William Branham "próféta" követőinek és a háromságpártiaknak a szent szellemről
Én hiszek az Atyában, a Fiúban és a szent szellemben.
Mint látjátok, a szent szellemet (Szentlelket - a Károli fordítás szerint) kicsi betűvel írtam, persze nem tiszteletlenségből. Írhattam volna nagy kezdőbetűkkel is, mivel szerintem ezt így is lehet, lelkiismereti kérdésként kezelve. De mégis kicsiny betűkkel írtam, hogy felhívjam a figyelmet egy véleményre, amely eltér bizonyos nézettől.
Van egy vallásos közösség amely William Branham pünkösdista prédikátort "prófétának" tartja, de nem akármilyennek, hanem az utolsó idők legnagyobbjának. Ennek az állítólagos prófétának egyik jellegzetes tanítása az hogy a szentháromság tana nem Bibliai tan, viszont az Úr Jézus maga az Isten.
Szerinte az Atya Fiúvá lett majd amikor az égbe tért szent szellemé vált. Ez a tanítás nem más mint az ókori idők eretnek modalista tana, amit még szabbelizmusnak és patripasszizmusnak is neveztek. Ha igaz próféta lett volna, nem tanított volna eretnek tanítást. Most nem térek ki az egész tanítására, csupán a szent szellemről írnék pár dolgot, amit régen már az mjt listán is felvetettem.
A modalisták azon tanukat, hogy az Úr Jézus a szent szellem, olyan bibliaversekkel támasztják alá mint Máté 28:20 és János 14:18. Jól értelmezik ezeket? Szerintem, nem. Lássuk miért nem?
Most az Úr Jézus szellem mint az Atya (János 4:24) és ebben a formában meg tud jelenni annak akinek meg akar jelenni, de Isten szent szelleme mégis valami más, mivel ez a szellem támasztotta fel az Ő Fiát a halálból (Róma 8:11).
Tehát, különbséget kell tegyünk abban amikor valaki az égből megjelenik szellemként és kinyilatkoztatást ad szent szellemben a prófétáknak és különbséget kell tegyünk abban amikor a Biblia úgy beszél a szent szellemről, mint az Atya Isten szelleméről.
Máté 28:20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én (szent szellemben) ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
János 14:18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok (szent szellemben).
Viszont nem lehet és nem is szabad a szövegösszefüggésből kiragadott versekkel alátámasztani valamit. Minden bibliaverset a közeli és távoli szövegösszefüggésben kell harmonikusan összeilleszteni és magyarázni.
Íme pár Bibliavers amely világosan aláássa a fenti bibliaverseknek modalista értelmezését:
János 14:16. És én kérem az Apát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17. Az igazságnak ama szellemét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
János 15:26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Apától, az igazságnak szellemét, a ki az Apától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
János 16:7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Apámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
Most a fenti leírásból, lássunk néhány fontos megjegyzést az igazságnak ama szelleméről:
1 a. Az Apától származik
1 b. Tehát az Apánál van
2. Az Úr Jézusnak kérnie kellett az Apát érte (két személyre mutat és alárendeltségre mutat az Apa és a Fia között, és ne feledjük, hogy ez már nem a földön hanem az égben történik, tehát nem csak a földön alárendelt)
3. Tehát az Apa adja (ez is alárendeltségre mutat, és szintén az égben történik)
4. Egy nagy feltételhez volt kötve, az Úr Jézus visszameneteléhez az Apához: "mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok"
5. Tehát az Isten fia, Jézus, nem volt MINDENHATÓ, szüksége volt az Apához visszatérni, őt kérni, tőle kapni és tőle küldeni. Ez arra mutat, hogy az Úr Jézus egy szolgálatot tett érte és ezt szolgálata fejében kapta
6. Miután az Úr Jézus megkapta, elküldheti: "elküldöm azt ti hozzátok (saját magát küldte?)", de tulajdonképpen az Apa küldi a Fia nevében, úgy ahogy én kérhetném az apámat, János bácsit, hogy küldjön pénzt Pistuka koldusnak, az én nevemben: a pénzt én küldtem, de tulajdonképpen az apámé volt és ő is küldte el, másvalaki által és végérvényesen nem hazugság, mert mindaz ami az apámé, az enyém is tulajdonképpen:
János 14:26. Ama vígasztaló pedig, a szent szellem, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
János 16:13. De mikor eljő amaz, az igazságnak szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Most tegyünk egy kis kitérőt, hogy visszaemlékezzünk egy fontos igazságra éspedig arra, hogy az Atya Isten szellem (János 4:24), az Úr Jézus is életet adó szellem (1Korintus 15:45), egy angyal is szellem (Zsidókhoz 1:7) és egy démon is szellem (1Péter 3:19).
Lássunk még egy fontos dolgot éspedig azt, hogy a prófétai ihletés mögött tulajdonképpen szellemek állnak.
A prófétáknak a prófécia szelleme alá van rendelve, de ez még nem teszi őket egyenlővé az Úr Jézussal.
"És a prófétaszellemek engednek a prófétáknak;" 1Korintus 14:32.
Így van ez az Úr Jézus esetében is, habár a szellem neki van alárendelve, nem teszi ez egyenlővé az Apával. Megfigyelhető nagyon jól, hogy a Jelenéseket is az Apa adja, márpedig ha az ő fia, Jézus, egyenlő lenne az Apával, már ő is a Jelenések birtokában kellett volna legyen:
"Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten" Jelenések 1:1
Érdekes megfigyelni az igazság lelkéről ezt: "Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall,", ha az Apától eltérő és teljesen egyenlő személy lenne az Apával, bizonyára szólhatna magától, hisz ő is tudhatná azt amit az Apa tud, mivel teljesen egyenlő lenne vele a 3-1ség dogmája szerint.
7. Az Apa szellem (János 4:24) és jelen tud lenni egy hívő életében a szent szelleme által, de ez nem azt jelenti, hogy az illető hívő személy máris Istenné emelkedik... Szintén így, az ő fia, Jézus is jelen tud lenni egy hívő életében, az Apával együtt (János 14:23), de mégsem lesz az illetőből Jézus Krisztus. Akkor miért mondható az, hogy ha az Atya Jézusban volt a szent szellem által, Jézus Urunk ebből kifolyólag Isten:
János 14:10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
János 14:23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
Világosan látjuk, hogy két személyről van szó, az egyik (a fiú) alá van rendelve a másiknak (az apának). Nem kell ide semmilyen modalista vagy trinitárius filózófia. A különbség és az alárendeltség - amely az égben is világosan megmaradt - jól látható.
Sajnálom, de a Biblia fényében ez a Branham is csupán egy hamis és eretnekséget tanító álpróféta (hamispróféta) volt. Hasonlóképpen hamispróféták voltak azok is (a gnosztikusok) akik a szentháromságtant elindították a keresztyénségben. Erről írtam egy külön cikket: A gonoszticizmus mint a Háromság fogalmának elindítója a keresztyénségben.
"Az Isten szellem" János 4:24
De mi a szellem?
Egyesek szerint, a szellem és a lélek szavak szinonimák és ugyanazt jelentik. Mások szerint meg nem. Íme egy ilyen nézőpont.
"A lélek vagy szellem kérdés lélektani megközelítése
Süle Ferenc dr.
A magyar bibliafordítás olyan lényeges alapfogalmakat illetően, mint a lélek és a szellem kifejezés sajnos pontatlan, és ez jelentős értelmezési zavarokat is okoz. Az emberi specifikumra, a lelkének, lelkiségének, szellemi voltának fogalmára azonban a legtöbb nyelv két kifejezést használ (a görög: psyche és pneuma, angol: soul és spirit, a német: Seele és Geist, a latin: anima és spiritus, francia: ame és espirit, héber: nefes és ruah, arab: waham és ruah, szanszkrit: manasz és atman, buddhi, stb.).
A Krisztust követésre törekvő, a Biblia szelleméből táplálkozó orvoslás, egyben mindig lélekgyógyítás is. Érdemes, és talán szükséges is lenne, ezért a problémával a Magyar Keresztény Orvosok Társaságának is foglakoznia, az igei tisztánlátás érdekében.
Gyönyörű magyar nyelvünknek a szép lélek és szellem kifejezése többek szerint megfelelő a görög psyché és pneuma fordításának. Ezzel azonban Magyarországon többen, elsősorban a teológusok közül, nem értenek egyet, és a bibliafordításokban csak a lélek szót alkalmazzák. Így a Biblia magyar fordítása éppen ebben a rendkívül fontos kérdésben zavarossá válik. Félnek a fogalomzavartól, pedig ezzel még fokozzák is azt. A konfúzió hatásait viszont, tudomásom szerint nem vizsgálták. Kivételt képez a Csia Lajos általi Újszövetség fordítás, ami meri a pneumát következetesen szellemnek fordítani [Csia 1978]. Azóta néhány új fordítási próbálkozás is megjelent, és a vallásos irodalomban is egyre gyakrabban fordítják a pneumát szellemnek.
Avval érvel több teológus – amiben sok igazság is van – hogy a lélek és szellem fogalom köznapi magyar értelmezésében olyan sok tisztázatlanság, zavaros implikáció van, hogy érdemesebb ezt inkább elkerülni. Ezzel viszont nem tudok egyet érteni. A két fogalom teológiai és lélektani, különösen valláslélektani jelentősége olyan nagy, hogy nem tartom kikerülhetőnek az egyértelmű fogalomhasználatot, mivel maga a kikerülés még tovább növeli a fogalmi konfúziót. Ennél még az is jobb lenne talán, ha a görög eredetit használnánk. Akik azonban a lélek, szellem fordítást ellenzik, nem javasolnak más jobb, egyértelműbb megkülönböztető elnevezést, ezzel viszont a fogalomzavar fenntartása mellett törnek lándzsát, pedig a Bibliafordítások hitelessége megköveteli ezt. Nem is annyira a lélek szóval van a gond, ami egyértelműen emberi jelenségre utal, hanem a szellem kifejezést nem tudjuk megfelelően meghatározni. Ez utal egyben a szellemi dimenzióval szembeni homályos látásunkra, vagy egyenesen vakságunkra. Például: „Az Isten Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban imádják." (Ján:4,24.) megfogalmazás a spirituálist lélektani síkra redukálja, és elvész a hierarchikus rend.
A két fogalom megkülönböztetését és egymással való kapcsolatát egyébként minden nyelv meglehetősen homályosan, sokszor zavarosan kezeli. Jól látható ez például a saját nyelvű értelmező szótárak erre vonatkozó fogalom meghatározásaiban. A magyar jelenségnek, de a többi nyelvben is, bár kisebb mértékben meglévő konfúziónak, a végső gyökere az, hogy a lélektan tudomány sem nem tudta még kellően tisztázni e fogalmakat, mert a valóság oly mélységeivel kapcsolatosak, melyeket a tudományos megismerés még nem ért teljesen el.
A két fogalom megkülönböztetése tulajdonképpen elsősorban a lélektani, antropológiai probléma, amelynek azonban igen súlyos teológiai vonatkozásai is vannak. A mélylélektan azonban az eddigi eredményeivel segítheti az elnevezések értelmezésével e fogalmak tisztázását. A lélek szó etimológiailag a lélegzéssel – régebben lélekzésként is írható volt – tehát egy személyes, egyedi működéssel kapcsolatos. A szellem szó eredete a szél, szellő fogalmával van összefüggésben, ami egy emberen kívüli, tőle független, de általa, és mások által is érzékelhető erőáramlatot jelent (Ján: 3, 8.). A szellem szó nyelvújításbeli kifejezés, elődje a szellet szó volt. Kazinczy – talán tudatos szándékán túl is – a szélből alkotta meg a kifejezést.
A magyar nyelv e két kifejezése tökéletes hitelességgel adja vissza a jelenség mélylélektani lényegét. A lélek tehát az ember személyes, egyedi működésével kapcsolatos, ami lehet akaratlagos és spontán, automatikus is, lehet tudatos és tudattalan is, de nem lélegezhetünk más helyett. A szellem a személyesen túlival kapcsolatos, az „emberfelettivel” vagy „alattival”, ami azonban a többi ember által is észlelhető, mint a szél, így mindannyiunk számára érvényes, kollektív, egymással összekapcsoló, egyetemes valóság is.
A „jó szellemű” a „szellemóriás”, a „szellem diadala”, „szellemtörténet” stb. kifejezéseink jól kifejezik az ember spirituális irányultságát. Ha „szellemi életről” beszélünk, akkor a tudományok, a művészetek, vagy a vallás területére vonatkozó kiemelkedő tevékenységre gondolunk, hiszen ezen a három területen közelíthetjük meg a spiritualitást leginkább. A „szellemes ember” kifejezés utal az illető átlagból kiemelkedő ötletességére, kreativitására, arra, hogy van benne „spiritusz” – ahogy mondani szokás. A kreativitás pedig a teremtő Isten képére való teremtettségünk, tehát a belső spirituális forrásunkkal való kapcsolatra utal. Amikor pedig a „gyűlölet, a gonoszság szelleméről”, vagy a rossz szellemű emberről beszélünk, világosan érezzük, hogy a spiritualitásnak az emberi viszonyulásban van destruktív, sátáni oldala is. A „szellemek megidézése”, „szellemjárás” stb. kifejezések mind egyértelműen – ha naivan is – utalnak az ember önmagától függetlenül létező, önmagán túlinak észlelt, elgondolt valóságokra. A „rossz szellem”, „az ördög által megszállott” kifejezések pszichopatológiai vonatkozásai pedig egyértelműen utalnak az illető személyességén túli, a kollektív tudattalan sötét erőinek jelenlétéről.
E fogalmakat, kifejezéseket tehát szerintem érdemes lenne ebben az értelemben használnunk, tudva azt, hogy ellenérvek is szólnak ellene, de a kérdés olyan nagy horderejű, hogy egyértelmű terminológiát követel. Az ember egysége így hármas tagolódással íródik le legtöbb spirituális rendszerben: mint test, lélek és szellem. Ez a hármasság azonban mégis egy egységben, az egyedi emberben rendeződik össze, mint ahogy a fa lombja, törzse és gyökere más, mégis az adott fa részei.
A művészetek is számos alkalommal kifejezik e hármasság egyes megnyilvánulásait, a részek egymáshoz való viszonyát. Shakespeare drámáiban például mindig van utalás arra, hogy az ember önérdek-vezéreltsége felett ott van a spirituális dimenzió, amely végül az eseményeket meghatározza, és ez, akár még az őrületen keresztül is vezeti a résztvevőket.
Egyszer tartalomelemzéssel vizsgáltuk betegeink szóhasználatát, és azt találtuk, hogy a lélek kifejezést kifejezetten sajátjuknak, részüknek érzett valaminek gondolták el, még ha ez tudattalan, ismeretlen megnyilvánulásukra vonatkozott is, így betegségükhöz, érzelmi-, indulati életükhöz, élettörténeti múltjukhoz, vágyaikhoz, lelkiismeretükhöz kapcsolódó volt. Ezzel szemben, a szellem kifejezés az esetek jelentős többségében, úgy jelent meg, mint ami tőlük idegen, náluk erősebb, sőt vele szemben szinte tehetetlenek érezték magukat: „rám jön”, „elkap”, „eláraszt”, „hatása alá von”, „parancsol nekem” – mondták. A vallásos, vagy ezoterikus szemléletűek a szellemekről, mint tőlük idegen, másfajta lényekről, ufonautákról, gonosz szellemi erőkről, angyalokról, stb. beszéltek (Daniel 1992, Jung 1993c, 2003, Malász 1976, Walsch 1998, Süle 2001/c.).
A lelki és szellemi közötti megkülönböztetés fő gyakorlati szempontja számomra az ember lelki, szellemi fejlődéséből következő szeretet két iránya: az önérdek központúság, illetve a másra irányultság. A másra irányultság lehet külső világunk más tagja, része javának az akarása, és lehet mindannyiunk teremtőjére és éltetőjére vonatkozó. Lelkinek, a jelenségek lelki szintjének nevezhetjük tehát az önszeretet, az én érdekeltsége által vezérelt gondolati, érzelmi és akarati, tudatos vagy tudattalan működést. Szelleminek pedig a legtágabb szinten azt nevezhetjük, amikor egónkon túllépve, mással azonosulva, annak lényegéből, érdekéből kiindultan, az egónk érdekeit transzcendálva, fölé emelkedetten, s így, egy tágabb, magasabb tudatállapotban működünk.
Ilyenkor egócentrikusságunktól eltávolodva, decentráltan, mást is befogadtunk magunkba, azonosultunk a másik emberrel, ismert vagy elképzelt, sejtett lénnyel, s az ő szempontjából éljük át a világot, és akár a másik lényegéből következő gondolati, érzelmi és akarati működését is megéljük, folytatjuk. Ez a valóság, az igazság befogadását, megismerésének gondolati és érzelmi munkáját, a szépség, a harmónia esztétikai érzékelését, valamint a jóság, a szeretet morális érzékelését, átélését is jelenti. A szellemi megközelítésének van tehát egy belső, és van egy külső világunkban vezető útja. A külső világunkban a szellemit a külvilághoz, elsősorban a többi emberhez való viszonyulásban találhatjuk meg. A belső utat a legfőbb értékeink, vezérlőnk, istenünk felé való viszonyulásunk jelenti. Így a spiritualitás mind horizontális, mind vertikális dimenzióban, a közös teremtettség és éltetettség metaszintjén az Isten és emberszeretet kereszt szimbólumában teljesedik ki.
Az ember nem Robinzonként él. Önmagában lélektanilag nem, csak társaskapcsolataival, annak milyenségével együtt értelmezhető, tehát nemcsak lelki, hanem szellemi voltával együtt. Aki például az ember szabadságát csak intrapszichésen, csak egyedi voltában értelmezi, az meghamisítja az emberi szabadság fogalmát, mert megtagadja az ember közösségi, interperszonális voltát. A szabadság és felelősség nem elválasztható.
Érdekes, hogy minden komoly vallás és szellemi rendszer a tudatnak az énhez kötöttségét, mint csökkentendő, legyőzendő akadályt értelmezi a szellemi élet szempontjából, ami mutatja a fejlődés e folyamatának archetipikus, egyetemes emberi jellegét. M. Buber így fejezi ki e kérdéssel kapcsolatos álláspontját: „A szellem nem az Én-ben van, hanem az Én és a Te között. Nem olyan, mint a vér, mely benned kering, hanem mint a levegő, melyben lélegzel. Az ember a szellemben él, ha képes válaszolni a neki rendelt Te-nek. Képes rá, ha egész lényével belép a viszonyba. Csak a viszony teremtő ereje által képes az ember a szellemben élni.” (Buber 1994).
Isten Lélek (pontosabban szellem, pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben (pontosabban szellemben, pneumában) és igazságban imádják." (Ján:4,24.).
A viszonyulásnak, a szellemiségnek azonban két iránya van, lehet pozitív vagy negatív. A valóság dimenziójában: mint igazság vagy hazugság, valótlanság; a harmónia dimenziójában, mint szépség, rendezettség, vagy diszharmónia, rendezetlenség; a jóság dimenziójában, mint szeretet, szabadság és felelősség, vagy gyűlölet, gonoszság jelenik meg. Az ember testi, lelki élete azáltal kerül a szellemi dimenzióba, hogy mire használja magát, hogyan viszonyul a rajta kívüli külső és belső világához, mint a kés is az által áldás vagy átok, amire használjuk. A lélek kifejezés tehát megfeleltethető az ember személyes (tudatos és tudattalan) voltának, a szellem pedig személyesen túli, a jungi lélektan által kollektív tudattalannak nevezett világ érzékelésének, az e felé való irányultságának.
Általánosságban mondható lélektanilag, hogy amennyiben az egó a belsőleg, a lelke mélyéről szellemileg irányított fejlődésnek megfelelően szervezi, és éli az életét, az adott körülmények lehetőségei között, úgy azt értelmesnek, tartalmasnak fogja érezni, és boldog lesz benne. A mindennapi gyakorlatban ez a valóság, az igazság megismerésének gondolati kreativitását, a szépség, a harmónia, az esztétikai érzékelést és kifejezését, valamint a jóság, a szeretet átélését, megvalósítását jelenti."
Mi lehet tehát a szellem? Ha Dr. Süle Ferenc írását elemezzük, akkor a szellem "a tudat alatti valami" ami tevékenységre ösztönöz, mondhatni "lök", mint a forrás a vizét.
Hogyan tudnánk tehát megérteni minél jobban mi is a szellem?
Ha egy hasonlatot kellene tennem, a szellem szót a "program" szóval hasonlítanám. Minden emberben van egy ilyen program, amely megmarad a halál után és Isten őrzi ezt. Ez a program, addig amíg életben van, azaz amíg működik, tovább programozható, jó vagy rossz dolgokkal, attól függ kire hallgat az egyén, Istenre vagy az ördögre. Erre mondja az ige, hogy az embernek van szelleme - erre a programra, mivel ez a program az amely működteti az embert, az emberi lényt, a lelket. A lélek és a szellem nem egy és ugyanaz, de hasonlít. Persze, mindkettő kialszik, meghal. Egy hasonlattal szemléltetném mire gondolok:
1. A számítógépet - mindazt ami anyag benne - hasonlítanám az emberi hústestre
2. A számítógépben levő programot, azaz minden ami nem anyag, hanem virtuális benne - Windows - hasonlítanám az emberi szellemre
3. A számítógép és a benne levő program közös alkotását - azaz a monitoron megjelenő élő képet - hasonlítanám az emberi lélekhez.
4. Az élet adását hasonlítanám arra amikor beindul a számítógép és megjelenik a monitoron az élő képsorozat a benne levő program (szellem) által.
5. A halált hasonlítanám arra amikor teljesen kikapcsol vagy teljesen elromlik a gép - vagy persze a benne levő program. Így mindhárom esetben - test (gép), szellem (program) és lélek (a monitoron megjelenő élő képsorozat) - halál áll be.
6. Még ha egy emberi hústest teljesen elégne, a benne levő programot (szellemet azaz információt) tűz vagy ember nem pusztíthatja el, mivel virtuális, ez megmarad egy virtuális tárolóhelyen, Istennél, a teremtőnél, de figyelem: ez nem jelenti azt, hogy ott működne.
7. A feltámadáskor az Isten feltámasztja az elhalt embert az általa tárolt és megtartott szellemben levő összes információbázis által.
Egy másik hasonlat a test, szellem és lélek levezetéséhez és megértéséhez a víz (H2O) lenne
1. A Hidrogén 2-t hasonlítanám az emberi hústesthez
2. Az Oxigént hasonlítanám az emberi szellemhez
3. A Hidrogén 2 és az Oxigén egyesüléséből kialakult vizet hasonlítanám az emberi lélekhez.
4. A Hidrogén 2 magától nem víz, az Oxigén magától nem víz, csak közösen, így van az emberrel is: nem beszélhetünk emberi lélekről hústest nélkül és nem beszélhetünk emberi lélekről szellem nélkül
5. Ha történetesen egy kémiai kísérletben a vízből kivonjuk az Oxigént, beáll a víz "halála" (H2O - O = Víz halála)
6. Ha történetesen egy kémiai kísérletben a vízből kivonjuk a Hidrogént, beáll a víz "halála" (H2O - H2 = Víz halála)
7. És ha történetesen egy kémiai kísérletben a kivont két gázot újra egyesítjük újból vizet kapunk (H2 + O = Víz feltámadása)
A Biblia alapján kimutatható, hogy van különbség a szellem és a lélek között, sőt mint a Zsidókhoz 4:12 mutatja, ezek szétválaszthatók: "léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig"
Az ember egy "termék", és ez a termék az "emberi lélek" amely két fő "anyagból" áll: földből és szellemből
Szemléltetésképpen:
H2 (föld) + O (szellem) = Víz (élő lélek)
Ezek szerint úgy a dihotomia mint a trihotomia elméletek tévesek.
A dihotomia elmélet jól látja, hogy az ember csupán két részből áll, de ott téved, hogy a lelket és a szellemet nem tekinti két különböző dolognak:
A dihotomia téves egyenlete: test + lélek&szellem = emberi lélek
A trihotomia elmélet jól látja, hogy az ember tekintetében három dologról beszél a Szentírás, de ott téved, hogy az embert három részből látja:
A trihotómia téves egyenlete: test + szellem + lélek = emberi lélek
Bibliai szempontól az alábbi egyenlet helyes: test + szellem = emberi lélek
A magyar nyelvben már régtől létezik a különbség a szellem és a lélek szavak között.
"A Huszita Biblia nyelvezete igen régies, kifejezései ma már szokatlanok. (Például a Szentlélek fordítása "Szent Szellet" stb.")
A lélek és a szellem nem egy és ugyanaz.
A görögben is két szó: psuche = lélek és pneuma = szellem
Tehát a "Szent Lélek" az nem egy megfelelő fordítása a görög "pneumatos estin agiou" -nak - Máté 1:20. A Szent Szellem kifejezés a megfelelő.
Ha összevessük mit mond a héber és a görög szöveg az ember szelleméről és az ember lelkéről, igen érdekes dolgokat találunk.
1Tess. 5.23 "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére (megérkezésére)."
"umon to (a ti) pneuma (szellemetek) kai e (és a) psuche (lelketek) kai to (és a) soma (testetek)"
Héb. 4.12 "Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait."
"merismou psuches (léleknek) kai (és) pneumatos (szellemnek)"
"Az 1975-ben megjelent ún. ökumenikus Biblia kiadása előtti utolsó mátraházai megbeszélésen "hosszas vita után" született egy kompromisszumos megoldás: az elkészült szövegen már nem változtatnak, de a margón mindenütt jelölni fogják, ahol a szellem előfordul. Mindez azonban csak ígéret maradt."
A nem akarás égisze alatt történő "nemtudás" nem más mint valláspolitika. Miből jönnek a nemtudás félelmei, tabui? Van értelmük (Lukács 8:17)?
Mások is alkalmazták e kéznél fekvő valláspolitikiát:
Márk 11:
27. És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek vala a főpapok és az írástudók és a vének.
28. És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:
30. A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem.
31. Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
32. Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, - félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
33. Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
A Biblia egyértelműen különbséget tesz a lélek és a szellem között:
Lukács 1:46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat,
Lukács 1:47 És örvendez az én szellemem (pneuma) az én megtartó Istenemben.
Lukács 12:19 És [ezt] mondom az én lelkemnek (pszüché): Én lelkem (pszüché), sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
János 12:27 Most az én lelkem (pszüché) háborog; és mit mondjak? Apám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
Lukács 23:46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Apám, a te kezeidbe [teszem le] az én szellememet (pneuma). És ezeket mondván, meghala.
Cselekedetek 2:27 Mert nem hagyod az én lelkemet (pszüché) a sírban (hades), és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
Zsidókhoz 10:38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (pszüché).
1Mózes 2:7 És formálta vala az ÚR(YHWH) Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (nephes, pszuche)
Prédikátor 12:9 És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem ("ha ruach") pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Világos tehát, hogy az ember egy "termék", és ez a termék a "lélek" amely két fő "anyagból" áll: föld és Isten szelleme
Szemléltetésképpen:
H2 (föld) + O (Isten szelleme) = Víz (élő lélek)
Mi a szellem szó értelmi tartalma, a bibliai szóhasználatban?
Két fő jellegzetességet találunk a szellem szóval kapcsolatban:
A) Információ
"1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az ÚRnak (YHWH) szelleme (ruach) megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek szelleme (ruach), tanácsnak és hatalomnak szelleme (ruach), az ÚR (YHWH) ismeretének és félelmének szelleme (ruach)."
Tehát a szellem, belső valami, ami az Istentől jön, hiszen:
1.bölcseség és értelem
2.tanács és hatalom
3.istenismeret és istenfélelem
Mi ez az Istentől jövő belső valami, más, modern szóhasználatban?
Nem más mint "információ". A "szellem" tehát "információ".
Hogy a "szellem" szónak a mai egyik átvitt értelme "információ" alátámaszja az Új Testamentum is:
János 6:63 A szellem (pneuma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem ("pneuma" azaz "információ"), és élet.
beszédek = szellem = információ
B) Tevékenység (alkotás, gyógyítás, stb.)
Zsoltárok 104:
29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket (ruham), kimulnak és porrá lesznek újra.
30. Kibocsátod a te szellemedet (ruhaka), megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Lukács 6:19 És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
A "szellem" mai átvitt értelme tehát: információ és tevékenység, azaz "tevékeny információ"
Mi akkor a szellem szerepe "az emberi lélekben"?
A szellem nem más mint az emberi lélekben belülről kifelé megnyílvánuló belső érzelemvilág - tevékeny és alkotó "információcsomaga".
Lukács 1:
46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (psuche) az Urat,
47. És örvendez az én szellemem (pneuma) az én megtartó Istenemben.
Következtetés:
Mária örvendez, azaz az érzelmileg tevékeny belső érzelemvilágát (szellemét) jeleníti meg emberi lelkének külső megnyilvánulásával (beszéd, kifejező arcmodor, stb.).
Vagy:
Lukács 12:
18. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19. És ezt mondom az én lelkemnek (psuche): Én lelkem (psuche), sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
A "szellem" (információ) lehet jó vagy rosz értékű, attól függ kivel áll kapcsolatban, Istennel vagy a Gonosszal.
Tehát a gazdag esetében a szellem belső megnyilvánulása volt a gondolat, a terv és ennek a szellemi értéknek a külső megnyilvánulása, azaz az élő lélekként való külső megnyilvánulása lett volna a csűrök lerontása, újak építése, a gabona és más javak betakarítása, az evés, ivás és gyönyörködés.
Nos, mi történik ezzel a "tevékeny információscsomaggal", azaz a "szellemmel" amikor meghalunk?
Két, ellentétes nézőpont van.
Ősi idők óta, a világban két egymással ütköző nézőpont volt "az emberről": az Isten nézőpontja és a Sátán nézőpontja
1.Isten nézete az emberről:
hussá átalakított földnek pora + szellem (tevékeny, alkotó, belső információs erő) = élő lélek (az ember, mint cselekvő alany)
Ami fordítva is igaz:
élő lélek - szellem = porrá átalakult (lebomlott) hústest
Az Isten nézete szerint az ember halandó, meghalhat, újból porrá alakulhat:
"És parancsola az ÚR(YHWH) Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz (mint emberi lény, lélek)." 1Mózes 2:16,17
Ha a hústest meghal, mi tarthatná működő életben a szellemet? Vagy mi is lenne a célja? Ha összetöröd a hegedüt, minek használod a hegedű vonóját? Igen, még az Istentől kapott Krisztus általi vezérlő szellem is kialudhat, hát akkor az amit szüleink által kapunk: János 14:26, 1Thes. 5:19?
2.Sátán nézete az emberről:
"Bizony nem haltok meg: Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." 1Mózes 3:4,5
Sátán nem tartotta meg saját magának a véleményét, hanem bevetette a világba és elhitette a világgal (Jelenések 12:9), hogy az ember valósággal beleszületik a halhatatlanságba és ezáltal az emberek haláluk után is tudatosan élnek, mivel minden emberben halhatatlan lélek vagy szellem van.
Mint látható, Isten nézete teljességgel távol áll a Sátán és a Sátántól elhitetett világ nézetétől. A Sátántól elhitetett világ szerint az ember tulajdonképpen kétlétű vagy kétéltű (dimenziós) ember vagy akár három a trihonomisták szerint, egyik a másikban, mint az orosz baba, az orosz babában: miután a test meghal, a lélek tovább él.
Ezt a Matrjoska képletet féltik nagyon a "valláspolitikusok", a mai modern "papság" és a mai modern "írástudók", ezt dédelgetik és védik mindenáron, ezért nem akarják a szöveghű forditásokat.
A Matrjoska képlet ellentéte az igazi bibliai képlet:
hussá átalakított földnek pora + szellem (tevékeny, alkotó, belső információs erő) = élő lélek (az ember, mint cselekvő alany)
Ami fordítva is igaz:
élő lélek - szellem = porrá átalakult hústest
Kell valami, hogy kimagyarázzák: lélek = szellem. Pedig nem az. De ezt mindazért teszik, hogy fenntartsák a lélek halhatatlanságába vetett hagyományos, pogány hitet. Ez az a cukorka amivel csalogassák az embereket. Ha elismernék, hogy évezredek óta egy hatalmas tévedésben van a világ, félnek, hogy elvesztenék hitelességüket az emberek előtt.
Amig a teológusok (a régi írástudók mai megfelelői) a Bibliával a kézükben a régi, tudatlan pogány sztereotipiát adják elő nagy készséggel, addig a tudósok, Biblia nélkül fejtik meg az ember milétét, ami tulajdonképpen szintén a Bibliát támasztja alá, hiszen:
Róma 1:20 Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
A tudósok az ő alkotásait utánozzák. Ez a tudományágazat a biónika. Mi a leghőbb vágya a biónikának? Nem más mint egy mesterséges embert előállítani, a biónikus embert és talán ez lesz a jövő "bálványa", mesterséges, emberi gondolkodó-szoló bölcsességgel ellátva amiről a Jelenések könyve is beszámol. De ez már nem lesz "Isten képe és hasonlatossága" 1Mózes 1:26, hanem a vadállat (mögötti Sátán) képe és hasonlatossága: Jelenések 13:14,15.
"Bionikus ember: TOP 10 új technológia (ami megváltoztatja az ...2009. jún. 16. ... Napjainkban egyre közelebb kerülnek a kutatók ahhoz, hogy megalkossák a bionikus embert."
Hogyan közvetíti Isten azt amit mondani akar?
1Kor 6,19: Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó szent szellemnek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Most a kérdésem az a kedves olvasókhoz: Hogyan lakozik bennük a szent szellem? Mint az Isten "harmadik" személye? Azaz a Jóisten belélegez velünk egy személyt? És ezáltal a mi testünkben két személy fog lakni? Vagy erőteljes, új tulajdonságokat?
Mindez, az én meglátásom szerint arra mutat, hogy a szent szellem nem az Isten "harmadik" személye. Ez Isten szent szelleme, azaz tulajdonságainak bennünk megnyilvánuló szent ereje. Isten kegyelméből ezt elmagyarázni könnyű, ha figyelembe vesszük, hogy az ember Isten és fia képe és hasonlatossága:
1Mózes 1:26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
Ha a szent szellem az Isten harmadik személye lenne, a szellemi adományok osztásakor, amikor szent szellemet kapunk, szellemi személyt kellene kapjunk, viszont nem személyt kapunk, hanem szellemi képességeket.
Isten csakis a tulajdonságai által dolgozhat bennünk. Úgy ahogy nekünk van egy élő, alkotó szellemünk, úgy van Istennek és fiának is. Ez a szellem pedig nem más mint a bennünk lakozó, a minket minden dologban megmozgató és alkotásra, tevékenységre serkentő, belső, intelektuális erő, amely Isten szavának befogadása által marad meg és tőr fel bennünk.
De van egy másik megtapasztalási módja, amikor a szent szellem más módozatban nyilvánul meg és vezet. Kinyilatkoztatás által, angyali közvetítő által:
"És a prófétaszellemek engednek a prófétáknak;" 1Korintus 14:32.
Miért szellemek és nem angyalok?
"Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét szellemtől, a mely az ő királyiszéke előtt van," Jelenések 1:4
Ismétlem, miért hét (7) szellem, és nem hét angyal?
Zsidókhoz 1:13,14: Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
Avagy nem szolgáló szellemek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?"
A fenti bibliaversből jól látható, hogy a szellemek tulajdonképpen az angyalok.
Miből áll ez a szolgálat a gyülekezetben? Érthetjük-e azt, hogy a próféták mögött tulajdonképpen egy szellemmé átváltoztatott angyal áll? Igen. Ebből a bibliaversből világosan látjuk, hogy a szellemek tulajdonképpen az angyalok, azaz szolgáló szellemekké változott angyalok, hiszen a Biblia azt mondja Pál apostol által, hogy az angyalok szellemekké változhatnak.
Ezt megerősíti a Jelenések könyve is:
"Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak," Jelenések 1:1
Ez a különbség: amikor angyalokról beszél a Biblia, látható személyekről van szó, amikor valaki megjelenik neked és egy alakot látsz. Ez egy angyal. Amikor nem jelenik meg senki előtted, csupán egy hangot hallsz, az egy szellemé átváltozott angyal.
Lélekvándoroltak a próféták?
Személyes álmainknak vagy a betegségben valók hallucinációinak a kialakulásáról nincs egy konkrét képünk. Vajon tényleg az emberek szelleme bolyong, beszél, ide oda jár, stb...? Vagy csupán az elménkben játszódik le minden?
De mi van a próféták esetében, mint pl. a fenti példában?
Ez bizonyítja, hogy tényleg létezhet egy bizonyos függetlenség és szellemünk eltávolodhat tőlünk, és ilyenkor a testünk "itt marad" és nem érzékeli a körülötte zajló valóságot? Ez tényleg azt jelenti, hogy a prófétának kivándorolt a szelleme és elment Géházival mint a lélekvándorlásban valók hiszik? Vagy csupán kinyílt egy kép bennük, az agyukban, és szellemi módon tudtak látni vagy utazni a távolba, mint ahogy a mai komputer technológiával csinálják, úgy mintha te utaznál, de valójában csupán a képernyő előtt ülsz?
Nem hiszem, hogy itt a lélekvándorlásról lenne szó és jól tudjátok, hogy e tan eretnekségnek van bélyegezve, mivel a pogányságból való. Itt nem lélekvándorlásról van szó, hanem egy olyan törvényről ami az ember elméjében zajlik, isteni beavatkozás által. Ez pedig a szent szellem munkája, nem pedig a lélekvándorlásé.
Kérdés
Most egy nagyon személyes kérdésem lenne minden olvasóhoz, amit remélem nem vesz senki sem sértésnek, kötödésnek, hanem gondolatébresztőnek:
Ha a szent szellem személy, mint az égi Apánk és az ő szent és égi Fia, Jézus Urunk, miért nem jelenik meg a tanitványok köszöntésében és miért nem jelenik meg egyáltalán mint személy az égi Apa és Fia mellett a mennyei trónon a Jelenések könyvében - hiszen azt állítják - egyenlő rangú a háromság tana szerint???
"Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Róma 1:7
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." 1Korintus 1:3
"Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." 2Korintus 1:2
"Kegyelem néktek és békesség az Apa Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól" Galata 1:3
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Efézus 1:2
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Filippi 1:2
"A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." Kolosse 1:2
"Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, a mely van az Apa Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." 1Tesszalónika 1:1
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." 2Tesszalónika 1:2
"Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Apánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól." 1Timótheus 1:2
"Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Apa Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól." 2Timótheus 1:2
"Kegyelem, irgalmasság és békesség az Apa Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól." Titus 1:4
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól" Filemon 1:3
"Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet." Jakab 1:1
"A kik ki vannak választva az Apa Isten eleve rendelése szerint, a Lélek (Szellem) megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen." 1Péter 1:2
"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében" 2Péter 1:2
"Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Apa Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Apának Fiától igazsággal és szeretettel." 2János 1:3
"Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Apa Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen." Júdás 1:1,2
"János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől ("szellemtől" a görög szövegben), a mely az ő királyiszéke előtt van,
És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által" Jelenések 1:4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése