Ez a szó a görög θνητὸς, halandó és ψυχὴ, lélekből áll.
Ezek az eretnekek sehol nem találhatók, kivéve Damaszkuszi Szent János, Tévtanok, 90-dik fejezetében, hacsak nem ugyanazok, akikről Eusebius beszél, Az egyház története, IX fejezet vs. xxxviij. ahol azt mondja, hogy Origenész idején Arábiában voltak eretnekek, akik azt hitték, hogy az emberi lélek a testtel együtt hal meg, de a világ végén testével együtt feltámad. Eusebius hozzáteszi, hogy Órigenész nagy tanácsban cáfolta ezeket az eretnekeket, és visszahozta őket tévedéseikből. Sz. Ágoston és Izidor, arab eretnekeknek nevezi őket.
Marsall a táblázataiban eltorzította ezt a szót, mivel nem hallott róluk, mert thnetopszichiták helyett azt írja, hogy thenopszichiták: ezeket is a hatodik századba helyezi, de nem lehet kitalálni, milyen alapon készítette."
Denis Diderot - Enciklopédia
Ki volt ez az Origenész aki vitázott a "Halandólelkesekkel"? És miért győzte le őket vitáiban? Utánanéztem e dolgoknak.
Origenész keresztyén szülők gyermeke volt, de
gnosztikus iskola tanulója és tanára lesz, eretnek irányzatú teológus, utazó,
több nyelvet ismerő, író (még életében az alexandriai egyház kiközösítette,
majd az 5-dik században az egyetemes nagyegyház is kiátkozta őt és műveit), bibliaforditó,
misszionárus, zsinatokon fővitázó és elnöklő, stb.. Nagy fej, de szellemileg nagyon beteg!
Közel 1800 éve az ősi keresztény lélektan egyik fő megrontója és átformálója, rengeteget utazott, vitázott és írt, hogy ebben az ő és tanárai véleményét érvényesíthesse. És ez sikerült.
Teológiájának fő jellemvonásai és tanítói:
Alexandriában kezdte életét és feltornázta magát a katehumeni (tanítványképző) iskola élére. De mivel meg lett fertőzve a neo-pitagoristák és neoplatonisták gnosztikus tanaival, és a Szentírásokat allegorikusan értelmezte, olyan botrányos dolgokat hozott ki belőlük, hogy letiltották a keresztyén iskola éléről és mivel nem adta fel érveit kiközösítették.
Origenész Ammoniosz Szakkasznak a tanítványa volt, nem csoda, hogy szimpatizált a pogány lélektannal.
Ki volt Ammoniosz Sakkasz, a
gnosztikus tanár?
A III. századi alexandriai Ammonios Saccas, keresztény szülők gyermeke volt, de felhagyott a keresztyénség mainstream irányzatával és a gnoszticizmus téves tanaiba vegyült. Alapított egy iskolát, mely a keresztény és pogány vallási rendszerek és filozófiák pánteista egésszé ötvözését akarta megvalósítani, különösen az akkori idők nagy olvasottja, Platon műveinek szemléletén keresztül. Platonnak a lélektani rendszere már divatos volt bizonyos keresztyének körében és lehetővé tette egy olyan hatás fejlődését, amelyik tartósan befolyásolta a keresztény teológia lélektanát - Origenész lévén az a végső csatorna melyen keresztül a platoni lélektan végleg behatolhatott a keresztyén teológiába, teljesen átalakitva az eredeti keresztyén lélektant.
Origenész elődei: Pantaneusz és köre
Pantaneusz egy sziciliai származású rabszolga volt, aki Görögországba került. Mikor a rabszolgatartó ura áttért a keresztyénségre, felszabadította rabszolgáit és bizonyos pénzösszeget adott minegyiknek. Hálából, némelyikük keresztyénné vált. Egyik Pantaneusz volt. Ennek a pénznek a segítségével, Pantaneusz bejárta azt ami bejárható volt és megnézhette azt ami megnézhetni való volt, annak érdekében hogy összegyűjtse az akkori idők keresztyén írásait, különös vonzalma lévén a könyvek iránt. Igy ismerkedett meg a gnosztikus álkeresztyének írásaival is - és ezek néhol befolyásolták őt. Végül is Alexandriában telepedett le a mainstream keresztyének körében és összegyűjtött anyagából keresztyén könyvtárat és iskolát alapított – és mint keresztyén újplatonista filózófus lett ismert. Legismertebb tanítványa egy Kelemen nevezetű keresztyén volt, aki Origenész tanára lett (kb. 150–215). Szakkaszt, Pantaneuszt és Kelement követve Origenész is a platoni filozófiai hagyományokat a keresztény doktrínával igyekezett ötvözni.
Origenészék lélektana, legalább is az Alexandriai kiközösítése előtti időből, zavaros:
A lélek halhatatlan, de szüksége van kellő állapotba kerülnie, ahhoz, hogy
Istenhez kerülhessen. Ezért bizonyos morális megértésre és ismeretekre van
szüksége, keresztyén gnózisra. Ha életében nem jút el erre az állapotra, akkor
a meghalt
lélek visszakerül a világba egy újabb próbára kiküldve (reinkarnációs
„feltámadás”). Ha mindent allegórikusan értelmeztek, akkor lehetséges, hogy a
feltámadást is. A rosszakat addig küldik ki újjászületni amig jók lesznek, és azt vélték, hogy ezáltal végeredményben
minde rossz jó lesz valamikor – és még maga a Sátán is üdvözülni fog.
Egyesek szerint Origenész későbbi teológiája biblikusabb, eredeti eretnekségét
megbánta és ennek a bizonyitéka az is, hogy Palesztinában való tartozkodása
idelyén pappá szentelték. A gnoszticizmus fénykora is kezdett letűnni, mert
erősségét a Szentírás félremagyarázásából és meghamisításából nyerte, és mivel
ezt a vakmerőséget már leleplezték, az aki még próbálkozott volna, nem
járhatott nagy sikerrel. Ezért a gnosztikus iskolák és szekták a harmadik
századtól lassan és fokozatosan beolvadnak a mainstream keresztyének közé,
mivel nem tudták védni téves eredetüket. Csak távoli területeken fognak még
kevés ideig virágozni, ahol egyáltalán nem volt Biblia. A Biblia terjesztése
vetett véget minden gnosztikus irányzatú eretnekségnek. Ezért nevezte valaki nagyon
találóan Origenészt - az utolsó gnosztikus tanítónak. Lehetséges, hogy
Origenész pártjának elődei - sőt ő maga is - nyíltan csaltak volna, azaz bibliaverseket írtak át, mint valaki merte állítani, csakhogy megnyerjék
teológiai csatáikat?
Miért
kellet Origenésznek és tanárainak ez a halhatatlan lélektan és az a sok allegórikus handa-banda magyarázat, mikor ott volt a Bibliában a feltámadásban való hit? Mivel nem hittek a szószerinti feltámadásaban.
Origenészék lélektana második századi véleményekkel összevetve
Nem indulok ki az első századi keresztények tanúvallomásából, mert azt mondhatja valaki, hogy ez az én véleményem, arról amiről ők valójában nem is hittek, azaz csak kiforgatom azt amit ők hittek.
Utánanéztem tehát a második századi keresztyén írók tanúvallomásának és megpóbálom, a lehető legtömörebben elmondani a véleményüket.
Dr. Perendy László patrológus szerint "A közismert Symbolum Apostolicum (Apostoli Hitvallás) jelenlegi formájában nem régebbi a 6. századnál." (Patrológia). Ősi formájában rövidebb és a második század harmincas éveire vezethető vissza.
A patrológus megemliti, hogy a lenti formájában egy jóval korábbi szöveg olvasható.
"A római keresztelési rítusban szereplő hitvallást Hippolütosz őrizte meg a számunkra a Traditio Apostolica-ban, amely a 200 körüli állapotot tükrözi (a Római egyházban):
Credo in Deum patrem omnipotentem
Et in Christum Jesum, filium Dei
Qui natus de Spiritu Sancto ex Maria Virgine
Et crucifixus sub Pontio Pilato et mortuus est et sepultus
Et resurrexit die tertia vivus a mortuis,
Et ascendit in caelis,
Et sedit ad dexteram patris
Venturus judicare vivos et mortuos
Et in Spiritum Sanctum et sanctam ecclesiam,
et carnis resurrectionem."
Magyar visszaadásban
Hiszek Istenben, mindenható Atyában
És Krisztus Jézusban, Isten Fiában
Aki született Szent Szellemből, Szűz Máriától
A keresztre feszítetett Poncius Pilátus alatt és meghalt és eltemették
És harmadik napon feltámadt a halottak közül,
És fölment a mennybe,
És leült az Atya jobbjánál
Jön ítélni élőket és holtakat
És a Szent Szellemben és a szent egyházban,
És a hús feltámadásában.
Mint látható, nincsen benne a mai "alászállt a pokolba". Mert nem volt ilyensmi az akkori Római egyház bibliai kézirataiban. Ez egy későbbi, negyedik századi hozzáadás.
Gheorghi Vasilievici Florovski († 1979) ortodox tudós kijelenti: "Az emberről szóló keresztény doktrína korai történetének feltűnő aspektusa az, hogy a második század VEZETŐ IRÓI, úgy tűnik, hogy határozottan tagadták a lélek halhatatlanságát. És ez nem tűnik önmagában néhány író kivételes vagy extravagáns véleménynek, inkább az adott időszak közös tanítása, és ezt a hitet egy későbbi időszakban sem hagyták teljesen el."
Mint látjuk, a második században a lélek halandónak számított a vezető püspökök körében és úgy vélték, hogy a testel együtt fog feltámadni.
Két példa erről
"Magasztallak téged, hogy méltónak számítottál engem erre a napra és erre az órára, hogy részt vehessenek a mártírok számában, Krisztus pohárjában, a lélek és a test feltámadásában az örök életre a Szent Szellem romolhatatlanságán keresztül." Szmirnai Polikárp püspök I-II század
"Isten halhatatlanná támasztja a te tested, a lelkeddel együtt; és azután - mivel halhatatlan leszel - meglátod a Halhatatlant, ha mostantól hinni fogsz benne." Antiokiai Teofilusz püspök II század
Nem meglepő ez, mivel az akkori idők bibliai kéziratai még nem voltak annyira megerőszakolva a mainstream keresztyén körökben, mint a mai időnkben, íme például, hogyan olvasták a második században a Máté 10:28 szövegét:
"És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, és azután semmit sem tehetnek; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Jusztin Mártir II századi visszaadása.
A Szentírás miatt - mivel ez a korai keresztény vezetők kezében változatlan volt - egyesek kezdték megtámadni a Szentírás szövegének harmoniáját, és megváltoztatták a szöveget, ahol ez egyértelműen ellentétes volt a fogalmaikkal.
Iraeneus azt írja,
hogy azok akik görög szokás szerint ortodoxoknak (igazhitűeknek) nevezték
magukat elvetették a feltámadást és mindent megtettek azért, hogy az kikerüljön
a keresztény tanrendből.
Miután nem sikerült nekik, az idők folyamán ezt a két ellentétes tételt úgy
összepárosították, mint a szamarat a lóval, egy öszvérhez hasonló meddő tételt
csináltatva maguknak. A két ellentétes tétel a feltámadás és a lélek
halhatatlansága.
“Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe. Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből, semmit nem tudnak a feltámadást érintő tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva. De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az sír (seol; hádész) mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre?”
Szmirnai Iraeneus, a Galliai Lugdunum (ma Franciaország, Lyon) város püspöke (II század), Az eretnekek ellen, 5-dik kötet
Ezek szerint dehogy voltak ortodoxok, csak dicsekedtek e magasztos titulussal.
"Mert ha olyanokkal találkozol, akiket keresztényeknek neveznek, de nem vallják a feltámadás igazságát és káromlást követnek el Ábrahám, Izsák és Jákob Istene ellen; akik azt mondják, hogy a halottak nem támadnak föl, és a lelkeik a halált követően a mennybe vitetnek: ne véld azt, hogy ők valóban keresztények;" Szamáriai Jusztin Mártir, Dialógus a zsidó Tryphóval, II század
Ezek szerint dehogy voltak keresztyének, csak használták a nevet.
Ha nem hittek a feltámadásban, akkor az elmarasztaló, kárhoztató ítéletben sem hittek és abban sem, hogy ez mikor lesz az Istennek ellenszegülő gonoszok számára fenntartva.
"És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" Zsidók 9:27
"Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket" Zsidók 10:27
Mit mond az Apostoli Hitvallás, mikor lesz ez az ítélet, máris a halál beáltakor, vagy egy távolabbi ídőpontban?
"Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat" Apostoli Hitvallás, II század, Róma
Tehát ez csak Urunk eljövetele után lehetséges. Addig a halottak - igazak és hamisak egyaránt - egy halottalvásban várakozó állapotban vannak és várják a feltámadást. A koimiteriont - temetőnek mondják, de szószerint “háloszobát” jelent a görögben – mert ez is ezt az állapotot mutatja. Miért feltámadás és nem puszta egyesülés? Mert ha élnének a halottak, nem beszélhetnénk feltámadásról, hanem egyesülésről.
Mit jelent - nagyító alá véve - Iraeneusnak az a kijelentése, hogy az eretnekek "mindent" megtettek azért, hogy a feltámadás igazsága kikerüljön a keresztény tanrendből?
Amit ma sokan nem vesznek észre az, hogy ebben a korai időszakban (I – IV. század, sőt néhol utána is) ezek a magukat úgynevezett „ortodoxok” többnyire minden dokumentumot átszerkesztettek és felülvizsgáltak, hogy megerősítsék a gnosztikus irányzatú doktrínáikat. A híres egyháztörténész, Euszebiusz idézi Dionysziusz egyházatyát, Alexandria harmadik századi püspökét (Hist. Eccl., Bk. 4. 23), aki arról számol be, hogy saját leveleit a gnosztikus fél meghamisította: "Keresztény testvérek meghívtak, hogy levelet írjak nekik.... de az ördög apostoljai tele voltak konkollyal, kivettek (néhány dolgot) a szövegből és hozzáadtak mást. Számukra a jaj van fenntartva ".
John William Burgon
idézve Gaiust: "Ezért merészen rávetették a kezüket az isteni
szentírásokra, azt állítva, hogy kijavították őket. Mivel ebben a kérdésben nem
hamisan beszélek róluk, bárki is akarja, megtudhatja. Mert ha valaki
összegyűjti a megfelelő példányaikat, és összehasonlítja őket egymással, azt
fogja találni, hogy például Asclepiadesé nem ért egyet a Theodotuséval. És ezek
közül sok beszerezhető, mert tanítványaik figyelmesen megírták mindegyiküknek a
korrekcióját, ahogy ők hívják, azaz a korrupciókat. A Hermophilusé ismételten
nem ért egyet ezekkel, és az Apollonidé nem állnak összhangban egymással. Mert
ha összehasonlíthatod azokat, amelyeket korábban készítettek, azokkal,
amelyeket később megrontottak... "
Itt van a követett modell: a gnosztikus pártok oly sok példányt csináltattak,
amíg el nem fedték a másolatok sokaságával, a Szentírás valódi példányait, a
hamis példányok a nem bevatott közönség számára jobban hozzáférhetők voltak,
mint a hiteles példányok. És így felborult az
apostoli idők igazi mondanivalója.
A tudósok a kéziratok összehasonlítása által azt mutatják, hogy valóban,
hibákat a hanyagság miatt is követtek el, de három szándékos trükk is történt.
Trükkök a szövegben:
1 eredeti szavak szándékos kihagyása
2 nem eredeti szavak szándékos hozzáadása
3. az eredeti szavak szándékos átirása, a mondat szó-sorrendjének szándékos megváltoztatása
Dr. FHA Scrivener szövegkritikus így ír: "A második században túl sok kísérletet látunk a Szentírás szövegének megváltoztatására, néhányuk csak gondatlanságból, mások becstelennek bizonyultak." Scrivener kijelenti, hogy "ez nem kevésbé igaz, bár paradox módon hangzik az a tény, hogy az Újszövetség legrosszabb hibáit eredetileg az (Újszövetség) megírását követő 100 éven belül tették, és hogy Irenaeus és az afrikai atyák, valamint az egész nyugat és részben a szíriai egyház "alacsonyabbrendű kéziratokat használt". (FHA Scrivener, Bevezetés az újszövetségi szövegkritikába).
Ernest Cadman
Colwell, Melyik a legjobb újszövetségi szöveg ?, o. 119: "Az első két
évszázad számos (különféle szöveg) variációt tanúsított, amelyek ma a tudósok
számára ismertek. Az Újszövetség kéziratának legtöbb (különböző szöveges)
változatát, azt hiszem, tudatosan tették."
Origenész, harmadik századi tanúvallomása: "A mai napban kiderült, hogy a
kéziratok között nagyszintű változatosság létezik, akár az írástudók
gondatlansága, akár az író emberek felháborító merészete miatt ..."
Ez az út annak volt a következménye, hogy a második században a gnosztikus színezetű keresztény rivális csoportok (szekták) megsokasodtak, és mindegyik saját kánont és saját kedvenc szöveget készített.
Időben visszatérve a Diderot könyvében levő arab "halandólelkesekhez", azt lehet mondani, hogy egy földrajzi kapocs lebeg a szemünk előtt Jeruzsálem és Petra között. A korai zsido-keresztyének, akik Jeruzsálem és Júdea pusztulása után a Jordánon túli Arábia Petraea-ba menekültek, azt hitték, hogy a lélek is meghal a testel együtt és majd feltámad a testel együtt, a feltámadáskor. Ezt tovabbadták az ottani araboknak, akiket aztán az eretnek Origenész tanító, elhódította az igaz hittől. Ő több utat tett Arábiába és Boszrában nagytanácsokat tartva más eretnek hitetőkkel, meggyőzte a hívőket (bizonyos részét), hogy álljanak el ez igaz hittől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése