Hova tesszük helyesen a vesszőt a Lukács 23:43-ban?

A feltámadás körüli vitapontok, amelyeket egyesek felsorolnak valóban problémát jelentenek számukra. Egyfelől azért az okból, mert egyesek nem ismerik a Szentírásban való feltámadásról szóló kijelentéseket, másfelől azért mert azok akik ezeket ismerik nem fogadják el ezeket és ezért nem hisznek például abban, hogy a feltámadásig a halott ember testestől-lelkestől halott. Másképpen minek támadna fel, ha már a feltámadás előtt lelkével a menyben él boldogan, Isten mellett? Más szóval, minek támadna fel, ha meg sem halt valójában, hiszen a halál ekképpen csak egy átmeneti ajtó?

 

Ezek két dolgot kérdőjeleznek meg:

 1. Számukra a halál nem valódi halál

 2. Számukra a feltámadás nem valódi feltámadás

A hozzászólásuk félremagyarázza ezt a két dolgot, mivel hitbeli elődeik, akiktől hitüket nyerték, a helytelen ismeret által (más alapvetőbb kérdésekben is), helytelen hitet eredményezett és mivel a helytelen hit megtévesztő hazugságon alapszik, veszélyes forrásra vezethető vissza.

A  görög szövegben az 1Timóteus 4:1 eképpen van fogalmazva:
4: 1 Τὸ δὲ πνεῦμα ῥητῶς λέγει ὅτι ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύμασιν πλάνοις καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων,
4: 1 To de pneuma rhētōs legei hoti en hysterois kairois apostēsontai tines tēs pisteōs, prosechontes pneumasin planois kai didaskaliais daimoniōn,
A szellem pedig kifejezetten azt mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, odafigyelve a szellemek csábításaira és ördögök tanításaira,
 

Sajnos, ez a helytelen ismeret, helytelen következetetéseket eredményezett, akkor is amikor a Biblia szövegét másolták vagy fordították. Ezért a Biblia szövegének a helyes megértése, másolása (szövegátadása) és fordítása lényegretörő és életfontosságú a szélsőségek elkerülése végett. 

 

Példa erre a Lukács 23:43 - egy nagyon viatatott szöveg, már az ókorból.

Hova tesszük helyesen a vesszőt?

A Lukács 23:43-ban található írásjelek esetében három lehetőség kínálkozott: vesszőt tenni a „ma” szó elé, a „ma” mögé, vagy a „ma” szó elé és után vesszőt tenni. – Lásd J. Hong „Understanding and Translating ‘Today’ in Luke 23.43”, megjelent: „The Bible Translator”, 2. évf. 46, 1995, 408-417.

A korai görög kéziratokban volt néhány írásjel, és esetenként néhány MSS-ben megtalálható. Ez a helyzet itt a Lukács 23:43-ban, ahol a B-nek (a Vatikáni 1209-es kézirat) alsó pontja van (hipostigma) a semeron (ma) után. A használt írásjelekkel kapcsolatban a hipostigma vesszől jelentett (AT Robertson, „A Grammar of the Greek New Testament”, Nashville, 1934, 242. o. ) 

A B kódexben szereplő unciális betűk tintája egykor kifakult barna színű volt és a Lukács 23:43-ban a vessző tintája megegyezik a szöveg eredeti betűivel, így az i. e. negyedik századra vezethető vissza. Az ógörög vessző tehát nem egy késői betoldás. A Vatikán 1209 más helyeken is használ írásjeleket. 

A Curétóni szír (i. e. V. század) így fordítja a Lukács 23:43-at: „Ámen, azt mondom ma neked, hogy velem leszel az Édenkertben.” – F. C. Burkitt, „The Curetonian Version of the Four Gospels”, Vol. I, Cambridge, 1904.

Az alábbiakban három görög forrásból való idézet van kiemelve, latin átírással és magyar fordítással, ókori véleményekkel a Lukács 23:43 olvasata felől:

Tines men houtos anaginoskousin* _Amen lego soi semeron*_ kai hypostizousin* eita epipherousin, hotiet’ emou ese e to paradeiso._
(Néhányan valóban így olvassák: »Bizony mondom neked ma«, és vesszőt tesznek; majd hozzáteszik: „Velem leszel a Paradicsomban.” – Jeruzsálemi Hesychius egyházi író, aki i.sz. 434 körül halt meg. Forrás Patrologia Graeca, Vol.93., 432., 1433. oszlop.

Alloi de ekbiazontai to rhema, stizontes eis to <> hin’ e to
legomenon toiouton* <> eita to, <> epipherontes. (Mások azonban ragaszkodnak ahhoz a mondáshoz,
írásjelet téve a „ma” mögé, hogy kimondják
így: „Bizony mondom neked ma”; majd hozzáadják a következő kifejezést:
„Velem leszel a Paradicsomban.””) – Teofilakt, egy egyházi
író, aki i. e. 1112 körül halt meg. Kiadás: Patrologia Graeca, Vol. 123,1104. oszlop.


alloi — to rheton ekbiazontai* legousin gar dein hypostizontas (254: hypostizantas) anaginoskein* amen lego soi semeron*>> eith’ houtos epipherein to* met’ emou ese stb. mert azt mondják, ezt úgy kell olvasni, hogy egy vesszőt így kell tenni: „Bizony mondom neked ma”, majd hozzáadva a következő kifejezést: „Velem leszel” stb.”) – Scholia 237, 239, 254. A szöveg a Novum Testamentum Graece-ben található, editio octava kritika maior, szerző: C. Tischendorf, Vol. Én, Lipcse, 1869, Lukács 23:43 alatt.

 

Ebből látszik, hogy az ókorban voltak olyanok akik nem értették és voltak olyanok akik megértették Lukács 23:43 szövegét „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban.” 

Azon a napon, amikor az Úr Jézus meghalt, a halálban volt, a sírban, nem pedig a Paradicsom (Zsoltárok 16:8–11; ApCsel 2:22–32). Halott volt, és a sírban volt egészen a harmadik napig, majd feltámadt, mint a feltámadás „első zsengéje” (Cselekedetek 10:40; 1Korinthus 15:20; Kolossé 1:18). Így a Lukács 23:43-ban található „ma” szó a feltámadással áll kapcsolatban, nem a halottak állapotával. A feltámadást beállítani mint a léleknek az égből való lejövetelét és a testbe való bemenetelét, majd újra az égbe menni mint "feltámadott", teljesen értelmetlen és a Bibliával nem egyeztehtető. A megtért lator nem ment az égbe aznap, hogy majd a feltámadáskor visszatérjen a testébe és újra az égbe menjen. 

A "ma" szónak ugyanz a jelentése mint az alábbi versekben: MA tettem neked bizonyságot, azaz MA adtam szavam reá.

5Móz 4:26
Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földről, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla.
5Móz 30:19 
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;