Jézus Urunk azt hitte, hogy az ő Istene az egyedüli igaz Isten (János 17:3). Ez az igaz keresztyénség. Aki ezt nem hiszi, nem igazi keresztyén, hanem álkeresztyén (eretnek).
Az üdvösség ehhez az egy Isten-hithez - a monoteizmushoz van kötve. Nincs más Isten, csak Jézus Urunk Istene.
A több-isten-hit - a polieizmus bálványimádás, ez pedig az olyan bűnökhöz van kötve, melyneknek gyakorlása tilos:
1Korinthus 6:9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, 10sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.
A bálványimádás, mint láttuk igazságtalanság lenne részünkről. Jézus Krisztus sem prédikált más Istent, magát sem tekintette Istennek, csak Isten Fiának:
Máté 16:13Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 14Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” 15Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” 16Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” 17Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Hála a jó Apának, én történész pályára indultam, és habár nem volt erőm végigfutni rajta, önszorgalomból mégis történész vagyok, nagyon jól bírom a tárgyat minden téren, úgy dogmatikai és egyháztörténelem terén is. Alaposan végigrágtam magam a történelmen és sok dolog megvilágosodott előttem, hogy kik és miért vezették félre a keresztyéneket.
Ezek a gnosztikusok voltak. Kezdetben a gonoszticizmus nagyon radikális és szélsőségesen zsidóellenes volt. De miután szakadozni kezdett Markion halála előtti éveiben, bizonyos gnosztikus tanítók a második és harmadik gnosztikus generációból felhagytak a zsidóellenességgel és egy mérsékeltebb irányt vettek fel. Ezek már elfogadták az Ó Szövetséget is.
Ami az Istenséget illeti, az eredeti gnoszticizmus a nagyon durva modalista nézetet vallotta, azaz, hogy Jézus maga az Apa is egyben, de már a második generáció gnosztikus tanítóinak egy bizonyos része finomított ezen, és ezt a nyers modalizmust átformálta egy isteni háromsággá. Van egy ilyen gnosztikus könyv "Az (ős)értelem három formája". Ezt a nagyon misztikus irányt aztán sok vitatkozás után átcsiszolták, míg végül is kialakult az a nézet amit ma a hivatalos háromságtannak nevezünk. Jól látható ebből a dogmatikai fejlődésből, hogy mindkét ősi irányzat, nem más mint - nyersen mondva - gnosztikus irányzat. A legtöbb kutató megáll Nikeánál és aztán elkönyveli, hogy na ez az igazság. Pedig ha egy picit lejjebb ásna, pl. 268 körül, elcsodálkozhatna azon, hogy a 268-as Antiókhiai Zsinat nem értett egyet azzal a nézettel amit a Nikeai Zsinat elfogadott 325-ben... Ugyanazt a szót disputálta azaz vitatta mindkét zsinat.
Nos, az egyik elvetette, a másik pedig befogadta. De ki tudja ezt? Kevesen. Sajnos ateista írótól kellett megtudnom én is ezt a nyers igazságot...
Nos, az egyik elvetette, a másik pedig befogadta. De ki tudja ezt? Kevesen. Sajnos ateista írótól kellett megtudnom én is ezt a nyers igazságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése