|
És
a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a Hádesz is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének
mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A lélek állapota a halálban, egy mély, öntudat nélküli alváshoz hasonló állapot. Lélek nélkül a szellem sem élhet a testben, és ezért
az első századi keresztyének elköltözésről beszéltek, mert tudták, hogy test nélkül az
elköltözés csak "nyugalom", "alvás". Ezért szükségesnek,
nélkülözhetetlennek látták a feltámadást és ezért sóvárogtak a
feltámadás után, mert tudták, hogy nem élhet a szellem és a lélek test
nélkül. Velem leszel a paradicsomban Lukács 23:43: De mikor?
Sokak szerint az eredeti szöveg eképpen hangzott:
"Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban."
Nem volt itt "ma velem leszel a paradicsomban",
mert a bánkodó tolvaj nem is ezt kérte (Kérlek, Uram emlekezzél meg ma
rólam a paradicsomban!), mivel tudta, az akkori még viruló zsidó nézet
szerint, hogy ez lehetetlen a feltámadásig.
De azok akik az emberi felépítést egyáltalán nem értették es így a test feltámadását sem tartották lehetőnek, elcsűrték a mondatot.
Szövegkritikai tudnivalók:
(A
"szövegkritikát" nem kell összetéveszteni a "magasabb kritikával". Az
első a kéznél levő régi szövegek összevetése, tehát a logikára alapoz, a
második sokszor a fantázia szülte spekulativ elemzésre.)
Dr.
F H A Scrivener szövegkritikus azt írja, hogy: "A második században túl
sok esetben látunk olyan próbálkozást, hogy megváltoztassák a Szentírás
szövegét, néhányan csak meggondolatlanul, mások bizonyítottan
becstelenül". Scrivener kimondja, hogy "ez nem kevésbé igaz valóság,
habár, mint paradox hangzik, hogy a legrosszabb hibák, amelyeknek az
Újszövetséget valaha alávetették, eredetileg 100 éven belül történtek,
azután hogy megalkották (az Új Szövetséget): és hogy Irenaeus és az
afrikai atyák, és az egész Nyugat-, egy része a szír egyháznak"
alsóbbrendű kéziratokat használtak. (FHA Scrivener, Bevezetés az
Újszövetség Szövegkritikájához).
Dr.
Frederick Henry Ambrose Scrivener, született 1813-ban, Londonban. A
Cambridge Egyetemen végzett. A Cambridge Paragraph Bible (1873) kiadója.
A
Bibliai szöveg gördülékenysége, maisága, minél jobb megértése mellett,
kell-e foglalkozni az antik szöveghűséggel is? Vagy egyszerűen ezeket figyelembe sem vesszük és a szellemi
szőnyeg alá seperjük...
John
William Burgon anglikán esperes (korai keresztyén szerzők idézetei után
kutatott) idézi Gaiust (AD175-200), aki beszél korrupt szövegekről a
korai papiruszokban: "Az isteni Szentírást ezen eretnekek merészen
meghamisították. Rávetették erőszakos kezeiket, azon ürüggyel, hogy
kijavítsák."
(Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata, p. 323).
Ernest
Cadman Colwell, Melyik a legjobb Új Szövetségi szöveg?, 119 o.: "Az
első két század tanúja egy nagyszámú (eltérő szöveg)változatnak,
melyeket a tudósok ma ismernek. Az Új Szövetség kézirataiban a legtöbb
(eltérő szöveg)változatokat én azt hiszem, tudatosan csinálták."
Nem ölhetik meg a lelket? Jusztin Mártír írasaban (Apol. I , XIX, 132 körül)
nem így szerepel ez az íge "de nem ölhetik meg a lelket".
Romániaban megjelent egy Újszövetség, amelyben figyeltek erre a tényre. Ebben a kiadásban ez eképpen hangzik "Şi nu vă
temeţi de cei care ucid trupul şi după aceia nu mai pot face nimic, mai
bine temeţi-vă de acela, care va poate distruge, aruncând trupul
împreună cu sufletul în gheena." "És ne
féljetek azoktól, akik megölik a testet, és ezután nem tehetnek
semmit, inkább attól féljetek, aki képes elpusztítani, bedobva a testet a
lélekkel egyutt a gyehennába."
Ebből is látható, hogy 130 körül, amikor is Jusztinnak ez az írása
megjelent, a Máte 10:28 verse másképpen volt az akkori szövegben.
Ezek szerint Máté apostol nem hitt a lélek halhatatlanságában. Az íttélettől pedig
senki sem szabadul meg, ugyanis írva van, hogy lesz feltámadása mint az
igazaknak, mind a gonoszoknak. Lesz feltámadás, ítelet és teljes megsemmisülés, testestől, lelkestől, ha az egyén gonosz volt.
Most van az idő a hitre és a megtérésre, hogy az ítéletkor életet nyerhessünk és nem örök megsemmisülést. De mi van Lázár lelkével?
Komoly vita tárgya az irgalmatlan gazdag és a szegény Lázár története és vannak akik kiállnak amellett, hogy ez is egy hatalmas
betoldás az eredeti szöveg mellé, amit az apokrif azaz titkos könyvekből vettek át. Az ősevangéliumok mellett léteztek más könyvek is. Sajnos, ezek nem voltak teljesen megalapozottak mindenben. Egy ilyen könyv volt a Nazireusok
Evangéliuma. Erre az apokrif evangéliumra céloz
Hierapoliszi Pápiász püspök is valamikor a második század hajnalán,
amikor idézi a házasságtörő nő és Júdás halála esetét. Ez az evangélium
más más néven is ismert volt, mint "A Héberek Evangéliuma" vagy "Az
Ebioniták Evangéliuma", stb.. A Nazireusok szektája, Szalamiszi
Epifaniosz és más források szerint a legrégibb zsidó szekta, valamikor a
Krisztus elötti IV században született az akkori zsidó főpap és a
nazireusok egy csoportja közötti vita miatt. Ezek - pogány hatásra - a
nazireusi törvényeket túlzásba vivő zsidók voltak és mind jobban
elszektásodtak pogány és sajátos elemekkel. A főpap megharagudott rájuk
mert csupan hozták az áldozatokat de nem ettek belőlük és a "ha ti nem
esztek belőle én sem eszek belőle" elv alapján, elutasította őket. Eképpen
keletkezett az első és legrégibb romboló hatasú zsidó szekta. Sajnos,
akik ebből a zsidó szektábol keresztyén hitre tértek, magukkal hozták
ősi tanaikat és mint "nazireusok" vagy "enkratiták"
lettek ismertek. Ők hozták be a keresztyének közé a lélek
halhatatlanságának a tanát. A Zsidók Evangeliumát - amit tulajdonkeppen
újzsidó azaz arámival vegyes zsidó nyelven írtak - Tatianusz görög
nyelvre fordítja és egyben letisztitja bizonyos elemitől. És ez
Evangeliumok harmoniája név alatt lett ismert. Ebből került be később a
Bibliába a gazdag és a szegény Lázár esete. Halálunk pillanatában meglátjuk Őt, Jézus Krisztust? Nem erre céloz Pál apostol (Filippibeliekhez 1:21-23)? Ami a fenti bibliaverseket illeti, nem a lélek halhatatlanságára mutatnak, hanem arra, hogy a halálunk beálltakor számunkra az idő leáll. Mivel nem érzékeljük továbbá az idő folyását, a feltámadás érzése olyan mintha sohasem haltunk volna meg, hanem egy mély álomból való ébredés lenne. A halál és a feltámadás közötti idő érzékelése olyan mintha csupán lecsukjuk a szemünket és kinyitjuk az Úr Jézus Krisztus előtt, de ez nem a halálunk beálltakor, hanem a feltámadáskor valósul meg: “Hiszen számomra az élet Krisztus, (tehát nem a halál az élet!) a halál pedig nyereség. (igen, aki hitben hal meg, az befejezte a nehezségekkel) Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. (hát igen, a nehezségek ellenére, gyümölcs is van, és ez megéri a szenvedést) Nem tudom tehát, mit válasszak. (érthető, ha a római börtönökre gondolok, amit a névleges egyház inkviziciója is átvett, sőt, sokkal pokolivábbá tette (!)) 23Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, (Na ez az, mit kell érteni itt? Itt a teljes levél szövegkörnyezete döntő és ez nem engedi azt hogy, a Krisztus eljövetele, a feltámadás, a testi megdicsőülés és elragadtatás nélkül már vele lehetünk, a halál beálltakor) mert ez mindennél jobb volna.” (Filippibeliekhez 1:21-23) Filippibeliekhez 3:11Hogy valami módon eljuthassak a halottak feltámadásához... 20Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; 21Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket. Ha ez nem így lenne, miért kellene Pál apostolnak is várnia a feltámadást? Lelkek az oltár alatt
Jelenések 6:9-11 9Amikor
az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét,
akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek. 10Hangosan
kiáltottak: »Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem
állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?« (Zakariás 1:12; 5Mózes 32:43)
11Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy
még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz
szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy
megöljenek, mint őket. Ami a fenti szöveget illeti, itt csakis egy értelmezési lehetőség van, mivel a lelkek az oltár alatt vannak, nem pedig az oltár mellett. Ha
az “oltár alatt” vannak, akkor ez a bemutatás nem jelenthet
mást mint jelkepet, ugyanis melyik józan ész gondolná, hogy valaki élhet és beszélhet az oltár alatt? Az eredeti Bibliaszövegek nem támogatják a lélek halhatatlanságát. Ha ez mégis megtalálható a keresztyénségben az eretnekek mesterkedéseire vezethető vissza: “Így tehát azok a személyek,
akik elvetik a teljes ember feltámadását, mindent megtesznek azért,
hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből” Lioni Ireneus, Eretnekek Ellen, 5-dik könyv
“Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe (figyelj!). Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből (!), semmit nem tudnak a feltámadást érintő (megváltó) tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva (?). De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az alvilág [sír] mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre (?)? Mert amiképpen az Úr ‘a halál árnyékába került’ (Zsolt. 86:23), ahol a holtak szellemei voltak, és azután feltámadott testében, majd a feltámadás után a mennybe vitetett, világos tehát, hogy a tanítványainak szellemei szintén a láthatatlan helyre kerülnek [Hádesz, halál, sírgödör] … és ott maradnak a feltámadásig, várva azt az eseményt (?). Akkor visszakapják testüket, és teljes testükben kelnek fel, ahogyan az Úr felkelt, ők is az Isten jelenlétébe fognak kerülni. Ahogyan Mesterünk sem azonnal mennybe szállt, hanem megvárta a feltámadásának idejét, úgy [halálunkban] mi is várjuk a feltámadásunk idejét (?).
|
Kiemelnem: “a lélek és a test örök életre feltámadásában a szent szellem általi romolhatatlanságban”