Népszerű bejegyzések

2012. november 29., csütörtök

Új anyagok Isten nevével kapcsolatban

Utolsó frissítés 06.04.2025

Isten nevének jelentése a korai keresztény irodalomban

Isten neve a görögöknél héberül volt írva, és itt az Ószövetség görög visszaadására gondolok, a Septuagintára, az LXX-re...
Íme egy részleges lista a LXX görög bibliai kéziratokról, amelyek héber betűkkel tartalmazzák az Isten nevét.
A 8HevXII a papirusz, más néven LXX-VTS 10a, Rahlfs 943a a Septuaginta kézirata az i.sz. 1. századból, a próféták bizonyos könyveiből származó részekkel. Tartalmazzák az isteni nevet, amelyet tetragrammaton YHWH-nak is neveznek, héberül יהוה. A szóban forgó versek a következők: Jónás 4:2; Mikeás 1:1, 3; Mikeás 4:4, 5, 7; Mikeás 5:4, 4; Habakuk 2:14, 16, 20; Habakuk 3:9; Sofóniás 1:3, 14; Zakariás 2:10; Zakariás 1:3, 3, 4; Zakariás 3:5, 6, 7.
A Papyrus Oxyrhynchus 3522 más néven P.Oxy.L 3522, a Rahlfs 857 az i.sz. első századból származik, és a Jób 42:11-12 verseit tartalmazza.
A Papyrus Fouad 266 (LXXP. Fouad Inv. 266; Rahlfs 847, 848 és 940; TM-szám: 62290; LDAB azonosító: 3451: VH: 0056) az 5Mózes könyvének másolata. A Septuaginta másolatának ez a kézirata a Kr.e. I. századból. A szöveg több mint 50 említést tesz a héber YHWH (יהוה) isteni névről a következő versekben: 18:5, 5, 7, 15, 16; 19:8, 14; 20:4, 13, 18; 21:1, 8; 23:5; 24:4, 9; 25:15, 16; De 26:2, 7, 8, 14; 27:2, 3, 7, 10, 15; 28:1, 1, 7, 8, 9, 13, 61, 62, 64, 65; 29:4, 10, 20, 29; 30:9, 20; 31:3, 26, 27, 29; 32:3, 6, 19.
Ezek a Septuaginta régi kéziratai – csakúgy, mint mások – azt mutatják, hogy volt hagyománya az isteni név visszaadásának, amikor a szöveget lefordították görögre.
Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos információ található a második századból, az Alexandriai Kelemen keresztény író, a szicíliai Pantaenus által alapított könyvtár (i.sz. 180) vezetője, az Alexandriai Keresztény Könyvtár vezetője által írt könyvekben. Úgy tűnik, hogy bizonyos keresztények akkoriban ismerték Isten nevét, és tudták, mit jelent.
Alexandria, Egyiptomban, nagyszámú zsidó lakosságú város volt. Vagy ennek a városnak a keresztényei kérdezték a város zsidóit - a második században - a négy héber betűvel írt és a görögök által tetragrammnak (jelentése "négy betű") nevezett Isten Nevének jelentéséről, vagy ők maguk is birtokolták ezt az információt az első századi zsidó keresztényektől, hasonlítsa össze a Jelenések 1:8 szövegét, azzal amit  Kelemen kétszer mond az Isten nevével kapcsolatban:
Az ortodox Biblia a klasszikus bizánci szövegben így magyarázza: "Én vagyok Alfa és Omega, mondja az Úristen, Aki van, aki volt és aki eljövendő, a Mindenható."
Alexandriai Kelemen, III. Stromateis, 34. fejezet, kivonat a könyvből:
"34:5. a négy betű (τετράγραμμον=tetragrammaton)... így értelmezhető: "Aki van, és aki lesz" 6. Isten neve a görögöknél is tartalmazza a négy betűt.
Kelemen ezután még egyszer megismétli az információt Stromateis V. könyvének 6:34-ben
"e név... azt jelenti, "Aki van, és aki lesz."
Ez az információ nem maradt meg Kelemennél, hanem az általa írt Stromata könyvön keresztül eljutott mindazokhoz, akik olvasták. Így került ez Nicetasra, Héraklea püspökére, aki Alexandriai Kelemen Stromatájának V. könyvének 6:34. fejezetének versét idézi, amely a Krisztus utáni második században íródott. Ezután a Nicetas információi továbbadnak Francis Zephyrusnak, aki ezt írja: „A Pentateuchus láncából”, latinul, p. 146.
Alexandriai Kelemen ismert keresztény író volt a 2.-3. században (kb. 150 - kb. 215), és sokan olvasták, így lehetséges, hogy az általa adott információk Isten nevéről sok emberhez eljutott.

