Gnoszticizmus
A gnoszticizmusnak több ágrólszakadt ága volt. Voltak olyanok akik elvetették úgy az Ószövetség, mint az Újszövetség összes írásait, voltak olyanok akik válogatva szedegettek vagy mindkét részből vagy csak az egyikből vagy a másikból és voltak olyanok akik mindent elfogadtak, de allegorikusan értelmeztek mindent (hasonlítottak ahhoz ahogyan CT Russell értelmezte néhol az írásokat). Mi vezette őket erre? A saját, beképzelt eszük. Bálványt faragtak a saját eszükből. Elhitették magukkal, hogy birtokolják a titkos, megmentő tudást (gnózist). Ezt nem lehet másképpen nézni, mint az elbizakodottság bálványimádását. Minden gnosztikus ágazat eltért, letért és eltávolodott a Bibliától, ezért nem lehet másképpen tekinteni rájuk mint az önhittség bálványimádásának mintaképeire.
Az allegorikusok egyik bázisa Alexandria lett.
Ez utóbbi csoport két (gnosztikus) óriása – Alexandriai Kelemen és Origenész (őt tartják az utolsó gnosztikus nagynak).
Pár történelmi tudnivaló. Alexandria már a korai kezdetektől – és itt a keresztyénség kezdeteire gondolok – egy gnosztikus fészekké vált. Már Origenész kiherélése is jól mutatja milyen talajú közegben nevelkedett fel. Univerzális megmentésű allegorikus teológiája szintén gnosztikus talajra és közegre vall. A káté iskolát sem ő alapította, még csak nem is előde, Athénból való Kelemen (később vált Alexandriai Kelemenné), de valószínű még ennek előde sem, a filós Panthanász. Az hogy elfogadták az Ószövetségi héber iratokat, azt mutatja, hogy a legmérsékeltebb gnosztikus irányhoz tartoztak. Csakhogy egyik mesterkedésük az volt, hogyan tudnák azonosítani a keresztyén tanokat bizonyos akkori divatos pogány vallási filozófiákkal (háromság, lélek halhatatlansága, stb). Az isteni ihletést úgy képzelték el mint egy két ágú fát, az egyik ágán héber gyümölcsök (a próféták írásai), a másik ágán a pogány nemzetek gyümölcsei (filozófusok írásai). Kelemen és Origenész sokat írtak, de hiába és tévesen (háromság, lélekhalhatatlanság, univerzális megmentés). Sajnálom őket, tehetséges emberek voltak, de rászedte őket az Ördög. Nagyon kell vigyázni, hogy ne szálljon a fejünkbe a dicsőség. Az ismeret felfuvalkodottakká, önhitté, beképzelté tesz. Csakis az igazi szeretet tud megtartani az egyenes úton, a mértékletességben. Ha életük végéig meg nem tértek, mennyire fognak csodálkozni az önhittség bálványimádói a feltámadáskor, amikor meglátják, hogy az álismeret fövényére épített tudásuk mennyit is ér valójában... Semmi mást, minthogy az örökké megemésztő tűzbe dobják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése