Érdekes jelenség a felekezet reakció, amikor bizonyos felekezetek tagjai nem értenek egyet bizonyos tanításokkal. Volt itt egy eset a Baptista Egyházban. Valaki egy köteg irattal ajándékozott meg, amelyben jól elverték a pórt valakin.
"Iosif Ţon se alatura prorocilor lui Baal" - Scrisoare deschisa a pastorului Daniel Chiu
"Iosif Ton a Baál prófétáihoz társul" - Nyilt levél Daniel Chiu pásztortól
Tömény anyag, 113 lap, hozzászólások, vélemények. Persze, nem volt erőm elolvasni az anyagot szóról szóra, de jócskán belenéztem. Érdekes, hogy a nyílt levél írója (hét oldalt írt) - habár egy bizonyos szemszögből, jól bemutatja a modern kori "Baál prófétáknak" nézhetők viselkedését, nem az érvek cáfolatára teszi a hangsúlyt mint kellett volna, hanem az önjelölt próféták hibáinak a bemutatására, valamint a célzott alany erkölcsösségének a bemutatására. Sajnos, egyeseknél a motiváció a dogmatikai ellenfél "lerohanása", és nem a dogmatikai ellenfél érveknek a cáfolata. Ez a jelenség végigkísérte a keresztyén egyháztörténelmet. Ilyenkor, a felekezet által célba vett ellenzék, nem hogy megszívlelné a dolgokat, hanem még jobban elsáncolja magát az érvei mögé. Tehát, a felekezet máris csatát vesztett.
Itt nem akarom tárgyalni, hogy kinek van vagy nincs igaza. Hanem a tárgyalás hiányosságára és a higgadt, szeretetteljes úton, a bibliai érvek alapjára helyezett párbeszéd szükségességére és fontosságára mutatok. Ezért és más, mondhatni testvérhasonló okok miatt lett annyi dogmatikai irány és "pártcsoport" a keresztyénségben. És ezért lett például Romániában is annyi párt Jehova Tanúi között. Valamikor az a szárny volt a mainstream amelyik később felvette az "Igazhitű" nevet. De az elöljárók hozzá nem értése a párbeszédre annyira hátráltatta a dolgokat, hogy a kb 7000 tagról kb 2000 tagra csökkent a bázis. A támadások, a lehitehagyottazás, a gyűlölködő hangnem és a képmutatás, sokakat elidegenített.
Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Urunkat, Krisztust sem hívták másképp a "hitet(örz)ők". Az őszinte kérdés csupán az mit nevezünk "hitehagyásnak", az "igazságot" vagy az "i" nélküli "gazságot", és ki a "hitehagyott", az aki pártolja, szólja és prédikálja az igazságot vagy az aki elnézi, pártolja és prédikálja az "i" nélküli gazságot?
A szeretet az ami összefon közösségeket és a szeretet hiánya az ami szétbombázza őket. E közölt tényeket ellenőrizni lehet bármely JT csoportnál. Menjetek és kérdezzétek meg mi a véleménye a másik csoportról? Kérdezzétek meg mi a különbség közöttük? Mi miatt váltak el? Semmiségek miatt. De egyesek azt fogják mondani: "Ó, közöttünk a különbség olyan nagy mint az ég a földtől." Hát hogy lenne az, ha mindannyian azokat az Őrtornyokat fújják?! Egyesek még kívülről is tudják őket, sőt olyan is akad, aki a Bibliával egyenlő szintre emeli ezeket, mint a Mormonok a Mormon Könyvét.
A JTE-ben mintha nagyobb szeretet lenne, ezért is vannak többen mint az IJT és a másik csoportok. De ez nem elég. A tökéletes szeretetre kell törekedni, az igazira. Ez a képmutatás nélküli, önfeláldozó szeretet. Az a szeretet amely nem kiáltja ki hitehagyottnak azt aki nem hitehagyott. Valamikor, boldogan társalogtam (nem mintha most boldogtalan lennék), jártam keltem, énekeltem, imádkoztam, prédikáltam, szórakoztam, kirándultam, néha együtt étkeztem olyan "testvérekkel, testvérnőkkel" akik most nem is köszönnek ha köszönök nekik, és nem is akarnak szóba állni velem ha pár szót akarok mondani nekik (tisztelet a kivételnek, és ezek olyanok akikről nem is gondoltam), hanem kerülnek mint egy rühes kutyát és büszkén, boldogan tüntetve mennek el mellettem. Ez jogukban áll, mert mindenki azt tesz amit akar és semmi mondanivalóm nem lenne, ha megérdemelném.
De mi rosszat tettem, hogy kiérdemlem ezt a tüntető figyelmet, törődést és kegyet? Hogyan lettem tehát szerintük "hitehagyott", persze távolról sem érzem magam annak, mert az őszinte, komoly, meggyőződéses Isten hitemet sohasem hagytam el, és nincs is szándékomban. Nos, sok mondanivalóm lenne, de helyhiány miatt csak egyetlen dologra térek ki. Hadd mondjam el ennek (a sok közül) egyetlen dolognak a lényegét: Ott ahol igazi szeretet van, minden van. Ahol igazi szeretet nincs, semmi sincs. Lehetnek akár tömegek, lehetnek akár paloták, lehetnek híres emberek, lehetnek vagonszámra könyvek, az álarc mögött Isten jól tudja az igazi valóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése