"My life, my choice." (Az én életem, az én választásom.) Nagyon divatos az a közbeszéd, hogy az életünk a miénk és azt teszünk vele amit akarunk. Azaz mi vagyunk a magunk ura; sőt, ha már a magunk urai lehetünk, akkor kiterjeszthetjük "uraságunkat" és akaratunkat a mások élete felett és kényünk kedvünk szerint bánhatunk a mások életével is...
De itt valami nem stimmel. Ami a miénk, azt meg is tarthatjuk. Azonban, azt amit nem tarthatunk meg, hogyan lehet a miénk? Semmiképpen sem lehet! A halál mutatja.
Az életünk az Istené. Egy ajándék.
Mert benne (általa) élünk, mozgunk és vagyunk:
Cselekedetek 17:28
Ő majd számon kéri mindenkitől, hogyan sáfárkodott az életével. Aki elherdálta és semmibe vette a maga életét vagy a másokét, az bebizonyította, hogy nem méltó az örök élet ajándékára sem.
Ezt az Istentől jövő figyelmeztetést nagyon meg kell figyelni, ha örök éltre vágyunk:
Jelenések 21:8.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése