Hogyan látja E.Watchman (Robert King)

A sokak által "E.Watchman"-ként ismert "E.Őrálló", Robert King cikkeiből

Előszó

Robert King testvér az Amerikai Egyesült államokban él, ha jól értesültem, Chichago-ban. Vén volt Jehova Tanúinak egyik gyülekezetében és tanításbeli kérdésekben kénytelen volt figyelmeztető, őrállói szót emelni, mint a 144000 egyik jelöltje. Figyelmeztető szavát Brooklynban figyelmen kívül hagyták és távozásra kényszerült a gyülekezetből.
Ő nem tért vissza Nagy Babilonba, hanem tovább végezte figyelmeztető munkáját.
Cikkeit itt lehet olvasni magyarul a világhálón:
http://ewatchman.uw.hu/

Angolul megjelent története itt olvasható:

Várva Jehovára, az én történetem
http://e-watchman.com/home/2010/7/26/waiting-on-jehovah-my-story.html

Bizonyos kivételekkel, nagyon közel állok Robert King testvérhez tanításbeli kérdésekben, ezért is ajánlom szeretettel a magyar és magyarul tudó Jehova Tanúi testvéreknek és az érdeklödőknek.
Ezek régebbi cikkek Robert King honlapjáról.
Számomra Robert King egy testvér. Semmi több. Nem érzem, hogy felettünk állna. Én sem érzem magamat felette. Sem mások felett. De ha ő valaminek vagy valakinek érzi magát? Nem tudom. Jó lenne megkérdezni, aki erre kiváncsi. 
Én nem érzem magam valakinek vagy valaminek. Testvér vagyok, a Bibliát kutatom, azzal élek, Jehova Istent az égi Apát és az Úr Jézust az ő Felkentjét szolgálom, róluk tanúskodok.

Atyánk, Jehova Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgálatában.

    ---

Robert King testvér cikkei

"Őrhelyemen állok, ott állok a bástyán, őrködök, hogy figyeljem, mit fog mondani általam, és mit feleljek a megfeddésemre." -- Habakuk 2:1

2003 augusztus 3
"Jehova látható szervezetének"
bálványozása


Az imádat kérdése egészen az Édenig vezethető vissza; amikor is Ádámnak és Évának egy kényelmes alternatívát kínáltak fel Jehova Isten kizárólagos imádata helyett. Azóta Sátán az ördög számtalan módon próbálta rászedni Jehova imádóit, hogy felforgassa vagy megrontsa az imádatunkat. A legalattomosabb törekvése úgy tűnik Isten szervezetének és képviselőinek körmönfont felmagasztalása és öndicsőítése.

Emlékezhetünk arra az eseményre a Bibliában, amikor sokévi alázatos vezetés után Mózes hirtelen kinevezte magát, mint aki csodálatos módon biztosít vizet az izraelitáknak. Ez a mérges és szerénytelen öndícséret attól a személytől, akit Jehova maga nevezett a legszelídebb embernek, sajnálatos módon ahhoz vezetett, hogy elvesztette az Ígéret Földjére való belépés kiváltságát.

Annak tudatában, hogy Sátán mindig készen áll arra, hogy befurakodjon közénk csalás által, nagyon is időszerűnek tűnik, hogy ebben az első heti kommentárban felhívjuk a figyelmet az Őrtorony egy nemrég tett hirtelen és szerénytelen kijelentésére. A mi Királyság-Szolgálatunk 2003. júliusi számában található egy cikk, melynek címe “Új körzetkongresszusi program”. A cikk egy rövid áttekintést ad a 2004-es kongresszusi programról. Befejezésképpen az utolsó bekezdés ezt írja: “Maga Jehova készítette elő ezt a szellemi lakomát. Vegyünk hát részt rajta! Fogyasszunk belőle! Vígadni fogunk szívünk boldogságában, ha ott vagyunk, és az egész programból hasznot merítünk.”

Nyilvánvalóan Jehova Tanúi többsége nem találná sértőnek a fenti állítást Istennel szemben. Sőt, pozitív kijelentésnek tűnik, ami Istent dícséri. De megkérdezhetnénk, hogy milyen módon “készítette elő maga Jehova” ezt a feltételezett “szellemi lakomát”? Pontosan hogyan járt el Jehova a 2004-es körzetkongresszusi program előkészítésekor? Ihletés által történt? Ha Jehova maga készítette elő a kongresszusi programot, akkor ez azt jelenti, hogy az teljesen mentes minden hibától? Az igazság az, hogy az Őrtorony Társulat készítette a program vázlatát és formátumát, és különböző testvérek készültek, hogy előadják a programot.  

A cikk természetesen nem tér ki arra, hogy Jehova maga hogyan készíthette elő a programot. Rá van hagyva minden egyes Jehova Tanújára, hogy maga vonja le a következtetést. De elkerülhetetlenül az a benyomás marad meg bennünk, hogy minden amit az Őrtorony megjelentet magától Istentől jön. Ez valahogy zavaró.

Tegyük fel Krisztus kinevezte bizonyos szolgáit, hogy ellássák a háznépét szellemi táplálékkal a megfelelő időben. De az a tény, hogy a mester megítéli a szolgáit, annak megfelelően, hogy mennyire hüségesen látták el “konyhai” feladatukat, azt mutatja, hogy maga Jehova nem készít elő vagy szolgál fel személyesen szellemi táplálékot a szolgáinak. Sokkal megfelelőbbnek és természetesen szerényebbnek tűnne, ha az Őrtorony ehelyett azt tulajdonítaná Jehovának, hogy gondoskodott a Bibliáról, és egy elrendezésről, ami által idősebb férfiak szellemi bátorítást tudnak nyújatani.

Figyelembe véve azt a megrögzült történelmi irányzatot, miszerint az emberek vágynak a láthatatlan Isten valamilyen látható ábrázolására (bálvány), az Őrtoronynak rendkívüli módon óvakodnia kellene attól, hogy ilyen körmönfont módon magasztalja fel magát. Sajnálatos módon az Őrtorony nemcsak elmulasztotta figyelmeztetni Jehova Tanúit, hogy ne helyezzenek túl nagy hangsúlyt a szervezetre, még bátorít is a saját maga, mint Jehova látható képviselőjének a magasztalására. Istennek tulajdonítani olyat, ami csupán emberi erőfeszítés, nem dicsőíti Jehovát, hanem ehelyett elmossa a határt Isten és egy tisztán emberi intémény között.

Egy érdekes párhuzam található az Írásokban, ami Pál szavai szerint azért lett feljegyezve, hogy tanulságos példaként szolgáljon a keresztényeknek. Egy ilyen tanulságos példa a Mózes 1. könyvében található beszámoló az aranyborjúról. A bibliai feljegyzés elmondja, hogy amikor Mózes fent volt a hegyen 40 napig, hogy megkapja a Törvényt Jehovától, a nép úgy érezte, hogy Mózes elhagyta őket, és azt kérték Árontól, hogy készítsen egy aranyborjút és vezesse őket annak imádatában. A párhuzam úgy fedezhető fel, hogy Mózes jelképezi Krisztust ebben a példában. Vegyük figyelembe, hogy Mózes volt a közvetítő a törvényszövetségben, úgy ahogy Jézus a közvetítő az új szövetségben. Mózes, amikor lejött a hegyről izzott mint a nap, ahogy Jézus is el fog jönni az égből dicsőséggel, hogy végső formába öntse Isten szövetségét. Jehova kinevezte Áront, mint a nemzet főpapját és szószólóját Mózes alatt. Jézus kinevezte testvéreit, hogy szolgáljanak, mint alpapjai és követei.

Az 1Mózes 32. fejezete elmondja, hogy az izraeliták azzal érveltek, hogy Mózes már rég óta távol volt, és nem tudták, hogy vissza fog-e jönni, így szükségük volt egy új istenre aki vezeti őket a pusztában. Áron, mint az Isten által kinevezett főpap beleegyezett, és készített a népnek egy arany istent, majd bemutatta nekik, mint Istenüket, aki kivezette őket Egyiptomból, majd kijelentette, hogy tartsanak ünnepet Jehova tiszteletére.

Ma úgy tűnik, hogy Jézus sokára jön meg. Kétségkíül sokan azt feltételezik, hogy Krisztus nem is fog megjelenni. Időközben a hü és értelmes rabszolgát szólították fel Jehova Tanúi, hogy töltse be az űrt, és gondoskodjon vezetésről. És ezáltal úgy tűnik, hogy az Őrtorony intézménye vált a saját szervezeti aranyborjúnkká.

Az ókori izraelitáknál is az aranyborjú úgy tűnt, hogy nem Istent helyettesíti. Csupán egy látható képviselőként szolgált. Hasonló módon az Őrtorony Társulat folyamatosan úgy utal saját magára, mint “Jehova látható szervezetére.” Így körmönfont módon az Őrtorony Társulat Jehova látható képviselőjévé vált Jehova Tanúi szemében és szívében. Pál kijelentésének megfelelően, miszerint a keresztények hit szerint és nem látás szerint járnak, óvakodnunk kellene attól, hogy ilyen nagy tiszteletet adjunk egy földi szervezetnek.

Ezen a ponton ez a hajszálnyi bálványimádat jóindulatünak tűnik. De mivel adott az a tény, hogy Jehova Tanúitól kérdés nélküli engedelmességet vár el a szervezet, megkérdezhetjük: Mi történik akkor, ha a felfordulás kritikus ideje alatt az Őrtorony irányítását belülről átveszik “fölöttébb kíváló” sátáni ügynökök? Mi lesz akkor? Ez nem valószínű? De valójában igen. Ez egy nagyon is alkalmas próbája lenne a Jehovába vetett hitünknek és a lojalitásunknak.

Még több aggodalomra ad okot, hogy a bibliai törvénytelenség embere le fog ülni Isten templomában, és önhitten istennek fogja nevezni magát.

A látszat szerint több mint valószínű, hogy már helyet is foglalt Isten házában. 

Megjegyzés: Róbert utolsó mondatával nem értek egyet. De erről beszélhetünk a Bibliai próféciák alapján. A figyelmeztetése azonban megszívlelhető, nem szabad az Őrtorony Társulatot bálványoztatni. És tudjuk, hogy a bálvány nem csak kőből faragott isten lehet, hanem egy állapot is ("kiknek Istenük az ő hasuk" (Filippi 3:19)).

----

[Angolul megjelent: 2002. szeptember 12, 
magyarul: 2003. augusztus 21. ]
Véget ért a pogányok ideje 1914-ben?


(A cikkben aláhúztam azokat a részeket melyek különleges figyelmet érdemelnek - TJ)
"Ó embernek fia, őrállóvá tettelek Izrael háza számára." -- Ezékiel 33:7

"Ha a házigazda tudta volna... kitartóan virrasztott volna." -- Lukács 12:39

1914 október 2-án a Watchtower Bible and Tract Society alapítója és elnöke belépett a Béthel ebédlőjébe, és meglepő bejelentést tett a főhivatal személyzetének: "A pogányok ideje véget ért; királyaik ideje lejárt!" Az 1920-as évek óta az Őrtorony azt tanította, hogy Krisztus 1914-ben megkapta a királyságot a világ felett, és ennek következményeként Sátánt és az összes démon angyalát levetették az égből ebben az évben, ami példátlan bajok időszakát hozta a világra.

Abban az időben, amikor Charles Russell tájékoztatta a bibliakutatókat, hogy a pogányok ideje véget ért, az elgondolásai nagyrészt az időszámítás egy értelmezésén alapultak. Sajnos Russell pásztort, ahogy nevezték, elbűvölte és nagyban befolyásolta a piramidológia is. Azonban 1914 óta a számos háború, élelmiszerhiány, földrengés valamint a civilizáció általános erkölcsi romlása sokakat meggyőzött arról, hogy valóban a dolgok jelenlegi rendszerének az utolsó napjaiban élünk.

Megkérdőjelezhetetlen hogy 1914 egy stratégiai fordulópont volt a történelemben. Az első Világháború, vagy a Nagy Háború ahogy eredetileg hívták, egy katasztrófa volt Európa számára ami egészen napjainkig visszhangzik. De ez a dátum, ami közel egy évszázaddal van a hátunk mögött, valóban a világtörténelem legfontosabb eseményének a kezdete volt? Ez a kérdés nem az Isten szent ígéreteibe vetett hit hiánya miatt merül fel. Éppen ellenkezőleg, a legfontosabb kívánságunknak kellene lennie, hogy megtudjuk amennyire emberileg csak megbizonyosodhatunk, hogy 1914 Isten Királysága uralmának kezdete volt-e, vagy ez az esemény még mindig előttünk áll.

Mindenesetre Jehova ítéletnapját nem tehetjük közelebb vagy távolabb még egy órával sem azáltal, hogy elfogadjuk-e 1914 tantételét vagy sem. A jelenlegi értelmezésünk a próféciáról nem befolyásolja, hogy Jehova nagy napja elkerülhetetlenül el fog jönni, valószínűleg hamarabb, mint később, és nem pont olyan módon, ahogyan talán várjuk. Jehova elkövetkező ítéleteinek a félreértése költségesnek bizonyulhat számunkra és szinte biztosan egy nagy átrostálást és megtisztítást fog eredményezni az egész szervezet részére.

Ami aggodalomra ad okot, az az a tény, hogy amikor a múltban bármilyen viszonylag jelentéktelen "kiigazításokat" tettek az Őrtorony tanításaiban vagy értelmezéseiben, mindig volt egy bizonyos számú veszteség a hűségesek között, akik nem tudták elfogadni a változást, és ennek következtében elestek az igazságtól. Pozitív értelemben ijesztő megfontolni a zűrzavar azon állapotát, ami a szervezetben fog keletkezni, abban az esetben, ha ki kell egyeznünk a valósággal ami ellenszegül a régóta dédelgetett prófétai értelmezésünknek 1914-el és Krisztus jelenlétével kapcsolatban. Ezért jobb, ha már most felkészítjük az elménket követve az apostoli figyelmeztetést, hogy "bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló."

Az apostolok írásai figyelmeztetnek bennünket, hogy ne csak a tantételekre figyeljünk, hanem a próféciára is. Például a 2Péter 1:19 ezt mondja: "Következésképpen még biztosabb nálunk a prófétai szó; és jól teszitek, ha figyelmet fordítotok rá, mint egy sötét helyen -- a szívetekben -- fénylő lámpára, míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag."

A Jelenések 2:26-28-ban Jézus megígérte a hűséges és győztes felkent testvéreinek, hogy részt vesznek a királyi hatalom gyakorlásában, amikor szétzúzza a nemzeteket, és a 28. vers kifejezetten ezt mondja: "és neki adom a hajnali csillagot." Mivel Jézus és a 144000 társult királyai még nem törték össze a nemzeteket mint agyagedényeket egy vasvesszővel, ebből következik, hogy Krisztus még nem adta meg testvéreinek a halhatatlanság és a teljes megvilágosodás "hajnalcsillagát". Mivel ez a helyzet, így a próféciákra több figyelmet kell fordítanunk, mint csupán a próféciák vélt múltbeli beteljesedésének felületes tanulmányozása. A tanulmányozásunknak inkább arra kellene indítania, hogy a jövőbe tekintsünk Krisztus jelenlétének megvalósulásáért. Péter az átváltozási látomásra utalt, mint ami biztosabbá tette a prófétai szót, és amire továbbra is figyelmet kell fordítanunk Krisztus jelenlétéig.

A kívánságunk az kellene legyen, hogy továbbra is megállapítsuk az igazságot, annak költségétől és kényelmetlenségétől függetlenül, hogy talán el kell vetnünk számos elgondolást, ami jelenlegi meggyőződésünk szerint a Biblián alapszik. Minden más azt eredményezheti, hogy szem elől tévesztjük az egyetlen világosságot, ami világít ebben a sötét világban, és azt kockáztatjuk, hogy felkészületlenek és rémültek leszünk, amikor Krisztus váratlanul megérkezik, mint egy tolvaj az éjszakában.

Teljes hittel a Bibliában és megbízható Szerzőjében, össze kell szednünk a bátorságot, hogy megkérdezzük: Jézus Krisztus valóban elkezdett uralkodni a világ felett az 1914-es évben? Hogy egy valóban kielégítő választ kapjunk erre a kérdésre, tegyünk fel egy kérdéssorozatot hogy megértsük mi valójában Krisztus jelenléte és a nemzetek meghatározott ideje.

Mi a "Pogányok Ideje"?

A pontos kifejezés "pogányok ideje" vagy "nemzetek meghatározott ideje" csak egy helyen található meg az Írásokban a Lukács 21:24-ben, ahol Jézus a következőket mondta: "Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje." (Károli)

A Biblia odaszentelt tanulmányozói már rég felismerték, hogy Jézus próféciájának egy sokkal hosszabb távú alkalmazása van, mint csak az ókori Jeruzsálem városára, amely több alkalommal is pusztán hagyatott eltaposó támadók által. "Jeruzsálem" a próféciák és az apostolok szerint Isten királyságát jelképezi, mivel az a szószerinti Jeruzsálem városában volt, ahol a dávidi dinasztiát eredetileg alapították. Krisztus Jézus is úgy mutatta be magát Jeruzsálem lakosainak, mint Isten messiási királya. Tehát Jeruzsálemet úgy tekintették, mint Jehova királyságának fővárosát. Ezen okból kifolyólag Jeruzsálem városát a prófécia Jehova égi királysága különböző oldalainak szemléltetésére használja.

Jehova Tanúi megértették, hogy a jelenlegi politikai rendszer ami uralja a földet -- és Isten népét is -- át fogja adni a helyét Isten királyságának. Az 'utolsó napok' alapvetően egy időszakot jelent, amit őrségváltás fog jelezni, ami által az emberi uralom viharos felforduláson megy keresztül amikor végül is teret enged Isten dicsőséges Messiási királyságának.

Most néhány kutató kérdést kell feltennünk: Ha a világ királysága valóban átadta a helyét Krisztus Királyságának 1914-ben, akkor miért gyakorolnak e világ nemzetei továbbra is teljes uralmat a föld felett közel 90 évvel később? Mi változott 1914 óta? Mivel e világ politikai nemzetei továbbra is úgy cselekszenek ahogy nekik tetszik, világos hogy semmi nem változott.

Pusztán az Őrtorony Társulat növekedése azt jelenti, hogy Krisztus átvette az irányítást a földi ügyek felett? Miért jelentené? Az I. században Jézus apostolai és tanítványai hasonlóképpen elterjesztették a Királyság evangéliumot szerte a világon, és ez mégsem jelezte azt, hogy a nemzetek valamilyen meghatározott ideje akkor telt volna le. Ahogy az Írások mutatják, Krisztus tényleg uralkodott a Királyságában annak i.sz. 33-ban történt megjelenése óta, és mint király irányította a gyülekezetét az alapítása óta.

Ami még zavaróbb ezzel kapcsolatban, az a Dániel 7.fejezetében található próféciának a magyarázata. Ez a prófécia megjövendöli, hogy miután Isten az emberek fiainak és a szenteknek adja a Királyságot, azután a vadállatias politikai rendszerek egy titokzatos "három és fél időig" tartó időszakot kapnak, hogy folyamatosan zaklassák a szenteket. Igen, az több mint egyszerűen zaklatás. A Dániel 12:7 is erre utal, amikor egy "ideig, időkig és fél időig" tartó időszakról beszél és így folytatja: "és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek."

A "mindezek", amire a próféta utal a dolgok emberi rendszerének befejezésével állnak kapcsolatban. Ha tehát feltételezzük, hogy a szentek "erejének rontása" megtörtént az 1916? 1919 közötti időszakban, akkor miért nem 'végeztettek el mindezek'?

Továbbá a Dániel 8. fejezete hasonlóképpen megjövendöli hogyan fogják romlásba vinni és lábbal tiporni a szenteket egy 2300 "éjszakát és nappalt" magába foglaló időszak alatt, amit az Őrtorony egy II. világháború alatti időszaknak tulajdonít. Mégegyszer, felmerül a kérdés: ha a jelképes Jeruzsálem lábbal taposása 1914-ben befejeződött, ahogy most feltételezzük, akkor hogyan lehet hogy a nemzetek továbbra is lábbal tapossák a Királyság szentjeit egy meghatározott időig azután hogy azt képzeljük, hogy az ilyen taposás ideje lejárt?

Egy ellentmondásos és zavarba ejtő prófécia-tákolmányunk van, ami szerint a nemzetek meghatározott ideje Isten Királyságának a taposására 1914-ben lejárt. Azután van egy további három és fél éves időszakunk az I.vh. idején amikor a nemzetek ismét zaklatják és eltapossák Isten népét. Az Őrtorony egy további próféciát alkalmazott egy a II. világháború alatti időszakra, ami megjövendöli, hogy Isten szentjeit taposni fogják a politikai hatalmak.

Nemcsak erről van szó, hanem ki kell békülnünk azzal a ténnyel is, hogy sok prófécia egy jövőbeli nyomorúság idejére mutat előre, amikor Isten szenthelyét meggyalázzák és eltapossák a nemzetek.

A próféciák ilyen önkényes értelmezésével Krisztusnak a pogányok idejére vonatkozó szavait többé kevéssé jelentéktelenné tesszük. Ha a nemzetek meghatározott ideje lejárt 1914-ben, és mégis azóta is azóta is évről évre a nemzeteknek megengedik hogy ugyanazt tegyék mint eddig, akkor vagy arra a következtetésre kell jutnunk hogy Krisztus Királysága egy erőtlen intézmény vagy ennél ésszerűbben arra, hogy a világ királysága még nem adatott Krisztusnak. Ez elkerülhetetlenül azt jelentené, hogy Dániel fent említett próféciái még nem teljesedtek be és Isten népét még előttünk álló események fogják meglepni. Ezzel a határozott lehetőséggel számolva, elkezdhetjük felfogni hogy mennyire életbevágó hogy újra megvizsgáljuk mit is jelent valójában az úgynevezett pogányok ideje.

Mi a "Szent Hely" ami elpusztul?

A prófécia szerint Jeruzsálem megtaposása addig tart, amíg véget nem ér a nemzetek meghatározott ideje. Ha megvizsgáljuk a prófécia szövegkörnyezetét, megfigyelhetjük hogy nincs utalás Jeruzsálem a babiloniak által történt több mint öt évszázaddal azelőtti pusztulására. Egyszerűen nincs ott. Ezért nincs írás szerinti okunk arra, hogy a Dániel könyvében szereplő hét időt a nemzetek meghatározott idejére alkalmazzuk, amiről Jézus beszélt. Ennek következtében Jézus ehelyett figyelmeztette a tanítványait egy jövőbeli időpontra, amikor a római seregek elpusztítják a templomot és Jeruzsálem szent városát. Azonban nincs sem írás szerinti sem történelmi utalás arra hogy ilyen nemzetek meghatározott ideje kezdődött volna i.e. 66-ban amikor a római seregek először betették a lábukat a szent helyre.

A Biblia hozzáértő tanulmányozói igazolhatják, hogy a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciának egy sokkal messzebbre nyúló alkalmazása volt, előárnyékolva egy modernkori pusztító utálatosságot, ami ott fog "állni, ahol nem kellene" Így arra következtethetünk, hogy a "meghatározott idő" egy olyan időszak amit Isten engedélyez hogy a jelképes Jeruzsálemet és annak szent helyét megtapossák és elhagyatottá tegyék.

Az egyik probléma amivel jelenleg szembe kell néznünk ezen létfontosságú prófécia pontos értelmezésénél, hogy az Őrtorony azt tanította Isten háznépének, hogy a szent hely amiről Jézus beszélt a kereszténységet jelképezi. A kérdéses prófécia így szól: "Mikor tehát meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, hogy ott áll egy szent helyen (az olvasó éljen tisztánlátással), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni." (Máté 24:15-16)

Azért hisszük hogy a kereszténység a modern szent hely, mivel Jeruzsálem hűtlen volt Istenhez, ezért határozta el Isten hogy el kell pusztulnia. Ha ez lenne a helyzet, akkor miért mondja a prófécia hogy a pusztító utálatosság ott áll, ahol nem kellene? Ha a szent hely valóban a kereszténység egymásnak ellentmondó felekezeteinek és szektáinak sokaságát jelképezné, úgy tűnne, hogy a politikai pusztító utálatosság otthon érezné magát ahelyett hogy ott állna, ahol nem kellene.

Jehova Tanúi között sokak feltevése, és valójában az Őrtorony által mutatott magatartás is az, hogy mint szervezet helyeselt állapotban vagyunk Isten előtt. Mivel Krisztus megjövendölte, hogy a szent hely Isten ítéletének eredményeként fog elpusztulni, ezért naivan azt feltételezzük hogy a szent helynek valami mást kell jelentenie mint az Isten szentjeiből álló szellemi templomot. Mégis néhány verssel később ugyanebben a szövegkörnyezetben, amikor Jézus Jeruzsálem meghatározott ideig történő taposásáról beszélt, úgy magyarázzuk, hogy "Jeruzsálem" Isten Égi Királyságát jelképezi. Így két egymásnak ellentmondó meghatározásunk van arra, hogy mit jelképez Jeruzsálem és annak szent helye.

Azt kell megértenünk, hogy Krisztus maga a szent városként ismerte el Jeruzsálemet. Jeruzsálemet a "nagy Király városának". Továbbá Jézus megtisztította a templomot két különböző alkalommal, "atyám házának" nevezve azt. Így, bár az akkori zsidó vallás romlott volt, Jézus nem tekintette szentségtelennek a templomot. Másképpen Jézus miért foglalkozott volna azzal, hogy kizavarja a pénzváltókat Atyja házából? Mint hű zsidó Jézus tiszteletet mutatott Isten temploma iránt. Mélységesen elszomorította, hogy ítéletet kellett mondania Jeruzsálemre és szép templomára. Valójában amint Jézus megközelítette a szent várost amikor dicsőségesen bevonult a kapuin, sírt amikor megpillantotta Jeruzsálemet a távolból. Nem valószínű hogy Jézus a kereszténységet kívánta jelképezni a Jeruzsálemre és a szent helyre tett utalásaival.

Figyeljük meg, hogy amikor Jézus sírt Jeruzsálem felett, akkor a megjövendölte, hogy "eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak…mert nem láttad tisztán megszemlélésed idejét."

Most forduljunk a héber prófétához Ézsaiáshoz. Ézsaiás 29. fejezete azzal kezdődik, hogy 'jaj'-t jelent be Árielre, Isten szolgájára. Az első vers ezt írja: "Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid táborozott!" város ahol Dávid táborozott nem más mint Jeruzsálem városa, amit Dávid a jebuzeusoktól foglalt el. Valójában Jeruzsálemet "Dávid városának" hívták. A harmadik vers így folytatja: "Minden oldalról tábort ütök ellened, és ostrom alá veszlek cölöpfallal, és ostromműveket állítok ellened." Érdekes módon ez pontosan az, amiről Krisztus is beszélt, hogy az ellenség ezt fogja tenni Jeruzsálemmel, nevezetesen: "ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak".

Felmerül a kérdés: Ézsaiás Jeruzsálem rómaiak általi elpusztulását jövendölte meg? Nem. Van Ézsaiás próféciájának utalása Jeruzsálem Nabukodonozor általi elpusztulására? Nincs. Az ok amiért ezt állíthatjuk, hogy a továbbiakban a prófécia 7. és 8. verse úgy utal a támadókra mint nemzetek sokaságára. Ezek a versek részben ezt írják: "És úgy lesz az Áriel ellen hadakozó összes nemzet sokaságával, igen, minden őellene hadakozóval,…így lesz az mindazon nemzetek sokaságával, amelyek Sion hegye ellen hadakoznak." Máshol a próféták megerősítik, hogy 'nemzetek összessége' fogja kifosztani a szellemi Jeruzsálemet. Például a Zakariás 14:2 így szól: "Összegyűjtöm az összes nemzetet Jeruzsálem ellen a háborúra; beveszik a várost…" Ez a prófécia azután íródott, hogy a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet. 

Az Isten népe ellen elkövetett kegyetlenségek "Jeruzsálem" megtámadása során, lesznek azok az események amelyek kiváltják Jehova félelmetes haragját és az összes nemzet teljes pusztulásához vezetnek Armageddon jelképes csataterén.

Az Ézsaiás 29:5-6 azt is feltárja, hogy Jehova válasza az Áriel elleni támadásra a támadók azonnali és hirtelen megsemmisítése lesz. Babilon természetesen nem pusztult el azonnal pusztító tűz által, és a római megszállók sem i.sz. 70-ben.

Mivel Jézus szinte szóról szóra idézte Ézsaiás próféciáját amikor ítéletet mondott Jeruzsálemre, és mivel Isten nem pusztította el a Római Birodalmat, vagy annak birodalmi légióit válaszul Jeruzsálem elpusztítására, kétségtelen hogy mindkét prófécia a szellemi Izraelre vonatkozik. Ez azt jelenti hogy a szent hely amely elpusztul az elkövetkező világméretű nyomorúság során Jehova szervezete és nem a Kereszténység ahogy ma feltételezzük.

Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy megértsük mi is valójában a nemzetek meghatározott ideje. Mivel "az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből" , ezért Isten saját Szavához kell fordulnunk hogy értelmezze magát. Ha egy másik helyen találunk egy hasonló kifejezésmódot, mint amit Jézus használt Isten szent helyének és Jeruzsálemnek a nemzetek általi megtaposásával kapcsolatban, akkor nem lenne helytelen úgy következtetni hogy az a pogányok ideje amiről Jézus beszélt a Lukács 21. fejezetében.

Jézus a követőivel közölt utolsó közvetlen felvilágosításában, a Jelenések könyvében feltárta, hogy a nemzetek meghatározott ideje, Isten szent helyének taposására, 42 hónap. A Jelenések 11:2-ben ez áll: "Az udvart azonban, mely a templomszentélyen kívül van, hagyd ki teljesen, és ne mérd meg, mert a nemzeteknek adták, és ők tiporni fogják a szent várost 42 hónapig."

Azt hittük mindezidáig, hogy a 42 hónapig tartó taposás közvetlenül azután következett be, hogy a nemzetek számára meghatározott idő "Jeruzsálem" taposására véget ért. Mivel az egyetlen írás szerinti magyarázat a pogányok meghatározott idejére erre a három és fél éves időszakra utal, és nem a sokkal hosszabb 2520 éves időszakra, ezért úgy tűnik nem igaz, hogy a meghatározott idő 1914-ben ért véget. Mivel ez a helyzet, az sem igaz hogy Isten szentjeit 42 hónapig taposták az 1916-1919-ig terjedő időben. A dolog lényege nyilvánvalóan az, hogy a meghatározott 'idők, idő és fél idő' nem hogy nem fejeződött be, de még el sem kezdődött.

Ami előttünk áll, az Isten gyorsan közeledő ítélete a háznépe ellen. Messze felül fogja múlni azokat a nehézségeket és azt a fegyelmezést ami Jehovától jött fiaira és leányaira az I. Világháború során. Az emberiség újonnan felfedezett lehetőségével, hogy kihasználja és visszaéljen az atom erejével, a raktárakban felhalmozott biológiai fegyverek sokaságával, és azzal a ténnyel, amit a történelem is bizonyít, hogy nem tisztelik az emberi életet, nincs kétségünk afelől hogy a világ szószerint az önmegsemmisítés szélén áll. Készen arra hogy a háború és zűrzavar olyan mértékű káoszába rohanjon amit még soha nem volt, de még csak elképzelni sem tudjuk.

A világ utolsó elkeseredett kísérletében arra hogy visszanyerje, vagy megtartsa az uralmat afelett amit valójában sohasem birtokolt, az Őrtorony Társulat bizonyosan olyan mértékben lesz érintve, ahogy nem képzeltük volna, mivel meg voltunk győződve arról, hogy immúnisak vagyunk azzal a vajúdással szemben, ami gyorsan közeledik ránk, amikor is pontosan az ellenkezője a valóság, ami ránk vár. Igen, a nemzetek meghatározott ideje! 

---

Az őrállók  


"Menj, állíts őrt, hogy pontosan megjelentse, amit lát." -- Ézsaiás 21:6

"Őrhelyemen állok, ott állok a bástyán..." -- Habakuk 2:1

Ez a cikk egy megelőző válasz arra a kérdésre amit sok jól informált olvasó valószínűleg feltesz: Miért indítana egy Jehova Tanúja egy weboldalt a bibliai próféciák vizsgálatára? Végül is az Őrtorony arra utasította a gyülekezeteket, hogy a Tanúk ne használják az Internetet a Biblia fejtegetésére, és az Őrtoronynak megvan a saját weboldala, így egyetlen hűséges testvérnek sem kellene személyesen információt megjelentetni az Interneten.

Továbbá általánosan elfogadott a keresztény gyülekezetben, hogy az Őrtorony a szellemi irányítás kizárólagos csatornája Jehova Tanúi számára világszerte. Következésképpen az elfogadott elrendezés iránti lojalitásból egyetlen más hangra sem kellene figyelmet fordítani. És hogy biztosak legyünk az Írás maga figyelmeztet, hogy "sok hamis próféta ment ki a világba." (1János 4:1) Így egy egyébként már hosszúideje hűséges keresztény miért szállna szembe az Őrtorony vezetésével ebben a kérdésben? A válasz erre a kérdésre remélhetőleg nyilvánvalóvá válik ebből és a következő cikkekből.  

A bibliai időkben az őrállók létfontosságú feladatot láttak el. Mint őrszemek figyelték a jeleket, ellenséges seregekre, fosztogató bandákra, a saját uralkodójuk és embereinek csatából való visszatértére vagy egyéb hasonló eseményekre ügyelve. Az őrálló (angolul 'watchman') feladatát nagyon fontosnak tartották hiszen felelős volt a többi városlakó életéért is. Halál járhatott azért ha gondatlannak találták feladatai ellátása közben. Ezt a hasonlóságot használva, Jehova szellemi őrállókat nevezett ki és megbízta őket a közeledő ítéletei kihirdetésével.  

Például Ézsaiás ezt írta: Mert Jehova így szólt hozzám: "Menj, állíts őrt, hogy pontosan megjelentse, amit lát." És harci szekeret látott csatalovak fogatával, harci szekeret szamarakkal és harci szekeret tevékkel. Feszülten figyelt nagy figyelemmel. Akkor kiáltást hallatott, mint egy oroszlán: "Ó, Jehova! Szüntelenül az őrtornyon állok nappal, és ott állok őrhelyemen minden éjszaka." (Ézsaiás 21:6-8)  

Egy másik ókori prófétai őrálló Habakuk elmagyarázza kötelességét: "Őrhelyemen állok, ott állok a bástyán, őrködök, hogy figyeljem, mit fog mondani általam, és mit feleljek megfeddésemre." (Habakuk 2:1)  

Ami különösen fontos, hogy az őrálló kijelenti amit lát, nem csupán amit látni szeretne, és biztosan nem amit mások mondanak neki hogy lássa. Egy hűséges őrálló nem mondhatja pusztán azt amit mások hallani akarnak. Az igaz őrállónak bátornak kell lennie ahhoz hogy átadja a rossz hírt, ha arra van szükség.  

Másfelől Jehova a gondatlan őrállókat ezekkel a szavakkal írja le: "Vakok az őrállói. Egyikük sem vesz észre semmit. Mindahányan néma kutyák, nem tudnak ugatni; lihegnek, lefekszenek, szeretik a szunnyadozást."  (Ézsaiás 56:10)  

Képzelj el egy őrkutyát, aki nem tud ugatni, amikor betolakodók érkeznek! Jehova így ábrázolja azokat akik felelősségteljes pozícióban vannak mint őrállók, de alapvetően elmulasztják, hogy a felelősségüknek megfeleljenek.  

A tökéletlen emberi mivoltunkból következően, és mivel e világot hatalmas gonosz démonok uralják, akiknek célja félrevezetni minket, hajlamosak vagyunk a szellemi vakságra. Még zavaróbb az a tény, hogy az a személy aki vak, általában nem tud róla. A Biblia tévedhetetlen feljegyzései azt mutatják, hogy Isten ókori népe, mind a zsidók, mind a keresztények gyakran képzelték magukat teljesen megvilágosodottnak, de Jehova nézőpontjából vakok voltak.  

Jézus laodiceai gyülekezethez írt levelében, amit valójában a sokkal későbbi időszakban, az "Úr napján" élő felkent keresztényeknek címzett, azzal vádolja őket, hogy szellemileg vakok. A Jelenések 3:17 ezt mondja: Mivel azt mondod: "Gazdag vagyok, gazdagságot szereztem, és semmire nincs szükségem', de nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen vagy".  

Jézus intette felkent követőit, hogy maradjanak éberen, figyelve a mesterük visszatérésére. Ezért kétségtelenül tudta, hogy néhány felkent keresztény fokozatosan mély állomba fog merülni szellemileg és elmulasztja, hogy éber maradjon. Nyilvánvalóan néhányan még önelégültekké is válnak, mivel azt gondolják, hogy teljesen tisztán látók és nincs szükségük semmi (másra) Jehovától.  

Sajnos úgy tűnik, hogy ez a helyzet jellemzi az Őrtorony Társulatot, legalábbis néhány szempontból. Azt képzeljük, hogy szellemi paradicsomban élünk, azzal dicsekszünk, hogy tiszta imádatot gyakorlunk és a hamisítatlan igazság tiszta nyelvét beszéljük. Azt képzeljük, hogy Isten ítéletre hívta a házát évtizedekkel ezelőtt és most mindennel elégedett, amit mondunk és teszünk, mivel az ő "tiszta népe" vagyunk. Végeredményben nem azt mondjuk Krisztusnak, hogy 'szellemileg gazdagok vagyunk és nincs szükségünk semmi másra'?  

A Lukács 12. fejezetének egy részében Jézus arról beszélt, hogy a kicsiny nyájának ébernek kell maradnia. A következő szavakkal figyelmeztette őket: "Legyen felövezve derekatok, és égjen a lámpátok, ti magatok pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják urukat, amikor az visszatér a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, rögtön ajtót nyithassanak neki."  

Folytatva, Krisztus elmagyarázta, hogy titokban fog megérkezni, mint ahogy egy tolvaj éjjel abban az órában jön, amikor nem gondolják. Azokat azonban akiket valóban készen és várakozva talál, miután megbüntette őket hibáik miatt, kinevezi őket mindene fölé.  

De az igaz tisztánlátás hiányát mutatja, hogy Jézus még nem jött el, mint tolvaj éjjel. Mivel ez a helyzet, így a felkent szolgákból álló háznépét sem ítélte meg, és nem távolította el azokat akiket hűtlennek ítél. Máskülönben mi értelme lenne ébernek maradni?  

A sors iróniája, hogy az éberségünk egyik akadálya az Őrtorony azon alapvető tanítása, hogy Jézus már megérkezett jelenlétébe és megjutalmazta a szolgáit. Az Őrtorony Társulat tanítása leminősítette Jézus jelenlétét és a háznépe feletti ítéletét az 1914-1919 közötti időszakra. Így Jehova ítéletének számottevő részét hatálytalanították azzal, hogy az alkalmazásukat a múltba helyezték. Ehelyett azonban kétségtelenül a közeljövőben várhatjuk a beteljesedését.  

Például Jézus a Lukács 12:37-ben ezt mondta: "Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy és szolgál nekik."  

A görög parousia szó, amit helyesen fordítanak jelenlétként, szószerint azt jelenti "valami melletti lét". Ismét, eljött már Jézus mint tolvaj az éjszakában? Nem, még nem. Mivel ez a helyzet, így még nem jött el a hűséges felkentjei "mellé" sem. Ez azt jelenti, hogy Jézus jelenléte nem kezdődött meg 1914 őszén, sem egy másik időpontban azóta, mivel akkor a hosszú virrasztásunknak már vége lenne.  

Alapvetően ez azt jelenti, hogy a hű szolga azon próféciai értelmezése, miszerint Jézus jelenléte már elkezdődött 1914-ben, elképzelhető hogy csapdává válik számunkra. Mialatt az Őrtorony egy gazdag szellemi örökségben részesítette Jehova Tanúit, és egy biztos tanítételbeli alapot hagyott ránk, meg is terhelt minket számos olyan prófétai magyarázattal, amelyek nem működnek.  

És mialatt az Őrtorony Társulat megtette a tőle telhetőt, hogy szellemileg éberek maradjunk, mindazonáltal egyre inkább elkerülhetetlennek tűnik, hogy amikor Jézus végül megérkezik, valószínűleg a nagy részét gyorsan el kell vetnünk annak, amiről jelenleg meg vagyunk győződve, hogy abszolút igazság. De nem ezt kellett tenniük az apostoloknak is, amikor várakozásaikkal ellentétben Jézust megölték, és ő visszatért Atyjához az égbe.  

Végülis az igazi felkenetés nem emberi közbenjárás vagy szervezet által történik. Krisztust nem kötelezi semmi, hogy váratlan tolvajszerű megérkezését és jelenlétét egy emberi intézmény által hirdesse ki.  

Amivel szembenézünk tehát, az Krisztus visszatérése, amikor is megérkezik, hogy megvizsgálja Isten háznépét. Micsoda hitpróba vár minden Jehova Tanújára! Nem csoda, hogy Péter amikor előrejezte, hogy az Ítélet Isten házán kezdődik, ezt mondta: "Ha pedig először rajtunk kezdődik, mi lesz a végük azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten jó hírének? És ha az igazságos nehezen részesül megmentésben, hol látni majd az istentelent és a bűnöst?" (1Péter 4:17,18)  

Valószínűleg ezt kérdezed most: 'De mi van Krisztus jelenlétének jelével, a pogányok idejének időszámításával és az ehhez hasonló dolgokkal?' Ezek olyan témák amiket meg fogunk tárgyalni. De egyszóval, a világ jelenlegi nyugtalan helyzetét figyelembe véve, vitán felül áll, hogy "nemzet támad, nemzet ellen" a jövőben olyan mértékben, amely mellett még az eddigi világháborúk is eltörpülnek.  

Így kedves olvasó, vegyük figyelembe azt a nyilvánvaló veszélyt amivel a világ szembenéz -- egy olyan kimondhatatlan veszély amely magában foglalhatja azt a rémálomszerű szituációt amikor tömegpusztító fegyvereket is nagy mértékben bevetnek -- és azt a szellemi veszélyt is, amit magunkra hoztunk azáltal, hogy elhittük Krisztus jelenléte már megkezdődött. Remélhetőleg ezáltal nyilvánvaló, hogy miért van szükség egy 'pusztában kiáltó szóra', egy őrállóra, akinek hangja az Őrtorony intézményén kívül létezik.  

---
Angolul megjelent: 2003. július 8, 
magyarul: 2003. november 19.
    Készülj az Isteneddel való találkozásra!


(Nem értek egyet az Ámosi prófécia modernkorra való átvitelével, de párhuzamokat látok benne, amelyből tanúlni lehet TJ)
"Ó embernek fia, őrállóvá tettelek Izrael háza számára." -- Ezékiel 33:7

"...Aki közli a földi emberrel, mi foglalkoztatja az elméjét..." -- Ámós 4:13

Jehova Tanúi idei Adjunk dicsőséget Istennek nemzetközi kongresszusán Ámós könyvének próféciája állt a vizsgálat középpontjában. Az Ámós próféciájának jelentősége napjainkban, című egy órás, 3 részes szimpózium Isten prófétai ítéleteinek nagy részét természetesen a Kereszténység ellen irányítja. Azonban figyelembe véve az apostoli tanácsot, miszerint ne higgyünk minden ihletettnek tűnő kijelentésnek, helyénvalónak látszik megvizsgálni e kijelentések igazságát. Így megláthatjuk, hogy valójában Istentől származnak-e.

Először, néhány kételkedő olvasó azon tűnődhet, hogy Ámos könyvének vagy bármely másik ókori héber próféciának, miért kell hogy legyen egy modern időkbeli alkalmazása. Miért ne feltételezhetnénk, hogy Ámos próféciája egyszerűen beteljesedett a múltban, és hagyjuk annyiban a dolgot?

Először is, az összes prófétai könyv egybefonódik egybevágó témákkal. És sok közülük közvetlenül jövendöl olyan eseményekről, amelyek kapcsolatban vannak Isten Királyságának eljövetelével, és a jelenlegi rendszer végével. Így ha valamelyiknek van alkalmazása a modern időkre, akkor mindegyiknek van. Jehova kedvelt kommunikációs eszköze, hogy mintákat határoz meg, amelyek később más felállásban és körülmények között megismétlődnek. Alapvetően a próféciák alkotják az ítéletnapi bírói döntések előzetes feljegyzéseit Isten népe és a hitetlen világ számára.

Példaképpen a Cselekedetek 15:16-18-ban Jakab és az apostolok közvetlenül idéznek Ámos könyvéből és az I.századi keresztény gyülekezetre alkalmazzák. Ezekben a versekben ezt olvassuk: “Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom, hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket, amik régtől fogva ismeretesek.”

Egy valami, amit rögtön érdemes megemlíteni itt, hogy Jehova 'régtől fogva ismeretes' volt az I.században; amíg Jézus még viszonylag “újonc” volt abban az időben. Így minden későbbi beteljesedés magában foglalja azokat, akik Jehova nevéről neveztetnek. Mindenesetre azt tudjuk, hogy “Dávid lombsátora” kapcsolatban van Krisztus Királyságával. Dávid háza leomlott a babiloniak keze által az i.e. 6. században, de Jézus, mint Dávid leszármazottja, és Dávid királyságának örököse, újra felállította azt, amikor beteljesítette a messiási próféciákat és elkezdett királyként uralkodni a szellemi Izrael felett. Így tehát világos, hogy Ámos próféciája fontos volt Krisztus követőinek az I. században, jóval azután, hogy eredetileg beteljesedett.

De a prófécia egy végső beteljesedésre is utal, Krisztus Királyságának végső leleplezése során. Miért lehetünk biztosak ebben? Ámos próféciája, amiből az apostolok idéztek, ténylegesen ezt mondja “Dávid” újra felállított “sátráról”: ‘“Hogy birtokba vegyék, ami megmaradt Edomból, és mindazokból a nemzetekből, melyek a nevemről neveztetnek -- ez Jehova kijelentése, aki véghezviszi ezt.…” Az I.században azonban Edom nemzete már nem létezett; semmi nem volt “ami megmaradt Edomból”, kitörölték a létből, ahogy más próféták is megjövendölték.

A próféciák tanulmányozói azonban felismerik, hogy Edomnak, Ammonnal és Moábbal együtt prófétai jelentősége van. Ez nyilvánvaló válik Dániel könyvéből, ahol Edom, Ammon és Moáb az északi király behatolásával kapcsolatban kerül említésre, ami a vég idején történik. A Dániel 11:41 ezt mondja az északi király tetteiről: “Még a Dicsőség földjére is bemegy, és sok ország elbukik. De a következők megmenekülnek kezéből: Edom, Moáb és Ammon fiainak fő része.”

A Dániel 11:41-ben található próféciának nem volt beteljesedése az ókorban és kifejezetten olyan eseményekről jövendöl, amelyek a “vég idején” történnek, jóval azután, hogy Edom, Ammon és Moáb megszűnt létezni. Ezért Edom, Moáb és Ammon kétségtelenül jelentőséggel bír a szellemi Izraellel — a “Dicsőség földjével” — kapcsolatban.

Ámos próféciája leleplezi Edomot testvére megöléséért. Ezt mondja: “Edom három lázadása miatt, sőt négy miatt nem vonom azt vissza, mivel karddal üldözte saját testvérét, és mert irgalmasságát elfojtotta, és haragja örökké csak szaggat, dühét mindenkor megtartja.”

Az Őrtorony helyesen emeli ki, hogy Edom, Ammon és Moáb a héberek közeli rokonai voltak. Az edomiták Ézsaunak — Jákob ikertestvérének — a leszármazottai voltak. Ammon és Moáb Lót két fia volt, akiket lányai szültek, amikor barlanglakókhoz hasonló módon éltek, Szodoma pusztulása után.

A három nemzetnek, akik Ézsautól, Ammontól és Moábtól származtak, hasonló szokásaik és nyelvük volt, valamint Jákob fiainak szomszédai voltak földrajzilag. Mi a jelentősége ennek a prófétai Edomra, Ammonra és Moábra vonatkozólag? Az Őrtorony nem szolgál magyarázattal, ennek okai nyilvánvalóvá fognak válni. De egyértelműnek kellene lennie, hogy a Kereszténységet jól jelképezi ez a három nemzet, mivel a Kereszténység összes szektája a három fő irányvonalból alakult ki: katolicizmus, protestantizmus és ortodoxia. Ahogy Edom volt a három nép közül a legmeghatározóbb, és a legtöbbször említi a prófécia Jákobbal kapcsolatban, úgy tűnik ezzel kifejezetten a katolikus egyházat szemlélteti.

A szellemi Izraelhez hasonlóan a Kereszténységnek is úgyszólván hasonló szokásai és nyelve van, azáltal, hogy elismerik és használják a Bibliát, és kijelentik, hogy Jézus a szellemi atyjuk, ugyanúgy ahogy az ókori Edom, Ammon és Moáb Ábrahámot tekintette atyjának. (Habár Ábrahám Lót nagybátyja volt, apa-fiú kapcsolat volt közöttük) Mivel Jehova Tanúi közös örökségen osztoznak minden felekezetű kereszténnyel, így általánosságban a bibliai történetek és alapelvek nem ismeretlen fogalmak a modern szellemi edomiták és moábiták számára.

Döntő fontosságú, hogy felismerjük a kapcsolatot az ókori Izrael valamint Edom, Ammon és Moáb között, mivel ennek jelentősége van az eljövendő ítélet során bekövetkező események sorrendjére. Miért mondhatjuk ezt?

A Bibliában megalapozott sorrend szerint Isten ítélete először a népén kezdődik. Például a Jeremiás 25:29 ezt mondja: “Mert íme a nevemet viselő városra hozok először veszedelmet, és ti talán majd megmenekültök valamiképp a büntetéstől?” A Jeremiás által feljegyzett ítélet sokkal messzebbre ható, mint Jeruzsálem babiloniak általi pusztulása. Ez nyilvánvalóvá válik néhány verssel később, ahol Jeremiás ezt mondja: “Íme, veszedelem indul nemzetről nemzetre, nagy fergeteg támad a föld legtávolabbi részeiről. És azon a napon a Jehova által megöltek bizony ott lesznek a föld egyik végétől a föld másik végéig. … Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.”

Jeremiás próféciája valójában Armageddon háborújának globális jellegét jövendöli meg. De a lényeg az, hogy az ítélet azokkal kezdődik, akik Isten szent nevéhez társultak. Ma a “város”, ami kizárólagosan kapcsolódik Jehova megkülönböztető nevéhez, természetesen Jehova Tanúi Őrtorony Társulata; és különösen a szervezet Bétel központja.

Az Ezékiel 9:6 megerősíti az események ugyanezen sorrendjét, amikor ezt mondja: “Öljétek meg a vént, a fiatalt, a szüzet, a kisgyermeket és az asszonyokat egyaránt — pusztuljanak! De senkihez ne közelítsetek, akin ott van a jel; a szentélyemnél kezdjétek! Elkezdték tehát azokon az öregeken, akik a ház előtt voltak.”

Bár a prófécia elsődlegesen Salamon templomának elpusztítására vonatkozott, van egy modern párhuzam, az Írások által leírt szellemi templomban. Például a Jelenések 11:2 utal a templomszentélyre, a keresztényiséghez kapcsolódóan, amit a nemzetek fognak taposni. Jézus maga is prófétált egy szent hellyel kapcsolatban, amit egy utálatos dolog fog taposni a dolgok rendszerének befejezése idején. Ugyanígy Malakiás próféciája szerint, amit Salamon templomának pusztulása után írt, Isten új szövetségének a követe, Krisztus, el fog jönni, hogy megvizsgálja, és megtisztítsa Isten szellemi templomát. A Malakiás 3:1-ben ezt olvassuk: “Íme! Elküldöm követemet, és ő utat készít előttem. És hirtelen eljön az Ő templomához az igaz Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, akiben gyönyörködtök. Íme, eljön.”

Hogy ne legyen tévedés azzal kapcsolatban, hogy a szövetség követének eljövetele mit foglal magában, a Malakiás 3:5 kijelenti: “Ítéletre jövök hozzátok, és gyors tanú leszek a varázslók, a házasságtörők, a hamisan esküdők, meg azok ellen, akik tisztességtelenül bánnak a napszámos bérével, az özveggyel és az apátlan fiúval, valamint azok ellen, akik eltaszítják a jövevényt, és nem félnek engem — ezt mondja a seregek Jehovája.’”

Mivel Jehova Tanúit gyötrik mindazok a dolgok, amelyeket Jehova elhatározott, hogy kiírt népe közül - ellentétben az Őrtorony dogmájával, miszerint Isten ítélete állítólag 1919-ben megtörtént — nyilvánvaló hogy semmi “gyors” ítélet nem történt még Jehova népe között. Így azt a következtetést vonhatjuk le, más dolgokkal együtt, hogy az Ezékiel látomásában szerepló 'öregek', akiket Isten szentélyében vágnak le, azok a gonosz szolgák, akik jelenleg kényelmesen lakoznak Isten felkent háznépe között a templomában.

De a lényeg az, hogy a héber próféták megerősítik azt, amit a keresztény Péter apostol jövendölt azzal kapcsolatban, hogy Isten ítélete a saját házán kezdődik. Hogy felfrissítsük emlékezetünket: Péter apostol ezt írta az 1Péter 4:17-ben: “Mert itt a meghatározott idő, hogy megkezdődjön az ítélet az Isten házán. Ha pedig először rajtunk kezdődik, mi lesz a végük azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten jó hírének?”

Pál apostol szintén megerősíti számunkra a Rómaiaknak írt 2.fejezetében, hogy az ítélet a (szellemi) zsidókon kezdődik, és a görögökön (nem felkenteken) folytatódik.

Látva, hogy az Írások világosan megmutatják, hogy az ítélet Isten háznépén kezdődik, miért van az, hogy az Őrtorony dogmatikusan ragaszkodik ahhoz, hogy a nyomorúság akkor kezdődik, amikor a kereszténységet, és Nagy-Babilon többi részét elpusztítja a 8. király? Ez az író, ismét felhív minden értelmes Jehova Tanúját, vagy az Őrtorny Társulat képviselőit, hogy mutassák be a szentírása bizonyítékot arra a sokszor ismételt és sokszor kinyilvánított gondolatra, hogy a hamis vallás pusztulása jelzi a globális nyomorúság kezdetét, melyről a próféták beszéltek.

Ez visszavisz bennünket Edom és Izrael kapcsolatához, és ahhoz, hogy mi az alapja Isten ítéletének a hamis vallás ellen.

“Népem veszedelme napján”

Egy pillanatra távolodjunk el egy kicsit még jobban Ámostól. Abdiás rövid próféciája, ami Ámos könyvét követi, szintén Isten ítéletét irányítja Edom ellen. A próféta megismétli, hogy azért fogja elpusztítani Edomot, mert az örvendezett amikor csapás érte az Izraelitákat. A 10. vers ezt mondja: “A testvéred Jákob elleni erőszak miatt szégyen borít el téged, és kivágattatsz időtlen időkre.” A 13.vers így folytatja: “Nem lenne szabad népem kapujába jönnöd veszedelmük napján. Neked, éppen neked nem lenne szabad bámulnod az őt érő csapást veszedelmének napján, és nem lenne szabad kinyújtanod kezed a vagyonára veszedelmének napján.”

Az Izraeliták Isten népe voltak jóban-rosszban. Amikor Jehova csapást hozott rájuk a felhalmozott bűneik és vétkeik miatt, még még akkor is a népe voltak. Ezért nevezi őket Jehova “népemnek”. Következésképpen, ahogy Isten megbüntette a zsidókat bűneikért, ugyanúgy megbüntette azokat is akik örvendeztek és mulattak az ő szerencsétlenségükön.

Egy érdekes részlet Abdiásnál Edom kapcsolata a fosztogatóval. Az Abdiás 6-8 ezt mondja: “Hogy átkutatták Ézsaut! Hogy felkutatták rejtett kincseit! Egészen a határig küldtek téged. Szövetséges embereid mind becsaptak. Akik békében voltak veled, legyőztek. Akik együtt esznek veled, hálót tesznek alád, mint akiben semmi tisztánlátás nincs. Hát nem így lesz-e azon a napon? — ez Jehova kijelentése.”

Edomot úgy írták le a próféták, mint aki egy kiemelkedő, megerősített bércen lakozik … ahonnan lehozták a káldeusok, és kifosztották nagy gazdagságát. Nyilvánvalóan Edom biztonságban érezte magát, mert jó volt a kapcsolata Babilonnal. Azonban nem vették észre, hogy Jehova kinevezte a káldeusokat, mint az isteni ítéletek földi végrehajtóját.

Hasonló módon a Vatikán félelmetes gazdagságnak örvend, és biztonságban van a politikai vezetőkhöz fűződő különleges kapcsolata által. A világ összes vallása közül egyedül a Vatikán rendelkezik úgynevezett különleges megfigyelői státusszal az Egyesült Nemzetekben. Más szavakkal ahogy Abdiás leírja, “békeszövetségük” van azzal az intézménnyel, amely arra rendeltetett, hogy a bibliai prófécia 8. királyává váljon, és amely a Jelenések szerint teljesen el fogja pusztítani a hamis vallást.

De mégegyszer, mivel igazolhatjuk, hogy az ilyen ókori próféciákat a modern időkre alkalmazzuk? Ámoshoz hasonlóan Abdiás is jövendölt olyan dolgokat, amelyek egyszerűen nem illeszthetők bele az eredeti beteljesedésbe. Például az Abdiás 18 mondja, hogy “Jákob háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza pedig tarlóvá lesz; lángba borítják és felemésztik őket.” Edomot valójában Babilon pusztította el. A zsidók nem álltak közvetlenül bosszút Edomon, ahogy a prófécia sugallja. Hogy is tudtak volna? Fogságban voltak Babilonban, amikor Edom elpusztult.

Továbbá Abdiás próféciája a következő szavakkal zárul: “Megmentők mennek fel Sion hegyére, hogy ítélkezzenek Ézsau hegyvidéke fölött, és a királyság Jehováé lesz.”

A megmentők és bírók, akik Jehova Királyságának felállításához kapcsolódnak, nem lehetnek mások, mint Isten 144.000 igaz fia. Őket a Jelenések könyve úgy ábrázolja, mint akik a Sion hegy tetején állnak, hogy megkezdjék Krisztus Királyságának uralmát a világ felett. Edom megítélése azzal kapcsolatos, hogy Krisztus és a 144.000 bosszút áll Nagy-Babilonon Isten azon szolgáinak kiontott véréért, akiket a századok folyamán öltek meg, egészen az utolsó pillanatban mártírhalált halt szentig. A Jelenések 6:11 azt mutatja, hogy Isten visszatartja e világ feletti ítéletét mindaddig, míg Krisztus összes azon testvére, akiket készülnek megölni, meg is ölték. Feltehetően ez lesz az, amikor Nagy-Babilon bűnei világosan felhalmozódnak az égig és Isten emlékezetébe idézi igazságtalan tetteit.

Az Őrtorony általában nem ismeri fel, hogy Edom, Moáb és Ammon a kereszténységet szemlélteti. Ennek oka az, hogy ez szükségessé tenné, hogy elismerjék, Izrael nem a hitehagyott kereszténységet jelképezi a próféciában. Ha a próféciát helyesen akarjuk értelmezni, akkor ahelyett, hogy a kereszténység ítéletével kezdődne a nyomorúság, a szellemi Izrael és a hozzá kapcsolódó keresztény gyülekezet lesz tönkretéve a kereszténység jóváhagyásával és segítségével.

Nyilvánvalóan ezért írja le Dániel Edomot, Moábot és Ammont, mint akik megmenekülnek az északi király kezdeti támadása során, míg a Dicsőség földje megadja magát a zsarnok királynak. A kereszténységet csak ezután, a nyomorúság ideje alatt ítéli meg Isten, azért hogy jóváhagyta azokat a kegyetlenségeket, amelyeket Jehova népe ellen követnek el még az előttünk álló időben.

Jelenleg még csak elképzelni tudjuk azt a sokkot és megaláztatást, amivel Jehova Tanúi fognak tapasztalni, amikor az Őrtorony hanyatt vágódik, mialatt a kereszténység egyházai gúnyosan nézik. Miért lehetünk biztosak benne, hogy ez áll előttünk? Ez visszavezet minket Ámos könyvéhez.

“Éhínséget, de nem kenyér után,
és szomjúságot, de nem víz után”

 Az Őrtorony által az egyik leggyakrabban idézett vers a 8:11, ahol ezt olvassuk: “Íme, jönnek napok — ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése —, és éhínséget bocsátok a földre; éhínséget, de nem kenyér után, és szomjúságot, de nem víz után, hanem Jehova szava szavainak hallgatása után.”

Az Őrtorony ezt a verset mindig a kereszténység állítólagos szellemi éhségére alkalmazza. De vizsgáljuk meg az “ihletett kijelentést”, hogy valóban az igazság Istenétől származik-e. Ehhez, csupán a következő kérdést tegyük fel magunknak: Milyen módon teljesítik be a kereszténység egyházai ezt a próféciát, amely szerint szellemi éhség borítja be a földet?

Az a helyzet, hogy a szellemi éhségnek pont az ellenkezője tűnik igaznak. Nyilvánvaló, hogy a kereszténység sok felekezete valamiféle újjászületést él át. Vegyünk fontolóra néhány lényeges tényt. A középkorban a Katolikus Egyház el akarta folytatni a Bibliát, és megtiltotta a köznép nyelvén prédikálják, vagy lefordítsák ezen nyelvekre. Ehhez képest a mai templombajáróknak sokkal szélesebb hozzáférésük van Isten Szavához. Bár a Katolikus Egyház régebben ellenezte a Biblia fordítását, ma már számos katolikus bibliafordítás és magyarázat elérhető a nyilvánosság számára. Bár a számuk csökken a növekvő lakossághoz viszonyítva, de hol van a modern szellemi éhség bizonyítéka a Katolikus Egyházban?

Az evangéliumi és fundamentalista felekezetek mély bibliai tanulmányokat kínálnak, és ennek eredményeként számuk gyorsan növekszik. Akik bibliai üzenetet szeretnének hallani, már nem is kell éppen templomba menniük ezért. A vallási televízió és rádió műsorok megszokottá váltak. Az Interneten szószerint sokezer keresztény weboldal és online Bibliatanulmányozási program található. A modern evangéliumi mozgalmak rohamos növekedését, különösen Latin-Amerikában, úgy írták le, mint ami nem kevesebb mint egy modern tünemény. Természetesen nincs bizonyíték, hogy a sok evangéliumi felekezetben éhség uralkodna.

Ha a kereszténység ortodox ágát nézzük, az Orosz Ortodox Egyház mintha a sírból jött volna vissza, azután hogy évtizedekig elnyomták a Szovjetúnióban. A korábbi szovjet köztársaságok területén sincs bizonyíték a szellemi éhségre.

A múltban az Őrtorony a templombajárók csökkenő számára hivatkozott, mint a prófécia beteljesülésére, miszerint Babilon úgynevezett “vizei” kiszáradnak, mint egy előjátékaként a teljes pusztulásának. Az az igazság, hogy sok vallási felekezet sokkal élénkebb ma, mint a múltban. Bár a Kereszténység soha nem tanította a Biblia igaz tanításait, egyszerűen nem illik a valóságba, ha ahhoz ragaszkodunk, hogy a kereszténység szellemileg jobban kimerült, mint azelőtt. Az Őrtorony hasonló hibát követett el mint a kommunisták, amikor ideje korán bejelentettük a kereszténység halálát. Itt található néhány lényeges tény a világ fő vallásainak növekedésére az elmúlt évtizedek folyamán.

Másfelől Jehova Tanúi gyors növekedése, amivel dicsekedtünk, mint Jehova áldásának bizonyítékával, megállt számos országban. Ha nem kezdték volna el első alkalommal számolni a 15 perces hírnököket az elmúlt évben, akkor valószínűleg statisztikailag csökkent volna az aktív Jehova Tanúinak a száma az Egyesült Államokban a 2002-es szolgálati évben.

A szellemi éhséghez kapcsolódóan, amiről a Biblia beszél Ámosnál, más prófétál is megjövendöltek egy katasztrofális szellemi éhséget, ami végülis fel fogja emészteni Isten népét. (Lásd az Őrtorony Társulat közelgő összeomlása című tanulmányt) A prófécia kifejezetten “Jehova szavainak hallgatása” utáni éhségről beszél, és az Őrtorony elválaszthatatlanul kötődik Jehova megkülönböztető nevéhez. Tény, hogy az Őrtorony szólta Jehova szavát hozzánk, és mivel ez az egyetlen csatorna, amit Jehova Tanúi elismernek, hogy igazi szellemi táplálékot kínál, ezért az Isten szava által megjövendölt szellemi éhségnek az Őrtorony Társulat összeomlásához kell kapcsolódnia.

Látszólag az összes prófécia és sok zsoltár megjövendöli, hogy az Isten házára elkövetkező ítélet pusztulást fog eredményezni a Királyság igaz fiai számára, így befejezik földi tanúskodásukat és zsákruhába öltöznek, mialatt ellenségeik örvendeznek haláluk felett. Ámos sem kivétel. Azt is meg kellene jegyeznünk, hogy az Ámosnál leírt szellemi éhség nem egy lassú folyamat eredménye, ahogy talán feltételezzük. A megelőző vers teljesen érthetővé teszi, hogy az éhséget egy hirtelen katasztrófa okozza, amit Jehova hoz a népére. Az Ámos 8:9-10 ezt mondja: “Az történik majd azon a napon — ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése —, hogy a napot lenyugosztom délidőben, és sötétséget bocsátok a földre fényes nappal. Ünnepeiteket gyászba borítom, énekeiteket mind gyászdallá teszem, minden csípőre zsákruhát adok, és minden főre kopaszságot bocsátok, és olyan lesz az, mint az egyetlen fiúért való gyász, és keserű nap lesz a vége.”

De felmerül a kérdés, hogy miért idézné elő Jehova, hogy szellemi éhség sújtsa modern kori népét? Ámos próféciája némi fényt áraszt erre a kérdésre.

Az Ámos 3:2 szerint Isten azért tartotta felelősnek az önfejű zsidókat, jobban mint bármely más népet, mert a nemzet különleges kapcsolatban állt Jehovával. A Krisztus előtt létező összes ember és nemzet közül, egyedül a zsidókkal volt Jehovának közvetlen kapcsolata. Ezért Jehova így szólt hozzájuk Ámoson keresztül: “Csak benneteket ismertelek a föld minden családja közül. Ezért vonlak számadásra titeket összes vétketekért.”

Mint Jehova Tanúi abban hiszünk, hogy az egyetlen igaz keresztény hitet gyakoroljuk. Kétségtelenül közöttünk vannak Isten felkent fiai, ami bizonyítéka annak, hogy szövetséges kapcsolatban vagyunk Jehova Istennel. Továbbá nyilvánvaló, hogy a kereszténység bele van süllyedve az ókori Babilonból származó tanokba, és hogy fecsegő szektáinak sokasága nem élvezheti Isten elismerését. Ha mi azonban Jehova népének valljuk magunkat, akkor tekintettel Jehova kapcsolatára az ókori népével, nem vagyunk mi is nagyobb nagyobb mértékben felelősek Isten előtt, mint bármely más ember?

Nem mint hitetlen hibákat keresgélők vagy zúgolódok, hanem mint Isten krisztusi alázattal rendelkező népe, vessünk egy közelebbi pillantást magunkra, ahogy mélyebben beletekintünk Ámos próféciájába. Ezért jegyezték fel a próféciát, és ezért olvassuk az Ámos 3:13-ban a következőket: “Halljátok és tanúskodjatok Jákob házában! ‘ ez a legfőbb Úrnak, Jehovának, a seregek Istenének kijelentése.”

Tulajdonképpen Jehova még azt is megparancsolta a prófétájának, hogy hirdesse ki népe megromlott szellemi állapotát a környező népek előtt. Az Ámos 3:9 ezt mondja: Hirdessétek a lakótornyokon Asdódban, és a lakótornyokon Egyiptom földjén, és mondjátok: “Gyűljetek össze Szamária hegyei ellen, és lássátok a nagy zűrzavart és a csalásokat benne. Nem tudták, hogyan kell tisztességesen cselekedni.”

“Ti, kik az igazságot
ürömmé változtatjátok”

Az Ámos 5. fejezete szerint Jehova ítéletet hoz népére, mert igazságtalanokká váltak, valamint erkölcstelenül és hűtlenül cselekedtek. Az Ámos 5:7 ezt mondja: “Ó, ti, kik az igazságot ürömmé változtatjátok, kik az igazságosságot a földre vetitek.”

A Szentírás feltárja, hogy Jehova szereti az igazságosságot és a pártatlanságot. Őt mélyen érdeklik a lesújtottak és a hátrányos helyzetűek. Jehova el is várja, igen igényli, hogy az ő népe és különösen vezetőikkövessék a törvényeit és alapelveit, és mindig törekedjenek tisztelet mutatni Isten iránt azáltal, hogy azt teszik ami helyes. Mivel Jehova neve és hírneve egybefonódott az ókori Izraellel, hatalmas szégyent hozott Jehova nevére, amikor zsidók igazságtalanná és korrupttá váltak.

Hasonlóképpen a felvigyázók és Jehova Tanúi Vezető Testülete különösen különösen felelős, hogy Jehova neve, amit viselünk, ne kerüljön szégyenbe ugyanilyen módon. Kiváltképpen így van ez, ha megvizsgáljuk, hogy Jézus kimondottan jelezte, hogy a hű szolgája súlyosabb ítéletben fog részesülni, a Lukács 12:48-ban található alapelv szerint: “Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni; és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.”

De sajnos Jehova Tanúi óriási szégyent hoztak Jehova nevére. A vezetőink pedig különösen elítélendőek. Miért?

A hűtlenségünk egyik szempontja nyilvánvalóvá vált azok által a széles körben nyilvánosságra hozott riportok által, amelyek felhívták a nyilvánosság figyelmét a Jehova Tanúi között történt nemi erőszak és gyermekmegbecstelenítés esetekre. De a valódi történet nem erről szól. A gyermekek szexuális megbecstelenítése szörnyű dolog, az egész alapjául pedig az a botrányos hozzáállás szolgál, amit az Őrtorony Társulat tanúsított a problémával szemben az évek során.

Az Őrtorony hivatalos szóvivője szerint nincs semmilyen valós probléma azzal az eljárással, ahogy a szervezet kezelte a gyermekmegbecstelenítéssel kapcsolatos ügyeket. Brown testvér nézőpontja szerint a gyermekmegbecstelenítés veszedelme nem nagyobb Jehova Tanúi körében, mint bármely másik szervezetben a világon, ahol ezzel a problémával küzdenek. Ironikus, hogy a kritikusaink mindvégig azt hangoztatták, hogy Jehova Tanúi nem különbek, mint bármely más vallás. De valóban büszkék legyünk arra a tényre, hogy a feltételezett “szellemi paradicsomunk” nem rosszab mint a világ, amit gyakran az ellenképi Szodoma és Gomorraként írunk le? A 1Mózes-ben található beszámoló csakugyan arról számol be, hogy fiúkat rontottak meg fajtalankodások által épp úgy, ahogy a mi gyermekeink ártatlanságát “lopták el” a gyülekezeteinkben levő perverz egyének. Mennyire illenek Ézsaiás szavai a mi vezetőinkre, akik önelégülten beérik azzal, hogy a gyermekmegbecstelenítés nem rosszabb Jehova Tanúi között, mint más szervezetekben: “Halljátok Jehova szavát Szodoma vezérei! Figyelj füleddel Istenünk törvényére, Gomorra népe!”

Az Őrtorony azt bizonygatja, hogy egy hatásos Biblián alapuló eljárásmód van érvényben a gyermekmegbecstelenítéssel kapcsolatos ügyek kezelésére, és az áldozatoknak biztosítják az elsőbbséget. Mivel azonban mint szervezet és mint egyének is felelősek vagyunk Isten előtt azért, ahogy a közöttünk levő lesújtottakkal bánunk, nem kellene közelebbről megvizsgálnunk az Őrtorony állításait? Ha Jehova tényleg meg fogja ítélni a népét, akkor nem kellene őszintén megvizsgálnunk Isten előtti helyzetünket? Végülis az Ámos 5:6-ban Jehova igyekszik rávenni a népét, hogy térjenek meg gonoszságukból és éljenek. De hogyan lehetséges ez, ha nem nézünk szigorúan magunkra?

Az Ámos 5:6-ban ezt olvassuk: “Keressétek Jehovát, és éljetek, nehogy fellobbanjon ő, mint a tűz, ó József háza, és nehogy felemésszen, és Bételt ne lehessen eloltani. Ó, ti, kik s jogosságot ürömmé változtatjátok…” Bizonyos, hogy akik félik Jehovát nem hagyhatják figyelmen kívül ezt az isteni figyelmeztetést, mintha csak valaki másra vonatkozna, vagyis a kereszténységre. Ha keressük Jehovát, az azt jelenti, hogy szeretnénk megtudni az ő nézőpontját a fontos dolgokról, és magunkévá kell tennünk az ő értékeit. Ez szükségessé teszi, hogy használjuk a gondolkodóképességünket, amikor őszinén érvelünk valamiről, hogy helyes következtetésre jussunk.

Most vegyük az Őrtorony két tanúval kapcsolatos eljárásmódjának dolgát. Az 5Mózes 19:15 szerint a Mózesi Törvény ezt mondja: “Egyetlen tanú ne álljon elő senki ellen se annak valamilyen vétke vagy bűne miatt, bármilyen bűnről legyen is szó. Két tanú vagy három tanú szavára álljon a dolog.”

Az Őrtorony más esetekben gyorsan kihangsúlyozza, hogy a keresztényeket nem nem kötelezi a Mózesi Törvény, amit Isten kizárólag az ókori zsidó nemzetnek adott. Furcsa módon azonban a zsidó törvény ezen “két tanú” szempontját többnek tekintjük, mint alapelv, egy ránk is kötelező érvényű törvénynek tekintjük. Ha azonban tovább olvassuk a törvényt az 5Mózes 19:16-18-ban, akkor láthatjuk, hogy az ok amiért a két tanúval kapcsolatos törvényt adta nekik Isten, az volt, hogy megóvja őket a gonosz személyek hamis vádjaitól. Ezért folytatja így a törvény: “Ha egy tanú rosszat forralva valaki ellen támad, törvénytelenséggel vádolva őt, akkor az a két ember, akinek vitás ügye van. álljon Jehova elé, a papok és a bírák elé, akik azokban a napokban lesznek. És a bírók járjanak utána alaposan, és ha a tanú hamis tanú, és hamis vádat emelt testvére ellen, tegyetek vele aszerint, amit ő tervelt ki testvére ellen.”

Ha elemezzük a fenti verset, figyeljük meg, hogy abban az esetben, ha nem volt meg a szükséges két tanú a vád alátámasztására, akkor a bíróknak és a papoknak a dolga volt, hogy “járjanak utána alaposan” és hozzanak döntést. Honnak tudhatták a bírók, hogy a vádló csak kitervelt valamit a testvére ellen? Alaposan vizsgálódniuk kellett, hogy megtalálják az igazságot. Nem szabadott egyszerűen csak ejteni az ügyet, mivel nem voltak más tanúk. A bírókként szolgáló férfiak feladata volt, hogy meghatározzák a vádlott bűnösségét vagy ártatlanságát, és ebből következően a vádló bűnösségét vagy ártatlanságát is. Ha tehát azt színleljük, hogy követjük a zsidó törvényt a keresztény ügyek intézésében, akkor ahogy Pál írta a Galácia 5:3-ban, nem arra kötelez ez bennünket, hogy az egész törvényt kövessük?

Természetesen Jézus felidézte a Mózesi Törvényben található két tanú alapelvet, amikor arra utasította a követőit, hogyan oldják meg a keresztény testvériségben felmerülő problémákat. A Máté 18:15-17-ben az Úr Jézus ezt mondta: “Ezenkívül, ha a testvéred bűnt követ el, menj tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. De ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szájával legyen megerősítve minden dolog. Ha nem hallgat rájuk, szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való, és mint egy adószedő.”

Jézus egy három lépésből álló folyamatot körvonalazott, aminek célja, hogy békét teremtsen a keresztény testvérek között. Nyilvánvaló azonban, hogy a bírói eljárásnak nem az a fő célja, hogy megállapítsa a vádlott bűnösségét. Már adott, hogy egy bűnt elkövettek, ahogy Jézus mondta: “ha a testvéred bűnt követ el, menj tárd fel a hibáját.” A vizsgálat célja, hogy meggyőzze a vétkes felet a bűnösségéről, feltárva a hibáját azon célból, hogy megbánásra indítsa. Jézus nem mondta, hogy az egy vagy két további tanúnak is szemtanúnak kellett lennie a bűnt bizonyító cselekmény megtörténésekor. A vádló azért vesz maga mellé még egy vagy két tanút, hogy a vizsgálat folyamatát és az eljárás megfelelő voltát tanúsítsák, valamint hogy megerősítsék az elkövetett cselekedet bűnös voltát. Figyeljük meg, hogy az eljárás harmadik lépésében sem állapítják meg a bűnösséget. A vádlott terhe, hogy hallgat-e a gyülekezet feddésére, vagy szembenéz a kiközösítéssel. Ha a folyamat bármely pontján a vádlott beismeri a vádakat, és lépéseket tesz a megbánás felé, a vádló visszaszerzi elvesztett kapcsolatát a testvérével. Ha a vádlott elutasítja a bűn vagy felelősség beismerését, akkor a gyülekezet visszavonhatja baráti jobbját tőle.

Az Őrtorony azt állítja, hogy követi Jézus ezen bírói elvét. Ragaszkodik ahhoz, hogy ha nincs beismerő vallomás, akkor a valódi bűnténynek legalább két tanúja kell legyen, hogy bizonyítsák a megbecstelenített személy állításait. Ha azonban nincsen második tanú és vallomás sem, akkor nem lehet bírói lépéseket tenni a vádlott megbecstelenítővel szemben. Egyszerűen dobják az ügyet, az áldozatnak pedig azt mondják, hogy szenvedjen csöndesen, és “várjon Jehovára”, aki majd elrendezi a dolgokat - ahogy az Őrtorony szereti mondani. Ez úgy tűnik durva félrealkalmazása és elferdítése a Krisztus által adott törvénynek.

Jézus szerint, még ha a vádlott el is utasítja, hogy elfogadja a gyülekezet feddését, akkor is úgy kell tekinteni, mintha bűnös lenne, ahogyan vádolták. Nem ejtették egyszerűen az ügyet, mert a vétkes nem vállalt felelősséget a vétkéért, vagy mert nem volt néhány tanú.

A gyülekezeti véneknek használni kell a saját ítélőképességüket, és a hivataluk hatalmát, hogy megvédjék a nyájat, amit a felügyeletükre bíztak. Mennyire naivak vagyunk, azt várva, hogy egy körmönfont szexuális ragadozó majd töredelmesen bevallja bűneit, amikor számon kérik tőle. Igaz, hogy némelyek bevallják, de nyilvánvalóan a legtöbben nem. Mennyire illő Pál kérdése a korintuszi vénekhez: “Azért szólok, hogy szégyenkezésre indítsalak benneteket. Igaz-e, hogy egy bölcs sincs köztetek, aki képes volna ítéletet tenni a testvérei között…?”

Az Őrtorony kihirdette a nyilvánosságnak, hogy Jehova Tanúi gyűlölik a gyermekmegbecstelenítést, a tetteink azonban meghazudtolják ezt az állítást. Az Őrtorony jogi osztálya Isten törvényét használta fel, hogy megkösse a gyülekezeti véneink kezét, ahelyett, hogy megengedte volna nekik, hogy alaposan utánajárjanak az ilyen iszonyatos bűnöknek, ahogy a Mózesi Törvény kívánta. Ezáltal megtagadta az jogosságot a szexuális visszaélések áldozatainak ezreitől, és ennek eredményeként további ártatlan gyermekeket tettek prédára a közöttünk levő gyermekmolesztálók számára.

A Silentlambs szervezet jelentése szerint, néhány esetben a bíróság olyan szörnyűnek találta a névleges Jehova Tanúi által elkövetett bűnöket, hogy hosszú börtönbüntetésre ítélte őket. Mégis, ennek dacára néhány elkövető megbecsült helyzetben marad a gyülekezetben, annak ellenére, hogy jelenleg rács mögött vannak, mint elítélt pedofilok. Szemmel láthatóan néhány vén és más Jehova Tanúja még tanúskodott is elítélt pedofilok mellett a bírósági eljárás során. Micsoda szégyen!

Míg az Őrtorony megtagadja, hogy kiközösítse az elítélt pedofilokat, ha a ocsmány bűntettüknek nem volt két tanúja - amit csak gaztettként és az igazságosság durva elferdítéseként írhatunk le - addig néhány áldozatot és támogatóikat kiközösítették, mert nem voltak hajlandók csendben szenvedni, ahogy az Őrtorony elvárja tőlük! Az Őrtorony csakugyan bűnös, mivel Jehova igazságosságát ürömmé változtatta!

“Gyűlölik a kapuban azt, aki fedd”

Ha Jehova megítéli és számadásra hívja népét az igazság nyakas elutasítása miatt, akkor nyilvánvalóan nem várhatjuk, hogy olvassunk erről az Őrtorony folyóiratban. Ha tisztában vagyunk bizonyos körülményekkel a szervezeten belül, képesnek kellene lennünk értékelni, hogy miért szükséges Istennek olyan drasztikus intézkedéseket tennie, mint az a próféciákban körvonalazódik.

Krisztus fent megvizsgált törvénye szerint, a sértett félnek el kell mennie és feltárni a testvére hibáját négyszemközt. Ha ez sikertelen, a testvér kötelezett, hogy vegyen maga mellé még egyet vagy kettőt, akik tanúként szolgálnak a vétkesnek. Ironikus, hogy számos egyén - akik a gonosz gyermekmegbecstelenítési eljárás miatt szenvedtek - felelősségre vonta négyszemközt az Őrtoronyt. Azonban az Őrtorony mindezidáig elutasította, hogy figyeljen rájuk.

2002 szeptemberében több mint száz, megbecstelenítés áldozatául esett személy és támogatóik jelentek meg szószerint Jehova Tanúi brooklyn-i főhivatalának kapui előtt, hogy tanúskodjanak az Őrtorony által ezen dolgokban elkövetett igazságtalanságokról. És az Őrtorony ismét elutasította, hogy figyeljen rájuk. Ahelyett, hogy alázatosan fogadták volna azokat, akiknek jogos panaszaik vannak, a Társulat lezárta a Bétel ajtajait és visszautasította még azt is, hogy találkozzon a vádlóival, szembeszegülve Krisztus tanácsával.

Ámos által Jehova tökéletesen leírja a jelenlegi helyzetet. Az Ámos 5:10-ben ez olvasható: “Gyűlölik a kapuban azt, aki fedd, utálják, aki tökéletes dolgokról beszél.” Ki tagadhatja, hogy bárki, aki rendre meri utasítani az Őrtoronyt, lenézést kap válaszul a vezetőségétől?

Néhány verssel később Istenünk következő szavait jegyezték fel az Ámos 5:12-13-ban: “Mert ismerem lázadásaitok sokaságát és bűneitek nagyságát, ti, akik gyűlölitek azt, aki igazságos, pénzt kértek a hallgatásért, és elferdítitek a szegények igazságát a kapuban. Ezért hallgatni fog akkor az, akinek éleslátása van, mert veszedelmes idő lesz az.”

Jehova előrenyúló látomásainak nincs akadálya. Az idő sem akadály számára, mivel képes arra, hogy évszázadokat pillantson előre az időben, hogy lássa és szóvá tegye a körülményeket jóval azelőtt, hogy megtörténtek volna. Jehova lézer-szerű látása képes arra, hogy bármilyen ember által létesített látszat vagy színlelés mögé lásson. Ezért biztosak lehetünk abban, Jehova látja mi történik ma a népe között. Ennélfogva Jehova teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy az Őrtorony elnyomta a közöttünk levő áldozatok panaszos kiáltását, és arrogánsan gúnyolódik minden kritikára, ami az igazságtalanságát teszi szóvá. De azzal is tisztában van, hogy az Őrtorony - ahogy a prófécia is mondja - “pénzt kért a hallgatásért”. Hogy lehet ez?

Ahogy az Őrtorony Társulat elleni panaszos felkiáltások egyre hangosabbá és hangosabbá váltak, és ahogy a polgári perek száma egyre emelkedett, a szervezet Jehova Tanúi közül és máshonnan ügyvédeket kezdett toborozni, hogy megvédje anyagi érdekeit. Mindenki, aki jártas a jogi rendszer működésében tudja, hogy egy védőügyvéd első szempontja, hogy a polgári per ne is jusson el a bíróságig. Ott ugyanis sokkal nagyobb az esélye, hogy egy bíró vagy esküdtszék nagy összeget ítél meg a sértettnek.

Jellemzően az ügyvédek nem törődnek azzal, hogy egy adott esetben mi lenne a helyes, igazságos vagy etikus cselekedet. Minden a győzelemről szól. A győzelem érdekében az ügyvédek minden előnyt kihasználnak, és minden módot megpróbálnak, hogy hiteltelenné tegyék az ellenfelüket, valamint a másik oldat tanúit. Ez a dolog így működik. Természetesen ha úgy tűnik, a sértettnek jó esélye van, akkor az ügyvédek általában megpróbálják minimalizálni a veszteséget, valamilyen peren kívüli egyezménnyel. Az Őrtorony is ezt tette? Igen, valóban.

Amíg Ámos azt mondja, hogy Isten népe pénzt kért a hallgatásért, addig források, akiknek jogi ügyei voltak az Őrtoronnyal, azt jelezték, hogy az Őrtorony peren kívüli egyezségeket köt megbecstelenítés áldozatául eset személyekkel. Arról is tudomásunk van, hogy általános gyakorlat az ilyen esetekben, hogy elhallgattatják az átvevőt, jogilag megakadályozva, hogy nyilvánosságra hozza a megegyezés feltételeit és részleteit. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Őrtorony kifizette az áldozatokat “hallgatási pénzzel”, hogy megakadályozza az ügy nyilvánosságra kerülését, és azt, hogy valószínűleg sokkal többet fizessen, ha az ügy bíróság előtt dől el. Tulajdonképpen az Őrtorony nem csak fizetett hallgatási pénzt, hanem kapott is. A peren kívüli egyezségek által ugyanis, pénzt takarít meg az Őrtorony, és jogi ürügye van arra, hogy titokban tartsa az ilyen ügyeket. A közöttünk levő “egyszerű” testvéreket pedig közben sötétben tartják, és arra a következtetésre vezetik őket, hogy az Őrtorony elleni vádak nem mások, mint csupán a média hazugságai.

A helyes és tisztességes dolog az lenne, ha nyilvánosan elismernék, hogy milyen mérhetetlen fájdalmat és szenvedést kellett elviselni számos Jehova Tanújának szexuális zaklatók által. Továbbá valamilyen korrekt nyilvános jóvátételt kellene adni az áldozatoknak a hanyagságunk miatt. De ahelyett, hogy szolgálnának Jehova sérült juhainak valamilyen értelmes módon azáltal, hogy legelőször bocsánatot kérnek tőlük az őket ért bánásmód miatt, az Őrtorony most azon igyekszik, hogy teljesen szétzúzza hitüket. Mégegyszer kárt tesznek az áldozatokban, egy egész csordányi ügyvédet kiküldve, hogy bármely sértettnek, aki jogi segítséget keres a gyötrelmeire, támadják a hírnevét és tegyék hiteltelenné állításait.

Úgy tűnik, Jehova prófétája pontosan erről a helyzetről beszél, amikor a következőket mondja az Ámos 8:4-ben: “Halljátok ezt ti, kik belemartok a szegényekbe, hogy végezzetek a föld szelídjeivel…”

Jehova helyénvalóan azt is mondja Ámoson keresztül, hogy eljön ítélete népe vezetői ellen: “mert elárulták az igazságost holmi ezüstért, és a szegényt egy pár saru áráért. A föld porát kívánják az alacsony sorúak fejére, és elferdítik a szelídek útját. A férfi és az apja egy lányhoz mennek be, hogy megszentségtelenítsék szent nevemet.”

Hány szelíd istenkeresőt botránkoztattak már meg ezen gonosz dolgok által, és hányat fognak még?

Továbbá, az is jóltudott már, hogy az Őrtorony még közismert gyermekmolesztálóknak is megengedi, hogy résztvegyenek a nyilvános szolgálatban házról házra, azzal az egyetlen megkötéssel, hogy egy másik hírnökkel együtt kell menniük. Mintha az a gondolat megnyugtatná a házigazdát, hogy az ajtajában megjelenő, ingyenes házi bibliatanulmányozást felkínáló követ közül, talán csak az egyik pedofil. De nem a mások bűnében való részesség esete áll fenn, ha elkísérünk egy pedofil “szolgát”?

Mialatt számos felelősségtudattal rendelkező kormány, és szomszédság lépéseket tesz, hogy a szexuális bűnözők nevét és tartózkodási helyét a nyilvánosság számára elérhetővé tegye, némi védelmet biztosítva ezáltal a helyi lakosok számára, addig az Őrtorony valójában ismert szexuális bűnözőket küld, mit sem sejtő környékekre, hogy hirdessék a Jó Hírt! Az úttörőinket arra oktatták, hogy más megközelítési módokat használjanak az otthon nem talált házigazdáknál, levélírás, telefonos tanúskodás és egyebek által. Emellett az Őrtorony azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a pedofil szolgáknak joguk van házról házra járni, képviselve az Őrtorony Társulatot. Milyen felelőtlen az Őrtorony Társulattól, hiszen a szülők gyakran a kicsiket küldijók, hogy nyissanak ajtót. Minden bizonnyal megszentségtelenítik Isten szent nevét, ami kapcsolatba hozható a szolgálatunkkal. Hány szelíd személy és jövendőbeli tanítvány fordult el az ilyen gonoszság miatt, ahogy a prófécia is leírja?

A fent idézett versben Jehova kapcsolatot teremt a prostitúció erkölcstelensége - amikor apa és fia ugyanazon templomi prostituáltnak fizetett hódolattal - és az alacsony sorúak csekély pénzért való eladása között. Ma Jehova Tanúi között a templomi prostitúció helyett - amibe feltehetőleg mindkét felnőtt beleegyezett - az erkölcsileg még visszataszítóbb gyermekek megerőszakolása és zaklatása hozott szégyent Jehova nevére. Hasonlóan Jehova ítéletéhez az ókorban, ma is Jehova ítélete alá esünk, mert megtűrtük és elkényeztettük a zaklatókat, és üldöztük áldozataikat és azok segítőit. Így elárulták az áldozatokat, hogy megóvják a "királyság" pénzkészleteit, ahelyett hogy segítették volna őket.

Úgy tűnik az Őrtorony legfőbb gondja nem a megtört hitűek szellemi jóléte, hanem egyszerűen csak a status quo fenntartása. Mindenekfelett, a hatalmas Őrtorony intézmény pénzügyi boldogulása áll a figyelem középpontjában a Bételben - minden jel szerint - ezekben a napokban. Ennek következtében, úgy tűnik, Ámos ezen szavai azokhoz irányulnak, akik betelepszenek a szervezetbe, mint Bétel hercegek, mások költségén: “Ti, akik elefántcsont ágyakon hevertek, és elnyújtóztok pamlagaitokon, a nyáj kosait eszitek, és a hizlalt borjúk közül a fiatal bikákat.” Ezután a próféta ismét megerősíti, hogy az ítélet Isten házán kezdődik. Ámos így folytatja: “Ezért most száműzetésbe mennek a száműzöttek élén, és véget ér a nyújtózkodók dorbézolása.” (Ámos 6:4-7)

Annak dacára, hogy folyamatos a szexuális erkölcstelenség, növekszik a válások és csalások száma, kicsinyes zsarnokoskodások és rágalmazás tapasztalható a testvérek körében, az Őrtorony minden szerénység nélkül, továbbra is azzal kérkedik, hogy “Jehova tiszta népe” vagyunk egy “szellemi paradicsomban”.

Az ezévi kongresszusokon a Vezető Testület szónokai, jellemző módon, erélyesen ragaszkodtak ahhoz, hogy Krisztus eljött 1914-ben, valamint hogy Jehova Tanúi ebben a “szellemi paradicsomban” sütkéreznek, és még nagyobb dicsőség felé haladnak. Ahelyett, hogy alázatosan Isten helyeslését keresnénk vétkeink fényében, az Őrtorony képmutatóan hangoztatja, hogy Istennek adunk dicsőséget. A legironikusabb, ahogy az Őrtorony végigment Ámos próféciáján, úgy értelmezve, mintha barkobázna. Azonban úgy tűnik, hogy Jehova vádjai az Ámos 5:21-ben pontosan a mi összejövetekeinket írják le: “Gyűlöltem és elvetettem ünnepeiteket, és nem fogok örülni ünnepi gyülekezéseitek illatának.”

Az önmagunkat szolgáló Biblia értelmezéseink, és az egész szervezetre jellemző önelégültség fényében, nem csoda, hogy az Ámos 6:8 továbbá ezt mondja: “A legfőbb Úr, Jehova megesküdött saját lelkére: Utálom Jákob büszkeségét, és gyűlölöm lakótornyait, kiszolgáltatom a várost, és ami benne van.”

Jehova álláspontja szerint annyira szerelmesek lettünk az Őrtoronyba, hogy szervezeti aranyborjúnkká vált. Már nem Jehovára tekintünk, ahogy kellene, hanem ehelyett az odaadásunk középpontjában a “hű és értelmes rabszolga” és a “Társulat” áll. Ahogy Bétel és Gilgál izraelita városai a borjúimádat központjaivá váltak, úgy Isten ezen szavai, végülis valós jelentést kell kapjanak Jehova Tanúi számára a közeljövőben: “Mert ezt mondja Jehova Izrael házának: Keressetek engem, és éljetek! Ne keressétek Bételt, és ne menjetek Gilgálba, ... mert bizony száműzetésbe megy Gilgál, Bétel pedig rejtelemmé lesz. Keressétek Jehovát, és éljetek, nehogy fellobbanjon ő, mint a tűz…”

Úgy tűnik, mintha az Ámos 3:14,15 szavai arra vonatkoznának, amit ma “Jehova szervezetének” neveznek. Itt ez áll: “számadásra vonom Bétel oltárait is, ... Lerombolom a téli házat a nyári házzal együtt. Elvesznek az elefántcsont házak, és sok ház lesz semmivé.”

Az idő fogja megmutatni, hogy Jehova ítéletének ezen része kimondottan a Bétel központ elterülö “elefántcsont tornyaira”, és a pazar Patterson komplexusra, illetve az egész világon található kongresszusi termek és fiókhivatali "házak" tucatjaira vonatkozik-e. A Texas állambeli Houston külterületén nemrégiben épült nagyon drága kongresszusi terem - melyben gigantikus méretű, behúzható kivetítő képernyők vannak - annyira extravagáns, hogy érdekes módon néhány testvér elnevezte “Taj Ma-hall.”-nak. Csakugyan elefántcsont házak!

Az Őrtorony gyakran alkalmazza saját magára az Ámos 3:7 versét, ami így szól: “Mert a legfőbb Úr, Jehova semmit sem tesz úgy, hogy ki ne nyilatkoztatná bizalmas ügyét szolgáinak, a prófétáknak.” De nyilvánvaló, hogy Jehova “bizalmas ügye”, a makacs nemzete ítéltre vonásával volt kapcsolatban. Ahogy a bibliai feljegyzés tanúsítja, Jehova valóban értesített számos héber prófétát a szándékai felől. A nemzet azonban, és az intézményei nem fogadták el Jehova prófétáinak üzenetét. Ezért mondta Jehova a következőket Ámoson keresztül: “De ti borral itattátok a nazireusokat, a prófétáknak pedig megparancsoltátok: Ne prófétáljatok!”

Ámos személyesen is szembekerült egy felbőszült pappal, aki megparancsolta neki, hogy ne prófétáljon többé Bétel városának leomlásáról. Ezt mondta Ámosnak: “Te látnok, menj fuss Júda földjére, ott egyél kenyeret, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többet, mert ez királyi szentély, és királyságnak háza ez!”

Az Őrtorony ma - hasonló módon - valójában büszke arra a tényre, hogy a szervezetben nem ad helyet olyan egyéneknek, akik Jehova álláspontja szerint, az ókori bibliai prófétákhoz hasonló szerepben szolgálnának. Akiket Jehova kenhetett fel modern kori nazireusi szolgálatra, akik megpróbálják Isten bizalmas ügyeit világossá tenni a testvérek előtt, azok az intézményi “papok” által rendreutasítva és a perifériára sodorva találják magukat. Ámos napjaihoz hasonlóan, a modern Bétel intézmény úgy tekint magára, mint a megszentelt “királyi szentély, és királyságnak háza”. A Bételen kívül levő személynek nem megengedett, hogy Jehova prófétai szavát szólja a szervezetben, kivéve a Bétel papjai által előre gondosan megírt módon. Ennek eredményeképpen, az Őrtorony üzenetét teljesen mentessé tették az Isten népe ellen szóló prófétai ítéletektől.

Szinte tragikus, hogy a Jehova Tanúi között ma uralkodó gondolkodásmódot tökéletesen leírja az Ámos 9:10, mint akik ezt mondják: “Nem közelít hozzánk a csapás, és nem ér el minket.”

‘Dávid lombsátra, mely összeomlott’

Ámos próféciájának következő verse ezt mondja: “Azon a napon felállítom Dávid lombsátrát, mely összeomlott…” Ahogy korábban fejtegettük, “Dávid lombsátra” Krisztus Királyságával hozható kapcsolatba. Ezáltal a prófécia összelókapcsolja Isten Királyságának helyreállítását azzal az idővel, amikor csapás éri Isten népét. Bár az ihletett keresztény író közvetlenül idézte a próféciát, és Krisztusnak a gyülekezete feletti királyságának megalapítására vonatkoztatta, világos, hogy a prófécia néhány jellegzetességének sokkal szélesebb körű alkalmazása van. Azért van ez így, mert amikor Dávid királysága helyreállt Krisztus személyében, addigra az Isten által Júdára és a dávidi királyságra hozott csapás óta évszázadok teltek el. Mégis a prófécia azt mondja, hogy “azon a napon”, vagyis azon a napon, amikor Jehova csapást hoz azokra, akik azt mondják, ‘nem közelít hozzánk a csapás.’

A csapás, amire Jehova utal, Isten népének rostálására szolgál. Ámos 9:9-ben ezt olvassuk: “Mert íme, parancsot adok, és megrázom Izrael házát minden nemzet között, mint ahogy megrázzák a rostát, és egyetlen kavics sem esik a földre.” Bizonyára egyetlen értelmes személy sem ragaszkodna ahhoz, hogy a Bibliakutatók által az első világháború során átélt nehézségek beteljesítik azt a próféciát, ami egy végső, döntő csapásról szól, ami megrázkódtatja Isten háznépét.

Az Aggeus 2:6,7 -ben található prófécia elmondja, hogy Jehova meg fogja rázkódtatni az eget, a földet és minden nemzetet olyan módon, hogy a “kívánatos dolgok”, vagyis az istenfélő emberek, dicsőíteni fogják Isten helyreállított házát. Pál idézte Aggeust a Héberek 12:27-ben, és elmagyarázta, hogy a prófécia összefügg a dolgok ezen rendszerének a feledésbe taszításával. Szükségtelen mondani, hogy az első vh. nem bizonyult ezen rendszer végének. A nagy megrázkódtatás még közeledik. Így Isten népének rostálása sem történt még meg. De ez szintén közeledik.

“Dávid sátrának” elkövetkező összeomlása nyilvánvalóan párhuzamban áll a többi próféciával, melyek azt jövendölik, hogy Krisztus valódi eljövetele a királyság hatalomba, először a választottak szellemi házának pusztulásával kezdődik. Például, a vad ábrázatú királlyal kapcsolatban a Dániel 8:11 elmondja, hogy a merész király egy közvetlen szembesítés során szembeszáll Isten Királyságának hercegével, aminek eredményeképpen “elvették a az állandó áldozatot, és lerombolták szentélyének szilárd helyét.”

A következő vers elmondja, hogy “törvényszegés miatt” engedte meg Isten, hogy a vad ábrázatú király sikereket érjen el Krisztus érdekei ellen a földön. Az Őrtorony tévesen úgy értelmezi, mintha a törvényszegés a vad ábrázatú királyra vonatkozna. Nyilvánvaló azonban, hogy itt a Királyság fiainak törvényszegéséről van szó, akik fegyelmezésben részesülnek és meglakolnak Jehova nevének megszentségtelenítéséért.

Így Dávid sátrának az újjáépítése a nagy megmentéshez, szellemi gyógyításhoz és helyreállításhoz kapcsolódik, ami a nagy nyomorúság során történik.

Jehova a Bibliában sokhelyen megdicsőíti a nagy nevét, és kifejezi felháborodását, hogy jelentéktelen szolgái nem adják meg neki azt a tiszteletet és dicséretet, amit jogosan megérdemel, sőt ehelyett szégyent hoztak nevére. Ámos sem kivétel.

Annak fényében, hogy Jehova Tanúi milyen szégyent hoztak Jehova nevére, akik félik Jehovát vegyék szívükre Istenünk Ámos 4:12,13-ban olvasható vérfagyasztó üzenetét: “Ezért ezt fogom tenni veled, ó Izrael. Mivel ezt fogom tenni veled, készülj az Isteneddel való találkozásra, ó, Izrael! Mert íme, a hegyek Formálója és a szél Teremtője, az, aki közli a földi emberrel, mi foglalkoztatja az elméjét, aki a hajnalt homályba borítja, aki a föld magaslatain lépdel, annak neve Jehova, a seregek Istene.”
---

Angolul megjelent: 2003. január 8, 
magyarul: 2003. október 22.
Az Őrtorony Társulat közelgő összeomlása


"Ó embernek fia, őrállóvá tettelek Izrael háza számára."--Ezékiel 33:7

"Ne lássatok nekünk igaz dolgokat. Beszéljetek nekünk hízelgéseket, lássatok megtévesztéseket." --Ézsaiás 30:10

Jézus Krisztus második eljövetele bizonyult a világtörténelem leginkább várt és ironikus módon a leginkább félreértett eseményének is.

Habár Jehova Tanúi nem használják a "második eljövetel" kifejezést, Pál apostol a hébereknek írt levelében egy hasonló kifejezést használt: "másodszor ... fog megjelenni". Ezáltal az apostol összehasonlítja és szembeállítja Krisztusnak a világban való első és második megjelenésének bizonyos vonásait.

A zsidók hamis várakozásai miatt a Messiás általuk nagyon várt eljövetele botláskővé vált a zsidó nemzetnek mint egésznek. A Messiást - ahogy ők értették - nem csak hatalmas, dicsőséges, Dávid ágán megjelenő királyként várták, hanem mint aki helyre fogja állítani Dávid trónját Jeruzsálemi székhellyel, lerázva a római rabigát. Hogy ez volt Izrael várakozása, bizonyítható a tanítványok kérdésével, melyet Jézusnak tettek fel feltámadása után amikor megkérdezték: "Uram, ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?"

Az akkoriban élő zsidók számára elképzelhetetlen volt, hogy a Messiás nem válik szerves részévé a fennálló tekintélyes, nagyra becsült zsidó rendszernek. Végülis Isten népe voltak több mint ezer éven át.

A messiást váró zsidók tanításai között biztosan nem volt helye Krisztus második megjelenésének sem!

Amikor tehát Jézus emberként a földön élt, a zsidók kezdték felismerni, hogy nem felel meg téves várakozásaiknak, így kezdték őt úgy tekinteni, mint aki alig több egy lázadónál. Végül együttesen ellene fordultak amikor Jézust a főpapok és farizeusok nyomására elítélték.

Kevesebb mint negyven évvel azután, hogy a zsidók egyhangúlag kiáltották, hogy Jézust öljék meg, a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomot. Ezáltal az imádat zsidó rendszere, mely 15 évszázadon át létezett, hirtelen véget ért és ezzel annak minden lehetősége is, hogy a jövőben Messiás támadjon a zsidó nemzetből. Jehova szempontjából a zsidó rendszer ellátta a célját, a zsidó nemzet azon hamis várakozásai ellenére, hogy ez az általuk várt módon folytatódni fog. Isten szándékának megfelelően innen került ki a Messiás és ekkor az imádat azon rendszere véget ért.

A hébereknek írt levélből látszik Pálnak azon szándéka, hogy felkészítse a héber keresztényeket a dolgok zsidó rendszerének a végére. Pál a Héberek 13:12-14-ben például ezt írta: "Ezért Jézus is, hogy megszentelje saját vérével a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk hát ki hozzá a táboron kívülre, hordozva a gyalázatot, melyet hordozott, mert nincsen itt maradandó városunk, hanem komoly igyekezettel keressük az eljövendőt."

Talán nehéz lehet ma számunkra megérteni, mekkora kihívás volt még a felkent zsidó keresztényeknek és apostoloknak is az első században, hogy teljesen elválasszák hitüket a zsidó intézményektől melyek alatt éltek.

Példaként arra, hogy milyen mélyen meggyökerezett a judaizmus, vizsgáljuk meg a Cselekedetek 21. fejezetének beszámolóját. Itt az apostolok azon zsidó vádakkal foglalkoznak, hogy Pál hitehagyást tanít. Az apostolok azt javasolták Pálnak, hogy rituálisan tisztítsa meg magát és tegyen felajánlást a templomban, hogy elfojtsák azokat a pletykákat miszerint Mózes hitének és a körülmetélkedésnek az elhagyását tanítja. Pál alázatosan engedelmeskedett, noha mint azt az apostolok is tudták és személyesen egyet is értettek vele, az ő tanítása - hogy Krisztus halála a Mózesi törvény végét hozta el és a körülmetélkedés többé nem szükséges a Jehova Isten előtti helyeselt állapothoz - pontos tanítás. De hiába mutatta be a Mózesi törvény iránti engedelmességét, ez nem fojtotta el haragjukat vagy ellenségeskedésüket, és felkutatva tartózkodási helyét a városban, megpróbálták megölni mert azt prédikálta hogy az imádati rendszer - a dolgok menetének megalapozott útja - mely Jehova helyeslését élvezte nemzedékeken át, véget ért és gyakorlatilag már befejeződött.

Mivel az első századi keresztények ekkor már várták Krisztus "közelgő" visszatértét, úgy tűnik hogy azt is várták, hogy végülis fizikailag Jeruzsálem városába fog visszatérni. Ámde a Héberek 9:26-ban Pál azt írta, hogy Krisztus "egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette magát a világrendszerek befejezésekor ." Mivel a zsidó út (imádati rendszer) hamarosan a végéhez közeledett, Pál emlékeztette a héber keresztényeket, hogy nem Jeruzsálemben van a "maradandó városuk."

Jeruzsálem pusztulása teljesen megsemmisítette a zsidók hamis messiási várakozásait, ők ugyanis elvetették Jézust. Mindazáltal hitpróba volt egyben azoknak is, akik elfogadták Jézust, de bizonyos mértékben még mindig a judaizmus befolyása alatt voltak. A szent város elpusztulása után ezeknek a zsidó keresztények bizonyítaniuk kellett Istennek, hogy ők igazán "az eljövendőt keresik."

Mivel Pál a "világrendszerek befejezése" kifejezést használta Jézus első megjelenésével kapcsolatban, bizonyosak lehetünk abban, hogy az első századi minta különösen fontos azoknak a keresztényeknek, akik"második megjelenése idején" fognak élni, az egész jelenlegi rendszer végének idején.

Ezáltal arra számíthatunk, a héber keresztényekhez és apostolokhoz hasonlóan, akik nyilvánvalóan hamis várakozások hatása alatt munkálkodtak - miszerint Jeruzsálem továbbra is Jehova városa lesz - hogy hitünk hasonlóképpen ki lesz próbálva a végsőkig amikor Krisztus végül megérkezik.

Csakugyan, Malakiás próféta biztosít minket erről a megdöbbentő eseményről, amikor ezt kérdezi: "De ki viseli majd el az ő eljövetelének napját, és ki áll meg, amikor megjelenik?"

A Héberek 12. fejezetében Pál emlékeztet minket Isten félelmetes hatalmára amikor Jehova feltárja magát előttünk, visszaidézve azt az eseményt, amikor Izrael nemzete összegyűlt a Sínai-hegy lábánál, hogy elfogadja a Törvény szövetségét. Ahogy Jehova beszélt Mózessel a hegytetőn, egy hatalmas és félelemkeltő megnyilatkozásban a hegy rázkódott és füst meg tűz borította el. Eloszlatandó minden elméletet, hogy a jelenség természetes vulkáni eredetű -- dobhártyaszaggató trombitálás hallatszik a látatlanból.

Pál a következőkben elmagyarázza ennek az eseménynek a jelentőségét, idézve Aggeus prófétát. Ezt írta: "Hangja akkor megrázkódtatta a földet, most azonban igéretet tett ezt mondva: "Még egyszer megmozgatom nemcsak a földet, hanem az eget is." A "még egyszer" kifejezés pedig azoknak a dolgoknak az eltávolítását jelzi, amelyek -- mint alkotott dolgok -- rázkódnak, hogy amik nem rázkódnak, megmaradjanak. Tekintve hát, hogy olyan királyságot fogunk kapni, amelyet nem lehet megingatni..."

Az első században a "megrázkódtatott dolgok" az egész zsidó vallási rendszernek bizonyultak -- a szent város, a templom és a papság ki lettek rázva a létezésükből. Mégis, Aggeus próféciája amit az apostol idézett azt mondja, hogy Jehova "megráz minden nemzetet" nem csak Júdea piciny nemzetét. Ígyhát egyértelmű, hogy a felkent keresztények és a világ a prófécia teljes beteljesedésével néznek szembe -- igen, a dolgok egész rendszerének a feledésbe kell rázkódnia, amikor Krisztus másodszor megjelenik. Az egyetlen dolog, ami állva marad miután a por eloszlik az Isten királysága lesz, és azok, akik valóban hittek Isten megingathatatlan királyságában.

Ezen a ponton az Édenben felvetett kérdések félreérthetetlenül lezárulnak.

Jehova válasza az Édenben
felvetett kérdésekre 

Amióta a Jehova elleni lázadásuk következményeként Ádámot és Évát kiűzték Éden kertjéből, az emberi faj elidegenedett Istentől. A bizalmas kapcsolat, melynek Ádám rövid ideig örvendett Teremtőjével romba dőlt. Amikor is Jehova, a leírás szerint, sétálgat Édenben és kényelmesen beszélget Ádámmal minden nap, a történelem további Édenen kívüli feljegyzései Ádám akaratos gyermekeiről, szomorú bizonyságai mennyire elveszetté váltunk Isten személyes felvigyázása és irányítása nélkül. Ahogy az idő előre haladt, még Ádám legigazságosabb leszármazottainak is kihívásnak bizonyult, hogy valóban ismerjék Jehovát és bízzanak benne.

Jehova Isten, habár olyan mint egy határozott és hosszantűrő szülő a problémás gyermekével, nem mondott le rólunk. De ő hatalmas bölcsességében tudja, hogy csak egy út van ahogy megtisztíthat esztelenségünktől, és ahogy felfoghatjuk az ő igaz útjainak való engedelmesség áldásait. Azáltal, ha megengedi hogy elszenvedjük büszke ostobaságunk és gyenge hitünk fájdalmas következményeit.

Mint Jehova Tanúi tudják, Istennek az emberiség megváltására vonatkozó céljának központjában Krisztus királyságának a felállítása áll. Az emberiségből kiválasztott 144000 személy társulni fog Jézussal az ő mennyei királyságában . Ők végül meghívást kapnak Jehova lakóhelyébe az Égben -- Isten Városába. Mégis, hányan közülünk álltunk meg igazán és gondolkodtunk el mindezen, valamint hányan értékeljük mindazt, amit ez jelent?

Az Édenben az Ördög megvádolta Istent, hogy igazságtalanul visszatart valami jót Ádámtól és Évától. Később, Jób napjaiban, Sátán továbbá azzal vádolta Istent, pusztán vesztegetés által veszi rá a szolgáit, hogy engedelmeskedjenek neki. (Mellesleg ez pontosan az, amit később az Ördög próbált Jézussal, amikor felajánlotta neki a világ királyságait egyetlen imádati cselekedetért cserébe.)

Isten válasza Sátán rágalmazó vádjaira messze túl van azon, amit bármely angyal vagy ember pontosan előre láthatott volna vagy akár képzelhetett. Nem csak hogy Jehova maga gondoskodott az eszközről az emberiség jogos megváltására és a paradicsomba való visszahelyezésére -- bizonyítva ezzel hogy szívén viseli az emberiség legjobb érdekeit -- nagylelkűségében Jehova elhatározta, hogy kiválaszt némelyeket az emberiségből és felemeli őket az Égbe.

Mintha ez nem volna elég neki, Isten kegyelme messze tovább terjed néhány ember angyali szellemteremtményként való újrateremtésén. Jehova célja hogy ezeknek a választottaknak megadja, hogy életük legyen önmagukban. Ez olyasmi amit emberi lény nem birtokolhat, mert a földi teremtmények természetüknél fogva életük fenntartásához külső forrásoktól függnek. A halhatatlanság nem pusztán örök élet, még Isten angyalai az Égben sem kaptak halhatatlanságot. A halhatatlanság halál nélküli és elpusztíthatatlan élet birtoklását jelenti. A halhatatlan teremtmények nem függnek többé Jehovától, hogy fenntartsa őket. (Mellesleg Jézus Krisztus volt az első teremtmény, aki elnyerte a halhatatlanságot feltámadása után.) Így Jehova nem csak felemel egyszerű emberi lényeket az ő jelenlétébe -- néhányat a degenerálódott emberi faj aljából -- de még azt is szeretné, ha természetben pontosan hozzá hasonlóak lennének -- dicsőséges, halhatatlan, isteni lények.

Nehogy elfelejtsük, ez pontosan az a dolog, amit Sátán mondott Évának, hogy Isten talán fél megadni nekik, amikor azt mondta: "Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz." Az Ördög szerint Jehova nem bízott a teremtményeiben és a teremtése nem volt megbízható. De Jehova úgy látta jónak, hogy szeretően megadja ezt a felfoghatatlan ajándékot, hogy éppen olyanná lesz Ádám néhány kiválasztott akaratos fia, mint ő -- pont azok közül, akik oly sok fájdalmat és gyalázatot okoztak neki. Bámulatos és mesteri módon, akkor Jehova igazán igazolja magát, mint az istenek Istene. Nem csak hatalmasabbnak és végtelenül bölcsebbnek bizonyította magát, de Isten gyönyörködhetett abban is, hogy megmutatta erkölcsi magasabbrendűségét emberi és démoni vádlói felett minden elképzelhető módon.

Az Őrdög szembenézve azzal, hogy Jehova milyen váratlan és csodálatos módon válaszolt a kihívására, hogy csökkentse megalázottságát és hátráltassa Isten dicsőséges célját - erőteljesen házal azzal az ügyes hazugsággal, hogy az embernek halhatatlan lelke van. Hasonlóképpen, terjesztette azt a hamis vallási tételt, hogy minden "jó" ember az Égbe jut, amikor meghal, mintha ez a kiváltság a velünk született jogunk lenne, és nem Jehova választásán és az emberiség iránti jóakaratán múlna.

Világos, hogy Sátán célja leértékelni Isten különleges ajándékát a szemünkben, átlagosnak feltüntetve azt. Az igazság az, hogy Jehova nem engedélyez találkozót magával az Égben egy embernek sem, mégkevésbé halhatatlanságot, hacsak először nem mutatja meg, hogy megtörhetetlen hite van benne és fiában, Jézus Krisztusban.

Mégis, a célból, hogy választottjaiban rettenthetetlen hitet teremtsen, először Jehova elégedetlenségét és gyengéd fegyelmezését kell elszenvedniük; miként még az Úr Jézus is engedelmességet tanult a dolgokból, melyeket elszenvedett.

Ez visszavezet bennünket a Hébereknek írt levélhez és ahhoz, hogy miért figyelmezteti az apostol Isten fiait a fegyelmezés elszenvedésére, miután hosszan beszél a régi idők emberei által kimutatott hit cselekedeteiről. A Héberek 12:8-ban Pál ezt írta: "Ha pedig nélkülözitek a fegyelmezést, amelynek mindenki részese lett, akkor bizony törvénytelen gyermekek vagytok, és nem fiak." Néhány verssel lejjebb ugyanabban a 12. fejezetben Pál részlegesen idézi Ézsaiást, ezt mondva: "Egyenesítsétek ki azért a lelankadt kezeket és az elerőtlenedett térdeket, és továbbra is készítsetek egyenes ösvényeket lábatoknak, hogy ami sánta, ki ne ficamodjon, hanem inkább meggyógyuljon."

Ézsaiás 35. fejezete, melyet Pál idéz, Jehova intése Izraelnek, miután mint nemzet elszenvedték Isten büntetését. Ezért mondja Jehova a népének, hogy bátorodjanak fel, mivel a szentség széles útját nyitotta meg, hogy a kiszabadítottak visszatérjenek Sionba. Valójában a prófécia a szellemi Izraelre alkalmazható, miután Jehova megfegyelmezte őket. Így hát Pál apostol igazán figyelmezteti a keresztényeket, akik a dolgok egész rendszerének vége idején élnek, amikor Jehova megrázza az eget és a földet, és szigorúan megfegyelmezi azokat, akiket fiainak nevez. Ez jelezné az alkalmat, amikor a szellemi Izrael végül a félelmetes égi Sion hegy előtt állna.

"Nem rejtőzik el többé
Nagy Oktatód" 

Mint a világmindenség alkotója és jogos uralkodója, Isten egyedülálló módon képesített hogy irányítsa teremtményeit és kinyilvánítsa gondolkodásmódját a dolgokról. Mégis, talán Isten céljaihoz illő hogy a háttérben marad, elrejti magát és egyszerűen hagyja, hogy az események a maguk természetes módján folyjanak hogy életfontosságú leckét tanítson a teremtményeinek. Jehova szempontjából az emberiség történelme az Édenből való kiűzetésünk óta a hiábavalóságok hosszú sorozata. Bölcsességében Jehova megengedte akaratos teremtményeinek, hogy eljussanak a mostani pontra, amikor a civilizáció alkalmasnak látszik az utolsó lecke megtanulására: hogy az Istentől való függetlenség teljes és katasztrofális zsákutca.

Jehova természetesen látja a véget kezdettől fogva, de nekünk meg kell tapasztalnunk a véget hogy teljesen hasznunkra legyen az, amit Isten még tanítani akar nekünk. Ennek a világnak a katasztrofális vége nem egy ésszerűtlen és haragvó Isten valami hóbortos cselekedete, ahogy néhányan talán képzelik. Inkább az emberi ostobaság, bűn, és az Istenbe vetett hit hiányának az eredménye: egy veszélyes keverék, mely elkerülhetetlenül elvezeti a világot a megsemmisülés szélére.

A véget közvetlenül megelőző aggasztó események során fog Jehova azok Nagy Oktatójává és Megmentőjévé válni, akik bíznak benne. Ezért mondja az Ézsaiás 30:20: "Jehova nyomorúságot ad nektek kenyérként, és elnyomást vízként; ámde nem rejtőzködik el többé nagy Oktatód, és szemeid látni fogják nagy Oktatódat."

Mivel Jehova Tanúi állítják, hogy Jehova a mi nagy Oktatónk, mikor lesz, amikor Jehova "nem rejtőzik el" többé? Igazán olyan felvilágosultak lettünk, hogy mondhatjuk, a szemeink látják a mi nagy Oktatónkat? Ha mi, mint szervezet, azt képzeljük, hogy mindenre megtanítottak, amit tudni kell hogy ezt kijelenthessük, akkor meg kell vizsgálnunk, mit mondott Pál a Korintusziaknak: "Ha valaki azt gondolja, hogy ismeretet szerzett valamiről, még nem ismeri úgy, ahogy ismernie kellene."

Az Ézsaiás 30. fejezete szerint Jehova az Ítéletnap során térja fel magát mint nagy Oktató. Ezért mondja az Ézsaiás 30:18: "És ezért várni fog Jehova, hogy kegyes legyen hozátok, és ezért felkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert Jehova az ítélet Istene. Boldogok mindazok, akik várnak reá."

Mivel Jehova nyilvánvalóan nem hozta el még ítéletét, bizonyos, hogy kegyelmet sem mutatott népe felé egy olyan időszak során, amikor ők szenvedéstől és elnyomástól sújtottak. Mivel ez a helyzet, az Ézsaiás 30:21-nek egy jövőbeli beteljesedése kell legyen, Krisztus kinyilatkozása idején. Ezért mondja: "Füleid meghallják a szót, mely mögötted szól: "Ez az út. Ezen járjatok!", ha jobbra térnétek, vagy ha balra térnétek."

Használjuk a józan eszünket és kérdezzük meg: Ha Jehova feltehetőleg most vezetője és tanítója népének (ahogy most állítjuk és hisszük) és a népe hallja az ő hangját maga mögött nem azt mutatja ez, hogy Isten népe rossz úton jár és végülis egy teljes fordulatot kell csinálnia? Más szavakkal: ha azt állítjuk, hogy Isten népe vagyunk, végülis ki kell egyeznünk azzal a ténnyel, hogy a próféciák azt mutatják, mint szervezet tévúton vagyunk.

"Írd fel egy táblára,
hogy Tanúként szolgáljon
egy bizonyos eljövendő napig"  

Egy ember sem képes megmondani, mit hoz a jövő. Valójában a történészek még a múlton sem tudnak megegyezni! Csak Isten képes tévedhetetlenül előrelátni, mit hoznak az előttünk lévő napok. Amikor a prófécia beteljesedik, nem csak arra szolgál, hogy igazolja Jehovát mint Istent; hanem eszközként is szolgál, hogy Isten eljuttassa utasításait és bírói döntéseit a megfelelő időben, mivel Isten nem kommunikál közvetlenül az emberekkel a Biblia megíratása óta. Így a prófécia, mely évszázadokkal ezelőtt íratott meg létfontosságú üzenettel szolgálhat a jóval később élőknek. Jehova a következőket mondva utasította prófétáját Ézsaiást: "Most jöjj, írd fel egy táblára a jelenlétükben, és könyvbe jegyezd fel, hogy meglegyen egy bizonyos eljövendő napig, tanúságul időtlen időkre." (Ézsaiás 30:8)

Az első században Krisztus élet-halál fontosságú utasításokat adott azon tanítványoknak, akik Jeruzsálemben fognak élni akkor, amikor a római seregek megkezdik az ostromot a város ellen. Amikor a keresztények látták a megjövendölt "utálatos dolgot" állni Jehova szent templomában, akkor azonnal ki kellett menekülniük a városból és Júdeából. Mégis, Jézus prófétai utasításai szintén figyelmeztetőek azoknak a keresztényeknek, akik akkor élnek, amikor a végső "nagy" nyomorúság elborítja az egész földet. Azok az első századi események mintául szolgálnak azokra az eseményekre amelyek előre láthatóan megismétlődnek, amikor napjainkban Isten szent helye el fog pusztulni.

Sajnos az Őrtorony és Jehova Tanúi, a számos prófécia téves értelmezéséből következő várakozásaik miatt, elmulasztották felismerni, hogy mi az a szent hely melyről Jézus azt mondta, hogy el fog pusztulni.(Lásd a Véget ért a pogányok ideje 1914-ben? című tanulmányt.)  

Ez és a mi többi téves várakozásunk kellemetlen helyzetbe hoztak minket, amiáltal mi mint szervezet, bizonyosan meg leszünk lepve az előre nem látott váratlan eseményektől. A 74. zsoltár kétségtelenül arról a helyzetről beszél, amely akkor fog előállni, amikor Krisztus próféciái a szent helyet illetően valósággá válnak.

Például a zsoltár ezt mondja: "Mindent feldúlt az ellenség a szent helyen. Ordítoztak ellenségeid találkozási helyedbelsejében. Jeleiket tették jelekké." (Zsoltárok 74:3-4)

VA 8-10 versek így folytatják: "Ők is, utódaik is így szóltak szívükben: "Isten minden találkozási helyét fel kell égetni az országban!" Jeleinket nem látjuk, nincs többé próféta, és senki sincs nálunk, aki tudná, hogy meddig még. Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél? Hát örökké megveti nevedet az ellenség?"

A zsoltáros utalása a "jeleinkre", , amit nem látunk, és hogy próféta nélkül vagyunk, aki felfogná mi történik, csak azon hamis várakozásaink eredménye lehet, melyeket mi mint szervezet elfogadtunk. Ironikus módon Jehova megjövendölte, hogy a mi intézményes prófétáink halálba vivő úton fognak vezetni minket, ahol végül elérjük azt a pontot, amikor úgy látszik, Jehova szava tévedett. A vád, hogy Jehova Tanúi "hamis próféták", , igaznak fog mutatkozni. Az ellenség teszi "jeleit jelekké", ez összhangban van Dániel próféciájával, mely megjövendölte, hogy a vad ábrázatú király "az igazságot folyton a földre vetette." (Lásd még az Antikrisztus rejtélye c. tanulmányt)

Mint minden Jehova Tanúja tudja, azt várjuk, hogy a kereszténység eltűnik a nagy nyomorúság kezdetén. Ez az egyik "jel", hogy várhatjuk a paradicsomba való átmenetel beteljesülését. Más jelek mellett, ez az amit szervezetünk "prófétái" előre láttak Isten Szavát vizsgálva a jövőt illetően. Közülünk senki sem vonja igazán kétségbe az események sajátos rendjét, melyek a várakozásunkat alkotják.

Ha tehát azok az események, amelyekre tanítóink vezettek, hogy higgyünk benne, nem következnek be, ez a hitünk kipróbálására fog szolgálni, mintha valójában hamis próféták vezettek volna félre bennünket.

Még rosszabb, hogy a mi "prófétáink" nem vették észre, hogy a csapás melyet várunk, hogy elkövetkezik a kereszténységen, valójában valójában Jehova népére jön el! Lenne-e nagyobb okuk ellenségeinknek, hogy gyalázzák Jehova nevét, az Istent, akinek nevét viseljük? Pál ezért figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne merüljünk ki, amikor fegyelmezést kapunk, mivel bizonyosan lesz részünk benne. És ezért kapott Ézsaiás ihletést, hogy leírja a buzdítást nekünk, hogy várakozzunk Jehova ítéletére, még ha minden veszni is látszik.

Ha elfogadjuk ezt, abba a helyzetbe kerülünk, hogy felfogjuk, amit az Ézsaiás 30. fejezete valójában jövendöl, és amiért Isten ezt mondta: "könyvbe jegyezd fel, hogy meglegyen egy bizonyos eljövendő napig, tanúságul időtlen időkre." Mivel a próféciának tanúságul kellene szolgálnia egy eljövendő eljövendő napig, és mivel a szellemi Izrael számára íródott, pontosan mit láttat velünk? Ez vezet el témánkhoz, az Őrtorony közelgő összeomlásához.

"Jaj a makacs fiaknak
-- ez Jehova kijelentése" 

Az Ézsaiás 30:1 nem az első hely, ahol Isten "jaj"-t mond népére. Valójában az Ézsaiás minden fejezete a 28-tól a 31-ig hasonlóan kezdődik. Az Ézsaiás 28:1 ezt mondja: "Jaj Efraim részegesei büszke koronájának..." Az Ézsaiás 29:1-ben ezt olvassuk: "Jaj Árielnek, Árielnek..." Az Ézsaiás 31:1 szerint "Jaj azoknak, a kik Egyiptomba mennek le, ... és Jehovát nem keresik!"

Az Ézsaiás 30:1 egészében ezt mondja: "Jaj a makacs fiaknak -- ez Jehova kijelentése, akik hajlanak arra, hogy tervet vigyenek véghez, de nem tőlem valót, és hogy italáldozatot öntsenek ki, de nem az én szellememmel, csak hogy bűnt bűnre halmozzanak; akik meg se kérdezve a számát útnak indulnak, hogy lemenjenek Egyiptomba,"

Jehova "fiainak" szabad hozzáférése van Atyjuk tanácsához, de makacsul elutasították, hogy bízzanak Isten bölcsességében. Ehelyett azt színlelték, hogy Isten útja szerint teszik a dolgokat, miközben ugyanakkor saját erejükben és emberi szövetségekben bíztak. Ahogy a szövegösszefüggés mutatja, ennek a fejleménynek jóval távolabbi hatása van, mint csupán az ókori Izrael. A végső beteljesedés Isten ítéleteinek leleplezésekor történik a dolgok rendszerének vége során. Ahogy a 8. vers mutatja, ez Isten tanúságaként szolgál a jövőre, időtlen időre.

Összehasonlíthatók Jehova modernkori tanúi Izraelnek ezekkel a makacs fiaival? Sajnos igen. "Tervet viszünk véghez," abban az értelemben, hogy kimutatjuk vágyunkat Isten imádata iránt; de felajánlásunk nincs szükségszerűen összhangban Isten szellemével. Az "italáldozat kiöntése" ("szövetség kötése", Károli) -- egyértelműen nem Jehova szellemével -- látható az Őrtorony Társulat gusztustalan NGO tevékenységéből [LINK], és hogy felhasználta az Ébredjetek!-et a globalizmust támogató propaganda terjesztésére.

Nyilvánvalóan, a Társulatot képviselő jogászok szintén "hátsó szobában" kötöttek alkut politikai képviseletekkel azért, hogy előmozdítsák az Őrtorny érdekeit bizonyos országokban. Például a '90-es évek végén az Őrtorony jogi elismerését megtagadta a bolgár kormányzat, mert értesültek, hogy az Őrtorony kényszeríti tagjait a vérátömlesztés visszautasítására, kiközösítéssel fenyegetve őket. Nos, a jogászok kompromisszumra jutottak. A bolgár kormány megadta a jogi elismerést az Őrtoronynak és a "lelkiismereti szolgálatmegtagadó" státuszt és viszonzásul az Őrtorony beleegyezett, hogy nem közösíti ki azokat a bolgár tanúkat akik vérátömlesztést fogadnak el. [LINK]

Más ügyekben is születtek kompromisszumok jogi előnyökért, mint például a szavazás és az alternatív katonai szolgálat kérdésében. Ez a hajlandóság az "alkudozásra" hitbéli dolgokban azt mutatja, hogy Jehova Tanúi modern kori szellemi vezetőire és szóvivőire jól illik a prófécia jellemzése, mint "akik hajlanak arra, hogy tervet vigyenek véghez, de nem tőlem valót." Látva a készséget a kompromisszumra az Őrtorony saját érdekei védelméért, mit feltételezhetünk, hogy fog reagálni a Társulat, amikor a saját maga semmivé válásával fog szembenézni? Tényleg, mi hogyan fogunk reagálni?

Az uralkodó nézet Jehova Tanúi közt csakugyan az, hogy Isten meg fogja védelmezni szervezetét a világra eljövő csapástól. Elképzelhetetlen számunkra, hogy a Társulat lehetne Jehova haragjának tárgya. Mégis, az Ézsaiás 30:25 megjövendöli, hogy Isten felépülést biztosít népének, de csak a katasztrófa után, "a nagy öldöklés napján, amikor a tornyok leomlanak." A 26. vers ezt mondja: "azon a napon, amelyen Jehova bekötözi népének törését, sőt a verése miatti súlyos sebet is meggyógyítja."

Mivel Jehova Tanúi Isten népének tartják magukat, fel kell ismernünk, hogy a prófécia -- mely leírja a "népe" törését és súlyos sebesülését -- nem más, mint Isten ítélete ellenünk. De az Őrtorony bibliamagyarázói úgy döntöttek, hogy vakok maradnak az ilyen isteni ítéletekkel kapcsolatban. Úgy tűnik, inkább fenntartják azt az illúziót, hogy az Őrtorony Isten tökéletes szócsöve és hogy Isten valahogy köteles nekünk adni dicsőségét, ahelyett hogy megértenék, hogy mi mint szervezet Jehova nemtetszésére és fegyelmezésére számíthatunk.

Az Őrtorony Társulat vezetősége megkérdőjelezhetetlenül olyannak bizonyult, mint a makacs "fiak", makacsul ragaszkodva idejétmúlt, pontatlan prófécia magyarázatokhoz, annak ellenére, hogy fel kellett ismerniük, hogy ezek a tanítások hibásak. Szintén süket fülekre találtak azok a panaszok, amelyek az Őrtorony veszedelmes eljárásmódjai miatt jutottak el hozzájuk, különösen a gyermekmolesztálási üggyel kapcsolatban. És mint említettük, a Jehovába vetett bizalmat a nemzetekkel való "egyezkedésekre" és "kompromisszumokra" cserélték fel.

És mint ha ez nem volna elegendő ok Istennek, hogy súlyos csapással sújtsa népét, a szervezet egyre inkább az elnyomáshoz folyamodik. Annak érdekében, hogy fenntartsák a hazugságot és a gyülekezetek feletti ellenőrzést, a helyi vének időnként szörnyű katolikus inkvizítorokhoz vagy a modern kori tálibokhoz hasonlóan tevékenykednek. Sok becsületes és őszinte keresztény válik bírói eljárás vádlottjává pusztán azért mert megkérdőjelezni az Őrtorony tanításainak vagy eljárásmódjainak jogosságát.

Mint az ókori zsidó rendszer, akik megpróbálták elhallgattatni Jehova prófétáit, a Társulat szintén hajlamos elnémítani bármilyen javaslatot, hogy Jehova ítéletét talán ránk lehet alkalmazni. Ezért mondja Isten a továbbiakban makacs fiainak: "Mert lázongó nép ez, hazug fiak, fiak, akik nem akarják hallani Jehova törvényét, akik azt mondják a látóknak: 'Ne lássatok', és a látnokoknak: 'Ne lássatok nekünk igaz dolgokat. Beszéljetek nekünk hízelgéseket, lássatok megtévesztéseket'."

Miközben szinte mindegyik bibliai próféta nyíltan megjövendölte, hogy a szellemi Izrael Isten ítélete alá fog kerülni, az Őrtorony Társulat elhatározta, hogy a prófétai látomások minden negatív vonatkozását a kereszténységre alkalmazza vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ilyen kijelentéseket. Tényleg "hazug fiak"! Azt mutattuk ki, hogy vonakodunk meghallani Jehova törvényét ebben a dologban. A "látnokok" azok, akik "látják" a prófétai látomások pontos értelmét, melyeket Jehova eredetileg a bibliai látnokoknak és prófétáknak adott. De mint ahogy a zsidók nem voltak fogékonyak, mi akarjuk elfogadni Isten tanácsát mely az írásokban találhatók. Jobban szeretünk "hízelgő beszédet" hallani arról, hogy micsoda "szellemi paradicsomban" élünk és Jehova hogy megdicsőíti az ő úgynevezett 'látható szervezetét'. Jehova köteles kemény fegyelmezéssel bánni makacs fiaival, hogy ráébressze őket bolondságukra.

Mivel mint szervezet nem fogadjuk fenntartás nélkül Isten szavát, egészen valószínű, hogy amikor a rendszer összeomlik és a zsarnokság napja elkezdődik az Őrtorony elkeseredetten próbálja majd megmenteni magát "lemenve Egyiptomba", ahogy az volt a múltban, világi forrásokból keresve a segítséget. Ez egy újabb tragikus bizonyítéka a "bűnt bűnre halmozásnak"

Ezen bizonyítékok fényében nyilvánvaló, hogy a legfontosabb dologgá vált a szervezet számára, hogy állandósítsa magát mint szervezet. Ironikus, de minél 'sikeresebbé' válik az Őrtorony, annál sebezhetőbbé válik. Ez azért van így, mivel egy hatalmas kiadói szervezet, mint amivé az Őrtorony Társulat is vált az elmúlt évtizedekben, életfontosságúan kötődik a dolgok rendszerének folytatódó stabilitásához a munkájuk bevégzése érdekében. Egy újabb világháború, globális gazdasági válság vagy pénzügyi összeomlás, statárium bevezetése a belföldi terrorizmus vagy egy világméretű diktatúra miatt, súlyos perek az Őrtorony ellen vagy ezek és más előre nem látható nehézségek kombinációja, szélsőségesen nagy nyomás alá helyeznék az Őrtorony Társulatot. Szükségszerűen, amikor nyomás alá kerülünk, akkor derül ki, hogy igazán bízunk-e Istenben vagy sem.

"Ezért olyan lesz nektek ez a vétek,
mint egy már-már leeső, megrepedt faldarab,
egy kitüremkedés a magasba nyúló falon"  

Isten prófétája folytatja leírását: "Azért így szól Izrael Szentje: "Mivel megvetitek ezt a szót, és a csalásban meg a csalárdságban bíztok, és arra támaszkodtok, ezért olyan lesz nektek ez a vétek, mint egy már-már leeső, megrepedt faldarab, egy kitüremkedés a magasba nyúló falon, amely hirtelen, egy pillanat alatt leomolhat.""

Miközben nem tudjuk pontosan megmondani, mit tár fel a jövő, megítélhetjük az Őrtorony vezetőség múltbeli teljesítményéből, hogyan reagálhatnak amikor súlyos csapással szembesülnek. A próféciával összhangban, bármilyen politikai vagy gazdasági befolyás melyet a Társulat szerzett magának a világban, nem védi meg a teljes és végleges összeomlástól a szervezetet a közeli jövőben.

Bizonyos, hogy az 1914-es tanítás, melyhez az Őrtorony kitartóan ragaszkodik a hibásságát igazoló hegyként tornyosuló bizonyítékok ellenére és mely a szervezet prófétai alapja, azonnal össze fog omlani Jézus Krisztus valódi jelenlétekor. Az Őrtorony téves bibliai magyarázatai erős falként épültek fel, melyre ostoba módon támaszkodunk. De semmilyen dogmatizmus vagy jogi manőverezés nem képes megtámasztani az Őrtorony falát, ami leomlásra van ítélve.

Jehova Tanúi modern kori története meggyőzött sokunkat, hogy az Őrtorony Társulat mindig győzni fog. Amikor Jehova Tanúit üldözték a múltban, mindig volt számunkra hely ahová menekülhettünk. Gyakorta találtunk enyhülést a kormányzatok alkotmányára hivatkozva, melyekben jogi biztosíték volt a vallásszabadságra. A mai napig az Őrtorony jogi osztálya keresi a vallásszabadság lehetőségeit Jehova Tanúi érdekében. A szervezet támogatást jelentett Jehova Tanúinak a nyomor vagy szerencsétlenség idején is. Kezdtük feltételezni, hogy a szervezet mindig az igazságot szólja és tanítja és helyesen cselekszik. Így, természetesen, kezdtünk Őrtorny Társulatra támaszkodni, mintha védőfal lenne körülöttünk. De bármely emberi intézményben bízni, különösen olyanban mely azt állítja, hogy Jehova látható szervezete, súlyos hiba. A példa amit megvizsgáltunk, hogy a zsidók miként bíztak a zsidó rendszerben, elegendő bizonyíték kell hogy legyen.

Kevés a kétség afelől, hogy minden, amit Isten "földi" szervezetének nevezünk, a tanításaival és eljárásaival, valamint a Társulat fizikai infrastruktúrájával együtt, a prófécia által pusztulásra van ítélve. Mivel azonban tévesen egy szervezetben bíztunk, nem pedig Jehovában, a prófécia folytatódik, és elmondja a végeredményt: "És össze fogják törni, ahogy a fazekasok nagy korsóját törik össze, kíméletlenül darabokra zúzva, úgyhogy nem találni találni törmelékei között olyan cserépdarabot, amellyel tüzet lehetne kaparni a tűzhelyből vagy vizet lehetne merni a mocsaras helyről."

Igen, Jehova "földi" szervezete darabokra lesz zúzva!

Jehova Tanúi talán jobban szeretnék azt hinni, hogy ez a prófécia nem alkalmazható Isten modern kori Izraelére, és a hozzá tartozó Őrtorony Társulatra, de a következő vers megmutatja, hogy valójában igenis alkalmazható. Az Ézsaiás 30:15 ezt mondja: "Mert ezt mondta a legfőbb Úr, Jehova, Izrael Szentje: "Visszatérés és megnyugvás által nyertek megmentést. Erősségetek abban mutatkozik meg, hogy nyugodtak maradtok és bizakodók vagytok." De ti nem akartátok."'

Jehova kijelentésével összhangban annak érdekében, hogy kegyelmet és megmentést kapjunk amikor a nyomorúság eljön ránk, zavartalannak kell maradnunk és egyszerűen Istenben kell bíznunk. Nem kétséges, Jehova Tanúi feltételezik, hogy természetesen ezt fogjuk tenni.

Megkérdezhetjük: milyen alapja van a kereszténységnek, hogy bízzon Jehova megmentésében? Semmilyen. Így hát azok, akiktől Jehova elvárja, hogy bízzanak benne, nem lehetnek mások, mint Jehova Tanúi. De a próféciával összhangban azok, akiket Jehova kész lenne megmenteni, nem fognak bízni benne amikor az idő elérkezik. Kétségtelen, hogy a saját erőnkben kezdtünk bízni, valamint emberi szervezetekben és intézményekben. Ámde semmilyen emberi szervezet nem nyújthat majd segítséget Isten haragjának forrósága idején. Az eredmény az lesz, hogy "Ezer fog remegni egynek a dorgálásától; ötnek a dorgálásától menekültök, mígnem úgy maradtok, mint a pózna a hegy tetején, és mint jel a dombon."

Micsoda magasztos látvány lesz, amikor Jehova büszke népe megrémül a zsarnoki ellenségtől. Csak egy ilyen megalázó tapasztalat fogja biztosítani a körülményeket, ami által térdre esünk és felismerjük, hogy soha ne várjunk túl sokat Jehovától vagy ne színlelve szolgáljuk őt. De mivel Jehova célja kapcsolódik az ő felkent gyülekezetéhez, remegésünk az ellenség előtt kötelezi Jehovát, hogy felkarolja megfegyelmezett népe ügyét.

Az ítélet során kényszerítve leszünk, hogy teljes vallomást tegyünk Isten előtt minden bűnünkről és bolond dolgunkról amit tettünk, mint szervezet és egyénenként is. És Jehova Tanúinak könyörögni kell majd Istenhez kegyelemért a hatalmas szégyen miatt, melyet szent nevére hoztunk. Ezért folytatja így a 18. vers: "És ezért várni fog Jehova, hogy kegyes legyen hozzátok, és ezért felkel, hogy irgalmazzon nektek."

Minden embernek hamarosan meg kell tanulnia a fájdalmas leckét, miszerint Jehova Isten ennek a világnak az igazságos Szuverénje. A rémálom, amellyel hamarosan szembe kell néznie a világnak, minden kétségen felül bizonyítani fogja, hogy az embereknek egyszerűen nincs kellő bölcsességük, hogy uralkodjanak maguk felett.

Végül Jehova Tanúinak azt is meg kell tudniuk, hogy Jehova olyan Isten, amilyennek ezideig nem ismertük. Igaz, hogy értelmünkkel már felfogtuk, hogy Jehova az Isten. De időnként úgy élünk, mintha nem lenne az. És mivel Jehova rejtve marad előttünk mindaddig, míg az ítélete láthatóvá nem lesz, hajlamosak vagyunk a magunk tanácsát követni és saját megértésünkben valamint erőnkben bízni. Szervezeti utunk a megváltásra nagyon rutinszerűvé vált. A saját magunk választotta út végeredménye a saját kudarca lesz, amiből csak irgalmas Istenünk menthet meg. 

Arról, hogyan fogadjuk Jehova szigorú fenyítését és utasítását, ezt jövendöli a 22. vers: "És beszennyezitek majd ezüstből készült faragott képmásaid borítását és öntött aranyszobrod testhez álló ruházatát. Kiszórod őket. A havivérzéses asszonyhoz hasonlóan ezt mondod neki: "Merő szenny!""

Pál apostollal összhangban az emberek között magasztos dolog utálatos Jehova előtt. Az ítélet során Jehova ismertté teszi utálatát, így soha többé nem fog Jehova népe bolondul felmagasztalni semmiféle úgynevezett "földi" szervezetet arra a magasztos szintre, ahol most az Őrtorony van. Mihelyt eldobjuk a tisztátalan dolgokat melyek botlásunkat okozták és mihelyt elfogadjuk Jehovát mint Nagy Oktatónkat, akkor, és csakis akkor Isten elhozza az igazi felszabadulást, kitöltve teljesen a szellemi paradicsom rég várt áldását.

Igazából ez lesz az, amikor Jehova választottjai 'oly tündöklően fognak fényleni Atyjuk királyságában, mint a nap.' Azért, mert Jehova személyesen tölti ki szent szellemét közvetlenül mindegyikükre. Az eredmény ragyogó új világosság lesz és új szellem mindegyikükben, olyasmi amit még egyikünk sem tapasztalt vagy képzelt azelőtt.

Az Ézsaiás 30:26-ban Jehova megmutatja az a jövőben kinyilatkozó igazság fényét a szó szerinti fénnyel összehasonlítva. Ezt olvassuk: "A telihold fénye olyan lesz, mint az izzó nap fénye, és az izzó nap fénye is hétszerte erősebb lesz, olyan, mint a hétszeres nappali fény, azon a napon, amelyen Jehova bekötözi népének törését, sőt a verése miatti súlyos sebet is meggyógyítja."

"Ha majd Sion népe Jeruzsálemben lakik,
semmiképpen sem fogsz sírni." 

A Bibliában feljegyzett történetek Jehova ókori Izraellel kapcsolatos bánásmódjáról azt mutatják, hogy gyakran a szigorú fenyítés az egyetlen mód, ahogyan Isten elérheti népének szívét. De afelől is nyugodtak vagyunk, hogy habár Jehova nem ad felmentést a megérdemelt büntetés alól, ő azután "jó és kész a megbocsátásra."

A legbátorítóbb, amit Ézsaiás próféta mond: "Ha majd Sion népe Jeruzsálemben lakik, semmiképpen sem fogsz sírni. Ő kegyes lesz hozzád kiáltásod hangjára; mihelyt meghallja, válaszol neked."

Nem kellene feltételeznünk, hogy bárki megmenekülésben részesülhet, hacsak előbb nem kerülünk szörnyű és tehetetlen helyzetbe, hogy ezáltal legyünk kényszerítve Jehovához kiáltani kegyéért. Valójában Isten felkészítette a hitünket hogy képes legyen kiállni a tőle jövő súlyos csapást, így végül megengedheti nekünk, hogy belépjünk királyságába.

Ez visszavisz minket Pál leveléhez melyet eredetileg a hébereknek írt. Talán most már jobban megérthetjük miért figyelmeztette az apostol a keresztényeket, hogy ne vonakodjanak a félelmetes égi Sion Hegy előtt állni. Isten valódi városa az égben van, nem a földön. A Héberek 12:18 elmondja: "Mert ti nem a megtapinthatóhoz, a tűzzel lángra lobbantotthoz, sötét felhőhöz, sűrű sötétséghez és fergeteghez járultatok".

Ha nincs megmaradó városunk itt a földön, mely látható vagy "érzékelhető", ahogy Pál mondta, akkor félrevezetjük magunkat, ha bármiféle látható "földi" szervezet feltételezett állandóságában bízunk. Ahogy a Zsoltárok 127:1-ben olvassuk: "Ha Jehova nem építi a házat, Hiába fáradoznak az építők. Ha Jehova nem őrzi a várost, Hiába virraszt az őr."

Nem, az Őrtorony Társulat eljövendő összeomlása nekünk, mint Jehova Tanúinak nem a hitünk véges végét jelenti majd: ez az igazság pillanata lesz hitünk számára, a szükséges tűzpróba. Ez fogja jelezni számunkra Jehova félelmetes ítéletnapjának kezdetét és a nagyon szükséges fenyítéssel és megalázással fog szolgálni a szervezet vezetőségének. Valamint a számunkra szükséges fegyelmezéssel is fog szolgálni és kiigazítja téves nézeteinket, valamint téves bizalmunkat egy olyan rendszer állandóságában, amelynek csak egy rövid szerep jut Jehova szándékában, ugyanúgy ahogy a zsidó imádati rendszerrel is volt egykor.

És a legvégső ok, hogy előre tekintsünk az Őrtorony Társulat eljövendő összeomlására, hogy ez fogja lehetővé tenni Jehovának, hogy véglegesen és teljesen mértékben igazolja magát, mint Isten és Megmentő.

---

Hét kérdés a Jehova Tanúi Egyházához:
ISTEN KIRÁLYSÁGÁT 1914-BEN IKTATTÁK BE? 
Carl Olof Jonnson kiegészített írása


1. Ha az Úr Jézus 1914-ben “ült le” Jehova Isten trónjára, illetve akkor “iktatták be” oda a mennyben, miért mondhatta már az első században ezt János apostolnak: “Aki győz, annak meg fogom engedni, hogy leüljön velem a trónomra, ahogy én is győztem, és leültem az én Atyámmal a trónjára.” - Jelenések 3:21, ÚV?
Kérdés: Ha Jézus Krisztus már János apostol idejében Jehova Isten égi dícsőséges trónjára ült a mennyben, akkor hogyan ülhetett (illetve lehetett “beiktatva”) a trónra 1914-ben? 
2. Lehet-e úgy értelmezi, hogy Jézus csak egy korlátozott értelemben, egyedül a keresztyén gyülekezet felett uralkodva, ült a trónra 1914 előtt, viszont 1914-ben neki adatott “a világ királysága” (Jelenések 11:15)? Akkor miért János apostol már az első században megírta és elküldte köszöntéseit “Jézus Krisztustól, aki a “Hű Tanú”, az elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak uralkodója”. - Jelenések 1:5, ÚV?
Kérdés: Ha Jehova Isten fia, az Úr Jézus Krisztus már János apostol idejében a “föld királyainak uralkodója” volt, hogyan adhatták neki a “világ királyságát” csupán 1914-ben? 
3. Lehet-e úgy értelmezni, hogy Jézus Krisztus 1914-es trónra emelése azt jelenti, hogy ezután “hatalom adatott neki az uralkodásra”, hatalom az uralkodás megkezdésére? (Lásd például az Örökké élhetsz paradicsomban a földön című könyv 141. oldalát.) Az Úr Jézus azonban feltámadása után igen hamar azt mondta tanítványainak: “Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön”. - Máté 28:18, ÚV
Kérdés: Ha az Úr Jézus Krisztusnak adatott “minden hatalom az égben és a földön” már feltámadásakor, akkor hogyan kaphatott ilyen uralmat vagy hatalmat 1914-ben? Nem kaphatott több hatalmat, mint a minden hatalom, amit már megkapott. Nem igaz? 
4. Ha az Úr Jézusnak adatott “minden hatalom” feltámadásakor, lehet-e úgy magyarázni, hogy Jézus Krisztus 1914-ig nem kapott jogot, hogy hatalmát használja a nemzetek ellen, de ekkor megadatott számára a jog, hogy összetörje őket? Jézus Krisztus azonban már az első században ezt mondta a kisázsiai Tiatíra gyülekezetének: “Aki pedig győz, és mindvégig megtartja tetteimet, annak hatalmat adok a nemzetek fölött - és vasvesszővel tereli majd az embereket, és mint az agyagedények, darabokra törnek -, ugyanúgy, ahogy én is kaptam az Atyámtól,” - Jelenések 2:26, 27, ÚV
Kérdés: Ha az Úr Jézus már János idejében megkapta a hatalmat a nemzetek felett, az összetörésükre való hatalmat is ideértve, akkor hogyan adathatott neki ilyen hatalom 1914-ben? Az igaz, hogy János idejében nem törte össze a nemzeteket, de 1914-ben így tett? 
5. Ha az Úr Jézus leült Jehova Isten jobbjára és egy magasabb pozíció adatott neki feltámadásakor (Efézus 1:20-23), lehet-e a Zsidók 10:12, 13-at úgy idézni, hogy Jézus 1914-ig nem kezdte gyakorolni hatalmát? Ebben a versben az szerepel, hogy Jézus feltámadásakor leült Isten jobbjára, de “attól fogva vár, míg oda nem helyezik ellenségeit zsámolyul a lábának ." Lehet-e azt mondani, hogy ez a "várakozás" 1914-ben szűnt meg, amikor Jézus uralkodni kezdett? 
Kérdés: Vajon Jézus ellenfeleit zsámolyul helyezték az ő lábához 1914-ben? Mindenki tudja mit jelent a zsámoly és ha valaki rajta tartja a lábát. Vajon az Úr Jézus ellenségei ebben a megalázó helyzetben vannak? Akkor miért teszik azt amit csak akarnak? 
6. Véget ért a nemzetek meghatározott ideje 1914-ben?
Kérdés: Hogyan végződhetett a nemzetek ideje 1914-ben, amikor a nemzetek nem csak túlélték azt az évet, de a számuk meg is háromszorozódott azóta? A tény az, hogy a mai nemzetek többsége számára a földön az idő 1914 után kezdődött és korlátlanúl azt tették és tesznek amit csak akartak. Hogyan érhetett véget az idejük akkor 1914-ben? 
7. Vajon a Biblia időrendi sorrendje szerint elöszőr Jézus Krisztus dicsőséges második jelenléte várható és azután a jelek, vagy ellenkezőleg, előszőr a jelekről beszél a Biblia és azután Krisztus dicsőséges második jelenlétéről: "Hasonlóképpen ti is amikor látjátok mindezeket (a jeleket) tudjátok meg, hogy ő (Krisztus) közel van, az ajtóknál (Krisztus közel, de még nem itt)". 
Kérdés: A Máté 24:27-33 szerint mit fognak mutatni a jelek, azt, hogy az Úr Jézus Krisztus már eljött valamikor a jelek elött (1914-ben?), vagy hamarosan el fog jönni a jelek után? Melyik tehát a bibliai sorrend: eljövetel és a jelek, vagy jelek és az eljövetel?


Ha Jehova tanúinak vezetői képezték volna a hű és bölcs szolgaosztályt, felmerül az a kérdés, hogy tényleg...
Hűek voltak-e és ... bölcsek???
cikk mjt lista
Az Úr Jézus a következőket mondotta: "a gyümölcseikről fogjátok felismerni ezeket az embereket" (Máté 7:20)
Az Úr Jézus azt tanította, hogy "Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett." (Ap. Csel. 1:7).
Lássuk, hogyan sáfárkodtak vagy, hogyan szolgáltak ezzel a tanítással, olyan személyek akik magukat "hű és bölcs szolgáknak" tituláltak, például Az Őrtorony Társulat illetékeseinek évszámai a Csel 1:7 “FÉNYÉBEN”, vagyis hogyan hagyták az Őrtorony Társulat illetékesei figyelmen kívűl ezen Krisztusi IGAZSÁG ÉS VILÁGOSSÁG kristály-tiszta vizét, engedve a saját eszük hóbortjainak, vagy a Nagy Babilonból jött értelmezéseknek. De említhetnénk más vallások, hasonló esetét is, pl. az Adventista Egyház (Wiliam Miller - E. G. White asszony esetét) is, időhiány miatt mégis megállunk "Az Őrtorony Társulatnál", mert ez kimagaslik a többi rossz példa közül.
1798 - Ez a dátum a Jelenések 12. fejezetében említett 1260 nap végeként volt megadva, mint az utolsó napok kezdetének dátuma [Three Worlds/Három Világ, 114 old. 1877-ben kiadott, Barbour és Russell közösen kiadott munkája]. Később, körülbelül 1889-ben, ez a datáum 1799-re lett változtatva. 
1799 - Ez a dátum az utolsó napok kezdeteként lett elfogadva az Őrtorony Társulattól, mely szerint Napóleon eltávolította a Pápát és véget vetett a Dániel 7:25; 12:7; Jelenések 11:1-3 versekben említett 1260 napnak. [WT Jan-Feb 1889 [repr p1093]. SiS2 p256. SiS3 p58,63,64.] 1930-ban az Őrtorony Társulat felváltváltotta a korábbi 1799-et 1914-el.
1829 - Ez a dátum a Dániel 12:11-ben említett 1290 nap végeként lett elfogadva az Őrtorony Társulattól (i.e. 539-tol számítva), mint William Miller mozgalmának kezdete. [SiS3 p84, SiS7 p40, 60, 163. Our Lord's Return/A mi Urunk visszajövetele, 27 old. 1929-ben kiadott írás, J. F. Rutherford munkája]. 1930-ban e dátumot elhagyták.
1844 - William Miller szerint a világ vége, Russel szerint a 30 éves próbaidő kezdete, amely megfelel Jézus élete 30 évének a születésétől a megkeresztelkedéséig. [SiS2 p240.] Elhagyták. 
1846- A Dániel 8:14-beli 2300nap, G. Storrs és mások elhagynak hamis tanításokat, a szentély megtisztítása. A protestáns egyházak közötti evangélikus szövetség kezdete, amit spiritisztának minosítettek. [SiS3 p108, SiS7 p163.] Ez a dátum 1930-ban el lett hagyva
1873 - Az emberiség 6000 éves történelme befejeződik, a hetedik évezred kezdete. A Jelenések évezrede, az Úr napja. [Lásd SiS2 előszó, p39.] E tanítás 1930-ban el lett hagyva az Őrtorony Társulattól. (Az Őrtorony Társulat az emberiség 6000 éves történelme befejezésének új dátumát 1975-re változtatta 1943-ban, de nem hivatalos prófétai dátum egészen 1966-ig, a Life Everlasting könyvvel.) 
1874 - Krisztus láthatatlan (vagyis második) jelenlétének kezdete. Russel legfontosabb dátuma. [Three Worlds p175, SiS2 p170, Our Lord's Return p27, Proclaimers p133 lábjegyzet.] Egészen 1904-ig Russell úgy vélte, hogy ez az évszám jelezte Armageddon kezdetét. [WT 1/15/92 p21-3 [repr p1355]. SiS2, p101.] 1930-ban elhagyva. [2.sz. lábjegyzet] WTS állítása szerint tanítás 1943-ban elhagyva
1875 - A nagy jubileumi ciklus vége. Az Őrtorony Társulat korai állítása szerint a Dániel 12:12-ben említett 1335 nap vége. A szentek láthatatlan feltámadása megkezdődik. (Megjegyzendő, hogy az 1875-ös bibliai év Russell szerint 1874 októberében kezdödött.) [Three Worlds p108.] A láthatatlan feltámadás kezdete 1875-ről áthelyezve 1878-ra 1881-ben.
1878 - Az evangéliumi kor vége, a szentek elragadtatása. [Three Worlds p68; Proclaimers p632; Divine Purpose p19.] A tanítás elhagyva 1878 után.
1878 - A halott szentek mennyei feltámadása. Isten kegyelme visszatér a zsidókhoz. Isten Királysága megkezdi a hatalom gyakorlását. [WT Oct 1879 [repr p39]. SiS2 p101. SiS6, p663. Millions (1920) p27-8.] Tanítás elhagyva 1930-ban.
1881 - A szentek, többek között Russel és a Bibliakutatók, elragadtatása. [. WT Jan 1881 [repr p180], Dec 1880 [repr p172], compare May 1881 [repr p224].] Tanítás elhagyása 
1881 - A 144.000-nek szóló magas elhívás lezárása. Az Őrtorony Társulat korai állítása szerint Nagy Babilon bukása. [Proclaimers p632] 1922-ben váltás az 1918-as évszámra. A magas elhívás lezárása, késöbb 1935-re változtatva. 
1910 - A szentek elragadtatásának várható ideje, a gizai nagy piramis folyosójának méreteire alapozva. [SiS3, p364, 1910 elött kibocsátott példányok.] Természetesen 1910 elhagyása. 
1914 - E világ vége, Krisztus szó szerinti visszatérése, Armageddon vége, az elragadtatás lehető legkésőbbi éve. A zsidó nép várhatóan visszatér Isten kegyébe. Igaz tanításnak tekintve egészen 1914 végéig, de 1912-őt követően 1915-re változtatva egészen 1914 augusztusáig (első világháború kezdete, amely az Őrtorony Társulat vélekedése szerint valamilyen formában beteljesíti az 1914-el kapcsolatos próféciákat).
1914 - Krisztus láthatatlan visszatérése és királyi uralkodásának kezdete, az utolsó napok vége. A WTS által képzelt pogányok idejének vége, szerintük láthatatlan módon lejárt a pogányok ideje, viszont a WTS is és a világon mindenki más láthatja hogy ezek ideje nem járt le mert ezek korlátlanul azt tesznek amit akarnak. Jelenleg is érvényes tanítás. 1922-től kezdve Krisztus uralkodásának kezdete, 1930-tól kezdve láthatatlan jelenlétének kezdete, (amely korábban 1874 volt). [2.sz. lábjegyzet] Egészen a közelmúltig a WTS az tanította, hogy egyesek azok közül, akik látták az 1914-es eseményeket még mindig élni fognak, hogy lássák a világ végét. Ezen 1914-es generáció tanítását 1995 novemberében hatálytalanították. [Lásd WT 11/1 1995 p17.] A Teremtő ígérete arra vonatkozóan, hogy a világ vége eljön mielőtt az 1914-es generáció kihalna már nem olvasható az Ébredjetek! Tartalomjegyzéke felett (p4) Ébredjetek! 11/8 1995. Az elképzelés, hogy a Máté 24:34-ben említett generáció specifikus egyénekre vonatkozna már érvénytelen. 
1915 - Russell szerint a világ vége. kb. 1912-től az első világháború kezdetéig, amikor felváltotta az 1914-es év, mivel 2520 év i.e. 606-tól számítva 1915-ben végződik és nem 1914-ben. Arról a tényről, hogy nem volt nulla év megfeledkezett, amikor bizonyos események 1914-ben elkezdődtek. 1943-ban az elképzelés, amely szerint Jeruzsálem pusztulását i.e. 606-ról i.e. 607-re kell áttenni hivatalosan elfogadva. (Az a tény, hogy a bibliai kronológia szerint Jeruzsálem i.e.587-ben pusztult el nem zavarja az Őrtorony idoszámítását.) Az évszám elvetve az első világháború kitörésekor. 
1918 - A hamis vallás és azon belül különösen a kereszténység pusztulása. Démonok hatolnak be a klérus - a disznó osztály - elméjébe előidézve olyan dolgok cselekvését, amellyel kivívják a nép haragját, akik viszont elpusztítják őket. Ilyen formán az egyháztagok millióit pusztítja el Isten. [SiS7 p128, 485.] Tanítás természetesen elhagyva 1918 után, de a dátum fenmarad.
1918 - Babilon bukása, 144.000 elhívásának befejezése. A Tanúk még mindig ezt az évet tartják a Nagy Babilon, minden hamis vallás, bukásának. [lásd Jelenések csúcspontja közel p260, amely ezt írja: ilyen módon a Nagy Babilon 1919-re leomlott). Ma is érvényes tanítás. A magas hívás lezárása késöbb 1935-re lett változtatva az Őrtorony Társulattól.
1919 - A Bibliakutató/Őrtorony mozgalom kiválasztva Krisztus által, hogy a kommunikáció kizárólagos csatornája legyen Isten és emberek között. Ma is érvényes tanítás, ezek szerint 1919-ig emberi szemszögből történtek a tévedések, tehát az 1914-felől mondott dolgok tévedések maradványa lehet. De mi van az 1914 után mondott hatalmas méretű tévedésekkel?
1920 - Világméreű anarchia, minden földi kormányzat összeomlása és bukása. [SiS7 p258.] Természetesen elhagyva 1920 után. 
1925 - Az ókor férfiainak (a Zsidók 11. fejezetében felsorolt hithösök) feltámadását 1925-re jósolták, amit közvetlenül követni fogja a világ vége. A Királyság létrehozása Palesztinában. [SiS7 p128, Millions p88,97.] Határozott kijelentések a WT 6/15 1922; 4/1 1923 és más helyeken, úgy vélték, hogy e dátum valamilyen módon az Írásokból fakad még 1931-ben is, tehát féltek beismerni téves értelmezésüket. (Vindication I p338). Rutherford beismerte, hogy szamárrá tette magát. Igen, a Sátán buta szamara volt.
1935 - A 144.000 tagságára vonatkozó magas elhívás lezárása. E dátumtól a tanítás szerint a Jelenések 7. fejezetében említett nagy sokaság a földön és nem a mennyben fog élni. A nagy sokaság, minden Tanú kivéve a jelenleg még élő ~8000-et, nem tekinti magát felkent kereszténynek, nem született újjá, nem veszi magához a jegyeket, és nem tekinti Krisztust közbenjárónak. Örök életre számítanak a földön. [Lásd: WT 6/15 1992 p23; Proclaimers (1993) p166.] E dátum létjogosultságát kizárólag az igazolja, hogy a nagy sokaság reménységével kapcsolatos tanítás 1935-ben alakult ki. Ma is érvényes tanítás, habár sokan e dátum után is az égbe akartak menni. 
1941 - A második világháborúról úgy vélték, hogy a németek és szövetségeseik fogják megnyerni és hogy Armageddonba - Isten háborújába - torkollik. Abban az időben egy ének is volt Romániában "Armaghedonul e aici, voi oameni va-nturnati, Armaggedon itt van, emberek térjetek meg) A WT 9/155 1941 p288 ír az Armageddont megelőző hónapokról. A tanítás elhagyva 1943-ban Rutherford halálát követően, amikor az Őrtorony Társulat azt kezdte tanítani, hogy a második világháborút a béke igen rövid időszaka fogja követni. 
1951 - 1914 óta 37 év telt el, mivel Jeruzsálem i.sz. 70-ben pusztult el, 37 évvel Krisztus halála után. (WTS időszámítás). Egyes Őrtorony cikkek erőteljesen sugalmazták e párhuzamosság jelentoségét WT 11/1 1950 p407; 9/1 1950 p277; vesd össze WT 3/15 1951 p179 és 4/1 1951 p214, mindkettő rámutat arra, hogy 37 éve élünk a vég idején. Az elképzelés elhagyva az Őrtorony Társulattól (lásd az eredeti angol WT 9/1 1952 p542)
1954 - Az 1914-es generáció elméleti hossza a korábbi 30-40 éves generáció definíció szerint. [Lásd WT 9/1 1952 p542.] Tanítást felváltotta a 70-80 éves generáció 1952-ben. Generáció elképzelés a később Máté 24:34 szerinti, elhagyva (WT Nov 1, 1995).
1975 - Az emberiség 6000 éves történelmének vége a WTS idoszámítás szerint. Erőteljes utalások e világ végére, már csak napok és hónapok, de semmiképpen sem évek vannak még hátra Armageddon előtt. [Life Everlasting p26-30; WT 7/15 1967 p446-7; 8/15 1968 p499; 5/1 1975 p 285. Lásd továbbá: YB 1980 p30-31.] Tanítás elhagyva, sőt bizonyos tekintetben tagadva lett az Őrtorony Társulattól 1975 után.
1984 - Sok spekuláció tárgya a generáció maximális hosszára vonatkozóan, mivel 1914 óta hetven év telt el Zsoltárok 90:10. Lásd WT 9/1 1952 p542. (1952-es Őrtorony)
1986 - Az Egyesült Nemzetek Nemzetközi békeévvé nyilvánította, ez Tanú körökben komoly várakozásokat keltet a béke és biztonság bejelentését illetően, az 1 Th 5:3 speciális értelmezése szerint e bejelentés közvetlenül megelőzi a véget. [WT 10/1 1985 p18] elfelejtve.
1994 - Sok spekuláció tárgya a generáció maximális hosszára vonatkozóan, hasonló az 1984-hez. Lásd WT 9/1 1952 p542.
(Nem "hivatalos" tanítás kivéve az 1952-es Őrtornyot) 
2000 - A világ vége várhatóan eljön az évszázad befejezése elött. [WT 1/1 1989 p12] (a munka be fog fejeződni a mi XX. századunkban szöveg megváltoztatva a folyóirat kötetekben); [WT 10/15 1980 p31] (nagyon valószínűtlen hogy ez a világ 2000-ig eltart); [3/1 1984 p18-19] (a vég sokkal közelebb van mint [2000]"). Az új Őrtorony kötetekben néhol finoman kozmetizálják a multban kimondott és be nem teljesedett kijelentéseket .
Lábjegyzetek: Tulajdonképpen az 1798-as elképzelés része volt Barbour (Russell főnöke a "Herald of the morning" folyóiratnál) által tanított kronológiának, a pápai uralkodás i.sz. 538-ban feltételezett időpontjára alapozva, de Russell 1889-ben felváltotta ezt az évszámot 1799-el (i.sz. 539-re változott a bázis év). Az 1799-es dátum még 1929-ben is megtalálható egy Rutherford írta füzetben Our Lord's Return, de e tanítást elhagyták 1930-ban az összes korábbi kronológiai tanítással együtt a Light I. könyv kiadásával. Lásd 2.sz. lábjegyzet. 
Valamikor az 1929-es Our Lord's Return füzet és az 1931-es Vindication I megjelenése között Rutherford elutasította a Russell-nek szinte minden korábbi kronológiai tanítását és számos más központi tanítását. A Light I (1930) könyv az 1879-tól 1918-ig terjedő időszakot az előkészítés időszakának nevezi, és 1918-at nevezi meg, mint az Úr látogatásának idejét az ő templomában. 1914 lett az év, amikor Isten Krisztust a trónra helyezte, a korábbi 1874-et pedig tévesnek nevezi. Az első explicit kijelentés az 1914-től kezdődő parusiáról egy 1932 évi füzetben "What is Truth" olvasható, amely ezt írja: "A bibliai prófécia, amelyet maradéktalanul alátámasztanak a beteljesült fizikai tények, azt mutatja, hogy Krisztus második eljövetele 1914 őszén történt." Bizonyos érthetetlen ok miatt a WTS könyv "God's Kingdom" (1973), p207-9, azt állítja, hogy ez a változás 1943-ban történt, amikor a WTS kidolgozott egy új kronológiai rendszert, amelyben Jeruzsálem pusztulása már i.e. 606-ról i.e. 607-re került, hogy igazolja az 1914-es dátumot és ugyanakkor figyelembe vegye a nem létezo nulla évet. Lásd továbbá: "Hirdetők" - (Proclaimers) p133 oldalán levő mondottakat.

Nem minden az Őrtoronyban korábban fontosnak tartott dátum szerepel a felsorolásban, nem említettük azokat a dátumokat, amelyeket a korábbi kronológiából származtattak és az adott évszám előtt sokkal korábban elhagytak mint tanítást. Egy példa: az SiS7 p61, 62 ezt írja: "Palesztina teljes elnéptelenedése nem történt meg i.sz. 135-ös évig (ez megfelel a mi 1980-as évünknek), . . . Elképzelhető, hogy 1980 valami fontosat tartogat a test szerinti Izraelnek, de semmi esetre sem nekünk. 70 év telt el 1910 óta, amikor Russel pásztor nagy tanúskodást végzett a zsidó népnek a New York-I Hippodrome-ban."