ISTEN KIRÁLYSÁGÁT 1914-BEN IKTATTÁK BE?
Bibliaversek Új Világ fordítás szerint, Forrás MJT lista, kiegészítve
1. Ha az Úr Jézus 1914-ben “ült le” Jehova Isten trónjára, illetve akkor “iktatták be” oda a mennyben, miért mondhatta már az első században ezt János apostolnak: “Aki győz, annak meg fogom engedni, hogy leüljön velem a trónomra, ahogy én is győztem, és leültem az én Atyámmal a trónjára.” - Jelenések 3:21, ÚV?
Kérdés: Ha Jézus Krisztus már János apostol idejében Jehova Isten égi dícsőséges trónjára ült a mennyben, akkor hogyan ülhetett (illetve lehetett “beiktatva”) a trónra 1914-ben?
2. Lehet-e úgy értelmezi, hogy Jézus csak egy korlátozott értelemben, egyedül a keresztyén gyülekezet felett uralkodva, ült a trónra 1914 előtt, viszont 1914-ben neki adatott “a világ királysága” (Jelenések 11:15)? Akkor miért János apostol már az első században megírta és elküldte köszöntéseit “Jézus Krisztustól, aki a “Hű Tanú”, az elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak uralkodója”. - Jelenések 1:5, ÚV?
Kérdés: Ha Jehova Isten fia, az Úr Jézus Krisztus már János apostol idejében a “föld királyainak uralkodója” volt, hogyan adhatták neki a “világ királyságát” csupán 1914-ben?
3. Lehet-e úgy értelmezni, hogy Jézus Krisztus 1914-es trónra emelése azt jelenti, hogy ezután “hatalom adatott neki az uralkodásra”, hatalom az uralkodás megkezdésére? (Lásd például az Örökké élhetsz paradicsomban a földön című könyv 141. oldalát.) Az Úr Jézus azonban feltámadása után igen hamar azt mondta tanítványainak: “Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön”. - Máté 28:18, ÚV
Kérdés: Ha az Úr Jézus Krisztusnak adatott “minden hatalom az égben és a földön” már feltámadásakor, akkor hogyan kaphatott ilyen uralmat vagy hatalmat 1914-ben? Nem kaphatott több hatalmat, mint a minden hatalom, amit már megkapott. Nem igaz?
4. Ha az Úr Jézusnak adatott “minden hatalom” feltámadásakor, lehet-e úgy magyarázni, hogy Jézus Krisztus 1914-ig nem kapott jogot, hogy hatalmát használja a nemzetek ellen, de ekkor megadatott számára a jog, hogy összetörje őket? Jézus Krisztus azonban már az első században ezt mondta a kisázsiai Tiatíra gyülekezetének: “Aki pedig győz, és mindvégig megtartja tetteimet, annak hatalmat adok a nemzetek fölött - és vasvesszővel tereli majd az embereket, és mint az agyagedények, darabokra törnek -, ugyanúgy, ahogy én is kaptam az Atyámtól,” - Jelenések 2:26, 27, ÚV
Kérdés: Ha az Úr Jézus már János idejében megkapta a hatalmat a nemzetek felett, az összetörésükre való hatalmat is ideértve, akkor hogyan adathatott neki ilyen hatalom 1914-ben? Az igaz, hogy János idejében nem törte össze a nemzeteket, de 1914-ben így tett?
5. Ha az Úr Jézus leült Jehova Isten jobbjára és egy magasabb pozíció adatott neki feltámadásakor (Efézus 1:20-23), lehet-e a Zsidók 10:12, 13-at úgy idézni, hogy Jézus 1914-ig nem kezdte gyakorolni hatalmát? Ebben a versben az szerepel, hogy Jézus feltámadásakor leült Isten jobbjára, de “attól fogva vár, míg oda nem helyezik ellenségeit zsámolyul a lábának ." Lehet-e azt mondani, hogy ez a "várakozás" 1914-ben szűnt meg, amikor Jézus uralkodni kezdett?
Kérdés: Vajon Jézus ellenfeleit zsámolyul helyezték az ő lábához 1914-ben? Mindenki tudja mit jelent a zsámoly és ha valaki rajta tartja a lábát. Vajon az Úr Jézus ellenségei ebben a megalázó helyzetben vannak? Akkor miért teszik azt amit csak akarnak? A "zsámolyállapotban" levő Úr Jézus ellenségei nem tehetnének semmit. Ez egy olyan állapot volt az ókorban, amikor egy király vagy vezért a legyőzött ellenség nyakára tette a lábait.
6. Véget ért a nemzetek meghatározott ideje 1914-ben?
Kérdés: Hogyan végződhetett a nemzetek ideje 1914-ben, amikor a nemzetek nem csak túlélték azt az évet, de a számuk meg is háromszorozódott azóta? A tény az, hogy a mai nemzetek többsége számára a földön az idő 1914 után kezdődött és korlátlanúl azt tették és tesznek amit csak akartak. Hogyan érhetett véget az idejük akkor 1914-ben?
7. Vajon a Biblia időrendi sorrendje szerint elöszőr Jézus Krisztus dicsőséges második jelenléte várható és azután a jelek, vagy ellenkezőleg, előszőr a jelekről beszél a Biblia és azután Krisztus dicsőséges második jelenlétéről: "Hasonlóképpen ti is amikor látjátok mindezeket (a jeleket) tudjátok meg, hogy ő (Krisztus) közel van, az ajtóknál (Krisztus közel, de még nem itt)".
Kérdés: A Máté 24:27-33 szerint mit fognak mutatni a jelek, azt, hogy az Úr Jézus Krisztus már eljött valamikor a jelek elött (1914-ben?), vagy hamarosan el fog jönni a jelek után? Melyik tehát a bibliai sorrend: eljövetel és a jelek, vagy jelek és az eljövetel?
----------
Mikor vetették ki Sátánt az égből, 1914-ben?
Bibliaversek Károli Gáspár fordítás szerint, Forrás jtlevelezőlista, kiegészítve
Jelenések 12:1 "És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fején tizenkét csillagból korona; "
Ez az asszony ugyanaz, mint akiről az Ésaiás 54: 5,6 beszél: "Mert férjed a te Teremtőd, Seregeknek Jehovája az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged Jehova, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:" (Átdolgozott Károli fordítás)
Következtetés: Az "asszony" a hithű Izráel 12 törzsét jelenti.
A Jelenések 12:4 szerint: "És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye."
Sátán még Jézus Urunk születése ELÖTT közvetlenül a földre vetette az őt követő démonok nagy részét és előidézte a betlehemi gyermekgyilkosságot. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy az Ó Szövetségben alig lehet ördöngösökre utaló verseket találni, ehhez képest az evangéliumok és az Új Szövetség hemzsegnek az ilyen helyektől.
Sátán égből történő kivetését MEGELŐZTE Jézus feltámadása és égbemenetele: Jelenések 12:5 "És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez."
Ezért a Lukács 10:17,18-ben ezt olvassuk: "Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből."
Még nem történt meg Sátán kivetése, Jézus csak arra utalt, hogy a tanítványai első ízben kaptak hatalmat a démonok fölött.
A kivetésre Jézus a János 12:31-ben utalt: "Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme"
Ha megnézzük az eredeti görög szöveget (vagy a román szöveget), ott a Biblia JŐVŐ időt használ, vagyis: "......most FOGJÁK KIVETNI e világ fejedelmét....." ("va fi aruncat afara" Biblia Cornilescu cu Trimiteri)
Mit mondott Jézus a János 16:7-11-ben? "De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett."
Jézus azt mondta, hogy az Ő ÉGBEMENETELE és a SZENT SZELLEM KITÖLTÉSÉNEK IDŐPONTJA KÖZÖTT három dolog történik meg:
A világ megfeddése:
- bűn
- igazság
- a világ fejedelme (Sátán) ítéletének tekintetében
A 8. vers szerint a Szent Szellem az eljövetelekor erről a három dologról, mint MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEKRŐL számol majd be. A Szent Szellem i.sz. 33 pünkösdjekor töltetett ki a tanítványokra.
Ezért Sátánt Jézus égbemenetele UTÁN és a Szent Szellem kitöltése ELÖTT vetették ki az égből. Ezt támasztja alá a Jelenések 12. fejezet 7-10 is:
"És lőn az égben viaskodás: Mihály és az o angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik Ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt."
A Máté 28:18 és Jelenések 12:10-12 szerint is az Úr Jézus halála és feltámadása UTÁN és közvetlen a királyi hatalma erejével, amit ráruháztak égbemenetele ELÖTT, vetették ki Sátánt: "És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik mondván: Nékem adatott (és nem: nékem fog adatni 1914-ben) minden hatalom mennyen és földön."
"És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő és a mi Istenünknek országa és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig. Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van."
Jézus Krisztus az Efézusbelieknek írt levél megírásakor - sőt, mint láttuk a Máté 28:18-ból, már a feltámadása után, már itt a földön is - illetve az égbemenetele után már teljhatalmú király volt, nem csak a gyülekezeten, hanem minden fölött uralkodott:
Ef. 1:20-23 "A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá (már a mennybe való visszatérése után, nem pedig 1914-ben), és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel."
Máté 28:18 "És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön."
ÖSSZEGZÉS:
Jézus Krisztus égbemenetele után és a Szent Szellem kitöltése elött vetették ki Sátánt az égből. Sátán addig vádolta az embereket (és valószínüleg Jézus Krisztust is) Isten elött, utána viszont már nem volt bejárása Istenhez: Jelenések 12:8 "De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben."
Ez azt jelenti, hogy Jézus Urunk tökéletes emberként választ adott az ún. vitakérdésre, és onnantól fogva Sátánnak már nem volt többé jogalapja arra, hogy az embereket vádolja Isten előtt, ezért kivetették az égből - vagyis a nagy vitakérdés i.sz 33-ban MÁR LEZÁRULT (jóval 1914 előtt) az égben az angyalok elött, Sátán már nem vitatkozhatott többé Istennel.
A Jelenések könyve irásánál a Sátán királyiszéke már a földön volt: Jelenések 2:12 "A pergamoni gyülekezet angyalának pedig írd meg: (…) Tudom, hol laksz: ott, ahol a Sátán TRÓNJA áll..."
A történelem pedig bizonysága ennek: fokozatosan elindultak a sátáni ihletésű nagy népvándorlások, hatalmas pusztulásokat végezve, a rettenetes és vérszomjas keresztyénüldözések, könyörtelen inkviziciók, majd ezt követték később a hosszú idei tartó háborúk (száz eves és harmic éves háború), hatalmas méretű járványok, stb..
Ha Sátán a Szent Szellem kitöltése elött már ki lett dobva az égből, miként magyarázható az, hogy a Sátánnak "…rövid ideje van…" Jelenések 12:12? Egyesek ezért a rövid idő miatt nem fogadják el a jelen magyarázatot, habár a fent idézett bibliaversek maguktól beszélnek. Nos, a Zsoltárok 37:10 verse irásakor ez lett írva: "Még egy kevés idő és a gonosz nem lesz többé, bizonyára megfigyeled a helyét és nem lesz ott." Ezt a kevés időt, egy bizonyos szemszögből kell nézni. Dávid király, aki e zsoltárt írta, tudta, hogy Isten nem fogja tűrni örökre a bűnösöket és bizalmát fejezte ki, hogy rövid időn belül eljön ez a nap is - ezt közli János apostol is a Jelenések 1:3-ban. Jegyezzük meg jól, hogy ő nem határozta meg mennyire rövid ez az idő, lehet azt is mondani, hogy közeledni látta. Ezért jelen szavait, inkább bátorító reményként, mintsem konkrét időmeghatározó jeleggel kell venni. Hasonló a helyzet a Jelenések 12:12 versében. Sátán tudja, hogy már kevés az ideje, de nem tudja mennyire, ezért gyors hadmozdulatokra fogta a dolgot. Mi is tudjuk ezt és remény és öröm tölt el.
Semmi bibliai alapja sincs tehát annak, hogy a Sátánt 1914-ben dobták le az égből.
----------
Ha Jehova Tanúinak vezetői képezték volna a hű és bölcs szolgaosztályt, felmerül az a kérdés, hogy tényleg...
Hűek voltak-e és ... bölcsek?...
Az Úr Jézus a következőket mondotta: "a gyümölcseikről fogjátok felismerni ezeket az embereket" (Máté 7:20)
Az Úr Jézus azt tanította, hogy "Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett." (Ap. Csel. 1:7).
Lássuk, hogyan sáfárkodtak vagy, hogyan szolgáltak ezzel a tanítással, olyan személyek akik magukat "hű és bölcs szolgáknak" tituláltak. Vegyük például Az Őrtorony Társulat illetékeseinek kijelölt és be nem vált évszámait a Csel. 1:7 “FÉNYÉBEN”. Nézzétek hogyan hagyták az Őrtorony Társulat vezetői figyelmen kívűl ezen Krisztusi IGAZSÁG ÉS VILÁGOSSÁG kristály-tiszta vizét, engedve a saját eszük hóbortjainak, vagy a Nagy Babilonból jött értelmezéseknek. De említhetnénk más vallások, hasonló esetét is, pl. az Adventista Egyház (Wiliam Miller - E. G. White asszony esetét) is, időhiány miatt mégis megállunk "Az Őrtorony Társulatnál", mert ez kimagaslik a többi rossz példa közül.
1798 - Ez a dátum a Jelenések 12. fejezetében említett 1260 nap végeként volt megadva, mint az utolsó napok kezdetének dátuma [Three Worlds/Három Világ, 114 old. 1877-ben kiadott, Barbour és Russell közösen kiadott munkája]. Később, körülbelül 1889-ben, ez a datáum 1799-re lett változtatva.
1799 - Ez a dátum az utolsó napok kezdeteként lett elfogadva az Őrtorony Társulattól, mely szerint Napóleon eltávolította a Pápát és véget vetett a Dániel 7:25; 12:7; Jelenések 11:1-3 versekben említett 1260 napnak. [WT Jan-Feb 1889 [repr p1093]. SiS2 p256. SiS3 p58,63,64.] 1930-ban az Őrtorony Társulat felváltváltotta a korábbi 1799-et 1914-el.
1829 - Ez a dátum a Dániel 12:11-ben említett 1290 nap végeként lett elfogadva az Őrtorony Társulattól (i.e. 539-tol számítva), mint William Miller mozgalmának kezdete. [SiS3 p84, SiS7 p40, 60, 163. Our Lord's Return/A mi Urunk visszajövetele, 27 old. 1929-ben kiadott írás, J. F. Rutherford munkája]. 1930-ban e dátumot elhagyták.
1844 - William Miller szerint a világ vége, Russel szerint a 30 éves próbaidő kezdete, amely megfelel Jézus élete 30 évének a születésétől a megkeresztelkedéséig. [SiS2 p240.] Elhagyták.
1846- A Dániel 8:14-beli 2300nap, G. Storrs és mások elhagynak hamis tanításokat, a szentély megtisztítása. A protestáns egyházak közötti evangélikus szövetség kezdete, amit spiritisztának minosítettek. [SiS3 p108, SiS7 p163.] Ez a dátum 1930-ban el lett hagyva
1873 - Az emberiség 6000 éves történelme befejeződik, a hetedik évezred kezdete. A Jelenések évezrede, az Úr napja. [Lásd SiS2 előszó, p39.] E tanítás 1930-ban el lett hagyva az Őrtorony Társulattól. (Az Őrtorony Társulat az emberiség 6000 éves történelme befejezésének új dátumát 1975-re változtatta 1943-ban, de nem hivatalos prófétai dátum egészen 1966-ig, a Life Everlasting könyvvel.)
1874 - Krisztus láthatatlan (vagyis második) jelenlétének kezdete. Russel legfontosabb dátuma. [Three Worlds p175, SiS2 p170, Our Lord's Return p27, Proclaimers p133 lábjegyzet.] Egészen 1904-ig Russell úgy vélte, hogy ez az évszám jelezte Armageddon kezdetét. [WT 1/15/92 p21-3 [repr p1355]. SiS2, p101.] 1930-ban elhagyva. [2.sz. lábjegyzet] WTS állítása szerint tanítás 1943-ban elhagyva
1875 - A nagy jubileumi ciklus vége. Az Őrtorony Társulat korai állítása szerint a Dániel 12:12-ben említett 1335 nap vége. A szentek láthatatlan feltámadása megkezdődik. (Megjegyzendő, hogy az 1875-ös bibliai év Russell szerint 1874 októberében kezdödött.) [Three Worlds p108.] A láthatatlan feltámadás kezdete 1875-ről áthelyezve 1878-ra 1881-ben.
1878 - Az evangéliumi kor vége, a szentek elragadtatása. [Three Worlds p68; Proclaimers p632; Divine Purpose p19.] A tanítás elhagyva 1878 után.
1878 - A halott szentek mennyei feltámadása. Isten kegyelme visszatér a zsidókhoz. Isten Királysága megkezdi a hatalom gyakorlását. [WT Oct 1879 [repr p39]. SiS2 p101. SiS6, p663. Millions (1920) p27-8.] Tanítás elhagyva 1930-ban.
1881 - A szentek, többek között Russel és a Bibliakutatók, elragadtatása. [. WT Jan 1881 [repr p180], Dec 1880 [repr p172], compare May 1881 [repr p224].] Tanítás elhagyása
1881 - A 144.000-nek szóló magas elhívás lezárása. Az Őrtorony Társulat korai állítása szerint Nagy Babilon bukása. [Proclaimers p632] 1922-ben váltás az 1918-as évszámra. A magas elhívás lezárása, késöbb 1935-re változtatva.
1910 - A szentek elragadtatásának várható ideje, a gizai nagy piramis folyosójának méreteire alapozva. [SiS3, p364, 1910 elött kibocsátott példányok.] Természetesen 1910 elhagyása.
1914 - E világ vége, Krisztus szó szerinti visszatérése, Armageddon vége, az elragadtatás lehető legkésőbbi éve. A zsidó nép várhatóan visszatér Isten kegyébe. Igaz tanításnak tekintve egészen 1914 végéig, de 1912-őt követően 1915-re változtatva egészen 1914 augusztusáig (első világháború kezdete, amely az Őrtorony Társulat vélekedése szerint valamilyen formában beteljesíti az 1914-el kapcsolatos próféciákat).
1914 - Krisztus láthatatlan visszatérése és királyi uralkodásának kezdete, az utolsó napok vége. A WTS által képzelt pogányok idejének vége, szerintük láthatatlan módon lejárt a pogányok ideje, viszont a WTS is és a világon mindenki más láthatja hogy ezek ideje nem járt le mert ezek korlátlanul azt tesznek amit akarnak. Jelenleg is érvényes tanítás. 1922-től kezdve Krisztus uralkodásának kezdete, 1930-tól kezdve láthatatlan jelenlétének kezdete, (amely korábban 1874 volt). [2.sz. lábjegyzet] Egészen a közelmúltig a WTS az tanította, hogy egyesek azok közül, akik látták az 1914-es eseményeket még mindig élni fognak, hogy lássák a világ végét. Ezen 1914-es generáció tanítását 1995 novemberében hatálytalanították. [Lásd WT 11/1 1995 p17.] A Teremtő ígérete arra vonatkozóan, hogy a világ vége eljön mielőtt az 1914-es generáció kihalna már nem olvasható az Ébredjetek! Tartalomjegyzéke felett (p4) Ébredjetek! 11/8 1995. Az elképzelés, hogy a Máté 24:34-ben említett generáció specifikus egyénekre vonatkozna már érvénytelen.
1915 - Russell szerint a világ vége. kb. 1912-től az első világháború kezdetéig, amikor felváltotta az 1914-es év, mivel 2520 év i.e. 606-tól számítva 1915-ben végződik és nem 1914-ben. Arról a tényről, hogy nem volt nulla év megfeledkezett, amikor bizonyos események 1914-ben elkezdődtek. 1943-ban az elképzelés, amely szerint Jeruzsálem pusztulását i.e. 606-ról i.e. 607-re kell áttenni hivatalosan elfogadva. (Az a tény, hogy a bibliai kronológia szerint Jeruzsálem i.e.587-ben pusztult el nem zavarja az Őrtorony idoszámítását.) Az évszám elvetve az első világháború kitörésekor.
1918 - A hamis vallás és azon belül különösen a kereszténység pusztulása. Démonok hatolnak be a klérus - a disznó osztály - elméjébe előidézve olyan dolgok cselekvését, amellyel kivívják a nép haragját, akik viszont elpusztítják őket. Ilyen formán az egyháztagok millióit pusztítja el Isten. [SiS7 p128, 485.] Tanítás természetesen elhagyva 1918 után, de a dátum fenmarad.
1918 - Babilon bukása, 144.000 elhívásának befejezése. A Tanúk még mindig ezt az évet tartják a Nagy Babilon, minden hamis vallás, bukásának. [lásd Jelenések csúcspontja közel p260, amely ezt írja: ilyen módon a Nagy Babilon 1919-re leomlott). Ma is érvényes tanítás. A magas hívás lezárása késöbb 1935-re lett változtatva az Őrtorony Társulattól.
1919 - A Bibliakutató/Őrtorony mozgalom kiválasztva Krisztus által, hogy a kommunikáció kizárólagos csatornája legyen Isten és emberek között. Ma is érvényes tanítás, ezek szerint 1919-ig emberi szemszögből történtek a tévedések, tehát az 1914-felől mondott dolgok tévedések maradványa lehet. De mi van az 1914 után mondott hatalmas méretű tévedésekkel?
1920 - Világméreű anarchia, minden földi kormányzat összeomlása és bukása. [SiS7 p258.] Természetesen elhagyva 1920 után.
1925 - Az ókor férfiainak (a Zsidók 11. fejezetében felsorolt hithösök) feltámadását 1925-re jósolták, amit közvetlenül követni fogja a világ vége. A Királyság létrehozása Palesztinában. [SiS7 p128, Millions p88,97.] Határozott kijelentések a WT 6/15 1922; 4/1 1923 és más helyeken, úgy vélték, hogy e dátum valamilyen módon az Írásokból fakad még 1931-ben is, tehát féltek beismerni téves értelmezésüket. (Vindication I p338). Rutherford beismerte, hogy szamárrá tette magát. Igen, a Sátán buta szamara volt.
1935 - A 144.000 tagságára vonatkozó magas elhívás lezárása. E dátumtól a tanítás szerint a Jelenések 7. fejezetében említett nagy sokaság a földön és nem a mennyben fog élni. A nagy sokaság, minden Tanú kivéve a jelenleg még élő ~8000-et, nem tekinti magát felkent kereszténynek, nem született újjá, nem veszi magához a jegyeket, és nem tekinti Krisztust közbenjárónak. Örök életre számítanak a földön. [Lásd: WT 6/15 1992 p23; Proclaimers (1993) p166.] E dátum létjogosultságát kizárólag az igazolja, hogy a nagy sokaság reménységével kapcsolatos tanítás 1935-ben alakult ki. Ma is érvényes tanítás, habár sokan e dátum után is az égbe akartak menni.
1941 - A második világháborúról úgy vélték, hogy a németek és szövetségeseik fogják megnyerni és hogy Armageddonba - Isten háborújába - torkollik. Abban az időben egy ének is volt Romániában "Armaghedonul e aici, voi oameni va-nturnati, Armaggedon itt van, emberek térjetek meg) A WT 9/155 1941 p288 ír az Armageddont megelőző hónapokról. A tanítás elhagyva 1943-ban Rutherford halálát követően, amikor az Őrtorony Társulat azt kezdte tanítani, hogy a második világháborút a béke igen rövid időszaka fogja követni.
1951 - 1914 óta 37 év telt el, mivel Jeruzsálem i.sz. 70-ben pusztult el, 37 évvel Krisztus halála után. (WTS időszámítás). Egyes Őrtorony cikkek erőteljesen sugalmazták e párhuzamosság jelentoségét WT 11/1 1950 p407; 9/1 1950 p277; vesd össze WT 3/15 1951 p179 és 4/1 1951 p214, mindkettő rámutat arra, hogy 37 éve élünk a vég idején. Az elképzelés elhagyva az Őrtorony Társulattól (lásd az eredeti angol WT 9/1 1952 p542)
1954 - Az 1914-es generáció elméleti hossza a korábbi 30-40 éves generáció definíció szerint. [Lásd WT 9/1 1952 p542.] Tanítást felváltotta a 70-80 éves generáció 1952-ben. Generáció elképzelés a később Máté 24:34 szerinti, elhagyva (WT Nov 1, 1995).
1975 - Az emberiség 6000 éves történelmének vége a WTS idoszámítás szerint. Erőteljes utalások e világ végére, már csak napok és hónapok, de semmiképpen sem évek vannak még hátra Armageddon előtt. [Life Everlasting p26-30; WT 7/15 1967 p446-7; 8/15 1968 p499; 5/1 1975 p 285. Lásd továbbá: YB 1980 p30-31.] Tanítás elhagyva, sőt bizonyos tekintetben tagadva lett az Őrtorony Társulattól 1975 után.
1984 - Sok spekuláció tárgya a generáció maximális hosszára vonatkozóan, mivel 1914 óta hetven év telt el Zsoltárok 90:10. Lásd WT 9/1 1952 p542. (1952-es Őrtorony)
1986 - Az Egyesült Nemzetek Nemzetközi békeévvé nyilvánította, ez Tanú körökben komoly várakozásokat keltet a béke és biztonság bejelentését illetően, az 1 Th 5:3 speciális értelmezése szerint e bejelentés közvetlenül megelőzi a véget. [WT 10/1 1985 p18] elfelejtve.
1994 - Sok spekuláció tárgya a generáció maximális hosszára vonatkozóan, hasonló az 1984-hez. Lásd WT 9/1 1952 p542.
(Nem "hivatalos" tanítás kivéve az 1952-es Őrtornyot)
2000 - A világ vége várhatóan eljön az évszázad befejezése elött. [WT 1/1 1989 p12] (a munka be fog fejeződni a mi XX. századunkban szöveg megváltoztatva a folyóirat kötetekben); [WT 10/15 1980 p31] (nagyon valószínűtlen hogy ez a világ 2000-ig eltart); [3/1 1984 p18-19] (a vég sokkal közelebb van mint [2000]"). Az új Őrtorony kötetekben néhol finoman kozmetizálják a multban kimondott és be nem teljesedett kijelentéseket .
Lábjegyzetek: Tulajdonképpen az 1798-as elképzelés része volt Barbour (Russell főnöke a "Herald of the morning" folyóiratnál) által tanított kronológiának, a pápai uralkodás i.sz. 538-ban feltételezett időpontjára alapozva, de Russell 1889-ben felváltotta ezt az évszámot 1799-el (i.sz. 539-re változott a bázis év). Az 1799-es dátum még 1929-ben is megtalálható egy Rutherford írta füzetben Our Lord's Return, de e tanítást elhagyták 1930-ban az összes korábbi kronológiai tanítással együtt a Light I. könyv kiadásával. Lásd 2.sz. lábjegyzet.
Valamikor az 1929-es Our Lord's Return füzet és az 1931-es Vindication I megjelenése között Rutherford elutasította a Russell-nek szinte minden korábbi kronológiai tanítását és számos más központi tanítását. A Light I (1930) könyv az 1879-tól 1918-ig terjedő időszakot az előkészítés időszakának nevezi, és 1918-at nevezi meg, mint az Úr látogatásának idejét az ő templomában. 1914 lett az év, amikor Isten Krisztust a trónra helyezte, a korábbi 1874-et pedig tévesnek nevezi. Az első explicit kijelentés az 1914-től kezdődő parusiáról egy 1932 évi füzetben "What is Truth" olvasható, amely ezt írja: "A bibliai prófécia, amelyet maradéktalanul alátámasztanak a beteljesült fizikai tények, azt mutatja, hogy Krisztus második eljövetele 1914 őszén történt." Bizonyos érthetetlen ok miatt a WTS könyv "God's Kingdom" (1973), p207-9, azt állítja, hogy ez a változás 1943-ban történt, amikor a WTS kidolgozott egy új kronológiai rendszert, amelyben Jeruzsálem pusztulása már i.e. 606-ról i.e. 607-re került, hogy igazolja az 1914-es dátumot és ugyanakkor figyelembe vegye a nem létezo nulla évet. Lásd továbbá: "Hirdetők" - (Proclaimers) p133 oldalán levő mondottakat.
Nem minden az Őrtoronyban korábban fontosnak tartott dátum szerepel a felsorolásban, nem említettük azokat a dátumokat, amelyeket a korábbi kronológiából származtattak és az adott évszám előtt sokkal korábban elhagytak mint tanítást. Egy példa: az SiS7 p61, 62 ezt írja: "Palesztina teljes elnéptelenedése nem történt meg i.sz. 135-ös évig (ez megfelel a mi 1980-as évünknek), . . . Elképzelhető, hogy 1980 valami fontosat tartogat a test szerinti Izraelnek, de semmi esetre sem nekünk. 70 év telt el 1910 óta, amikor Russel pásztor nagy tanúskodást végzett a zsidó népnek a New York-I Hippodrome-ban." (Cikk: MJT levelezőlista, kis átdolgozással)
----------
Tanúljunk az Őrtorony Társulat (és mások) Bibliaértelmezési hibáiból!
A "hét idő" lejártáról szóló elmélet "alapköve", ami 1914-hez vezetett, egy olyan elmélet amelyet valamikor a XIX század első felében, a hamis vallás világbirodalmából vett át William Miller. Tőle ihletődött Nelson H. Barbour, szintén adventista képviselő, majd tőle Charles Taze Russell valamikor az 1870-es években. És ez, egy nagyon komoly váltsághoz vezetett, amiből sajnos az Őrtorony Társulat még most sem szabadult ki. Feltehetőleg, ezt az Őrtorony Társulat hierarhiája ismeri. Kiváncsiak vagyunk, ha képesek lesznek elismerni hibának, vagy valláspolitikai okokból (más egyházakat utánozva) nem lesznek hajlandóak kiigazításokat végezni, mivel félni fognak, hogy elvesztik híveiknek bizalmát, és világi presztizsét. Vajon ezért bedugva füleiket, befedve szemeiket és beburkolózva a hagyományba, így fogbak "várni Jehovára"? És vajon Jehova Isten (Áldott legyen mindörökké!) hagyni fogja, hogy ez a tévedés bemenjen az ezeréves Királyságban és csupán ott legyen kijavítva? Távol áll ez a Jóistentől! Minden hamis tantítást gyakorlókat meg fog bűntetni és Armaggedon előtt a politikusokat fogja felhasználni erre. Ezek minden vallást (és azok intézményeit) felszámolnak. Az Őrtorony Társulatot is. Csak Isten népének vallását nem fogják tudni megsemmisíteni. Ez a vallás pedig mindazoké lesz akik majd meg fogják tisztítani magukat az Őrtorony Társulat és mások minden hamisságtól a nagy nyomorúságban. Ha valaki azt gondolja, hogy Isten várni fog rájuk az ezerévig, hát nagyon téved! Micsoda örült, démonok által szított önhittség lenne ezt hinni!!! A hét idő és az ebből eredő tanok miatt az Őrtorony Társulat Szervezetét is "hamis vallásnak" és "Nagy Babilon" részének lehet nézni, még akkor is ha bizonyos tanításokban közelebb áll a Bibliához mint más vallások.
Az Őrtorony Társulat illetékeseinek cselekedetei a Csel. 1:7 “FÉNYÉBEN”, rámutat, hogyan hagyták az Őrtorony Társulat illetékesei figyelmen kívűl ezen Krisztusi IGAZSÁG ÉS VILÁGOSSÁG kristály tiszta vizét, engedve a saját eszük hóbortjainak vagy a Nagy Babilonból jött értelmezéseknek (mind a kettő a démonok ügyeskedésére vezethető vissza). Ez az adventista hóbort, egy elrettentő utállatosság és nem követendő példa legyen minden Jehova tanúja számára...
----------
Az "új világosságokkal" kapcsolatban
Az Őrtorony Társulatnál az volt és mostan is az a divatos példabeszéd, hogy náluk a világosság egyre csak nő.
Csak az a baj, hogy a tévedésekből komoly kritikát lehetne írni. A régi és nem olyan régi kiadványok sok be nem teljesedett elvárást, orvosi és más szakterületen elkövetett mellétanácsolásokat, stb. tartalmaznak. Emlékezzünk csak "a Teremtő azon ígéretére" (Ébredjetek 4 oldal), hogy a paradicsomi új világ eljön a XX század végéig. Ezek miféle világosság növekedések voltak??? És miért nem követték el azok akik nem voltak "a világosságban"?
Ezek szerint azok akik a világosságban voltak, tulajdonképpen a sötétség bűnében voltak, hiszen emlékezzünk arra, hogy azok akik a törvényből csupán egy parancsot is megszegtek, bűnösök voltak.
Ezek az állítólagos új világosságok nem inkább az Őrtorony Társulat sötét botláskövei? Egy közmondás szerint, azok akik nem tanulnak a multjuk hibáiból, a jövőben megismétlik őket. Vajon tanúlt az Őrtorony Társulat a multja hibáiból? Nem, hiszen akkor nem lehetne vádolni őt, egy idő után.
Képes lesz megérteni, hogy a vérkérdésben tévedett és szüntelen téved?
Képes lesz megérteni, hogy a mindig is téves kronológiája és az ehhez tartozó követelődözései, elvárásai és tanításai egy szüntelen tévedés rém sorozata?
Képes lesz megérteni, hogy tanításának egyik fontos szegletköve - a hét idő elmélete - az adventista mozgalomba vezethető vissza és nem a Bibliába (tanítóik William Miller, Nelson H. Barbour), tehát végső soron egy olyan tanítás mely nem a Bibliából jön az csakis a jelképes "Nagy Babilonból" jöhet?
Képes lesz elfogadni, hogy a szentek feltámadásának éve (mely szerintük 1918-ban történt) és Krisztus második eljövetelének éve (mely szerintük 1914-ben történt) kikutathatatlan és nem is a mi feladatunk?
Bármi is lenne, Jehova tanúi nem kell feladják Jehova Isten éltető szavába vetett hitüket, hanem minden tekintetüket az emberekről és az Őrtorony Társulat hibás értelmezéseiről Jehova Istenre és a tőle jött igazságra, valamint Fiára, az Úr Jézus Krisztusra, mint Istentől megbízott egyedüli Üdvözítőre kell irányítaniuk. Az Atya Isten azt mondta Fiáról, az Úr Jézusról: Ez az én szerelmes fiam, őt halgassátok! Az Úr Jézus pedig ezt mondta: nem a ti dolgotok tudni az időket… Csak az apostoloknak szólt ez a figyelmeztetés és az Őrtorony Társulatnak nem?
Mint azt egy ortodox vallású kiskönyv megjegyezte, vannak olyan személyek akik miután kiábrándulnak a történelmi(nek titulált) egyházakból, áttérnek baptistákká vagy pünkösdistákká, de ott is kiábrándulnak és áttérnek adventistákká, de ott is kiábrándulnak és áttérnek Jehova Tanúihoz, ott aztán teljesen kiábrándulnak a vallásból és ateisták lesznek. A szerző csupán azt nem mondta meg miért ábrándulnak ki némelyek mindezekből a vallásokból? Egyik ilyen ok, mert némelyek szemében az említett vallások hibái és eljárásai okot szolgáltatnak a Szent Írás és Isten iránti bizalmatlanságra.
Egy romániai Jehova Tanú misszionárus házaspár, amely sok gyülekezet és sok testvér között megfordult, azt mondta, hogy szerintük az akkor számon tartott 6 millió tanúból, ha bemegy az új világba 4 millió, az sok lessz. Ezt mondták ők. Sajnos, a gyülekezetekben vannak olyan Jehova Tanúk is akik nem gyakorolják a hitüket, és titokban megengednek maguknak egyet mást. Hallottam ilyen esetekről én is. Nos, a misszionárius házaspár csupán azt nem mondta, miért? Egyik ilyen ok, mert némelyek szemében az Őrtorony Társulat hibái és eljárásai okot szolgáltatnak a Szent Írás és Isten iránti bizalmatlanságra.
Nos, a bűnökkel nem szabad játszadozni, nem kell félvállról venni éket. Emlékezzünk Mózes esetére.
Ebből az esetből egy bizonyos leckét tanulhatnánk. Mózes, vétkezett a pályafutása kezdetén, de tanúlt a hibájából, úgyhogy azután nem vétkezett többé és a legszelidebb ember címet kapta. Isten mégsem volt hajlandó arra, hogy Mózes is bemehessen az ígéret földjére (5Mózes 4:21). Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem üdvözül. Mennyivel inkább nem mentek be élve az új világba azok a misszionárusok és a hozzájuk hasonlóak, akik aranyborjúként bálványozták és bálványoztatták az Őrtorony Társulatot és annak hierarhiáját, jobban félve tőlük, mint Istentől és jobban bízva ezek szavában mint Isten Szent Szavában! Ezek mind elhullottak a modern kórunk jelképes pusztájában, mert áthágták Isten akaratát az időket illetően (Ap. Csel. 1:7) és ezáltal okot szolgáltattak a Gonosznak a gyalázkodásra (5Mózes 18:15-22, Jób 42:7,8, Példabeszédek 10:1).
Aki olvasta, remélem meg is érti azt a vészjelet amit az utolsó soraimban írtam. Figyelem Jehova tanúi, akik élve akartok bemenni az új világba! Hibáitok miatt, félő, hogy ti sem mentek be élve. Az új világba, nem mehetünk be akárhogyan. Sőt, ez örök életetek elvesztésébe is kerülhet, mivel a hamis vallás hazugságaiban éltek, hírdetve azt amit nem kellene (Jelenések 22:15).
---
Robert King testvér cikkei
"Őrhelyemen állok, ott állok a bástyán, őrködök, hogy figyeljem, mit fog mondani általam, és mit feleljek a megfeddésemre." -- Habakuk 2:1
2003 augusztus 3
"Jehova látható szervezetének"
bálványozása
Az imádat kérdése egészen az Édenig vezethető vissza; amikor is Ádámnak és Évának egy kényelmes alternatívát kínáltak fel Jehova Isten kizárólagos imádata helyett. Azóta Sátán az ördög számtalan módon próbálta rászedni Jehova imádóit, hogy felforgassa vagy megrontsa az imádatunkat. A legalattomosabb törekvése úgy tűnik Isten szervezetének és képviselőinek körmönfont felmagasztalása és öndicsőítése.
Emlékezhetünk arra az eseményre a Bibliában, amikor sokévi alázatos vezetés után Mózes hirtelen kinevezte magát, mint aki csodálatos módon biztosít vizet az izraelitáknak. Ez a mérges és szerénytelen öndícséret attól a személytől, akit Jehova maga nevezett a legszelídebb embernek, sajnálatos módon ahhoz vezetett, hogy elvesztette az Ígéret Földjére való belépés kiváltságát.
Annak tudatában, hogy Sátán mindig készen áll arra, hogy befurakodjon közénk csalás által, nagyon is időszerűnek tűnik, hogy ebben az első heti kommentárban felhívjuk a figyelmet az Őrtorony egy nemrég tett hirtelen és szerénytelen kijelentésére. A mi Királyság-Szolgálatunk 2003. júliusi számában található egy cikk, melynek címe “Új körzetkongresszusi program”. A cikk egy rövid áttekintést ad a 2004-es kongresszusi programról. Befejezésképpen az utolsó bekezdés ezt írja: “Maga Jehova készítette elő ezt a szellemi lakomát. Vegyünk hát részt rajta! Fogyasszunk belőle! Vígadni fogunk szívünk boldogságában, ha ott vagyunk, és az egész programból hasznot merítünk.”
Nyilvánvalóan Jehova Tanúi többsége nem találná sértőnek a fenti állítást Istennel szemben. Sőt, pozitív kijelentésnek tűnik, ami Istent dícséri. De megkérdezhetnénk, hogy milyen módon “készítette elő maga Jehova” ezt a feltételezett “szellemi lakomát”? Pontosan hogyan járt el Jehova a 2004-es körzetkongresszusi program előkészítésekor? Ihletés által történt? Ha Jehova maga készítette elő a kongresszusi programot, akkor ez azt jelenti, hogy az teljesen mentes minden hibától? Az igazság az, hogy az Őrtorony Társulat készítette a program vázlatát és formátumát, és különböző testvérek készültek, hogy előadják a programot.
A cikk természetesen nem tér ki arra, hogy Jehova maga hogyan készíthette elő a programot. Rá van hagyva minden egyes Jehova Tanújára, hogy maga vonja le a következtetést. De elkerülhetetlenül az a benyomás marad meg bennünk, hogy minden amit az Őrtorony megjelentet magától Istentől jön. Ez valahogy zavaró.
Tegyük fel Krisztus kinevezte bizonyos szolgáit, hogy ellássák a háznépét szellemi táplálékkal a megfelelő időben. De az a tény, hogy a mester megítéli a szolgáit, annak megfelelően, hogy mennyire hüségesen látták el “konyhai” feladatukat, azt mutatja, hogy maga Jehova nem készít elő vagy szolgál fel személyesen szellemi táplálékot a szolgáinak. Sokkal megfelelőbbnek és természetesen szerényebbnek tűnne, ha az Őrtorony ehelyett azt tulajdonítaná Jehovának, hogy gondoskodott a Bibliáról, és egy elrendezésről, ami által idősebb férfiak szellemi bátorítást tudnak nyújatani.
Figyelembe véve azt a megrögzült történelmi irányzatot, miszerint az emberek vágynak a láthatatlan Isten valamilyen látható ábrázolására (bálvány), az Őrtoronynak rendkívüli módon óvakodnia kellene attól, hogy ilyen körmönfont módon magasztalja fel magát. Sajnálatos módon az Őrtorony nemcsak elmulasztotta figyelmeztetni Jehova Tanúit, hogy ne helyezzenek túl nagy hangsúlyt a szervezetre, még bátorít is a saját maga, mint Jehova látható képviselőjének a magasztalására. Istennek tulajdonítani olyat, ami csupán emberi erőfeszítés, nem dicsőíti Jehovát, hanem ehelyett elmossa a határt Isten és egy tisztán emberi intémény között.
Egy érdekes párhuzam található az Írásokban, ami Pál szavai szerint azért lett feljegyezve, hogy tanulságos példaként szolgáljon a keresztényeknek. Egy ilyen tanulságos példa a Mózes 1. könyvében található beszámoló az aranyborjúról. A bibliai feljegyzés elmondja, hogy amikor Mózes fent volt a hegyen 40 napig, hogy megkapja a Törvényt Jehovától, a nép úgy érezte, hogy Mózes elhagyta őket, és azt kérték Árontól, hogy készítsen egy aranyborjút és vezesse őket annak imádatában. A párhuzam úgy fedezhető fel, hogy Mózes jelképezi Krisztust ebben a példában. Vegyük figyelembe, hogy Mózes volt a közvetítő a törvényszövetségben, úgy ahogy Jézus a közvetítő az új szövetségben. Mózes, amikor lejött a hegyről izzott mint a nap, ahogy Jézus is el fog jönni az égből dicsőséggel, hogy végső formába öntse Isten szövetségét. Jehova kinevezte Áront, mint a nemzet főpapját és szószólóját Mózes alatt. Jézus kinevezte testvéreit, hogy szolgáljanak, mint alpapjai és követei.
Az 1Mózes 32. fejezete elmondja, hogy az izraeliták azzal érveltek, hogy Mózes már rég óta távol volt, és nem tudták, hogy vissza fog-e jönni, így szükségük volt egy új istenre aki vezeti őket a pusztában. Áron, mint az Isten által kinevezett főpap beleegyezett, és készített a népnek egy arany istent, majd bemutatta nekik, mint Istenüket, aki kivezette őket Egyiptomból, majd kijelentette, hogy tartsanak ünnepet Jehova tiszteletére.
Ma úgy tűnik, hogy Jézus sokára jön meg. Kétségkíül sokan azt feltételezik, hogy Krisztus nem is fog megjelenni. Időközben a hü és értelmes rabszolgát szólították fel Jehova Tanúi, hogy töltse be az űrt, és gondoskodjon vezetésről. És ezáltal úgy tűnik, hogy az Őrtorony intézménye vált a saját szervezeti aranyborjúnkká.
Az ókori izraelitáknál is az aranyborjú úgy tűnt, hogy nem Istent helyettesíti. Csupán egy látható képviselőként szolgált. Hasonló módon az Őrtorony Társulat folyamatosan úgy utal saját magára, mint “Jehova látható szervezetére.” Így körmönfont módon az Őrtorony Társulat Jehova látható képviselőjévé vált Jehova Tanúi szemében és szívében. Pál kijelentésének megfelelően, miszerint a keresztények hit szerint és nem látás szerint járnak, óvakodnunk kellene attól, hogy ilyen nagy tiszteletet adjunk egy földi szervezetnek.
Ezen a ponton ez a hajszálnyi bálványimádat jóindulatünak tűnik. De mivel adott az a tény, hogy Jehova Tanúitól kérdés nélküli engedelmességet vár el a szervezet, megkérdezhetjük: Mi történik akkor, ha a felfordulás kritikus ideje alatt az Őrtorony irányítását belülről átveszik “fölöttébb kíváló” sátáni ügynökök? Mi lesz akkor? Ez nem valószínű? De valójában igen. Ez egy nagyon is alkalmas próbája lenne a Jehovába vetett hitünknek és a lojalitásunknak.
Még több aggodalomra ad okot, hogy a bibliai törvénytelenség embere le fog ülni Isten templomában, és önhitten istennek fogja nevezni magát.
A látszat szerint több mint valószínű, hogy már helyet is foglalt Isten házában.
Megjegyzés: Róbert utolsó mondatával nem értek egyet. De erről beszélhetünk a Bibliai próféciák alapján. A figyelmeztetése azonban megszívlelhető, nem szabad az Őrtorony Társulatot bálványoztatni. És tudjuk, hogy a bálvány nem csak kőből faragott isten lehet, hanem egy állapot is ("kiknek Istenük az ő hasuk" (Filippi 3:19)).
----
[Angolul megjelent: 2002. szeptember 12,
magyarul: 2003. augusztus 21. ]
Véget ért a pogányok ideje 1914-ben?
(A cikkben aláhúztam azokat a részeket melyek különleges figyelmet érdemelnek - TJ)
"Ó embernek fia, őrállóvá tettelek Izrael háza számára." -- Ezékiel 33:7
"Ha a házigazda tudta volna... kitartóan virrasztott volna." -- Lukács 12:39
1914 október 2-án a Watchtower Bible and Tract Society alapítója és elnöke belépett a Béthel ebédlőjébe, és meglepő bejelentést tett a főhivatal személyzetének: "A pogányok ideje véget ért; királyaik ideje lejárt!" Az 1920-as évek óta az Őrtorony azt tanította, hogy Krisztus 1914-ben megkapta a királyságot a világ felett, és ennek következményeként Sátánt és az összes démon angyalát levetették az égből ebben az évben, ami példátlan bajok időszakát hozta a világra.
Abban az időben, amikor Charles Russell tájékoztatta a bibliakutatókat, hogy a pogányok ideje véget ért, az elgondolásai nagyrészt az időszámítás egy értelmezésén alapultak. Sajnos Russell pásztort, ahogy nevezték, elbűvölte és nagyban befolyásolta a piramidológia is. Azonban 1914 óta a számos háború, élelmiszerhiány, földrengés valamint a civilizáció általános erkölcsi romlása sokakat meggyőzött arról, hogy valóban a dolgok jelenlegi rendszerének az utolsó napjaiban élünk.
Megkérdőjelezhetetlen hogy 1914 egy stratégiai fordulópont volt a történelemben. Az első Világháború, vagy a Nagy Háború ahogy eredetileg hívták, egy katasztrófa volt Európa számára ami egészen napjainkig visszhangzik. De ez a dátum, ami közel egy évszázaddal van a hátunk mögött, valóban a világtörténelem legfontosabb eseményének a kezdete volt? Ez a kérdés nem az Isten szent ígéreteibe vetett hit hiánya miatt merül fel. Éppen ellenkezőleg, a legfontosabb kívánságunknak kellene lennie, hogy megtudjuk amennyire emberileg csak megbizonyosodhatunk, hogy 1914 Isten Királysága uralmának kezdete volt-e, vagy ez az esemény még mindig előttünk áll.
Mindenesetre Jehova ítéletnapját nem tehetjük közelebb vagy távolabb még egy órával sem azáltal, hogy elfogadjuk-e 1914 tantételét vagy sem. A jelenlegi értelmezésünk a próféciáról nem befolyásolja, hogy Jehova nagy napja elkerülhetetlenül el fog jönni, valószínűleg hamarabb, mint később, és nem pont olyan módon, ahogyan talán várjuk. Jehova elkövetkező ítéleteinek a félreértése költségesnek bizonyulhat számunkra és szinte biztosan egy nagy átrostálást és megtisztítást fog eredményezni az egész szervezet részére.
Ami aggodalomra ad okot, az az a tény, hogy amikor a múltban bármilyen viszonylag jelentéktelen "kiigazításokat" tettek az Őrtorony tanításaiban vagy értelmezéseiben, mindig volt egy bizonyos számú veszteség a hűségesek között, akik nem tudták elfogadni a változást, és ennek következtében elestek az igazságtól. Pozitív értelemben ijesztő megfontolni a zűrzavar azon állapotát, ami a szervezetben fog keletkezni, abban az esetben, ha ki kell egyeznünk a valósággal ami ellenszegül a régóta dédelgetett prófétai értelmezésünknek 1914-el és Krisztus jelenlétével kapcsolatban. Ezért jobb, ha már most felkészítjük az elménket követve az apostoli figyelmeztetést, hogy "bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló."
Az apostolok írásai figyelmeztetnek bennünket, hogy ne csak a tantételekre figyeljünk, hanem a próféciára is. Például a 2Péter 1:19 ezt mondja: "Következésképpen még biztosabb nálunk a prófétai szó; és jól teszitek, ha figyelmet fordítotok rá, mint egy sötét helyen -- a szívetekben -- fénylő lámpára, míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag."
A Jelenések 2:26-28-ban Jézus megígérte a hűséges és győztes felkent testvéreinek, hogy részt vesznek a királyi hatalom gyakorlásában, amikor szétzúzza a nemzeteket, és a 28. vers kifejezetten ezt mondja: "és neki adom a hajnali csillagot." Mivel Jézus és a 144000 társult királyai még nem törték össze a nemzeteket mint agyagedényeket egy vasvesszővel, ebből következik, hogy Krisztus még nem adta meg testvéreinek a halhatatlanság és a teljes megvilágosodás "hajnalcsillagát". Mivel ez a helyzet, így a próféciákra több figyelmet kell fordítanunk, mint csupán a próféciák vélt múltbeli beteljesedésének felületes tanulmányozása. A tanulmányozásunknak inkább arra kellene indítania, hogy a jövőbe tekintsünk Krisztus jelenlétének megvalósulásáért. Péter az átváltozási látomásra utalt, mint ami biztosabbá tette a prófétai szót, és amire továbbra is figyelmet kell fordítanunk Krisztus jelenlétéig.
A kívánságunk az kellene legyen, hogy továbbra is megállapítsuk az igazságot, annak költségétől és kényelmetlenségétől függetlenül, hogy talán el kell vetnünk számos elgondolást, ami jelenlegi meggyőződésünk szerint a Biblián alapszik. Minden más azt eredményezheti, hogy szem elől tévesztjük az egyetlen világosságot, ami világít ebben a sötét világban, és azt kockáztatjuk, hogy felkészületlenek és rémültek leszünk, amikor Krisztus váratlanul megérkezik, mint egy tolvaj az éjszakában.
Teljes hittel a Bibliában és megbízható Szerzőjében, össze kell szednünk a bátorságot, hogy megkérdezzük: Jézus Krisztus valóban elkezdett uralkodni a világ felett az 1914-es évben? Hogy egy valóban kielégítő választ kapjunk erre a kérdésre, tegyünk fel egy kérdéssorozatot hogy megértsük mi valójában Krisztus jelenléte és a nemzetek meghatározott ideje.
Mi a "Pogányok Ideje"?
A pontos kifejezés "pogányok ideje" vagy "nemzetek meghatározott ideje" csak egy helyen található meg az Írásokban a Lukács 21:24-ben, ahol Jézus a következőket mondta: "Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje." (Károli)
A Biblia odaszentelt tanulmányozói már rég felismerték, hogy Jézus próféciájának egy sokkal hosszabb távú alkalmazása van, mint csak az ókori Jeruzsálem városára, amely több alkalommal is pusztán hagyatott eltaposó támadók által. "Jeruzsálem" a próféciák és az apostolok szerint Isten királyságát jelképezi, mivel az a szószerinti Jeruzsálem városában volt, ahol a dávidi dinasztiát eredetileg alapították. Krisztus Jézus is úgy mutatta be magát Jeruzsálem lakosainak, mint Isten messiási királya. Tehát Jeruzsálemet úgy tekintették, mint Jehova királyságának fővárosát. Ezen okból kifolyólag Jeruzsálem városát a prófécia Jehova égi királysága különböző oldalainak szemléltetésére használja.
Jehova Tanúi megértették, hogy a jelenlegi politikai rendszer ami uralja a földet -- és Isten népét is -- át fogja adni a helyét Isten királyságának. Az 'utolsó napok' alapvetően egy időszakot jelent, amit őrségváltás fog jelezni, ami által az emberi uralom viharos felforduláson megy keresztül amikor végül is teret enged Isten dicsőséges Messiási királyságának.
Most néhány kutató kérdést kell feltennünk: Ha a világ királysága valóban átadta a helyét Krisztus Királyságának 1914-ben, akkor miért gyakorolnak e világ nemzetei továbbra is teljes uralmat a föld felett közel 90 évvel később? Mi változott 1914 óta? Mivel e világ politikai nemzetei továbbra is úgy cselekszenek ahogy nekik tetszik, világos hogy semmi nem változott.
Pusztán az Őrtorony Társulat növekedése azt jelenti, hogy Krisztus átvette az irányítást a földi ügyek felett? Miért jelentené? Az I. században Jézus apostolai és tanítványai hasonlóképpen elterjesztették a Királyság evangéliumot szerte a világon, és ez mégsem jelezte azt, hogy a nemzetek valamilyen meghatározott ideje akkor telt volna le. Ahogy az Írások mutatják, Krisztus tényleg uralkodott a Királyságában annak i.sz. 33-ban történt megjelenése óta, és mint király irányította a gyülekezetét az alapítása óta.
Ami még zavaróbb ezzel kapcsolatban, az a Dániel 7.fejezetében található próféciának a magyarázata. Ez a prófécia megjövendöli, hogy miután Isten az emberek fiainak és a szenteknek adja a Királyságot, azután a vadállatias politikai rendszerek egy titokzatos "három és fél időig" tartó időszakot kapnak, hogy folyamatosan zaklassák a szenteket. Igen, az több mint egyszerűen zaklatás. A Dániel 12:7 is erre utal, amikor egy "ideig, időkig és fél időig" tartó időszakról beszél és így folytatja: "és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek."
A "mindezek", amire a próféta utal a dolgok emberi rendszerének befejezésével állnak kapcsolatban. Ha tehát feltételezzük, hogy a szentek "erejének rontása" megtörtént az 1916? 1919 közötti időszakban, akkor miért nem 'végeztettek el mindezek'?
Továbbá a Dániel 8. fejezete hasonlóképpen megjövendöli hogyan fogják romlásba vinni és lábbal tiporni a szenteket egy 2300 "éjszakát és nappalt" magába foglaló időszak alatt, amit az Őrtorony egy II. világháború alatti időszaknak tulajdonít. Mégegyszer, felmerül a kérdés: ha a jelképes Jeruzsálem lábbal taposása 1914-ben befejeződött, ahogy most feltételezzük, akkor hogyan lehet hogy a nemzetek továbbra is lábbal tapossák a Királyság szentjeit egy meghatározott időig azután hogy azt képzeljük, hogy az ilyen taposás ideje lejárt?
Egy ellentmondásos és zavarba ejtő prófécia-tákolmányunk van, ami szerint a nemzetek meghatározott ideje Isten Királyságának a taposására 1914-ben lejárt. Azután van egy további három és fél éves időszakunk az I.vh. idején amikor a nemzetek ismét zaklatják és eltapossák Isten népét. Az Őrtorony egy további próféciát alkalmazott egy a II. világháború alatti időszakra, ami megjövendöli, hogy Isten szentjeit taposni fogják a politikai hatalmak.
Nemcsak erről van szó, hanem ki kell békülnünk azzal a ténnyel is, hogy sok prófécia egy jövőbeli nyomorúság idejére mutat előre, amikor Isten szenthelyét meggyalázzák és eltapossák a nemzetek.
A próféciák ilyen önkényes értelmezésével Krisztusnak a pogányok idejére vonatkozó szavait többé kevéssé jelentéktelenné tesszük. Ha a nemzetek meghatározott ideje lejárt 1914-ben, és mégis azóta is azóta is évről évre a nemzeteknek megengedik hogy ugyanazt tegyék mint eddig, akkor vagy arra a következtetésre kell jutnunk hogy Krisztus Királysága egy erőtlen intézmény vagy ennél ésszerűbben arra, hogy a világ királysága még nem adatott Krisztusnak. Ez elkerülhetetlenül azt jelentené, hogy Dániel fent említett próféciái még nem teljesedtek be és Isten népét még előttünk álló események fogják meglepni. Ezzel a határozott lehetőséggel számolva, elkezdhetjük felfogni hogy mennyire életbevágó hogy újra megvizsgáljuk mit is jelent valójában az úgynevezett pogányok ideje.
Mi a "Szent Hely" ami elpusztul?
A prófécia szerint Jeruzsálem megtaposása addig tart, amíg véget nem ér a nemzetek meghatározott ideje. Ha megvizsgáljuk a prófécia szövegkörnyezetét, megfigyelhetjük hogy nincs utalás Jeruzsálem a babiloniak által történt több mint öt évszázaddal azelőtti pusztulására. Egyszerűen nincs ott. Ezért nincs írás szerinti okunk arra, hogy a Dániel könyvében szereplő hét időt a nemzetek meghatározott idejére alkalmazzuk, amiről Jézus beszélt. Ennek következtében Jézus ehelyett figyelmeztette a tanítványait egy jövőbeli időpontra, amikor a római seregek elpusztítják a templomot és Jeruzsálem szent városát. Azonban nincs sem írás szerinti sem történelmi utalás arra hogy ilyen nemzetek meghatározott ideje kezdődött volna i.e. 66-ban amikor a római seregek először betették a lábukat a szent helyre.
A Biblia hozzáértő tanulmányozói igazolhatják, hogy a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciának egy sokkal messzebbre nyúló alkalmazása volt, előárnyékolva egy modernkori pusztító utálatosságot, ami ott fog "állni, ahol nem kellene" Így arra következtethetünk, hogy a "meghatározott idő" egy olyan időszak amit Isten engedélyez hogy a jelképes Jeruzsálemet és annak szent helyét megtapossák és elhagyatottá tegyék.
Az egyik probléma amivel jelenleg szembe kell néznünk ezen létfontosságú prófécia pontos értelmezésénél, hogy az Őrtorony azt tanította Isten háznépének, hogy a szent hely amiről Jézus beszélt a kereszténységet jelképezi. A kérdéses prófécia így szól: "Mikor tehát meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, hogy ott áll egy szent helyen (az olvasó éljen tisztánlátással), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni." (Máté 24:15-16)
Azért hisszük hogy a kereszténység a modern szent hely, mivel Jeruzsálem hűtlen volt Istenhez, ezért határozta el Isten hogy el kell pusztulnia. Ha ez lenne a helyzet, akkor miért mondja a prófécia hogy a pusztító utálatosság ott áll, ahol nem kellene? Ha a szent hely valóban a kereszténység egymásnak ellentmondó felekezeteinek és szektáinak sokaságát jelképezné, úgy tűnne, hogy a politikai pusztító utálatosság otthon érezné magát ahelyett hogy ott állna, ahol nem kellene.
Jehova Tanúi között sokak feltevése, és valójában az Őrtorony által mutatott magatartás is az, hogy mint szervezet helyeselt állapotban vagyunk Isten előtt. Mivel Krisztus megjövendölte, hogy a szent hely Isten ítéletének eredményeként fog elpusztulni, ezért naivan azt feltételezzük hogy a szent helynek valami mást kell jelentenie mint az Isten szentjeiből álló szellemi templomot. Mégis néhány verssel később ugyanebben a szövegkörnyezetben, amikor Jézus Jeruzsálem meghatározott ideig történő taposásáról beszélt, úgy magyarázzuk, hogy "Jeruzsálem" Isten Égi Királyságát jelképezi. Így két egymásnak ellentmondó meghatározásunk van arra, hogy mit jelképez Jeruzsálem és annak szent helye.
Azt kell megértenünk, hogy Krisztus maga a szent városként ismerte el Jeruzsálemet. Jeruzsálemet a "nagy Király városának". Továbbá Jézus megtisztította a templomot két különböző alkalommal, "atyám házának" nevezve azt. Így, bár az akkori zsidó vallás romlott volt, Jézus nem tekintette szentségtelennek a templomot. Másképpen Jézus miért foglalkozott volna azzal, hogy kizavarja a pénzváltókat Atyja házából? Mint hű zsidó Jézus tiszteletet mutatott Isten temploma iránt. Mélységesen elszomorította, hogy ítéletet kellett mondania Jeruzsálemre és szép templomára. Valójában amint Jézus megközelítette a szent várost amikor dicsőségesen bevonult a kapuin, sírt amikor megpillantotta Jeruzsálemet a távolból. Nem valószínű hogy Jézus a kereszténységet kívánta jelképezni a Jeruzsálemre és a szent helyre tett utalásaival.
Figyeljük meg, hogy amikor Jézus sírt Jeruzsálem felett, akkor a megjövendölte, hogy "eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak…mert nem láttad tisztán megszemlélésed idejét."
Most forduljunk a héber prófétához Ézsaiáshoz. Ézsaiás 29. fejezete azzal kezdődik, hogy 'jaj'-t jelent be Árielre, Isten szolgájára. Az első vers ezt írja: "Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid táborozott!" város ahol Dávid táborozott nem más mint Jeruzsálem városa, amit Dávid a jebuzeusoktól foglalt el. Valójában Jeruzsálemet "Dávid városának" hívták. A harmadik vers így folytatja: "Minden oldalról tábort ütök ellened, és ostrom alá veszlek cölöpfallal, és ostromműveket állítok ellened." Érdekes módon ez pontosan az, amiről Krisztus is beszélt, hogy az ellenség ezt fogja tenni Jeruzsálemmel, nevezetesen: "ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak".
Felmerül a kérdés: Ézsaiás Jeruzsálem rómaiak általi elpusztulását jövendölte meg? Nem. Van Ézsaiás próféciájának utalása Jeruzsálem Nabukodonozor általi elpusztulására? Nincs. Az ok amiért ezt állíthatjuk, hogy a továbbiakban a prófécia 7. és 8. verse úgy utal a támadókra mint nemzetek sokaságára. Ezek a versek részben ezt írják: "És úgy lesz az Áriel ellen hadakozó összes nemzet sokaságával, igen, minden őellene hadakozóval,…így lesz az mindazon nemzetek sokaságával, amelyek Sion hegye ellen hadakoznak." Máshol a próféták megerősítik, hogy 'nemzetek összessége' fogja kifosztani a szellemi Jeruzsálemet. Például a Zakariás 14:2 így szól: "Összegyűjtöm az összes nemzetet Jeruzsálem ellen a háborúra; beveszik a várost…" Ez a prófécia azután íródott, hogy a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet.
Az Isten népe ellen elkövetett kegyetlenségek "Jeruzsálem" megtámadása során, lesznek azok az események amelyek kiváltják Jehova félelmetes haragját és az összes nemzet teljes pusztulásához vezetnek Armageddon jelképes csataterén.
Az Ézsaiás 29:5-6 azt is feltárja, hogy Jehova válasza az Áriel elleni támadásra a támadók azonnali és hirtelen megsemmisítése lesz. Babilon természetesen nem pusztult el azonnal pusztító tűz által, és a római megszállók sem i.sz. 70-ben.
Mivel Jézus szinte szóról szóra idézte Ézsaiás próféciáját amikor ítéletet mondott Jeruzsálemre, és mivel Isten nem pusztította el a Római Birodalmat, vagy annak birodalmi légióit válaszul Jeruzsálem elpusztítására, kétségtelen hogy mindkét prófécia a szellemi Izraelre vonatkozik. Ez azt jelenti hogy a szent hely amely elpusztul az elkövetkező világméretű nyomorúság során Jehova szervezete és nem a Kereszténység ahogy ma feltételezzük.
Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy megértsük mi is valójában a nemzetek meghatározott ideje. Mivel "az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből" , ezért Isten saját Szavához kell fordulnunk hogy értelmezze magát. Ha egy másik helyen találunk egy hasonló kifejezésmódot, mint amit Jézus használt Isten szent helyének és Jeruzsálemnek a nemzetek általi megtaposásával kapcsolatban, akkor nem lenne helytelen úgy következtetni hogy az a pogányok ideje amiről Jézus beszélt a Lukács 21. fejezetében.
Jézus a követőivel közölt utolsó közvetlen felvilágosításában, a Jelenések könyvében feltárta, hogy a nemzetek meghatározott ideje, Isten szent helyének taposására, 42 hónap. A Jelenések 11:2-ben ez áll: "Az udvart azonban, mely a templomszentélyen kívül van, hagyd ki teljesen, és ne mérd meg, mert a nemzeteknek adták, és ők tiporni fogják a szent várost 42 hónapig."
Azt hittük mindezidáig, hogy a 42 hónapig tartó taposás közvetlenül azután következett be, hogy a nemzetek számára meghatározott idő "Jeruzsálem" taposására véget ért. Mivel az egyetlen írás szerinti magyarázat a pogányok meghatározott idejére erre a három és fél éves időszakra utal, és nem a sokkal hosszabb 2520 éves időszakra, ezért úgy tűnik nem igaz, hogy a meghatározott idő 1914-ben ért véget. Mivel ez a helyzet, az sem igaz hogy Isten szentjeit 42 hónapig taposták az 1916-1919-ig terjedő időben. A dolog lényege nyilvánvalóan az, hogy a meghatározott 'idők, idő és fél idő' nem hogy nem fejeződött be, de még el sem kezdődött.
Ami előttünk áll, az Isten gyorsan közeledő ítélete a háznépe ellen. Messze felül fogja múlni azokat a nehézségeket és azt a fegyelmezést ami Jehovától jött fiaira és leányaira az I. Világháború során. Az emberiség újonnan felfedezett lehetőségével, hogy kihasználja és visszaéljen az atom erejével, a raktárakban felhalmozott biológiai fegyverek sokaságával, és azzal a ténnyel, amit a történelem is bizonyít, hogy nem tisztelik az emberi életet, nincs kétségünk afelől hogy a világ szószerint az önmegsemmisítés szélén áll. Készen arra hogy a háború és zűrzavar olyan mértékű káoszába rohanjon amit még soha nem volt, de még csak elképzelni sem tudjuk.
A világ utolsó elkeseredett kísérletében arra hogy visszanyerje, vagy megtartsa az uralmat afelett amit valójában sohasem birtokolt, az Őrtorony Társulat bizonyosan olyan mértékben lesz érintve, ahogy nem képzeltük volna, mivel meg voltunk győződve arról, hogy immúnisak vagyunk azzal a vajúdással szemben, ami gyorsan közeledik ránk, amikor is pontosan az ellenkezője a valóság, ami ránk vár. Igen, a nemzetek meghatározott ideje!
------
Ha tényleg Isten népe vagy, fuss ki Nagy Babilon minden felekezetéből. Ez Isten figyelmeztetése (Jelenések 18:4).
Ha Sátán a Szent Szellem kitöltése elött már ki lett dobva az égből, miként magyarázható az, hogy a Sátánnak "…rövid ideje van…" Jelenések 12:12? Egyesek ezért a rövid idő miatt nem fogadják el a jelen magyarázatot, habár a fent idézett bibliaversek maguktól beszélnek. Nos, a Zsoltárok 37:10 verse irásakor ez lett írva: "Még egy kevés idő és a gonosz nem lesz többé, bizonyára megfigyeled a helyét és nem lesz ott." Ezt a kevés időt, egy bizonyos szemszögből kell nézni. Dávid király, aki e zsoltárt írta, tudta, hogy Isten nem fogja tűrni örökre a bűnösöket és bizalmát fejezte ki, hogy rövid időn belül eljön ez a nap is - ezt közli János apostol is a Jelenések 1:3-ban. Jegyezzük meg jól, hogy ő nem határozta meg mennyire rövid ez az idő, lehet azt is mondani, hogy közeledni látta. Ezért jelen szavait, inkább bátorító reményként, mintsem konkrét időmeghatározó jeleggel kell venni. Hasonló a helyzet a Jelenések 12:12 versében. Sátán tudja, hogy már kevés az ideje, de nem tudja mennyire, ezért gyors hadmozdulatokra fogta a dolgot. Mi is tudjuk ezt és remény és öröm tölt el.
Semmi bibliai alapja sincs tehát annak, hogy a Sátánt 1914-ben dobták le az égből.
----------
Ha Jehova Tanúinak vezetői képezték volna a hű és bölcs szolgaosztályt, felmerül az a kérdés, hogy tényleg...
Hűek voltak-e és ... bölcsek?...
Az Úr Jézus a következőket mondotta: "a gyümölcseikről fogjátok felismerni ezeket az embereket" (Máté 7:20)
Az Úr Jézus azt tanította, hogy "Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett." (Ap. Csel. 1:7).
Lássuk, hogyan sáfárkodtak vagy, hogyan szolgáltak ezzel a tanítással, olyan személyek akik magukat "hű és bölcs szolgáknak" tituláltak. Vegyük például Az Őrtorony Társulat illetékeseinek kijelölt és be nem vált évszámait a Csel. 1:7 “FÉNYÉBEN”. Nézzétek hogyan hagyták az Őrtorony Társulat vezetői figyelmen kívűl ezen Krisztusi IGAZSÁG ÉS VILÁGOSSÁG kristály-tiszta vizét, engedve a saját eszük hóbortjainak, vagy a Nagy Babilonból jött értelmezéseknek. De említhetnénk más vallások, hasonló esetét is, pl. az Adventista Egyház (Wiliam Miller - E. G. White asszony esetét) is, időhiány miatt mégis megállunk "Az Őrtorony Társulatnál", mert ez kimagaslik a többi rossz példa közül.
1798 - Ez a dátum a Jelenések 12. fejezetében említett 1260 nap végeként volt megadva, mint az utolsó napok kezdetének dátuma [Three Worlds/Három Világ, 114 old. 1877-ben kiadott, Barbour és Russell közösen kiadott munkája]. Később, körülbelül 1889-ben, ez a datáum 1799-re lett változtatva.
1799 - Ez a dátum az utolsó napok kezdeteként lett elfogadva az Őrtorony Társulattól, mely szerint Napóleon eltávolította a Pápát és véget vetett a Dániel 7:25; 12:7; Jelenések 11:1-3 versekben említett 1260 napnak. [WT Jan-Feb 1889 [repr p1093]. SiS2 p256. SiS3 p58,63,64.] 1930-ban az Őrtorony Társulat felváltváltotta a korábbi 1799-et 1914-el.
1829 - Ez a dátum a Dániel 12:11-ben említett 1290 nap végeként lett elfogadva az Őrtorony Társulattól (i.e. 539-tol számítva), mint William Miller mozgalmának kezdete. [SiS3 p84, SiS7 p40, 60, 163. Our Lord's Return/A mi Urunk visszajövetele, 27 old. 1929-ben kiadott írás, J. F. Rutherford munkája]. 1930-ban e dátumot elhagyták.
1844 - William Miller szerint a világ vége, Russel szerint a 30 éves próbaidő kezdete, amely megfelel Jézus élete 30 évének a születésétől a megkeresztelkedéséig. [SiS2 p240.] Elhagyták.
1846- A Dániel 8:14-beli 2300nap, G. Storrs és mások elhagynak hamis tanításokat, a szentély megtisztítása. A protestáns egyházak közötti evangélikus szövetség kezdete, amit spiritisztának minosítettek. [SiS3 p108, SiS7 p163.] Ez a dátum 1930-ban el lett hagyva
1873 - Az emberiség 6000 éves történelme befejeződik, a hetedik évezred kezdete. A Jelenések évezrede, az Úr napja. [Lásd SiS2 előszó, p39.] E tanítás 1930-ban el lett hagyva az Őrtorony Társulattól. (Az Őrtorony Társulat az emberiség 6000 éves történelme befejezésének új dátumát 1975-re változtatta 1943-ban, de nem hivatalos prófétai dátum egészen 1966-ig, a Life Everlasting könyvvel.)
1874 - Krisztus láthatatlan (vagyis második) jelenlétének kezdete. Russel legfontosabb dátuma. [Three Worlds p175, SiS2 p170, Our Lord's Return p27, Proclaimers p133 lábjegyzet.] Egészen 1904-ig Russell úgy vélte, hogy ez az évszám jelezte Armageddon kezdetét. [WT 1/15/92 p21-3 [repr p1355]. SiS2, p101.] 1930-ban elhagyva. [2.sz. lábjegyzet] WTS állítása szerint tanítás 1943-ban elhagyva
1875 - A nagy jubileumi ciklus vége. Az Őrtorony Társulat korai állítása szerint a Dániel 12:12-ben említett 1335 nap vége. A szentek láthatatlan feltámadása megkezdődik. (Megjegyzendő, hogy az 1875-ös bibliai év Russell szerint 1874 októberében kezdödött.) [Three Worlds p108.] A láthatatlan feltámadás kezdete 1875-ről áthelyezve 1878-ra 1881-ben.
1878 - Az evangéliumi kor vége, a szentek elragadtatása. [Three Worlds p68; Proclaimers p632; Divine Purpose p19.] A tanítás elhagyva 1878 után.
1878 - A halott szentek mennyei feltámadása. Isten kegyelme visszatér a zsidókhoz. Isten Királysága megkezdi a hatalom gyakorlását. [WT Oct 1879 [repr p39]. SiS2 p101. SiS6, p663. Millions (1920) p27-8.] Tanítás elhagyva 1930-ban.
1881 - A szentek, többek között Russel és a Bibliakutatók, elragadtatása. [. WT Jan 1881 [repr p180], Dec 1880 [repr p172], compare May 1881 [repr p224].] Tanítás elhagyása
1881 - A 144.000-nek szóló magas elhívás lezárása. Az Őrtorony Társulat korai állítása szerint Nagy Babilon bukása. [Proclaimers p632] 1922-ben váltás az 1918-as évszámra. A magas elhívás lezárása, késöbb 1935-re változtatva.
1910 - A szentek elragadtatásának várható ideje, a gizai nagy piramis folyosójának méreteire alapozva. [SiS3, p364, 1910 elött kibocsátott példányok.] Természetesen 1910 elhagyása.
1914 - E világ vége, Krisztus szó szerinti visszatérése, Armageddon vége, az elragadtatás lehető legkésőbbi éve. A zsidó nép várhatóan visszatér Isten kegyébe. Igaz tanításnak tekintve egészen 1914 végéig, de 1912-őt követően 1915-re változtatva egészen 1914 augusztusáig (első világháború kezdete, amely az Őrtorony Társulat vélekedése szerint valamilyen formában beteljesíti az 1914-el kapcsolatos próféciákat).
1914 - Krisztus láthatatlan visszatérése és királyi uralkodásának kezdete, az utolsó napok vége. A WTS által képzelt pogányok idejének vége, szerintük láthatatlan módon lejárt a pogányok ideje, viszont a WTS is és a világon mindenki más láthatja hogy ezek ideje nem járt le mert ezek korlátlanul azt tesznek amit akarnak. Jelenleg is érvényes tanítás. 1922-től kezdve Krisztus uralkodásának kezdete, 1930-tól kezdve láthatatlan jelenlétének kezdete, (amely korábban 1874 volt). [2.sz. lábjegyzet] Egészen a közelmúltig a WTS az tanította, hogy egyesek azok közül, akik látták az 1914-es eseményeket még mindig élni fognak, hogy lássák a világ végét. Ezen 1914-es generáció tanítását 1995 novemberében hatálytalanították. [Lásd WT 11/1 1995 p17.] A Teremtő ígérete arra vonatkozóan, hogy a világ vége eljön mielőtt az 1914-es generáció kihalna már nem olvasható az Ébredjetek! Tartalomjegyzéke felett (p4) Ébredjetek! 11/8 1995. Az elképzelés, hogy a Máté 24:34-ben említett generáció specifikus egyénekre vonatkozna már érvénytelen.
1915 - Russell szerint a világ vége. kb. 1912-től az első világháború kezdetéig, amikor felváltotta az 1914-es év, mivel 2520 év i.e. 606-tól számítva 1915-ben végződik és nem 1914-ben. Arról a tényről, hogy nem volt nulla év megfeledkezett, amikor bizonyos események 1914-ben elkezdődtek. 1943-ban az elképzelés, amely szerint Jeruzsálem pusztulását i.e. 606-ról i.e. 607-re kell áttenni hivatalosan elfogadva. (Az a tény, hogy a bibliai kronológia szerint Jeruzsálem i.e.587-ben pusztult el nem zavarja az Őrtorony idoszámítását.) Az évszám elvetve az első világháború kitörésekor.
1918 - A hamis vallás és azon belül különösen a kereszténység pusztulása. Démonok hatolnak be a klérus - a disznó osztály - elméjébe előidézve olyan dolgok cselekvését, amellyel kivívják a nép haragját, akik viszont elpusztítják őket. Ilyen formán az egyháztagok millióit pusztítja el Isten. [SiS7 p128, 485.] Tanítás természetesen elhagyva 1918 után, de a dátum fenmarad.
1918 - Babilon bukása, 144.000 elhívásának befejezése. A Tanúk még mindig ezt az évet tartják a Nagy Babilon, minden hamis vallás, bukásának. [lásd Jelenések csúcspontja közel p260, amely ezt írja: ilyen módon a Nagy Babilon 1919-re leomlott). Ma is érvényes tanítás. A magas hívás lezárása késöbb 1935-re lett változtatva az Őrtorony Társulattól.
1919 - A Bibliakutató/Őrtorony mozgalom kiválasztva Krisztus által, hogy a kommunikáció kizárólagos csatornája legyen Isten és emberek között. Ma is érvényes tanítás, ezek szerint 1919-ig emberi szemszögből történtek a tévedések, tehát az 1914-felől mondott dolgok tévedések maradványa lehet. De mi van az 1914 után mondott hatalmas méretű tévedésekkel?
1920 - Világméreű anarchia, minden földi kormányzat összeomlása és bukása. [SiS7 p258.] Természetesen elhagyva 1920 után.
1925 - Az ókor férfiainak (a Zsidók 11. fejezetében felsorolt hithösök) feltámadását 1925-re jósolták, amit közvetlenül követni fogja a világ vége. A Királyság létrehozása Palesztinában. [SiS7 p128, Millions p88,97.] Határozott kijelentések a WT 6/15 1922; 4/1 1923 és más helyeken, úgy vélték, hogy e dátum valamilyen módon az Írásokból fakad még 1931-ben is, tehát féltek beismerni téves értelmezésüket. (Vindication I p338). Rutherford beismerte, hogy szamárrá tette magát. Igen, a Sátán buta szamara volt.
1935 - A 144.000 tagságára vonatkozó magas elhívás lezárása. E dátumtól a tanítás szerint a Jelenések 7. fejezetében említett nagy sokaság a földön és nem a mennyben fog élni. A nagy sokaság, minden Tanú kivéve a jelenleg még élő ~8000-et, nem tekinti magát felkent kereszténynek, nem született újjá, nem veszi magához a jegyeket, és nem tekinti Krisztust közbenjárónak. Örök életre számítanak a földön. [Lásd: WT 6/15 1992 p23; Proclaimers (1993) p166.] E dátum létjogosultságát kizárólag az igazolja, hogy a nagy sokaság reménységével kapcsolatos tanítás 1935-ben alakult ki. Ma is érvényes tanítás, habár sokan e dátum után is az égbe akartak menni.
1941 - A második világháborúról úgy vélték, hogy a németek és szövetségeseik fogják megnyerni és hogy Armageddonba - Isten háborújába - torkollik. Abban az időben egy ének is volt Romániában "Armaghedonul e aici, voi oameni va-nturnati, Armaggedon itt van, emberek térjetek meg) A WT 9/155 1941 p288 ír az Armageddont megelőző hónapokról. A tanítás elhagyva 1943-ban Rutherford halálát követően, amikor az Őrtorony Társulat azt kezdte tanítani, hogy a második világháborút a béke igen rövid időszaka fogja követni.
1951 - 1914 óta 37 év telt el, mivel Jeruzsálem i.sz. 70-ben pusztult el, 37 évvel Krisztus halála után. (WTS időszámítás). Egyes Őrtorony cikkek erőteljesen sugalmazták e párhuzamosság jelentoségét WT 11/1 1950 p407; 9/1 1950 p277; vesd össze WT 3/15 1951 p179 és 4/1 1951 p214, mindkettő rámutat arra, hogy 37 éve élünk a vég idején. Az elképzelés elhagyva az Őrtorony Társulattól (lásd az eredeti angol WT 9/1 1952 p542)
1954 - Az 1914-es generáció elméleti hossza a korábbi 30-40 éves generáció definíció szerint. [Lásd WT 9/1 1952 p542.] Tanítást felváltotta a 70-80 éves generáció 1952-ben. Generáció elképzelés a később Máté 24:34 szerinti, elhagyva (WT Nov 1, 1995).
1975 - Az emberiség 6000 éves történelmének vége a WTS idoszámítás szerint. Erőteljes utalások e világ végére, már csak napok és hónapok, de semmiképpen sem évek vannak még hátra Armageddon előtt. [Life Everlasting p26-30; WT 7/15 1967 p446-7; 8/15 1968 p499; 5/1 1975 p 285. Lásd továbbá: YB 1980 p30-31.] Tanítás elhagyva, sőt bizonyos tekintetben tagadva lett az Őrtorony Társulattól 1975 után.
1984 - Sok spekuláció tárgya a generáció maximális hosszára vonatkozóan, mivel 1914 óta hetven év telt el Zsoltárok 90:10. Lásd WT 9/1 1952 p542. (1952-es Őrtorony)
1986 - Az Egyesült Nemzetek Nemzetközi békeévvé nyilvánította, ez Tanú körökben komoly várakozásokat keltet a béke és biztonság bejelentését illetően, az 1 Th 5:3 speciális értelmezése szerint e bejelentés közvetlenül megelőzi a véget. [WT 10/1 1985 p18] elfelejtve.
1994 - Sok spekuláció tárgya a generáció maximális hosszára vonatkozóan, hasonló az 1984-hez. Lásd WT 9/1 1952 p542.
(Nem "hivatalos" tanítás kivéve az 1952-es Őrtornyot)
2000 - A világ vége várhatóan eljön az évszázad befejezése elött. [WT 1/1 1989 p12] (a munka be fog fejeződni a mi XX. századunkban szöveg megváltoztatva a folyóirat kötetekben); [WT 10/15 1980 p31] (nagyon valószínűtlen hogy ez a világ 2000-ig eltart); [3/1 1984 p18-19] (a vég sokkal közelebb van mint [2000]"). Az új Őrtorony kötetekben néhol finoman kozmetizálják a multban kimondott és be nem teljesedett kijelentéseket .
Lábjegyzetek: Tulajdonképpen az 1798-as elképzelés része volt Barbour (Russell főnöke a "Herald of the morning" folyóiratnál) által tanított kronológiának, a pápai uralkodás i.sz. 538-ban feltételezett időpontjára alapozva, de Russell 1889-ben felváltotta ezt az évszámot 1799-el (i.sz. 539-re változott a bázis év). Az 1799-es dátum még 1929-ben is megtalálható egy Rutherford írta füzetben Our Lord's Return, de e tanítást elhagyták 1930-ban az összes korábbi kronológiai tanítással együtt a Light I. könyv kiadásával. Lásd 2.sz. lábjegyzet.
Valamikor az 1929-es Our Lord's Return füzet és az 1931-es Vindication I megjelenése között Rutherford elutasította a Russell-nek szinte minden korábbi kronológiai tanítását és számos más központi tanítását. A Light I (1930) könyv az 1879-tól 1918-ig terjedő időszakot az előkészítés időszakának nevezi, és 1918-at nevezi meg, mint az Úr látogatásának idejét az ő templomában. 1914 lett az év, amikor Isten Krisztust a trónra helyezte, a korábbi 1874-et pedig tévesnek nevezi. Az első explicit kijelentés az 1914-től kezdődő parusiáról egy 1932 évi füzetben "What is Truth" olvasható, amely ezt írja: "A bibliai prófécia, amelyet maradéktalanul alátámasztanak a beteljesült fizikai tények, azt mutatja, hogy Krisztus második eljövetele 1914 őszén történt." Bizonyos érthetetlen ok miatt a WTS könyv "God's Kingdom" (1973), p207-9, azt állítja, hogy ez a változás 1943-ban történt, amikor a WTS kidolgozott egy új kronológiai rendszert, amelyben Jeruzsálem pusztulása már i.e. 606-ról i.e. 607-re került, hogy igazolja az 1914-es dátumot és ugyanakkor figyelembe vegye a nem létezo nulla évet. Lásd továbbá: "Hirdetők" - (Proclaimers) p133 oldalán levő mondottakat.
Nem minden az Őrtoronyban korábban fontosnak tartott dátum szerepel a felsorolásban, nem említettük azokat a dátumokat, amelyeket a korábbi kronológiából származtattak és az adott évszám előtt sokkal korábban elhagytak mint tanítást. Egy példa: az SiS7 p61, 62 ezt írja: "Palesztina teljes elnéptelenedése nem történt meg i.sz. 135-ös évig (ez megfelel a mi 1980-as évünknek), . . . Elképzelhető, hogy 1980 valami fontosat tartogat a test szerinti Izraelnek, de semmi esetre sem nekünk. 70 év telt el 1910 óta, amikor Russel pásztor nagy tanúskodást végzett a zsidó népnek a New York-I Hippodrome-ban." (Cikk: MJT levelezőlista, kis átdolgozással)
----------
Tanúljunk az Őrtorony Társulat (és mások) Bibliaértelmezési hibáiból!
A "hét idő" lejártáról szóló elmélet "alapköve", ami 1914-hez vezetett, egy olyan elmélet amelyet valamikor a XIX század első felében, a hamis vallás világbirodalmából vett át William Miller. Tőle ihletődött Nelson H. Barbour, szintén adventista képviselő, majd tőle Charles Taze Russell valamikor az 1870-es években. És ez, egy nagyon komoly váltsághoz vezetett, amiből sajnos az Őrtorony Társulat még most sem szabadult ki. Feltehetőleg, ezt az Őrtorony Társulat hierarhiája ismeri. Kiváncsiak vagyunk, ha képesek lesznek elismerni hibának, vagy valláspolitikai okokból (más egyházakat utánozva) nem lesznek hajlandóak kiigazításokat végezni, mivel félni fognak, hogy elvesztik híveiknek bizalmát, és világi presztizsét. Vajon ezért bedugva füleiket, befedve szemeiket és beburkolózva a hagyományba, így fogbak "várni Jehovára"? És vajon Jehova Isten (Áldott legyen mindörökké!) hagyni fogja, hogy ez a tévedés bemenjen az ezeréves Királyságban és csupán ott legyen kijavítva? Távol áll ez a Jóistentől! Minden hamis tantítást gyakorlókat meg fog bűntetni és Armaggedon előtt a politikusokat fogja felhasználni erre. Ezek minden vallást (és azok intézményeit) felszámolnak. Az Őrtorony Társulatot is. Csak Isten népének vallását nem fogják tudni megsemmisíteni. Ez a vallás pedig mindazoké lesz akik majd meg fogják tisztítani magukat az Őrtorony Társulat és mások minden hamisságtól a nagy nyomorúságban. Ha valaki azt gondolja, hogy Isten várni fog rájuk az ezerévig, hát nagyon téved! Micsoda örült, démonok által szított önhittség lenne ezt hinni!!! A hét idő és az ebből eredő tanok miatt az Őrtorony Társulat Szervezetét is "hamis vallásnak" és "Nagy Babilon" részének lehet nézni, még akkor is ha bizonyos tanításokban közelebb áll a Bibliához mint más vallások.
Az Őrtorony Társulat illetékeseinek cselekedetei a Csel. 1:7 “FÉNYÉBEN”, rámutat, hogyan hagyták az Őrtorony Társulat illetékesei figyelmen kívűl ezen Krisztusi IGAZSÁG ÉS VILÁGOSSÁG kristály tiszta vizét, engedve a saját eszük hóbortjainak vagy a Nagy Babilonból jött értelmezéseknek (mind a kettő a démonok ügyeskedésére vezethető vissza). Ez az adventista hóbort, egy elrettentő utállatosság és nem követendő példa legyen minden Jehova tanúja számára...
----------
Az "új világosságokkal" kapcsolatban
Az Őrtorony Társulatnál az volt és mostan is az a divatos példabeszéd, hogy náluk a világosság egyre csak nő.
Csak az a baj, hogy a tévedésekből komoly kritikát lehetne írni. A régi és nem olyan régi kiadványok sok be nem teljesedett elvárást, orvosi és más szakterületen elkövetett mellétanácsolásokat, stb. tartalmaznak. Emlékezzünk csak "a Teremtő azon ígéretére" (Ébredjetek 4 oldal), hogy a paradicsomi új világ eljön a XX század végéig. Ezek miféle világosság növekedések voltak??? És miért nem követték el azok akik nem voltak "a világosságban"?
Ezek szerint azok akik a világosságban voltak, tulajdonképpen a sötétség bűnében voltak, hiszen emlékezzünk arra, hogy azok akik a törvényből csupán egy parancsot is megszegtek, bűnösök voltak.
Ezek az állítólagos új világosságok nem inkább az Őrtorony Társulat sötét botláskövei? Egy közmondás szerint, azok akik nem tanulnak a multjuk hibáiból, a jövőben megismétlik őket. Vajon tanúlt az Őrtorony Társulat a multja hibáiból? Nem, hiszen akkor nem lehetne vádolni őt, egy idő után.
Képes lesz megérteni, hogy a vérkérdésben tévedett és szüntelen téved?
Képes lesz megérteni, hogy a mindig is téves kronológiája és az ehhez tartozó követelődözései, elvárásai és tanításai egy szüntelen tévedés rém sorozata?
Képes lesz megérteni, hogy tanításának egyik fontos szegletköve - a hét idő elmélete - az adventista mozgalomba vezethető vissza és nem a Bibliába (tanítóik William Miller, Nelson H. Barbour), tehát végső soron egy olyan tanítás mely nem a Bibliából jön az csakis a jelképes "Nagy Babilonból" jöhet?
Képes lesz elfogadni, hogy a szentek feltámadásának éve (mely szerintük 1918-ban történt) és Krisztus második eljövetelének éve (mely szerintük 1914-ben történt) kikutathatatlan és nem is a mi feladatunk?
Bármi is lenne, Jehova tanúi nem kell feladják Jehova Isten éltető szavába vetett hitüket, hanem minden tekintetüket az emberekről és az Őrtorony Társulat hibás értelmezéseiről Jehova Istenre és a tőle jött igazságra, valamint Fiára, az Úr Jézus Krisztusra, mint Istentől megbízott egyedüli Üdvözítőre kell irányítaniuk. Az Atya Isten azt mondta Fiáról, az Úr Jézusról: Ez az én szerelmes fiam, őt halgassátok! Az Úr Jézus pedig ezt mondta: nem a ti dolgotok tudni az időket… Csak az apostoloknak szólt ez a figyelmeztetés és az Őrtorony Társulatnak nem?
Mint azt egy ortodox vallású kiskönyv megjegyezte, vannak olyan személyek akik miután kiábrándulnak a történelmi(nek titulált) egyházakból, áttérnek baptistákká vagy pünkösdistákká, de ott is kiábrándulnak és áttérnek adventistákká, de ott is kiábrándulnak és áttérnek Jehova Tanúihoz, ott aztán teljesen kiábrándulnak a vallásból és ateisták lesznek. A szerző csupán azt nem mondta meg miért ábrándulnak ki némelyek mindezekből a vallásokból? Egyik ilyen ok, mert némelyek szemében az említett vallások hibái és eljárásai okot szolgáltatnak a Szent Írás és Isten iránti bizalmatlanságra.
Egy romániai Jehova Tanú misszionárus házaspár, amely sok gyülekezet és sok testvér között megfordult, azt mondta, hogy szerintük az akkor számon tartott 6 millió tanúból, ha bemegy az új világba 4 millió, az sok lessz. Ezt mondták ők. Sajnos, a gyülekezetekben vannak olyan Jehova Tanúk is akik nem gyakorolják a hitüket, és titokban megengednek maguknak egyet mást. Hallottam ilyen esetekről én is. Nos, a misszionárius házaspár csupán azt nem mondta, miért? Egyik ilyen ok, mert némelyek szemében az Őrtorony Társulat hibái és eljárásai okot szolgáltatnak a Szent Írás és Isten iránti bizalmatlanságra.
Nos, a bűnökkel nem szabad játszadozni, nem kell félvállról venni éket. Emlékezzünk Mózes esetére.
Ebből az esetből egy bizonyos leckét tanulhatnánk. Mózes, vétkezett a pályafutása kezdetén, de tanúlt a hibájából, úgyhogy azután nem vétkezett többé és a legszelidebb ember címet kapta. Isten mégsem volt hajlandó arra, hogy Mózes is bemehessen az ígéret földjére (5Mózes 4:21). Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem üdvözül. Mennyivel inkább nem mentek be élve az új világba azok a misszionárusok és a hozzájuk hasonlóak, akik aranyborjúként bálványozták és bálványoztatták az Őrtorony Társulatot és annak hierarhiáját, jobban félve tőlük, mint Istentől és jobban bízva ezek szavában mint Isten Szent Szavában! Ezek mind elhullottak a modern kórunk jelképes pusztájában, mert áthágták Isten akaratát az időket illetően (Ap. Csel. 1:7) és ezáltal okot szolgáltattak a Gonosznak a gyalázkodásra (5Mózes 18:15-22, Jób 42:7,8, Példabeszédek 10:1).
Aki olvasta, remélem meg is érti azt a vészjelet amit az utolsó soraimban írtam. Figyelem Jehova tanúi, akik élve akartok bemenni az új világba! Hibáitok miatt, félő, hogy ti sem mentek be élve. Az új világba, nem mehetünk be akárhogyan. Sőt, ez örök életetek elvesztésébe is kerülhet, mivel a hamis vallás hazugságaiban éltek, hírdetve azt amit nem kellene (Jelenések 22:15).
---
Robert King testvér cikkei
"Őrhelyemen állok, ott állok a bástyán, őrködök, hogy figyeljem, mit fog mondani általam, és mit feleljek a megfeddésemre." -- Habakuk 2:1
2003 augusztus 3
"Jehova látható szervezetének"
bálványozása
Az imádat kérdése egészen az Édenig vezethető vissza; amikor is Ádámnak és Évának egy kényelmes alternatívát kínáltak fel Jehova Isten kizárólagos imádata helyett. Azóta Sátán az ördög számtalan módon próbálta rászedni Jehova imádóit, hogy felforgassa vagy megrontsa az imádatunkat. A legalattomosabb törekvése úgy tűnik Isten szervezetének és képviselőinek körmönfont felmagasztalása és öndicsőítése.
Emlékezhetünk arra az eseményre a Bibliában, amikor sokévi alázatos vezetés után Mózes hirtelen kinevezte magát, mint aki csodálatos módon biztosít vizet az izraelitáknak. Ez a mérges és szerénytelen öndícséret attól a személytől, akit Jehova maga nevezett a legszelídebb embernek, sajnálatos módon ahhoz vezetett, hogy elvesztette az Ígéret Földjére való belépés kiváltságát.
Annak tudatában, hogy Sátán mindig készen áll arra, hogy befurakodjon közénk csalás által, nagyon is időszerűnek tűnik, hogy ebben az első heti kommentárban felhívjuk a figyelmet az Őrtorony egy nemrég tett hirtelen és szerénytelen kijelentésére. A mi Királyság-Szolgálatunk 2003. júliusi számában található egy cikk, melynek címe “Új körzetkongresszusi program”. A cikk egy rövid áttekintést ad a 2004-es kongresszusi programról. Befejezésképpen az utolsó bekezdés ezt írja: “Maga Jehova készítette elő ezt a szellemi lakomát. Vegyünk hát részt rajta! Fogyasszunk belőle! Vígadni fogunk szívünk boldogságában, ha ott vagyunk, és az egész programból hasznot merítünk.”
Nyilvánvalóan Jehova Tanúi többsége nem találná sértőnek a fenti állítást Istennel szemben. Sőt, pozitív kijelentésnek tűnik, ami Istent dícséri. De megkérdezhetnénk, hogy milyen módon “készítette elő maga Jehova” ezt a feltételezett “szellemi lakomát”? Pontosan hogyan járt el Jehova a 2004-es körzetkongresszusi program előkészítésekor? Ihletés által történt? Ha Jehova maga készítette elő a kongresszusi programot, akkor ez azt jelenti, hogy az teljesen mentes minden hibától? Az igazság az, hogy az Őrtorony Társulat készítette a program vázlatát és formátumát, és különböző testvérek készültek, hogy előadják a programot.
A cikk természetesen nem tér ki arra, hogy Jehova maga hogyan készíthette elő a programot. Rá van hagyva minden egyes Jehova Tanújára, hogy maga vonja le a következtetést. De elkerülhetetlenül az a benyomás marad meg bennünk, hogy minden amit az Őrtorony megjelentet magától Istentől jön. Ez valahogy zavaró.
Tegyük fel Krisztus kinevezte bizonyos szolgáit, hogy ellássák a háznépét szellemi táplálékkal a megfelelő időben. De az a tény, hogy a mester megítéli a szolgáit, annak megfelelően, hogy mennyire hüségesen látták el “konyhai” feladatukat, azt mutatja, hogy maga Jehova nem készít elő vagy szolgál fel személyesen szellemi táplálékot a szolgáinak. Sokkal megfelelőbbnek és természetesen szerényebbnek tűnne, ha az Őrtorony ehelyett azt tulajdonítaná Jehovának, hogy gondoskodott a Bibliáról, és egy elrendezésről, ami által idősebb férfiak szellemi bátorítást tudnak nyújatani.
Figyelembe véve azt a megrögzült történelmi irányzatot, miszerint az emberek vágynak a láthatatlan Isten valamilyen látható ábrázolására (bálvány), az Őrtoronynak rendkívüli módon óvakodnia kellene attól, hogy ilyen körmönfont módon magasztalja fel magát. Sajnálatos módon az Őrtorony nemcsak elmulasztotta figyelmeztetni Jehova Tanúit, hogy ne helyezzenek túl nagy hangsúlyt a szervezetre, még bátorít is a saját maga, mint Jehova látható képviselőjének a magasztalására. Istennek tulajdonítani olyat, ami csupán emberi erőfeszítés, nem dicsőíti Jehovát, hanem ehelyett elmossa a határt Isten és egy tisztán emberi intémény között.
Egy érdekes párhuzam található az Írásokban, ami Pál szavai szerint azért lett feljegyezve, hogy tanulságos példaként szolgáljon a keresztényeknek. Egy ilyen tanulságos példa a Mózes 1. könyvében található beszámoló az aranyborjúról. A bibliai feljegyzés elmondja, hogy amikor Mózes fent volt a hegyen 40 napig, hogy megkapja a Törvényt Jehovától, a nép úgy érezte, hogy Mózes elhagyta őket, és azt kérték Árontól, hogy készítsen egy aranyborjút és vezesse őket annak imádatában. A párhuzam úgy fedezhető fel, hogy Mózes jelképezi Krisztust ebben a példában. Vegyük figyelembe, hogy Mózes volt a közvetítő a törvényszövetségben, úgy ahogy Jézus a közvetítő az új szövetségben. Mózes, amikor lejött a hegyről izzott mint a nap, ahogy Jézus is el fog jönni az égből dicsőséggel, hogy végső formába öntse Isten szövetségét. Jehova kinevezte Áront, mint a nemzet főpapját és szószólóját Mózes alatt. Jézus kinevezte testvéreit, hogy szolgáljanak, mint alpapjai és követei.
Az 1Mózes 32. fejezete elmondja, hogy az izraeliták azzal érveltek, hogy Mózes már rég óta távol volt, és nem tudták, hogy vissza fog-e jönni, így szükségük volt egy új istenre aki vezeti őket a pusztában. Áron, mint az Isten által kinevezett főpap beleegyezett, és készített a népnek egy arany istent, majd bemutatta nekik, mint Istenüket, aki kivezette őket Egyiptomból, majd kijelentette, hogy tartsanak ünnepet Jehova tiszteletére.
Ma úgy tűnik, hogy Jézus sokára jön meg. Kétségkíül sokan azt feltételezik, hogy Krisztus nem is fog megjelenni. Időközben a hü és értelmes rabszolgát szólították fel Jehova Tanúi, hogy töltse be az űrt, és gondoskodjon vezetésről. És ezáltal úgy tűnik, hogy az Őrtorony intézménye vált a saját szervezeti aranyborjúnkká.
Az ókori izraelitáknál is az aranyborjú úgy tűnt, hogy nem Istent helyettesíti. Csupán egy látható képviselőként szolgált. Hasonló módon az Őrtorony Társulat folyamatosan úgy utal saját magára, mint “Jehova látható szervezetére.” Így körmönfont módon az Őrtorony Társulat Jehova látható képviselőjévé vált Jehova Tanúi szemében és szívében. Pál kijelentésének megfelelően, miszerint a keresztények hit szerint és nem látás szerint járnak, óvakodnunk kellene attól, hogy ilyen nagy tiszteletet adjunk egy földi szervezetnek.
Ezen a ponton ez a hajszálnyi bálványimádat jóindulatünak tűnik. De mivel adott az a tény, hogy Jehova Tanúitól kérdés nélküli engedelmességet vár el a szervezet, megkérdezhetjük: Mi történik akkor, ha a felfordulás kritikus ideje alatt az Őrtorony irányítását belülről átveszik “fölöttébb kíváló” sátáni ügynökök? Mi lesz akkor? Ez nem valószínű? De valójában igen. Ez egy nagyon is alkalmas próbája lenne a Jehovába vetett hitünknek és a lojalitásunknak.
Még több aggodalomra ad okot, hogy a bibliai törvénytelenség embere le fog ülni Isten templomában, és önhitten istennek fogja nevezni magát.
A látszat szerint több mint valószínű, hogy már helyet is foglalt Isten házában.
Megjegyzés: Róbert utolsó mondatával nem értek egyet. De erről beszélhetünk a Bibliai próféciák alapján. A figyelmeztetése azonban megszívlelhető, nem szabad az Őrtorony Társulatot bálványoztatni. És tudjuk, hogy a bálvány nem csak kőből faragott isten lehet, hanem egy állapot is ("kiknek Istenük az ő hasuk" (Filippi 3:19)).
----
[Angolul megjelent: 2002. szeptember 12,
magyarul: 2003. augusztus 21. ]
Véget ért a pogányok ideje 1914-ben?
(A cikkben aláhúztam azokat a részeket melyek különleges figyelmet érdemelnek - TJ)
"Ó embernek fia, őrállóvá tettelek Izrael háza számára." -- Ezékiel 33:7
"Ha a házigazda tudta volna... kitartóan virrasztott volna." -- Lukács 12:39
1914 október 2-án a Watchtower Bible and Tract Society alapítója és elnöke belépett a Béthel ebédlőjébe, és meglepő bejelentést tett a főhivatal személyzetének: "A pogányok ideje véget ért; királyaik ideje lejárt!" Az 1920-as évek óta az Őrtorony azt tanította, hogy Krisztus 1914-ben megkapta a királyságot a világ felett, és ennek következményeként Sátánt és az összes démon angyalát levetették az égből ebben az évben, ami példátlan bajok időszakát hozta a világra.
Abban az időben, amikor Charles Russell tájékoztatta a bibliakutatókat, hogy a pogányok ideje véget ért, az elgondolásai nagyrészt az időszámítás egy értelmezésén alapultak. Sajnos Russell pásztort, ahogy nevezték, elbűvölte és nagyban befolyásolta a piramidológia is. Azonban 1914 óta a számos háború, élelmiszerhiány, földrengés valamint a civilizáció általános erkölcsi romlása sokakat meggyőzött arról, hogy valóban a dolgok jelenlegi rendszerének az utolsó napjaiban élünk.
Megkérdőjelezhetetlen hogy 1914 egy stratégiai fordulópont volt a történelemben. Az első Világháború, vagy a Nagy Háború ahogy eredetileg hívták, egy katasztrófa volt Európa számára ami egészen napjainkig visszhangzik. De ez a dátum, ami közel egy évszázaddal van a hátunk mögött, valóban a világtörténelem legfontosabb eseményének a kezdete volt? Ez a kérdés nem az Isten szent ígéreteibe vetett hit hiánya miatt merül fel. Éppen ellenkezőleg, a legfontosabb kívánságunknak kellene lennie, hogy megtudjuk amennyire emberileg csak megbizonyosodhatunk, hogy 1914 Isten Királysága uralmának kezdete volt-e, vagy ez az esemény még mindig előttünk áll.
Mindenesetre Jehova ítéletnapját nem tehetjük közelebb vagy távolabb még egy órával sem azáltal, hogy elfogadjuk-e 1914 tantételét vagy sem. A jelenlegi értelmezésünk a próféciáról nem befolyásolja, hogy Jehova nagy napja elkerülhetetlenül el fog jönni, valószínűleg hamarabb, mint később, és nem pont olyan módon, ahogyan talán várjuk. Jehova elkövetkező ítéleteinek a félreértése költségesnek bizonyulhat számunkra és szinte biztosan egy nagy átrostálást és megtisztítást fog eredményezni az egész szervezet részére.
Ami aggodalomra ad okot, az az a tény, hogy amikor a múltban bármilyen viszonylag jelentéktelen "kiigazításokat" tettek az Őrtorony tanításaiban vagy értelmezéseiben, mindig volt egy bizonyos számú veszteség a hűségesek között, akik nem tudták elfogadni a változást, és ennek következtében elestek az igazságtól. Pozitív értelemben ijesztő megfontolni a zűrzavar azon állapotát, ami a szervezetben fog keletkezni, abban az esetben, ha ki kell egyeznünk a valósággal ami ellenszegül a régóta dédelgetett prófétai értelmezésünknek 1914-el és Krisztus jelenlétével kapcsolatban. Ezért jobb, ha már most felkészítjük az elménket követve az apostoli figyelmeztetést, hogy "bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló."
Az apostolok írásai figyelmeztetnek bennünket, hogy ne csak a tantételekre figyeljünk, hanem a próféciára is. Például a 2Péter 1:19 ezt mondja: "Következésképpen még biztosabb nálunk a prófétai szó; és jól teszitek, ha figyelmet fordítotok rá, mint egy sötét helyen -- a szívetekben -- fénylő lámpára, míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag."
A Jelenések 2:26-28-ban Jézus megígérte a hűséges és győztes felkent testvéreinek, hogy részt vesznek a királyi hatalom gyakorlásában, amikor szétzúzza a nemzeteket, és a 28. vers kifejezetten ezt mondja: "és neki adom a hajnali csillagot." Mivel Jézus és a 144000 társult királyai még nem törték össze a nemzeteket mint agyagedényeket egy vasvesszővel, ebből következik, hogy Krisztus még nem adta meg testvéreinek a halhatatlanság és a teljes megvilágosodás "hajnalcsillagát". Mivel ez a helyzet, így a próféciákra több figyelmet kell fordítanunk, mint csupán a próféciák vélt múltbeli beteljesedésének felületes tanulmányozása. A tanulmányozásunknak inkább arra kellene indítania, hogy a jövőbe tekintsünk Krisztus jelenlétének megvalósulásáért. Péter az átváltozási látomásra utalt, mint ami biztosabbá tette a prófétai szót, és amire továbbra is figyelmet kell fordítanunk Krisztus jelenlétéig.
A kívánságunk az kellene legyen, hogy továbbra is megállapítsuk az igazságot, annak költségétől és kényelmetlenségétől függetlenül, hogy talán el kell vetnünk számos elgondolást, ami jelenlegi meggyőződésünk szerint a Biblián alapszik. Minden más azt eredményezheti, hogy szem elől tévesztjük az egyetlen világosságot, ami világít ebben a sötét világban, és azt kockáztatjuk, hogy felkészületlenek és rémültek leszünk, amikor Krisztus váratlanul megérkezik, mint egy tolvaj az éjszakában.
Teljes hittel a Bibliában és megbízható Szerzőjében, össze kell szednünk a bátorságot, hogy megkérdezzük: Jézus Krisztus valóban elkezdett uralkodni a világ felett az 1914-es évben? Hogy egy valóban kielégítő választ kapjunk erre a kérdésre, tegyünk fel egy kérdéssorozatot hogy megértsük mi valójában Krisztus jelenléte és a nemzetek meghatározott ideje.
Mi a "Pogányok Ideje"?
A pontos kifejezés "pogányok ideje" vagy "nemzetek meghatározott ideje" csak egy helyen található meg az Írásokban a Lukács 21:24-ben, ahol Jézus a következőket mondta: "Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje." (Károli)
A Biblia odaszentelt tanulmányozói már rég felismerték, hogy Jézus próféciájának egy sokkal hosszabb távú alkalmazása van, mint csak az ókori Jeruzsálem városára, amely több alkalommal is pusztán hagyatott eltaposó támadók által. "Jeruzsálem" a próféciák és az apostolok szerint Isten királyságát jelképezi, mivel az a szószerinti Jeruzsálem városában volt, ahol a dávidi dinasztiát eredetileg alapították. Krisztus Jézus is úgy mutatta be magát Jeruzsálem lakosainak, mint Isten messiási királya. Tehát Jeruzsálemet úgy tekintették, mint Jehova királyságának fővárosát. Ezen okból kifolyólag Jeruzsálem városát a prófécia Jehova égi királysága különböző oldalainak szemléltetésére használja.
Jehova Tanúi megértették, hogy a jelenlegi politikai rendszer ami uralja a földet -- és Isten népét is -- át fogja adni a helyét Isten királyságának. Az 'utolsó napok' alapvetően egy időszakot jelent, amit őrségváltás fog jelezni, ami által az emberi uralom viharos felforduláson megy keresztül amikor végül is teret enged Isten dicsőséges Messiási királyságának.
Most néhány kutató kérdést kell feltennünk: Ha a világ királysága valóban átadta a helyét Krisztus Királyságának 1914-ben, akkor miért gyakorolnak e világ nemzetei továbbra is teljes uralmat a föld felett közel 90 évvel később? Mi változott 1914 óta? Mivel e világ politikai nemzetei továbbra is úgy cselekszenek ahogy nekik tetszik, világos hogy semmi nem változott.
Pusztán az Őrtorony Társulat növekedése azt jelenti, hogy Krisztus átvette az irányítást a földi ügyek felett? Miért jelentené? Az I. században Jézus apostolai és tanítványai hasonlóképpen elterjesztették a Királyság evangéliumot szerte a világon, és ez mégsem jelezte azt, hogy a nemzetek valamilyen meghatározott ideje akkor telt volna le. Ahogy az Írások mutatják, Krisztus tényleg uralkodott a Királyságában annak i.sz. 33-ban történt megjelenése óta, és mint király irányította a gyülekezetét az alapítása óta.
Ami még zavaróbb ezzel kapcsolatban, az a Dániel 7.fejezetében található próféciának a magyarázata. Ez a prófécia megjövendöli, hogy miután Isten az emberek fiainak és a szenteknek adja a Királyságot, azután a vadállatias politikai rendszerek egy titokzatos "három és fél időig" tartó időszakot kapnak, hogy folyamatosan zaklassák a szenteket. Igen, az több mint egyszerűen zaklatás. A Dániel 12:7 is erre utal, amikor egy "ideig, időkig és fél időig" tartó időszakról beszél és így folytatja: "és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek."
A "mindezek", amire a próféta utal a dolgok emberi rendszerének befejezésével állnak kapcsolatban. Ha tehát feltételezzük, hogy a szentek "erejének rontása" megtörtént az 1916? 1919 közötti időszakban, akkor miért nem 'végeztettek el mindezek'?
Továbbá a Dániel 8. fejezete hasonlóképpen megjövendöli hogyan fogják romlásba vinni és lábbal tiporni a szenteket egy 2300 "éjszakát és nappalt" magába foglaló időszak alatt, amit az Őrtorony egy II. világháború alatti időszaknak tulajdonít. Mégegyszer, felmerül a kérdés: ha a jelképes Jeruzsálem lábbal taposása 1914-ben befejeződött, ahogy most feltételezzük, akkor hogyan lehet hogy a nemzetek továbbra is lábbal tapossák a Királyság szentjeit egy meghatározott időig azután hogy azt képzeljük, hogy az ilyen taposás ideje lejárt?
Egy ellentmondásos és zavarba ejtő prófécia-tákolmányunk van, ami szerint a nemzetek meghatározott ideje Isten Királyságának a taposására 1914-ben lejárt. Azután van egy további három és fél éves időszakunk az I.vh. idején amikor a nemzetek ismét zaklatják és eltapossák Isten népét. Az Őrtorony egy további próféciát alkalmazott egy a II. világháború alatti időszakra, ami megjövendöli, hogy Isten szentjeit taposni fogják a politikai hatalmak.
Nemcsak erről van szó, hanem ki kell békülnünk azzal a ténnyel is, hogy sok prófécia egy jövőbeli nyomorúság idejére mutat előre, amikor Isten szenthelyét meggyalázzák és eltapossák a nemzetek.
A próféciák ilyen önkényes értelmezésével Krisztusnak a pogányok idejére vonatkozó szavait többé kevéssé jelentéktelenné tesszük. Ha a nemzetek meghatározott ideje lejárt 1914-ben, és mégis azóta is azóta is évről évre a nemzeteknek megengedik hogy ugyanazt tegyék mint eddig, akkor vagy arra a következtetésre kell jutnunk hogy Krisztus Királysága egy erőtlen intézmény vagy ennél ésszerűbben arra, hogy a világ királysága még nem adatott Krisztusnak. Ez elkerülhetetlenül azt jelentené, hogy Dániel fent említett próféciái még nem teljesedtek be és Isten népét még előttünk álló események fogják meglepni. Ezzel a határozott lehetőséggel számolva, elkezdhetjük felfogni hogy mennyire életbevágó hogy újra megvizsgáljuk mit is jelent valójában az úgynevezett pogányok ideje.
Mi a "Szent Hely" ami elpusztul?
A prófécia szerint Jeruzsálem megtaposása addig tart, amíg véget nem ér a nemzetek meghatározott ideje. Ha megvizsgáljuk a prófécia szövegkörnyezetét, megfigyelhetjük hogy nincs utalás Jeruzsálem a babiloniak által történt több mint öt évszázaddal azelőtti pusztulására. Egyszerűen nincs ott. Ezért nincs írás szerinti okunk arra, hogy a Dániel könyvében szereplő hét időt a nemzetek meghatározott idejére alkalmazzuk, amiről Jézus beszélt. Ennek következtében Jézus ehelyett figyelmeztette a tanítványait egy jövőbeli időpontra, amikor a római seregek elpusztítják a templomot és Jeruzsálem szent városát. Azonban nincs sem írás szerinti sem történelmi utalás arra hogy ilyen nemzetek meghatározott ideje kezdődött volna i.e. 66-ban amikor a római seregek először betették a lábukat a szent helyre.
A Biblia hozzáértő tanulmányozói igazolhatják, hogy a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciának egy sokkal messzebbre nyúló alkalmazása volt, előárnyékolva egy modernkori pusztító utálatosságot, ami ott fog "állni, ahol nem kellene" Így arra következtethetünk, hogy a "meghatározott idő" egy olyan időszak amit Isten engedélyez hogy a jelképes Jeruzsálemet és annak szent helyét megtapossák és elhagyatottá tegyék.
Az egyik probléma amivel jelenleg szembe kell néznünk ezen létfontosságú prófécia pontos értelmezésénél, hogy az Őrtorony azt tanította Isten háznépének, hogy a szent hely amiről Jézus beszélt a kereszténységet jelképezi. A kérdéses prófécia így szól: "Mikor tehát meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, hogy ott áll egy szent helyen (az olvasó éljen tisztánlátással), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni." (Máté 24:15-16)
Azért hisszük hogy a kereszténység a modern szent hely, mivel Jeruzsálem hűtlen volt Istenhez, ezért határozta el Isten hogy el kell pusztulnia. Ha ez lenne a helyzet, akkor miért mondja a prófécia hogy a pusztító utálatosság ott áll, ahol nem kellene? Ha a szent hely valóban a kereszténység egymásnak ellentmondó felekezeteinek és szektáinak sokaságát jelképezné, úgy tűnne, hogy a politikai pusztító utálatosság otthon érezné magát ahelyett hogy ott állna, ahol nem kellene.
Jehova Tanúi között sokak feltevése, és valójában az Őrtorony által mutatott magatartás is az, hogy mint szervezet helyeselt állapotban vagyunk Isten előtt. Mivel Krisztus megjövendölte, hogy a szent hely Isten ítéletének eredményeként fog elpusztulni, ezért naivan azt feltételezzük hogy a szent helynek valami mást kell jelentenie mint az Isten szentjeiből álló szellemi templomot. Mégis néhány verssel később ugyanebben a szövegkörnyezetben, amikor Jézus Jeruzsálem meghatározott ideig történő taposásáról beszélt, úgy magyarázzuk, hogy "Jeruzsálem" Isten Égi Királyságát jelképezi. Így két egymásnak ellentmondó meghatározásunk van arra, hogy mit jelképez Jeruzsálem és annak szent helye.
Azt kell megértenünk, hogy Krisztus maga a szent városként ismerte el Jeruzsálemet. Jeruzsálemet a "nagy Király városának". Továbbá Jézus megtisztította a templomot két különböző alkalommal, "atyám házának" nevezve azt. Így, bár az akkori zsidó vallás romlott volt, Jézus nem tekintette szentségtelennek a templomot. Másképpen Jézus miért foglalkozott volna azzal, hogy kizavarja a pénzváltókat Atyja házából? Mint hű zsidó Jézus tiszteletet mutatott Isten temploma iránt. Mélységesen elszomorította, hogy ítéletet kellett mondania Jeruzsálemre és szép templomára. Valójában amint Jézus megközelítette a szent várost amikor dicsőségesen bevonult a kapuin, sírt amikor megpillantotta Jeruzsálemet a távolból. Nem valószínű hogy Jézus a kereszténységet kívánta jelképezni a Jeruzsálemre és a szent helyre tett utalásaival.
Figyeljük meg, hogy amikor Jézus sírt Jeruzsálem felett, akkor a megjövendölte, hogy "eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak…mert nem láttad tisztán megszemlélésed idejét."
Most forduljunk a héber prófétához Ézsaiáshoz. Ézsaiás 29. fejezete azzal kezdődik, hogy 'jaj'-t jelent be Árielre, Isten szolgájára. Az első vers ezt írja: "Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid táborozott!" város ahol Dávid táborozott nem más mint Jeruzsálem városa, amit Dávid a jebuzeusoktól foglalt el. Valójában Jeruzsálemet "Dávid városának" hívták. A harmadik vers így folytatja: "Minden oldalról tábort ütök ellened, és ostrom alá veszlek cölöpfallal, és ostromműveket állítok ellened." Érdekes módon ez pontosan az, amiről Krisztus is beszélt, hogy az ellenség ezt fogja tenni Jeruzsálemmel, nevezetesen: "ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak".
Felmerül a kérdés: Ézsaiás Jeruzsálem rómaiak általi elpusztulását jövendölte meg? Nem. Van Ézsaiás próféciájának utalása Jeruzsálem Nabukodonozor általi elpusztulására? Nincs. Az ok amiért ezt állíthatjuk, hogy a továbbiakban a prófécia 7. és 8. verse úgy utal a támadókra mint nemzetek sokaságára. Ezek a versek részben ezt írják: "És úgy lesz az Áriel ellen hadakozó összes nemzet sokaságával, igen, minden őellene hadakozóval,…így lesz az mindazon nemzetek sokaságával, amelyek Sion hegye ellen hadakoznak." Máshol a próféták megerősítik, hogy 'nemzetek összessége' fogja kifosztani a szellemi Jeruzsálemet. Például a Zakariás 14:2 így szól: "Összegyűjtöm az összes nemzetet Jeruzsálem ellen a háborúra; beveszik a várost…" Ez a prófécia azután íródott, hogy a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet.
Az Isten népe ellen elkövetett kegyetlenségek "Jeruzsálem" megtámadása során, lesznek azok az események amelyek kiváltják Jehova félelmetes haragját és az összes nemzet teljes pusztulásához vezetnek Armageddon jelképes csataterén.
Az Ézsaiás 29:5-6 azt is feltárja, hogy Jehova válasza az Áriel elleni támadásra a támadók azonnali és hirtelen megsemmisítése lesz. Babilon természetesen nem pusztult el azonnal pusztító tűz által, és a római megszállók sem i.sz. 70-ben.
Mivel Jézus szinte szóról szóra idézte Ézsaiás próféciáját amikor ítéletet mondott Jeruzsálemre, és mivel Isten nem pusztította el a Római Birodalmat, vagy annak birodalmi légióit válaszul Jeruzsálem elpusztítására, kétségtelen hogy mindkét prófécia a szellemi Izraelre vonatkozik. Ez azt jelenti hogy a szent hely amely elpusztul az elkövetkező világméretű nyomorúság során Jehova szervezete és nem a Kereszténység ahogy ma feltételezzük.
Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy megértsük mi is valójában a nemzetek meghatározott ideje. Mivel "az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből" , ezért Isten saját Szavához kell fordulnunk hogy értelmezze magát. Ha egy másik helyen találunk egy hasonló kifejezésmódot, mint amit Jézus használt Isten szent helyének és Jeruzsálemnek a nemzetek általi megtaposásával kapcsolatban, akkor nem lenne helytelen úgy következtetni hogy az a pogányok ideje amiről Jézus beszélt a Lukács 21. fejezetében.
Jézus a követőivel közölt utolsó közvetlen felvilágosításában, a Jelenések könyvében feltárta, hogy a nemzetek meghatározott ideje, Isten szent helyének taposására, 42 hónap. A Jelenések 11:2-ben ez áll: "Az udvart azonban, mely a templomszentélyen kívül van, hagyd ki teljesen, és ne mérd meg, mert a nemzeteknek adták, és ők tiporni fogják a szent várost 42 hónapig."
Azt hittük mindezidáig, hogy a 42 hónapig tartó taposás közvetlenül azután következett be, hogy a nemzetek számára meghatározott idő "Jeruzsálem" taposására véget ért. Mivel az egyetlen írás szerinti magyarázat a pogányok meghatározott idejére erre a három és fél éves időszakra utal, és nem a sokkal hosszabb 2520 éves időszakra, ezért úgy tűnik nem igaz, hogy a meghatározott idő 1914-ben ért véget. Mivel ez a helyzet, az sem igaz hogy Isten szentjeit 42 hónapig taposták az 1916-1919-ig terjedő időben. A dolog lényege nyilvánvalóan az, hogy a meghatározott 'idők, idő és fél idő' nem hogy nem fejeződött be, de még el sem kezdődött.
Ami előttünk áll, az Isten gyorsan közeledő ítélete a háznépe ellen. Messze felül fogja múlni azokat a nehézségeket és azt a fegyelmezést ami Jehovától jött fiaira és leányaira az I. Világháború során. Az emberiség újonnan felfedezett lehetőségével, hogy kihasználja és visszaéljen az atom erejével, a raktárakban felhalmozott biológiai fegyverek sokaságával, és azzal a ténnyel, amit a történelem is bizonyít, hogy nem tisztelik az emberi életet, nincs kétségünk afelől hogy a világ szószerint az önmegsemmisítés szélén áll. Készen arra hogy a háború és zűrzavar olyan mértékű káoszába rohanjon amit még soha nem volt, de még csak elképzelni sem tudjuk.
A világ utolsó elkeseredett kísérletében arra hogy visszanyerje, vagy megtartsa az uralmat afelett amit valójában sohasem birtokolt, az Őrtorony Társulat bizonyosan olyan mértékben lesz érintve, ahogy nem képzeltük volna, mivel meg voltunk győződve arról, hogy immúnisak vagyunk azzal a vajúdással szemben, ami gyorsan közeledik ránk, amikor is pontosan az ellenkezője a valóság, ami ránk vár. Igen, a nemzetek meghatározott ideje!
------
Ha tényleg Isten népe vagy, fuss ki Nagy Babilon minden felekezetéből. Ez Isten figyelmeztetése (Jelenések 18:4).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése