A "megtérés" szó külsőleges értelme: meg+térés=megtérés (valahová, valakihez, valamihez, valamerre, Istenhez térni, stb. térni). A belsőséges értelme viszont jól kivehető "a tékozló fiú" esetéből - Lukács 15:11-20. Tehát, a "megtérés" nem csupán egy érzelembeli, henem egy értelembeli dolog is. Megérteni, hogy Istenhez nem akárhogyan kell térni, hanem megbánást tanúsítva, mély alázattal, arra törekedve, hogy az Ő akaratát megértsük és elfogadjuk, a mi javunk érdekében.
11. Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12. És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
A Biblia szóhasználata szerint, a "megtérés" egy komoly, belső felismerés: az Istentől való elidegenedésnek, távollétnek a felismerése, a bűnös emberi mivolt (természet) rabságának elismerése (Róma 7), az addig élt bűnös életmodon való bánkodás, az addig élt bűnös életmódtól való teljes elszakadás igérete és ennek a szóbeli megvallása Isten és emberek előtt. A hozzá való visszatérés élményének megtapasztalata elmebeli, szívbeli és cselekedetbeli megújúlást okoz, radikális fordulatot eredményez, amely teljesen látható a mindennapi életében: a régi jellem teljes levetése, az Isten egyszülött Fiát utánzó új jellemmel való felöltözés, amelynek fő jellegzetességei a szeretet, a könyörület és a szent, békességre való törekvés és megelégedett életvitel nap mint nap való szoros gyakorlása - Efézus 4:17-32. És természetes: első számú feladat, a megtérés részeként az Úr Jézus elfogadása mint Istentől rendelt személyes Megmentő, és az ő "bűnengesztelő, áldozati bárány" szerepének és váltságáldozatának az elfogadása (Róma 3:9-27).
Rómabeliekhez írt levél 7. rész
1. Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2. Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
3. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Efézus 4:
17. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18. Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28. A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.
31. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;
32. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.
Róma 3:
9. Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak;
10. A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11. Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14. Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
15. Lábaik gyorsak a vérontásra.
16. Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17. És a békességnek útját nem ismerik.
18. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
22. Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
23. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
24. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
25. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,
26. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.
27. Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
Ezek szerint a "megtérésnek" két fő része van:
1. A régi étetünkön való bánkodás és az ebből eredő elhatározás az Istenhez való megtérésre, az Ő Fiában vetett hit által
2. Az elhatározásnak a kivitelezése, azaz elpecsételése, a tanúk előtt való vízben történő alámerítés által: ha az elhatározás erős, akár ugyanazon a napon is történhet
Ez a két lépés jelenti a Szent Szellemtől való születést - János 3:5. "Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."
A "megtérés" egy feltörő értelmi forrás - János 4.14. A belőle kifolyó áldásos víz pedig az Isten elvárása szerinti életút követése.
"Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne."
Semmiképpen sem lehet a megtérést egy hosszú vagy éppenséggel az egész életen át tartó folyamatnak tekinteni - Lukács 13:1-5. A megtérés egy komoly elhatározás, hogy egyszer és mindenkor szakítunk a bűn uralmával az életünkben, teljesen Isten akaratának szentelve életünket, egyszülött Fia és Fiának tanítványai tanítása által. Csupán ez a szilárd elhatározás fog vezetni az igazi megtéréshez, ez pedig elengedetlenül szükséges, az újjászületés és az örök élet elnyeréséhez - János 3:1-10. Ez nem jelenti azt, hogy komoly elhatározásunk által, máris érett, szellemben erős keresztyének leszünk. Ez egy folyamat, de ez a folyamat nem érhető el, igazi megtérés nélkül.
Lukács 13:
1. Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
2. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3. Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
4. Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5. Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
János 3:
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
Köszönet mindazoknak akik elolvasták!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése