Hova kerülnek a lelkek a halálkor?

„Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni” (Ezékiel 18:20).

Young's Literal Translation
And the second messenger did pour out his vial to the sea, and there came blood as of one dead, and every living soul died in the sea.
 „és minden élő lélek (beleértve a hajókon való embereket is) elpusztult a tengerben” (Jelenések 16:3, szó szerinti ford.).
 
Isten Igéje szerint a lelkek meghalnak! Mi is lelkek vagyunk, és a lelkek meghalnak. Az ember teljesen halandó (Jób 4:17), ezért a Biblia szerint a teljes ember a "seolba" kerűl, a halottak csendes és élettelen hazájába (Prédikátor könyve 9. rész). Amikor felmerül ez a probléma, akkor némelyek szerint ez nem olyan “egyértelmű”. Mit jelenthet mást ez a héber szó?

Mivel egyedül Istené a halhatatlanság (1Timóteus 6,16), egyetlen ember sem kerüli el a halált, semmilyen formában, addig amíg Isten meg nem szünteti ezt a büntetőeszközt.
A feltámadás következménye a lélek és a test romolhatatlan örök élete együttesen összeötvözve, ami a szenteket illeti, de a gonosztevők testét és lekét Isten örökre el tudja pusztítani a gyehennában.

Ezért a lélek sem halhatatlan. Az első halálban a lélek még nincs teljesen elpusztulva, hanem az alváshoz hasonló állapotban van, de a második halál – a gyehenna – képes örökké elpusztítani. A Seolból van szabadulás a feltámadás által, de a gyehennából nem.

Zsoltárok 16:10 Hungarian Károli (KAR)

    Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Ezek szerint az emberek lelkei a Seolban vannak, az Úr Jézus lelke is három napig, a feltámadásig, itt volt, de nem hagyatott ott.
Az Új SZövetség könyvei sem mondanak ellent annak, hogy a lelkek még mindig a Seolban vannak, a feltámadásig, habár XYZ szerint, a Seol (görögül Hádesz) már kiürült, miutan az Úr Jézus alászállt ide és a jó lelkek az égbe, meg a rosz lelkek a gyehennába kerültek.

    Ezzel a nézettel problema van.

    1. A legrégibb Hiszekegy, ismert Ankiar-i Marcellus Kis-Ázsiai püspök tollából - IV századi irat, nem tartalmazza “alászállt a pokolba”, tehát ez egy kései betoldás.

    2. Az Úr Jézus a bukott szellemeknek (angyaloknak) prédikált (és nem az evangéliumot), de ezek nincsenek a Seolban, hanem a tartaroszi mélységben. Ezt pedig feltámadása után tette, nem a három napos halálában.

    3. A Jelenesek könyve a Seol (Hádesz) kiüritését meg a jövőbe teszi, mint ahogy a görög szövegben van.

    Jelenések 20:13 Young's Literal Translation
and the sea did give up those dead in it, and the death and the hades did give up the dead in them, and they were judged, each one according to their works;

És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a Hádesz is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.   A lélek állapota a halálban, egy mély, öntudat nélküli alváshoz hasonló állapot. Lélek nélkül a szellem sem élhet a testben, és ezért az első századi keresztyének elköltözésről beszéltek, mert tudták, hogy test nélkül az elköltözés csak "nyugalom", "alvás". Ezért szükségesnek, nélkülözhetetlennek látták a feltámadást és ezért sóvárogtak a feltámadás után, mert tudták, hogy nem élhet a szellem és a lélek test nélkül.   Velem leszel a paradicsomban Lukács 23:43: De mikor? Sokak szerint az eredeti szöveg eképpen hangzott: "Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban." Nem volt itt "ma velem leszel a paradicsomban", mert a bánkodó tolvaj nem is ezt kérte (Kérlek, Uram emlekezzél meg ma rólam a paradicsomban!), mivel tudta, az akkori még viruló zsidó nézet szerint, hogy ez lehetetlen a feltámadásig.  De azok akik az emberi felépítést egyáltalán nem értették es így a test feltámadását sem tartották lehetőnek, elcsűrték a mondatot. Szövegkritikai tudnivalók: (A "szövegkritikát" nem kell összetéveszteni a "magasabb kritikával". Az első a kéznél levő régi szövegek összevetése, tehát a logikára alapoz, a második sokszor a fantázia szülte spekulativ elemzésre.) Dr. F H A Scrivener szövegkritikus azt írja, hogy: "A második században túl sok esetben látunk olyan próbálkozást, hogy megváltoztassák a Szentírás szövegét, néhányan csak meggondolatlanul, mások bizonyítottan becstelenül". Scrivener kimondja, hogy "ez nem kevésbé igaz valóság, habár, mint paradox hangzik, hogy a legrosszabb hibák, amelyeknek az Újszövetséget valaha alávetették, eredetileg 100 éven belül történtek, azután hogy megalkották (az Új Szövetséget): és hogy Irenaeus és az afrikai atyák, és az egész Nyugat-, egy része a szír egyháznak" alsóbbrendű kéziratokat használtak. (FHA Scrivener, Bevezetés az Újszövetség Szövegkritikájához). Dr. Frederick Henry Ambrose Scrivener, született 1813-ban, Londonban. A Cambridge Egyetemen végzett. A Cambridge Paragraph Bible (1873) kiadója. http://en.wikipedia.org/wiki/Frederick_Henry_Ambrose_Scrivener A Bibliai szöveg gördülékenysége, maisága, minél jobb megértése mellett, kell-e foglalkozni az antik szöveghűséggel is? Vagy egyszerűen ezeket figyelembe sem vesszük és a szellemi szőnyeg alá seperjük... John William Burgon anglikán esperes (korai keresztyén szerzők idézetei után kutatott) idézi Gaiust (AD175-200), aki beszél korrupt szövegekről a korai papiruszokban: "Az isteni Szentírást ezen eretnekek merészen meghamisították. Rávetették erőszakos kezeiket, azon ürüggyel, hogy kijavítsák." (Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata, p. 323). http://en.wikipedia.org/wiki/John_William_Burgon Ernest Cadman Colwell, Melyik a legjobb Új Szövetségi szöveg?, 119 o.: "Az első két század tanúja egy nagyszámú (eltérő szöveg)változatnak, melyeket a tudósok ma ismernek. Az Új Szövetség kézirataiban a legtöbb (eltérő szöveg)változatokat én azt hiszem, tudatosan csinálták." Nem ölhetik meg a lelket? Jusztin Mártír írasaban (Apol. I , XIX, 132 körül) nem így szerepel ez az íge "de nem ölhetik meg a lelket". Romániaban megjelent egy Újszövetség, amelyben figyeltek erre a tényre. Ebben a kiadásban ez eképpen hangzik "Şi nu vă temeţi de cei care ucid trupul şi după aceia nu mai pot face nimic, mai bine temeţi-vă de acela, care va poate distruge, aruncând trupul împreună cu sufletul în gheena." "És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és ezután nem tehetnek semmit, inkább attól féljetek, aki képes elpusztítani, bedobva a testet a lélekkel egyutt a gyehennába." Ebből is látható, hogy 130 körül, amikor is Jusztinnak ez az írása megjelent, a Máte 10:28 verse másképpen volt az akkori szövegben. Ezek szerint Máté apostol nem hitt a lélek halhatatlanságában. Az íttélettől pedig senki sem szabadul meg, ugyanis írva van, hogy lesz feltámadása mint az igazaknak, mind a gonoszoknak. Lesz feltámadás, ítelet és teljes megsemmisülés, testestől, lelkestől, ha az egyén gonosz volt. Most van az idő a hitre és a megtérésre, hogy az ítéletkor életet nyerhessünk és nem örök megsemmisülést.   De mi van Lázár lelkével? Komoly vita tárgya az irgalmatlan gazdag és a szegény Lázár története és vannak akik kiállnak amellett, hogy ez is egy hatalmas betoldás az eredeti szöveg mellé, amit az apokrif azaz titkos könyvekből vettek át. Az ősevangéliumok mellett léteztek más könyvek is. Sajnos, ezek nem voltak teljesen megalapozottak mindenben. Egy ilyen könyv volt a Nazireusok Evangéliuma. Erre az apokrif evangéliumra céloz Hierapoliszi Pápiász püspök is valamikor a második század hajnalán, amikor idézi a házasságtörő nő és Júdás halála esetét. Ez az evangélium más más néven is ismert volt, mint "A Héberek Evangéliuma" vagy "Az Ebioniták Evangéliuma", stb.. A Nazireusok szektája, Szalamiszi Epifaniosz és más források szerint a legrégibb zsidó szekta, valamikor a Krisztus elötti IV században született az akkori zsidó főpap és a nazireusok egy csoportja közötti vita miatt. Ezek - pogány hatásra - a nazireusi törvényeket túlzásba vivő zsidók voltak és mind jobban elszektásodtak pogány és sajátos elemekkel. A főpap megharagudott rájuk mert csupan hozták az áldozatokat de nem ettek belőlük és a "ha ti nem esztek belőle én sem eszek belőle" elv alapján, elutasította őket. Eképpen keletkezett az első és legrégibb romboló hatasú zsidó szekta. Sajnos, akik ebből a zsidó szektábol keresztyén hitre tértek, magukkal hozták ősi tanaikat és mint "nazireusok" vagy "enkratiták" lettek ismertek. Ők hozták be a keresztyének közé a lélek halhatatlanságának a tanát. A Zsidók Evangeliumát - amit tulajdonkeppen újzsidó azaz arámival vegyes zsidó nyelven írtak - Tatianusz görög nyelvre fordítja és egyben letisztitja bizonyos elemitől. És ez Evangeliumok harmoniája név alatt lett ismert. Ebből került be később a Bibliába a gazdag és a szegény Lázár esete.   Halálunk pillanatában meglátjuk Őt, Jézus Krisztust? Nem erre céloz Pál apostol (Filippibeliekhez 1:21-23)? Ami a fenti bibliaverseket illeti, nem a lélek halhatatlanságára mutatnak, hanem arra, hogy a halálunk beálltakor számunkra az idő leáll. Mivel nem érzékeljük továbbá az idő folyását, a feltámadás érzése olyan mintha sohasem haltunk volna meg, hanem egy mély álomból való ébredés lenne. A halál és a feltámadás közötti idő érzékelése olyan mintha csupán lecsukjuk a szemünket és kinyitjuk az Úr Jézus Krisztus előtt, de ez nem a halálunk beálltakor, hanem a feltámadáskor valósul meg: “Hiszen számomra az élet Krisztus, (tehát nem a halál az élet!) a halál pedig nyereség. (igen, aki hitben hal meg, az befejezte a nehezségekkel)  Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. (hát igen, a nehezségek ellenére, gyümölcs is van, és ez megéri a szenvedést) Nem tudom tehát, mit válasszak. (érthető, ha a római börtönökre gondolok, amit a névleges egyház inkviziciója is átvett, sőt, sokkal pokolivábbá tette (!)) 23Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, (Na ez az, mit kell érteni itt? Itt a teljes levél szövegkörnyezete döntő és ez nem engedi azt hogy, a Krisztus eljövetele, a feltámadás, a testi megdicsőülés és elragadtatás nélkül már vele lehetünk, a halál beálltakor) mert ez mindennél jobb volna.” (Filippibeliekhez 1:21-23) Filippibeliekhez 3:11Hogy valami módon eljuthassak a halottak feltámadásához... 20Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; 21Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.   Ha ez nem így lenne, miért kellene Pál apostolnak is várnia a feltámadást?   Lelkek az oltár alatt Jelenések 6:9-11 9Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek. 10Hangosan kiáltottak: »Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?« (Zakariás 1:12; 5Mózes 32:43) 11Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.    Ami a fenti szöveget illeti, itt csakis egy értelmezési lehetőség van, mivel a lelkek az oltár alatt vannak, nem pedig az oltár mellett. Ha az “oltár alatt” vannak, akkor ez a bemutatás nem jelenthet mást mint jelkepet, ugyanis melyik józan ész gondolná, hogy valaki élhet és beszélhet az oltár alatt? Az eredeti Bibliaszövegek nem támogatják a lélek halhatatlanságát. Ha ez mégis megtalálható a keresztyénségben az eretnekek mesterkedéseire vezethető vissza: “Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből” Lioni Ireneus, Eretnekek Ellen, 5-dik könyv  “Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe (figyelj!). Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből (!), semmit nem tudnak a feltámadást érintő (megváltó) tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva (?). De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az alvilág [sír] mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre (?)? Mert amiképpen az Úr ‘a halál árnyékába került’ (Zsolt. 86:23), ahol a holtak szellemei voltak, és azután feltámadott testében, majd a feltámadás után a mennybe vitetett, világos tehát, hogy a tanítványainak szellemei szintén a láthatatlan helyre kerülnek [Hádesz, halál, sírgödör] … és ott maradnak a feltámadásig, várva azt az eseményt (?). Akkor visszakapják testüket, és teljes testükben kelnek fel, ahogyan az Úr felkelt, ők is az Isten jelenlétébe fognak kerülni. Ahogyan Mesterünk sem azonnal mennybe szállt, hanem megvárta a feltámadásának idejét, úgy [halálunkban] mi is várjuk a feltámadásunk idejét (?). Amennyiben tehát egy bizonyos ortodox egyénnek a véleményei eretnek eszmefuttatásból fakadnak, mindkét fél [a hirdető és a hallgató is] tudatlan marad az isteni leosztást (diszpenzációt), valamint az igazak feltámadásának titkát illetően, és a földi királyságot illetően is, ami pedig a romolhatatlanság kezdete; e királyság által, mindazok, akik érdemesek lesznek, fokozatosan rávezettetnek az isteni természet felvételére.”    Polikárp imájában a lélek is feltámad. Polikárp János apostol tanítványa volt. “Nem szegezték őt le tehát, hanem egyszerűen megkötözték, kezeit pedig ő maga tartotta hátra. Így megkötözve, mint egy nyájból kiválasztott kiváló áldozati kos, készen állt arra, hogy Isten számára elfogadható égőáldozat legyen. Felnézett az égre és így szólt: “Mindenható Úristen, a te szeretett és áldott szolgádnak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki által ismeretedre jutottunk, az angyalok és hatalmasságok Istene, minden teremtménynek és az igazak egész sokaságának Istene, akik színed előtt élnek: Köszönöm neked, hogy eme napra és ezen órára méltónak találtál, hogy részem legyen vértanúid számában, Krisztusod kelyhében, a lélek és a test örök életre feltámadásában a szent szellem általi romolhatatlanságban. Fogadtassak el köztük ma előtted kövér és kedves áldozatul, ahogyan te, örökké igaz Isten előre elrendelted, előzőleg nekem megjelentetted, most pedig betöltötted. Mindenért téged magasztallak, téged áldalak, téged dicsőítlek a te kedves fiaddal, az örökkévaló és mennyei főpap Jézus Krisztussal, kivel neked a szent szellemben legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen”.” Kiemelnem: “a lélek és a test örök életre feltámadásában a szent szellem általi romolhatatlanságban”