Az egyházistenről

Egy érdekes jelenségre lettem figyelmes.

Némelyek a megtérést és az alámerítkezést az egyházak valamelyikéhez gondolják. Ez kiderül a beszédjükből is. Az itteni (romániai) helyzetről beszélek.

Példa:

"Szervusz! Megtértem én is!"

"Igen? Gratulálok! És hová tértél? 

"Megtértem a pünkösdista testvérekhez" (románul: "M-am pocait la fratii penticostali") vagy "Alámerítkeztem az adventista testvérekhez" (románul: "M-am botezat la fratii adventisti"), stb.. 

Ebből két dolog látszik, első, hogy mekkora szerepre emelkedett az egyház, bizonyos emberek szemében és második, hogy ezeknek az embereknek milyen téves elképzelése van a megtérésről és az alámerítkezséről. 

Megtérni Istenhez kell, nem a pünkösdistákhoz, nem a baptistákhoz, nem a Jehova Tanúihoz, nem hozzánk vagy másokhoz. De miért van az akkor, hogy bizonyos emberek egy csoporthoz akarnak megtérni és alámerítkezni? Mivel tévesen látják az egyház szerepét, igen nagy hangsúly van az egyházon, az egyház amolyan üdvözíteni tudó "egyházistenné" vált sokak szemében és innen az, hogy az emberek az "egyházistenhez" térnek, az "egyházistent" imádják, az "egyházisten" akaratát keresik és cselekszik. Szeretik ezt az egyházistenimádatot, mivel ez az egyházisten megenged számukra bizonyos dolgokat.

Nem is olyan rég, találkoztam egy hívővel (ő Bibliakutató), aki megdöbbenésemre azt mondta, hogy az ő falújából bejön Kolozsvárra, mivel az ottani kis gyülekezet, amely idősekből áll, megromlott és a hívek idősek lévén hamis iratokat szereztek, hogy deportált nyugdíjt is kapjanak. És ez nem volt az egyetlen élmény. Másvalaki is mondta, hogy az ő falújában minden idős hívő csinált hamis papírokat, kivéve egyet. Harmadikról, pedig saját magam is tudok, de erről szégyellek is írni. Hiszen a mi falunkról szól, ahol nagy cirkusz volt, újságírók is jöttek, kifaggatták az embereket, titkos kamerával pedig lefilmezték a beszédeket. Majd a tévében megjelent ahogyan saját magukat árulták el. Aztán kijöttek a rendőrök is. 

Mondtam ezen hamispapiros dolgot egy hívő asszonynak (Szabadkeresztyén - Crestin Dupa Evanghelie), aki néha hozzánk is eljött a gyülekezetünkbe. Nos, azt mondta, hogy nem elítélni való dolog amit tettek, mivel kevés a nyugdíj. Hát én ezen úgy meglepődtem, hogy csak.

Nem csoda, hogy ezeknek az egyházimádóknak a belső élete silány és ez jól meglátszik az életmódjukban. A laodiceai felvigyázóhoz hasonlóan világias életmódban élnek, ugyanakkor komoly gyülekezeti embereknek képzelik magukat, nem hiányoznának egy alkalommal sem az egyházistenimádatról. De még mennyire szeretik dicsőíteni az egyházistenüket. Megéri, nem? Ha ennyire "elnéző" tud lenni! Nem csoda, hiszen sok helyi közösség jeligéje, amolyan "Érezd jól magad nálunk, Jani" tagtoborzó a szórakozáshoz és szabadidő eltöltéshez, ahol a fétissé, amuletté sülyesztett "egyházisten", garantál mindent: jómód, jó egészség, gondtalan lét, gyógyulás: csak hinned kell, semmi más, belső életedben nincs mit keresnie, az a te saját privát ügyed.

  Jelenések 3:

  14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: 

  15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. 

  16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. 

  17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: 

  18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. 

  19. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.