A magyar őstörténet hazai forrásai
A magyarok mint szkíta illetve hunok egyik ága (törzse) jelenik meg a leg régebbi hazai hagyományban, Anonymus és Kézai Simon korában. A magyarok keleti, ázsiai eredetét sohasem vitatták. A honfoglalás előtt (895 - 900), pár évig a Kazár Birodalomban éltek, ezelőtt pedig az Etelköznek (Volga folyó térsége) nevezett országban. Ez a régi Szkíta-ország egyik tartománya volt, de ez sem volt az eredeti országuk. Egy magyar krónikás szerint eredeti országuk Eviláth földje, Perzsia egyik tartománya.
A Biblia szerint Jáfet leszármazottai (Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek, Tírász) népesítették be a Föld északi és keleti tájait (Mózes első könyve, 10:2).
Mózes első könyve (10:3) – hasonlóképpen A krónikák első könyve (1:6) – Gómer fiának nevezi a szkíták bibliai ősét: „A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.” Askenáz tehát Gómer legidősebb fia, ez pedig Jáfeté, aki Noé legkisebb fia. Askenáz leszármazottai pedig a szkíták.
A szkíta név egy gyűjtőnév lehetett, mit más testvér is használt „… Mágog pedig a róla elnevezett mágogokat alapította, kik magukat szkítáknak nevezik” (Iosef Flavius, A zsidók története, 1:6).
Anonymus szerint: „Szkítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet.”
A magyar név jelentése
Hogy mennyi igazság van benne, nem lehet tudni, pont ezért teljesen kizárni sem lehet. "Má-gog" lehet két szó, szintén a "Ma-gyar" is. A "ma-" "má-" lehet véletlen egybeesés, de valós alap is. Bizonyos indo-európai nyelvekben a "mas, mare" valami nagyot jelent. Tehát "jáfetita" szó. Az "ár" szintén indo-európai szóból ered: ar-is-tos, azaz "kitűnő", tágabb értelemben "nemes", "fényes", "csillogó" valaki). Ezek szerint tényleg szép a "magyar" szó ősi jelentése.
Lehet-e Menróth Nimród?
Kézai Simon szerint: „S midőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelven beszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia...”
A Biblia szerint a korai ókorban az ilyen óriások kb. 2,5 - 3 m körül voltak, tehát inkább nagy embereknek, mintsem mitikus óriások.
Ez a Menróth - Kézai történéből - lenne Nimród? Nimród a Biblia szerint nem Jáfet, hanem Kám legidősebb fia, Khús származottja.
Külföldi krónikák a magyarokról
Eredeti országuk
Abu Ubajd al-Bakri vagy egyszerűen al-Bakrī (kb. 1040–1094) arab andalúz történész és földrajztudós szerint – Országok és utak könyve, 9. töredék – az al-Unqalušok (azaz magyarok) „… Horászánból vándoroltak ki”. A történelmi Horászán területei Irán, Türkmenisztán és Afganisztán volt.
Ezt visszatükrözi a magyar szóvilág is:
Pl. az "ember" szó utolsó része (-er), benne van a Szászáni Birodalom, hivatalos nevében: Er-an-shahr (középperzsa). Er-án, ma Irán.
I. Ardashir, az Egyesítő (i.sz. 180–242), a Szászáni Birodalom, az ókori iráni birodalom megalapítója. I. Ardashir kibővítette birodalmát keletre és északnyugatra, meghódítva Horászánt is. Az "emb-er" szónak szintén indó-európai gyökerei vannak: az emb-ru-on - jelentése: duzzadó. Az "er" szó pedig harcost jelent. Az "emb-er" szó teljes jelentése: duzzadó harcos (gondolj egy duzzadó folyóra).
Miért a türkök egyik fajtájá?
Ibn Ruszta és Gardízí a magyarokról (X. sz.)
„A magyar pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20 000 lovassal vonul (lovagol) ki. Főnökük elnevezése Kende. Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki ténylegesen királyként uralkodik fölöttük, Gyulá-nak hívják. Minden magyar a Gyula nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben. A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, ..."
BÍBORBANSZÜLETETT KONSTANTÍN (905 – 959) - A BIRODALOM KORMÁNYZÁSÁRÓL (a magyarokról):
“A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, ... De abban az időben nem türköknek mondták őket, .... hanem savartoi (avar) asfaloi (ászik, szkíta féle törzs)”
Megjegyzés:
A türk név alatt türkmén (török féle), azaz, egy keverék népesség érthető. A régi, tiszta fajú törökök, Kína nyugati határában éltek, Indiától északra.
Ezt a régiót észak-iráni (szkíta) népek igázták le, miután asszonyaik fúlva holt csecsemőket nemzettek és kénytelenek voltak más néptől venni feleséget. Eképpen, a szkíták a török őslakosokkal egy keverék néppé olvadtak és egy török féle, keverék nyelvet beszéltek. Idővel, ezek a türkmén népek észak és nyugat felé vonultak.
Baksi Iman: „Gazi-Baradzs Tarihi” – Gazi-Baradzs Évkönyvei szerint, 1229-1246:
"A türkmének bizonyos kirgiz (úzok) és türk népek leszármazottai voltak, akik vezérükkel a masszagéták (ászik, alánok) földjére jöttek és fokozatosan megsokasodtak. Ezek nagyon szép emberek voltak és nyelvük kellemesen hangzott."
Ez Etelközben történt.
Miért avarok?
A Dél-Bugi magyar-bolgár csata után (896), a kortárs bolgár krónikás a magyarokat avaroknak nevezi. Jogos tehát a "savartoi" nevet avarként nézni és az "asfaloi" nevet ászinak (szkítának). Feltehető, hogy az Etelközi magyar türkök észak felé terjedtek, és a Jugrának nevezett Ob melléki avar terület felett is uralkodtak. Ezért nevezték magukat ugoroknak is. Ezek szerint a magyarok avar-szkíta, más néven "ugor" népesség.
A magyarok foglalkozásáról
Ibn Ruszta és Gardízí szerint:
"Sátraik vannak és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal. [...] Lakhelyeik [...] két folyó között vannak. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik. [...] A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van.
(Állandóan) legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. [...] Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. [...] Eladják nekik a rabszolgákat, és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat.
A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak."
Harcmodor
Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művéből (900 körül)
"A fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűrik, dacolnak a hőséggel és faggyal és a szükségesekben való egyéb nélkülözéssel, mint afféle nomád nép. [...] Ügyesen kilesik a kedvező alkalmat, és ellenségeiket nem annyira kardjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szükségesekben való megszorítás útján. Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az előnyt. [...]
Jobbára a távolharcban, a lesbenállásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket. Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak és a többi nép, ideig-óráig való üldözéssel és zsákmány-szerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból."
Etelközi országuk földrajzi helye
A Don és Volga között. Régi neve Etelköz (jelentése "Hét öl között"), görögül Meotisz. Ez a hely Szkíta-országban volt.
A magyarok régi vallása
(Ibn Ruszta és Gardizi szövegeiben):
"A magyarok tűzimádók."
Kézikönyvtár
A Pallas nagy lexikona
Tűzimádók,
Tűzimádók, Zoroaszter által alapított vallás hivei. L. Parszik, Parszizmus és Tűztisztelet.
Mikor kerültek Etelközbe a Horaszáni türkmének (magyarok)?
Nehéz eldönteni.
Hunok Birodalma (370 - 469) Hunok - Világtörténeti Enciklopédia és más anyagok szerint A hunok a 4. és 5. században kiemelkedő nomád vezér törzs lett, amelynek eredete homályos. Feltehetőleg Szibériában élő, sátrakban lakó, lovas nomádok voltak. Nyugati határuk a gótok és alánok szomszédságában volt, mint a magyaroké. "A római forrásokban először Tacitus történész említi őket (Fragments, 7) Kr. sz. 91-ben, emberekként, akiktől féltek a múltban, de vereséget szenvedtek ("alánokra, hunokra és gótokra gondolok"), és jelenleg nem említik őket úgy, mint bármely más barbár törzset, akik veszélyt jelentenek Rómára nézve." Idővel ez megváltozik. Ammianus Marcellinus (III. sz.) római katonatiszt szerint, a hunok az Azovi tengeren túl élnek egészen a Jeges Óceánig, északra. Feltehetően a "hanti" törzs nevében is van valami hunos hangzás. A germánok és gótok mint "fálik" nevezték a tőlük keletre élő szomszédaikat. Ez a szó benne van a magyarok által közölt saját elnevezésükben: savartoi asfaloi. A hun birodalom alapításának dátuma nem ismert pontosan, de 370 körülinek tekintik, amikor a kangarnak nevezett besenyőket legyőzték (a besenyők a tatárok egyik törzse). Ezután a besenyő-tatárok fennhatósága alatt álló alán törzseket szétverték a hun törzsek. A magyarok is részt vettek a döntő csatában, de mint a alánok szövetségesei. A csata kimenetelét látva, átpártoltak a hunokhoz, akik távoli rokonaik voltak. Ekkor már mindkét nép külön külön élt, mind távoli rokon. A magyarok ekkor a Volga mellett éltek, mely nyelvükön Etel, a hunoktól délre. Ezután, a hun-tatár-alán-magyar seregek leverék a gótokat. "A hunok valószínűleg röviddel 370 előtt érkeztek Nyugat-Ázsiába, Közép-Ázsiából: először a gótokat és alánokat hódították meg, számos törzset arra késztetve, hogy a Római Birodalomban keressenek menedéket. A következő években a hunok a Római Birodalom határain kívül meghódították a germán és szkíta törzsek nagy részét. 375-ben inváziót indítottak Róma ázsiai tartományaiba és a Szászáni Birodalomba is. Uldin, a korabeli forrásokban megnevezett első hun uralkodó alatt a hunok 408-ban indítottak első sikertelen nagyszabású rajtaütést Európában a Kelet-Római Birodalomban." Ezt követi Atilla sikeres uralma (410 körül – 453). 469 után a hun birodalom szétesett. A hunokat mindenhól legyőzték, keleten a kangar besenyők morzsolták fel uralmukat és a kiirtásukon fáradoztak, mivel a hunok keményen bántak velük. A megmaradt hunoknak és magyaroknak, a volgai bulgárok adtak menedéket, akik a masszagétákkal szövetkezve megállitották a besenyők további előrenyomulását nyugat és dél felé. Ezért voltak a besenyők a hunok és magyarok ősi ellensége. A volgai bolgár-hun birodalom szétesése után, a kazárok szerzik meg az uralmat bizonyos területek felett (a tatárok segitségével) és elölük az avar-hunok Pannoniába jönnek, mig a bolgárok egy része a mai Románia és Bulgária területére kültözik. A háború sokká tart és mivel a magyar vezérek egy része megunta az örökös háborút, egy részük behódol, egy másik része visszatér Horaszáni (Kwarezmi) hazájába. A kazár kán, átadja a besenyőknek Etelközt, megalkotja Levediát a behódolt magyaroknak a mai dél - Ukrajnában és Moldovában. Amikor a kazár kán keresztény hitre akart térni, polgárháború tör ki. A magyarok a felkelő kazárok részére állnak. Majd 895-ben beavatkoznak a bulgár-bizánci háborúba, a bizánciak oldalán. Miután kilesték a magyar sereg távozását a Ruthéniai hercegségek ellen, a kazár kán jóváhagyásával, 896-ban a bolgárok megegyeznek a besenyőkkel, hogy két irányból támadják meg a fel a kazár(kabar)-magyar felkelőket. A Dél-Bugi folyó mellet volt a végzetes csata, mely napestig tartott. Az éj leple alatt, a megmaradt kabar-magyar sereg a Modvai szorosokon át, három hónapos út után, Erdélyben kap menedéket és Gyulafehérvár körül szállásolja el magát hét földvárban. A Ruthéniából visszatért magyar sereg, feldulva találva Levediát, Pannoniában kér szállást, egy ottani bolgár hercegtől. Miután látják, hogy a hercegnek nincs sok katonája, ellene fordulnak és legyőzik.
Szalán = Zalán
"Salan, Salanus vagy Zalan (bolgár és szerb cirill: Салан vagy Залан; magyarul: Zalán; latinul: Salanus) a Gesta Hungarorum szerint helyi bolgár[1] vajda (herceg), aki a 9. században a déli Duna és Tisza között, valamint az északi Kárpátok között uralkodott. Vajdaságának (hercegségének) fővárosa Titel volt. Hercegségének pontos határa nem tisztázott: egyes források szerint hercegségéhez tartozott a mai Észak-Szerbia, a mai Közép-Magyarország nagy része, a mai Kelet-Szlovákia, valamint a mai Nyugat-Ukrajna és Észak-Románia egy része,[1] míg más források szerint hercegségéhez csak a mai Szerbia és Magyarország Bácska/Bácska régiója tartozott.[2]
Neve a Szalánkemén (archaikusan Zoloncaman, ma Stari Slankamen) helynévből származik.[3]
Történelem
A Gesta Hungarorum szerint Salan (Salanus) a Bizánci Birodalom vagy a bolgár cár ortodox vazallusa volt. Dr. Aleksa Ivić szerb történész feltételezi, hogy Salan szláv király volt.[4] A krónika azt állítja, hogy a bolgár kán leszármazottja volt, aki Attila hun halála után Oroszország és Lengyelország határáig hódította meg a területet.[idézés szükséges]
A magyar honfoglalás idején (896 után) magyarok támadták meg Szalán vajdaságát, és Simeon cár vezette bolgárok jöttek Szalán vajda segítségére. Még a bizánci császár is segédcsapatokat küldött a magyarok ellen. A magyarok a 10. század elején Alpár-síkságon legyőzték a Szalán vezette egyesült bolgár és bizánci sereget[5], és Szalán vajdasága magyar uralom alá került.[c]"
Wikipedia, Salan, angol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése