Jehova Isten áldjon meg Jézus Krisztus által minden igazság keresőt,
A prédikálás azért fontos mert életeket mentő misszió. És itt örök életről van szó. Ezért életük árán is megtették ezt, és meg is fogják tenni, azok akik ezt megértették. De aki nem tudja vagy nem hiszi, annak mindegy:
Amikor befejezik bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadat indít ellenük, legyőzi őket és megöli őket. (Jel 11,7)
Ezért nem csak házról házra is lehetett menni, hanem még a háztetőkről is lehetett:
Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el a világosságban, és amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről. (Mt 10,27)
Amit tehát sötétben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit titokban fülbe súgva mondtatok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12,3)
A probléma nem a házról házra való prédikálás, hanem a szállás. Nem szabad visszaélni vele. Oda kell menni ahol erre megfelelő szívesség és hely van:
Amelyik házba bementek, ott maradjatok, mígnem onnan továbbmentek. (Lk 9,4)
És abban a házban maradjatok, azt egyétek és igyátok, amit adnak nektek; mert méltó a munkás a bérére. Ne menjetek házról házra. (Lk 10,7)
Van például egy igaz eset, hogy valaki egy idegen ország városában prédikált az asszisztensével, és csak egy anyagilag szerény özvegy asszony kérte, hogy szálljanak meg nála és ő, meg az asszisztense ezt megtette. Amikor még aznap valaki pénzt adott neki, egy jobb helyre - azaz komoly hotelbe ment onnan, azzal az ürüggyel, hogy nem akarja zavarni. De akkor hogy van az, hogy ameddig nem volt pénze egy hotelre, zavarni tudta, még ha tudta azt is, hogy őzvegy? És akkor csodálkozzunk, ha az őzvegy elvesztette a kis hitét is ami még addig megvolt?
Nincs probléma a házról házra végzett evangéliumi szent szolgálattal, ha az megfelel a Biblia-i valóságnak.
Tag:
A házról-házra való prédikálás fontossága.
Tiltja-e a Biblia a házról-házra való prédikálást?
Jézus Urunk a házról-házra való prédikálásról.
A válasz tulajdonképpen elbeszél az eredeti érv mellett. Senki nem állította, hogy Jézus megtiltotta volna, hogy valaki házról házra járva beszéljen az evangéliumról. Ha egy keresztény úgy dönt, hogy becsenget emberekhez, beszélget velük Krisztusról, meghívja őket egy közösségbe vagy vallásos irodalmat ad nekik, önmagában ebben semmi bibliaellenes nincs. A katolikus Egyház sem azt tanítja, hogy az evangéliumot csak templomban szabad hirdetni. Ellenkezőleg: a Katolikus Egyház Katekizmusa kifejezetten azt tanítja, hogy az Egyháznak kötelessége az evangélium hirdetése, és a világi híveknek is feladatuk Krisztusról szóval és életükkel tanúságot tenni.
VálaszTörlésTehát nem ez a vita tárgya.
A kérdés az, hogy amikor az Apostolok Cselekedetei 5,42 és 20,20 azt mondja, hogy az apostolok kat’ oikon vagy kat’ oikous tanítottak, ez valóban azt jelenti-e, hogy ugyanúgy jártak végig ismeretlen emberek házain, ahogyan ma Jehova Tanúi utcáról utcára, kapuról kapura és ajtóról ajtóra végzik a szolgálatukat.
Erre továbbra is az a válasz: a görög szöveg ezt nem mondja ki.
Ez nagyon fontos különbség. Az, hogy valamit a Biblia nem tilt, nem jelenti azt, hogy egy adott bibliai vers azt a módszert írja le. Biciklivel is el lehet menni prédikálni. Autóval is. Lehet az utcán Bibliát osztani. Lehet interneten evangelizálni. Ezek közül egyik sem válik „apostoli módszerré” pusztán azért, mert nincs rá bibliai tilalom.
Ugyanez a helyzet a házról házra járással.
A válasz elsőként a Jelenések 11,7-et idézi: a két tanú bizonyságtételéről és haláláról. Ez azonban semmit nem mond arról, hogyan történik a prédikálás. Az, hogy valaki életét is hajlandó adni az evangéliumért, a keresztény hit szempontjából természetesen fontos. A vértanúságot a katolikus kereszténység kezdettől fogva nagyra becsüli. De ebből semmilyen logikai úton nem következik, hogy az apostolok ismeretlen háztulajdonosokat kerestek fel egymás után.
A prédikálás fontossága és a prédikálás konkrét módszere két külön kérdés.
Ugyanezért nem bizonyít semmit a Máté 10,27 és a Lukács 12,3 „háztetőkről” való hirdetése sem.
Jézus szavai itt a nyilvánosság és a titkosság ellentétéről szólnak. „Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosságban”; „amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről”. A gondolat világos: amit most szűk körben kaptok, azt később nyilvánosan hirdessétek.
A „háztetőkről hirdetni” kifejezést a bibliafordítóknak készült szakirodalom is a nyilvános kihirdetés képének tekinti. A NET Biblia jegyzete például kifejezetten megjegyzi, hogy a háztetőről való hirdetés a nyilvános kihirdetés kifejezése; az ókori házak lapos tetejéről messzire lehetett hallani a kiáltást.
Ha valaki ebből azt következteti, hogy „akkor még háztetőről is szabad prédikálni”, azzal különösebb probléma nincs. Csakhogy ebből továbbra sem következik, hogy az ApCsel 5,42 kat’ oikon kifejezése „ajtóról ajtóra végzett térítőszolgálatot” jelent.
Sőt, ha következetesen ezt az érvelési módot alkalmaznánk, akkor azt is mondhatnánk, hogy Jézus egy sajátos „háztető-evangelizációs módszert” rendelt el. Nyilvánvalóan nem ez a lényeg. A kép azt mondja: nyilvánosan hirdessétek.
A Lukács 9,4 és 10,7 kérdésében viszont a válaszoló részben helyesen érvel. Valóban igaz, hogy amikor Jézus azt mondja: „abban a házban maradjatok” és „ne menjetek házról házra”, akkor elsősorban a szálláshelyről beszél.
A szöveg összefüggése világos. A tanítványokat misszióba küldi, egy ház befogadja őket, és Jézus azt mondja, hogy ne keressenek utána kényelmesebb vagy előkelőbb szállást. Ezt a hagyományos kommentárok is így értik: ne költözzenek egyik vendéglátótól a másikhoz azért, mert ott jobb ellátást kapnának.
VálaszTörlésCsakhogy én pontosan ezt állítottam az eredeti írásban.
Nem azt állítottam, hogy a Lukács 10,7 általánosan megtiltja a házról házra evangelizálást. Kifejezetten azt írtam, hogy „természetesen ebből nem következik, hogy Lukács csakis így tudná kifejezni a házak közötti mozgást”. A Lukács 10,7-et azért idéztem, mert nyelvileg világosan megmutatja, milyen egy olyan görög mondat, amely ténylegesen az egyik házból a másik házba való átmenetről beszél.
A görög szövegben ez áll: mē metabainete ex oikias eis oikian.
A metabainete azt jelenti: menjetek át, költözzetek át.
Az ex oikias azt jelenti: házból.
Az eis oikian azt jelenti: házba.
Vagyis a mondat szó szerint tartalmazza a mozgást, a kiindulópontot és a célpontot.
Ezzel szemben az ApCsel 5,42-ben nincs ilyen szerkezet. Ott ez áll: en tō hierō kai kat’ oikon, „a templomban és házanként/házakban”. A mondat igéi pedig a tanítást és az örömhír hirdetését jelentik. Maga a görög szöveg jól láthatóan nem tartalmaz olyan igét, amely a házak közötti mozgást mondaná ki.
Az ApCsel 20,20-ban ugyanez történik. Pál ezt mondja: dēmosia kai kat’ oikous, vagyis „nyilvánosan és házanként/házakban”. A görög szövegben itt sincs olyan szó, hogy „jártam”, „bejártam”, „beléptem”, „mentem egyik háztól a másikhoz”. A fő gondolat az, hogy tanított.
Ezért különösen érdekes, hogy a válaszoló a Lukács 10,7 esetében maga alkalmazza azt a helyes értelmezési szabályt, amelyet az ApCsel 5,42 esetében nem akar alkalmazni.
Azt mondja: a „házról házra” itt nem szó szerint evangelizációs módszert jelent, mert a szövegösszefüggésből látjuk, hogy szállásról van szó.
Pontosan.
Vagyis nem elég meglátni valamilyen „házról házra” jellegű magyar fordulatot, és abból rögtön evangelizációs technikára következtetni. Meg kell nézni az igét, a mondatot és a szövegkörnyezetet.
És pontosan ezt kell tenni az Apostolok Cselekedeteiben is.
Az ApCsel 5,42 szövegkörnyezete ráadásul nagyon jól illik a házi összejövetelekhez. Már az ApCsel 2,46-ban ugyanaz a kat’ oikon formula szerepel, és ott a keresztények kenyértöréséről és közös étkezéséről van szó. Senki nem gondolja komolyan, hogy az első keresztények becsengettek az egyik ismeretlen házba, ott gyorsan megtörték a kenyeret, majd továbbmentek a következőhöz.
VálaszTörlésA jelentés egyszerű: a keresztény élet és közösségi összejövetelek házi keretek között is folytak.
Ezért például a Cambridge Bible for Schools and Colleges az ApCsel 5,42-t úgy magyarázza, hogy a templom és az otthoni, házi tér volt a két tevékenységi terület; más régi kommentárok szintén nyilvános és magánjellegű tanításként értelmezik a verset.
Az ApCsel 20,20-nál ugyanezt találjuk. Az Expositor's Greek Testament a dēmosia kai kat’ oikous kifejezést egyszerűen „nyilvánosan és magánjelleggel” értelemben magyarázza, és a nyilvános tanítás mellett a házi keresztény összejöveteleket említi. Ellicott kommentárja szintén megjegyzi, hogy a „nyilvánosan” valószínűleg a zsinagógára és Tyrannosz iskolájára utal, a házi rész pedig a magánházakban tartott tanításra és összejövetelekre.
Ez önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy Pál soha egyetlen hitetlen ember házába sem ment be. Ilyet én sem állítok.
Nagyon könnyen lehet, hogy ment.
Lehet, hogy meghívták valakihez. Lehet, hogy egy érdeklődő otthonában tanított. Lehet, hogy valamelyik keresztény házában összegyűltek hívők és nem hívők. Lehet, hogy személyes látogatásokat tett. A korai keresztény misszió nyilván sokféle emberi helyzetben folyt.
Csakhogy ezek közül egyik sem azonos azzal az állítással, hogy Pál egy utcát módszeresen végigjárva minden ház ajtaján bekopogott, függetlenül attól, hogy ott ismerte-e valakit.
Ez a különbség az egész vita lényege.
A válaszoló története a szegény özvegyről ugyancsak lehet erkölcsileg tanulságos történet. Ha valaki elfogadja egy szegény asszony vendégszeretetét, majd amint pénzhez jut, látványosan jobb szállásra költözik, az valóban lehet tapintatlan, hálátlan vagy botrányt okozó magatartás. Jézus missziós utasításainak hátterében valóban ott van az a gondolat, hogy a tanítvány ne válogasson a vendéglátók között kényelmi vagy társadalmi szempontok alapján.
De ettől még az anekdota semmilyen választ nem ad arra, mit jelent az ApCsel 5,42-ben a kat’ oikon.
Egy erkölcsi történet nem görög nyelvtan.
Tulajdonképpen itt három külön kérdést mosnak össze.
VálaszTörlésAz első az, hogy kell-e hirdetni az evangéliumot. Igen.
A második az, hogy szabad-e akár házakat személyesen felkeresve is evangelizálni. Igen, önmagában ennek sincs bibliai akadálya.
A harmadik viszont az, hogy az ApCsel 5,42 és 20,20 bizonyítja-e, hogy az apostolok a Jehova Tanúi mai, szervezett ajtóról ajtóra szolgálatához hasonló módszert folytattak.
És erre a harmadik kérdésre továbbra sem kaptunk bizonyítékot.
Éppen ezért az sem helyes válasz, hogy „de Jézus nem tiltotta meg”.
Nem is ez volt a kérdés.
Ha azt állítanám, hogy az apostolok lovon jártak misszióba, és valaki rámutatna, hogy az idézett versekben egyáltalán nincs szó lóról, nem válaszolhatnék azzal, hogy „de Jézus sehol nem tiltotta meg a lovaglást”. Ez igaz lenne, csak teljesen mellékes.
Ugyanez történik most is.
A „nem tilos” és a „Biblia szerint ez volt az apostoli módszer” között óriási logikai különbség van.
Sőt, a saját maga által idézett Lukács 10 még egy érdekes dolgot megmutat. Jézus valóban misszióba küldi tanítványait. Városokba és falvakba küldi őket. Beszél arról, hogy belépnek egy házba. De amikor egy ilyen ház befogadja őket, azt mondja nekik: maradjatok ott.
Vagyis még ebből a nagyon konkrét missziós leírásból sem rajzolódik ki az a kép, hogy a misszionáriusoknak minden lakóház minden ajtaját egyenként végig kellett volna járniuk.
Nem azért, mert ezt tiltotta volna Jézus, hanem azért, mert egyszerűen másképpen írja le a küldetésüket.
Az evangéliumokból és az Apostolok Cselekedeteiből sokféle evangelizációs helyzetet látunk. Jézus beszél zsinagógákban, hegyoldalban, magánházakban, az úton, kútnál, a templomban és tömeg előtt. Pál prédikál zsinagógában, piactéren, Tyrannosz iskolájában, magánházakban és személyes beszélgetésekben. A kereszténység terjedése nem egyetlen technikai módszer alkalmazásaként jelenik meg.
Ez katolikus szemmel is fontos. Az Egyház missziós, mert Krisztus küldte. A Katekizmus szerint az Egyháznak kötelessége minden ember számára hirdetni az evangéliumot, és a laikus keresztény is keresse az alkalmakat arra, hogy szóval beszéljen Krisztusról a hívőknek és a nem hívőknek.
VálaszTörlésTehát egy katolikusnak semmi oka nincs azért vitatni a Jehova Tanúi értelmezését, mert kellemetlennek tartaná a személyes evangelizálást.
A probléma nem a buzgóság.
A probléma az, amikor egy jogosan alkalmazható missziós módszert utólag visszaolvasnak egy ókori görög kifejezésbe, majd azt mondják: „látjátok, az apostolok pontosan ugyanezt csinálták”.
Ezt az idézett válasz egyáltalán nem bizonyította.
A Máté 10,27 csak azt bizonyítja, hogy az evangéliumot nyilvánosan kell hirdetni.
A Lukács 12,3 szintén a nyilvánosságról beszél.
A Lukács 9,4 és 10,7 azt mutatja, hogy a misszionárius ne válogasson jobb és rosszabb szálláshelyek között.
A Jelenések 11,7 azt mutatja, hogy Isten tanúi akár üldözést és halált is szenvedhetnek.
Egyik vers sem mondja, hogy az apostoli evangelizáció kötelező vagy jellegzetes formája az volt, hogy az apostolok egymás után minden idegen lakóház ajtaján kopogtattak.
És továbbra is ez az eredeti kérdés.
A Jehova Tanúi természetesen járhatnak házról házra, ha ezt megfelelő evangelizációs módszernek tartják. Ugyanezt megteheti katolikus, baptista, pünkösdi vagy bármely más keresztény is. Lehet hatékony, lehet kevésbé hatékony, lehet kulturálisan megfelelő vagy bizonyos helyeken kevésbé megfelelő. Erről külön lehet beszélni.
De ettől még nem lesz igaz az az állítás, hogy az ApCsel 5,42 és 20,20 egyértelműen ezt a módszert írja le.
A görög szöveg ennél egyszerűbbet mond: az apostolok nemcsak nyilvános helyeken tanítottak, hanem házi környezetben is. Az 5,42-ben a templom és a házi tér áll egymás mellett; a 20,20-ban a nyilvános és a házi tanítás. Hogy pontosan hogyan kerültek az egyes házakba, ki hívta meg őket, kik hallgatták őket, és milyen útvonalon mentek egyik helyről a másikra, azt a szöveg nem közli.
Ezért továbbra is ugyanaz a következtetés marad érvényben: a kat’ oikon valóban lehet disztributív, vagyis „házanként”, de a disztributivitás nem ugyanaz, mint a házak közötti mozgás. A mozgást külön ki kell fejeznie valaminek a mondatban. Amikor Lukács valódi házak közötti mozgásról beszél, erre képes is világos szerkezetet használni. Az ApCsel 5,42-ben és 20,20-ban azonban nincs ilyen mozgásige.
Így a vitapont egy mondatban összefoglalható: nem azt vitatjuk, hogy szabad-e házról házra prédikálni, hanem azt, hogy az Apostolok Cselekedetei idézett versei bizonyítják-e, hogy az apostolok a mai Jehova Tanúihoz hasonló ajtóról ajtóra módszert alkalmaztak. Az előbbi lehet teljesen megengedett; az utóbbit viszont a görög szöveg nem mondja ki.