Amikor egy bizonyos egyházban voltam, ha elég nehezen, de végül őszintén beismertem volt egyházam és a saját hibáimat, viszont észrevettem, hogy azok is, akik engem felvilágosítottak, kell változtassanak bizonyos szemléletmódjukban, azt tapasztalva, hogy vagy nem következetesen vagy előítélettel és tévesen értelmezik a Szent Írás bizonyos verseit. Próbáltam nekik segíteni, olyan viszonzásképpen, hálaképpen, Istenhez imádkozva és benne bízva, a magam szerény ereje és módja szerint. Mennyire csalódtam, amikor azt olvastam ki arckifejezéseikből, szemeikből és szavaikból:
"Csak nem akarsz te, egy eretnek egyházbeli minket tanítani, te egy csóró, egy vallásos dolgokban nem jártas senki, iskolázatlan, tanulatlan, szerencsétlen és porul járt flótás, aki még azt sem tudod felfogni, hogy 1+1+1=1 és nem 3, hogy a halál az tulajdonképpen egy jobb élet és hogy miért jó, tisztességes és dicséretre méltó bármilyen felekezetű vagy ateista állami parancsból embereket ölni? Hogy bízhatsz annyira vakon azokban a te volt vezetőidben, hogy ezekben a kérdésekben jól döntenek, amikor mi bebizonyítottuk neked és te elfogattad és elhitted mi mindenben tévedtek és tévednek???" Vajon a sok pápának, Luthernek, Kálvinnak, White asszonynak, és más vallásos vezetőknek nem voltak hibái? És ezek szerint mindent meg kellene kérdőjelezni tőlük, csupán azért mert tévedtek? Azzal egyetértek, hogy azt aki téved nagyobb kritikai figyelemmel kell kísérni, de azzal már nem, hogy egy tévedés miatt, mindenben tévedést kell látni.
Egyesek szemében úgy nézek ki, mintha én nem tudnék saját magam jó döntéseket hozni, függetlenül másoktól, csupán a Szent Írás bizonysága alapján, hanem még mindig a volt vezetőim "igézete" alatt állok. Ez a szemléletmód érthető a kétes vallásos vezetőim múltja miatt és az én kétes vallásos múltam miatt. De vajon igazságos?
Vajon ez csupán a bizalom hiányának a kérdése? Vagy valami más "hajtó okok" is vannak? Ezzel kapcsolatban fel szeretnék tenni pár kérdést a kedves olvasóknak az Úr Jézus Krisztus következő beszéde alapján:
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott íme a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!" Máté 7:1-5
1. Én elfogadtam azt, hogy komoly okok hiányában, nem kell senkit vagy bármilyen viselkedést, tanítást illetlenül, ártatlanul elítélni. Te elfogadod kedves olvasó?
2. Én elfogadtam azt, hogy mindenkit és mindent "részrehajlás és előítélet nélkül" kell megvizsgálni. Te elfogadod kedves olvasó?
3. Én elfogadtam azt, hogy az ítélkezést először saját magunkon kell elkezdeni (kivenni a saját gerendánkat), és csak miután meggyőződtünk, hogy minden rendben, kell másokon is segíteni. Te elfogadod kedves olvasó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése