Miért mennek vissza az exesek a volt egyházukba?

Vol egyháztagok kalandozása

XZ egy bizonyos egyházhoz társult, pár évvel ezelőtt. Aztán, meglepetésünkre, visszament volt egyházához. Mert néhányan visszamennek. És ez velem is megtörtént, pár visszamenéssel. Az az igazság, hogy nem éreztem jól magam nélkülük. Vannak jó oldalaik is, nagyszerű emberekkel, de a hitnézeteim nem mindig találtak. Volt olyan is, hogy egyházból egyházba ment, mig végül az ateistáknál kötött ki.

Szóval, én megértem azokat akik visszamennek, mivel nálam is voltak ilyen folyamatok.

Íme pár dolog, miért vágyódtam, és mások is vágyodnak vissza:

Első sorban is sokat függ a gyülekezettől, ahova bekerült. Mert különbség van gyülekezet és gyülekezet között. Vannak gyülik ahol még meg is tűrik a más véleményét, ha nem “prédikálod” másoknak. Nekem is ezt ajánlták, legfelsőbb gyülivezető szintem. Az én gyülimben – nagyon rendesek voltak a testvérek, első osztályú emberek.

Másfelől, aki ki akar jönni, azt gondolja, hogy más felekezetekben is egyből hasonló rendes embereket talál, de végül is nem talál hasonló légkört – ez alatt nem mondom, hogy nincsenek – de ő nem talál.

Harmadik – és ez a legfájóbb volt számomra, amiért is vissza akartam térni – és amiért egyesek vissza akarnak térni, az hogy teológiai tekintetben nagyon lenézik az embert ha egy bizonyos szempontból szektásnak nézett taokat valló egyházból jön. Másképpen vagy nézve “teológiai” szempontból, azaz egy semmit tudó nulla vagy. Csak az a rossz, hogy ezt nem érzékeltetik veled az első perctől, hanem behálóznak és miután megfogtak és benne vagy a játékban, ugyanaz történik mint a volt egyházadba, vagy megszoksz a másodrangú státusszal, és nyeled nyeled a dolgokat, vagy megszöksz.

S akkor az exes felébred, hogy álljunk csak meg (!), miért menjek be egy másik csoportba, ahol szintén problémák vannak, persze nem olyanok mint a miénkben, de minek cseréljek fel bizonyos problémákat, amiket úgyis megszoktam, más problémákkal, amelyeket még nem szoktam meg és nem is kívánom, azaz miért menjek egy problémás egyházból egy másik problémás egyházba, ahol nem ismerek senkit és még azt a melegséget sem látom mint nálunk? És érdekes módon ezt más felekezetbeli diszidensek is így látják.

Egy híres pünkösdista prédikátor, a kedves Zakariás testvér, mondotta nekem személyesen, kb. így: “Jó, jó, tudom, hogy itt nincs minden rendben és én is el akartam menni, de aztán rájöttem, hogy hova is menjek, mert MINDENHÓL problémákat látok TEOLÓGIAI szinten. Bárhova is megyek, problémáim lesznek, legalább itt ismernek és ameddig engedik hogy szolgáljak, addig maradok.” Nos, így tettem fel én is a problémát és azért akartam visszatérni.

De egyáltalán akkor nem volt és nincs kiút a helyzetből? Volt és van, de ez első lépésre nem tűnt kecsegtetőnek, nem azért mert nem lett volna jobb, mint a másik két út (maradni vagy más felekezethez menni), hanem azért mert én akkor nem láttam jónak. Ez nálam úgy volt mint egy bizonyos étellel, utáltam a színe miatt, addig amíg meg nem kóstoltam :)

Jelképesen szólva, minden hasonló dolgokat látó testvér is ezt a mások által utált ételt választotta, nem nézve a csúnya színét, mert megkóstolta és inkább választotta azt, hogy vasárnaponként, házanként felváltva, 14 testvérrel maradjon Atlantában.

Ha akarjátok, hogy megnyerjétek az Istennek és az Úr Jézusnak a kilépni készülő vagy már kilépett exeseket, első dolog az önvizsgálat. Vajon te valóban az Istené és az Úr Jézusé vagy, vagy csak felekezetet váltottál, de belülről nem születtél újra, hanem még mindig az önző és bukott test hajlamainak és vágyainak élsz, bebeszélve és elhitetve magaddal, hogy újonnan született vagy? Nyerd meg először magad. Mert fennáll az a veszély, hogy magad sem vagy az Istené, sem az Úré és a jövendőbeli tanítványodból sem lesz az, sőt akár hétszerte rosszabbá teheted mint volt a egyházadban, mint az Úr Jézus is figyelmeztet. 

Egy jó tanács azoknak akik ki akarnak lépni egy bizonyos helyről.

Nem mondom, hogy ne lépjenek ki, sőt üdvözlöm a döntést, DE, nézzék meg jól mi lesz a következő lépés. Nézzék meg jól, hova mennek és tegyenek egy próbát ott ahova mennek. Ne legyen egy rosszabb hely.

Ugyanis nem kell belépni egy közösségbe, ha nincs teljesen meggyőződés bizonyos dolgokban.

Mégis mi indított arra némelzeket, hogy teljes meggyőződés hiányában társuljak? 

Több pozitív ok is van, de csupán kettőt említenék.

1. Nagyon közel állnak azokhoz abban amit hiszek vagy tévesen úgy vélik

2. Bizonyos addig tanított téves dolgokat felülvizsgálták és kijavították, habár baljós jelként lehetett felfogni azt, hogy nem kértek bocsánatot a nagyközönségtől, az addig tanított téves irányzatok miatt. Lássák a hibákat, de azt gondolják hogy, még nem ért meg az idő, hogy ezt belássák, bizonyos bizonyítékok hiányában és ezért megelőlegezik az egyházat feltétel nélküli bizalmammal, hogy majd azok is ki fognak javulni, amikor több és jobb bizonyíték lát napvilágot. Később belátják hogy, ezt nem kellett volna tenniük. Várniuk kellett volna.
A helyzet úgy fog alakulni, hogy leliismerti kérdések miatt fel kell majd mondaniuk a tagságot. Találnak majd más közösséget, ahova beilleszkednek, de ott is akadnak problémák. Rá fognak jönni arra, hogy csak problémákat cseréltek más problémákkal, ezért megbánják kilépő döntésüket. Jelenleg bent vannak egy új közösségbe, de látják, hogy ott sem tudnak mindennel kijönni. És ugyancsak teljes meggyőződés hiányában döntenek, tehát megismétlik elöző tévedésüket.
Kételyek között vannak, ha helyesen cselekszenek ottmaradásukkal és ugyanakkor hallgassanak az ott tapasztalt nem biblikus dolgokkal kapcsolatban. Felmerűl bennük mi lesz ha szólni fognak és mégsem hallgattatnak meg? Hova még menjek hiszen mindenhól vannak problémák?

Gondolni fognak arra, hogy nem volt helyes, amikor bejöttek, de ugyanakkor felmerűl bennük a gondolat, ha helyesen tették meg a kilépő utat és ha nem lett volna egy másik, jobb lehetőség is a dolgok feloldására? 

Hogyan lehet valaki hű és értelmes rabszolga, egy hűtlen egyházban? Nyilvánvaló a bibliaversekben, hogy képletes megközelítésben az összes tanítványoknak szól. És kik a tanítványok? Mindenki aki helyes szívállapottal felszentelte magát arra, hogy Istennek szolgáljon, az Úr Jézus tanítása szerint. Ez egy felhívás az éberségre és a szolgálatra és nem egy tantétel arra, hogy ki legyen a vezető, tehát annak (felhívásnak) is kellene maradni. Aki vezető fej akar lenni, az máris téved. Isten népében csak érdemtelen szolgák vannak Lukács 17:10. Aki nagy akar lenni az meg kell alázza magát mint egy kisgyerek - ez az Úr Jézus tanítása. Az íge mérlegére téve a problémát, már a korai egyház idejétől kezdve a keresztyének jóhányada nem kezelte megfelelően a dolgot és ez oda vezetett, hogy egy aranyborjút csináltak bizonyos előljárókból vagy éppenséggel az egyházból, egy tévesen értelmezett tanításból, olyan hatamat téve bizonyos emberek kezébe mint amilyen a katolikusok Pápájának vagy másoknak a kezében van. A kérdést arra fel, hogy kicsoda a hű és értelmes rabszolga, nyilva kell hagyni. Nem a mi feladatunk ezt megválaszolni, hanem az Úr Jézusé. 
Aki mindvégig kitart Krisztus mellett, az idvezül.