Isten neve magyarul

Isten neve magyar változatban "Jehova". Eredeti kapcsolata nincs a „Jehova Tanúi” csoporttal, mert Magyarországon később jelentek meg, így nem ők hozhatták be Magyarországra. Egy Károli Gáspár nevű református pap (Nagykároly 1529 – Gönc 1592) híres fordításában a név hétszer szerepel „Jehova” hosszú alakban, és 2-szer a „Jah” rövid alakban. Az 1589-ből származó Biblia előszavában Karoli megemlíti, hogy „Isten neve lénye szerint J E H O V A”.

Azok a helyek, ahol Karoli visszaadta Isten nevét

1Móz 22:14, 1Mózes 32:9, 2Móz 6:3 2Móz 15:3, 2Móz 17:15, Bírák 6:24, Zsolt 83:19, Zsolt 68:5 (Jah)

Azt is leszögezi, hogy ebben a fordításban sok jámbor tudóst követtem, akik a héberből, amelyben az Ószövetség íródott, valóban lefordították a Bibliát, mint például Vatablus, Pagnius, Münster, Tremellius, aki természeténél fogva zsidó volt, és nem sokkal később lefordította a Bibliát. Követtem a Vulgata-kiadást is, valamint azokat a doktorokat Biblia, akik magyarázták..."

Ez a Tremellius volt a legbefolyásosabb Karolira, ő először katolikus hittérítő volt zsidóból, és csak azután lett református. Így az Isten nevével kapcsolatos magyarázatainak forrása meglehetősen valószínű, hogy Tremelliustól származik.

Zsolt 83:19 Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, felmagasztaltatsz az egész földön.

Zsolt 68: 5. Énekeljetek Istennek, énekeljetek az Ő nevének; Készíts utat annak, aki a pusztában jön, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte.

Isten neve az elmúlt korok magyar dalaiban is szerepelt.

Így Rimay János 16. század végi XXVIII. dala tartalmazza a „Jehova” nevet. Rimay János (Alsóstregova, 1570 körül - Divény, 1631. december 9.) politikus, költő, a késői magyar reneszánsz legjelentősebb írója.

"Kegyes Jehova – Irgalmas Jehova, nézz ránk a mennyből"

Isten neve egy 1774-es újévet nyitó himnuszban is szerepelt a református énekeskönyvekben: Ez esztendőt megáldjad, / Ez esztendőt megáldjad, / Kegyelmedből, Úristen!, / Bőséggel ékesítsed, / Bőséggel ékesítsed, / Te szent Jehova Isten! / Téged áldnak, / Kik lakoznak e földnek szénén. / És a puszta heleik is / Bőséggel, Halmok áhítozódúd / Víg kewdvel. / Boldog, kit magadnakj váltál, / Sionnak királya!

: Áldd meg ezt az esztendőt, áldd meg ezt az évet, Uram Isten kegyelmedből.... Te szent Jehova Isten / Áldottak téged azok, akik a föld színén élnek. / ..... Sion királya.

Isten neve egy magyar versben (1645)

Zrínyi Miklós költészetében is helyet kapott Isten neve.

..."Szent, szent, szent mindenható Isten, Jehova,"

...Az az jó, az igaz, az nagy Jehova,

Zrínyi Miklós (1620 – 1664): Szigeti vesedelem

Pars decima quinta

(Tizenötödik ének)

... "Szent, szent, szent mindenható Isten, Jehova"

...Ez jó, ez igaz, nagy Jehova,

Zrínyi Miklós (1620 – 1664): Pusztulás Szigetnél

Pars decima quinta

(Tizenötödik ének)


Jehova vagy Jáhve?

Egyesek azt mondják, hogy Jehova, vannak, akik Jahve, mások pedig másképp...? Melyik a helyes?

Igen, van az a lehetőség is, hogy bár ismered, nem tudod szeretni ezek miatt a kérdések miatt. Mert a Sátán különféle akadályokat állított az utadba. Egyesek szerint Istennek nincs neve, vagy nevét nem ismerik, illetve több vélemény van róla, vagy több neve van, stb..

Íme, amit RAJ TAMAS zsidó főrabbi, Nehemia Gordon karaita rabbi, valamint egy Júda törzséből származó Románia-i rabbi és mások mondanak Isten nevéről:

EGY ZSIDÓ RABBI TANÚSÁGA LÉVI TÖRZSÉBŐL

Az Újszövetség Arad-i fordítója, Viorel Raţiu professzor, a baptista felekezethez tartozó, Şega közösség tagja találkozott egy zsidó rabbival a Lévi törzséből, aki valahol egy üdülőhelyen, egy szállodában szállt meg. És megkérdezte tőle, hogyan kell kiejteni Isten nevét:

"Kérdeztem egy zsidó rabbit (Lévi törzséből), hogy melyik a helyes kiejtés, de nem akarta kimondani. Aztán javasoltam neki, hogy erősítse meg Istenük nevének egyik változatát, amire azt mondtam: IAHVE, amire ő azt válaszolta: NEM; vagy JEHOVA, amire azt válaszolta: IGEN."

Azt mondják, hogy az Isten nevét alkotó négy betű Yehowah (ejtsd: Jehova) formáját – a tetragrammatont – a korai keresztény korszak szemita és görög fonetikus szövegei és műtárgyai tanúsítják. A Jehova fordításának egyes támogatói, köztük a karaita zsidók, mint például a tudós Nehemia Gordon, azt állítják, hogy a „Jehova” jobb, mint a „Jahve”, azon következtetésük alapján, hogy a tetragrammaton háromszótagú volt, és ezért Isten neve három szótagból áll.

A közvélemény figyelmébe ajánlom a 2010-ben elhunyt magyarországi Raj Tamás főrabbi magyarázatát a YHWH név kiejtésével kapcsolatban: A YHWH Isten neve három Ye+HoW+aH szó egyesüléséből (összevonásából) jött létre, tehát háromtagú szóról van szó, és nem kéttagúról van szó, mint a Yah+We esetében. A válaszokat időszakonként publikálta az őt kérdezőknek, a "Kérdezd a rabbit!" cikkben.

Vö. Jelenések 1:8 versével: Van, volt, eljövendő.

Raj Tamás (Budapest, 1940. február 9. - Budapest, 2010. március 8.) magyar történész, főrabbi. Élete során számos könyvet publikált, legtöbbjük azzal a céllal, hogy közelebb hozza a zsidó vallást és megismertesse más vallásokkal.

Ahogy már bemutattam, a magyarországi főrabbi, RAJ TAMAS az Isten nevéről azt mondta, hogy három szó Ye+HoW+aH egyesüléséből jön létre, tehát háromtagú szó, és nem kéttagú, mint a YaH+WeH esetében.

Mégis, hogyan értelmezhető az, hogy a bibliai teoforikus (istenes) nevekben és szavakban a "Jah" változat is előfordul? Mivel ez az Isten nevének összevont alakja: lásd J(ehov)ah vagy Y(ehow)ah. Héber nyelvi szabály szerint a Jah szóalak mindig a teoforikus nevek vagy szavak végén van, sosem a szavak elején: Pl. Hallelu-jah, Éli-jah, Jeremi-jah. De amikor a név rövidítése nem tartalmazza az utolsó szótagot, mindig a szavak elején van: Jeho-shua, Jeho-ram, Jeho-yakim, Jeho-shafat, Jeho-nathan.

Ha összevonjuk mind a két teoforikus nevet, megkapjuk a teljes nevet: Jehovah, de héber szokás szerint nem ejtjük ki az utolsó betűt, tehát, marad Jehova.


Az első keresztények használták Isten nevét

Néha új anyagok kerülnek elő az Isten nevével kapcsolatos kutatásokban.
Ezek az előkerült új anyagok Raymond Franz testvért is elgondolkodtatták és nem hiába. Az alábbi idézetek nem tőle vannak, de tudott a Shem Tov verzióról és elgondolkodott a dolgon. Persze, ez NEM AZT JELENTI (kihangsúlyoztam, nem kiabáltam), hogy egyetértek azzal amit Jehova Tanúi elöljárói tettek az Új Világ Fordításban, az Új Szövetségben. Nem tehetjük be csak úgy találomra, vagy ízlés után az Isten nevét. Elsősorban komoly bizonyíték kell. Elismerem, hogy a Shem Tov, Munster és Du Tillet féle Máté Evangélium okot ad arra, hogy a Máté Evangéliumban visszaállítsuk a szövegben Isten nevét. De ugyanezek a szövegek figyelmeztetnek, hogy óvatosak kell lennünk és nem tehetjük be Isten nevét akárhova.

“In the Even Bohan (the so called Shem Tov's Matthew) (I’m looking at Ms. Heb. 28 Bibliotheek der Rijksuniversiteit, Leiden, which is Ms A in Howard’s edition), the Tetragrammaton is abbreviated with a hey (ה) followed by an acute accent mark (‘ה) which indicates an abbreviation for Y-H-V-H.

In the Du Tillet, a unique sign is used for the Tetragrammaton, which looks like a large cursive L with three dots in the middle. I’ve attached the page of the manuscript with Matt 28:2, “…for an angel of Y-H-V-H came down…” and an arrow indicating the symbol used for the Tetragrammaton.

For the Münster, I only have the 1551 edition of Quinquarboreus, and in this text, the Tetragrammaton is fully written in the Hebrew script, i.e., יהוה.”
Answers by Tim Hegg, from Torah Resources

Ma van ókori bizonyíték arra, hogy a Shem Tov, Du Tillet és Münster féle Máté Evangéliumban levő Isten neve, illetve annak változata, nem feltétlenül egy későbbi kéz javítása, hanem ott volt mindig is.

“The ‘Gilyon[im]‘ and the [Biblical] books of the Judæo-Christians ["Minim"] are not saved [on Shabbat] from fire; but one lets them burn together with the names of God written upon them.” R. Jose the Galilean says: “On week-days the names of God are cut out and hidden while the rest is burned.” R. Tarphon says: “I swear by the life of my children that if they fall into my hands I shall burn them together with the names of God upon them.” Rabbi Ishmael says: “If God has said, ‘My name that has been written in holiness [i.e., in the "jealousy roll" mentioned in Num. v. 21 et seq.] shall be wiped out by water, in order to make peace between husband and wife,’ then all the more should the books of the Judæo-Christians, that cause enmity, jealousy, and contention between Israel and its heavenly Father. . . . As they are not saved from fire, so they are not saved when they are in danger of decaying, or when they have fallen into water, or when any other mishap has befallen them”

Érdekes módon, nem csak a zsidókeresztyének használták Isten nevét, hanem még a Jézus Krisztust elutasító zsidóság elöljárói közül is:

Josephus Flavius ​​szerint a *Kr. e. 70-ben zajló zsidó háborúban a zsidó harcosok az isteni nevet használták, és Isten segítségét kérték.

Ha az isteni név kihalt abban az időben, miért használták a harcosok ezt a nevet?

1. Josephus Flavius ​​I. századi zsidó történész azt írta, hogy amikor a rómaiak megtámadták a Templomot, a zsidók az [Elohim] félelmetes nevét hívták segítségül (A zsidó háború V:438).

2. Azt írta, hogy nincs joga felfedni ezt a nevet az olvasójának (Zsidó régiségek II:275), azonban elsődleges fontosságú információkat adott arról a kiejtésről, amelyet el akart titkolni.

3. A zsidó háború V:235 című művében azonban kijelentette: «A főpap fejét finom lenvászonból készült, bíbor szegéllyel hímzett tiara díszítette, és egy másik aranykorona vette körül, amelyen a szent betűk dombornyomással voltak ábrázolva; ezek négy magánhangzóból állnak.» Ez a leírás kiváló; Továbbá kiegészíti a Kivonulás könyve 28:36-39-ben található példát.

Lásd még a példákat:

Ráhábról, a parázna nőről szólva – „Milyen jutalmat kapott? Néhány lányát papi férjhez adták, és fiúkat szültek, akik ott álltak és szolgálatot végeztek az oltáron, és beléptek a szentélybe, ahol ISTEN KIFEJEZHETETLEN NEVÉT kimondva áldották Izraelt.” Midrás Rabba 4Mózes VIII:9

„A templomban úgy ejtették ki az ISTENI NEVET, ahogy írva van, de az országban a helyettesítője szerint.” Misna – Tamid 7:2, Talmud – Tamid 33b

„Vannak, akik a főpapról mondják, amikor az engesztelés napján kimondta az ISTENI NEVET – Jerikóból érezni lehetett a füstölőszer illatát.” Misna – Tamid 3.8, Talmud – Tamid 30b

„Rabbijaink ezt tanították: Tízszer ejtette ki a főpap a NEVET azon a napon: Háromszor az első gyónáskor, háromszor a második gyónáskor, háromszor az elküldendő kecskebakkal kapcsolatban, és egyszer a sorshúzással kapcsolatban.” Talmud – Yoma 39b

„És áldotta Ezsdrás az Urat, a nagy Istent. Mit jelent a „nagy”? – R. József mondta Rab nevében: Magasztalta Őt a KIFEJEZHETETLEN NÉV kimondásával.” Talmud – Yoma 69b

„Bármely áldás, amelyben az ISTENI NÉV nem szerepel, nem áldás.” Talmud – Berachoth 40b

„A Második Templom idején a TETRAGRAMMATONT a papok általi népáldás szertartása során és más imákban ejtették ki, de csak a Templomban. A Templomon kívül az Adonai (Úr) helyettesítést használták.” A Klasszikus Midrás – Tannaitikus Bibliakommentár, Reuven Hammer, Paulist Press, 168. oldal

„A NEVET, a TETRAGRAMMATONT, ahogy az itt található versben szerepel, a papoknak kell kiejteniük. Az Adonai szó, ami Urat jelent, Isten tényleges NEVÉT helyettesíti, amikor az áldást a templomon kívül mondják.” A Klasszikus Midrás – Tannaitikus Bibliakommentár, Reuven Hammer, Paulist Press, 223. oldal

Sok más utalás is van, de ezek a kevés azt bizonyítják, hogy a Tetragrammatont Jézus korában és előtte is kimondták. Így az az állítás, hogy „a Tetragrammatont egyáltalán nem ejtették ki”, tiszta mítosz – a modern bibliatudományban megszokott előfordulás –, mégis egy olyan mítosz, amelyet sajnos a végtelenségig fenntartanak, a meggyőző bizonyítékok ellenére.

http://home.clear.net.nz/pages/tlamb/JehovahOr.html

„R’ Chaninát megbüntették a Tetragrammaton nyilvános kiejtéséért, a feleségét pedig azért, mert nem akadályozta meg ebben.”
http://www.judaicaplus.com/Tzadikim/chaninaben.htm
Ez a második században történt, miután a harmadik zsidó felkelés 135-ben véget ért.
Egyértelmű, hogy Isten isteni nevének kiejtése a második században nem halt ki, sőt, használták is.

1. Zsidó nem keresztények, mint például Rabbi Chanina (Aboda Zara) használták.
2. Zsidó keresztények, úgynevezett „minimek” (eretnekek) használták (Talmud Sabbat).


Referencia, Angol források

According to Josephus Flavius in the jewish war *70 BC, the jewish warriors used the divine name, implore God to help them.
If the divine name was extinct in that time, why this warriors used this name?

1. Josephus Flavius I century jewish historian wrote, when the Romans attacked the Temple, the Jews called upon the fear-inspiring name of [Elohim] (The Jewish War V:438).

2. He wrote he had no right to reveal this name to his reader (Jewish Antiquities II:275), however he did give information of primary importance on the very pronunciation he wanted to conceal.

3. However, in his work The Jewish War V:235 he stated: «The high priesiest had his heahead dresseed with a tiaara of fine linen embroidered with a purple border, and surrounded by another crown in gold which had in relief the sacred letters; these ones are four vowels» This description is excellennt; mororeover, it commpletes the one found in Exodus 28:36-39.

See another examples:

Speaking of Rahab the harlot – “What reward did she receive? Some of her daughters were married into the priesthood and bore sons who stood and performed service upon the altar and entered the sanctuary, where, uttering the INEFFABLE NAME OF GOD, they would bless Israel.”Midrash Rabbah Numbers VIII:9

“In the temple they pronounced the DIVINE NAME as it is written, but in the country by its substitute.” Mishna – Tamid 7:2, Talmud – Tamid 33b

“Some say also of the High Priest when he pronounced the DIVINE NAME on the Day of Atonement – from Jericho they could smell the odour of the compounding of incense.” Mishna – Tamid 3.8, Talmud – Tamid 30b

“Our Rabbis taught: Ten times did the high priest pronounce the NAME on that day: Three times at the first confession, thrice at the second confession, thrice in connection with the he-goat to be sent away, and once in connection with the lots.” Talmud – Yoma 39b

“And Ezra blessed the Lord, the great God. What does ‘great’ imply? — R. Joseph said in the name of Rab: He magnified Him by pronouncing the INEFFABLE NAME.” Talmud – Yoma 69b

“Any benediction in which the DIVINE NAME is not mentioned is no benediction.” Talmud – Berachoth 40b

“During the Second Temple period the TETRAGRAMMATON was pronounced during the ceremony of blessing the people by the priests and in other prayers, but only in the Temple. Outside of it the substitution Adonai (Lord) was used.” The Classic Midrash – Tannaitic Commentary On The Bible, Reuven Hammer, Paulist Press, p 168

“NAME, the TETRAGRAMMATON, as written in the verse here, must be pronounced by the priests. The word Adonai meaning Lord is substituted for the actual NAME of God when the blessing is recited outside the Temple.” The Classic Midrash – Tannaitic Commentary On The Bible, Reuven Hammer, Paulist Press, p 223

There are many other references, but these few demonstrate that the Tetragrammaton was pronounced during and before the times of Jesus. Thus, the assertion that “the Tetragrammaton was not pronounced at all” is pure myth – an habitual occurrence in modern biblical scholarship – yet, it is a myth that is unfortunately perpetuated ad nauseam, in spite of conclusive evidence to the contrary.

“R’ Chanina was punished for pronouncing the Tetragrammaton in public, and his wife was punished for not preventing him for doing so.”

This was in the second century, after the third jewish revolt ended in 135.
It is clear, that the pronunciation of the divine name of God, in the second century, was not extinct, and was used.

1.Used by jewish non-christians like Rabbi Chanina (Aboda Zara)
2.Used by jewish christians, named “minims” (heretics) (Talmud Shabbat)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése