Rovásírásos Miatyánk vagy Magyar Miatyánk: "és ne hadgy minket késértetbe jutnunk"

„Mi atyányk ki az menyekben vagy, 
szenteltessék az te neved. 
Jőjön el országod. 
Légyen az te akaratod 
mi képen menyben azonké pen az földönis. 
Az mi kenyerünket az mindennapiat adgyad nékünk ma. 
És engedd meg mi nékünk az mi adóságinkat
miképpen miis meg engedünk azoknak az kik mi nékünk adóssok 
és ne hadgy minket késértetbe jutnunk 
de szabadiczs meg az gonosztul. 
Mert tied az ország és az hatlom és az diczsőség mind örökn öröké amen”.
(Fordítás 1718-ból)

 

Ez a "ne hadgy minket késértetbe jutnunk" keleti mintára mutat, és arra, hogy ez a Magyar Miatyánk, nagyon régi, még a magyarok bejövetele előtti időből, akik katolikus hitre tértek és a nyugati (katolikus) Miatyánkot használták, melyben a következő szövegváltozat van:

 

Az Úr imádsága (Miatyánk)

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.

A szerző Bél Mátyás evangélikus püspök, tudós, a rovásemlékek gyűjtője, 1718-ban publikált régi magyar fordítást, amely rovásban maradt meg. A katolikus szerzetesek összegyűjtötték a rovásokat és elégették. Csak pár maradt fenn.