19. Az ünnepekről

Tényleg keresztyén ünnep a „Karácsony”?

Csodálkozva vesszük észre, hogy a sokak által szeretett „Karácsony” szó nem is szerepel a Bibliában. Vajon miért?
Egyes tudósok úgy vélik, hogy etimológiailag a magyar nyelvű „Karácsony” és a román nyelvű „Crăciun” idegen eredetű, az ószlávok nyelvéből. Az ószláv mitológiában létezik egy Korcun (átlépő) nevű isten, akit az év végen ünnepeltek és az élet és halál feletti hatalmat tulajdonították neki (mint Odin, a skandinávoknál és a germánoknál). E isten nevéből ered tehát a „Karácsony” elnevezés, ahogyan a római Szaturnália Szaturnusz isten nevéhez fűződik.
(Referencia> Murádin László: Anyanyelvünk ösvényein, 71 oldal, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1996)
Jézus Krisztus, Isten fiának a földi születése mint ember bőséges örömöt keltő nagy alkalom volt, viszont a Biblia nem említi meg az Úr ünnepeként; tehát az első keresztények nem ünnepelték meg. Csak az i.sz. harmadik században kezdték keleten a bizánci, antiókiai és az alexandriai hívők január 6.-án Krisztus születését megünnepelni. Bizonyos források szerint, a nyugati Rómában 336 óta ünnepelik az Úr Jézus születését december 25.-én, a pogány, a téli napforduló alkalmából megünnepelt szaturnáliát helyettesítve, melyek a Nap, illetve a perzsa Mithra isten (szintén a napkultuszhoz fűződik) újjászületéséhez emlékeztetnek.
377-ben Antiókiában, 379-ben Konstantinápolyban kezdték a Jézus kisdedként való születését december 25-én megünnepelni, majd ezt a dátumot felvette az egész kereszténység! De miért ilyen későn? Nyilvánvaló hogy miért...
A Visszhang folyóirat 2007-es évi első száma szerint, létezett a perzsa mitológiában egy Mithra nevű isten, mely december 25.-én született volna. Mithra a legyőzhetetlen nap istene, az ég és föld közötti világosság istene volt; annak idején egy nagyon befolyásos római kultusz körében tisztelték. A születése a hosszú éjszaka végét és a nap uralkodásának újrakezdését jelképezte. A téli napforduló ünnepei közben engedélyezték a homoszexualitást és a korlátlan paráznaságot.
I.sz. 270-ben, Aurelianus római császár hivatalosította az ünnepet; ezt követően, december 17. és 24. között ajándékokat adtak egymásnak, majd december 25.-én a napisten születését ünnepelték.
A Visszhang folyóirat 2007-es évi második száma szerint, a római egyház a IV. században vezette be ezeket a pogány szokásokat az úgynevezett hivatalos keresztényiségbe, mivel azt gondolta, hogy így több pogányt fog vonzani az egyház felé. Akkor vált hivatalossá a december 25.-i nap mint Jézus Krisztus születése.
Tehát mondhatjuk, hogy az erőszakosan keresztényesített pogány tömegeket könnyebben és gyorsabban lehessen a „hivatalos keresztényiségre” áttéríteni, egyes ókori „vallási stratégák”,  vessük össze például a hitehagyott Jeroboám esetével (1Királyok 12:32, 33), azt gondolták, hogy „keresztényesítsék” a pogány ünnepeket, ezáltal próbálják meg a szegény pogányokat ravaszul meggyőzni, hogy a saját ünnepeik alkalmából mást ünnepeljenek. Így lett kirendelve hogy a Szaturnália idején, mely Karácsony idejéhez felel meg, „Isten születését” ünnepeljék, Szaturnusz, Mithra és Korcun istenek helyet, bár a bizonyítékok tisztán mutatják, hogy a szent kisgyermek (azaz Isten Fia, nem maga az Isten) valamikor ősszel született, amikor a júdeai pásztorok még kint voltak a mezőn éjjel (Lukács 2:8), mivel Betlehem környékén télen a nappali hőmérséklet 4 és 13 fok körül forgott, éjjel pedig még nulla fok alá is csökkenhetett, néha hideg eső és havazás kíséretében.
"A Bibliának mégis igaza van" című könyv szerint:
„Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett” (Lukács 2:8).
A történészek és a csillagászok mellett, fontos véleménnyel rendelkeznek a meteorológusok, ami segíthet nekünk több információt szerezni Krisztus születési dátumának megállapításában.
A meteorológusok pontosan jegyezték fel a hebroni hőmérséklet-változásokat. Ez a terület a júdeai hegyek déli részén található és egyforma éghajlati körülményekkel rendelkezik, mint a közelben fekvő Betlehem. A meteorológiai mérések szerint, a következő hőmérsékletek elemezték a területet a három téli hónap közben: december – 2,8°C; január – 1,6°C, február – 0,1°C. Decemberben és januárban mérték az év legnagyobb csapadék mennyiségét is: 147, illetve 187 litert négyzetméterenként.
A létező adatok szerint, Palesztina éghajlata majdnem egyáltalán nem változott az utóbbi 2 000 év alatt, tehát figyelembe vehetőek az ilyen nagymértékű pontossággal rendelkező modernkori adatok az ókori eset vizsgálatában.
A karácsonyi időszakban Betlehemet fagy lepi le, vagyis egyetlen nyáj sem tud kint ülni a mezőn. A Talmud is kiemeli, hogy Betlehem körül márciusban mentek ki legelni a nyájak és, nyolc hónap letelte után, novemberben tértek vissza. Palesztinában manapság is Karácsony körül mind az állatok, mind a pásztorok, meleg menedékben tartózkodnak. Lukács beszámolója tehát megerősíti, hogy Jézus születése a tél kezdete előtt történt meg 
Jézus tudta, hogy télen különlegesen hideg van és nem egy megfelelő időszak menekülésre (Máté 24:20). Télen hideg van, mivel ez egy esős és havas időszak, ezt a 2Sámuel 23:20, a Példabeszédek 31:21 és a Jeremiás 36:22 is megerősíti. A Nehémiás 1:1-ben találkozunk a „kiszlév” hónappal. Ez november-december időszaknak felel meg (lásd a 10. függeléket a Szentírás új világ fordításában). Ezsdrás 10:9 egy olyan eseményről számol be, mely a kilencedik hónap – azaz kiszlév – huszadik napján történt, mely a mi naptárunk szerint december elejére esik. Ezt az időszakot a 13. vers következő képen elemzi: „a záporesők időszaka van, nem állhatunk idekint”, tehát a nyájakkal sem a mezőn. Ezzel egyet ért a Daily Life in the Time of Jesus című könyv szerzője is: „télire menedékbe vitték a nyájakat” (228. oldal; lásd még Clarke’s Commentary, 5. kötet 370. oldalát). Az eső ártott volna a juhoknak, fagy esetén a nedves gyapjú megfagy és megbetegíti a juhokat és azok életüket is veszthették.
Vajon miért lett a „pogány hagyomány” ilyen erősen begyökerezve nálunk, hogy még az ünnep nevét sem cserélték ki, hanem meghagyták benne az eredeti isten nevét, akit annak idején tiszteltek ezen ünnep által? Mégis észrevettem, hogy egyes kolozsvári új-protestánsok nem „Boldog Karácsonyt!” kívánnak egymásnak, hanem egy „Legyen egy boldog Urunk születése!” féle mondattal köszönnek. Lehet, hogy ők is arra következtettek, hogy valami nincs rendben. Viszont így is egy hazugságot ünnepelnek, mert az igazság tisztán mondja, hogy a kis Jézus nem akkor született. Akkor miért erőszakoljuk a dolgokat azon ünnepeket kedvéért, melyek pogány mítoszokra és szertartásokra alapulnak?
Mikor a pogányokat erőszakosan térítették át a keresztényiségre, sokan (hála a kivételeknek) nem tudtak teljesen megszabadulni az általuk kedvelt pogány hitnézeteiktől és szokásaiktól (mohóság, ittasság, paráznaság stb.), tehát „keresztény ruhába öltött” pogány kultuszukat továbbították. Viszont a nagyobb hiba az volt, hogy ezt az „öltést” hivatalosították. Nem csoda hogy egyre több háztartásban a gátlástalan pogány istenek, Szaturnusz nyugaton és Korcun keleten, kedveltebb és továbbá is az marad, mint a Jóisten és Fia Jézus Krisztus.
Vigyázat nemzetek, Isten nem tudja együtt látni a törvénytelenséget az ünneppel, sem pedig idegen isteneket saját magával!
Mit mondhatunk a „karácsonyfáról”? A kutatások ebben az esetben is egy pogány szokáshoz vezetnek, mely az európai pogány népekhez kötődik (Németország, Skandinávia), ahol a fenyőfának mágikus erőket tulajdonítottak, melyek kiűzték a gonosz szellemeket a házból. Az év vége felé, levágták a fát és behozták a házba, a lakók pedig a fa alá húzódtak, hogy az újévben mentesek legyenek a gonosz szellemek káros befolyásaitól.
„Halljátok meg a szót, amelyet ellenetek mondott ki Jehova, ó, Izrael háza! Ezt mondja Jehova: »A nemzetek útját el ne tanuljátok, és ne rettegjetek az égi jelektől, mert a nemzetek rettegnek azoktól. Mert a népek szokásai csupán pára, csak fa az, amit az erdőben vágtak, mesterember keze műve, amelyet vágószerszámmal készített. Ezüsttel, arannyal szépítgetik. Szegekkel és kalapácsokkal rögzítik őket, hogy ne inogjanak. Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön, és képtelenek beszélni. Hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert semmi veszedelmeset nem tudnak tenni, jót pedig még kevésbé.« Ó, Jehova, senki sincs, aki valamiképpen hozzád hasonló volna! Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalomban. Ki ne félne téged, ó, nemzetek Királya? Hiszen méltó vagy rá. Mert a nemzetek minden bölcse között, és összes királyságukban sincs senki, aki valamiképpen hasonló volna tehozzád. Egyszersmind oktalannak és ostobának bizonyulnak. A fa csak hiábavalóságokra serkent. Társisból ezüstlemezt hoznak, Ufázból aranyat. Mesterembereknek és fémműves kezének műve; kék fonalból és bíborpirosra festett gyapjúból van ruhájuk. Hozzáértő emberek műve mind. Jehova azonban valóban Isten. Ő az élő Isten és a Király időtlen időkig. Haragjától megremeg a föld és a nemzetek nem bírják el ítélethirdetését. Ezt fogjátok mondani nekik: »Az istenek, akik nem teremtették az eget és a földet, elvesznek a földről, és ez alól az ég alól” (Jeremiás 10:1–11).
Hamarosan Korcun isten neve eltűnik az ég alól, mivel így lett prófétálva. Akkor miért használjuk még a Karácsony szót? Nemsokára ismerni fogjuk a Megmentő Jézus születési dátumát, hiszen Ő hamarosan visszatér és mindent meg fog nekünk mondani, ha az Ő akarata szerint lesz. Miért ne várjunk addig? Bármilyen elterelés az igazságtól bűn, hiszen egyetlen dolog mely nem teljesen igazság nem dicsőíti Istent!
„És [az új Jeruzsálem] kapuit nem fogják bezárni nappal — mert éjszaka ott nem lesz. És beviszik oda a nemzetek dicsőségét és tiszteletét. De ami nem szent, és aki utálatosságot és hazugságot gyakorol, az egy sem lép be abba semmiképpen, csak azok, akik be vannak írva az élet tekercsébe, mely a Bárányé.” (Jelenések 21:25–27).
„Íme’ Hamar eljövök, és nálam van a jutalom, amit adok, hogy megfizessek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák köntösüket, hogy hatalmuk legyen az élet fáihoz menni, és hogy bebocsátást nyerjenek a városba annak kapuin át. Kívül vannak a kutyák és azok, akik spiritizmust gyakorolnak, és a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindenki, aki kedveli és gyakorolja a hazugságot.” (Jelenések 22:12–15).