Lukács 2:8-20). Mi is ezt kell tegyük, minden nap szüntelen, ne csak egyszer egy évben. De ez a születés vajon télnek idejében történt, december 25-én? Lukács 2:1-7 szerint Augusztus Császár egy népszámlálást hirdetett Júdeában, megparancsolva mindenkinek iratkozzon fel szülővárosában. Ez Júdeát emberi hangyabollyá változtatta, ezért nem kaphatott József és Mária szálláshelyet Betlehemben.
Bármennyire is szívtelenek voltak a rómaiak, köztudott, hogy mégis mindent okosan végeztek. Ha a népszámlálást nyárára vagy télire tették volna, nyáron a nagy hőség, télen pedig a hideg és az eső miatt valószínűleg sokan kifogásolták volna, ürügyként. Maradt az ősz vagy a tavasz.
Milyen a tél Júdeában? A rómaiak tudták. Az Úr Jézus tudta és ezért nem ajánlotta senkinek utazásul (vesd össze Máté 24:20-al). József és Mária körülbelül egy 150 km-es utat kellett megtennie szamárháton, Názárettől Betlehemig, ez egy körülbelül 4 - 5 napos út szamárháton, persze jó időjárásban és egy egészséges ember számra, de egy szülni készülő asszony számára és főleg télen, sokkal több, ha nem lehetetlen, vesd össze 2 Sámuel 23:20; Példabeszédek 31:21; Jeremiás 36:22 - a ,,khisleu” zsidó naptári hónap ,,részben november és december”, lásd Nehémiás 1.1 lábjegyzetét, a lábjegyzetes Bibliákban. Ezsdrás 10:9,13 szerint meg van említve a kilencedik hónap 20-dik napja, a zsidó naptár szerint "khisleu" volt a 9-dik hónap, amelynek a 20-dik napja decemberre esik, mint egy "esős" időszak napja, amelyben az emberek nem tudtak kint állni. Hát tényleg akkor meg kell elégednünk az Úr Jézus szavával, hogy a Júdeai télen sem jó a járás, kelés még szamárháton sem. Vajon a rómaiak ezt figyelmen kívül hagyták volna? Tehát lehetett minden bizonnyal az ősz. De hogy milyen nap, az kiszámíthatatlan.
Egy másik nyomós ok, hogy az Úr Jézus nem születhetett télen a Lukács 2:8-20-ban található. Télire a pásztorok, beterelik a juhnyájaikat és ezért sem ők sem nyájaik nincsenek a mezőn és főleg nem éjszaka, amikor 4 fok alá is csökkenhet a hőmérséklet. Aki teheti láthassa a: Daily Life in the Time of Jesus p.228 könyvből és a Clarke Clarke ‘s Commentary Vol.5, p.370-ból.
Hogy miért ünneplik mégis az Úr Jézus születésnapját december 25-én az már egy másik téma, miből az érdekeltek egy kis ízelítőt kaphatnak ha figyelmesen elolvassák az 1Királyok 12:32,33 - Ézsaiás 1:10-31 verseit.
Megjegyzendő, nehogy megbotránkoztatva legyen valaki, hogy semmi rossz nincs abban, ha valaki jó és igaz dolgot kíván (például: Boldog új évet kívánok! vagy Boldog születésnapot! hiszen a valóságos dolgok megünneplése nem bűn), de ha kiderül és tudja, hogy az a jó, amit kiván nem az igazságon alapszik, akkor az igazság szerint kell cselekednie.
Sokan nem kívánhatnak "Boldog karácsonyt!", még akkor is ha megbotránkoztatnak másokat. Pedig Isten látja, hogy nincs szándékukban. Megmagyarázható.
Elgondolkodott-e valaki azon, miért nem szerepel a karácsony szó a Szent Írásban? Murádin László erdélyi nyelvész (katolikus máskülönben) a magyar "karácsony" szóalakot - egy ősszláv szó a "kracsun" átvételében látja (Anyanyelvünk ösvényein, 71 oldal, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1996), és ezt a szót az Etelközből jövő ősapáink (Etelköz alatt értsd az Itil (vagyis Volga) és a Don közötti részt) átszólamozták karácsonnyá. Román forrás szerint ez az ősszláv szó eredete, egy ősszláv pogány isten nevére és ennek ünnepére vezethető vissza. Az ősszláv pogány világban ünnepelt élet és halál istenét, név szerint Kracsunt, a "kracsunkor", vagyis a téli napforduló ünnepén (magyarul karácsonykor) ünnepelték, mint a rómaiak Szaturnuszt, a "szaturnáliakor".
Hogy miért nem váltak meg a keresztyének ettől a pogány névtől és miért tisztelegnek mégis a nevének, persze tudatlanul, itten Romániában is és máshol, néhányan errefelé kezdenek rájönni és ezért elzárkóznak az efféle köszöntéstől. Mivel a jó szóra nem hallgató, de az ököllel, kardal, tűzzel, és egyéb fenyegető eszközzel, finoman szólva a királyok karjával áttérített pogányok, még így sem váltak meg szeretett bálványimádó ünnepeiktől és szokásaiktól, titokban űzve őket, a Krisztus utáni VI-dik századtól, vagy talán még hamarabb, az akkori keresztyén misszionáriusi és egyház politika az volt, hogy át kell "keresztelni" ezeket a divatos pogány ünnepeket és szokásokat, ha sem szép szóval sem erőszakkal nem lehet, hát próbálják meg furfanggal megnyerni a pogány szíveket, elvégre a kitűzött cél a fő, ahogy az akkori világban igen elterjedt volt az a filozófia, hogy a cél szentesíti az eszközöket.
Hogy miért felejtették átkeresztelni a pogány ünnep nevét is, ez megmagyarázhatatlan, sokkal egyszerűbb lett volna az ünnep nevét is átkeresztelni, de köztudott, hogy általában az emberek mindig elfeledkeznek valamiről.
Bárhogy is bántak el errefelé a pogánysággal, az Úr Jézus nem születhetett télen, hiszen télen a júdeai Betlehemben is hideg van és főleg éjszaka (Lukács 2:8), jó pár bibliavers lett szolgálva erre, és bármennyire is pogányok voltak a rómaiak annyi eszük volt, hogy ne télen küldözgessék összeíratni az amúgy is lázongó zsidókat. A legmegfelelőbb évszak az akkori primitiv népszámlálásra az ősz volt a legjobb.
Remélhetőleg, a túlságosan feldúlt, de szelíd és alázatos kedélyek, idővel megnyugszanak az Úr segítségével és állást foglalnak az igazság mellett. És miért ne tennék? Hiszen amúgy is az utolsó ítéletnél fény derül mindenre. Miért szégyenkeznének akkor, hogy nem volt igaz hitük??? És erre, vagyis az utolsó ítélet várására, amely az Úr kezében van, mindnyájunknak oda kell figyelnünk, és kellőképpen fel kel készülnünk, nehogy hiú dicsőségvágyból, vagy valaki vagy valakik iránt érzett előítélet, illetve személyes bosszúvágyból vagy puszta elhamarkodottságból, olyat tegyünk vagy mondjunk amit nem kellett volna. Legyünk figyelmesek a kicsiny de a nagy dolgokra is egyaránt, hiszen sok kicsi sokra megy és aki a kevesen is hű a sokan is hű marad, de aki a kevesen sem hű, a sokan még kevésbé.
Az Úr különösképpen terel, néha mint kis bárányt, néha mint egy önfejű, engedetlen juhot, határozott botjával, mert gőgősek és felfúvalkodottak vagyunk és megérdemeljük, bizonyos, hogy többet is mint amennyit elbirnánk, de az Úr látja, hogy nem tudnánk elviselni. A legfájdalmasabb az, Pál apostol szavaival képletesen élve, amikor mint az "Ázsiabeliek" (tudva vagy tudatlanul) elhagyjuk azokat akik ingyen, őszintén és képmutatás nélküli szeretetből szolgálnak és másoknak szolgálunk, olyanoknak akik pénzért és önző, illetve képmutató okokból teszik szolgálatukat. Nem is tudjuk igazán, csak miután a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mit is teszünk. De miután észbekapunk, a remény, a hit és a szeretet, tehát az igazi szolgálat tovább kell éltesen mindannyiunkat. Nincs más járható út, csak a Jézus Krisztus által mutatott út, amit nem lehet akárhogy járni, kikerülve a nehéz szakaszokat, hanem felvéve a kínoszlopunkat és töviskoronánkat. Ajánlatos az alázatos ember őszinte imájának ereje, mely az Atyánál oly becses.
---
Mi az evangélium (örömhír), Krisztus Urunk szerint?
Részlet egy ősrégi magyar katolikus (de protestánsok, újprotestánsok által is fújt, kántált) énekből:
"Krisztus született, Isten emberré lett,
angyalok örvendnek, királyok kesengnek,
s a pásztorok zengnek, térdeikre esnek,
csodát, csodát hirdezgetnek."
A keresztyén világban igen elterjedt és tömegek által vallott vélemény az, miszerint egy ókori téli nap éjszakáján, december 25-én, a szent három egy Isten emberré lett, felvette a Jézus Krisztus nevet, majd 34 éves korában meghalt, feltámdott és tanítványai szeme láttára felment a mennyekbe, ahonnan visszajön ítélni eleveneket és holtakat. A Szent Írás szerint ez nincs pontosan így.
Hogyan magyarázzák Jézus Krisztus szent három egy Istenségét?
Nos egyesek szerint Isten egy szent három egység, akinek három személye (Atya, Fiú, Szent Lélek) van, mégis egy Isten, hogy jön ez? Úgy mintha Jakab, Péter és János nem lenne három ember, hanem egy. Mások szerint Istennek egyetlen neve van a Jézus Krisztus, de ennek a Jézus Krisztusnak három címe van (Atya, Fiú, Szent Lélek), hogy jön ez? Úgy mintha Jakab eljönne Amerikából Európába és felvenné a Péter nevet, majd visszatérne Amerikába és felvenné a János nevet. Mind a két irányzat tehát azt vallja, hogy Jehova Isten tulajdonképpen az Úr Jézus Krisztus. De hát nem mondja ezt a János 1:1? Nem, nem ezt mondja, hanem hasonlót azzal amit a 2Péter1:4 is mond az "isten természetről". Egy földi ember fia ember természettel születik, mégsem azonos azzal aki nemzette, szintén így, Isten Fiának sem lehetett más természete mint Istennek, akkor amikor Istennel volt, "isten (természetű) volt" (János 1:1), mégsem volt azonos Istennel, akit Atyának szólított (János 1:2 - Lukács 22:41-44 - János 17:1-3). Akinek van füle a hallásra az hallja meg és értse meg mit közöl tulajdonképpen a Szent Írás.
A Szent Írás világosan tanítja, a János 3:16 szerint, hogy nem maga Isten lett emberré, hanem Isten Fia:
1.Isten úgy (nagyon) szerette a világot
2.hogy adta (elküldte) a (saját) Fiát (és nem saját maga jött el)
A Szent Írás szerint, az Isten nem válhatott emberré és nem halhatott meg négy fő dolog miatt:
1.Mert Isten az egyetlen aki örök és halhatatlan (Ézsaiás 40:12-28 - 1Timóteus 6:16)
2.Mert Isten emberi szemmel láthatatlan (János 1:18 - 1Timóteus 6:16)
3.Mert halandó és bűnös természetű emberek által elérhetetlen szentségben lakik, az emberi szemekre nézve halált hozó dicsőségben lakik - ezért lesznek a szentségben élők elragadtatva, átváltoztatva és megdicsőülve (2Mózes 33:18-23 - 1Timóteus 6:16 - 1Korintus 15:35-58)
4.A váltságáldozat nem lett volna megfelelő, sokkal nagyobb lévén mint azt megkívánták, lásd: "szemet szemért, fogat fogért, stb.", Istent, a Teremtőt megölni egy bűnös ember (Ádám), egy teremtmény hibájáért, nem lett volna megfelelő, nem is lett volna lehetséges és nem is ez volt Isten akarata (2Mózes 21:23-25 - Lukács 22:44).
Persze, ahogy a Zsoltárok 49:8-10-ből lehet látni, következtetve, csakis egy bűnnélküli égi személy adhatott volna elégtételt Istennek, az emberek bűneiért, de ez nem lehetett Isten, ahogy már láttuk, a négy felsorolt ok miatt, ezért a legalkalmasabbnak kellett lejönnie az égből, Isten saját Fiának, még neki is rettenetesen nehéz volt, arra nézve mi várt rá (János 1:14 - Lukács 22:44). A bűn nélküli emberré lett Isten Fia tőkéletesen megfelelt a váltságáldozatnak. Aki Istenhez tér, Fia által és megbánva bűneit (Ap. Csel. 2:38) hisz benne és általa, annak kegyelem adatik, vagyis örök élet, ingyen, a megmentést nem kell "kiérdemelni" (Ap. Csel. 15:1,5 - Efézus 2:8,9 - János 3:16), ha miután üdvözültünk mindvégig kitartunk élő hit által (Máté 24:13 - Jakab 2:26). Ez az örömhír, az evangélium: más szóval, ha Isten el nem küldi Fiát és ez nem hal meg önként, a mi bűneinkért, örökre el lennénk veszve mint az istentelenek. És Sátán nagy diadalt szerzett volna, ezért verejtékezett az Úr Jézus vért a Gecsemáné kertben, tudta, hogy ha akkor visszalép, mi örökre el vagyunk veszve, ezért mindenki aki nem hisz benne örökre el van veszve, látod-e, érted-e ezt??? Most ragadd meg erősen a megmentésed lehetőségét, mert nem lesz egy másik alkalom soha többé. Ne bízz a hitetőkben!!! Ne add fel egyetlen lehetőségedet emberi, vallásos filozófiákért!!!
Nos, a "három egy isten"-ben hívők szerint Jehova Tanúinak meg kell válniuk 1914-től és ez igaz, de mit mondjunk róluk, nekik nem kell megválniuk a "három egy isten" dogmájától??? Képesek lesznek e erre??? Mint "három egy istenben hívő" egyházak, aligha.
Bármit is fognak követelni, kiabálni, erősgetni, "bizonyítani", "érvelni", mondani vagy tenni a három egy istenben hívők, a dogmájuk érdekében, a Szent Írás világos, csak egy Isten van, Yhvh héberül, magyarul Jehova, az Atya és ebben az egy Istenben egyetlen egy személy van és nem három, és ez egy szent egy Isten, nem egy szent három egy. Olyan, hogy szenthárom egy istenség nem volt soha, nincs, és soha nem is lett volna ha ki nem találják, ezt mindenki meg fogja tudni az utolsó ítéletnapon. Halljátok ezt ti népek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése