Az Isten végső célja

Isten terve szerint

Isten tervének, amelyet a Szentírásban közöl, az a végső célja, hogy a Sátán-i uralom elgördülése után, újra EGYESÜLJÜNK ISTENNEL, Krisztusban, minden ember, úgy zsidó, mint pogány (1Korintus 15:28).

Eféz 1:9,10 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne  az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.

Efézus 1:9,10 Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak. 

Az emberiség egyesülése Istennel: Az Új ég és Új föld korszakában (Ezeréves királyságban)

A Zakariás 14:15-19 és a Jelenések 7:9-17 prófétai módon megmutatja, hogy a nemzetek közül egy „nagy sokaság” túléli a világméretű nagy nyomorúságot, és azután gyógyulnia kell. Ezékiel 47:1; Zakariás 14:8 A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei (a megtért) pogányok gyógyítására szolgálnak. 1Mózes 2:9 És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, Zakariás 14:11 és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. Ézsaiás 60:19; Dániel 7:18

Két ellentétes vélemény Jézus halálának napjáról

Valaki szerint:

''Jézust a kovásztalan kenyerek ünnepe előtti szerdán, a húsvéti szombat elött ölték meg, amely az évenkénti 7 szombatünnepek egyike. Így Jézus három napig és három éjszakán át a sírban maradt.''

Akik nem ismerik azt, hogy évenkénti szombatok is vannak, nem csak hetednapi szombatok, amelyek más napra esnek mint a heted napi szombatok, azok mindjárt azt gondolják, hogy Urunk és Megváltónk egy hetednapi szombat előtt halt meg. És nemtudásukban ezzel érvelnek: ”Ha megvizsgáljuk a bizonyítékokat, a péntek illik a legjobban az evangéliumi beszámolókhoz és a történelmi kontextushoz. .... Az előkészítés napja a szombat előtti nap volt.

A felkészülés napját mind a négy evangéliumi beszámoló megemlíti Jézus haláláról és temetéséről. Ez az a nap, amikor a zsidók ételt készítettek, és elvégezték a szombaton megtiltott, de még elvégzendő munkát. Mivel a zsidók számára ebben az időben elengedhetetlen volt a szombati munkától való elzárkózás, Jézus hívei biztosak voltak abban, hogy eltemessék, még mielőtt a szombat pénteken, napnyugtakor megkezdődött volna.” 

Egy kérdezd-felelek honlapon az alábbiakat mondja:

”Akik szerda mellett döntöttek, azt állítják, hogy azon a héten két Sabbat volt. Az első után (mely azonos a keresztrefeszítés estjével, ld. Márk 15:42, Luk 23:52-54), az asszonyok keneteket vásároltak – tudniillik szombat elmúltával (Márk 16:1). Ez az elmélet azt állítja, hogy ez a “Sabbat” a húsvét napja volt, (ld. 3 Mózes 16:29-31; 23:24-32, 39, ahol is a kultikus ünnepek nem feltétlenül a hét hetedik napjára estek, mégis Sabbatként említtetnek). Annak a hétnek a második Sabbatja a “normál” szombat volt. Figyeljük meg, hogy a Lukács 23:56-ban az asszonyok, akik megvásárolták a keneteket az első Sabbat után, visszatértek, és elkészítették a keneteket, aztán “Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint” (Luk 23:56). Az érvelés szerint nem lehet, hogy megvették a keneteket Sabbat után, majd elkészítették Sabbat előtt – kivéve, ha két Sabbat volt. A két Sabbatot feltételező nézet szerint ha Krisztus csütörtökön lett megfeszítve, akkor az ünnepi Sabbat (azaz a Húsvét) csütörtök naplementével vette kezdetét, és péntek naplamentével végződött. Így amennyiben az első Sabbat után vették meg az asszonyok a keneteket, akkor az szombati nap volt, tehát megszegték volna a sabbat-törvényt.

Ezért, szól az érvelés, az egyetlen megoldás, amely nem mond ellent az Ige kenetvásárlásról szóló beszámolójának, és ragaszkodik a Máté 12:40 szó szerinti értelmezéséhez, az az, hogy Jézus szerdán lett megfeszítve. A húsvéti Sabbat csütörtökre esett, tehát az asszonyok bevásárolhattak pénteken, még aznap elkészíthették a keneteket, megpihenhettek szombaton (normál Sabbat), majd a sírhoz vihették a keneteket vasárnap kora reggel. Jézus szerdán a naplemente ideje körül lett eltemetve, amely már csütörtök a zsidó naptár szerint. A zsidó kalendáriumot használva ott volt tehát a csütörtök éjszaka (első éj), csütörtök nappal (első nap), péntek éjszaka (második éj), péntek nappal (második nap), szombat éjszaka (harmadik éj), szombat nappal (harmadik nap). Nem tudjuk pontosan, mikor támadt fel Jézus, de tudjuk, hogy vasárnap napfelkelte előtt történt (János 20:1; Mária Magdolna odaérkezett “korán reggel, amikor még sötét volt”, és a követ elhengerítve találta, majd Péternek azt mondta, hogy elvitték az Urat a sírból), tehát Jézus már szombat naplemente után feltámadhatott, mely a zsidók szemében a hét első napjának kezdete.”

A hét évenkénti szombat-ünnep, az izraelita nép ünnepei

(A 7 ünnepi nagy-szombat) 

A zsidok egyetlen ünnepen sem dolgoznak. Minden ünnep nagy-szombatnak van nevezve, hogy külombség legyen a heti szombat között.

„a zsi­dók nem akar­ták, hogy a holt­tes­tek szom­ba­ton a ke­resz­ten ma­rad­ja­nak; az a szom­bat ugyan­is nagy ün­nep­nap volt” (János 19:31).

1. A kovásztalan kenyér ünnepének első napja – 15 Niszán

3Mózes 23:5 – „Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján alkonyatkor van Jehova húsvétja. 6 És ennek a hónapnak a tizenötödik napján van Jehova kovásztalan kenyerének ünnepe; Hét napig egyél kovásztalan kenyeret. 7 Az első napon legyen szent gyülekezésetek; ne végezz szolgai munkát.”

2Móz 12:1–30 – a húsvét megszervezése Egyiptomban.

2. A kovásztalan kenyér ünnepének hetedik napja – Niszán 21

3Mózes 23:6-8 – „…a hetedik nap szent gyülekezés, ne dolgozz azon.”

2Móz 12:15–17 – parancsolat a kovásztalan kenyérrel kapcsolatban.

3. Hetek ünnepe (Shavuot) – 6 Sivan

3Mózes 23:15–21 – „...számlálj hét teljes hetet… Az ötvenedik napon szent gyülekezés lesz.”

2Mózes 34:22 – „Tartsd meg a hetek ünnepét...”

5Móz 16:9–12 – részletek az ünnepről.

4. A kürtök ünnepe (Yom Teruah / Ros Hashanah) – 1. Tishrei

3Mózes 23:23–25 – „...pihenőnap, kürtszóval hirdetve...”

4Móz 29:1–6 – az áldozatokkal és szertartásokkal kapcsolatos parancsolatok.

5. Engesztelés ünnepe (Jom Kippur) – 10 Tishrei

3Mózes 23:26-32 – „...az engesztelés napja... sanyargatjátok lelketeket...”

3Móz 16 – az egész fejezet leírja az engesztelés szertartásait.

4Móz 29:7–11 – részletek a felajánlásokról.

6. A sátoros ünnep első napja (Szukkot) – Tisrei 15.

3Mózes 23:33–36 – „...a hetedik hónap tizenötödik napja a sátorok ünnepe...”

3Mózes 23:39–43 – magyarázatok a sátorban való életről.

5Móz 16:13–15 – az ünnep örömével kapcsolatos parancsolatok.

7. Nyolcadik napi ünnep (Shemini Atzeret) – 22 Tishrei

3Mózes 23:36 – „...a nyolcadik napon legyen szent gyülekezésetek...”

4Móz 29:35–38 – az áldozatok erre a napra.

Most nem azért teszem ide, mert ma is ünnepelni kellene ezeket, csak hogy lássátok, hány ilyen nagy-szombat volt Izráelben. És lássátok pontosan ti is, hogy Niszán hó 15-én milyen szombat volt: nagy-szombat vagy hetednapi szombat?

Más fontos kalendáriumi dolgok az internetről

”Természetesen létezik más magyarázat is. Egy újabb keletű elmélet szerint Jézus nem csütörtökön tartotta az ünnepi vacsorát, hanem kedden. Ennek alapja az a tény, hogy a kumráni közösség nem a hivatalos naptár szerint élt, hanem saját naptáruk volt, amely a nap-évhez igazodott, s ezért néha jelentős eltérést mutatott a korabeli hold-naptárhoz képest. Ebben a naptárban az ünnepek mindig azonos napra estek, így a Páska ünnepe náluk mindig kedden volt. (Ha az esszénusok naptárát meg tudnánk fejteni, talán egészen pontosan meg tudnánk határozni Jézus halálának évét és napját.)” 

------------------------------------------------

Bizonyos számítás alapján, Jézus halálának napja feltehetően - az Esszénus naptárt figyelembe véve -  szerdai nap

A halálának dátuma Niszán 14 - ha az Esszénus naptár Niszán 1-je a tavaszi nap-éj egyenlőség napja, az Esszénus naptár szerint Niszán 1 mindig szerdára esett, ezek szerint Niszán 14 egy keddi napra esett, kedd estéjére, mivel a zsidóknál a napok este kezdődtek. Tehát a halála napja valójában szerda délutánja. Vasárnapig bőven van három nap és három éjjel, úgy ahogy Urunk is megjövendőlte.

---------------------------------------

A Jubileumok könyvének kalendáriuma

Nevezik még Kis Genezisnek, vagy Mózes apokalipszisének is. Szövege és keletkezési ideje tekintetében ismét bizonytalanság uralkodik. Eredetileg héberül íródott, amely szö­veg elveszett, ugyan egyes töredékek fennmaradtak a Qumranban. Görög fordításban élt tovább a szöveg, amelyből csak töredékek maradtak. Körülbelül a mű negyede latin fordí­tásban maradt fenn. A mű teljes anyaga etióp nyelven maradt ránk. Ezen etióp fordítás a görögből készült, hasonlatosan a latin fordításhoz.

Eredetét tekintve valószínűleg farizeus-körökből származik Kr.e. 135-105-ből; mások szerint korábbról, Kr.e. 175 tájára teszik. A Qumranban Kr.e. 150-125 közötti időből szár­mazó töredékei léteznek.

Alaptémái: egy karakterisztikus kalendáriumot tartalmaz. S világ történeteiét tekinti át e kalendárium a teremtéstől a Sínai szövetségkötésig. Ezen időszakot 49 x 49 éves perió­dusban rögzíti. A 49 = 7 x 7 év, a jubileumi évforduló. Erről a rendszerből kiindulva ne­vezik Jubileumok könyvének.

Tartalmában a Teremtés könyvének elbeszéléseit veszi alapul, azokat foglalja össze, il­letve bővíti e kalendárium formájában. A kalendáriumában a 364 napos nap-évet követi, amelyet 12 hónapra oszt, amelyek 30 naposak, és 4 közbeeső nap beiktatásával. Minden év és minden kalendáriumi hét szerdával kezdődik és azonos dátummal.

A mű az Egyiptomból eredő ősi kalendáriumot őrzi a Pentateuchus, Ezekiel, Krónikák könyve adatai alapján. A kalendárium a száműzetés előtti időszakra vonatkozik.

A hellenizmus korában a babiloni kalendárium terjed el a civil életben, amely a hold mozgása alapján szabja meg az idő beosztását. A makkabeusi korban a nap-kalendáriumot felcserélik a babiloni kalendáriummal a templomi használatban. A Dán 7,25 utal arra, hogy Antiochosz Epiphanes idejében megváltoztatták az időt és a törvényt. A Qumrani kö­zösség elszakad az új kalendáriumtól, és megőrzi a nap-kalendáriumot.

Talán ezen polémiák ütközésében található a Jubileumok könyvének kihangsúlyozása, az ősi kalendáriumhoz való visszatérés, a hellenista újításokkal való ellenkezés. Ehhez a szembenálláshoz tartozik a szombat megtartása, az étkezési törvény, a körülmetélés meg­tartása, illetve a bálványimádás bevezetése ellen, a hellenista gymnazeionok szokásával szemben megnyilvánuló titlatkozás .

www.pphf.hu/biblikum/ujszov/alt-bev.doc

--------------------------------------------------------------------

A Jubileumok könyve (részlet)

 30. A parancsolatok teljes ideje ötven és kettő hetet tesz ki, és ezek alkotnak egy teljes évet. Ez pedig felíratott és elrendeltetett a mennyi táblákon.

31. És nem lehet mellőzve (ez a parancsolat) egyetlen évre sem, vagyis évről évre.

32. És parancsold meg Izrael fiainak, hogy tartsák az évet ezen számítás szerint – háromszázhatvannégy naposnak, és (ez) tegyen ki egy teljes évet, és ne térítsék el az időket a (parancsolat) napjaitól és ünnepeitől; mert minden e bizonyság szerint fog megtörténni bennük, és nem marad ki egyetlen nap sem, és az ünnepek sem térnek el attól.

33. De hogyha mégis mellőzik és nem tartják meg azokat az Ő parancsának megfelelően, akkor összezavarodnak az összes évszakaik és az évek eltávolodnak ettől (a rendtől), [és összezavarják az évszakokat és az évek kimozdulnak helyükről] és szem elől tévesztik a rendeltetésüket.

34. És Izrael összes fiai el fogják felejteni és nem találják az évek menetrendjét, és elfelejtik az újholdakat, az évszakokat, a szombatokat (szombatéveket?) és az évek minden rendszerét illetően hibáznak majd.

35. Mert tudom, és mostantól fogva kijelentem neked, és ez nem a saját elgondolásom; mert írva van az előttem levő könyvben, és a mennyei táblákon el van rendelve a napok beosztása, nehogy elfelejtsék a szövetség ünnepeit

36. és Idegen népek (Pogányok) ünnepei szerint járjanak eltévelyedésük és tudatlanságuk következtében. Mivel kétségtelenül lesznek olyanok, akik megfigyelik majd hold járását – hogy (az) hogyan befolyásolja az évszakokat és hogy évről évre mindig tíz nappal hamarabb érkezik.

37. Ennekokáért elkövetkeznek rájuk azok az évek amikor megzavarják (a rendet), és egy gyalázatos napot jelölnek ki a bizonyság napjául, és egy tisztátalan napot tesznek meg ünnepnapnak, és összekeverik a napokat, a szentet a közönségessel, és a tisztátalant a szenttel; mivel tévedésben lesznek a hónapokkal, a szombatokkal (szombatévekkel?), az ünnepekkel és a jubileumokkal kapcsolatban.

38. Ezért parancsolatot szólok és bizonyságot teszek neked, hogy te is tanúskodhass őelőttük; mert halálod után a te gyermekeid összezavarják (azokat), és így az év nem csak 364 napos lesz, ezért tévedni fognak az újholdakat, az évszakokat, a szombatokat és az ünnepeket illetően, és mindenféle vért mindenféle hússal együtt megesznek majd.

http://www.freeweb.hu/enok/Jubileumok.html

A zsidó naptár. Szerzőnk sajátos nézeteit lásd Károly 18. kiadásában és a vi. 29-30., 32., xv. I. jegyzeteiben.

http://wesley.nnu.edu/index.php?id=2127

29 És elhelyezték őket a mennyei táblákra, mindegyiknek tizenhárom hete volt; egyiktől a másikig (telt el) az emlékezetük, az elsőtől a másodikig, a másodiktól a harmadikig, és a harmadiktól a negyedikig. És a parancsolat összes napja ötvenkét hét lesz, és (ezek teszik majd) teljessé az egész évet. Így van vésve és elrendelve a mennyei táblákra. És nincs elhanyagolás (ez a parancsolat) egyetlen évben sem vagy évről évre. 32 És parancsold meg Izrael gyermekeinek, hogy tartsák be az éveket e számítás szerint - háromszázhatvannégy nap, és (ezek) egy teljes évet alkotnak, és ne zavarják meg annak idejét a napjaitól és ünnepeitől; mert minden a bizonyságtételük szerint fog kibontakozni bennük. 33

Bár számos, Kumránban felfedezett dokumentum a naptáruk szerinti események ütemtervét tartalmazza, magának a naptárnak a működéséről a legjobb leírásokat valószínűleg a Jubileumok könyve és az Énók könyve tartalmazza.[3] Bár ezek a könyvek nem szerepelnek a mai Bibliánkban, mindkettőt nagyra becsülték Kumránban, ugyanolyan nagy tiszteletnek örvendtek, mint amilyeneket ma az Ószövetségben találunk.

A naptár évente 364 napból állt (plusz 7 nap a hetedik szombatévben), minden tavasszal szerdán kezdődött. Négy negyedévből állt, mindegyik pontosan 13 hétből, így minden negyedév szerdán kezdődött. Minden negyedév három hónapból állt, az első kettő 30 napos, a harmadik pedig 31 napos volt. A hónapokat 1-től 12-ig számozták, tavasszal kezdve. Így rendelkezett egy olyan tulajdonsággal, amelyet sok modern üzletember kívánt: annyira szorosan kötődött a héthez, hogy minden nap minden évben a hét ugyanazon napjára esett. Különösen a szent ünnepnapjaik mindig az 1. táblázatban felsorolt ​​fix napokon voltak.[4]

Újév napja Szerda, 1. nap, 1. hónap 1. niszán (1. hónap) Pészah Szerda, 15. nap, 1. hónap 15. niszán

1. táblázat. A kumráni naptárban az ünnepek minden évben ugyanazon a napon voltak.

http://www.johnpratt.com/items/docs/lds/meridian/2003/qumran.html

Napnaptár a 4Q320 és 4Q321 naptári dokumentumok alapján

Isten kijelölt idejei (a 4Q320 és 4Q321 értelmezése szerint) [3Mózes 23]:

Sabbat (Szombat) minden hét hetedik napján [3Mózes 23:3].

Abib 14. = Pészah (Pasach) [3Mózes 23:5].

Abib 15-től 21-ig = Kovásztalan kenyér (Hag HaMacah); az első és a hetedik nap szent gyülekezések [3Mózes 23:6-8].

Abib 26. = Az (árpa)kéve/korai zsenge (Bikkurim) lengetése [3Mózes 23:10-14].

A második hónap 14. = második pészah [4Mózes 9:10-14].

Harmadik hónap 15. = Hetek ünnepe/Pünkösd/Zsenge ünnepe (Sávuot/Jom HáBikkurim) [3Mózes 23:15-22].

A hetedik hónap 1. napja = Emléknap/A sófár fújásának ünnepe [3Mózes 23:24-25]. A Ros Hásáná elnevezés is helytelen!

A hetedik hónap 10. napja = Engesztelés napja (Jom Kippur) [3Mózes 23:27-32].

A hetedik hónap 15-22. napja = Sátoros ünnep (Szukkot); az első és a nyolcadik nap szent gyülekezés [3Mózes 23:34-43].

Egyéb ünnepek:

1. Újbor ünnepe az ötödik hónap harmadik napján. 

2. Új olaj ünnepe a hatodik hónap 22. napján.

3. Faáldozat ünnepe a hatodik hónap 29. napján.

Megjegyzések:

1. Az első hónap az Abib, ahogy a Tóra előírja [Exodus 13:4]; ezt megerősíti a 4QpaleoExod.

2. Minden hónap 30 napból áll, kivéve a napéjegyenlőséggel és napfordulóval záruló hónapokat (azaz a 3., 6., 9. és 12. hónap).

3. A harmadik hónap végéhez hozzáadott köztes nap a nyári napfordulót jelenti; a naptárban SS-sel jelölve.

4. A hatodik hónap végéhez hozzáadott köztes nap az őszi napfordulót jelenti; a naptárban AE-vel jelölve.

5. A kilencedik hónap végéhez hozzáadott köztes nap a téli napfordulót jelenti; a naptárban WS-sel jelölve. 6. A tizenkettedik hónap végéhez hozzáadott interkaláris nap a tavaszi napéjegyenlőséget jelöli; a naptárban VE-vel jelölik.

7. Minden negyedév tizenhárom teljes hétből áll (52 hét egy évben), összesen 364 nap.

8. Minden kijelölt időpont minden évben a hét ugyanazon napjára esik; valójában minden negyedév egy ismétlődő mintázatot képvisel.

9. Egy nap akkor kezdődik, amikor a nap pályája éppen a horizonton nyugszik; más néven "alkony" (lásd az ábrát).

http://members.cox.net/laschuetz/HaDerech/DSS/Calendar/QumranCalendar.pdf

A Szentírás vagy a Szent Filozófusok?

 A Szentírás vagy a Szent Filozófusok?

1Királyok 18:4. ....Ezért, amikor Jezabel elpusztította Jehova prófétáit, Abdiás vett száz prófétát, ötvenre elrejtette őket egy barlangba, és megetette őket kenyérrel és vízzel. - ...

Úgy tűnik, Illés próféta egyike volt azoknak a prófétáknak, akik megúszták a pogány Jezabel által szervezett mészárlást. Mi volt az oka annak a mészárlásnak?

Szent Illés próféta kérdést tett fel héber társainak, akik megpróbálták összehangolni Jehova imádatát a Jezabel királynő, Akháb felesége által importált Baáléval:

Ekkor Illés odalépett az egész néphez, és így szólt: "Meddig sántítotok mind a két lábatokra? Ha Jehova az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, akkor kövessétek Baált." Az emberek nem válaszoltak neki. (1Királyok 18:21)

Miért volt két lábon járó sántítás ez az istentisztelet?

Mivel a Baal-pogányság behatolt Izraelbe azon a hamis elképzelésen, hogy Baál valójában Jehova neve a kánaániak között, különben nincs különbség, így a héberek és a kánaániak is ugyanazt az istent imádják. Miután Izrael prófétái ellenezték ezt az elképzelést - ami valójában félretájékoztatás, hazugság volt - Jezabel parancsára lemészárolták őket, közülük csak százan menekültek meg, köztük Illés is.

Tudod, mennyi ördögi újítás születne, ha ez a precedens születne? Az egyik ilyen sátáni gyakorlat az elsőszülöttek tűzben való elégetése volt Baál tiszteletére.

A héberek és a kánaániak eltérően imádtak, így vagy egyiknek, vagy másiknak engednie kellett, különben két lábon járó sántítás volt az istentisztelet.

Ugyanígy nem járhatunk el a Szentírás szerint is, de aszerint is, amit a világ Istenről mond.

Ismered az egyházad Istenről szóló tanításainak eredetét?

Valóban a Szentírásból származnak, vagy azon kívülről?

A latin Sybilla szó (a görögből kölcsönzött: σίβυλλα sibylla) prófétát (próféta, jós) jelent.

Az ókori görög és római világban a "szibillák" a prófécia ajándékával felruházott nők voltak, általában Apollón isten papnői, akikről azt hitték, hogy ismerik a jövőt.

A leghíresebb Cumae (Olaszország) szibilla volt, aki sokáig élt. Azt mondják, hogy Lucius Tarquinius Superbus idejében felajánlotta volna neki a "Szibillin Könyveket", amelyek az összes jóslatot, valamint egy sor vallási előírást gyűjtöttek össze, amelyeket Rómában a késő időkig tiszteletben tartottak. Cumae szibillája mellett még híresek voltak a következő JÓSDÁK Delphoiban (Pythia), Dydimában, Samosban, Erythraeában stb. A római császári könyvtárban tárolták őket, Nagy Konstantin császár is olvasta, aki úgy idézett az erithrai szibillából (Áriusz ellen), mintha azt Isten ihlette volna.

A keresztény hitismeretben gyengébb keresztények egy része, mint Nagy Konstantin, de még előtte is, úgy gondolta, hogy Isten pogányokon keresztül is szól – pogány jóslatok és pogány vallásfilozófusokon keresztül, ezért mertek hinni néhány tanítást ebből a szférából.

Ancyrai Marcellus püspök (4. század), aki részt vett a nikeai zsinaton – egy ökumenikus fórumon, amelyet Nagy Konstantin császár hívott össze saját költségén, 325-ben – figyelmeztette az „ariomániákusokat (Áriusz követőit)” (az általa használt kifejezést pontosan reprodukáltam), hogy elkezdték prédikálni az Istent, a Hermész és Platón doktrínájának kifejezéseivel (Püthagorasz iskolájának követői). Tehát a IV-dik században, a Nikea-i zsinat után már az áriánusok is letértek a Bibliától, és kibékültek Nagy Konstantin császárral, ennek tanait követve.

Így olyan szavak és gondolatok kerültek be a keresztény szótárba, amelyek sehol nem találhatók meg a Bibliában, mint például: monád, diád, triász.

A Monád (Első Isten): a monádikus teológia megpróbálta megmagyarázni, miért van olyan sok isten, és honnan származnak, mint az istenek három mennyországának panteista látomása.

A Diad (második isten): A görög filozófusokat lenyűgözte, hogy a Monád után ki volt a második fontos isten. Diadnak, Demiurgosznak vagy Deuteros Theosnak hívták. Ez egy második isten teológiája volt, a Monád után második helyen.

A Triád (a hármas isten): A pogány püthagoreus filozófusok hármassága vagy "szent háromszöge" egy szemmel a középen, a legfelsőbb istenek világának ikonográfiai ábrázolása volt. A pogány világban azt hitték, hogy három legfelsőbb isten létezik. Az egyik fő középen, az egyik jobbra, a másik pedig balra.

Románia egykori főrabbija, Shlomo Sorin Rosen (főrabbi 2007-től 2011-ig) a következőket írta a zsidó vallásról:

"A "Szentháromság" gondolata teljesen idegen a judaizmustól. A judaizmus nem fogadja el az "Atyaisten", a "fiú" és a "szellem" létezését, mivel ezek teljesen ellentétesek a zsidó elképzelésekkel. A judaizmus hisz abban, hogy Isten egyedi és oszthatatlan, és nem "részekből" áll." (a rabbi dvartora weboldala szerint)

És most tedd fel magadnak a kérdést: Honnan származik a három részből álló isten, személyek, megnyilvánulások, hiposztázisok, vagy minek nevezzük őket elképzelése? A Bibliából vagy a pogány írásokból?

A Szentírást követjük, vagy a „Szent Filozófusokat”?

Lássuk pl. mit hittek 130 körül Rómában (egy régi görög szöveg szerint):

Apostoli Hitvallás:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott szent szellemtől, született szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a halottakhoz, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek szent szellemben. Hiszem az egyetemes egyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a testem feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten áldjon meg minket az Ő igazságával! Ámen!

Tíz kicsi keresztény vers (Máté 25:45, Lukács 17:10)

 Tíz kicsi keresztény 

(Máté 25:45, Lukács 17:10)

Az Úr Jézus a tanítványokat „a legkisebb testvéreimnek” (Máté 25:45) és „haszontalan szolgáknak” (Lukács 17:10) nevezi, ezért mi, mint az Ő tanítványai, a hit „kicsinyei” vagyunk. Valaki írt egy érdekes verset erről a témáról, "Tíz kicsi keresztény" címmel.

"Tíz kicsi keresztény"

Tíz kicsi keresztényt két részre osztott,

Egy nem fért be hozzájuk, és már csak kilenc maradt!

Kilenc keresztény gondolta, hogy megérett az idő

Szegényekről gondoskodni, és már csak nyolcan vannak.

Nyolc keresztény megfigyelt bizonyos dolgot,

Kritizálni kezdtek, és  már csak hét maradt.

Hét keresztény volt „jó”, de egy 

Néhány pintel az asztalon, és már csak hat maradt.

Hat "rangsoros" hívő, nem bocskoros,

Egy megsértődött, és már csak öt maradt.

Öt "jámbor" keresztény szórakozott a színházban,

Egy nem tért vissza, és már csak négy maradt.

Naponta négy szent filozofált egymás között,

Egy túl sokat beszélt, és már csak három maradt.

Három keresztény folyamatosan azon töprengett, melyik a jobb.

Hadd válasszák őt prédikátornak, és már csak kettő maradt.

Két keresztény... és a legfiatalabb szerette a dohányt,

Bűnbánat nélkül távozott, és csak egy maradt.

…Egy keresztény, csak egy keresztény…, mint mi, olyan,

Jézusról beszélt, és már ketten voltak.

Amikor két keresztény imádkozott, az Úr harmatot esett.

Az ő kegyelme bőséges volt, és elérték a kilencet.

Kilenc keresztény egyesült a bizonyságtételre,

Nőttek, szaporodtak, és most már vannak ezerre...

Értsd meg, testvér, ma, hogy nem mesélek habot,

Mert talán te is holnap - ha nem vigyázol - azok közé tartozol.

Vagy tanú vagy, élő tanú, és szereted a munkát,

Vagy a rossz csapatban vagy... és teszed a lustát.

Magyarok ősei a Bibliában? (Hazai és külföldi krónikák a magyarokról)

A magyar őstörténet hazai forrásai

A magyarok mint szkíta illetve hunok egyik ága (törzse) jelenik meg a leg régebbi hazai hagyományban, Anonymus és Kézai Simon korában. A magyarok keleti, ázsiai eredetét sohasem vitatták. A honfoglalás előtt (895 - 900), pár évig a Kazár Birodalomban éltek, ezelőtt pedig az Etelköznek (Volga folyó térsége) nevezett országban. Ez a régi Szkíta-ország egyik tartománya volt, de ez sem volt az eredeti országuk. Egy magyar krónikás szerint eredeti országuk Eviláth földje, Perzsia egyik tartománya.

A Biblia szerint Jáfet leszármazottai (Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek, Tírász) népesítették be a Föld északi és keleti tájait (Mózes első könyve, 10:2).

Mózes első könyve (10:3) – hasonlóképpen A krónikák első könyve (1:6) – Gómer fiának nevezi a szkíták bibliai ősét: „A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.” Askenáz tehát Gómer legidősebb fia, ez pedig Jáfeté, aki Noé legkisebb fia. Askenáz leszármazottai pedig a szkíták.

A szkíta név egy gyűjtőnév lehetett, mit más testvér is használt „… Mágog pedig a róla elnevezett mágogokat alapította, kik magukat szkítáknak nevezik” (Iosef Flavius, A zsidók története, 1:6).

Anonymus szerint: „Szkítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet.”

A magyar név jelentése

Hogy mennyi igazság van benne, nem lehet tudni, pont ezért teljesen kizárni sem lehet. "Má-gog" lehet két szó, szintén a "Ma-gyar" is. A "ma-" "má-" lehet véletlen egybeesés, de valós alap is. Bizonyos indo-európai nyelvekben a "mas, mare" valami nagyot jelent. Tehát "jáfetita" szó. Az "ár" szintén indo-európai szóból ered: ar-is-tos, azaz "kitűnő", tágabb értelemben "nemes", "fényes", "csillogó" valaki). Ezek szerint tényleg szép a "magyar" szó ősi jelentése.

Lehet-e Menróth Nimród?

Kézai Simon szerint: „S midőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelven beszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia...”

A Biblia szerint a korai ókorban az ilyen óriások kb. 2,5 - 3 m körül voltak, tehát inkább nagy embereknek, mintsem mitikus óriások.

Ez a Menróth - Kézai történéből - lenne Nimród? Nimród a Biblia szerint nem Jáfet, hanem Kám legidősebb fia, Khús származottja.

Külföldi krónikák a magyarokról

Eredeti országuk

Abu Ubajd al-Bakri vagy egyszerűen al-Bakrī (kb. 1040–1094) arab andalúz történész és földrajztudós szerint – Országok és utak könyve, 9. töredék – az al-Unqalušok (azaz magyarok) „… Horászánból vándoroltak ki”. A történelmi Horászán területei Irán, Türkmenisztán és Afganisztán volt.

Ezt visszatükrözi a magyar szóvilág is:

Pl. az "ember" szó utolsó része (-er), benne van a Szászáni Birodalom, hivatalos nevében: Er-an-shahr (középperzsa). Er-án, ma Irán.

I. Ardashir, az Egyesítő (i.sz. 180–242), a Szászáni Birodalom, az ókori iráni birodalom megalapítója. I. Ardashir kibővítette birodalmát keletre és északnyugatra, meghódítva Horászánt is. Az "emb-er" szónak szintén indó-európai gyökerei vannak: az emb-ru-on - jelentése: duzzadó. Az "er" szó pedig harcost jelent. Az "emb-er" szó teljes jelentése: duzzadó harcos (gondolj egy duzzadó folyóra).

Miért a türkök egyik fajtájá?

Ibn Ruszta és Gardízí a magyarokról (X. sz.)
„A magyar pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20 000 lovassal vonul (lovagol) ki. Főnökük elnevezése Kende. Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki ténylegesen királyként uralkodik fölöttük, Gyulá-nak hívják. Minden magyar a Gyula nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben. A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, ..."

BÍBORBANSZÜLETETT KONSTANTÍN (905 – 959) - A BIRODALOM KORMÁNYZÁSÁRÓL (a magyarokról):
“A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, ... De abban az időben nem türköknek mondták őket, .... hanem savartoi (avar) asfaloi (ászik, szkíta féle törzs)”

Megjegyzés:
A türk név alatt türkmén (török féle), azaz, egy keverék népesség érthető. A régi, tiszta fajú törökök, Kína nyugati határában éltek, Indiától északra.
Ezt a régiót észak-iráni (szkíta) népek igázták le, miután asszonyaik fúlva holt csecsemőket nemzettek és kénytelenek voltak más néptől venni feleséget. Eképpen, a szkíták a török őslakosokkal egy keverék néppé olvadtak és egy török féle, keverék nyelvet beszéltek. Idővel, ezek a türkmén népek észak és nyugat felé vonultak.

Baksi Iman: „Gazi-Baradzs Tarihi” – Gazi-Baradzs Évkönyvei szerint, 1229-1246:
"A türkmének bizonyos kirgiz (úzok) és türk népek leszármazottai voltak, akik vezérükkel a masszagéták (ászik, alánok) földjére jöttek és fokozatosan megsokasodtak. Ezek nagyon szép emberek voltak és nyelvük kellemesen hangzott."

Ez Etelközben történt.

Miért avarok?

A Dél-Bugi magyar-bolgár csata után (896), a kortárs bolgár krónikás a magyarokat avaroknak nevezi. Jogos tehát a "savartoi" nevet avarként nézni és az "asfaloi" nevet ászinak (szkítának). Feltehető, hogy az Etelközi magyar türkök észak felé terjedtek, és a Jugrának nevezett Ob melléki avar terület felett is uralkodtak. Ezért nevezték magukat ugoroknak is. Ezek szerint a magyarok avar-szkíta, más néven "ugor" népesség.

A magyarok foglalkozásáról

Ibn Ruszta és Gardízí szerint:

"Sátraik vannak és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal. [...] Lakhelyeik [...] két folyó között vannak. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik. [...] A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van.

(Állandóan) legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. [...] Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. [...] Eladják nekik a rabszolgákat, és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat.

A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak."

Harcmodor

Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művéből (900 körül)

"A fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűrik, dacolnak a hőséggel és faggyal és a szükségesekben való egyéb nélkülözéssel, mint afféle nomád nép. [...] Ügyesen kilesik a kedvező alkalmat, és ellenségeiket nem annyira kardjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szükségesekben való megszorítás útján. Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az előnyt. [...]

Jobbára a távolharcban, a lesbenállásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket. Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak és a többi nép, ideig-óráig való üldözéssel és zsákmány-szerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból."

Etelközi országuk földrajzi helye

A Don és Volga között. Régi neve Etelköz (jelentése "Hét öl között"), görögül Meotisz. Ez a hely Szkíta-országban volt.

A magyarok régi vallása

(Ibn Ruszta és Gardizi szövegeiben):

"A magyarok tűzimádók."

Kézikönyvtár

A Pallas nagy lexikona

Tűzimádók,

Tűzimádók, Zoroaszter által alapított vallás hivei. L. Parszik, Parszizmus és Tűztisztelet.

Mikor kerültek Etelközbe a Horaszáni türkmének (magyarok)?

Nehéz eldönteni.

Hunok Birodalma (370 - 469) Hunok - Világtörténeti Enciklopédia és más anyagok szerint A hunok a 4. és 5. században kiemelkedő nomád vezér törzs lett, amelynek eredete homályos. Feltehetőleg Szibériában élő, sátrakban lakó, lovas nomádok voltak. Nyugati határuk a gótok és alánok szomszédságában volt, mint a magyaroké. "A római forrásokban először Tacitus történész említi őket (Fragments, 7) Kr. sz. 91-ben, emberekként, akiktől féltek a múltban, de vereséget szenvedtek ("alánokra, hunokra és gótokra gondolok"), és jelenleg nem említik őket úgy, mint bármely más barbár törzset, akik veszélyt jelentenek Rómára nézve." Idővel ez megváltozik. Ammianus Marcellinus (III. sz.) római katonatiszt szerint, a hunok az Azovi tengeren túl élnek egészen a Jeges Óceánig, északra. Feltehetően a "hanti" törzs nevében is van valami hunos hangzás. A germánok és gótok mint "fálik" nevezték a tőlük keletre élő szomszédaikat. Ez a szó benne van a magyarok által közölt saját elnevezésükben: savartoi asfaloi. A hun birodalom alapításának dátuma nem ismert pontosan, de 370 körülinek tekintik, amikor a kangarnak nevezett besenyőket legyőzték (a besenyők a tatárok egyik törzse). Ezután a besenyő-tatárok fennhatósága alatt álló alán törzseket szétverték a hun törzsek. A magyarok is részt vettek a döntő csatában, de mint a alánok szövetségesei. A csata kimenetelét látva, átpártoltak a hunokhoz, akik távoli rokonaik voltak. Ekkor már mindkét nép külön külön élt, mind távoli rokon. A magyarok ekkor a Volga mellett éltek, mely nyelvükön Etel, a hunoktól délre. Ezután, a hun-tatár-alán-magyar seregek leverék a gótokat. "A hunok valószínűleg röviddel 370 előtt érkeztek Nyugat-Ázsiába, Közép-Ázsiából: először a gótokat és alánokat hódították meg, számos törzset arra késztetve, hogy a Római Birodalomban keressenek menedéket. A következő években a hunok a Római Birodalom határain kívül meghódították a germán és szkíta törzsek nagy részét. 375-ben inváziót indítottak Róma ázsiai tartományaiba és a Szászáni Birodalomba is. Uldin, a korabeli forrásokban megnevezett első hun uralkodó alatt a hunok 408-ban indítottak első sikertelen nagyszabású rajtaütést Európában a Kelet-Római Birodalomban." Ezt követi Atilla sikeres uralma (410 körül – 453). 469 után a hun birodalom szétesett. A hunokat mindenhól legyőzték, keleten a kangar besenyők morzsolták fel uralmukat és a kiirtásukon fáradoztak, mivel a hunok keményen bántak velük. A megmaradt hunoknak és magyaroknak, a volgai bulgárok adtak menedéket, akik a masszagétákkal szövetkezve megállitották a besenyők további előrenyomulását nyugat és dél felé. Ezért voltak a besenyők a hunok és magyarok ősi ellensége. A volgai bolgár-hun birodalom szétesése után, a kazárok szerzik meg az uralmat bizonyos területek felett (a tatárok segitségével) és elölük az avar-hunok Pannoniába jönnek, mig a bolgárok egy része a mai Románia és Bulgária területére kültözik. A háború sokká tart és mivel a magyar vezérek egy része megunta az örökös háborút, egy részük behódol, egy másik része visszatér Horaszáni (Kwarezmi) hazájába. A kazár kán, átadja a besenyőknek Etelközt, megalkotja Levediát a behódolt magyaroknak a mai dél - Ukrajnában és Moldovában. Amikor a kazár kán keresztény hitre akart térni, polgárháború tör ki. A magyarok a felkelő kazárok részére állnak. Majd 895-ben beavatkoznak a bulgár-bizánci háborúba, a bizánciak oldalán. Miután kilesték a magyar sereg távozását a Ruthéniai hercegségek ellen, a kazár kán jóváhagyásával, 896-ban a bolgárok megegyeznek a besenyőkkel, hogy két irányból támadják meg a fel a kazár(kabar)-magyar felkelőket. A Dél-Bugi folyó mellet volt a végzetes csata, mely napestig tartott. Az éj leple alatt, a megmaradt kabar-magyar sereg a Modvai szorosokon át, három hónapos út után, Erdélyben kap menedéket és Gyulafehérvár körül szállásolja el magát hét földvárban. A Ruthéniából visszatért magyar sereg, feldulva találva Levediát, Pannoniában kér szállást, egy ottani bolgár hercegtől. Miután látják, hogy a hercegnek nincs sok katonája, ellene fordulnak és legyőzik.

Szalán = Zalán

"Salan, Salanus vagy Zalan (bolgár és szerb cirill: Салан vagy Залан; magyarul: Zalán; latinul: Salanus) a Gesta Hungarorum szerint helyi bolgár[1] vajda (herceg), aki a 9. században a déli Duna és Tisza között, valamint az északi Kárpátok között uralkodott. Vajdaságának (hercegségének) fővárosa Titel volt. Hercegségének pontos határa nem tisztázott: egyes források szerint hercegségéhez tartozott a mai Észak-Szerbia, a mai Közép-Magyarország nagy része, a mai Kelet-Szlovákia, valamint a mai Nyugat-Ukrajna és Észak-Románia egy része,[1] míg más források szerint hercegségéhez csak a mai Szerbia és Magyarország Bácska/Bácska régiója tartozott.[2]

Neve a Szalánkemén (archaikusan Zoloncaman, ma Stari Slankamen) helynévből származik.[3]

Történelem

A Gesta Hungarorum szerint Salan (Salanus) a Bizánci Birodalom vagy a bolgár cár ortodox vazallusa volt. Dr. Aleksa Ivić szerb történész feltételezi, hogy Salan szláv király volt.[4] A krónika azt állítja, hogy a bolgár kán leszármazottja volt, aki Attila hun halála után Oroszország és Lengyelország határáig hódította meg a területet.[idézés szükséges]

A magyar honfoglalás idején (896 után) magyarok támadták meg Szalán vajdaságát, és Simeon cár vezette bolgárok jöttek Szalán vajda segítségére. Még a bizánci császár is segédcsapatokat küldött a magyarok ellen. A magyarok a 10. század elején Alpár-síkságon legyőzték a Szalán vezette egyesült bolgár és bizánci sereget[5], és Szalán vajdasága magyar uralom alá került.[c]"

Wikipedia, Salan, angol

Hány napos volt a Biblia-i naptár?

1Mózes 1:14 (A Teremtés Könyve). És monda Isten: Legyenek fények az égboltozaton, hogy megvilágosítsák a földet, és elválasszák a nappalt az éjszakától; és legyenek jelek, évszakok, napok és éveknek,

15. És legyenek világosságok az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földön. És így volt.

16. Isten megalkotta a két nagy fényt: a nagyobbat, hogy uralkodjon a nappalon, és a kisebbet, hogy uralkodjon az éjszakán; és a csillagokat.

17. És helyezte őket Isten az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre,

18. Uralkodni a nappal és az éjszaka felett, és elválasztani a világosságot a sötétségtől. És Isten látta, hogy ez jó.

19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

A Biblia megemlíti az éjszaka és a nappal, a hét, az égi jelek, az évszakok, az év és az évek (az évek hetekre és a jubileumokra csoportosítva) teremtését. Az első év első naptári napja szerdára, a hét negyedik napjára esett. A Nap mutatja az év ciklusát és évszakait (4), a két napéjegyenlőségen és a két napfordulón keresztül. Az égi jelek azt mutatják, hogy egy évnek hány periódusa van (12), az egyes hónapoknak megfelelően, az égen lévő hold pedig azt, hogy a nap ezeken a jeleken keresztül hány napot utazik, vagyis az év hónapjainak számszerű összetételét. 

A mai tudomány szerint egy évben 365 nap, 5 óra és 48 perc van. Az év hóldfázisainak (napjainak) gyakorisága körülbelül 29 nap és 12 óra. Tehát a lehetőség az volt, hogy egy hónap 29 vagy 30 napos legyen. A 29 napos opció 348 napos évet hozott volna létre, 12 hónapra csoportosítva, négy évszakkal. A 30 napos opció 360 napos évet hozott volna létre. Egy alternatív lehetőség 30 és 31 napos váltakozó hónapokkal, összesen 366 nappal, egy plusz nappal. Van az a lehetőség is, amelyben a hónapok váltakozása 30, 30, 31 között van, így minden évszak egyenlő, mivel mindegyik 91 napos, egy nappal kevesebbel a mai naptárhoz képest (364 nap).

Mi a legjobb megoldás ezek közül a lehetőségek közül? Nyilvánvaló, hogy bármelyiket veszük, naptári szökőéves beállítást igényel. Pontosan ezért hozta létre Isten a hétéves hetet, jelezve, hogy hétévente szükség volt egy plusz hétre a naptárban, ezt jelezte tulajdonképpen a szombatév. A szökőév (latinul: annus bissextilis, annus intercalarius) olyan év, amely több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárat 4 évente szinkronba hozza a csillagászati (tropikus évvel) vagy évszakok szerinti idővel.

Ha a naptár nem helyes, komoly időrendi eltérések keletkeznek, mint például a Nisan 14, 2024-ben március 24-én volt, vasárnap, 2025-ben április 12-én, szombaton, 2026-ban, csütörtökön, április 2-án lesz.

Viszont a 364 napos naptár szerint „a hónap egy bizonyos napja minden évben a hét ugyanazon napjára esik; például újév napja mindig szerdára esik. Egyes teológusok az utolsó vacsora datálási problémájának megoldásaként azt javasolták, hogy Jézus e naptár szerint ünnepelje a húsvétot, azaz kedd este”. (A. Jaubert, Az utolsó vacsora dátuma, 1963. Biblia szótár)

Régi anyagok Isten nevével kapcsolatban

 Új anyagok (régi forrásokból) Isten nevével kapcsolatban 

Utolsó frissítés 06.04.2025

- Isten nevének jelentése a korai keresztény irodalomban

Mit tudott Alexandriai Kelemen és honnan, II sz.

- Isten neve magyarul

Mit tudott Károli Gáspár református pap (Bibliaf.) és kitől

- Jehova vagy Jáhve?

Mit tudott egy Romániai rabbi, Lévi törzséből

Mit tudott Raj Tamás Magyarországi Főrabbi

- Az első keresztények használták Isten nevét

Mit mondtak az első és második századi zsidó rabbik Isten nevéről a keresztény iratokban (a zsidó Talmudban)

https://aupv.blogspot.com/2012/11/uj-anyagok-isten-nevevel-kapcsolatban.html